Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
TIT-akcíó a gombamérgezések megelőzésére Június első napjaiban országszerte megkezdődött a gombagyűjtés. A jelek szerint „jó gombás” évjáratra számíthatunk. A gombázó szezon indmlásával nö- vekszik a gombamérgezések veszélye. Ezzel kapcsolatban a TIT gcmbászatl szakköre rendkívüli ülést tartott. A szakkör vezetősége felhívja a közönség figyelmét: az erdőn-mezőn gyűjtött gombákat feltétlenül vizsgáltassák meg a tanácsadó állomások, vásárcsarnokok szakértőivel, továbbá, hogy I fogyasztásra gombát csak az el- * lenörzött állami vagy szövetkezeti! kereskedelemben vásároljanak. 1 Koesán Ferencné nagykállói postakézbesítő 26 éve dolgozik a községi postahivatalnál. Közmegbecsülésnek örvend. Felvételünk levelek és a napi sajtó kézbesítését örökítette m<S- Foto: Elek Emil 4 Több segítséget az önkéntes tűzoltóknak! Megyénkben a tűz elleni védekezést — az állami tűzoltók szakmai irányítása mellett — 229 önkéntes tűzoltótestület látja el. Természetesen nemcsak a tűzoltásban veszik ki részüket, hanem mindennemű elemi kár elhárításánál jelen vamnak. A tavaszi belvíz idején például 192 esetben avatkoztak be és összesen 5000 órát dolgoztak. A testületek tagjai zömmel részt vesznek, a szakmai oktatással egybekötött politikai továbbképzésen, egy része pedig aktívan bekapcsolódott a községekben folyó szervezett pártoktatásba. A politikai fel- világosító munka terén azonban még egyes helyeken fennáll a pártszervezet segítségének hiánya. A nyírbátori párt- bizottság például a parancsnokok oktatásához egy alkalommal sem biztosított előadót. Számos pártszervezet — nyírpilisi, nyírbélteki, nyírlu- gosi, penészieki, géberjéni, ajaki, tiszaberceli — a felkérés ellenére sem tartott politikai tájékoztatót az önkéntes tűzoltók részére. Ha a párt- szervezetek vezetői esetenként beszámoltatnák a testületek parancsnokait, részt vennének a testületek vezetőségi ülésein, közgyűlésén, a területfelelősök beszámolóin, az önkéntesek politikai munkája lényegesen megjavulna. A megelőző tűzrendészeti tevékenység gerincét a terü- letfélelősi hálózat képezi. Megyénkben 1866 tag végzi ezt a munkát. Eredményesen dolgoztak a lakóházak felülvizsgálatánál, a mezőgazdasági termények betakarítása idején. Tevékeny munkásságuknak köszönhető, hogy 1962-ben 120 tűzzel és 1 millió 200 000 forinttal kevesebb kár volt, mint az előző évben; Fokozatosan javul a termelőszövetkezetek tűzrendészeti helyzete. Legtöbb problémát a kéménybe épített gerendák kiszerelése,', valamint víztároló medencék, bővizű kutak, villámvédelmi berendezések hiánya okozza. Gyakori hiányosság. hogy nem tartják be a legelemibb szabályokat. Istállókban dohányoznak, helytelenül tárolják az erőgépeket, zsúfolt a szálas takarmányok elhelyezése, hiányzik a készenléti vízmennyiség. Az urai termelőszövetkezetben például a 150 férőhelyes §er- tésnevelde szarufái között dugták ki a kályhacsövet. Ga- csályban a takarmányelőkészítőtől 50 centire nyílt tüzelésű üstben burgonyát főztek. A nyírbátori Kossuth, a máriapócsi Zöld Mező, a nagyhalászi Petőfi termelő- szövetkezetekben a lámpát úgy helyezték el az istállókban, hogy azt az állatok köny- nyen leverhették. Számos helyen akadályozna a megfelelő munka kibontakozását az a körülmény, hogy a tanácsok önkényesen a szertárakat, őrszobákat, felszereléseket rendeltetésétől eltérő célra veszik igénybe. Az elmúlt évben például a nyírkarászi, szabolcsi, deme- cseri, nyxrtugosi, nyírcsászári, beregdaróci tanácsok az őrszobákat raktározásra, magánlakás céljaira használták. Nehézséget jelent az egyen- ruházat ellátása is. Ez részint a BM, nagyobb részben pedig a tanácsok feladatta. Jelenleg az önkéntesek egvharmadának van egyenruhája. Ez évre a tanácsok csak szórványosan terveztek 'költségvetéseikben egyenruha-vásárlást. Megyénkben alig volt olyan tűzeset, ahol az önkéntesek ne lettek volna ott. A múlt évben 221 esetben avatkoztak be. Áldozatos munkájukkal milliókat mentenek meg a népgazdaságnak. Mindezt ingyen, minden anyagi támogatás nélkül végzik. Segíteni kell őket. hogy munkájuk még eredményesebb legyen. Bogár Ferenc Gifííjtsiirtk hársfavirágot! KÖHARS, orvosi hárs, kis- és nagylevelű hársfa virágjáért nyers kg-ként — — — — 5,— Ft-ot EZÜSTHARSFA (molyhoshársfa) virágjáért nyers kg-ként — — — — — — — — 4,— Ft-ot fizet a helyt FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET.- A hársfavirágot murvalevéllel együtt kell gyűjteni, melyet korlátlan mennyiségben vesznek át. Bővebb felvilágosítást ad: „HERBARIA” Budapest, V., Arany János n. 29. (Hk 148) Jli izwtnél Unni ? Amerikai és szovjet gyermekek kérdésekre válaszolnak — Mi szeretnél lenni? — Tegyük fel ezt a kérdést a kisfiúknak vagy kislányoknak, s még ha a válaszok nagy része naivan mulatságos is, pontosan tükrözik a gyerekek ítéleteinek logikáját. , A. Linklater amerikai újságíró az Egyesült Államokban különleges televíziós versenyt szervezett gyerekek számára szellemességből, találékonyságból és eredetiségből, s azután könyvet irt róla. A gyerekek a társadalom, a család és a szülők tükre. Rendkívül naiv beszédükben és fejtegetésükben feltárul az élet számos titka. A jóval, az örömtelivel épp úgy kérkednek, mirnt a rosszal és a szomorúval Ez minden gyerekre jellemző, a moszkvaira és New York-ira, a párizsira, és a londonira egyaránt. Az apró amerikaiak válaszaikban azonban maga az amerikai valóság tükröződött. E könyvben vannak olyan fejtegetések, amelyek pontosan jellemzik a kapitalista társadalmat, ahol a legfontosabb a pénz és a bármi áron szerzett nyereség. Linklater „A gyerekek szörnyű dolgokat beszélnek" című könyvéből itt közölt részlet megmutatja, hogy a „sárga ördög” hogyan rontja meg az amerikai gyerekek szellemét. Mit csinálsz, mielőtt lefekszel? — Megcsókolom a papát és a mamát és megszámolom o pénzem. Ha tied lenne az iskola, mit csinálnál vele? — Felgyújtanám. ★ Az Izvesztyija tudósítói a következő négy kérdést tették fel a mi gyerekeinknek: Mi szeretnél lenni? Mit csinálsz, mielőtt lefekszel? Mit csinálnál, ha gazdag lennél? Ha tied lenne az iskola, mit csinálnál vele? Maja Mamardasvili, 9 éves zeneiskolai tanuló, Tbiliszi: — Hegedűművésznö akarok lenni. — Először lefektetem Natasát, a kedvenc babámat, s azután befekszem az ágyba és álmodozom. — Szétosztanám a pénzem a szegények között — Minden gyereket én tanítanák. Nana Ordzsonikidze, 10 éves, Tbiliszi: — Gyermekorvos akarok lenni. — Lefektetem a babát, bekötözöm és injekciót adok neki. — Minden gyárat megvennék a kapitalistáiktól és odaadnám a munkásoknak. — így is az enyémnek tartom az iskolát. Lila Tomberg, 5 éves, óvodás, Tallin: — Szövőnő akarok lenni, mint a mama. — Babával játszom. — Mindent vennék: játékokat, csokoládét, fagylaltot és cukrot, és* odaadnám ingyen a gyerekeknek. Mark Bort, 6 éves óvodás, Tallin: — Űrhajós akarok lenni és a Holdra akarok repülni. — Alvás előtt mindent lerajzolok, amit aznap láttám. A mi Városunk nagyon szép. — Szputnyikot vennék, s a gyerekekkel együtt körülrepülném a Földet. — Minden gyereket befogadnék az óvodába. Andresz Anyi, 10 éves, Tallin: — Expedíciós kapitány akarok lenni. — Alvás előtt nézem a televíziót és álmodozom. — Ha gazdag leszek, bélyegeket veszek. — Sok-sok iskolát akarok építeni és mindet odaadom az államnak. Szása Bumakov, 10 éves, Baku: — Pilóta akarok lenni, de a nagymama és a mama azt akarják, hogy szobrász legyek. — Lefekvés előtt rendszerint segítek a mamának: mosogatok, elrakcm az öcsém játékait, vagy nézem a televíziót. — Ha gazdag lennék, odaadnám a pénzt a mamának, hogy sok rendes ruhát vásároljon. . — Ha enyém volna az iskola, több szakkört szerveznék. Szása Parhomenko, 9 éves, Baku: — Űrhajós pilóta. — Ha gazdag volnék, szétosztanám a pénzt azok között, akiknek kevesebb van, mint nekem. — Ha enyém volna az iskola, az összes rossz tanulót és huligánt kizavarnám. Vitja Buhtyejev 10 éves, Petropavlovszk: — Mindig más akarok lenni. Akartam már lenni sofőr, orvos és mint a mama, bulldózer-kezelő. De most úgy látszik, végleg elhatároztam, hogy építő leszek. — Szaladgálok az utcán. Aztán a mama hazakerget. Ha nagyon rámparancsol, megmosakszom és akkor már le is fekszem aludni. — Már rég álmodozom arról, hogy megtalálom valakinek a pénztárcáját és visz- szaadom neki. Nálunk egyszer az egyik gyerek megtalálta egy néni pénzét és visz- szaadta. A néni sírt és megköszönte neki; — Hogy, hogy a „tiéd”? Az iskola így is az enyém. Azt csinálunk benne, amit akarunk. Andrej Mamasz, 6 éves, óvodás: — Űrhajós pilóta. ■■— Hallgatom a rádióban az alvás előtti meséket, amelyeket Vászja Krasznogor színész bácsi mond. • — Anyuka, mi az, hogy gazdag? — Hogyan, egyedül fogok játszani? Mit csináljak egyedül? Messze elfutnék én az ilyen óvodából. ALEKS2ANDR NASZIB0V: terdftottat SZ AT HM ÁRI GÁBOR 102. Körülnézett maga mellett. Az út szélén feküdt a fénylő markolatai browning. Aszker utána nyúlt. Felemelte, megnézte, s beletette a pisztoly- táskájába. Utána hasrafor- dult, négykézlábra állt, s megpróbált kiegyenesedni. De most sem sikerült. A gyengeségtől megingott, s újra a földre zuhant. * Egy kis idő múlva újból megpróbálkozott a felállással. Ezúttal nagy nehezen sikerült lábra állnia. Fejét magasra emelve, kinyújtott karral igyekezett megőrizni az egyensúlyát. Az egészséges lábával lépett egyet, s aztán utána húzta a másikat, majd megint lépett, 1963. június 7. Kényszerű tapasztalatot hozott ez a néhány lépés: így, sántikálva, még holnap estére sem ér el a repülőtérig. Viszont jól tudta azt is, hogy legkésőbb fél. órán belül az utolsó ládákat is felrakják a még itt levő repülőgépekre, beszállnak az ejtőernyősök is, s magasba emelkednek, indulnak a biztonságos hazai föld felé. Keleten hajnalpir rajzolódott az ég aljára. Lenge szellő fújdogált. Csakhamar elült a szél, s csend lett. Aszker egyszercsak mindjobban erősödő motorzúgást hallott. A következő pillanatban nehéz szállítógépek • csoportja húzott el a feje felett. Kelet felé tartottak. Hamarosan gyen- <gült a motorzúgás, s néhány perc múlva ismét csend ült a tájra. — Az utolsók, — suttogta Aszker. Tett még néhány lépést előre, aztán fájdalmas nyögések közben a földre ereszkedett, s behunyta a szemét. Igen, elérkezett az óra. A küzdelem befejeződött. Az ő útja innen már nem visz tovább. Mennyi lehet még hátra az életéből? Legfeljebb órák, de az is lehet, hogy csak percek. Ha egyszer Messerschmidtek vijjognak felette, akkor bizonyos, hogy már a gyalogos egységek is elindultak a repülőtér felé. Az első erre jövő autó beleütközik Upitz kocsijába, még a terepjáróba, s Torp holttestébe. Nyomban megkezdik a kutatást, s akkor vége. Búcsút kell vennie mindenkitől és mindentől. Milyen a halál? Feltenyerelt a földön, s felemelte a fejét. Sehogy sem lehet megbékélni a halál gondolatával, amikor még —úgy tűnik — előtte van az egész élet. Az élet! Mit tud ő erről az életről? Sokat. Sokat és ugyanakkor semmit. Hiszen még a harmincadik esztendejét sem töltötte be!... Akaratlanul is könnyeik peregtek a szeméből. Ö sir? Hát igen, sír. Itt lehet, nem látja senki. Egyedül van, távol és elzárva mindenkitől. Köröskörül csak az éjszaka bársonya, a néma sík vidék, semmi más... Telt az idő. Valamelyest már megnyugodott. Egyben bizonyos volt: tisztán, becsülettel, igaz szívvel hal meg, bármi történik is. Hirtelen felkapta a fejét. Ügy rémlétt, mintha isimét motorzúgást hallana. Repülő lenne? Nem, ez nem hasonlít repülőmotor búgására? Akkor mi? Gépkocsi? Igen, úgy látszik autó. Térdével az aszfaltot súrolta, az úttest melletti árokpartra csúszott. Elővette a pisztolyt, s kihúzta belőle a tárat. Hat töltény volt benne. Akkor talán nem adja ingyen az életét... A motorzúgás egyre erősödött. S milyen különös: Aszker úgy érezte, mintha egyenletesebben verne a szíve, mintha a feje már nem zúgna annyira. Feljebb kúszott az árokparton. Az úttest szélére kapaszkodott a kezével. A tenyerén keresztül egyszer csak azt érezte, hogy egészen gyengén rezeg a föld. Nyomban az aszfaltra tapasztotta a fülét, s tisztán kivette: valami súlyos fémtest távoli zörgését vezeti az útburkolat. Kétségtelen: tank közeledik. Tank, vagy tankok. De hát akkor mire vár még Aszker? Vagy úgy döntött, hogy ott, azon a helyen akar meghalni? Elbúcsúzott az élettol csak úgy, hogy ellenállás nélkül adja meg magát a halálnak? Nem, erre egy percig sem gondolt.. De nincs ereje, hogy tovább menjen. Akkor tehát el kell rejtőznie. Minél gyorsabban, el innen, amilyen messze csak lehet az onszág- úttól!... Aszker az árokpart kiszáradt fűcsomóiba kapaszkodott, ép lábával előretolta magát, s kúszva indult a földek felé. így ni... Most aztán egy kis helyet kell találnia, ahol meghúzódhat, ahol nem olyan könnyen lelnek rá... A barázdák és a derékig érő, karvastagságú kórók, giz- gazok között kúszva, kanyarogva, könyökét a laza, omlós talajba fúrva, távolodott az országúttól. Az összeroncsolt lábát már nem érezte: a fájdalom feljebb húzódott, a hátába, a nyakszirtjébe, a halántékába. Mintha ezer kalapács verte volna vadul a testét. Gyorsabban, gyorsabban!... Már nem tudta érzékelni az idő múlását. Csak azt tudta, hogy valami, ami nálánál is erősebb, űzi, hajtja előre. Vajon a felderítő edzett akarata, önfegyelme készteti arra, hogy ne adja meg magát a sorsnak, hanem emberfeletti erőfeszítéssel, elcsigázott testtel vonszolja magát tovább, beljebb a földeken, minél messzebb az úttól? Vagy pusztán csak az életösztön diktálja minden mozdulatát? Ki tud ja? Alighanem Iz is, az is. A tankok zörgése, motorjaik bugása egyre erősebb lett. A robaj csakhamar fülsiketítővé vált. S Aszker mozdulatlanná merevedett. Ha felvehette volna a fajét, látta volna, amint megállt az úton egy §zürke lánctalpas óriás, s mögötte két teherautó, katonákkal. De Aszker arcát a földbe fúrva hasalt egy gödör alján. Már teljesen elhagyta az ereje, az átélt izgalmaktól és az egyre elviselhetetlenebbül kínzó fájdalomtól aléltan, fél- holtan nyújtózott el. A katonák leugráltak a teherautókról, s odaszaladtak az útszélen veszteglő két személykocsihoz. A tank tornyának felcsapódott a teteje, s egy tiszt emelkedett ki rajta. — Mi az ott? — kérdezte. A Gefreiter végignézte Torp összes zsebét, aztán felállt. — Civil — Sl? — Már nem. — Kutassák á' a zsebeit. (Folytatjuk.) Mi szeretnél lenni? — Felügyelő. —i Mi tetszik neked ebben a munkában? — A felügyelő sürög-forog a műhelyben és mindenkit elver. — Hogyan készülsz erre a foglalkozásra? — Ütöm a húgomat. Mi akarsz lenni, ha felnősz? — Semmi. Nem akarok felnőni. — És miért nem? — Nem akarok számlákat fizetni minden hónUp végén. Mi leszel, ha nagy leszel? — Kalandor leszek... és felkutatok egy milliomost. — Mit csinálsz vele? — Halálos fogással ragadom meg. — ...Sárkány akarok lenni. Ha az egyik ember megmérgezi a másikat, börtönbe csukják. De a sárkányt nem dugják börtönbe. Ilyen börtön nincs! — ...Mulatságos masinát építek otthon az udvarban. Akkor majd megtréfálhatom az embereket. — Hogyan működik ez a masina? — Van egy drótakadály, amelybe az emberek belebotlanak. Onnan azután futószalagra pottyannak, amelyik végül sötét gödörbe hányja őket. Ott pedig elszedem tőlük a pénzt. .Mit csinálnál, ha sok pénzed volna? — Először medencét vennék. Azután fárga Cadillacot. Nagy házat építenék. Egy kis pénzt adnék a szegényeknek, s aztán a bátyámat felültef- ném egy hajóra, amelyik elsüllyed a tengerben. Van most új kistestvéred? — Igen, de nekem nem tetszik: pofikája piros és mindig ordít. — Adjátok akkor vissza; — Nem lehet, már két napig használtuk;
