Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

Munkás­védelem és a feladatok Az üzemi balesetek egyén­re és a társadalomra kiható káros vonásaival foglalkozott a szakszervezetek XX. kong­resszusa. Megállapította ugyan a beszámoló, hogy a legutób­bi kongresszus óta az ezer munkásra jutó balesetek szá­ma 14 százalékkal csökkent, azonban néhány területen — a mezőgazdaságban, a bányá­szatban és a könnyűiparban — visszaesés következett be. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nélkülözhetetlen­né teszi a fokozott gépesítést, villamosítást, ami maga után vonja a baleseti veszély emel­kedését is. A balesetek meg­előzéséhez a megfelelő szak­értelmen kívül az óvóberen- dezések felszerelése, az óvó­rendszabályok betartása szük­séges. A bíróság elé került esetekből megállapíthatóan a fenti feltételek megsértése sú­lyos, sőt halálos kimenetelű baleset előidézője lehet. A nagyhalászi Petőfi Tsz- ben a múlt évben a hibásan összeszerelt elevátor ledőlt és a közelében dolgozó tsz- tagot megsértette. A Szabol cs- Szatmár megyei Építő- és Sze­relő Vállalat a munka meg­kezdésére nem szállította ki a létrát, s a festési munká­hoz az egyik dolgozó a tető­fedők léclétráját használta, ami eltört alatta és így szen­vedett sérülést. A Nyíregy­házi Állami Gazdaság süket­néma dolgozót fűrészgép mel­lé osztott be, aki ezen fo­gyatékossága miatt e baleset­veszélyes munkahelyen sérült meg. A Szerencsi Gépállomás nem részesítette megfelelő baleseti oktatásban a traktor- vezetőt, aki a Tisza mentén végzett szántáé során a gépet a folyóba vezette és ott éle­tét vesztette. Sok problémát okoznak a rakomány tetején utazó ra­kodómunkások. Az óvó­rendszabály tiltja a dolgozók ilyen módon való szállítását a pótkocsin, és a lóval von­tatott járműveken: Azonban még a pótkocsik sincsenek ellátva a rakodómunkások elhelyezését szolgáló fülkével, így a rakomány tetején ülve elég gyakran leesnek. Az ilyen balesetek teljesen elke­rülhetők lennének, ha a pót­kocsikat néhány rakodómun­kás részére szolgáló fülkével terveznék és így készítenék el. A dolgozók felületes ma­gatartása, az óvórendszabá- lyok be nem tartása is bal­esethez vezet. A több évtize­de hentes és mészáros szak­mában dolgozó munkavállaló az óvórendszabály figyelmen kívül hagyásával vitte a vá­góhelyre a levágásra szánt bikát, s így következett be a baleset A balesetek elhárítása ér­dekében tehát nemcsak a munkáltatónak, hanem a munkavállalóknaik is elsőren­dű érdeke az óvórendszabá­lyok betartása. A kongresz- szus iránymutatásai alapján hatékonyabbá kell tenni a felvilágositó munkát az el­lenőrzést. Fokozottabban kell érvényre jutni annak az elv­nek, hogy legfőbb érték az ember. Életének és testi ép­ségének megvédése viszont egész társadalmunk feladata. Dr. Alexa Miklós megyei főügyész A felvétel még akkor készült, amikor az utolsó holdon végezték a dohányültetést az apagyi Hunyadi Tsz-ben. A palántálás meggyorsításához a helyi állami gazdaság nyúj­tott gépi segítséget. Hammel József felvétele. FORGALOM, BALESET, ZAJ 30 százalékos növekedés — Csúcsára áüífsJt háromszögek — kény „iálszén'ca" Zebracsíkozású átkelöliey — Eltüntetik a kályhát Egy friss felmérés ezerint 30 százalékkal nőtt a jármű­forgalom a megyében — igy Nyíregyházán is — az elmúlt év hasonló időszakához ké­pest. A nagyobb szállítási és közlekedési feladatokat több gépjárművel oldják meg a vállalatok, de jelentősen emelkett a „C” jelzésű ma­gángépkocsik száma is. ön­ként adódik a kérdés: vajon nem okbz-é a felfutás köz­lekedést nehézséget a megye, de különösen Nyíregyáza út­jain? „Stop! Elsobbségadás kőtelező!“ Salamon Sándor, a városi tanács vb. építési és közleke­dési osztályának előadója szerint továbbra is a 4-es számú főközlekedési út bél- városi szakasza a legforgal­masabb. A Dimitrov utca, a Felszabadulás tér, a Felsza­badulás utca, a Dózsa György utca, a Marx tér és a Pazo- nyi utca a leginkább igény­be vett szakasz. Annak elle­nére, hogy a Rákóczi, a Beth­len és a Bocskai utcák mel­lékútvonalak, forgalmuk az utóbbi hónapokban hirtelen megduzzadt. — Nemcsak a forgalom, de a baleseti lehetőség is megnőtt ezeken az útszaka­szokon. Éppen ezért az év elején alapos helyszíni szem­le szerint Jelöltük ki a for­galomkorlátozó táblák he­lyét. Nyíregyázának ezeken a részein találni a legtöbb „Stop! Elsőbbségadás kötele­ző!” és csúcsára állított háromezög alakú KRESZ-táb- lát. A több száz új tábla a közlekedés hasznára válik: mór is érezhetően csökkent a balesetek száma. Átkelés átlóirányban? Tervezik, hogy az Állami Áruházzal szemben lévő, legforgalmasabb gyalogos át­kelőhelyet — keramit téglák lerakásával — zebracsikozás- sal látják él s ezt éjszakán­ként megvilágítják. 1 — Erre elsősorban a gya­logosok érdekében vah szük­ség, akik közül sokan még ma is az átlós Irányú átkelés hívei, amely lehetőség a köz­lekedési balesetekre. Sokan panaszkodnak a kerékpáro­sokra is, akik olykor nem az út jobb, hanem bal oldalán hajtanak, méterekre a járda­szegélytől. Ma már kevesebb gondot okoz a járművezetőknek Nyíregyházán az utcákon ját­szadozó gyerekhad. A város négy pontján úgynevezett ját­szóutcákat jelöltek ki, hogy pótolják a játszótér hiányát. Ezekre az utcákra — a Pus­kinra, a Lehelre, a Sólyom­ra és a Homoktérre — tilos behajtani járművel. * XJj for fialom! er elő utcák Bár a közlekedési eszkö­zök — elsősorban az autóit és a motorkerékpárok — számának növekedése zajjal Is jár, Nyíregyháza még min­dig csendes városnak tekint­hető. Nincs szükség a tül­kölés megtiltására. Nem veszélyezteti a bel­város viszonylagos csendjét a várható további forgalom- növekedés sem. A megnyi­tandó körút érezhető forga­lomterelést eredményez. Egy példa; a Nagykálló felől Debrecen.be igyekező jármű­veknek a jövőben nem kell majd a Felszabadulás utcáig megközelíteniük a belvárost, hanem a Zója és Kisteleki utcák szélesítésével kialaku­ló egyirányú autósztrádán haladhatnak tovább. A már épülő és jövőre átadásra ke­rülő ipari gyűjtőút is ellát hasonló feladatat. Nagyobb a forgalom, ezt mutatja az utalt jelenlegi ál­lapota is: egyesek szűknek bizonyulnak, mások erősen megrongálódtak. A Derko- vits utca szélesítése például már befejezéséhez közele­dik, s még ebben az évben a város aszfaltútjain lévő valamennyi kátyút eltüntetik. Ezenkívül mérsékelt, de érez­hető anyagi bírságot szab­tunk ki. A két vezetőt egy évre alacsonyabb beosztásba javasoltuk, ahol jóvótehetik cselekedetüket. Ezenkívül va­lamennyien írásbeli, illetve szóbeli figyelmeztetésben ré­szesültek. r . Lezárult tehát a 13-as ak­ta? Hivatalosan igen. De ma­radt a tanulság: az emberek, a munkatársak, a társada­lom 6zeme nem kerüli el a legkisebb bűnt sem. És az, hogy a határozat szigorú, de mindig emberséges — neve­lő. Angyal Sándor tóság is türelmetlen lett. Többen közbeszóltak: „Ha tisztességes úton akarta ha­zavinni azt a tíz liter bort a családjának, miért a pin­cében vette magához?... Vagy azt gondolta, hogy majd vízzel pótolja a hiány­zó mennyiséget?” Sz. J. láthatóan megtört. Percekig hallgatott, majd halkan beismerte: térítés nélkül jutott italhoz, mint ahogy mások is korábban.. . • •• s a pénztáros nem blokkolt Fordulatot vett a tárgya­lás menete. Az eljárás alá vontak szinte egymást előzve kértek szót, sorjázták az ese­teket: karácsonyra nagyobb mennyiségű bort, pálinkát vettek magukhoz, s a pénz­táros nem blokkolt. Sertés- vágáskor megismételté],- a sikeres „akciót.” Közben nagy szakértelemmel hígítot­ták a bort, rövidítették meg a vendégeket. Ha kis mér­tékben is, de mindnyájan előszeretettel kóstolgatták munka közben a szeszes italo­kat. S mert a részesedés nem mindig egyenlő arány­ba történt, egyre mérgese­dett az ellentét a dolgozók között. Sz-né, a csapos sörös­pohárral fenyegette B-né vezetőt. T. R. — a vendégek előtt — durva szavakkal illet­te társait s közben B. M. és G. T. zavartalanul ízlelget­ték a rövid italokat, Termé­szetesen blokk nélkül. Csak a vallomások alap­ján több száz forinttal káro­sították meg a vállalatot né­hány hét alatt. Azt pedig ne- \jéz volna kideríteni, hogy a hígítás útján ennek hányszo- rosával a betérő vendégeket. Lehetőség a megjavulásra Feszült várakozás előzte meg a határozat kihirdeté­sét. Egyesek példás büntetés mellett kardoskodtak, mások emberséges mérlegelést vár­tak. „Az kell, hogy tanulják meg, így nem szabad dol­gozni!... Adjanak lehetőséget a megjavulásra.” Dr. Vityi Tibor, a társadal­mi bíróság elnöke ezzel csuk­ja be az aktát: A bizonyított kárt az utol­só fillérig megfizettetjük. Művészeti csoportok és népművelés BESZÉLGETÉS EGY MŰVÉSZETI VEZETŐVEL A 13-as akta tanulsága Tagadás 10 órán át — A hígítás ára — Emberséges, nevelő határozat Halad az óra mutatója, közeledik a kilences felé. Ki­ül a fáradtság az arcokra: délután három óta záporoz­nak a kérdések, gyűlnek a sorok a jegyzőkönyvben, de még mindig homály fedi a valóságot. A társadalmi bíró- ség jogvégzett elnöke újból és újból megpróbálkozik a célra vezető szál gombolyitá- sával. Amikor egy jelzés alapján bejegyezték a Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat tár­sadalmi bírósága 13-as aktá­jának első betűit, egyszerűbb­nek tűnt az eset. Aztán bo­nyolódott. A hallgatóság közbeszól Az ellenőrök gyorsan kide­rítették, hogy a vállalat szó­ban lévő — közismert — üze­mében hígítják a bort. Töb­bet nem tudtak meg. Kiszáll­tak a szakszervezet képviselői is, hogy a jelzett munkaközi torzsalkodást megbeszéljék, megszüntessék. Nem sike­rült, tagadtak mind a ha­tan. Ekkor került az ügy a társadalmi bíróság hatáskö­rébe. Vállalatszerte híre járt a tárgyalásnak s az első napon negyvenen szorongtak a te­remben. Hat órán át csak halmozódtak a jegyzetek, a „vallomások” — végül közel félszáz .sűrűn gépelt oldal lett! —r de .nem alakult ki tiszta kép. A tárgyalás másnapján, amikor az újabb kérdések­re ellentmondó válaszok hangzottak el, már a hallga­5000 ember Sóstón az éDÍtőbnanián Vasárnap tizenharmadszor rendezték meg az építők nap­ját. A borongós idő ellenére is mintegy 5000 építőmunkás vonult ki a Sóstóra, hogy csa­ládjával együtt ott ünnepel­jen. A megnyitót Jeles László elvtárs, az építők szakszer­vezetének elnöke tartotta. Utána kezdetét vette a szó­rakozás. Mindenki megtalálta ennek a legkedvezőbb formá­ját A jó hangulatról népi és tánczenekarok gondoskodtak. A délelőtt folyamán külön­féle tréfás játékokat rendez­tek. Volt rúdmászás, zsákban- futás, lepényevés, bokszmér­kőzés. A 13. építők napja egy­beesett a szakszervezet meg­alakulásának 60. évfordulójá­val. A szakszervezet hatvan­éves harcos múltját fénykép- kiállításon mutatták be. Délután a Móricz Zsigmond Művelődési Ház kultúrcso- portja két és fél órás színes műsort adott az építők nap­ja tiszteletére a Sóstón szóra­kozó munkásoknak* Beszélgetésünk során mind­végig visszatér és kísért a kérdés: hogyan adjanak a különböző vidéki műkedvelő csoportok ideális műsort (te­hát nevelőt és szórakoztatót), amikor igen gyér az anyag. A különböző kiadványok, egy- felvcmásosak és jelenetek szinte egytől-egyig alig Ve­szik számításba a mai fa­lut. A művészeti vezetőknek, úgy mint a tiszalöki Ajtai Lorándnak is, mégis műsort kell összeállítani. A tiszalöki járási művészeti csoport nem áll rossz hírnévben. Eddigi útjukat elég sok siker jel­zi. Rendszeresen mutatnak be igényes háromfelvonásosakat. S ehhez természetesen olyan összekovácsolódott gárda kell, amelyben az ambíció tiszte­letben tartása mellett szigoi-ú fegyelem is uralkodik. S ha van önként vállalt fegyelem, akkor ezen a területen külö­nösen ez a fajta fegyelem te­szi munkaképessé az együt­teseket. Az ilyen „apróságokon” áll, vagy bukik egy-egy mű­vészeti csoport tevékenysége. így beszéli el Ajtai Lo- ránd a művészeti vezetők semmiképpen sem könnyű munkáját. Az út hosszú, amíg a műsor eljut a közönségig. Egy holt szövegkönyv, amíg jól megjelenített tanulságot szolgáltat a közönségnek, ad­dig százféle a tennivaló. Kérdés, hogy a népműve­lés e területe megkapja e s kellő helyet az emberek for­málásának egész munkájában az új falu kialakításában? — A közönség és az embe­rek — nagyon sokan — úg> vélik, hogy a mi munkánk ugrabugrálás, mindig jó an és csupa vidámság — mond­ja Ajtai elvtárs. A műsorban csúcsosodik k: az együttesek össztevékeny- sége. A fő kérdés, hogy mii kap a közönség? Mennyire sikerül a vidéki művészi cso­portoknak segíteni a közös célt; az emberek alakítását — Most nyárra esztrádmű sort állítottunk össze, meri ilyenkor dologidőben a rö­vid, vegyes vidámság segít: leginkább a felüdülést — fe­leli a művészeti vezető. Sorra vesszük ennek a: esztrádműsornak a számait Külön, külön nem rosszak és az egész műsor is gondo­san felépített. Mégis aggo­dalmat okoz, hogy színit képtelenség egy tartalmasabl „mai estet" „mai témákból’ összeszedni. A műsor nagy részét ’Le­hár, Jacobi, Huszka, külön böző operettjeinek részletei adják. Sőt, Lajtai is szerepel a „Jöjjön ki Óbudára...” cí­mű dalával. Az ilyen dalok népszerűségük ellenére is meglehetősen sziruposak, ne­velő hatásuk a ma követel­ményeit tekintve lényegében semmi, nem a ma szükséges érzelmeit keltik fel. Esetleg az ilyen dalok igyekeznek idealizálni a múltat és hami­sítják a ma felnövő ember számára a régit. — De mit adjunk? — kér­dezi Ajtai elvtárs. Kérdésére a mai zeneszer­zők tudnának új művekkel válaszolni kielégítően. A szóban forgó esztrád mű­sor jeleneteiről kishiján ugyanezt lehet elmondani. Vannak közöttük göregábo- roskodók, és általában ezek tanulságai nem a mai em­berek számára épültek. Elsősorban mai íróink te­hetnek nagyon sokat azért, hogy a vidéki műkedvelő gárdák megfelelő műsor­anyaghoz jussanak. A színjátszó gárdáknak ala­posan fel kell készülniük a nyárra. Reájuk hárul az a feladat,. hogy lehetőség sze­rint színvonalas műsorokkal áthidalják a néhány hónapot; hogy a népművelésben vég­képpen megszűnjön a holtsze­zon. Ez nem kisebb szerepű tevékenység, mint a népmű­velés bármely területe. Szó­rakoztatva megváltoztatni emberek gondolkodásmódját: nagyon nehéz munka. És mégis érdemes, mert gyümöl­cse holnap, vagy holnapután beérik. Vincze György.

Next

/
Thumbnails
Contents