Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
Drága takarékosság Az elkövetkező öt évben közel húszezer szakmunkást igényel a megye rohamosan fejlődő mezőgazdasága. Szokatlanul nagy szám, s a megdöbbentő az, hogy ennek a szükségletnek egy tizedét sem biztosították eddig a termelőszövetkezetekben. Nem túl kedvező a fiatal szakmunkásjelöltek gyakorlati oktatása sem a közös gazdaságokban, azonban ez idő szerint legfőbb ffond az elméleti felkészítés megoldatlansága. Ez idő szerint nincs egy intézet — egy épület —, ahol a fiatalok elméleti képzését megoldhatnák! Voltaik már eddig törekvések, félmegoldások, de... A Bal- kányi Állami Gazdaság nagykállói területén, a hajdara gazdaképző iskolában volt tsz-szakmunkás oktatás, de az idei tél végén ,mz épület életveszélyessége miatt” megszüntették ezt a leiictö- séget. Ami az élctveszélyes- séget illeti, az épületbe állami gazdasági oktatást szerveznek... A tlszabercell községi tanács egy hét holdas területet, rafta átalakításra váró épülettel, a szakmunkásképzés céljára átadna. Az átalakításra közel egymilliós fedezet van, s ha a megyei tervező iroda még most elkészítené az átalakítási tervet, télen—tavasszal megkezdődhetne itt az oktatás. Azonban csak a jövő év ele jére váltódják a tervet... Ujfehértón van egy épület — nem kellően kihasználva — a Gépállomások Megyei Igazgatóságának a tulajdonában. Igen alkalmas lenne szakoktatás céljára. 1960-ban már fel is ajánlották erre a célra, azonban az illetékes főigazgatóság még mindig nem döntött... Evenként Öt—-hatszáz fiatal oktatásáról van szó. Közülük a két megyei mező- gazdasági technikumba kétszázat tudnak egy év alatt elméleti oktatásban részesíteni. Három-négyszáz kallódik, mert nincs helye. A mezőgazdasági szakmunkás- kévzésre 1963-ban két és fél millió forintos költségvetési összeget biztosítottalt. Ennek az 50—60 százaléka felhasználhatatlanul megmarad, mert nem tudják a célnak megfelelően hasznosítani. Ettől aligha van drágább, ráfizetésescbb takarékosság! Nem okozhatna különösebb nehézséget végre rendezni a dolgot, mert a huzavonákban érdekelt lelek — a tervező iroda kivételivel — valamennyien a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartoznak. Céljuk is egy lenne, de úgy látszik, nem sikerül találkozniuk. Samu András ARCOK - EMBEREK Az újságárus — Kérek egy Ludast! — Tessék. Egy forint. Duzsik Margit, a Szabadság téri újságos bódé elárusítója fürgén szolgálja ki a vásárlókat. Egyikkel, másikkal szóba is elegyedik, sok az Ismerőse. Nem csoda, hiszen több mint 20 éve árulja már az újságot. Van olyan vásárlója, aki azóta mindig innen tudja meg g legfrissebb híreket. Munkába menet megállnak a kis ablaknál. Duzsik néni egyiknek Népszabadságot, másiknak Népsportot nyom a kezébe. Megszokta már, s szó nélkül tudja, ki mit olvas szívesen. — Más munkát el sem tudnék képzelni magamnak. Fiatal korom óta ezt csinálom, — mondja. — Fél hattól délután négyig mindig itt ülök, figyelem az embereket, s találgatom, kinek mi a foglalkozása. A háború alatt is kijárt, amig egyik nap a bomba levegőbe nem röpítette a bódéját. Néhány nap múlva kapott másikat — a mostanit — s azóta itt árusít a Szabadság téren. Sokszor még ebédelni sem megy haza, utána hozza az édesanyja. Foglalkozása egyébként nem egyedülálló a családban. Nővére, aki két évvel ezelőtt halt meg, ugyancsak újságárus volt. Nyugdíjas bátyja pár évvel ezelőtt még a postán dolgozott, mint hírlap kötegelő. — Kora reggel átnézem az újságokat, érdekel, hogy mi történik a nagyvilágban — mondja Duzsik néni. Csak azt sajnálja, hogy az utóbbi időben fokoztosan romlik a látása. Azóta megszűntek az e.i félbe nyúló felolvasások. Egyetlen szórakozása: gondozni a virágokat. Kertjükben ősztől tavaszig, a szivárvány minden színében pompáznak a virágok. A kertészkedésnél csak egy dolgot szeret jobban: a foglalkozását. (B. E.) Negyvenöt év hosszú idő. Különösen hosszú, ha kemény munkával telt el. Negyvenöt éve annak, hogy Tompa István né először lépte át a Dohányfermentáló és beváltó üzem kapuját. 1918 nyarán az iskolaszünetben ment el oda dolgozni, ahol már édesanyja és nagyanyja is kereste kenyerét. — özvegy édesanyám hét gyereket nevelt. Kellett a kenyér, és minden munkaalkalmat meg kellett ragadni... ' — Mikor először léptem be az akkor még kis beváltó kapuján, úgy éreztem, soha nem tudom majd megszokni ezt a munkát. Szédültem az erős dohányszagtól és vágytam ki a szabadba, de otthon minden fillérre nagy szükség veit. Teltek az évek és én maradtam. Azután csoportvezető lettem. Tizenöt—húsz lány, asszony dolgozott velem. Jólesett, hogy elmondták problémáikat és én szeretettel foglalkoztam velük. Legtöbbjük most is meglátogat, nem fe1 j^tíSfyarorazÁg 1303. júli’us 28. ledkeznek el régi „mamájukról" — mert így hívtak maguk között engem. 1947-ben léptem be n pártba. Elvégeztem a három éves MEO-s képző iskolát. A tanulás nem esett nehezemre, mert tudtam, hogy szükségem van rá. Sokat dolgozott a negyvenöt év alatt, s most már jólesik a pihenés. 1963. április 15-én ment nyugdíjba. Mint mondja, nagyon meghatotta a munkatársak kedves búcsúztatása, a sok virág. — Eleinte szokatlan volt a sóik szabad idő, nem tudtam mit kezdeni a délutánjaimmal. Van egy kis szőlőm, abban dolgozgatom. A fiammal, aki 17 éves, szoktam elmenni moziba. Újságot olvasok, sokat hallgatom a rádiót — mondja Tompa néni. A kis lakást rengeteg kézimunka díszíti, ez is tnind saját munkája. — Elégedettnek érzem magam, hiszen munkámért mindig csak dicséretet kaptam. S szavainak igazolására ott függenek a falon az elismerő oklevelek. A kemény munkával eltöltött csaknem félszáz év után jó a pihenés. (íogarasi) A bozótos völgyhatlaa kincse Szép, vaslaghúsúak a zöldpaprikák. Egy évvel ezelőtt még sűrű bozótok, cserjék borították a vajai határban elterülő völgykatlant. Ma viszont a megye legolcsóbb víztárolója van itt, amely több mint egymillió köbméter víz befogadására képes. A vajaink okosan tervezték meg a víz felhasználását: a víztároló közvetlen szomszédságában helyezték el a negyven holdas konyhakertészetüket. Már messziről hallatszik a vízkiemelő szivattyú egyenletes zúgása. A szórófejek finom, apró cseppekre por- lasztják el a vizet. A kertészet mozgalmas. nyok pedig a káposztát kapálják. — Az ifjúsági brigád tagjai — mondja kísérőnk. Gebei András, a kertészeti brigádvezető. — Régen dolgoznak itt? — A konyhakertészet létesítése óta. Jól dolgoznak — mondja a brigádvezető. — Amikor a nyíregyházi piacon megjelentünk a paprikával, pillanatok alatt szétkapkodták, Jó pénzt árultunk belőle. — Kifizető az öntözéses kertészet? — Igen, bár sok munkával, meg költséggel jár, de megéri. — Mennyi jövedelmet várnak? — A terv 300 ezer forint, de jóval több lesz. Tehát már az első év igazolja: érdemes a kertészettel foglalkozni, különösen ha az szakértelemmel párosul. — Az öntözéses kertészet Irányítása jó kezekbe került — mondja Horváth Elek bácsi. — András öcsém most végezte pl az egyéves iskolát, Zsámbékcun. A víztárolóban tartalékolt víz nagyon alkalmas az öntözésre. A télen összegyűlt hóié, meg esővíz olyan, mintha most hullana alá a felhőkből. Kevés káros sóoldatot tartalmaz. Kiválóságát az is bizonyítja, hogy a vetemények egyenletesen és gyorsan fejlődnek. — Uj szivattyúkat akarunk vásárolni, az öntözött területet tovább növeljük — mondja a brigádvezető. — Látja itt ezt a nagy kiterjedésű táblát? — int a dombok felé. — Földgyaluval akarjuk egyenletesebbé tenni. Aztán a tároló mellett gátat emelünk, hogy esése legyen a víznek. Már a Nyíregyházán épülő konzervgyárra tervezünk. Bálint L. A férfiak a csöveket igazgatják, készítik elő az üiabb területek öntözésére. A láBródhdz Márton a szivattyút készíti elő az öntözésre. Foto: Hammel Kielégítő halellátás — de kevés a takarmány a halaknak Az Alkotmány Halászati Termelőszövetkezet főkönyvelőjétől, Tarcsd Károlytól érdeklődünk az idei halellátás helyzetéről. Előreláthatólag az évi hat- százmázsás terv teljesítését hamarosan befejezzük, s az idényre való tekintettel azt jóval túlteljesítjük. Halhiány miatt még panasz nem érkezett be hozzánk. Van nagykapacitású haltárolónk s így biztosítani tudjuk a halellátást. Inkább az a baj, hogy még többet is termelünk, mint amennyire megyénknek szüksége van. A kifogott halaknak csak 25—30 százaléka kerül kimérésre. Ennyi az igény. A többit halászcsárdáinkban, éttermekben és üzletekben dolgozzák fel. — Bevezették már a takarmányozási rendszert? — Tavaly kezdtük etetni halainkat. Kezdetben nehezen indult. A szövetkezet tagjai ellenezték. Tavaly megcsináltam saját szakállamra... Megígértem, hogy amennyiben nem lesz nagyobb a halállomány, a behelyezett takarmányt megfizetem. Mintegy húsz százalékkal nagyobb lett az évi termés, s az idén már a tagok kérték, hogy rendeljünk takarmányt. — Hol végeztek a közelmúltban haltakarmányozást? — A Tímár község határában levő Kerek Tisza holtágban az előirányzottnál jóval több ivadékot, mintegy húsz mázsát raktunk le, s ennek a takarmány igényé bizony nagy. 40 mázsa szöszösr bükkönyt, 23 mázsa csillag- fürtöt, és 110 mázsa szemeskukoricát tettünk vízbe. Ez a holtág a megyéi termelésnek 15—20 százalékát fogja szolgáltatni. Máshol is kívánnánk takarmányozni, csak nincs kellő takarmánykészle- tünk. A pénzügyi rendelkezéseink nem engedik a szabadpiaci felvásárlást, takarmányt csak kiutalásra kapunk. A kiutalt takarmány ö<tven mázsa évenként, s ennek a többszöröse is kevés lenne Egyesülni szeretnénk eg.v kisebb termelőszövetkezettel, amely részünkre takarmányt termelne. Ebbe viszont a felettes szervek nem egyeznek bele. Pedig ha a takarmányprobléma megoldódna, évi termelésünk túlhaladná az ezer mázsát. Rámán Dénes Tompa néni pihen Mizsei Erzsébet ifjúsági brigádja, a káposztát kapálja
