Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-23 / 170. szám
Id. Eles József, a laskodl Vorosilov Tsz Idős szíjgyártója. Valójában már rég nyugdíjba mehetne, de jól érzi magát, szívesebben dolgozik. Ezért nemcsak munkaegységet, de a tagoktól nagy megbecsülést is kap. (Hammel J. íelv.) OLVASÓ UTAZÓK A fékező üres félórája — Kevés az új könyv Kár, hogy a kőműves már Pestre jár Vonatok indulnak, érkeznek, 6 mindig akad várakozó utas. Könyvek, társasjátékok, újságok, folyóiratok várják a betérő utasokat a nyíregyházi kul túrváróteremben. Csak az érvényes vasúti jegyet kell felmutatni és egy igazolványt „zálogként” átadni a váróterem könyvtárosának. — Kérem szépen, valami szerelmesei tessék adni! — Agglegény kinézetű férfi hajol a könyvtárosi asztalra, özvegy Földényi Istvánná kedélyes komolysággal nyújtja át a könyvek katalógusát... Ezernégyszáz kötet könyv, 199 rövidebb olvasmány és 352 regény között válogathatnak az olvasni szándékozók. De akad itt szakkönyv, a méhészettől a műanyagipari tudnivalókig minden érdeklődő megtalálja kedvenc könyvét. Nem hiányoznak a világirodalom remekművei sem. A törzsvendégek —■ Valahogy egyre több utas sajnálja tétlenül elüldögélni azt a néhány percet, olykor több órát, amíg a vonatja indul, — mondja elégedetten a könyvtárosnő. — Vannak törzsvendégek, akik, ha belépnek, szinte már tudom, melyik könyvet fogom odaadni néki... Emiit egy rakamazi cipészt aki állandó olvasó, egy asztalost és egy kőművest. Sajnálkozik, hogy a kőműves már nem Nyíregyházára jár dolgozni, hanem Pestre, nagyon érdeklődő volt, leginkábba történelmi regén veket bújta. Sőrés Sándor, Üjfehér- tóról jár be dolgozni, főleg Az aratás cséplés idején egyik legnehezebb munka volt a nagyüzemi gazdaságokban a termény zsákolása. A kicsépelt terményt olykor nyolc tíz méter magas raktárakba kellett cipelni a zsákosoknak. A megerőltető munkától az idén már 1500 termelőszövetkezeti tag mentesült, mert a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a cséplés megkezdéséig 150 gabonaszívót, illetve 50 terményfúvót adott a nagyüzemeknek. Egy-egy ilyen gép napi teljesítménye meghaladja a félezer mázsát. A mező- gazdasági termelőszövetkezea képes újságok, folyóiratok érdeklik. Állandóan változik a kép új utasok érkeznek, a régiek távoznak. Munkaruhában Farkas Sándor vasúti fékező lép az asztalhoz. — A szokásosat! —mondja halkan. Szusszantásnyi időre ugrik fel mindig. 20—30 szabad perce adódik napközben. Le sem ül, kíváncsian olvassa a reggeli lapokat. Tanulni is lehet Az egyik asztalnál szemüveges fiatalember forgatja a füzetet, nagy figyelemmel, mélyen elgondolkozik. — Egyetemi vizsgákra készülődöm és muszáj kihasználni minden percet... — magyarázza Vékony Sándor dohányipari felügyelő. Oroson dolgozik, üjfehértóra utazik a családhoz. A növények latin neveit „magolta” a vonatvá- rás közben. — Néha valóságos tanulóterem ez, — jegyzi meg Föl- dényiné. A levelező hallgatók óra előtti drukkja itt játszódik le. Egy sarki asztalnál Spanyol Gyula nyírbátori technikus olvasgat. A könyv címe; Lemezszabás. — A vastömegcikk vállalatnál dolgozom és most a lemezvágással. szabályozással van a legtöbb bajunk. Egy kicsit felfrissítettem a tudnivalókat... Néhány perc múlva utitárs ül az asztalához, Peltekbe került gépek összesen 8 óra alatt mintegy hatezer mázsa gabona továbbítását, magtárba való szállítását végzik el. Szabolcs-Szatmár megyében igen nagy jelentőségű ezeknek a gépeknek a munkája, mert a szövetkezetek egy része női munkaerővel rendelkezik. A vállaji Rákóczi Tsz-ben például már az idei kenyérgabona betakarííásánál csaknem 50 tagot mentesítenek két ilyen garnitúrával. A gépjavító vállalat ebből a rendkívül hasznos gépből még az idén több százat juttat el a közös gazdaságokba. lei Lajos Tokajból, kisvártatva összecsukódik a könyv, előkerül a sakk. . Barátság szövődik Havonta 3—400 könyvet olvasnak el az utazók a kultúr- váróban. özvegy Földényi Istvánná reggel 6-tól este 9-ig osztogatja az olvasnivalót. Szívesen teszi, mert megszerette az utasokat, még ha nem mindig megértőek is. És szereti a könyvet is. — Sajnos kevés az új könyv, jobb lehetne a felfrissítés, több a rövid könyv. Évek óta sok barátság szövődött a váróteremben, melyből a könyvtáros sem maradt ki. Jó ismerőse Földényinének a Szabó család Nagykállóból, a gyerekek sokszor jártak be Nyíregyházára a kórházba. Lekli József és Szulger Éva, — akiket szintén a tanuló és a kultúrváróból ismert meg, — még az esküvőjükre is meghívták. PG. — Mondja csak, Korpás- né, igaz, amit hallok? Maga elengedte a lányát egy fiatalemberrel a moziba, méghozzá az utolsó előadásra? — Igaz, Borsosné, igaz. Sőt nem is először. — Es nem fél, hogy a kislány rossz útra tér? — Nemigen féléik. Hiszen rossz útra térni délután is lehet. Az én kislányom már tizennyolc éves, világos fejű, érett nő, akinek egészséges ítélete van az emberekről, a világról, az erkölcsről és általában mindenről. — Hahahaha! Es ha téved? Es ha utólag kiderül, hogy tévedett? Akkor mit fog csinálni? — Meg fogok lepődni, és el fogok keseredni. Mi mást csinálhatok. — Furcsa anya maga. Hogy mi mást csinálhat? Vigyázhat a lányára. En például vigyázok. Ha este moziba megy egy fiatalemberrel, megyek velük én Is. Megyek én! — Es közéjük ül? — Nem. A fiú mellé. Az is teljes biztonságot ad. — És ha délután sétálnak a ligetben? — Akkor is megyek velük. Tegnap is milyen szép sétát 1500 termelőszövetkezeti tag mentesült a zsákolástól VALASZ hallgatás — .... .............. MA: tevékeny összefogás Szamosszegi tanulság Szamosszeg egyike volt azoknak a községeknek, ahoi három évvel ezelőtt még két egymással szemben álló — szegény- és középparaszti — termelőszövetkezetre oszlott meg a lakosság. Az átszervezés évében nem sikerült meggyőzni a parasztságot arról, hogy egy ekkora községben az egy termelőszövetkezet a helyes. Ha ebben a nagy dologban nem tudtak egyetérteni, még inkább széthúzás volt kulturális és egyéb létesítmények társadalmi munkában való létrehozásában. Modernebb Régi óhaj volt már a kézségben, hogy az eddigi 100— 150 személyi befogadó — a volt községházából átalakított — kultúrházat egy nagyobbal, modernebbel váltsák fel. Tanácsüléseken, különböző gyűléseken ezt el is mond • ták. Amikor a község vezetői ismertették a lehetőségeket és társadalma munkára kérték a lakosságot, legtöbbször hallgatás volt a válasz. Ha volt is észrevétel, az így kultúrházat asszony egy halom maltertól megtisztított téglával köszöntötte a vezetőket. Közös munkával egymás becsüléséig Hogyan jutottak a széthúzásból a lelkes összefogásig? — Döntő oknak azt tartjuk — jegyzi meg a tanácselnök —, hogy sikerült egy termelőszövetkezetbe szervezni az embereket ée kétévi eredményes, közös munkában megtanulták egymást becsülni. Megnőtt a felelősségérzet j kózos dolgok iránt. — Nem kis szerepe van — folytatja — a téli tanfolyamoknak, politikai oktatásoknak, ahol soha nem marad el a községünket, az egyes embereket közvetlenül is érintő kérdések megtárgyalása. A viták során például tisztázták a 150 forintokból való napszám fizetést is. Évente 120 000 forint a község bevétele. Ha csak a kultúrház- ra fordítanák ezt az összeget, akkor is töob mint tíz év kellene, hogy összejöjjön a pénz. Társadalmi munkával és kölcsönfelvétellel pedig már 1964-ben tető alá kerülhet az új kultúrház. Ezt hozta az egyetértés, az összefogás Szamosszegen. Csikós Balázs. • • . Ötezer levél naponta AMIKOR A KÉZBESÍTŐ NYOMOZ - TÖBB LEVÉLSZEKRÉNY GYORSÍTANA a posta munkáját hangzott: „Miért fizetjük a | községfejlesztési hozzájárulást, adjanak a beszedett 150 forintunkból napszámot és akkor megyünk”. Ma, Kovács Imre tanácselnök arról adhat számot, hogy Szamosszegen másfél millió forint értékű kultúrház építésébe kezdtek. A május 24-i tanácsülés határozata szerint társadalmi munkában elbontják a volt kultúrházat, apaállat-istállót, ezek anyagát oe- építik az új kultúrházba. Eddig öt vasárnap délelőtt több mint tízezer forint értékű munkát végeztek. Egyszerre csak 35—40 embert hívna!:, mert ennyit tudnak zavartalanul foglalkoztatni a bontásnál, de többször előfordult már, hogy ötvenen is volta*. Kósané téglái Sorolják a neveket, akik három-négy vasárnap is ott szorgoskodtak a bontásnál. Ilyenek voltak többek között Paragh Ferenc, Borbás Menyhért, Kosa Miklós, Jakab Sándor, Siska Gyula pedagógus, a fiatal lányok közül Ardal Vilma, Gergely Julianna és Bodó Erzsébet. Külön dicséretet mondott a tanácselnök Gyügyi Miklós cigányemberről, aki nemcsak a kenyérkereső munkában állja meg a helyét, hanem eddig minden vasárnap ott volt a bontáson. A munkát vasárnap reggel 6-tól 12-ig szervezik. Az egyik reggelen mire háromnegyed hatra a tanácsveza- tók megérkeztek, Kósa József né 60 éven felüli parasztNaponta 4—5 ezer levél érkezik Magyarszág és a világ minden tájáról az 1. számú postahivatal kézbesítő osztályára. Ennyi levelet hord szét a városban napról-napra 34 kézbesí’ő. Ismerős a mondat, ahogy kiszólnak itt is ott is az ablakon: — Nem jött semmi postás bács? De akadnak figyelmetlen és szórakozott emberek is, akik sok gondot és fáradságot okoznak a kézbesítőknek, amig egy téves cím ellenére is eljuttatják a küldeményt a megfelelő helyre. •— Az elmúlt héten leve’et küldött édesanyám, nem tüntette fel a várost, csak az utcát és a házszámot. Mégis megkaptam, — újságolja nagy örömmel Gál Hona. — Hogyan állapítják meg a címzett kilétét, ha a város utca, vagy a házszám hiányzik? — Itt .van például ez a levelezőlap — mutatja Vincze Pál kézbesítő. Csak annyi van ráírva Nagy Jánosné, Nyíregyháza. — Ki ismeri Nagy Jánosnét? — Többen is jelentkeznek, a kézbesítők közül. — Megkérdezzük az egyik Nagy Jánosnét, lsmeri-e a feladót. Ha nem, akkor Keressük a másik Nagy Jánosnét. Jelen eseben megkönnyíti a „nyomozást”, hogy levelezőlapról van szó, így a tartalomból Is következtethetünk, hogy azt a Nagy Jánosnét kell keresnünk, akinek szőlője van Sárospatakon. Napról napra találkozunk olyan levelekkel, sőt pénzes- utalványokkal, hogy a cím csak részben van feltüntetve. Gyakran előfordul, hogy a feladó saját utcáját írja a küldemény rendeltetési helyéül. Ilyen esetben a kézbesítőre hárul a tulajdonos személyének felderítése. — Éppen most találtam egy ilyen utalványt — mutatja Dévényi András a kézbesítő osztály vezetője. Nyíregyháza, Édesanyák útja 10. Ilyen utca nincs Nyíregyházán. Rögtön megnézik a feladót és visszaküldik. Ha a címzett ismeretlen helyre költözött, a feladó lakása is hiányzik, akkor a 70-es postához, Budapestre továbbítják a küldeményt, ahol egy bizottság felbontja és a levél szövegéből kiindulva megindítja a nyomozást. Ha nem sikerül a tulajdonost megtalálni, háromhónapos megőrzés után megsemmisítik. — Nálunk is van szocialista brigád — folytatja. Négy brigád közül a pontos és panaszmentes munkájukkal a Takács és a Jónás brigád érdemelte ki ezt a címet. Nem könnyű a kézbesítők munkája. Több esetben tőlük függ a családi békesség is. A kézbesítők szinte a családok tagjai. Tudják, hogy kinek az ablakon, kinek az ajtónyíláson kell bedobni az újságot vagy levelet. Ha a lakások előtt mindenütt levélszekrényt helyeznének el, könnyí- lenének a postások munkáján és gyorsítanák a kézbesítést is. Erdellca Imre TABI LÁSZLÓ: Ke ff cm beszélnek tettünk a Városmajorban, nem is gondolná. A gyerekek az izotópokról diskuráitak, én meg örvendeztem, hogy milyen komoly, erkölcsös iányom van. — Es ha tavasszal kirándulni mennek, teszem azt a Dobogókőre ? — Megyek velük. Az én lányom egy percre sincs egyedül. Majd ha asszony lesz, akikor igen. — Es hogy bírja a gyaloglást maga, Borsosáé? — En biciklin követem őket. Ok mennek elől és népdalokat énekelnek, én megyek utánuk biciklin. — Es mit szólnak ehhez a fiatalok? — Örülnek neki, úgy látom, mert sokat nevetgélnek. Higgye el, csak így lehe* vigyázni egy lányra. Legutóbb is, amikor a Hüvösvölgybe mentünk, mi történt? Az első kerekem defsktet kapott, s mialatt a gumit pumpáltam, ők eltűntek egy kanyarodóban. Amikor utolértem őket, a fiatalember éppen kezet csókolt a lányomnak. No, lett is haddelhadd! Azóta mindig viszek magammal spárgát, hogy megkötözzem őket, ha valami baj éri a biciklimet. — És ki végzi ezalatt az otthoni teendőket? — A férjem. Szerencsére már nyugdíjban van, s így én minden figyelmemet a lányom nevelésének szentelhetem. — Es fiúk sohasem jönnek magukhoz? — Jöhetnek. De ilyenkor a férjem kint ül az előszobában, és belépőcédulákat osztogat. Megfelelő igazolás nélkül hozzánk ugyan senki sem jöhet be. — En ezt a szigort meg tudom érteni, bár nem helyeslem. Hogy mi jár a kislány fejében, azt úgysem tudják.. — Miért nem tudhatnánk? Most vettünk részletre egy elektronikus gondolatolvasó gépet, s azt éjjel a kislány ágya mellé tesszük, En meg egész éjjel figyelem a gépet, hogy mit mutat. — Es mit mutat? — Minden a legnagyobb rendben van. A kislányom tegnap éjjel például a kör négyszögesítéséről álmodott. Esküszöm, alig tudtam a könnyeimet visszatartani. Higgye el, Korpásáé, nagy megnyugvás ez nekem. A maga lánya most például hol van? Nem is tudja mi? — De tudom. Elment holnapra koncertjegyet venni, neki meg az udvarlójának. — Atyaisten! Mi lesz abból a lányból? Hiszen a koncert tizenegy után végződik! — Hát aztán. Hazakíséri a fiatalember. — Atyaísten! — És a maga lánya? Az most például hol van? — Hol lehetne? Otthon, a férjemmel. Várják az orvost. — Beteg a férje? — Nem a férjem. A lányommal van valami. Túlságosan meghízott elől. Gondolom, a sok édességtől. 1963. július 23.
