Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
ÚT TÖRÖAVATÁS Foto: Zsák Zoltán. fl kályhagyár „titka“ Rövidzárlat kizárva B szocialista brigád címért Védőköpeny és a fél liter fej 3 év után szakmunkásvizsga Évi 7000 kályha darabot. Molnár János mái öt esztendeje táplálja. Figyel, vigyáz. — Ezelőtt a kemencéhez közelebb állva raktuk be a; égetni való csempéket. Nagy volt a gázkiömlés. Ártalmas volt. Most ugyanezt távolabbról végezzük, s kaptunk egy hatalmas ventillátort is, s a: elszívja a rossz levegőt. Hogy még több munkáslány tanulja meg A nyerscsempe tisztítóbar dolgozik Fucsovics Irén brigádja, amely június elsejével úgy határozott, hogy megküz- denek a szocialista címért. — Igyekszünk minőségi munkát adni, a tervet túlteljesíteni, s tanulni — mondja a szőke hajú brigádvezető. — Naponta 200 csempét tisztítunk meg. Éppen tegnap múlt 3 éve, hogy itt dolgozom — magyarázza Birinyi Sándorné. — Meg vagyok elégedve a keresettel. Volt idő mikor két műszakot is lehúztunk, s akkor 2600 forint volt a keresetünk. De, az kimerítő. Most ugyanezt a munkát 10-en végezzük, s jut ide tanulásra is. Én is tovább tanulok. S közülünk Sipos Sándorné most pénteken fog vizsgázni. De a tervvel nem maradunk le. Közömbösség kérdései mellett. Talán eszébe sem jut, hogy rajta, az ő egyéni véleményén, becsületes állásfoglalásán is múlik, miként alakul a közösség sorsa. A fenti esetből is egyszerű a következtetés. Ha — csupán hanyag vagyonkezelés miatt is — nem büntették meg a kár elkövetőjét vagy. előidézőjét, akkor a kevésbé jelle- mes emberek azt mondják: ha egynek szabad volt..., altkor én miért ne...? És az Ilyen gyorsan burjánzik, a meggátlása pedig mind nehezebb, mert hatással van az a bizonyos első eset, amelyiknél hiányzott a józan, megfontolt előrelátás, és intézkedés. Gyakran lehet hallani: „Ugyan! Mit ér az én szavam? Az egyszerű tag szava”. És az ilyen emberek nemcsak tyúkügyekben hallgatnak, hanem akkor is, amikor például a gyümölcsös telepítése, a gazdálkodás aránya —■ a terv jóváhagyása — ügyében szükséges dönteni. Hallgatnak tehát sok mindenről, de az élet megy tovább, annak haladnia kell, s így az eseményeknek az ilyen tagok csak szemlélői lesznek. Az Igazi kollektív irányítás kicsúszik a kezükből, a dolgok feletti bírálatuk nem megy túl a „konyha-kritikán”, az egytnás közötti suttogáson: mi nem így csináltuk volna..., helytelen a vezetők döntése... stb., közben megfeledkeznek arról, hogy a döntéseknél az ő szavuknak is ott kellene lennie Amennyiben káros a hallgatás a nagy nyilvánosság előtt, annyira kedvezőtlen eok helyen az az elnézés is, amely egyik tagnak a másik tag apró-cseprő hibái iránt megnyilvánul. Ilyen esetek; a munka szakszerű végzésének a hiánya, a munkafegyelem megsértése, könnyelműség a közös vagyon megóvásában stb. Az ezen a téren megnyilvánuló, elnéző magatartás korántsem válik hasznára a közösségi szellem kialakulásának, mert a hallgatás alapján született „barátság” végső soron a közszellem lazulásához vezet. Soha ne feledje egyetlen szövetkezeti vezető sem, egyetlen szövetkezeti tag sem azt, hogy a kisebb dolgokban való elnézések nagyobb kihágásokat szülnek, a kihágások komoly, megbélyegző cselekményekhez, társadalmi — és bírósági — elítélésekhez vezethetnek. Ennek a folyamatnak a meggátlása egyszerű.* elejét venni minden rendellenességnek, amely felüti a fejét, s egyetlen ballépés se maradjon — mértékének megfelelően — igazságos, józan, nevelő intézkedés nélkül. s. a. Kér Budapest, Miskolc, Debrecen Látogatás a szép csempék mestereinél Délután öt óra. Teljes -az üzem. Fél kettőkor kezdett a második műszak. A kemence mellett a plusz 40 fokot ostromolja a hőmérő -higanyszála. Molnár János égetőmunkás arcán kövér izzadságcseppek gyöngyöznek. A formázóban és a csiszolóban lányok, asz- szonyok keze alatt nyer végleges formát a kólyhacsempe. Kéményseprők ötletéből Bakai Ferencnek, a Szabolcs megyei Építőanyagipari Vállalat igazgatójának már letelt a munkaideje, de mielőtt távozna, körbe járja a kerámiaüzemet. A kályhagyár itt van a Széchenyi utca végén. — Örököltük — újságolja az ősz hajú Igazgató. — A nyíregyházi kéményseprők ötlete volt. Ok kezdték el a cserépkályha csempéket gyártani, s úgy vettük át tőlük 1961-ben. Évente 420 000 csempeegységet gyártanak, melyből 3200 kályhát lehet készíteni. — Szinte az ország egész területéről kapunk megrendeléseket. Kér Budapest, Miskolc, Kecskemét, Debrecen. Csak győzzük — mondja. — Az igényeket csak részben tudjuk kielégíteni. Szükséges lenne még egy kemence és formázó megépitése. Pedig három műszakban folyik a munka. A két elsőben történik az előkészítés. Ezekben többségükben nők dolgoznak. — Anyák, nők, sok az elfoglaltságuk, s nem akarjuk éjjelre is igénybe venni őket — jegyzi meg az igazgató. Ácsné gondja Délután fél kettőkor kezdett a második műszak. Tarpai István most is ott van a gép mellett. — Mi biztosítjuk a zavartalan üzemelést. Egy éve kaptuk a villanykapcsolószekrényt, ahová az egész üzem villanyhálózata összefut. Korábban sok volt a rövidzárlat, s ez munkaidő-kieséseket okozott. Most egy kapcsolással áramtalaníthatom az egész üzemet. Megelőzhetjük a baleseteket is. Meghúz egy fogantyút. A gépek megállnak. Megszűnik a zaj. — Mi van, leálltak a gépek! — fut a gépházba Molnár János. — Csak próba volt — válaszolja a gépész. — Néha szükséges, ellenőrizzük nincs-e baj. Működik-e minden. Bakai Ferenc kalauzol. A formázóban, ahol a cserép- kályhasarkokat készítik, három nő: Virágh Zoltánné, Ács Sándorné és Kovács Irén dolgoznak. — Nem tudom ml van velem ma, igazgató elvtárs — panaszkodik Ácsné. — Esik ki a kezemből az agyag. — Biztosan fáradt vagy — így az igazgató. — Nagymosást csináltam otthon. — Akkor azért. — De ebben a hónapban is meglesz az 1400 forint. Kovács írén még • tanuló. Jól érzi itt magát. Misinkó Gyöngyi még az iskolát is otthagyta a munka miatt. Ügy megszerette. — De ősszel tovább folytatom a közgazdaságit, levelező úton. S ha végzek, csak visszajövök ide. Odébb 900 fokon égetik a csempéket, öt percenként 18 Munkáslányok, asszonyok. Kapnak védőköpenyt, szandált, s műszakkezdéskor fél liter tejet. S ez az üzem a kályhák szerelésével együtt 8 millió forint értéket termel évente. — Most kaptunk rendelkezést arra, hogy aki 3 évet már dolgozott itt, az szak- munkásvizsét tehet — magyarázza Bakai Ferenc. — Nagy most az öröm a,lányok, asszonyok között. Jövője van üzemünknek. Innen más helyre telepítjük, ahol lehetőség van a tovább bővítésére. Két év múlva már 1 millió csempeegységet égetünk évente, amely 7000 kályha készítését biztosítja. S ez azzal is jár, hogy még több münkáslány tanulhatja meg ezt a mesterséget, mely igazán szép érzéket, ízlést és szeretetet igényel. Farkas Kálmán. \. magyar nőmozgalom előkészületei a nők Tilágkongresszusára Erdei Lászlóné sajtótájékoztatója A nőtanács székházában csütörtökön Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke tájékoztatta az újságírókat a nők világkongresszusának programjáról és a magyarországi előkészületekről. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség június 24—29 között Moszkvában rendezi meg a nők világkongresszusát. A kongresszuson nemcsak az NDNSZ tagországainak képviselői vesznek részt, hanem mindazok, akik a napirenden szereplő pontokhoz szólni kívánnak. A kongresszus iránt világszerte nagy az érdeklődés. A Magyar Nők Országos Tanácsának jogi bizottsága a nők világ- kongresszusának tiszteletére átfogó tanulmányban dolgozta fel a nemzetközi szervezetek azon dokumentumait, amelyek a nők és a gyermekek jogi védelmét szolgálják. A Tanulmány ismerteti ezeket a nemzetközi okmányokat és részletesen felsorolja, hogyan érvényesülnek ezek a világ különböző országaiban. Ugyancsak a világ- kongresszus jegyében a magyar rádió és a nőtanács akciót indított. Felhívással fordultak a világ nőszervezeteihez, asszonyaihoz, kérve őket: fejtsék ki véleményüket arról, hogy mi a nők felelőssége a béke védelmében. Mintegy 70 országból érkeztek válaszok, ezeket a véleményeket a Magyar Rádió rövidhullámú adása hét nyelven ismerteti. A moszkvai nőkongresszusra hazánkból tizennégy tagú küldöttség utazik. A delegációt Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke vezeti. Nem halványuló lámpások Ötven év után — Nemcsak az értelem kertésze Fáradhatatlan öregek találkozója Fél évszázada, sőt ennél is több, hogy ott szorongtak a katedra előtt, meghatottan, kezükben a nevelői diplomával. Fiatalok voltak és erősek, telve vággyal, hogy taníthassanak. A legnagyobbra vállalkoztak, elhinteni a szép, a jó, a tudás magját. Nevük, rangjuk mégis ez volt: a nemzet napszámosai. Most újra ünnepi katedra előtt várakoznak... Baglyos István, Harajda József, Ku- binyi Dezső, Pap Gedeon, Biró István hatvan év múltán, tizenegyen ötven év nevelői út- jával a hátuk mögött. Az egykori fiatal tanítók, tanárok ma már nagyapák, nagymamák. Megsárgult az arcuk, csakúgy, mint a rég szerzett diploma, melyet gyémánt és aranydiplomára cseléinek fel a tanítóképző intézetben. Ott ülnek a tiszte- letsorokban hallgatják a ma dallamait, a leendő tanítók zenekarát, amely az ő tiszteletükre szólalt meg. KÉT BARÁT Az egyik asztalnál fiatalosan ugrik fel egy idős ember: — Ez meg olyan, mintha az én Kálmán barátom volna! És a két iskolatárs, Ka- kucs Imre és Gébos Kálmán összeölelkeznek, ötven éve végeztek Székely kereszt úron, azóta nem találkoztak. Elér- zékenyülve szorongatják egymás vállát. — Hogy élsz, Kálmán? — Emlékszel még Imre?! Két háború szele söpört végig az országon azóta. Van miről beszélgetni. Hamar felenged a félszegségük, amely a rég látott barát, ismerős jelenlétében keríti hatalmába az embert. Gábos Kálmán megáll az ajtóban valakivel. Kakucs Imre hűségesen várja az asztalnál: — Gyere már Kálmán, ide, így... A két barát egymástól elkerült messzire a diplomaosztás után. Gábos Kálmán élete nagy részét a nagyhaláéi Homok-tanyán élte le. A lomokvilág négy tanyájában volt igazgató. Nappal a gyerekeket, este a felnőtteket nevelte az önképzőkörben, dalárdát, színjátszó kört alakított. NEM TUDTA OTTHAGYNI — Mehettem volna nagyobb helyre is — emlékezik. — De olyan elesettek voltak azok a tanyai családok, annyira rászorultak a gyámolításra, hogy nem tudtam otthagyni őket. Ügy éreztem, befogadtak maguk közé, nincs jogom elmenni ... Ottmaradt a homok tanyák viskói között lámpásnak. Kakucs Imre hat évig oklevéllel- a zsebében az adóügynél kapott csak munkát. Később léphetett a katedrára, sok évig tanított Tiszavasvá- riban. A két öreg barát a fehér asztalnál nem tud betelni egymással, ízlelgetik a régi és új élményeket, a családról beszélgetnek. — Harmadszor nősültem Kálmán — hajtja le fejét Kakucs Imre. — Meghaltak. A harmadik, a tanítványom volt... Pohárköszöntők. Gábos Kálmán is feláll, szép szavakkal kezdi. — Mindig jó magyaros volt... — bök oldalba Imre bácsi, és mesél a fiatal tanító- jelölteknek, akik köréjegyűitek: hogy nyert kártyán tíz koronát a képviselőtől, holott akkor fogott lapot a kezébe először... A legidősebb gyémántdiplomás, Biró István szótlanul ül az asztalnál, gyakran kap a szíve felé, lassan tagoltan szólal meg: — Hét és fél méteres tanteremben tanítottam évekig 100—120 gyereket... Harmincnyolc évig, Vitkán ... Mi mást mondjak... NEVET AZ OSZTÁLY Ö meséli, hogyan választottak meg iskolaszéki tagnak (egyházi iskolában) egy analfabétát. Egyik látogatáson kíváncsian vette kézbe a palatáblát. — Azoíj vettem észre, hogy az egész ’osztály nevet... — mosolyog Biró Imre bácsi. — Kérdezem az egyik gyereket, az csak int, nézzem csak, fordítva fogja a táblát az a bácsi... Kesernyés humorral teli történetek, a falusi tanítók nehéz évei. Bóczér István Klsvárdáról, 44-ben a zsidó deportálás ellen emelt szót, börtönbe hurcolták, Pap Gedeon a Tanács- köztársaság idején vállalt szerepet, őrá is börtön és megaláztatás várt. Kovács Ferenc Tiszakanyáron nemcsak az értelem kertésze volt, virágok, fák százai őrzik a keze- nyomát, faültető nevelőként ismerték a környéken. Elcsendesül a terem, Adriányi íjászló, az intézet igazgatója egy táviratot olvas fel: Pap Gedeonnak szól, húsz hálás tanítványa küldte Budapestről, akiket Nyírbátorban . tanított az ipariskolában. Ötvenöt évig tanította a „kis inasokat”. Hallgatnak, mintha valamennyiüknek szólnának a jókívánságok. A terembe lassan életerő, vidámság költözik. Hegedűs Ferencné, az egyik aranydiplomás hangosán mondja: — Én még nem hagytam el a katedrát, szakkört vezetek a gyógypedagógiában. Nehezebb őket nevelni, mint a többieket, de az ölöm is nagyobb, ha látja az ember, hogy tisztul a fejük... Nem halványul hát a lámpások fénye, bár a megsárgult diplomát gyémántra, aranyra cserélte ki a ma. De ennél is maradandóbb a megbecsülés, szeretet, amely elkíséri a fáradhatatlan öregeket, végig életük útján. Furcsa ügyről hallottam az egyik Szamos menti faluban Kérsemjénben. Nem is az eset volt szokatlan, hanem az egésznek az elintézési módja. A dolog úgy kezdődött, hogy az év végi leltározáskor rájöttek: a tojótyúk-állományból néhány darab nyomtala- rul eltűnt. Később, már a tavasz végefelé, megközelítette az öfcvenet az elveszett tyúkok száma, ötven tyúk — az már nem kis dolog. Kérdőre vonták a baromfigondozót. Nem tudta magyarázatát adni a baromfi- állomány megfogyatkozásának. A vizsgálat sem tudott kideríteni olyat, ami bizonyságát adta volna annak, hogy a tyúkok a baromfígondozc kezén, alkalmi tyúktolvajok közreműködésével ,vagy rókák által tűntek volna el. Egy körülmény volt, hogy a drótkerítést is ellopták, s így í jószág szabadon kószálhatod a partmenti bokrok, és a gyümölcsfák között. A vezetőségi Ülésen a felszólalók legtöbbjének az voll a véleménye, hogy ha nerr is volt bebizonyított lopás, dí a hűtlen vagyonkezelésén meg kell büntetni a gondozót A tyúkügy a közgyűlés eh került És éppen itt következik az, amire céloztam. (A lopás vagy nem lopás kérdése legyen most másodrendű,; A közgyűlésén is többen kinyilvánították: a közös vagyon nem megfelelő védése miatt hibás a gondozó. A szavazáson, a büntetés ügyében történt meg az, ami szokatlan. A büntetés mellett egyetlen tag szavazott!- Kilenc tag ellene volt a büntetésnek, a közgyűlés többi részt vevője hallgatott... Diplomáciai kifejezéssel élve: tartózkodott a szavazástól. „Tartózkodtak” a tsz-vezetőségi tagok, és a többiek mind... Az esetnél ismét ne azt kutassuk, hogy kilenc és még egy ember kinyilvánította a közösség színe előtt a véleményét, s hogy ez igenlő vagy ellenvélemény volt-e, és az adott esetben melyik álláspont lehetett a kettő közül a helyes? Vélemény volt, nyílt vélemény! A tagok hat- van-hetven százaléka pedig közömbösen hallgatott...! Közömbösség! Talán hosszadalmas volt a fenő példa? Lehet. De az esetből minden bizonnyal le lehet vonni a következtetést. Nem csupán a közös vagyon eltulajdonításának megakadályozása, a hanyag vagyonkezelés elkerülése szempontjából, hanem úgy is, hogy bizony, bizony minden termelőszövetkezetünkben van többkevesebb olyan tag, aki közömbösen megy el a szövetkezeti élet, a gazdálkodás, az előrejutás kisebb-nagyobb
