Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

PULT ELŐTT

ÉS PULT MÖGÖTT

KIVÁLÓ BOLT AZ ÚJ VÁROSNEGYEDBEN — NAPI 1500 VÁSÁRLÓ — ARC-ÁRUHÁZ KELLENE

Ébred az új városnegyed. Munkába sietnek az emberek. Várják őket az üzemek, hivatalok. Akinek azonban csak nyolc órakor kezdődik a műszak, még van ideje bevásárolni a Toldi utcai Csemege Áruházban. Reggel 7-kor nyitottak, s egy óra alatt 3000 forintot forgalmaztak.

Fiatal asszony lép az üzletbe. Kosarat fog 9 elindul a polcok mellett, hogy kiválassza a szükséges árut. Megszólítom.

— Meg vagyok elégedve, mindent megkapok itt, csak az a baj, hogy kicsi már az az üzlet. Hát még szombaton! Három sorban állnak az emberek — mondja Plakta Istvánná.

Kölcsey Jen óné ősz hajú asszony. íme a véleménye:

— Sas szeme van ennek a Rinkácsnak. (O a boltvezető.) Megtörténik, amikor szegény bosszankodik. A múltkor azért, mert az utolsó pillanatban hozták csak a kenyeret

A vásárlók javaslatára

Rinkács Lajos a bolt és a szocialista kereskedelmi brigád vezetője mondja:

— Naponta 1400—1500 ember vásárol itt. Az üzletünk havi forgalma átlagosan meghaladja a 400 000 forintot.

Az önkiszolgáló csemegét 1960-ban nyitották meg egy földszintes épületben a Toldi utcában. Azóta óriási a fejlődés. Körülötte gomba módjára emelkedtek a szebbnél szebb több emeletes bérházak. S bizony az üzlet egyedül már alig-alig bírja.

— 1962 január elsején vettem át az üzlet vezetését. Februárban alakítottam meg a brigádot, mely egy év múlva elnyerte a szocialista címet.

Nem volt könnyű. A vevők mesélték el, hogy kezdetben Rinkács Lajos füzettel a kezében járta sorba a vásárló asszonyokat. Érdeklődött a kívánságokról. S gyűlt a füzetbe a sok észrevétel, igény. Akkor még nem volt itt zöldiig és gyümölcsbolt. Ö gondoskodott arról, hogy ebben se szenvedjen hiányt az új

negyed sok száz főnyi lakossága. Hozatott élőcsirkét, halat, sokféle mirelit árut, készételeket.

— A vállalt tervet túlteljesítettük, hiányunk még nem volt, s árunk sem romlott még!

Amikor sótlan volt a kenyér

Egy esztendő alatt a panasz- könyvbe is csupán két bejegyzést eszközöltek.

Kun István az Arany János utca 31. szám alatti lakos ezt írta be: „Ma reggel vettem egy Figaro pengét, a belső csomagolása hiányzott.” Erről nem tehetnek. Dr. N. Béláné többek között ezt jegyezte be: „Fehér kenyeret vásároltam, amely ehetetlen volt, rágás közben recsegett."

— N.-né azt kívánta, cseréljem ki —* emlékezik vissza Rinkács Lajos. — Többször megtettem ezt, de rendszert nem lehet ebből csinálni, hisz mások nem kifogásolták. Máskor volt olyan eset, hogy 15— 20 kenyeret is kicseréltem, mert panaszkodtak a vevők, hogy sótlan. Ezt jelentettem a sütőipariaknak, akik élismerték. De megtörtént az is, hogy egy szállítmány kényért sületlenül kaptunk. Kijött a meós, s vissaacserélték.

Az új városnegyed lakói megszerették az 52-es tseme- geüzJet dolgozóit. Sokan mondják a vezetőre, hogy remek ember, aki szívén viseli a lakók igényeit.

A szocialista brigád

— A szocialista brigád tagjai képezik magukat. Van aki egyetemre, mások közgazda- sági technikumba járnak. Vass Mária a pénztáros, most vizsgázott, csak én maradtam ki — magyarázza restellkedve. — Szégyellem, de képtelen vagyok most tanulni, nincs lakásom, ha rendeződik a helyzetem, akkor folytatom.

•A brigád tagjai figyelemmel kísérik egymás munkáját.

— N. Joli 16 éves. 1962-ben vették fel tanulónak, így került a szocialista brigádunkba — mondja a boltvezető.— Segítettük, de megbukott. Erre kizártuk a brigádból.

Fekete hajú, élénk szemű lány.

— Nagyon bántott a dolog, szégyelltem magam, majdnem sírtam. Akkor megfogadtam, hogy kijavítom az elégtelent. Sikerült is, most közepes lesz a bizonyítványom. Megígérték, hogy utána megkapom én is Rinkács kartárstól a jelvényt.

— De még nem láttam a

bizonyítványt — mosolyog a boltvezető.

— Nemsokára hozom. Mióta az elégtelenem volt, minden szerdán reggel kikérdezi a leckét tőlem Rinkács kartárs. s amit nem tudok, megmagyarázza.

Kicai a helyiség

1

így gondoskodik a brigád arról, hogy jó szakembereket kapjon a szocialista kereskedelem. No, meg más módon is. Éppen beszélgetés közben toppantak be a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatának diákjai, akik hetenként egy napot mint diák eladók itt töltenek gyakorlattal. Filep Endréné tanárnő és Rinkács Lajos vizsgáztatták őket. Az elsőéves Balogh Mária, Csizi Irén, Drotárcsik András, Katona Viktória, Kop- csinszki Dorottya, Szalmás! Sándor és Szombati Ildikó jó helyen tanulják a mesterséget. Akadnak közöttük olyanok, akik már most döntöttek: kereskedők lesznek.

Ez az üzlet látja el fűszerrel és csemege árukkal az új városnegyed lakosságát. Sajnos szűk, s berendezése is korszerűtlen. Szükség lenne itt egy ABC-áruházra egy szu- permarkett üzletre. Mert a követelmények nőnek, egyre több lesz a munkáslakás, s akármilyen jól is dolgozik a Toldi utcai Csemegeüzlet személyzete, maholnap nem lesznek képesek megfelelően ellátni a sokasodó vevőseregöt.

Farka« Kálmán

HOLD

TIZENHÁROMEZER

ÖNTÖZÉSE

év alatt megtérülő beruházás — Tízmillió forint új telepekre — Kevés a szakember

Néhány évvel ezelőtt még húzódoztak közös gazdaságaink az öntözőtelepek létesítésétől. Idén — a belterjes gazdálkodás kiszélesítése végett — már a lehetőségek fölé nőtt az érdeklődés. Jan- csó Gyula, a Felső-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője így tájékoztatta lapunk munkatársát:

— Tavaly a műszakilag berendezett telepek már 6600 hold öntözését tudták ellátni. 1963-ban ez a terület közel a duplájára, 13 ezer ka- tasztrális holdra nő.

Tarpánál iifvöre 1300 holdat Öntöznek

Az elmúlt gazdasági éVben még csupán 2400 holdon alkalmazták az csőszerű öntözést, amely azért jelentős, mert ilyen esetben nincs szükség nagy földmunkát Igénylő általános tereprendezésre, a csatornákat a csőhálózat helyettesíti. Jól kifejezi az Idei öntözési program fontosságát, hogy az esőszerű öntözött területnek el kell érnie a 7800 holdat.

— Mennyit fordít az öntözőművek létesítésére az_ igazgatóság?

— Csak a ml munkánk 10 millió forintot tesz ki 1963ban.

Az idei fejlesztés nagy része a Számos-mentét és Be- reget érinti. Beregben zömmel a csőkutas rendszert honosítják meg. Tarpánál az idén 700 hold öntözésére alkalmas telep' létesül, amelyet 1964-ben 1300 holdasra fejlesztenek s így ez lesz a megye legnagyobb összefüggő öntözött telepe. Ezenkívül már dolgoznak a Tiszabecs— Mllota-i öntözőfürt tervein, amely két és fél ezer holdat tesz termőbbé. Most készítik elő a tunyogmatolcsi fürt beruházási programját: a jövőre kezdődő- építés által . 92Ü0 katasztrális holdra tudják majd eljuttatni az aranyat érő vizet.

átadások Időben

— Teljesíteni tudják-e ezeket a terveket?

— Maradéktalanul. Idén — a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére — időben átadtuk tervezett létesítményeinket, így többek között a kömörői és a csahold telepeket.

Nemrég az igazgatóság szakemberei hét termelőszövetkezetben mérték fel az cnAz öntözött terület kiterjesztésével nincs összhangban a szakmunkásellátottság. Ennek egyik okozója az, hogy egy öntözőtelepre átlagban csupán 100 hold jut, mivel 1963 végén az igazgatóság területén lévő öntözőtelepek száma már eléri a százhúszat.

— Nagy gondunk a szakmunkások képzése is. Legutóbb a megyei tanács szervezésében tanfolyamokat tartottunk, ahol valamelyest pótoltuk a nagymérvű szakmunkáshiányt. Ezenkívül Vá- sárosnaményban a gát- és csatornaőrök ismeretét gyarapítottuk. Ez még csak a kezdet, hiszen 1967-re a tervek szerint 65 mérnökre, 134 technikusra és 700 szakmunkásra lesz szükség az igazgatóság öntözőtelepein.

Helyes volna, ha a jövőben o járásszékhelyeken is szór* galmaznák a szakmunkásképzést. Erre megvan a lehetőség. A vízügyi szakközépiskola — amely szeptembertől a Kossuth gimnáziumban székel — jobbára műszaki ismeretekre tanítja a növendékeket, agronómia nélkül."

— Éppen ezért lenne szükséges a megyebeli mezőgazdasági technikumokban öntözési szakot létesíteni. Az öntözéses gazdálkodás fontossága sürgeti azt is, hogy egyre több Gödöllőn tanuló öntö- zőagronómus jelölt élvezze megyénk társadalmi ösztöndíját.

Angyal Sándor.

C7& aiamidipl&más

A község neve, ahová Bura József állami tanító került a szatmári képzőből, Rekesz volt.

A fiatal tanító 100 koronát kapott. Természetesen évente. Továbbá 60 gyermeket. A havi 10 arányból élni kellett, a gyermekeket pedig meg kellett tanítani. Bura Józsefnek mindkettő sikerült.

Ma is nagy szeretettel emlékezik a beregi emberekre, akiknek nagy szívük, erős ragaszkodásuk és becsületük volt. Ma is sokat emlegeti a nagy gyümölcsöskertet, amit a tanítványaival együtt ültetett, metszett, orvosolt, gondozott, s ami, de gyönyörű lehet most nyárhajnalon! Az ultrán parasztok tanították meg a kertészet mesterségére, s a fákhoz azóta sem lett hűtlen.

Igaz, hogy Nyíregyházán a Körte utca 8 szám alatt nincs fagyálló almája, szilvája, inkább csak konyhakert ez a tenyérnyi kis terület a széles udvarban, amit négy családdal kell megosztania, de azért mégis csak kert, ahol szívesen időzik kis unokájával, mesélve az ötéves fiúcskának a növények csodálatos

életéről. Mert tanítani még most is nagyon szeret. A tanítás szeretete segítette át annak idején a nyelvi nehézségeken, a hivatás tudata sarkallta, hogy 55 éves fejjel megszerezze a gyógypedagógusa képesítést. Nyíregyházán gyógypedagógusként ismerik. Sokat tud mesélni az itteni munkájáról. Talán semminek nem örült úgy tanító évei alatt, mint mikor egy-egy növendéket síi került a gyógypedagógiai intézetből átjuttatni az általános iskolába.

46 évi munka után öreg lett, s bizony megfáradt. Négy esztendeje nyugdíjazták. A gyermekek élete azonban most is foglalkoztatja. Különösen a napközi otthonok munkája tetszik neki.

Nevetve meséli, hogy most is tanul. Igaz, a professzor Jóval fiatalabb nála, de a szakmai fölényét el kell ismernie. Az 5 éves unoka ugyanis minden gépkocsi márkát ismer, a nagyapa hadilábon áll ezzel a tudománnyal. Pedig híve a technikának. A világháború előtt Rekeszen neki volt az első kerékpárja.

Gyarmati Béla

Az éltető víz.

(Foto: Hammel.)

Uarmadmagával sütött a nap. Merőlegesen, mivel dél volt és a csupasz fekete föld, melyen alig soroltak a tavaszi vetések, azonnal visszaverte a ráhuHó fényözönt.

Akár kánikula idején, amikor délibáb játszik a távoli tanyákkal és a csatornákat szegő fiatal fasorokkal.

Még itt is csodálatos látvány ez. Megváltoztatja az egész tájat. Erdőt csinál a nádasból, a búzatáblából hömpölygő tengert, szóval mindent a feje tetejére állít.

A házakat egészen felemeli. Falait megnyújtja és dombot helyez alájuk a vibráló levegőből. Most csak a csür- hét pilleszti el. Delelnek. Szétterülve a mocsár szélében. Pár méterre a vadkacsák birodalmától. $

—r Eső lesz! Zivatar lesz! — mondja magában az úton oa'.- lagó, amint hátra pillantva a keleti ég komorrá váló horizontját kémleli.

Idősebb ember a vándor. Lábán csizma, vállán esőkabát, fején pedig viseltes fekete kalap. Ünneplő volt valaha, ahogy a pántlikája árulkodik.

Siet. Segíti az erősödő szél, mely hátba kapja, ami nemcsak a kerékverte port görgeti most maga előtt.

A távoli földeké is benne gomolyog. A fekete színű, a szürke, az égések felöl jövő vörös, melyet ha oldalba penderít egy másik fuvallat, i megcsavarodik és a magasba

Szarka fészek

emelkedik belőle egy forgó poroszlop. Előbb nagy átmérővel, de aztán ahogy gyorsul, és emelkedik, mindig keskenyebb lesz. Szinte életre kelnek az örök szép sorok:

„És az utat nyalja, sebesen

haladva.

Mintha füstokádó nagy kémény szaladna”.

De mire még egyszer idézhetné a sorokat, nyakában a zivatar. Megdördül az ég, a porfelhő elborít mindent, s az első kövér cseppek kop- pannak kalapján. Aztán az út porán, s leghangosabban a hajladozó lapuleveleken.

Az ember hiába kutat fedél után. A határ puszta. A tanyák messze vannak. Se kunyhó, se félszer. Csak egy fiatal ákácfasor az útkeresz- tezésnél. ,

A tőről hajtott fiatal sit- harcok felfogják valameny- nyire a szelet. Átemelik magukon a port és egy-egy nagy rohamnál földig hajolnak az elemek előtt.

Nem habozott. Esőkabátját fejére hajtotta és lehúzódott a lapulevelek közé, a szél enyhében, háttal a fasornak, hogy a hajladozó virágos ágak minél tökéletesebben eltakarják.

De amilyen hamar jött, ugyan olyan gyorsan el is múlt minden. Megritkult a dörgés, megszűnt a szitálás,

sárban cuppogva, de mehetett tovább.

Mielőtt azonban elsietett volna, csak úgy szokás szerint visszapillantott, végigsimítva a védelmet nyújtó ágakat, a kiegyenesedett fa derekakat. Szippantott a megtisztult levegőből, az akácillatból, melybe a közeli mocsár szaga is belevegyült.

Megdöbbent. A felfedező pillantás megtépázott fészket vetített elébe. Pár méterről, a hajtás ágak közül, mely alig volt a földtől egy öl- nyire.

Felismerte azonnal. Szarkafészek volt. Az alja sárról összefogatva, tetejét száraz gallyak egészítették ki. Mesteri munka lehetett, akár a többi hasonló.

Hamar elmúlt volna szánakozása, hisz nemcsak szarkafészket látott már megtépázva életében, ha nem történik újra valami. Ha a kétségbeesett csörgés nem riasztja fel és a szarkák nem vergődnek ott a szomszéd ágakon.

De ott voltak, ösztönüket egy másik ösztön győzte le, egy magasabb, erősebb, mely a veszély pillanatában theg- százszorozhatja az akaratot.

Nézte őket és nem tudott elmozdulni helyéről. Emlékek, érzések rohanták meg, melyet az ilyen pillanat válthatott csak ki.

Milyen bonyolult is lehet

a legegyszerűbb dologi

Mert elmehettek volna ezek is, amikor átalakult a táj és évtizedes költöhelyüket megbolygatta az ember. Mikor kivágta az öreg fákat, eltörülte a mezsgyéket, amikor any- nyi, de annyi mindennek meg kellett változni.

Pár kilométerre az erdő, a rpagas fák, ahol a többiek vannak. Hói élhették volna életüket.

De ezek az öreg és kopott jószágok — ezt mutatja a tollazatuk — itt maradtak. Itt fogta őket a táj. Az erek megújuló nádja, a rikácsoló fogoly, a megszokás. Szóval minden és minden.

Ha elröppentek, visszajöttek. És amikor annyira erősödött a régi fasor hajtása, hogy megbírta a fészket, munkához láttak. Ahogy lehetett. Djra teremtették az otthont, engedelmeskedtek az örök parancsnak, a hűségnek. Hűség! Nagy szó!

Nézi őket az ember, s amikor tovább lép, eszébe sérti jut, hogy másik oldala ts non az életnek. Szarkafészek: a vadász azt mondaná, nem kár értük. Hisz ragadozók, mindenképpen irtani kell.

Eszébe sem jut. És ez nem is fontos.

Szállási László

3

tözőművek hasznát Kitűnt, hogy a beruházásra fordított 3 millió 600 ezer forinttal szembén a nettó bevétel elérte a 4 milliót. Tehát a beruházási költség átlagosan egy év alatt térült meg a vizsgált helyeken.

— Lehet-e ezt a következtetést az igazgatóság egész területére vetíteni?

— Munkánk során tapasztaltuk, hogy nem elég csupán megépíteni az öntözőtelepeket. Ahol nincsennek jól felkészített szakemberek, ott a visszatérülés lassúbb, szerények az eredmények.

Több szakmunkásunk lehetne