Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

Előnyös szerződni

borra és mustra

Hiányzó cikkek

Leveleket mutat.

— A fülpösdaróei Petőfi Tsz oldalazó tárcsát kért. Nincs. Nem is kapunk, majd csak a negyedik negyedévben. A bemki Aranykalász PN 252-es ekét sürgetett. Még csak kilátás sincs arra, hogy kapunk. A nagydobosiak dohán ypa Ián tázó gép igényét is

csak Egerből szerezhettük meg. Még az a jó, hogy a társvállalatok segítenek. Ha valamiben hányunk van, írunk az egri, szolnoki, miskolci AGROKER-nek, ők viszont tőlünk kémek.

Hajdú Sándor, a kispalád! Oj Barázda Tsz elnöke állít be az irodába, a kezében kiutalási papírost szorongat.

— Tessék nézni — mutatja bosszúsan. — öt erőgépünk van, s egyhez sincs tárGéberjénben a község udvaraiban is elvégzik a gyümölcsfák kártevőinek irtását. Udvarról udvarra jár a tsz fogata, s motoros géppel végzik a permetezést.

(Hammel József felvétele.)

Olyan az AGROKER nyíregyházi telepe, mint egy kisebbfajta mezőgazdasági gépkiállítás. Találhatók itt szovjet, lengyel, német, csehszlovák, nyugati és természetesen magyar gyártmányú erőgépek, modern munkagépek, finom műszerek, alkatrészek, vízszivattyúk, motorok. Nagy a forgalom korán reggeltől záróráig. Egyik tsz. követi a másikat. Az elnökök hozzák a kiutalást, válogatnak, s viszik a gépeket.

Járvasilózók,

szalmabálázók

Különösen sok munkája van Kutas Lajosnak a gép és vegyes osztály vezetőjének. ötpercenként kérik telefonhoz, ő engedélyezi a gépek átvételét, útbaigazítást ad, felvilágosítással szolgál az érdeklődőiknek.

— Egyetlen óra alatt másfél millió forint értékű gépeket adtunk át a nyíregyházi tsz-eknek és a nagyáriáknak — mondja. — Mi látjuk el a megye mezőgazdasági üzemeit, a földműves- szövetkezeti és iparcikk kis- kereskedelmi boltokat is. Jelenleg 130 millió forintos készlettel rendelkezünk.

— Ez évben kaptunk először hatvan járvasilózót, szalmabálázót, NDK gyártmányú 44 soros vetőgépeket, szovjet kultivátorokat, s 81 öntözőberendezést — magyarázza. — Sajnos mégis előfordul, hogy pontosan az hiányzik amit kémek.

csánk. Most kaptunk kiutalást, de pótkocsira, amiből, viszont három is van. Nekünk tárcsa kellene.

— Ilyen is előfordul — veszi el a papirost az elnöktől Kutasi. — Nekünk meg most pótkocsink nincs, az utolsót az imént adtam ki. Ilyenkor mit tehet az ember?

— Előfordul aztán olyan eset is, mondja aztán, hogy valakit beküld a tsz, bélyegző, kiutaló papír nélkül. Itt állhatnának négyen is munka nélkül vontatóval, ha az ember nem érezne felelősséget. Ebben az esztendőben június 10-ig 225 000 forint értékű gépet, alkatrészeket, műtrágyát s egyebeket adtunk a Szabolcs megyei mezőgazdasági üzemeknek.

Elkéső gépek

Megtörténik azonban, hogy nem időben,. a tavasszal használatos gépek nyáron érkeznek meg.

— így jártunk a kukorica szemenkénti vetőgéppel is. Alig két hete érkezett, s már régen a földben van a kukorica. Ügy látjuk, hogy ennek a késői gyártás az oka /

De főleg a külföldről importált gépek némelyike érkezik késve a telepünkre. Jelenleg most aratógépekből mutatkozik bizonyos hiány.

Gondot okoz a gépek szállítása is. Kevés az Autóközlekedési Vállalat, a MÁV. és az AGROKER saját szállítási parkja. Egyszerre 10—15 vagon érkezik, melyek kirakása 2—3 napot is igénybe vesz — mondja Kutasi. — így aztán sok íekbért, kocsiállás- pénz kell fizetnünk. Növekszik a raktározási problémánk is, Érkeznek a gépek, s nem tudjuk hová tenni. Csaknem 80 százalékát a szabad ég alatt raktározzuk. S a nagy esőzések következtében nagy értékű gépek kerültek víz alá. Minap a tűzoltók egész délután szivattyúzták a vizet, hogy a gépeket megmentsük.

De már épülnek az új raktárak. Tizennyolcmillió forintos költséggel. Szükség is lesz rájuk, hiszen jövőre még több gépet várnak. 1964-re a szabolcsi mezőgazdasági üzemek 200 millió forint értékű gépre nyújtották be az igényüket.

Farkas Kálmán

Idén több must- és borfelvásárlásra számítunk — mondják a borforgalmi vállalatnál. Már megkezdtük az 1963. évi must- és borfelvásárlásra a szerződéskötéseket. Ennek lebonyolítását nemcsak Nyíregyházán, hanem a megye tíz különböző területén lehet megoldani; Sóstóhegyen. Napkoron. Kemecsén, Nagykállóban, Nyírbátorban, Vásárosnaményben. Kisvárdán és Barabáson. Azok a termelők, akik szerződést kötnek, az előző évekhez hasonlóan hektoliterenként 200 forint kamatmentes művelési előleget kapnak.

Az elmúlt évhez viszonyítva, minden szektorban előnyösebb szerződéskötési lehetőséget biztosít a kormányzatunk. abban az esetben, ha a tez-ek, társulások, a háztáji szőlővel rendelkező tsz- tagok és egyéni gazdák, a termésüket leszerződik. Mivel megyénk a III. területi csoportba tartozik, s a mustot cukorfokonként fizetjük: például 15 foktól 16 fokig 4,55 forint, 18,1 foktól 19 fokig 5,45 forint, 21 foktól 22 fokig 6.35 forint, 22,1 foktól 23 fokig 6.65 forint.

— A vállalat ezenkívül három hektoliter leszerződött must után 10 százalék, 3—5 hektoliterig 15 százalék, 5 hektoliteren felül pedig 20 százalék felárat fizet.

B. L.

A LELKET IS MEG KELL GYÓGYÍTANI

A méhek visszaadják az életkedvet — Egy lány és 24 férfi — Nehéz a számtan — Aki a kórházban szerez szakmát

Csendes a kocsordi tbc sza- natórium udvara. A betegek ebédhez készülődnek a tükör-fényes ebédlőben. Néhá- nyan hiányoznak még az asztalok mellől:

— A méhészek... —

mondják a bejáratnál sütkérező férfiak, nők.

Az árnyas fák mellett húsz kaptár méh. Körülötte foglalatoskodnak a leendő méhészek. Valamennyien már gyógyult, vagy gyógyulófélben lévő betegek. A tüdőt meggyógyították az orvosok, de előfordul, hogy a nehezebb munka ártalmas lenne a felgyógyultaknak.

— Ezért foglalkozunk újabban azzal is, hogy egy- egy könnyebb szakmát adjunk a volt betegeknek, benn az intézetben... — mondja dr. Pálfi Roland igazgató.

Meg kellett találni azokat a szakmákat. ameOyek teljes értékűek és mégis viszonylag fizikailag nem megeröltetőek. Egyes tbc intézetekben ipari cikkeket készítenek a felgyógyultak, azaz ipari szakmát sajátítanak el.

— Nálunk méhész szakmunkásakat képzünk. Nyolc 'hónapig hetente 12 elméleti és 24 gyakorlati órán sajátítják el a tanulandó anyagot a hallgatók. Ez nem viseli meg őket, sot a gyakorlati foglalkozások szórakozta- tóak...

Huszonöt volt fbc-s beteg

hajol naponként a kantárak fölé, közöttük egy fiatal lány, R. Mária. Hogyan került a férfiak közé?

— Igazság szerint betegápoló akartaim lenni. Nemrég indult az intézetnél nővérképző tanfolyamon. De erről lemaradtam. Elekor hallottam. hogy méhésztanfolyam indul. Megpróbálkoztam. . . El szeretnék helyezkedni méhészetben, ha elvégzem — gondolkodik el. — Megígérték, gondoskodnak róla, hogy munkát kapjunk.

Akácvirágzáskor vándoraltatták a családokat. Az igazgató családi sátrat kérték kölcsön, mivel vándorbódéjuk még nincs. Három mázsa mézet pergettek, elég lesz a kocsordi anyaintézetnek és a gacsályi osztálynak.

— Megfigyeltem, hogy alakítja újra lelkileg is egészséges emberré a munka őket —

magyarázza dr. Pálfi Roland. — Van egy fiatal fiú, aki súlyos műtéten esett át, nem végezhet nehéz munkát. Mióta a méhekkel foglalkozik, mintha kicserélték volna. Űjra van előtte cél, ha elhagyja az intézetet tud mihez kezdeni...

Hangos a méhészet, keretet, kaptártartót fabrikálnak a leendő méhész szakemberek. Most tanulják az any ásítást, helyére rakják a bölcsőkezdeményeket, megismerkednek a dajka-családdal. Közülük

H. Imre, aki már elhagyta az intézetet, méhészetben helyezkedett el korábban, mint segédmunkás. Most beiratkozott a tanfolyamra és leteszi a szakmunkásvizsgát. A legnehezebb tantárgy itt is: a számtan.

Néhányuk még gyógyszeres kezelést kaip, már gyógyult, de az utókezelés jót tesz az egészségének, ök sem maradnak ki a tanfolyamról: gyógyulnak és tanulnak.

— Sok betegünkbe dr. Farkas Elek adjunktus oltotta bele a méhészkedést. Elpe- pecselgetettt vele, a betegek pedig oda-odajöttek kíváncsiskodni. Kis befektetéssel jár, mézlegelő van elég a környéken, ezért választottuk a .méhészetet.

Mind kevesebb rokkantat hagy hátra a tbc —, ez Pálfi doktor tudományos tapasztalata is. Dr. Kemény Lajos megyei tbc intézeti főorvossal hatszáznái több beteg gyógyulási adatait dolgozták fel: munkájuk, melyet a Korányi-pályázatra küldtek be, ezt igazolja. Mégis marad egy réteg —. akik nagy mű- téten estek át, vagy akiknek szervezete nem bírta átvészelni megrázkódtatás nélkül a betegséget —, ezek gyógyulásuk után könnyebb munkát végezhetnek. Ma már ők se vállnak rokkanttá, hanem ú.i szakmát tanulnak.

Mézgyűjtő útra indulnak a méhek. Az igazgató tűnődve nézi őket, majd avatott mozdulattal igazít valamit a kaptáron. Magyarázólag megjegyzi:

— Én is méhészkedem. az adjunktus velem is megkedveltette ezeket az apró munkásokat.

(PS-)

Hoó Bern át:

TA^ake^csen^i&í

KANADÁIG

A Horthyféle földosztás

Április másodikén megszületett a második gyermekünk, egy fiú. Egy volt már, egy lányunk, most meg lett egy fiunk. A család szaporodott, de földet még nem kaptunk, Horthy kormánya nemigen sietett kielégíteni bennünket. Április lévén, a kenyérnek valónk már régen elfogyott. Volt egy kevés pénz a ház körül; azt mondja a feleségem:

— Bemehetaél Naményba, hoznál egy kis lisztet, mert nincs miből kenyeret sütni.

Ügy beszéltük meg, hogy másnap elmegyek lisztért Naményba. Ügy is lett. Másnap korán reggel elindultam Na- mény felé, az eső pedig megeredt. Esett egész nap, csak

1963. jünius 14.

úgy ömlött. Naményba érve, a Mandel-testvérek boltjában kaptam lisztet; éppen annyi pénzem volt, hogy 32 kiló lisztnek az árát ki bírtam fizetni. De 32 kiló bíz egy kicsit sok, 17 kilométerre cipelni háton, meg aztán az eső is esett; úgy mutatkozott, hogy nem is áll el az eső egész nap. Gondolkoztam; vegyek-e 32 kilót, vagy csak kevesebbet vegyek? De ha hazaviszem a pénzt, elfogy, és nem lesz miért venni. így hát megvettem a 32 kiló lisztet, és hogy az eső esett, a nagy télikabátomat a lisztre terítettem, hogy ne váljék tésztává, mielőtt hazaviszem.

Útinak indultam hazafelé, a liszttel a hátamon, a nagy- kabátom meg a tetejébe. Nehéz lett, mikor néhány kilométert haladtam vele a Ti- sza-töltésen, de letenni nem lehetett’ a szakadó esőben. Tiszaszalkánál egy keveset pihentem, mivel itt van egy tiltó építve, ami arra szolgai, hogy amikor a Tisza árad, felhúzzák a tiltó t, és a vele összeköttetésben lévő Tisza- szabályozási csatornát teleeresztik vízzel. No, én ennek

a töltésnek a karzatához dőlve egy kissé kiszuszogtam magamat, azután ismét útnak indultam. De errefelé szekérrel is járták a töltés tetejét a Horthy Jenő béresei, és igen nagy sár volt a tetején. Letértem hát a töltéspolcra, ott jó gvpp volt. könnyebb volt lépkedni rajta, mint a nagy sárban cubikolni.

Mikor Tiszavid alá értem, itt lakott a töltésőr, Göncz Dániel, meglátta, hogy nem a tetőp megyek a nagy sárban, hanem a placcon, a gyepen. Lesietett elébem egy nagy kutyával, és puskával a vállán, és rám ordított, mint a. sakál:

— Te, az anyád bitang paraszt istenét, hogyan mered azt a gyepet gázolni?!

Ekkor azt sóhajtottam ott magamnak, mert csak egyedül voltam:

— Hej, te isten, ha vagy abban az égben, minek teremtettél szegényt a világra! Vagy ha megteremtetted, miért nincs rája gondod is, hogy ne próbálna ilyeneket! Ezért harcoltunk hát az urak hazájáért, hogy még a sári kikerülni sincs jogunk

Amikor jó messze elhagytam a Göncz-házat, csak leszálltam isimét a placcra, a gyepre.

Tiszaadonyt elérve, itt már közel voltak a házaik a töltéshez, és a legszélső házba a Végsőéknél bementem és megpihentem. A kabátomat a kályha mellé akasztva, az is kissé megszikkadt. És innen még négy kilométer volt hazáig. Mikor beértem a házunkba, a lisztet ledobva magamról, azt mondom az asz- szonynak:

— Haliod-e, asszony, ebből még a koldusnak se adj egy falatot sem, mert kikapsz érte! Mert én ezért jobban megszenvedtem, mint Krisztus a keresztfán.

Augusztus 12-ére kijöttek a falunkba az egész földosztó társaság, tanácselnök Szirmai, gazdasági felügyelő Rácz Pál, a gróf két ügyvédje, meg a kisgazdák is kijöttek, meg persze még négy csendőr is, hiszen ilyesmi nem történhet magyar honban csendőr nélkül! Hiszen annyi volt már ebben az időben belőlük, mint kutyában a pond- ió.

Ezen az éven ismét nem osztottak földet sem, házhelyet sem. Majd 1924 kora tavaszán, márciusban volt ismét gyűlésünk Vásárosna- ményban. Ezen a gyűlésen már az volt a legfőbb követelésünk, hogy a már élőbbem gyűléseinken elfogadott határozatokat hajtsák végre, hogy lássuk, mi lesz hát a mieink.

Arról is szó esett, hogy ha földet nem tudnak adni, adjanak hát munkát, hogy megélhetésünk biztosítva legyen. A tanácselnök azt kérdezte: honnan és hol adjanak, mikor még a városokban is sok -« munkanélküli? Az urak erre a kérdésre felelni sem tudtak, egy sem. Az ügyvéd sen, a tanácselnök sem, a gazdasági felügyelő úr sem. Hallgattak mint a sír. Végül én törtem meg a csendet, mondván:

— Uraim, nekem van egy javaslatom, ami megoldja a munkanélküliséget. Nemcsak itt a mi vidékünkön, hanem legalábbis az egész ország egyik részében.

Erre kórusban zúgták az urak, hogy:

— Halljuk, halljuk azt a javaslatot!

Hát elkezdtem:

— Itt van a mi Tiszánk. Elég sok kellemetlenséget okoz e hazának az áradások alkalmával. Miért nem építhetnénk md hát egy hajózható csatornát? Hiszen any- nyian vagyunk, hogy akár körömmel is kikaparhatjuk azt a földet, ami egy csatorna építéséhez szükséges. Teszem fel, megkezdhetjük itt mindjárt Namény és Varsány között, nyugatnak, Kisváráétól balra, az úgynevezett Daru-szigeten (ez egy lápos hely) keresztül, fel Nyíregyházára, Debrecenen át Szo- boszló, és le Cegléd felé, itt a Tígzát Budapest alatt összekötni a Dunával. Ez jó lesz egyrészt arra, hogy a Tisza- hát jó búzája, a Nyírség sok krumplija, dinnyéje és káposztája olcsó víziúton úszhatik a nagyvárosok felé. Másrészt pedig azért, hogy ennél a munkánál évekig dolgozhatna nemcsak a faluk paraszi- népe, hanem a városokon munka nélkül lődörgő népek is. Hazánk is ennyivel gazdagabb lenne. Ez az én javaslatom. Mit szólóak hozzá az urak?

Erre Rácz Pál gazdasági felügyelő állt fel beszélni, és azt mondja nekem:

— Hallgasson meg a fiatalember, maga bolond! Kinek van anpyi pénze, hogy azt meg lehessen építeni? Egész Európa sem tudna any - nyi pénzt összekaparni, emi a maga bolond elgondolásához elég lenne.

Ismét szót kértem, és kaptam is.

— A gazdasági felügyelő úr megfeledkezett arról, hogy az elmúlt világháborúban elővette volna azt a rozsdás kardját, amivel már tavaly a házhelyek kiválasztásánál oly fennen -hencegett, és megvédte volna ezt a hazát, minket pedig megszabadított volna tengernyi szenvedéstől! Úgy látszik, hogy számunkra nincs már e hazában semmi. Mehetünk a nagyvilágba. Boldogulásunkat keresni. De vajon kapunk-e kivándorlásunkhoz is engedélyt legalább? Vagy arra is azt fogják mondani dicső uraink, hogy nincs engedély számotokra, dögöljetek meg itthon?

Ezeket a szavakat a keserűség hozta ajkamra, és végképp megérlelődött bennem a gondolat, hogy elhagyom szeretett hazámat.

(Folytatjuk.)

Táress» helyébe

jé a pótkocsi?

Gondok és eredmények megyénk mezőgazdasági gépellátásában