Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
Ember és táj - együtt változnak FORUM Nyírparasznyán, ezen a tipikus nyírségi tájon szinte mindig fúj a szél. Felkavarja, felkapja a homokot, és az éles szemcsék roncsolják a zsenge növényeket, kikezdik a házak falát is. Az utcán terebélyes, hús árnyékot adó fa alatt embergyűrű. Beszélgetnek. Köztük Szabó György, középmagas, vállas ember. Kézmozdulatai fürgék, lábai annál lassúbbak. A bal lábát szinte vonszolja. A re izma fájdalmasan megrándul. — Beteg az egyik lábam — mutatja —, trombózist kaptam. Ha egy kicsit megpihenek, nehezemre esik a járás. — Aztán hozzáteszi: — De ha munkáról van szó, még ezt is elfelejtem. Csak hát a kor..; Már túl van a hatvanon, mégis fiatalosnak látszik — Hát nem olyan egyszerű a dolog — mondja: — Ami a külsőmet illeti, ezzel nincs is baj. De belsőleg... Nemcsak arra gondolok, hogy az orvos azt mondta: ha egy kis daganat a szívembe jut, örökre elalszom, hanem arra is; nem mindig éreztük magunkat ilyen jól a szövetkezetbem Mint jómódú középparaszt, új házat, tizennégy hold földet, szép jószágéi lomáryt mondhatott magáénak. A faluban jó gazda hírében k állt. 1930-ban jött a fordulat...' Sok vívódás, álmatlan éjszaka következett. Vajon hogy lesz? Bár a tsz egyik vezetőségi tagja, mégsem érezte magát sokáig otthonosan a szövetkezetben. A betegsége bántotta, izgatta a legjobban. Még odahaza, az övében, csak-csak eldolgozgatott, de a szövetkezetben, az más. De élni kell! Az új kerekedett felül. „Ha beléptem, hát Itt kell jobb életet teremtenem...” A betegségére már egyre kevesebbet gondolt. Amilyen vonakodva fogadta az újat. olyan érdeklődő lett később. Betegsége ellenére a munkában is megállja a helyét. A növénytermesztésben dolgozik, s tavaly is háromszáznál több munkaegységet teljesített. — Most látom csak igazán, mit jelent nagyüzemi módon gazdálkodni — mondja. — Rájöttünk: nem tizennégy holdon, hanem kétezren felül gazdálkodunk és 280 tag megélhetéséért kell felelősséget vállalnunk. Ez olyan feladat, ami nagyon igénybe veszi az ember tudását, akaratát is. A gazdálkodásban telgyü- lemlett tapasztalata már ott van a közösség asztalán. Mindig azokhoz az emberekhez tartozott, akik kételkedők voltak, de hamar felismerték a lehetőségeket. Sokat vitatkozott ő azelőtt, még a járási párttitkárral is, ha valamit nem jól látott. — A mi határunk egy része olyan, mint a sivatag, de gyümölcstermesztésre nagyon jó. Százharminc hold új telepítést végeztünk az idén, amit körülkerítünk majd. Meg 20 hold szólót. De azt is tudjuk,- hogy nemcsak gyümölcsöt esznek az emberek. Okosan gazdálkodva tudunk, itt mást is termelni, kukoricát, burgonyát, takarmányt Meg sok jószágot neveim, sertéseket hizlalni. Már az idén jó alapja lesz a 33 forintos munkaegységnek. Aztán jövőre, még • több lesz a gép, és minden évben többet szelídítünk meg a homokvilágból. B. L. ségi foka. A termelőszövetkezetek házi építő brigádjai a legeredményesebbek a munkában, viszont az építőipari vállalatnak van még legtöbb tartozása. Legtöbb gond éppen ott van, ahol a munka a legidőszerűbb lenne: kevés még és nem a legmegfelelőbb a deszkaanyag, késedelmesen szállítják a nádat. A deszka többnyire nyers, a száradás következtében elhajlik, „megvetemedik”. , Tetőfedő nádat a pajták felére biztosítottak központi készletből. Terv szerint. 1,4 millió kévét. Ebből június elejéig mintegy 900 ezer kéve érkezett meg. A kisvárdal, nagy- kállói járásokban még alig kapták meg a tervezettnek egyharmadát, A pajták fedése nem köny- nyű feladat a termelőszövetkezetekben: nem csak a tervezett szalmát szükséges biztosítani, hanem az esetleg majd hiányzó nádat is más fedóanyaggal kell pótolni. A szalmával való fedést legtöbb helyen aratás-cséplés után kezdik meg. Viszont szükséges takarékosan bánni a tárolt szalmák almozásával most is, hogy minél többet hagyhassanak belőle a tetőfedéshez. Június 15-től szabad szén »gyűjtés az ittak mentén, az árokpartokon I Rövidesen szállítjuk az uborkát is Jól jövedelmez kertészetünk a tagságnak és a közösnek is. Az év végéig 700 ezer forint bevételre számítunk konyhakertészetünkből. Tavasz óta rendszeresen szállítunk piacra zöldségféléket. Eddig 19 ezer fej salátát, 17 ezer csomó zöldhagymát, 17 mázsa spenótot, fél mázsa gombát, 680 csomó új karalábét és 1 mázsa tököt értékesítettünk. A következő hetekben is folyamatosan hozzájárulunk a város zöldségellátásához. Több ezer csomó retek, újhagyma és karalábé, 20 ezer fej sa-, láta, 300 kiló gomba, 10 má- csa tök kerül kertészetünkből a fogyasztókhoz. Rövidesen uborkával és újburgonyával is ellátjuk Búza téri elárusító helyünket. Rendszeresen viszünk piacra tojást és baromfit is. Az utóbbiból eddig 10 ezer darabot adtunk el, és még ugyanennyit kívánunk értékesíteni folyamatosan. Most két hűtőkocsi rakomány újhagymát indítottunk útba Csehszlovákiába'. A terv szerint karalábét, paradicsomot és parikát is szállítunk csehszlovák megrendelésre. Kovács Zoltán Vörös Csillag Tsz, Nyíregyháza. Kulíúrmunka a termelőszövetkezetünkben A tarpai Győzelem Termelőszövetkezet elnöke a községi művelődési tanács ülésén értékes javaslatokat tett a kultúrmunká kibontakoztatására. Olyan' bizottság létrehozására tett javaslatot, amely megvizsgálná a kultúrmunká hatását a termelésre, erről a munkáról a következő ülésen beszámolna és a további munkát meghatározná. Elmondotta, hogy a termelőszövetkezet függetlenített kultúrfelelőst .állatott be, de ez a munka olyan embert kíván, aki megfelelő szákképzettséggel, . hozzáértéssel rendelkezik, megvan a kellő szervezőképessége és előbbre tudja vinni a kuítúrmunkát a termelés érdekében. Óriási feladatok várnak a tsz kul- túrfelelÓ6ére. Meg van a lehetőség arra, hogy a csibenevelésnél, az állattenyésztésnél és a kertészetben ifjúsági szocialista brigádok alakuljanak, csak ezt összefogni, szervezni kellene. Az itt dolgozó fiataljaink többsége elvégezte nemcsak az általános is- •kola nyolc osztályát, hanem a mezőgazdasági továbbképző iskolát is. Ezekkel eredményes munkát * lehet végezni. Ez annál is inkább lényeges, mert napjainkban a fiatalok foglalkoztatása alapvető féladat a mezőgazdaságiban. Nem véletlen az, hogy a termelőszövetkezet elnöke — ha már áldoznak rá — ragaszkodik egy olyan fcultúr- felelőehöz, aki megfelelő fel- készültséggel rendelkezik, hiszen a fiatalok nevelése, kulturáltságuk magasabb szintre emelése mellett szervezni, irányítani kell a különböző szakkörök • munkáját, szakmai továbbképzéseket, és ide bevonni a szakembereket, akik a termelőszövetkezetben dolgoznak. Ezek a feladatok azonban nem egyedül a termelőszövetkezet feladatai. Ebben segít a művelődési tanács, amely átfogja az egész község kulturális és népművelési munkáját, s azt irányítja is. Kecskés István Méhészek — Eredményes munkát végez az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ ófehértói méhészeti telepe. Feladatuk: egészséges méhcsaládok tenyésztése, amelyekkel aztán ellátják az ország termelőszövetkezeteit. Ebben az esztendőben megyénkben 200, Heves megyei termelőszövetkezetek részére 130 család mé- het adott át a telep. A környező baktat erdő és Sikeres hanoverseny A Nyíregyházi Állami Zeneiskola ének tanszakának növendékei szombaton este tartották szokásos év végi hangversenyüket « TIT újjáépített helyiségében. A hangversenyt . Vikár Sándor igazgató nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy az énektanulás menynyire nemesíti az emberi lelket és fejleszti az esztétikai érzéket, majd azon reményének adott kifejezést, hogy a TIT új termében ezentúl számos tanári és növendékhangversenynek leszünk hallgatói. A megnyitó után az iskola énekszaikos növendékei Szálkayné Győr ff y Judit zongoratanárnő kísérete mellett klasszikus és romantikus dalokat, op>ra- áriákat és duetteket adtak elő. A jelenlévők vastaps- sál jutalmazták a kiemelkedő művészi produkciókat. örvendetes, hogy az évek óta ismert felnőtt eveke- sek — Kristófné Nádasdy Erzsébet, Jévorné Jobbágy Erzsébet, Molnár Sándor és Tóth István — mellé új fiatal tehetségek sorakoztak fel. Tehetségével különösen kitűnt Szász Judit, Bodolóczky Mária, Kovács Ilona és Takács Katalin énetkszáma. Az elért siker a növendékek és Áginé Bocskai Ibolya tanárnő fáradságos munkájának eredménye. Babka József zeneiskolai tanár versenyben a gyümölcsösök jó lehetőséget nyújtanak méz termelésére in, amelyből jó közepes eredmény mutatkozik. Jelenleg mintegy 680—700 családot kezel az ófehértói méhészeti telep 7 dolgozója. A központ — az országban levő 5 telepe között — versenyt hirdetett, amelyhez csatlakoztak az ófehértóiak is. Kricsfalussy Béla tudósító. 3. Az első világháborúban 1914. augusztus elején kitört a háború. Bálint öcsémet azonnal behívták. (Azon a tavaszon sorozták be.) Engem, ahogy már említettem, első sorozaton nem vettek be katonának, a karom miatt. Az öcsém mint rendes sorkatona vonult be augusztusban, néhány napra a mozgósítás után. Ugyancsak 14 őszén engeroet is besoroztak végül, de behívni csak 1915. márciusában hívtak be katonának. A 11-es honvédekhez, Munkácsra vonultam, de ott nem maradhatott a zászlóalj sokáig, mert az oroszok gyorsan jöttek át- felé a Kárpátokon. Ennek az ezrednek egy zászlóalja volt Munkácson, a másik kettő pedig Ungváron. Pár nappal azután, amikor bevonultam, a harmadik zászlóalj elköltözött Munkácsról Jászberénybe. Ott kaptuk meg a zsávoly nadrágot is. Vonultunk aztán mindennap a gyakorlótérre. Siettek a kiképzéssel, mert szükség volt a fronton a katonákra. Minket is, akiket márciusban behívtak, már május valamelyik napján elindítottak Galíciába, a frontra. Bevago- néroztak bennünket a jászberényi állomáson, és Irány a front. A következő napokon már egy kevés kiképzést kaptunk. A terepviszonyokhoz képeztek ki bennünket. Június valamelyik napján pedig levittek bennünket az első vonalba. Azaz hogy nem is nappal, hanem éjjel. Felfejlődtünk rajvonalba, és amikor reánk virradt, akkor vették észre még a tisztek Is, hogy nem jól vagyunk felfejlődve, mért nem szemközt vagyunk az oroszokkal, hanem a jobb- szárny van feléjük. Jött a parancs, hogy: balszárny kikanyarodni! Én is, mivel a kicsi emberek közé tartozom, a balszámyon vqjtam. Akkor már a nap is jó magasan volt, és fényes nappal, amíg a helyes irányt felvettük, kaptunk olyan gépfégyvertüzet, hogy a kétszázegynéhány emberből a fele sem maradt élve. . Visszavonultunk aztán egy erdő szélére. Ott azt a parancsot kaptuk, hogy beásni magunkat. De Vértes főhadnagy úr már nem volt velünk. Nem tudom, hová lett, megsetoe- sült-e vagy meglógott, elég az hozzá, hogy egy hadnagy volt velünk. A nevét most már nem is tudom, csak annyit tudok róla mondani, hogy ez aztán már összeszedett bennünket. Mindennap támadni akart velünk. Bizonyára avan- gyérozni akart, a mi bőrünkre. Ott, az erdő szélén, ahol beástuk magunkat, kaptunk olyan ágyútüzet, hogy alig maradtunk néhányan. A többi vagy elpusztult vagy megsebesült. Már ebben az Időben nagyon rosszul kosztoltak bennünket. Ügy volt a menázsi, hogy ebédre tökleves, egy kevés pacallal benne, vacsorára meg pacal nélkül. Reggel pedig egy kis zupa. Elindult velünk a vonat ismét, Olaszország felé. Ekkor egyetlen földim jött velem csak, egy pásztor fia, Zám Ferenc. A kosztunkkal nem dicsekedhettünk, mert már leginkább csak a Hindenburg- zöldség járta a kendért nap nap után. Abból sem kaptunk eleget. Csáktornyánál hagytuk el a hazát. Itt, ezen a vidéken nagyon sok tarlórépát termeltek. Amikor állt velünk a vonat, hát kiugráltunk a vagonból, és ölszámra hordtuk a répát a vagonba. Azzal pótoltuk a királyi kosztot. A Hindenburg-zöldségnél még mindig többet ért. Elvanatoztattak bennünket Udine mellé, egy kis városba, Palmanovára. Ezután hamarosan elérkezett a piavei átkelés ideje. Én, hogy rohamista kiképzésen is átmentem, mindjárt a támadás reggelén roham járőr parancsnok lettem. Most már kaptunk rumot is, enni is volt bőven, hagy vígabban menjünk a halál torkába. (Itt sebesültem meg másodszor.) A hadtápnál kaptunk enni, és azután vártunk, amíg egymás után sor kerül mindegyikünkre, hogy átessünk az orvosi vizsgán. Mert itt átvizsgáltak minden sebesültet, és csak azután küldték tovább, kit hová. Ream is sor került aztán. Egy segédorvos megvizsgált, de azt mondja, mikor meglátta a sebemet, hogy nem én magajn lőttem-e meg magamat. Azt mondtam neki: — Hogyan gondol ilyesmit rólam? Hiszen nem volt rá szükség, hogy az ember maga lője. meg magát. Jött ott a golyó, mint a zápor! Lájbakban kórházba vittek, és ott már lápiszol ni kellett a sebemet. Annyira el volt mérgesedve, hogy attól féltem magam is, hogy a brant esik bele. Meg volt feketedve, már nemcsak a kezem feje, hanem felfelé a csuklómon át a karomhoz. Itt Lájbakban később kikezelték, hogy gyógyulásnak indult. Szeptember utolján már elküldték Jászberénybe, a Káderhez. Berényben még lábadozóba kerültem, és orvosi vizsgára jártam, pár hét múlva pedig onnan a lábadozóból elküldték engem tizenkét emberrel Szolnokra, a káposztasavá- nyító gyárba dolgozni. Már jól benne voltunk az októberben, mikor ez történt. Mivel én őrvezető voltam, én voltam a parancsnok. De különösnek tűnt az, hogy nekem puskát és néhány töltényt is adtak. Másnap kimentünk Szolnokra, jelentkeztem a gyárigazgatónál, hogy megérkeztem tizenkét emberrel munkára. Itt dolgozgattunk aztán nap nap után, nemigen hagyva el a gyár területét, legfeljebb cigarettáért ha kiment néha egyik vagy másik baka. Nem is igen tudtuk, hogy mi történik odakint a nagyvilágban. De október utolsó napján én is kimentem, hogy szétnézzek a városban. Ketten mentünk együtt. Ahogy megyünk a járdán, még alig hagytuk el a gyárat két. blokkra, jön velünk szembe két fiatal fiú, olyan tizennégy- tizenöt évesek. Amikor egész közel értünk hozzájuk, az egyik csak hozzám lép, és leszakította a csillagomat mindkét oldalról. És közben azt mondja: — Katonák, forradalom van! Vagy magok még nem is tudják? Menjenek ki az állomásra, megtudnak mindent. Ne is jöjjenek már vissza, hanem menjenek haza! Erre én azt mondom a két fiúnak: — Ejnye, öcsém, de kedvem szerint szóltál! císak én biztos szeretnék lenni, hogy úgy van, ahogyan mondod! Az mondja a fiú erre: — Tessék szétnézni, és győződjön meg róla! A cimborához fordulva, annak mondom, hogy menjünk kijjebb az állomás felé, hogy mi van hát. De nem messze mentünk, mert láttuk az utcán is, hogy az egyik szegény egy tehenet vezet, a másik- egy disznót hajt maga előtt Azt mondom a cimborának: — Menjünk, hallod, vissza a gyárba, értesítsük a többit is, hogy mehetnek haza, ki hová való. Majdnem futva mentünk a gyárig. Persze, hogy a többiek nem mondatták maguknak kétszer, hogy mehetnek hazafelé. Mindjárt összekapták, amijük volt, és mentünk együtt ki az állomásra. No, itt az állomáson volt még igazán teljes a felfordulás! Egész vagonra való alma szétszórva a sinek között, a krumpli azonszerint, és sok más egyéb is szétszórva mindenfelé. En puskát és töltényt kap tam Jászberényben — mint már említettem —, a hátizsákomban pedig volt négy da* rab világító rakéta is, amit még a frontról hoztam magammal. Ezeket haza akartam vinni, puskát, töltényt és a rakétákat, gondolva 1 arra, hogy hátha lesz még rá szükség odahaza is. (Folytatjuk.) 1963. június 12. fi munka neheze: a tetőfedés A megye termelőszövetkezeteinek az építkezései között egyik legnagyobb horderejű vállakózás az 1333 darab — 4000 hold termését befogadó — dohánypajta idejében való felépítése. Ezeknek a pajtáknak 50—70 millió forint értékű dohányt kell az idei nyár végén befogadniok, hogy a termés jó minőségben kerülhessen értékesítésre, ezáltal a szövetkezeteknek — az állami segítséggel együtt — már az első évben visszatérítődjön a beruházás. Az építkezések — a megyei tanács mezőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint — a körülményekhez képest megfelelő ütemben haladtak eddig: mintegy kétszáz pajta elkészült, az építmények több mint felének 50—80 százalékos az elkészültSok ezer holdra tehető a közutak mentén, árokpartokon húzódó gyepterület, amely az idén különösen dús füvet termett. A Földművelésügyi Minisztérium utasítására most a megyei tanácsok rendelkezést adnak ki arra, hogy ahol az utak mentéről, árkok partiáról a fűtermést június 15-ig nem kaszálják le, a füvet bárki, teljesen ingyen ietg Háríthatja, elszállíthatja. Az intézkedés elsősorban a téli takarmánykészletek gyarapítását, a lehetséges jósar- jútermést szolgálja'.
