Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

Porosodik a szarkaláda Szarkaláda. Nem más ez, mint egy üvegezett vasszek­rény. A VAGÉP tanműhelyé­ben csinálták a fiatalok. Hom­lokzatára szarkát festettek, s föléje ezt ír+ák: „így jár a szarka.” — Ebben a szekrényben ke­rülnek kiállításra és közszem­lére azok a dolgok amelye­ket a kapus szed el, a köztu­lajdont dézsmálóktól — ad felvilágosítást Fucsovits ’á- nos, a társadalmi bíróság el­nöke. — Természetesen mellékel­jük hozzá az iratokat Is, ki volt a szarka, s milyen bünte­tésben részesült — egészíti ki Kovácsvölgyi Zoltán, a párt­vezetőség tagja. Közszemlén a szarkaláda A szarkaláda egyelőre nem üzemel. Ott áll félreállít­va a tanműhely egyik sarká­ban. Ha szükséges, kiállítják. Óriási a hatása. Akinek a neve egyszer ide kerül, az ugyancsak meggondolja, hogy elvigyen még egy szeget is. HOGYAN MENTETTÉK MEG MUNKATÁR­SAI EMBERI MAGATARTÁSUKKAL M. BÉLÁT „Vissza a feladónak66 A pártkiadványok népsze­rűségét mutatja, hogy min­den évben magasabb pél­dányszám talál gazdára me­gyénkben. Az utóbbi két év alatt 22 százalékkal nőtt a vásárlás. Több mint félmil­lió értékű politikai kiad­vány került a dolgozók ke­zébe a pártszervezetek köz­vetítésével. Az idei első fél­évi mérleg is kedvező. Sokat javult a helyzet a fehérgyarmati járás párt- szervezeteiben. Rendszere­sen foglalkoznak a könyvek terjesztésével, s figyelem­mel kísérik, milyen kiadvá­nyok a legkedveltebbek. Nyíregyháza város pártszer­vezeteinek többsége terv­szerűen terjeszti a páit kiad­ványait s egyáltalán nem küldenek vissza anyagot. A kocsordi Új Élet Tsz, a Ho- dászi Állami Gazdaság, a Nyírbátori Gépállomás, a ny'rmadai községi, a tisza- dobi, a szakolyi pártszerve­zetek, a záhonyi pártbizott­ság, s még több pártszerve­zet, pártbizottság fontos po­litikai feladatnak tekinti a folyóiratok, könyvek ter­jesztését s eredményesen dolgoznak. Feltűnő azonban, hogy egyes járásokban másod­rendű feladatként foglalkoz­nak ezzel. A nyíregyházi járás pártszervezeteinek csaknem feléből rendszere­sen felbontatlanul küldik •issza az egyébként általuk korábban megrendelt anya­gokat. A tisztateleki, tisza- nagyfalui, nyírbogdányi, gá- vai, ibrányi, nagycserkeszi, r.yírtúrai, rakamazi, timári, iszaberceli, demecseri és még néhány pártszervezet­en nincs megfelelő gaz- iája a folyóiratok és köny­vek terjesztésének. A nagy- csedi fmsz pártszervezete a sgutóbbi Pártéletet felbon- atlanul küldte vissza. A Malomipari és Termény- .őrgalmi Vállalat, a Nyírsé­gi Erdőgazdaság, az Állami Gazdaságok Megyei Igazga­tósága, a Tejipari Vállalat, az olcsvaapáti, a jármi, a zabolcsveresmarti, az ófe- lórtói, az Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat és még né- íány pártszervezet vezetői lyen megjegyzésekkel kül­dik vissza felbontatlanul az (Italuk korábban megren­delt folyóiratokat, könyve­ket: „Nem fogadjuk el”, ..Nincs rá szükségünk”, ..Nem kértük,” „Vissza a fel­adónak”. Ebből adódik, hogy az 1962. évi, 20 ezer forint ér­tékű, visszaküldött könyvek­kel, folyóiratokkal szemben az idei első félévben 32 ezer forint értékű anyagot küld­tek vissza megyénk párt- szervezetei. Ezeken a helye­ken több gondot kell fordí­tani a pártszervezeteknek és a járási pártbizottságoknak a terjesztésre, ahogyan ezt a megyei párt-végrehajtó­bizottság legutóbbi határo­zata is megszabta. N. T. Volt idő, amikor napokig ott állt közszemlén, s az üvegab­lak mögül különböző alkatré­szek, szegkupac, meg mikor vaslemez, rézdrót, kandikált elő. Ilyenkor mindig körüláll­ták az emberek. Csak a ludas ment el mellette lesütött szemmel. így járt be az üzembe na­pokig M. Béla is. De pergessük csak vissza, hogyan is került ide? Amikor társadalmi bíró­ság elé került az ügy, akkor ezt vallotta: — Feleségem 100 forintot adott, hogy vegyek a TÜZÉP- en szenet. Útközben have­rokkal találkoztam össze, s behívtak inni- Elúszott a pénz. Ezt nem mertem meg­mondani otthon, s ekkor ju­tott eszembe, láttam én az üzemben a kovácsműhely mellett bronzrudakat, azt ki­hozom, s eladom. Ebből akar­tam pótolni az elivott százast. M. Béla szabadságát töltöt­te. — Csak azért jöttem be az üzembe, hogy ezt megtegyem. Amikor a kapus nem volt a helyén, akkor surrantam ki az aktatáskámba helyezett ..szajréval”. Elvittem a MÉH-nek. Ott személyazonos­sági igazolványt kértek, s így jobbnak láttam hazavinni. A mi kötelességünk Házkutatásra került a sor- így találták meg a bronzot. Mikor a munkások megtud­ták, felháborodtak. A társa­dalmi bíróság és az igazgató úgy döntöttek, hogy félesz- tendeig más munkakörbe he­lyezik és alacsonyabb fizetést kap. — Előbb úgy döntött a társadalmi bíróság, hogy hoz­zájárulással elengedjük az üzemből — magyarázza az igazgató. — később azonban megváltoztatta a határozatát. Valamennyien arra gondol­tunk, mi lesz vele? Mi már ismerjük, a mi kötelességünk. Meg különben jó munkás, a rábízott feladatokat becsüle­tesen és pontosan elvégzi. Ta­lán ha más ember tette vol­na, én is azt mondom, men­jen. Megbocsájtottak M. Bélá­nak. Olyan munkások közé került, akik nevették. foglal­koztak vele, s figyelemmel kísérték munkáját, magatartá­sát- Egy ideig nem is volt ve­le semmi baj. — Egyik alkalommal aztán sírva jött a felesége hozzám, tegyek valamit a férjével, mert az utolsó 10 forintot, amit kenyérre és lisztre adott neki. megitta — mondja az igazgató. Sorozatos fegyelemsértés Ismétlődött nála az iszákos- ság. s emiatt többször elma­radt az üzemből is. A soro­zatos fegyelemsértés miatt újra a társadalmi bíróság elé került M. Béla. Az üzem vezetősége és a munkásság a legnagyobb türelemmel és humánummal foglalkozott új­ra ezzel az emberrel, hogy jó útra térítsék. — Elismerem, hogy súlyo­san hibáztam — néz maga elé a már bűneit bánt em­ber szégyenérzetével. — Ak­kor, amikor nem jöttem be dolgozni, előző nap ittam, s tudtam, hogy Csurka kartárs, a művezetőm úgy is haza­küldött volna. így jobbnak láttam nem is mutatkozni. Igaz. telefonon vagy másképp tuda'hattam volna az üzem vezetőségével, hogy miért va­gyok távol. Elmulasztottam. Csak újabb fogadalom És a munkatársak megad­ták M- Bélának az utolsó le­hetőséget is. Mikor a társa­dalmi bíróság elnöke ismer­tette az újabb fegyelmi vét­ségét, így vélekedtek. Sztokíász Mihályné: A mu­lasztást tudják be a szabad­ságába. Petrikovics Pál: A fát nye­segetni kell és felnő. Lehet még belőle ember. Kovácsvölgyi Zoltán: Csa­ládfenntartó. Jó munkás kü­lönben. Ne tegyük ki az ut­cára. Az elvonókúrát én is javaslom. Csurka Miklós: Az a cél ve­zet bennünket, hogy minden ember hasznos tagja legyen a társadalomnak. Nincs elvesz­ve ő sem. Az elvonókúrát ja­vaslom­Varga József né: A műikor fizetési napon Kiss Zoltán az üzem udvarán elhagyta az egész részleg fizetését. M. Béla találta meg és visszaad­ta Ha ő olyan megrögzött al­koholista lenne, akkor vissza sem adja, elissza. Ez esetben viszont becsületességből jeles­re vizsgázott. M. Béla szégyenében majd elsüllyedt. Bántotta, hogy új­ra ide került, s fogr.dkoznia kell, s talán már nem U hisznek ezek után neki. Téve­dett. A feleség levele — Nagyon féltem az elvo­nókúrától, de már túíesek rajta — mondja. —• Mi levelet írtunk az orvosnak és ismertettük ve­le az üzemi társadalmi bíró­ság döntését- így aztán sike­rült — magyarázza Marko- vics Gyula, az igazgató. — Ügy érzem, megmentettük M. Bélát, s egy levelet tesz elém. — A felesége írta. Ez áll benne: „Kedves igaz­gató elvtárs. Kérem, hogy a férjem fizetését most már ne-, ki adják oda. Nyugodt vagyok afelől, hogy ami volt, az nem fog többé előfordulni.” Igaz, hogy az aláírás még nagyon friss, hiszen M. Bé­lámé június 11-én írta alá a nevét. De alaposan meggon­dolta, hisz már jó néhány hónapja, hogy próbára tette a férjét, s ez idő alatt semmi baj nem történt vele. Pontos a munkában, rendesen elvégzi a rábízott feladatokat, s egy szög nem sok, de annyival sem károsítaná meg a nép­gazdaságot. — Az ő esete óta nem volt szükség a szarkaládára — mondja mosolyogva M. Béla előtt az igazgató. — De ne is legyen soha, ezt szeretnénk. Farkas Kálmán 60 000-ren a határban Elnéptelenedtek a szabolcsi falvak az utóbbi napokban. Reggelenként mintegy hatvan­ezer termelőszövetkezeti tag vonult ki a földekre, hogy minél hamarabb betakarítsa a kenyórnekvaió magját. Azo­kon a földeken, ahol az el­múlt hetekben a zivatarok összekuszálták a gabonát, húszezer kézi kaszás vágja a rendeket napkeltétől alko­nyaiig. Naponta mintegy tíz­ezer holdon rakják kereszt­be az életet. A termelőszö­vetkezeti tagok szorgalmas munkáját dicséri, hogy eddig hatvanegy szabolcsi nagy­üzemben befejezték az ara­tást. r­Újabb portalanítotí utcák Újabb utcákat portalaníta- nak Nyíregyházán, a megye székhelyén. A város központ­jához közeleső Nyírfa, és Epreskert utcákban sürögnek forognak a kővel terhelt gép­kocsik. Már eddig több mint százötven csomóba helyezték el az út burkolatához szük­séges anyagokat. Rövidesen megkezdik a terítést és a bitumenezést. Ezzel már a huszadik nyíregyházi utca lesz pormentes. A most megkez­dett munkálatok befejezése után több mint félezer lakos egészségügyi körülménye ja­vul a Nyírség központjában. Halasi csipke Vaján Július 23-én megyei talál­kozót rendeznek Vaján a kézimunkaszakkörök vezetői­nek részvételévol. Az értekez­leten megbeszélik a jövő évi feladatokat, s egyben megte­kintik a világhírű halasi csipkekiállltást a múzeum­ban. Tárlatvezetést a csipke­ház megbízottja tart majd. A délutáni óráikban a ké- zimunkaszakkörök vezetői a megyei írókkal és költőkkel találkoznak. Tanulmányi •r kirándulás Kilenc pedagógus vezetésé­vel igen kellemes és tanulsá­gos kiránduláson vett részt hatvan balsai úttörő. Hazánk fővárosába látogattak el, ahot három napot töltöttek, s meg­tekintették Budapest neveze­tességeit. Többek közöli voltak színházban, jártak a Margitszigeten, az állatkert­ben, az úttörövasútnál, hajó- kiránduláson is részt vettélt. A költségek túlnyomó több­ségét előadások bevételeiből gyűjtötték össze, de segítsé­get nyújtott ehhez a tanács és n szülői munkaközösség is. Már most elhatározták, hogy jövőre még nagyobb szabású kirándulást rendeznek. Iskolás kertészek A bő csapadék megjavi- ** tóttá a kilátásokat, lesz burgonya, kukorica és nagyon biztató a mütyürketermós. A Belvárosban végesteien végig minden kiskapuban bi­zsu nyílik és remény van rá, hogy itt is behozzuk a sajnálatos lemaradást. A bi­zsutermelést célszerűségi szempontok vezérlik. Csak azt, amire múlhatatlanul szükség van. Szükség van mindenek­előtt gyöngyre. Nélküle olyan a hölgy, mint aki mez­telenül ment az utcára. Gyöngy van egysoros, két­soros, több soros. Nagyságra nézve bab, borsó, lencse, mo­gyoró. Hosszúságra nyakat átérő, visszatekerhető, övig lógatható és az egész alak­zaton körülcsavarható. A karkötők többsége kí­gyó, úgymint: kiskígyó, kö- zépkígyó, nagykígyó, sikló­kígyó, vipera, csörgőkígyó, kobrakígyó, pápaszemeskl­Bizsut a dolgozónak gyó, dél-afrikai hujuja kí­gyó és a félelmetes mbro- hombrohombr kígyó, amely Brazília erdeiben honos és mielőtt áldozatát elnyeli, al­tató dalt énekel. Vannak azután még sok­kal nélkülözhetetlenebb mü­tyürkék is. Három soroza­tot tett elém a boltos és írtam, ahogy következtek: Arany masni, ezüst mas­ni, nylon masni, kék mas­ni, sárga masni, zöld mas­ni, piros masni, csókás mas­ni, pettyes masni, kockás masni, leopárdmintás mas­ni. Egér, vívómaszk, lovagló- pálca, kiskulcs, kiskllincs, kiskerék, kiscilinder, kisla­kat, kispípa és kisnagyha- rang. Síbakancs, füge evező, gé­sa, falióra, vikendház, bi­lincs, vasmacska, drótszőrü foxi, mentőöv, pólyásbaba, matróz, hálókocsi, francia­kulcs, sakktábla, kaptafa, gólya, táncosnő, budlibicska, rózsabimbó, cethal, púder­tartó, homokóra, víziló, ba­juszkefe és rézfülű bagoly. — No, hálistennek — mon­dom — csakhogy vége. — Még húsz ilyen soro­zatom van — válaszolta a mester és rémülten ugrot­tam ki. Kupánéba ütköztem a bolt előtt. — Valami mütyürkét sze­retnék — mondotta. — Épp most jövök, tes­sék — ajánlottam neki az üzletet. Elhúzta a száját: — Itt már voltam — vá­laszolta —, csinos kis bolt, csak az a baj, hogy nincs választék. Klsjó A kisvárdai leánygimnázium diákjai három holdon kertész­kednek. A politechnikai gya­korlat csak egyik része mun­kájuknak. Szakkertész Irányí­tásával úgy gazdálkodnak, hogy a kisvárdai piacon elsők között jelentkeznek primőr­áruikkal. Karalábé, retek, sa­láta után zöldpaprika, para­dicsom és dinnye kerül piac­ra. Ezenkívül cserepes és vá­gott virágot is nevelnek. A tervek szerint az idén mint­egy 30 ezer forint jövedelem­re számítanak. Mándoki József kertész szállítás előtt még egyszer ellen* őrzi a zöldség-répa kötegeket. Naponta adnak szép paradicsomot. Az Qvegházban díszlenek a cserepes virágok. Érik a sárgadinnye. Hammel József képriportja. Ki nyerte a balatonalmádi üdülőlakást? A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság július 6-án tartotta meg a „Lottó Juniália" rendkívüli ju­talomsorsolását. Sorsolásra került Moszkvics gépkocsi, Balatonal­mádiban felépülő kertes üdülőia- kások, motorkerékpár stb. Az aránylag kisebb mennyiségű n ki­sorsolt, de nagyobb érték t t ó- képező nyereményekből Szabó’cs- Sz&tmár megyébe is került cry nyeremény. Az 1 802 7:.i sz. lottó­szelvénnyel Balatonalmádiban fel­épülő kertes üdülőlakást beépí­tett bútorokkal, két heverővei és négy székkel nyert egy ismeret- 1 len szabolcsi szelvény tulajdonos. A megállapítás szerint az isme­retlen tulajdonos Kállósemjénb^n vásárolta. A jelzett nyertes szelvényt jú­lius 20. napjáig kell eljuttatni a Sportfogadási és Lottó Igazgató­sághoz. Két nap áll tehát rendel­kezésre az ismeretlen szelvény beküldésére. ^Magyarország 1963. július 19. 3

Next

/
Thumbnails
Contents