Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

K

KULTURÁLIS JEGYZET:

Kém se és papilla, de talán Msaiil)

Széles koronájú nagy akácfák alatt, szeszélyesen hullámzó homokdombok között nyújtózik a falu — Aporliget. Akácai évszázadosak, homokja millió éves — és a község — férjhezmenendő lány — tizennyolc esztendős.

Szabolcs leghomokosabb sarka. Nyírbátoron túl, a román határ szélén, útrahajló akác- erdők közt vezet az út. Meg kell kérdezni, hogy merre, mert Aporliget nincs mindegyik térképen rajta. Fiatalabb a község, mint az öregebb térképek.

Kevesen hallottak róla az országban. Most egyszerre neve lett ennek a homokos, akácos szabolcsi falunak. Aporliget talán az utolsó község az országban, ahová bevezetik a villanyt. Vagyis, már bevezették és augusztus húszadikán kigyűl.

Az útmenti szürke villanyoszlopok, a fehérre meszelt házak falán hosszú csíkok bizonyítják mindezt.

Nincs többé sötét magyar falu. Még húsz éve sincs, hogy kezdődött és Aporligeten fejeződik be.

Fedics Mihály mesevilága

Aporliget... A nyíregyházi levéltárban azt mondják róla: nincs sok feljegyzés a községről, de következtetni lehet, hogy valamikor pór-liget, szegényemberek tanyája volt. község a felszabadulás után lett belőle.

Az unalomig mondták valamikor: a sötét országrész... a ötét Szabolcs-Szatmár. Volt! Je má már a legsötétebbiket, i legeldugottabbat, a legmesz- szebbre esőt sem láttam sötétnek. Villany csak augusztus húszadikán lesz, de van ebben a faluban már világosság. Nem a szülőmegyém iránt érzett szerétéiből mondom mindezt. Világosnak, ébredőnek, szépnek láttam ezt a falut, ottjártamkor. Szép a gondjaival, okos terveivel, komoly parasztjaival, akácfáival, még a sivár homokjával együtt is szép. A látogatónak Is, a lakóknak is, akik itt az út mentén .búzakévéket kötöznek, tengerit kapálnak, nagy kupacokba gyűjtik a szénát és hűsölni a orró homokról az aikácfák alá mennek.

A falu Igazgató tanítója Iszály László. Idős ember. Majd harminc éve él itt. Most már itt is marad. Vele járom a falut. Nézzük a homokon ülő aprócska házakat. A házak között keménytörzsű villanyoszlop, körötte friss földhányás, fekete drót fut a fehér házak homlokáig. A falu közepén tér. Ott a kultúrhéz is. Fedics Mihályról nevezték el, a falu szülötte ő, a világhírű mesemondó.

— Gazdag nép ez, ha szűkösen is terem a homokja — mondja a tanító. Gazdag az emberek lelke, vágya, célja Ez teremtette Fedics Mihálj mesevilágát is.

Most pedig valóságot formál régi vágyakból Aporliget népe.

A villany bevezetése valóságos „forradalmat”, jelent a falu, a családok, de szinte minden egyes ember életében.

Nem sajnáljuk a néhány bi*kát"

Járom az utcákat a tanítóval, és mind jobban érzem, látom, hiszem, hogy ez így van.

Leninről beszélünk. Lóm, milyen világosan tudta, hogy a villamosítás egyik legnagyobb lépés az új társadalom felépítéséhez. Ki tudja hányszor bizonyosodott ez be azóta, de itt Aporligeten szinte iskolapéldája ez.

Hó gyan?

A termelőszövetkezet irodája éppen olyan kis házban van mint akármelyik másik a széles út mentén. Nem a jól gazdálkodó szövetkezetek köA falusi könyvterjesztés gyakran nem tudja helyére tenni munkájában, hogy meddig kultúrpolitika, meddig kereskedelem.

E szemléletből fakad még ma is, hogy akad néhány földművesszövetkezet, amely elsősorban kereskedelmi ügyletnek látja a falusi könyvterjesztést. Mindenáron a könyveladást szorgalmazza, ahelyett, hogy az olvasási igény felkeltését célsó intézkedéseket, segítségnyújtásokat venné figyelembe.

E nézettel szembeszállva már sikerült elérni, hogy a könyv forgalmát földműves- szövetkezeteink zömében különválasztják — és nemcsak különválasztják, hanem jó értelemben el Is határolják —, a só, paprika és egyéb közszükségleti cikkek forgalmától. Ez év márciusában a Népszabadság Cikke — Kereskedelem -gagy kultúrpolitika —, nyújtotta a legfőbb eszmei segítséget. Ahol megfogadták az ott felvetetteket, lényegesen jobb eredményeket tudtak elérni, mint ahol továbbra is a szűk kereskedelmi elképzelések megvalósítására törekedtek.

.Országosan a falusi könyv- terjesztésre a SZŐVOSZ mintegy hatvanmillió forint összeget fordít évente. E hatalmas összeggel lényegében meghatározza a SZÖV- KÖNY Vállalat beszerzési politikájával, hogy az ország falusi lakossága milyen műveket kapjon kézhez, milyen könyveket olvasson. Így az évente kikerülő művek választéka igen széles skálájú, nem beszélve arról, hogy a SZÖVKÖNYV Vállalat fővárosi könyvüzletekkel egyidő- ben árusítja az újdonságokat. A különböző falusi kulturális eseményeknek az elmúlt két év alatt hathatós tényezője lett a könyvvel kapcsolatos rendezvény: könyvbál, író-olvasó találkozó, ankét.

Szabolcs-Szatmár megyében a földművesszövetkezeti könyvesboltok tevékenysége I960 óta egyenletesen fejlődik. összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy 1962 első félévéhez viszonyítva 1963 első félévében 9,0 százalékos forgalomemelkedés jelentkezett. A társadalmi könyvbizományosok száma 075, ebből 250 pedagógus. Jelenleg a társadalmi munkások szervezésében hiányosság, hogy a megye termelőszövetkezeteinek több mint 60 százalékában nem

működik bizományos. Így lassan, vagy egyáltalán nem jutnak el a legfontosabb mezőgazdasági szakkönyvek azok kezébe, akiknek elsősorban szükségük lenne rá.

A megyei - könyvbarát- mozgalom mór sok jó kezdeményezés megvalósításával, a társadalmi erők összefogásával enyhített ezen a gondon is. A könyvbarát-mozga- lomban részt vevő szervezetek összehangolt munkájának egyik jó fokmérője az egy lakosra eső könyvforgalom alakulása: 1957-ben 5 forint 61 fillér volt, 1962-ben már 13 forint 73 fillérig emelkedett. Ez arra figyelmeztet, hogy még mindig sok a tennivaló, hiszen ez az összeg az országos átlag alatt Pan.

A Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Magyar Írók Szövetsége, hogy javítson a könyvterjesztés mutatóinak jelenlegi helyzetén, hogy egyre nagyobb mértékben felkeltse az olvasási igényt, olyan intézkedéseket hozott, melyeknek hamarosan már jelentkezik az erkölcsi eredménye. Budapesten megalakult a földművesszövetkezeti mozgalom köré csoportosult írók baráti köre. Ez év júniusában az első tíz író már elutazott az ország különböző vidékeire, hogy még élőbbé tegye a művelődés e szerves részét. Az így vidékre utazott Írók megismerkednek egy-egy járás életével, az ott szerzett élményeiket írásaikban visszaadják.' Szabolcs-Szatmár megyébe az első csoporttal indult el Végh Antal fiatal író és őt követik majd hónapról hónapra a többiek: Berkesl András, Gergely Mihály, Fekete Gyula, Féjja Géza, Baranyi Ferenc, Soós Zolién és mások. Az ösztöndíjjal vidékre küldött írókat azokra a helyekre irányítják, ahol a SZÖ- VOSZ és az írószövetség, ahol az élőszó erejére is igén nagy szükség van.

Mi g. ént ónt napjainkban kezdődnek az őszi megyei könyvhetek előkészítő munkálatai. Ezt az időt arra kell - fordítani, hogy elsősorban azok a községek kapjanak író-olvasó találkozót, könyvvel kapcsolatos rendezvényt, ahol még a tennivaló dandárja hátra van, Az őszi megyei könyvhetek sikere már nagyban biztosíthatja, hogy Szabolcs-Szatmár megye is eléri“ az egy főre eső könyvforgalomban a 16 forint 20 filléres országos átlagot.

Földi Lajos

1963. július 28.

zül való ez, de most vezetőknek, tagoknak egyaránt új reménye van. Tavasz óta más a vezetőség és szinte ezzel együtt változott a tagság mentalitása. Huszonegy forintról indulnak felfelé. Hosszas fáradságos, szomjas az út. Segíteni fogja őket a villany. Tervük: villanydaráló, villannyal hajtott fűrésztelep, takarmányfeldolgozó üzem villamosgépekkel. Nem nagy tervek, de induláshoz jó.

— Könnyebb lesz az emberek munkája, túl a nagyobb jövedelmen — mondja Szabó Emma, a szövetkezet főkönyvelője.

Igen, ha csak ezt vesszük. De van itt más is. Az emberek tudatának változása. A magasabb műveltség. Az egyre szélesedő látókör. Javuló rmmkaerkölcs, nagyobb szakértelemmel végzett munka. Néhány év múlva forintban fog mindez jelentkezni.

Szakértelem, műveltség, tudás: mert ertélkül ebből a homokból gazdagon termő világot sohasem lehetett volna teremteni.

Pór-liget volt ez, de gazdag, művelt, boldog Aporliget villany nélkül sose lehetett volna belőle.

— Nem sajnáljuk azt a néhány birkát augusztus húszadikán — beszél az ünnepségről Tatár Árpád, az egyik tszvezető. mert lesz néhány juh, amelyik nem éri el, hogy ki- gyúljon a faluban a villany.

Letenni a terheket

Sok okos tervről beszélgetünk még, amit villany nélkül nehezen, több ideig, vagy egyáltalán nem lehetne elérni. Itt a háromszáz holdas erdő. Ha kitermelésre kerül a sor, villanygéppel végzik.

Alakul, forr, éled ez a falu. Az a legszebb benne, hogy a magukénak érzik a lakói. A legifjabb aporligetiek igazán. Ez évben hetvenezer facsemetét ültettek el az aporligeti kis leánykák, legénykék.

Tudni, tanulni, élni akarnak. Fiatalok, idősek egyaránt, A nyolcadik osztályt a legutóD- bl tanévben harmincnyolcán végezték el. Fele középiskolába ment. És micsoda skálája az akarásnak: az idén végezte a nyolcadikat a falu hatvanPÓR-LIQET ÉS APORLIQET

Kinyílik a világ egy falu előtt

három éves tanácselnöke is,

úgy, hogy egyszer sem hiányzott.

Lám, van fény a faluban, ha

majd kigyúl a villany, nem az adja a világosságot, csak erősíti, mert Aporligeten az Igazi világosság réges-régen kigyúlt. Még valamikor a tanyasi pórok idejében. Húsz év óta erősebben izzik. Tartóoszlopa a munkaszeretet, a szebb, kulturáltabb élet utáni vágyako* zás. Eben a faluban nagyon erősek ezek az oszlopok, olyanok, mint a vezetéket tartó nagy vastag betongerendáké.

Micsoda gondok! A földművesszövetkezet el kell hogy adja tizenhat petróleumos hordóját. Majd háromezer literig ment fel a havi petróleumfogyasztás. Nem is csoda, mert a kultúrház nagytermében tizenhat-húsz lámpa égett. Bizony ritkán. Nem szívesen jöttek ide színészek, színjátszók.

Hogy mit jelent az óvoda

Néha előadás közben elaludt a lámpa, ha agregátort szereztek, elromlott. Sok volt a baj. Még az iskolában is kellett esténként tíz-tizenkét lámpa. A téli analfabéta tanfolyam is petróleum égő fényénél folyt. Az Idősebb Írástudatlanoknak nagy megerőltetés volt ez. A tanfolyamot mégis befejezték, mert az is hozzátartozik a fény ünnepéhez hogy az írástudatlanság terhét letehessék még azok is, akik ötven—hatvan éve hurcolják magukkal egy nyomasztó Világból.

Aporligeten nemsokára a Nemzeti Színház előadásait is látják. Kiváncsiak a Népstadionra, a legújabb filmekre. Látni akarják az egész világot. A televízió sokat elvisz belőle Aporligetre is. Több parasztcsalád van, amely tervezi, hogy vesz. A tanítók, a tanács, a tsz-vezetők közül is többen.

Ezeket beszéljük sétáldskoi a falu utcáin. Szívesen szólnak mindenről, boldogan, min akinek öröme van.

—■ A rádiók! — azt kihagytuk — mondják. A telepes rádiók mennek a tanyára. Újat vesz sok család. Aztán a moziról beszélünk. Nagy látogatottsága Volt eddig is, de ezután többen mennek este, Neon világítás lesz az utcán, nem kéll majd botorkálni hazafelé.

— Búcsúzkodjunk? — kérdezi Sanyi, a gépkocsivezető.

Csakhogy még nem engednek el bennünket. Meg kell nézni a falu büszkeségét. Nem a legidősebb ember az, nem Is a legszebb lány, haném a hatszázezer forintért épített napközis óvoda.

Hogy ragyog itt minden! Kik csinálják ezt a tisztaságot? Külföldi vendégeket kellene Idehozni: íme lássák, Itt nevelik egy eldugott szabolcsi falu jövő. nemzedékét. Egészségesen, tisztán, boldogan. Ezek a gyermekek mér csak könyvből olvashatják, hogy volt idő ezen a vidéken, amikor homokba ásták az anyák a gyermekeiket a kukoricaföld végén, hogy el ne. kószáljanak. míg ők kapálják harmadába, aratják tizedébe a homok silány tengerijét, gabonáját.

Hej! Álmodó Móricz Zsigmondi Ha egyszer átgyalogolnál ezen a ml új Világunkon!

Hazaiön egy fiú

Ki mit vár a villanytól az

óvodában?

Papp Győrgyné, a vezető óvónő: liogy könnyebben vasalhasson, főzzön, mosson majd munka után a családjának. Munkatársai: porszívógépet, padlókefélót, nagyobb tisztaságot.

— Ettől nagyobb tisztaságot?

— Ha nem is nagyobbat, de könnyebb munkával.

És Krancz Sárika — a leg- fiatalobb óvónő: Az ám! Sárika nagyon sokat vár. Mindenkinél többéit, zenegépet, twist lemezeket — az természetes.

Pestről került Ide. Itt Is akar maradni egész életében. Csinos, fiatal, kedves arcú. Tizennyolc éves. Talán éppen egyidős Apafii get tel. Azzal, hogy a szétszórt házcsoportokból rendezett község lett.

— Igen, de mi hát az, amit ő vér? Ugyan, mit is várhatna?

— Hogy majd hazajön egy fiú a városból, mert lesz már itt minden. Munka, szórakozás, vidámság.

Legyen! Olyan széppé és boldoggá váljon az életük, mint amilyennek Sárika és az apor- Ugetiek megálmodták.

Világítson hozzá a villanyi Végh Antal

Egy asszony

írta: I állja Hr uses óva

Harminc éve kényszerült a föld alá Paraguay Kommunista Pártja.

Beszélj!

Feje, válla, háta, gyomra sajog. Szörnyen fájnak az ütések.

— Beszélj, te rohadt! Beszélsz? Kivel tartod a kapcsolatot? Márta hallgat.

— . Beszélj!

És ismét záporoznak az ütések arcára, fejére.

— Ismered őt?

Márta kinyitja szemét, hogy lássa, kit mutatnak neki. Nehéz megismerni az eltorzult arcú embert. Ki lehet ez a pária? Oh a szeme az tüzel, szinte villámokat szór, bér a teste az ösáze van törve.

„Igen, ez Karlosz! Üdvözöllek drága Karloszom..;’’ gondolja Márta.

— Én őt nem Ismerem, először látom,..

— Nem Igaz! Ismered! Az anyád kutyauristenlt, — hangzik a durva káromkodás, ordítás és valamilyen idegen szavak is hallatszanak.

„Mit is jelent ez? Igen ezt németül mondták. Mondták is egyszer az elvtársak, hogy a rendőrségben nagyon sok volt SS. és Gestépós szolgál... Tehát Stresner az egyik rendőrtiszt német. Így van. Az a vörös hajú nem is tud spanyolul... Igen, valamikor bizonyára így hallgathatta ki,

vallatta, ütötte-verte az orosz : partizánokat, de az oroszok győztek. Most biztos fél, hogy mi is győzünk, s akkor nem : lesz hová bújni... Ezért vannak olyan elszánt harcban el- , lenünk” — száguldoztak agyában a gondolatok.

Mártát a falhoz állították.

— Ide figyelj! Nézd meg jobban, hátha mégis megismered, hátha visszaemlékszel!

Márta csak nézi, hogy vallatják elvtársát, szerelmét, akivel együtt dolgozott a földalatti mozgalomban. Minden ütés, amit Karlosz,ra mérnek, mintha Márta szívét érné. Nézi, amint Karlosz büszke fejét belenyomták a vederbe, az tán bekapcsolják az áramot. Ügy szeretné kiszakítani magát a bilincsek közül, s vállalni Karlosz helyett a szenvedést, segíteni neki, mondani, hogy... Nem! Nem lehet! izzó tekintettel néz a vallatókra, alig hallható hangon suttogja magénak „Márta légy erős, kemény, csak előre nézz” Kar- los« megkínzott te»'ét felemelik, s odadobják a sarokba, ahol Márta áll.

„Talán újra fognak vallatni engem?”

Márta becsukja a szemeit. A szobába zaj, tompa huppanás. csak a földre dobott test adhat Ilyen hangot, Szörnyű percek! Milyen szörnyűségek várnak még rá. Forró könnycseppek gurulnak végig összetört arcán. Gondolatai csapongnak,

az emlékek, amikor még együtt volt Karlosszal, mikor csókolták egymást, együtt dobbant a szívük. Milyen szörnyű most nézni a haldokló Karlosz Üvegesedé szemét.

A vallatok Mártát ismét ütlegelni kezdték. ŰJabb és újabb módszereket eszeltek ki, míg végül Márta elvesztette eszméletét. A börtön kórházában ébredt föl, feje nagyon fájt, csak egy gondolat foglalkoztatta — bár teste erőtlen volt —■ „bosszút Karlosz véréért.”

„Ok azt hiszik, hogy már végem lesz. Nem! Én erősebb lettem, ezt majd megértik ők egyszer.” Néhányszor megjárta már az utat a börtönkórhé- zi szoba és a vallató kamra között,

Üjabb kínzást találtak ki

számára.

Egy éjszaka Mérla elaludt. A szomszéd zárkából gyermek sírást hallott. Tudta, hagy ebben a börtönben minden zárka Ilyen, mint az övé, —• csupasz kövek, falak, A gyerek panaszosan, fájón sírt. Félálomból felemelte fejét, megérezte. hogy a g'-ermek kicsi még. Igen, ez az 6 gyermeké,,, Mit akarnak? Aljasok, így akarnak kicsikarni tőlem valamit? Márta nem bírta tovább, az ajtóhoz rohant, öklével verni kezdte. Zokogva, könnyek között ordította:

— Nyissátok ki! Nyissátok ki!

Az ajtóban megjelent két börtönőr. Vadul ütni kezdték, s ütötték, míg eszméletét nem vesztette. Ekkor egy vedér szennyes hidegvízzel öntötték le, s a zárka ajtaja ismét bezárult. Ki tudja meddig feküdt így eszméletlenül, mikor magához tért, felemelte fejét, hallgatózott. A szomszéd zárkában a kicsi még mindig keservesen sírt. Ólomlábakon cammogtak a percek. Mellette sírt, zokogott a gyermek, éhes volt. Bántotta szegényt a le- vegőtlenség és a sötét. Márta néha azt hitte, már-már megőrül, Nem tudta, mikor van este,.mikor reggel, mert a zárkában mindig éj volt, nehéz levegőtlen éj. „Nem, nem szabad.,. Most Összeroppannom nem szabadi!! Ha én valla- nék.„ Óh nem, szörnyűség! Sok-sok élvtárs pusztulna el. Mindegy, inkább én. csak Ők folytassák tovább a harcot.

Márta, hogy ne hallja a szf- veltépő gyermeksírást, gondolkozni kezdett. Vajon, mi van túl a börtöiifalon?

Igen, mikor még Márta vezetett egy klubot, melyben az édesanyák gyűltek össze, harcoltak az iskolák számának a növeléséért, szereztek ■ tejet a gyermekeknek, gondoztál: az elhagyatott kis apróságokat. A rendőrség csak ezt a tevékenységet Ismerte, Hogy kommunista volt. ezt, nem tudták. Ha tudnák, biztos nem élne már.

„.Mária éhségsztrájkba kezdett. Ez tizenhét natha folyt már. A tizennyolcadik napon a börtön kórházba vitték ugyanarra az ágyra került, ahol előzőleg volt. Három hétig nem bántották. Márta kiss« rendbe jött és egy éjjel isméi értejöttek. Kiráncigálták az

ágyból, egyszál ingben. Márta úgy gondolta, most ismét elviszik a sírgödörhöz, s végeznek vele. Megérkezett a gépkocsi egy ismeretlen helyre és kibödták belőle, Mikor felocsúdott pillanatnyi kábulatából, a rendőreik mái el is tűntek.

Éjszaka volt, de Márta szeme hamar megszokta a sötétet. Nem messze tőle egy kis temető volt, oldalánál folyt egy ezüstösen csillogó folyó — ez biztos a Pilkomájó, de hisz akkor közel van az argentin határ.

Hajóéiban jöttek a folyóhoz az asszonyok mosni. Megtalálták Mártát s magukkal vitték a közeli Klorindn falucskába. Felöltöztették, jól tartották, néhány napig pihent. Egyszerre elvtárank érkeztek Mártáért. Ekkor tudta meg., hogy Brazíliában, Argentinéban, Urugay- ban hogyan küzdöttek az életéért...

Most Márta Lelsamott bará tok közt él egy latin-amerikai országban, s álmodik a pillanatról, mikor ismét visszatérhet hazájába folytatni abbahagyott harcát. Álmodik arról, hogy egyszer még szembenéz kínzóival, barátainak, elvtár- Sáinak, férjének, gyermekeinek gyilkosaival.

...Márta elmondotta magáról, hogy ilyen, mint ő, igen sok van hazájában kik szívesen áldozzák életüket is a haza szabadságáért, n-'pük kenyeréért, gyermekeikért, a boldogságért.

Az Ogooyok című szovjet folyóiratból fordította: * Pusztai András.

6