Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

KULTURÁLIS JEGYZET: Bábszínház vagy étterem? Ez a kérdés már közel egy éve foglalkoztatja a szórakoz­tatásra hivatott vendéglátóso­kat és a művelődésügyi szak­embereket. Egy éve húzódik, halasztódik a József Attila Művelődési Ház bóbtermének hovatartozási ügye. Marad-e a művelődési házé (10 éve az ívé), vagy visszakerül a Sza­bolcs étterem tulajdonába. (Még Korona-korában volt az övé.) Szempontok, elvek csaptak és csapnak össze e kérdésben: a vendéglátóipari vállalat és a művelődési ház szempontjai. Az előbbi érvei súlyosak — szükség van a Szabolcs étte­rem bővítésére, s ■ feltétlenül meg kell oldani1 a szórakozó­helyek túlzsúfoltságát. Fontos szempontok, nyomós érvek. De nézzük a másik érdekelt intézmény álláspontját. Tíz éve jól működő bábosok hasz­nálják a kérdéses termet. Nyíregyháza legifjabb közön­ségének és nem kevés fel­nőttnek nyújtott kulturált szó­rakozást a -bábszínház. Hosszú ideje már, hogy megszűntek a renszeres bábelőadások, r crt a régi színpad felmondta a szolgálatot, s most, hogy vajúdik a terem ügye, nem akarnak hozzákezdeni a kis­sé költséges munkához, az új színpad elkészítéséhez. Tehát nincs bábszínház, pedig ar­ról talán felesleges külön szólni, hogy a népművelésben Három játékfilm forgatását fejezték be a Hunniában A Hunnia Filmstúdióban bor forgatókönyve alapián befejezték a Foto Háber cí- Markos Miklós irányította a mű film felvételeit. Az iz- napjainkban játszódó, fiata- galmas bűnügyi játékfilm fő- lókról szóló vígjáték felvéle- szerepét Ruttkai Éva alakítja, lelt. A címszerepet Esztergá- a rendező Várkonyi Zoltán, lyos Cecilia, a pécsi balett- Ugyapcsak elkészültek az eb- együttes tagja játssza, aki szőnyi bányában a Tücsök legutóbb a Balázs Béla stúdió utolsó felvételei Is. Tardos Ti- nagysikerű Te című rövidi'ilm­, ________1----------—-------—fjében nyújtott emlékezetes alakítást A többi szerepet Sinkovits Imre, Psota Irén és Dayka Margit játssza. Bacsó Péter rendező stábja is befe­jezte a mai fiatalokról szóló, Énekek éneke című film for­gatását. A film főszereplői gyermekek! Mintegy 200 fiú és leány játszik a filmben. Mindhárom film utómun­kálatain dolgoznak a Hunnia műtermeiben. milyen jelentősége van a báb­játszásnak. Ha a két szempontot mér­legeljük, a művelődési házak oldalára billen a mérleg. S, hogy ez így van, legjobban az a gyermekcsoport bizonyít­ja, amely vasárnaponként megjelenik a József Attila Művelődési Ház előtt és újra, meg újra bekopog az irodába: mikor lesz már bábszínház? Igaz az is, hogy vasárnap es­ténként a felnőttek is meg­kérdik a pincértől: hová ül­hetünk? Nincs üres asztal? Vegyük úgy, hogy a két kér­dés egyforma súlyú. Az érdek­lődőknek akkor könnyebben tud válaszolni a pincér, hisz az év elején új cukrászda nyilt a Toldi utcában. Rövidesen megnyílik a Bocskai úti új presszó és szó van a Béke és az Anna bővítéséről is. Ha viszont mindenképpen helyiség kell a Szabolcs étteremnek, akkor talán az épület másik szárnyában is találhatnának egy építészeti, gazdasági és használhatósági szempontból is megfelelő termet. A megoldáson érdemes el­gondolkozni az arra hivatott illetékeseknek és érdemes sür­gősen határozni a kérdésben, hogy szűnjön meg végre a „casus belli" a két intézmény között és legyen újra színháza a nyíregyházi gyerekeknek! Szilágyi Szabolcs KöDyvújdon«ágok Az Európa Könyvkiadó gbn- dozásában megjelent Ivó And- ric, 1962-ben Nobel-díjjal ki­tüntetett jugoszláv író válo­gatott műveinek négykötetes gyűjteménye. A gyűjtemény az író életművének legjelentő­sebb részét felöleli. Ugyancsak a napokban je­lent meg az Európa Könyvki- odónál Prisvin: A varázsló lánca című műve. Az elhunyt szovjet író Írásai megkapó lí­rai hangon az erdő, vizek vilá­gát, vadászok és halászok éle­tét idézik. E műve önéletrajzi regény, de hátterét ugyancsak a természet szolgáltatja. Maurice Druon: Finom fa­míliák című regényének foly­tatásaként most a regénycik­lus Szabadesés című második kötetét bocsátotta az Európa Könyvkiadó a magyar olvasó- közönség elé. Harry Thürk: A dzsungel előtt meghal a szél című köny­ve az Európa Könyvkiadó ne­gyedik újdonsága a Malájföld színes világába nyújt betekin­tést NYÍRLGYHÁZi szobrok Vénusz szobornak mondja a szóhasználat, holott valójá­ban Vénusz születése az ere­deti és igazi címe. Az ábrá­zolt pillanatban a szépség is­tennője már kilépett a tenger­ből — a kagyló, a tenger szob- rászi jelképe — s a még sós víztől nedves haját karjával lazítva szárítja Ciprus lan­gyos parti szelében, A mozdu­lat tehát nem véletlen, nem beállított póz, hanem egy an­tik mitológiai mozzanat jelzé­se. Ez adott alkalmat a szob­rásznak arra, hogy a női szép­ségideáiról vallott felfogá­sát bemutassa, amit barokkos árnyalatú realizmussal hatáso­san old meg. A szobor lágyan omló vonalaival érzékletesen finom felületeivel mindeneset­re népszerűséget biztosított mesterének. Annyira népszerű ez a Barcelonában is díjat nyert szobor, hogy eltekintve a herendi gyár sokszorosítá­saitól, több példányban is fel­állították. Egerben például a strandon van ideális környe­zetben, csak sajnos, műkőből. A márvány eredeti azonban — ezt talán kevesen tudják — Kaliforniában áll, s mind­járt hozzátesszük azt is, hogy ez 1918-ban készült, tehát több mint tíz évvel korábban, mint ahogy a nyíregyházi Vé­nuszt felállították. A Vénusz születése egyike Kisfaludy azon aktjainak, me­lyek hírét portréi mellett a legmagasabbra emelte. Eme aktok közül ismertebbek a Li­liom, a Reggel, A gyik és a Sóstón eldugott (!) Strandoló. Amint Kisfaludy-Stróbl a két világháború közti időszak reprezentáns szobrásza volt, úgy ez a szobra is annak a művészi közszemléletnek, mely nálunk a nagy nyugati for- malazítés idején uralkodott, egyik igen jellegzetes alko­tása. Koroknay Gyula Fegyelmi ügy elentem az igazgató­ságnak, hogy a kő­vetkező névtelen levelet kap­tam: „Maguknak ott bent — irta a személyét Jel nem fe­dő levélíró — sejtelmük sincs arról, mi törtevek a 13-as telepükön. Mit gondol­nak, kik kapják a prémiu­mokat? ÚnÖK bizonyára meg vannak győződve, hogy oz ügyeskedők, a pof a fürdők mesterei... Tévednek! Pré­miumot ezen a telepen ki­zárólag azok kapnak, akik bírálják a munkát, akik fe­szegetik a hibákat. S ebben az eljárásban a fő felelős éppen maga a telepvezető. Ez az ember nem tűri meg maga körül a hízelgőket, ilyeneknek csak ritkán, na­gyon ritkán ad jutalmat, persze akkor is csak a leg- minimálisabbat, míg a bírá­lók, a kedvencei, állandóan kapnak prémiumot. Hol itt az igazság?"■ A különös bejelentést osz- tályértckezleten tárgyaltuk meg. Meg kell jegyeznem, hogy én régen sejtettem: azon a telepen valami nincs rendjén. Meg is mondtam az értekezleten: — Ezek az emberek évek óta meglepő szívóssággal tel­jesítik a tervüket. Mi Izhet a titkuk? Azt hiszem, ez a levél időben érkezett, és nekünk feli kell figyelnünk erre a segítő készségre. Mi­re figyelmeztet a levélíró? Arra, hogy a telepvezető a bírálatok segítségével javít­ja ki a hibákat... Átlátszó trükk ez, kartársak.ü így könnyű dolgozni!... Természetesen feltételeze- sek alapján nem döntöttünk. Széles körű és alapos vizs­gálatot indítottam. Sajnos, pontról pontra bebizonyoso­dott, hogy a névtelen beje­lentőnek igaza van. A telep­vezetőt — ez a helyszíni vizsgálaton napnál fényeseb­ben kiderült —, a talpnya- lók úgy kerülték, mint az ördög a szenteltvizet, de leb­zseltek körültötte az olyan emberek, akik még a folyo­són is szüntelenül kritizál­nak. Nem volt könnyű dönte­nem — mert én voltam a fegyelmi bizottság vezetője —, hiszen a telepvezető kü­lönben becsületes, kipróoált ember. Azt sem hallgatha­tom el: eleinte tagadta, hogy vezetési módszerei helytele­nek, és nem átállotta azt mondani, hogy neki azok az emberek kedvesek, akik nem hízelegnek, inkább kereken megmondják a véleményü­ket Hosszú vita után sikerült meggyőznöm helytelen ma­gatartásáról, s a fegyelmi bizottság figyelembe véve őszinte megbánását, szóbeli megróvással büntette, A vizsgálat után javulás mutatkozott, s már-már úgy gondoltuk, félretehetjük a 13-as telep ügyét. Később azonban ismét olyan hírek érkeztek, hogy ott minden megy a régiben. A vezetőt egyelőre nem váltottuk le. Még egy utolsó kísérlettéi próbálkozunk. Úgy határoz­tunk, hogy lehelyezzük a telepre néhány kipróbált emberünket. Olyan karitlr- sakat, akik már a legnehe­zebb körülmények között is megállták a helyüket. Olya­nokat, akik éjjel-nappal fá­radságot és időt nem kiméi­vé, képesek szemrebbenés nélkül és szemtől szembe dicsérni feletteseiket, a hi­bákat pedig elhallgatják, ahogyan illik. Reméljük, kartársaink odaadó munkájával még se­gíthetünk a 13-as telepen. Ordas Nándor Á „jövő párti" költő 1893. július 19-én született Maiakovszkii A nagy költőket gyakran éri el a végzet, hogy szobrot fa­ragnak róluk (és egy kicsit belőlük), szobrot, amelynél bármily művészien megfor­mált, mégis üres szemgödör helyettesíti azt az ösztönzően eleven tekintet, amely ver­seikből sugárzik felénk. Ez történt — egy ideig — Maja­kovszkijjal is. Szavalták ver­seit, de csak néhányat közü­lük és azt sem értették és értették meg úgy, ahogy azt a költő — a „bugyetljagyin”, a jövőpárti — akarta. Aki Majakovszkijból csak a nagy, ellenállhatatlan lendületű for­radalmi dübörgést látja — és semmi mást — az ugyan­úgy leszűkíti őt, mint aki semmi másról nem akar tud­ni, mint furcsa, sajátosan gyöngéd szerelmi lírájáról. Az Okfóberi Forradalom az új világot építő „150 millió” (a szovjet nép, a szovjet tár­sadalom) elmúlhatatlan di­csőségét zengő Majakovszkij nem válásztható el attól a Majakovszkijtól, aki — már túl a harmincadik éven — szinte kamaszos hévvel ost­romolta „szép, barna, epedé szemű” Liljája szerelmét. Á kommunista, a népek ellensé­géi ellen küzdő Majakovszkij azonos azzal a Majakovszkij­jal, aki testi és lelki higié­niát követelt, aki meghatódott egy kedves tekintettől és oly szeretettel szólt édesanyjáról és „segéd-anyáiról” nővérei­ről. A már szinte gyermekként egy bolsevik illegális csoport munkájában küzdő költő egész életében kétfrontos harcot vívott. Küzdött a fi- liszteri szemlélet ellen, amely belenyugszik az Igazságtalan­ságokba, s húzódik minden­től, ami új. És küzdött az újnak .olyan értelmezése al­len, amely a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiön­tené. Senki sem ábrázolta olyan maró élességgel, mint ő Amerika „koronázatlan ki­rályait”, a dollármilliók urait, az iszonyatos nehézségekből ismeretien magasságok felé szárnyaló szovjet rendszer el­lenségeit, azokat, akik „a nagy megoldásra”, a kommuniz­musra acsarkodtak- De nem ismert kíméletet a különböző rendű és rangú bürokraták ellen sem, akik „forradalmi mezben” és „a marxizmust csürve-csavarva” kompromit­tálták a nép előtt a nép igazságát. A „Gőzfürdő” — e nagyszerű szatíra .— Díadalsz- kij elvtársában a forradalom egy élősdijét, a beképzelt és korlátolt kiskirályt személye­sítette meg. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz évei­ben háttérbe szorult a szati­rikus Majakovszkij, aki i a maga művészi zsenialitásában már csirájában meglátott ké­sőbb veszedelmessé vált, a szovjet rendszer lényegétől idegen jelenségeket. Mi az, ami miatt oly iga­zán nagy Majakovszkij köl­tészete. ami oly testvéri és elvtársi közelségbe hozta őt — többek között — a mi József Attilánkkal, amiért — bár a felszabadulás óta több mint húsz kiadás jelent meg ma­közi repülésről, amikor még az autó is ritkaságszámba ment... Előre látott és nem ekarta — nem is tudta volna — el­alkudni látomásait. Ez azt je­lenti, hogy nem egyszer tü­relmetlen volt azokkal szem­ben is. akiket szeretett, (az emberiség-nagy többségét sze­rette), de akiknek haladását túl lassúnak találta az elmé­jében és szívében száguldó ,.csodajárművek-”hez képest. Nem lehetetlen, hogy ha megérhette volna korunkat, így szólt volna: „No lám, azok az egyszerű Ivánok, akiknek lendületét én gyak­ran tűi lassúnak talákam végül is olyan járműveket szerkesztettek, amelyek lepi­pálták képzeletem hasonló alkotásait! Néha türelmesebb, bölcsebb lehettem volna irá­nyukban..” — Lehet, hogy ezt mondta volna, ha élne, de bizonyos, hogy máig sem halt volna ki belőle az az al­kotó. szent türelmetlenség, amely nélkül a bölcs türe­lem nem sokat ér. A költő, aki élesen és bát­ran küzdött a marxizmus vulgarizálása, a dogmatikus betűrágás ellen, aki arra in­tett, hogy „a marxizmus fegyver, a tüzelés módszere: ügyesen használd, okosan élj vele”, valóságos megtestesítő­je a józan ésszel nem szem­benálló, hanem azzal a leg­teljesebb összhangban lévő, pozitív, forradalmi szenve­délynek. <5 a nagy néptribun, azt hirdette, hogy vállalni kell olyan gondolatokat és érzése­ket is, amelyek egyelőre nem tetszenek azoknak sem. akik­nek érdekeit szolgálják. A költőnek nem hangulatokat kell szolgálni, a költőnek elől kell járni, de azon az úton, amely felé a történe­lem vezeti a népet. Ez a hetven esztendeje született Vlagyimir Majakovszkij év­századokra érvényes költői hitvallásai Antal Gábor gyárul a költő verseiből — a magyar olvasóközönség újra meg újra igényli MajaKovsz- kijt? Az, hogy jövőpárti volt, s ennek minden művészi, po­litikai és emberi konzekven­ciáját vállalta. Viktor Sklovsz- kij, a mai szovjet irodalomtu­domány egyik nesztora (a költő személyes jóbarátja) ta­lálóan állapította meg, hogy „Majakovszkij már akkor a megvalósult forradalom állás­pontjáról szemlélte a világot és benne önmagát is, amikor a proletárforradalom még csak az ajtón kopogtatott.” És már akkor írt a bolygó­7

Next

/
Thumbnails
Contents