Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
Külpolitikai események sorokban Coj Jen Gén Pekingbe érkezett PITTERMANN: Államválság most Ausztriában ami kialakult A Habsburg-konüiktus és az Osztrák Szocialista Párt kongresszusa Láu Sao-csinek, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökhelyettesének meghívására csütörtökön Pekingbe érkezett Coj Jen Gen, a KNDK legfelső népi gyűlése elnökségének elnöke, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnökhelyettese. Szkobelein Bamako ban Szkobelcin akadémikus, a Nemzetközi Lenin-békedíjat odaítélő bizottság elnöke szerdán Bamakoba érkezett, hogy június 8-án átnyújtsa Módiba Keltának, a Mali Népköztársaság elnökének és miniszterelnökének a Nemzetközi Lenin-békedíjat. Átalakították a marokkói kormányt Átalakították a marokkói kormányt. Ahmed Hamiani, a legfelső bíróság elnöke került a belügyminisztérium élére Reda Guedira utódjaként, akit visszaélésekkel vádoltak a legutóbbi választásokkal kapcsolatban. Súlyos ítéletek Dél-Afrikában A dél-afrikai Paarlban -szerdán 16 afrikait, egyenkint nyolc évi börtönbüntetésre ítéltek, mert részt vettek a Verwoerd-kormány fajüldöző politikája elleni tüntetésekben. Valamennyien a Poqo elnevezésű szervezet tagjai. Lengyelországban kötelezővé teszik az agrominimumot Jagielski lengyel földművelésügyi miniszter a napokban bejelentette: minden faluban és gazdaságban be kell vezetni a gazdálkodás általánosan kötelező elemi szabá- lyait. Ennek érdekében a közelmúltban a parasztok körében nagy számban terjesztetik a legfontosabb agrotechnikai eljárások és termelési módszerek leírását, hogy mindenütt kiválasszák és meghonosítsák a legmegfelelőbbeket. A tapasztalatok alapján állítják össze az úgynevezett agrominimumot, vagyis a minden faluban kötelező agrotechnikai eljárásokat. A Német KP üdvözli a francia szocialisták döntését A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága megelégedéssel fogadta a francia szocialisták ama határozatát, hogy elutasítják a nyugatnémet—francia együttműködési egyezmény ratifikálását. Állásfoglalásában a Központi Bizottság rendkívül jelentősnek tartja, hogy a francia szocialisták is arra a megállapodásra jutottak, hogy az Adenauer—De Gaulle szerződés káros mind Nyugaf-Né- metország, mind Franciaország jövőjére nézve. Lóránt László Endre, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Habsburg Otto hazatérési ügyének kiéleződése és az osztrák parlament szerdai ülésén kirobbant koalíciós válság elmérgesedése nyomta rá bélyegét az Osztrák Szocialista Párt csütörtök délelőtt megnyitott kongresszusára. A. párttitkárság az utolsó pillanatban módosított a napirenden, hogy előrehozza és közvetlenül a külföldi delegátusok üdvözlő felszólalásait követően iktassa programba dr. Bruno Pittermann alkan- cellár, az Osztrák Szocialista Párt elnöke nagy beszédét. Pittermann kifejezetten államválságnak minősítette az Ausztriában most kialakult helyzetet és a kongresszus küldötteinek tomboló helyeslésével kísérve kijelentette: az ausztriai belső béke elsőrangú feltétele a népképviselet beleszólási jogának biztosítása Habsburg Ottó London, (MTI): John Profume angol hadseregügyi miniszter lemondásának hátterében olyan er- kölcsbotrány húzódik meg, amely, ha kisebb méretekben is, de Marie Antoniette nyaklánc-perére emlékeztet. Keeler kisasszonynak egy bűnperben, — amely rendkívül kényes állambiztonsági kérdéseket is érintett — tanúskodnia kellett volna, a bírósági idézés elől azonban Spanyolországba szökött. Futótűzként terjedt el Anglia- szerte a hír, hogy Profumo miniszter, a miss „hatalmas pártfogója1’ a koronatanú ki- szöktetésével gátolni igyekszik az igazságszolgáltatás munkáját. A • hadseregügyi miniszter határozottan tagadta ezeknek az állításoknak a valódiságát, s erkölcsi műfelháboro- dást színlelve, súlyosan sértő kifejezésekkel illette Castle, Crossrftan és Wigg munkáspárti képviselőket, akik az ügyet parlamenti interpellációjuk során szellőztették, sőt rágalmazási pert indított a Tempo Illustrate olasz, és a Time amerikai lap angliai terjesztői ellen. Profumot azonban végül is a játszma feladására kényszerítette bizalmas barátjának, hazatérési kérelmének eldöntésébe. • A* szocialista pártelnök történelmi és politikai párhuzamot vont 1933 és 1963 között. 1933-ban — mint mondotta — az austrofasiszta dollfuss- reakció Ausztria katasztrófáját készítette elő az osztrák parlament önkényes kikapcsolásával. Ma, 1963-ban Ausztria reakciós erői ugyancsak a parlament kikapcsolásával akarják kierőszakolni Habsburg Otto hazatérését és távolabbi politikai céljaik elérését. A választott népképviselet jogköre ellen intézett támadása és a Habsburg Otto száműzetését felfüggesztő bírósági ítélet egy és ugyanazon reakciós politikai akció két eleme. Maga az akció nem más, mint jogilag álcázni szándékolt, de idejekorán leleplezett politikai erőszak, amellyel határozottan szem- beszállnak az osztrák szocialisták és a köztársaság demokratikus erői; dr. Ward orvosnak a leleplezése. Dr. Ward hozta össze Profumot Christine Keelerrel, s a szállongó hírek szerint az orvos közreműködött a koronatanú szöktetésében. James Chuter Ede munkáspárti képviselő az alsóházban felvilágosítást kért a belügyminisztertől dr. Ward levelével kapcsolatban. Ezek után az ügyet nem lehetett többé agyonhallgatni. A parlament legközelebbi ülésén kerül a kérdés megvitatásra. Vatikánváros, (Reuter): Csütörtökön délután a gyászmise után a római Szent Péter Bazilika sírboltjába örök nyugalomra helyezték XXIIX. János pápát Amikor a koporsót a kriptába »vitték, csak néhány személy lehetett jelen: a pápa rokonai, hat bíboros és a Szent Péter Székeségyház több kanonokba. A temetés előtt a bíborosok még egyszer lerótták hódolatukat: hosszú menetben vonultak a templom sekrestyéjétől a koporsóig. A temetési szertartás alatt a Szent Péter téren ötvenesen ember gyűlt egybe, s néma csenddel adózott XXIII. János emlékének; A pártkongresszus küldöttei óriási felháborodással reagáltak arra a bejelentésre, hogy az osztrák reakció Habsburg Ottónak hazaerőszakolásával párhuzamosan — kezére akarja játszani a volt császári család államilag kezelt 700 millió schilling értékű vagyonát is. Miközben a hábdrús károsultak igényeinek kielégítésére még mindig nem jut elég pénz Ausztriában, így akarják megalapozni Habsburg Ottó gazdasági és politikai befolyását — mondotta Pittermann. Utalt a szocialista párt elnöke a Habsburg-konfhktus következtében fenyegető kormánykoalíciós válságra is, amelynek megvitatására — mint Bécsben ismeretessé vált — csütörtökön délben összehívták a néppárt vezetőségét. Feltűnt, hogy Pittermann — ellentétben az elmúlt évek szocialista párti kong- gresszusaival — szigorúan tartózkodott az antikom- munista kirohanásoktól. Sőt, nyilvánvalóan az Osztrák Kommunista Pártra célozva, kijelentette: az idei köztársasági elnök- választáson a szocialisták jelöltjét az osztrák nép valamennyi demokratikus csoportja támogatja. Nagy jelentősége van Pittermann arra irányuló és a kongresszus küldöttei által ugyancsak feltűnő lelkesedéssel fogadott bejelentésnek is, hogy az Osztrák Szocialista Párt soron következő, kiemelkedő politikai akciójának tekinti az osztrák választási törvény módosításának parlamenti megszavazását. A kongresszus még tart. A pápa ravatala előtt korábban körülbelül egymillió ember vonult el; Csütörtökön az olasz dolgozók megemlékeztek a „béke pápájáról”: a szakszervezetek egyhangú döntése alapján a gyász jeléül tíz percre abbahagyták a munkát; A Vatikán hivatalosan közölte, hogy Francesco Carpino, a szent kollégium titkára lesz a XXIII. János pápa utódát megválasztó, június 19-én nyíló konklávé — biborosí gyülekezet — titkára. A ldlencnapos gyász — a novendiali — 7-én kezdődik és 17-én végződik, június 9-én és 13-án, két egyházi ünnepen felfüggesztik. II szép modell és a miniszter 9 Újabb részletek az angol hadseregügyi miniszter lemondásának botrányos hátteréről Eltemették XXÍII, János pápát BÉCSI NAPLÓ: „A királyfi jó demokrata**... Csattogó kerekekkel lassít a piros bécsi villamos a Schwarzenberg tér sínkereszteződésein. A mellettem ülő férfi már leszálláshoz készülődik. — Itt felejtette az újságját — figyelmeztetem. Rámnéz, majd ezt mondja: — Tegye csak el, kérem. Érdemes elolvasnia. Kissé zavartan veszem kezembe a lapot. Egyik szélső hasábján bekeretezett felhívás ad magyarázatot ismeretlen útitársam viselkedésére. Ebben a szerkesztőség kéri a lap vásárlóját: nyilvános he-' lyeken hagyja ott az újságot, hogy mások is elolvashassák. Erre a célra régebbi példányok díjtalanul igényelhetők. Milyen lap ez, amelynek terjesztéséhez ilyesféle eszközökre van szüksége. Címe: „DIE KRÖNE”, azaz magyarul: „A KORONA.” Fejlécén feltűnő betűk köz- lik: „A pártok feletti Osztrák Monarchista Mozgalom lapja.” Zsebrevágom áz újságot és leszállók. Később, amint várakozom valakire az egyik eszpresszóban, egy bő lére eresztett bécsi fekete mellett olvasgatni kezdem bő lére eresztett cikkeit. A kéthetenként megjelenő lapocska tulajdonképpen egyetlen dicshimnusz. Valamennyi cikke azért íródott, hogy áradozó hangon népszerűsíteni igyekezzék azt a férfit, akinek számos képe mosolyog a lapból az olvasóra. Erősen kopaszodó, ötvenéves, sovány arcú, kefebajúszú ember. Meglepően .hasonlít szállodám éjszakai portásához, viszont a címbetűk ilyesféle állításokat harsognak róla: „A mi időnk embere!” — „A jövő nagy lehetősége” — „Világot lebilincselő szellem” — „A nagy szónok, író és politikus”. Ki ez az állítólagos lángész? Röviden csak így nevezi magát: dr. Otto von Habsburg. Hosszabb megjelölést is használhatna, mert tizennyolc keresztnevén kívül a címek sokaságával dicsekedhet. Érthető: hiszen valójában „királyfi”, az utolsó osztrák császár és magyar király Nyu- gat-Németországban élő fia. Habsburg Otto mint a „mi időnk embere”? Napjainkban, amikor sorra szűnnek meg a királyságok, mulatságosan hat az ilyen állítás. A lapocska cikkírói azonban nem törődnek a tényekkel és görcsösen bizonygatják az ellenkezőjét. Herbert M. Schneider például a következő meglepő állítást kockáztatja meg: „Konzervatívnak lenni, annyi mint: monarchistának lenni. A monarchia a természtes európai államfprma és ezt a fogalmat a Habsburg név jelképezi.” Egy másik cikkíró émelyítő hajbókolással így vélekedik: „Még parttalan komorság nehezedik a yüägra. Egyetlen világítótorony veti csak biztató fényét az egyetlen útra: Habsburg Otto jól ismert képessége, tudása és lelki tisztasága testesíti meg a lehetőségeket”. E zavaros bárgyúság után a következő oldalon Gabriela Braun bizonygatja: .vigasztaló, hogy Károly császárnak van egy fia, aki csodálatosan tevékeny és se nem degenerált se nem sznob”. Akit még ez a kijelentés sem vígasztal meg, annak számára maga a „tiszta lelkű” Otto írt cikket a lapba, „A konzervatívok feladatai” címen. Terjengős közhelyegyveleg: sajnos nyomát sem tudom fellelni annak, hogy „világot lebilincselő szellem” írta volna. Sőt: naivitása helyenként meghökkentő. Éppen ezt a cikket böngészgetem, amikor magérkezik bécsi ismerősöm. Nevetve kérdi: — Nem tudott valami értelmesebb lapot vásárolni? — Nem vettem, úgy kaptam. — Enyhítő körülmény. De hogy tetszik. — Némelyik cikkét határozottan mulatságosnak találtam, bár azt hiszem komolynak szánták. Mi tulajdonképpen ennek az újságocskának a célja? — Legelőször is elérni, hogy a kormány engedélyezze Otto hazatérését Ausztriába. — Magánemberként? — Hivatalosan: igen. Hűségnyilatkozatot tett a köz- társasági államforma mellett. AFRIKAI NÉPSZAVAZÁS A NATO ELLEN Május utolsó hetében két nemzetközi értekezlet hírei kötötték le a világközvélemény figyelmét. Az időpont egyezésen kívül még egy közös vonásuk volt ezeknek a tanácskozásoknak. Mindkettő az államok egy csoportjának az egységével foglalkozott. De ennél a pontnál azután meg is szűntek az azonosságok, kezdődtek a különbségek, amelyekből világosan megítélhető, hogy az ottawai NATO- tanácskozás és az afrikai kormányfők Addisz Abeba-i csúcsértekezlete jellegükben és céljaikban mennyire ellentétesek voltak. A NATO-tanácskozáson a tagállamok katonai egységéről tárgyaltak, pontosabban arról, hogy elfogadtassanak • valamennyi NATO-országgal egy olyan tervet, amely óriási anyagi terheket rak valameny- nyire, továbbá általánosságban és mindegyikükre nézve külön- külön növeli a nukleáris háború kockázatát. De talán éppen az Addisz Abeba-i értekezlet ellentétes jellegéből is következik, hogy mig Ottawa előtt azt állították: sorsdöntő találkozások színtere lesz a kanadai főváros, már az eszmecsere idején, de méginkább utána sajátságos mimikrit alkalmazva lépten-nyomon azt mondogatták: szokványos rutin-megbeszélés az egész, ahol nem történik semmi lényeges. Ezt a porhintést mind a mai napig sem hagyta abba a nyugati polgári sajtó. A hamburgi Die Zéit például azokra a méiy ellentétekre hivatkozik, amelyek a NATO nukiea-* rizálása kérdésében mutatkoznak, s azt írja, hogy ilyen kedvezőtlen előzmények után már az is haladásnak számít, ha senki ‘sem borította fel > a tárgyalóasztalt Ottawában. ' A NATO-tanácskozás záróközleményéből és egyéb jelekből azonban tudjuk, hogy a kanadai fővárosban ennél jóval több történt. Hivatalosan ugyan csak arról van szó, hogy bizonyos átszervezéseket határoztak el, de az erők átrendezése a gyakorlatban azt jelenti, hogy megalkották a NATO nukleáris ütőerejét. Nem egészen abban a formában, ahogyan Washington szerette volna, mert hiszen a francia és angol nukleáris önállóság — mégha jő részt illúzió is — sértőiden maradt. S éppen a franciákra való tekintettel kárhoztatták névtelenségre ezt »az atomerőt. amely az amerikaiak Polaris- rakétákkal felszerelt három atom-tengeralattjáróját. az angolok Vulkán-bombázóit és a többi tagállam nukleáris bombák hordozására alkalmas repülőgépeit foglalja magába. Az ottawai tanácskozáson tehát kibújt a NATO „atomfoga”, s ennek a genetikai változásnak a veszélyességéből mit sem von le az. hogy e fog pillanatnyilag még csak teifog. A NATO nuklearizálásánafc fő veszélye abban a körülményben rejlik, hogy az Egye— És hisznek neki? — Nem. Mindenki jól tudja, hogy nemcsak birtokait szeretné visszakapni, hanem politikai céjjai is vannak. — Király akar lenni? — Azzal már ő is tisztában van, hogy ilyen népszerűtlen tervet meg sem említhet. Egyelőre megelégedne az államelnöki tisztséggel. — Otto „királyfi” mint köztársasági elnök? Nem tréfál? — Nem. Ö maga, és cse- kélyszámy hívei most azt bizonygatják, hogy — milyen jó demokrata. Szerintük az nem jó demokrata, aki tiltakozik ilyen demokratikus érzelmű iérfi hazatérése ellen. — És mit szól mindehhez „az utca embere”? — Oh, mi bécsiek nagyon szeretünk nevetni..; Ezzel a Habsburg-kérdés tárgyalása be is fejeződik. Fizetünk és távozunk. Az ajtóban veszem csak észre, hogy az újságot az asztalon felejtettem. Visszafordulok érte. de későn. Az idős, őszes hajú pincér éppen ekkor dobja be a sarokban elhelyezett papírkosárba, a szemét közé. Ügy látszik, ő nem olyan „jó demokrata”, mint Habsburg Ottó..; Foltényi Tibor sült Államok megosztja atomhatalmát nyugati partnereivel. így Bonn is közelebb kerül az általa oly hőn óhajtott atomfegyverekhez. Washingtonban úgy látszik érzik, hogy ez az „engedékenység” morálisan és politikailag egyaránt támadható. Lélekszakadva bizonygatják, hogy még mindig ez volt a legjobb megoldás. Mert Bonn úgymond Párizzsal szövetkezve ellenőrizhetetlen tagjává lesz az atomklubnak, ezzel szemben az amerikai tervek úgy készültek, hogy a partnere jj: nem részt kapnak az atomhatalomból, hanem a részesedésnek csupán az illúzióját. Washingtonban arra hivatkoznak, hogy ha mereven elutasítják az NSZK atomigényeit, vagyis deklarative „másodrendű” hatalommá degradálják Nyugat-Németországot, ezzel az önálló miíitarizálódás útjára taszítják. Walter Lipp- man ezzel kapcsolatban nagyon nyomatékosán figyelmezteti a washingtoni „kuruzsló- kat” ha a német anyagi hozzájárulással és részvétellel felállított sokoldalú atomerő azt a célt szolgálja, hogy immunizálja Bonnt a saját atomfegyverek iránti vággyal szemben, gondoljanak arra. hogy az előlinek hitt vírus könnyen eleven vírús lehet, immunizáció helyett tehát maguk oltják be a nyugatnémetekbe a veszedelmes kórt. F.gészítsük ki ezt a nagvon is helyénvaló megállapítást azzal a szerény megjegyzéssel. hogy ezt a kórt aligha kell beoltani azokba a lénvekbe, akikben az origine militarista és revansista vér kering. S ha netán valaki úgy gondolná, hogv eltúlozzuk a dolgokat. hadd hivatkozzunk a húsvéti szudéta—német találkozóra. Seebohm és Von Hassel miniszterek ezen a stuttgarti találkozón Hitlert megszégyenítő harciassággal szónokoltak és amikor arról beszéltek, hogy „a Szudéta vidék történelme még nem fejeződött be”, nyilván azokra a vad eikénzeléseVrc céloztál:', amelyeknek realizálásához annál közelebb érzik magukat Bonn urai, minél inkább kezük ügyébe kerülnek a nukleáris fegyverek. Az Addis Abeba-1 találkozó központi gondolatát pontosan azok a veszedelmek sugallták, amelyeket a nyugati hatalmak háborús készülődése idéz fel. Harmincegy afrikai állam vezetői ültek össze Etiópia fővárosában, hogv a fekete kontinens egységéről határozzanak. Egységes fellépésüket két körülmény is szükségessé teszi. Egyrészt a tegnap még gyarmati igában sinylődött országok csak úgv szakíthatják ki magukat öröklött elmaradottságukból, ha szellemi és anyagi erőiket egyesítik. Másrészt az ií j élet építésének és a gazdaság fejlesztésének feltétele a béke. aminek megőrzése az ő részükről is nagy és közös erőfeszítést igényel. A fiatal afrikai országok közösségének harmóniáját sok minden zavarja. .A történelmi múltban gyökerező ellentétek, a gyarmati korszakban elültetett bizalmatlanság, az imperializmus befolyása — mindezek nehezítik a tényleges egység kialakítását. De Addis Abebában ■ ezeken a széthúzó erőkön diadalmaskodott az nn- tiimperioMsta és hazafias gondolkodásmód. Ennek az irányzatnak a felülkerekedése mindenekelőtt abban a tényben fejeződik ki. hogy' a harmincegy afrikai állam vezetői megfogalmazták a kontinens egységének chartáját és kialakították ennek a közösségnek a szervezeti gerincét is. Rögzítették az egvség legfőbb elveit. Ezek: függetlenség, el nem kötelezettség, küzdelem a kolonializmus ellen, nemzetközi együttműködés, harc a békéért. A második és az ötödik elv alapján a csúcs- találkozó arra az elhatározásra jutott, hogy Afrikát atommen- tcs övezetté keil nyilvánítani, területén meg kell szüntetni minden külföldi katonai támaszpontot és valamennyi kísérleti nukleáris robbantást. Ami pedig az értekezletnek az általános és teljes leszerelést követő határozatát illeti, elmondhatjuk. hogy az Addisz Abeba-i tanácskozás feért egy népszavazással: százmilliók mondtak messzehangzó nemet mindarra, amit Ottawában az emberiség ellen kiterveltek.
