Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

Külpolitikai események sorokbai Hruscsov szerdán fogadta a török nemzetgyűlés küldött­ségét, amely Ürgüplü szená­tusi elnök vezetésével tar­tózkodik a Szovjetunióban Hruscsov és a küldöttség tagjai között szívélyes be­szélgetés folyt le. Az Egyesült Államok faj­gyűlölői kedden meggyilkol­ták Edgar W. Everst, a Mis­sissippiben élő négerek egyik vezetőjét, a színesbőrűek ha­ladásáért küzdő országos szö­vetség ismert harcosát. A lengyel kormány vála­szolt a leszerelés következ­ményeire» vonatkozó ENSZ- körkérdésre. A válasz leszöge­zi, hogy a lengyel kormány feltétel nélkül támogatja azf a jelentést, amelyet az ENSZ által felkért tíz világhírű tü­dős a leszerelés következmé­nyeiről készített. Aflg két hét van a Június 24-én Összeülő nemzetközi nőkongresszus megnyitásáig. Az előkészületek már javá­ban folynak a Szovjetunió­ban. A központi filmstúdió­ban forgató csoport alakúit a nagy tanácskozás filmjének elkészítésére. Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezére és a Kí­séretében lévő más munkás­párti személyiségek repülő­gépen Leningrádba érkeztek. Parlamenti választásokat tartottak a Mongol Népköz­társaságban. Több, mim fél­millió választó, a szavazásra jogosultak 99,99 százaléka je­lent meg az urnák előtt. Az új parlamenti képviselők 69,6 százaléka most először került be az államhatalom legfel­sőbb szervébe. Londonban kedden közzé­tették John Bernall profesz- szomak, a Béke-világtanács elnökének nyilatkozatát arról, hogy a Béke-világtanács el­nöksége megalapította a Lambrakisz-békedíjat. A Lambrakisz-békedijat min­den év május 27-én — Lambrakisz halálának évfor­dulóján osztják ki. U Thant ENSZ főtitkár közvetlenül a Biztonsági Ta­nács határozata után felkérte Von Horn svéd tábornokot, hogy az ENSZ megfigyelő csoport útjának előkészítésé­re repüljön Jemenbe. Ä rabszolgák utódai még nem szakadok Kennedy rádió- és televízió beszéde Az Egyesült Államok elnöke, Kennedy kedden este külön felhívással fordult az Egye­sült Államok népéhez. A fel­hívásban, amelyet a rádió és a televízió közvetített, hang­súlyozta: a Birminghamben, Alabamában és másutt folyó események olyan erőteljesen juttatták kifejezésre a nége­rek egyenjogúsági követelését, hogy azt már nem lehet sem­mibe venni. „Országunkat és népünket erkölcsi válság fe­nyegeti. Ezt nem lehet rend­őri megtorló intézkedésekkel leküzdeni." —- Száz év telt el várako­zással azóta — mondotta Kennedy, — hogy Lincoln elnök felszabadította a rabszolgákat, de ezek utó­dai, unokái nem teljesen szabadok. Még mindig nem mentesek az igazságtalanságtól. Még min­dig nem szabadultak fel a társadalmi és gazdasági el­nyomás alóa ... Az elnök szomorú képet fes­tett az amerikai négereknek, a lakosság egytized részének életéről. — Ha ma egy néger gyer­mek születik Amerikában, — mondotta — tekintet nélkül arra, melyik államban szüle­tett, csak fele annyi lehető­séggel rendelkezik, hogy kö­zépiskolába járhasson, ahhoz képest, amilyen esélyei van- naik erre egy ugyanott és ugyanakkor született fehér- - bőrű gyermeknek. Főiskola el­végzésére, szakképzettség meg­szerzésére a néger gyermek esélye csak 33 százalékos a fehé­réhez képest, viszont két­szer akkora a lehetősége, hogy munkanélkülivé vál­jék... — Ma kétszer vagy három- szór annyi néger van munka- nélkül, mint fehér. A nége­rek átlagos életkora hét év­vel kevesebb a fehérekénél. Kennedy többször megismé­telte, hogy „a négerekkel szemben az ország minden károsában, minden államá­ban tapasztalható elkülönítés És megkülönböztetés’1, nem­csak a déli államokban. Beszédéből kitűnik, hogy a washingtoni kormány megret- -ent az amerikai négereknek i faj üldözés és a megkülön­böztetés ellen növekvő ará­nyokban és fokozódó élesség­gel kibontakozó harcától és, amíg nem késő. békés rac- ierbe szeretné terelni ezt a rarcot. Mindamellett Kennedy kény­telen volt elismerni, hogy az Egyesült Államokban a faji problémát nem le­het csupán törvényhozói intézkedésekkel megoldani A faji probléma nemcsak az elnököt, a kongresszusi kép­viselőket és kormányzókat érin­ti, hanem az Egyesült Álla­mok minden polgárát — mon­dotta Kennedy, majd kifejez­te reményét, hogy „minden amerikai megkérdezi saját lelkiismeretét, milyen állás­pontra helyezkedjék a fejle­ményekkel kapcsolatban ... e Újabb összecsapás a négerek és a fajgyűlölő csőcselék között A legújabb jelentések sze­rint kedden délután összetű­zésre került sor négerek és a fajgyűlölő csőcselék között a Maryland államba^ levő Camb- ridgében. A négerek a faji megkülönböztetések ellen gyűlést tartottak, amikor faj­gyűlölő elemek felgyújtottak a négerlakta negyedben há­rom olyan üzletet, amelyek­nek tulajdonosa fehér ember. A csőcselék azután megtá­madta a tűzhöz kivonuló né­gereket, majd sor került a rendőrség beavatkozására. Fehér nőt is letartóztatlak a faji megkülönböztetés elleni megmozdulásokkor. Jackson, Mississippi, USA: Elvezetnek egy fehér asszonyt, aki három négerrel tüntetett a faji meg­különböztetés ellen a városháza előtt. ____________________t Georgetown, (TASZSZ): Kedden újabb zavargások törtek ki Georgetownban, Brit-Guayana fővárosában. Támadást kíséreltek meg a miniszterelnöki hivatal ellen, sőt magát Wilson távközlési minisztert is megtámadták és megsebesítették. Az ENSZ képviseletének épületére idő­zített bombákat dobtak. Osz- szesen húsz ember sebesült meg a zavargások során. Janet Jagan, a Népi Hala­dó Párt főtitkára nyilatkoza­tot tett, amelyben hangsú­lyozta: a legutóbbi brit­guayanai események arra mutatnak, hogy a reakciós és fasiszta ellenzék minden esz­Bonn védelmezi Grimau gyilkosait Európai Dokumentációs Köz­pont (CEDI) madridi ülésén nyíltan védelmébe vette Ju­lian Grimau gyilkosait: „Francot és bandáját, Jaeger, akinek a Bundestagban tett kijelentése tette hírhedtté ne­vét, hogy háború esetén „Lip­csére és Drezdára is atom­bombát kell hajítani”, most Grimaut „tömeggyilkosnak” nevezte és elítélte „a sajtó­nak a kivégzés nyomán tá­madt felháborodását”. „Véget kell már vetni annak, hogy az európai baloldal gyalázza j Spanyolországot” — jelentette I ki Jaeger, a spanyol fasisz- | ták nem kis örömére. Jugoszláv—indonéz tárgyalások Belgrád, (MTI): Sukarno indonéz elnök kedden a belg­rádi Metropol szállóban szűk körű ebédet adott Tito ju­goszláv elnök és felesége tisz­teletére. Majd Sukarno felke­reste Belgrád nevezetességeit, a múzeumokat, áruházakat, végigsétált a jugoszláv fővá­ros legforgalmasabb kőrútján, maid Üj-Belgrádban az épít­kezéseket tekintette meg. Megkezdődtek a jugoszláv —indonéz gazdasági tárgyalá­sok. Megállapították, hogy az árucsere kedvezően fejlődik, de még mindig vannak ki­használatlan lehetőségek, mindkét fél érdeklődést mu­tatott a gazdasági kapcsola­tok elmélyítésére, az árucsere növelésére. Huszonöt évvel a spanyol polgárháború befejezése után hazafiak ezrei szenvednek a francoista rendszer börtönei­ben. Tízezrek állnak rendőri felügyelet alatt és nem hagy­hatják el lakóhelyüket. A spanyolok ezrei élnek szám­űzetésben, közöttük munkás­vezetők, politikusok, a demok­rácia harcosai és világszerte ismert értelmiségiek. £em térhetnek vissza hazájukba, megfosztották őket szülőföld­jük, otthonuk melegétől. A francoista katonai bíróságok sokakat ítélnek el politikai nézeteikre, társadalmi helyze­tükre való tekintet nélkül pusztán azért, mert ellentétes a véleményük, mint az or­szágra kényszeritett diktatú­ráé. Spanyolországban a terror a véksőkig fokozódott. Száz és száz olyan politikai fogoly van Spanyolországban, akiket tizenöt-húsz évre börlöneztek be. Csupán Burgos börtö­nében 393 olyan politikai fo­1963. jűnias 13. Kennedy például többek kö­zött kijelentette, hogy az or­szág sok városában „az elégedetlenség hullá­ma már olyan magasra csapott, hogy a közrendet Veszélyezteti". „Elégedetlenség lángol észak és dél városaiban... a fenn­álló helyzet megváltoztatásá­nak módját az utcákon, tün­tetéseken, tiltakozó felvonulá­sokon keresik. Ezek feszültsé­get okoznak, erőszakos cse­lekményeknek és emberi éle­tek pusztulásának veszélyét idézik élő”. Kennedy azt is hangsúlyoz­ta, hogy az ország feladata és kötelessége, „mindenki számá­ra békéssé és konstruktívvá tenni e forradalmat, e válto­zást". Felszólította a néger la­kosságot, „viselkedjék felelős­ségteljesen és tartsa be a tör­vényeket’“. Az amerikai elnök ezután röviden vázolta, milyen vissz­hangot kelt világszerte az ame­rikai négerüldözés. „Mondhatjuk-e a világ­nak és ami még fonto­sabb egymásnak — jelen­tette ki, — hogy hazánk a szabad emberek orszá­ga, kivéve a négereket, hogy nálunk nincsenek másodrendű állampolgá­rok, kivéve a négereket?" A KARAMANLISZ AKCIÓ a görög Kormány lemon­dott. Amit az ellenzék há­rom héten át nem ^udott el­érni Karamanlisznál, azt a király három nap alatt elér­te. A miniszterelnök — miu­tán hiába kérte az uralkodót, hogy fújja le, vagy legalább is halassza el a jövő hónap­ban esedékes angliai látoga­tását — benyújtotta lemondá­sát. Formailag tehát a király hajthatatlansága, mégpedig látszólag csupán egy proto­kolláris kérdésben tanúsított hajthatatlansága bírta most távozásra Karamanliszt. Va­lójában azonban jóval több­ről van szó: és ez a több szervesen összefügg azzal, ami miatt az ellenzék hetek óta a kormány lemondását köve­tette. De hát, hogyan kapcsolódik a kettő egymáshoz és egyál­talán miért ellenezte a mi­niszterelnök az uralkodó tervbe vett útját? A királyi pár utazásáramár eleve árnyékot vei' a király­né alig néhány hét előtti lon­doni látogatása, amely meg­lehetősen viharos volt és még a vendéglátókat is kínos par­lamenti interpellációk ke­reszttüzébe állította. Frederi- ka királyné ugyanis a nyílt utcán drámai jelenetet ren­dezett: bemenekült egy vad­idegen lakásba, mert állítása szerint „feldühödött tömeg’’ szegődött a nyomába és ül­dözte. A brit külügyminiszter már ünnepélyesen bocsánatot kért tőle gz incidens miatt, amikor a robbanás erejével hatott a leleplezés, hogy a királynét senki sem üldözte. Csupán egy évek óta börtön­ben sínylődő görög politikai fogoly felesége szeretett volna neki petíciót átnyújtani. A jó ízlésre kényes angolok per­sze felháborodtak a felséges színjáték láttán. A lapok szel­lőztetni kezdték a királyné nem egészen szeplőtlen poli­tikai múltját, hogy tudniillik, annak idején a hitlerjugend egyenruháját viselte. Miután pedig a „feldühödött tömeg” — kiderült — csupán szeren­csétlen asszony volt, a saj­tó behatóbban kezdett érdek­lődni a görög belpolitika olyan homályos oldalai iránt, hogy kiket, miért és mióia tartanak börtönben. Elképesz­tő adatok kerültek napvilág­ra, például arról is, hogy a politikai foglyok egy része a hitleri koncentrációs táborok­ból kiszabadulva — egyene­sen a görög hatóságok bör­töneibe került Ez a botrány önmagában is elegendő lett volna arra, hogy Karamanlisz megpróbálja le­beszélni egy újabb utazásról a királyi párt: hiszen ilyen előzmények után nem lehetet­len, hogy ezúttal valóban és idézőjelek nélkül feldühödött tömeg fogadná az uralkodó­val együtt Londonba érkező királynét. Egy ilyen spontán demonstráció pedig minden­képpen árt Görögország te­kintélyének, s ráadásul ép­pen olyankor kerülne, rá sor, amikor a Karamanlisz-kor- mány a NATO-n és a Közös Piacon belül az ország „nagykorúsításán” fáradozik. Az önmagában kínos kül­földi botrányt néhány nappal később követte egy még kí­nosabb hazai. Május 22-én egy fasiszta merénylő motorkerék­párjával előre megfontolt szándékkal halálra gázolta Lambrakisz független képvi­selőt. Lambrakisz haladó po­litikus volt, rendkívül nép­szerű ember,, aki egyszerű pásztorfiúból küzdötte fel ma­gát az athéni egyetem nő­gyógyász prof esszoi ává és a fehér kereszt kórház igazga­tójává, ám a hivatásos or­vosként és egy világhírű szakkönyv szerzőjeként is megmaradt az elesettek vé­delmezői éneik. Meggyilkolása felkorbácsolta a szenvedélye­ket, temetése több százezer ember tüntetésévé nőtte Iá ma­gát, s a baloldal mellett a polgári centrum is a merény­letben erkölcsileg bűnrészes kormány lemondását követel­te. Ezt az erkölcsi felelőssé­get fokozza az a már nem­csak erkölcsi bűnrészgsségre utaló, napokban kiszivárgott tény, hogy a görög legfelsőbb bíróság egy tagja, Georgiu szerint a rendőrségnek is kö­ze van Lambrakisz meggyil­kolásához. A királyné londoni kalandja és az egyre sötétebb Lambrakisz ügy után nyil­vánvaló, hogy az egyébként hűvös és tartózkodó angolok ezúttal nem tartózkodnának attól, hogy ennek a Görögor­szágnak az uralkodóját eh­hez méltó fogadtatásban ré­szesítsék. Karamanlisz ettől 5 kínos helyzettől szerette volna meg­menteni Pál királyt és saját nyugati „nagykorúsítási” ter­veit, lemondásával azonban sokak szerint mindkettőjük kínos belpolitikai helyzetén próbál enyhíteni: s valószínű, hogy az egyik fő szempont ez volt, nem a király hajthatat­lansága. A miniszterelnök ab­ban a pillanatban távozik, amikor az egész ország han­gos a kormány lemondását követelő nyilatkozatoktól. Ka­ramanlisz így egy gáláns gesztussal kihúzhatja a köve­telések méregfogát, s ideigle­nesen talán lecsillapíthatja a kedélyeket. Ha pedig — mint lemondásakor maga javasolta — a király új választásokat írna ki, a görög vezetés azzal sem kockáztat sokat. — Mint az Express című francia lap megjegyezte, a legutóbbi vá­lasztásokon Karamanlisznak nem volt nehéz dolga, miu­tán „az ellenzék számos je­löltjét külsérelmi nyomokkal kórházba kellett szállítani”. A Lambrakisz ügy után aligha valószínű, hogy a görög reak­ció lemondjon erről a koránt sem haladó hagyományról... Fedorenko beszéde a Biztonsági Tanács ülésén New York, (TASZSZ): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa — mint ismeretes — kedden ülést tartott és ezen határo­zatot hozott arról, hegy az ENSZ megfigyelő csoportot küld Jemen és Szaud-Arábia határvidékére. A vita során felszólalt Fedorenko, a Szov­jetunió képviselője. Fedoren­ko határozottan elítélte a Je­men ellen elkövetett agresz- sziót, a szuverén állam bel- ügyeibe való beavatkozást és hangoztatta, nem elég csupán ENSZ-alakulatokat helyezni az agressziót elkövető és az áldozatul esett állam határvi­dékére, . hanem intézkedést kell foganatosítani az agresz- szor megfékezésére. Fedorenko a továbbiakban kijelentette: mivel az Egye­sült Arab Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság úgy véli, megnehezítené a Jemen elleni további ellensé­ges akciók végrehajtását, ha az ENSZ megfigyelőket kül­dene Jemen es Szaud-Arabia határvidékére, a Szovjetunió nem ellenzi, hogy a Biztonsá­gi Tanács — mely egyedüli illetékes szerv a béke és biz­tonság fenntartását célzó ENSZ-határozatok meghozata­lára és e műveletek finanszí­rozása kérdésének eldöntésé­re — határozatot fogadjon - el arról, hogy az ENSZ bizonyos számú megfigyelő csoportot küldjön két hónapi időtartam­ra jemeni területre. A szovjet küldött ezután méltatta U Thant ENSZ fő­titkárnak a jemeni kérdés bé­kés megoldása érdekében ki­fejtett erőfeszítéseit. f Újabb zavargások Georgetownban közzel tönkre akarja tenni a harcos forradalmi pártot. A reakciós erőket az amerikai imperialisták zsoldjában ál­ló gyújtogatok irányítják. A dolgozók, a cukorültetvényei; munkásai és a parasztok azonban útját állják a fa­el ami ícnoV Berlin: Richard Jaeger, a nyugat­német parlament CSU-párti alelnöke az úgynevezett A népek szolidaritása Hispániáért goly van, akiket összesen 9825 esztendei börtönnel súj­tottak. Spanyolországban ma az egész nemzet amnesztiáért kiált. Aláírásokat gyűjtenek, leveleket küldenek a hatósá­gokhoz, amelyekben tiltakoz­nak a törvénytelenségek el­len. Az amnesztiáért folyó harcban egyre inkább létrejön az antifasiszta erők szövetsé­ge. A kommunista párt és a haladó erők ma a nemzeti megbékélés politikáját hirde­tik. Mit jelent ez pontosan? 1936-tól 1939-ig egymillió em­ber halt meg a polgárháború­ban, a háború óriási szaka­dékot vágott spanyolok és spanyolok közé. Franco ezt a szakadékot mégis mélyíteni akarja. A kormány ehhez kénytelen külső segítséget is igénybe venni. Ez a külső erő az amerikai imperializmus. Ezért engedi meg amerikai tá­maszpontok létesítését A ha­ladó erők ugyanakkor békés úton kívánják megoldani az ország bajait, s ezért az egyet­len ellenség, Franco ellen irányítják a harcot. Ennek a politikának nagy a visszhang­ja nemcsak a néptömegek, de a nemzeti burzsoázia sorai­ban is. A spanyol nép iránti szo­lidaritás erőteljes és aktív nemzetközi mozgalommá vált, a tiltakozás világszerte erősö­dik, s a legkülönbözőbb po­litikai nézeteket valló embe­reket fogja össze. Ezek az emberek együttéreznek a spa­nyol nép hősi harcával és nem sajnálják a fáradtságot, hogy segítsenek azoknak, akik véget akarnak vetni a polgár­háború szellemének és a fa­sizmusnak, amely tovább él Franco gyűlölt rendszerében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents