Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

Csak a tanévnek van vége, S bár pihenőre tértek a gyerekek, az Alma Mater még nem csendes. — Szinte valamennyi nyíregyházi iskolánál ezt a felvilágosítást kaptuk a vakáció első napjaiban.

A szakközépiskolává lett Kossuth gimnáziumban nemcsak a szokásos nyári „nagy- takarítást” végzik: a korszerű politechnikai épület hat műhelyében jelenleg nyári gyakorlatukat töltik a növendékek. Akiknek itt nem jutott hely, azok a Gépjavító Vállalatnál, az 5-ös AKÖV-nél és a 13-as Autójavító Vállalatnál sajátítják el a választott szakma gyakorlati fogásait.

Az iskola 89 most végzett növendéke közül 81 tett sikeres szakmai minősitő vizsgát.

Július közepén fejeződik be a tanulók kötelező szakmai gyakorlata, de még ekkor sem lesz csend a folyosókon: július elsejétől megyénk orosz szakos általános iskolai tanárainak ad otthont a Kossuth továbbképzésükhöz.

Néhány napon belül nemcsak a tatarozók munkája töri meg a Kölcsey Ferenc leánygimnázium csendjét: megérkeznek azok a leendő elsőosztályosok, akik osztatlan iskolába jártak,

hogy júliusban és augusztusban matematikából és orosz nyelvből előképzésben részesüljenek.

Már az évzárón láthatták a Vasvári gimnázium tanú- lói, nevelői, hogy az új tanévet majd teljesen megfiatalított iskolában kezdhetik: felvonultak a tatarozók. Nemrég költözött ide az iskola, most teszik valóban otthonossá. Miután a szakközépiskolások

AZ UTAZÓK

ÉRDEKÉBEN

Az utóbbi időben nagyon megnőtt a szatmári vidék vasúti gócpontjának, a mátészalkai állomásnak az utasforgalma. Különösen nagy a tolongás a reggeli és a délutáni órákban. A zajos forgatagban teljesen in- dofkolt az elővigyázatosság, az utasok gyalogos közlekedésének rendje.

Egyetlen keskeny, alig két méternyi átjárót „üzemeltetnek” az állomás belső és külső terét elválasztó drótkerítésen át. Ha személyvonat érkezik, s ugyanakkor másik szerelvény áll indulásra készen, az egyetlen keskeny átjárót bezárják. Ez azt jelenti: se be, se ki. Az állomás szabad előterében nincs másik átjáró.

Hogy vomatindulásfoar nem ajánlatos az állomás belső oldalára, még inkább a sínek közé menni, érthető. De, hogy azoknak, akik már megérkeztek, semmi közük a kiinduló szerelvényhez és belülről mégsem juthatnak ki, furcsa intézkedés.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a jelentős postaforgalmat is az egyetlen gyalogjárón át végzik. A posta- szekereik bepiszkítják az 11 taspk ruháját, veszélyeztetik testi épségüket.

Az elmúlt hónapokban bővítették az állomás belső terét, a vágányok számát több sínpárral szaporították. A gyalogos közlekedés tekintetében azonban semmi nem történt, maradt minden a régiben.

Míg a tényeknek megfelelő komoly intézkedés történik, addig is lenne két Javaslatunk. Az egyik: n.vis- anak még egy átjárót, ki- 5 aratnak, hogy az érkező onatról leszállók minden élesleges zaklatás nélkül -1 hagyhassák az állomást, míg a bejárati ajtó — jo- osan — zárva van. A má- k: helyezzék át a posta- -mag forgalmat, hogy a ■i log járók at csakis az uta- k használják.

Asztalos Bálint

A KIS VIRAGKE

Foto: Elek Emil

tem Szabadkán, s már egészen jól beszéltem szerbül. Innen Bélacerkovába vittek, s tudomásomra jutott, hogy vissza akarnak dobni a határon. Megszöktem. Belgrádba mentem. Elmondtam, hegy anyám után szeretnék menni. Nem hitték. Elvittek egy üdülőbe Naskabanyára. Négy hónapig éltem itt. Közben keresték anyámat, de nem találták. Zágrábba kerültem, ahonnan újra csak haza akartak küldeni. Újra megszöktem. Visszavittek. Egyszer csak jött értem egy autó a Nemzetközi Vöröskereszttől, s

elszállítottak Ausztriába, ahonnan egy nő kíséretében Spanyolországba Bercelonába, majd Madridba kerültem. Minden lágert megnéztünk, de nem találtam sehol sem a szüléimét

Ottó mosolyog.

— Itt találkoztam egy fiúval, aki beszélt magyarul. Nagyon megörültem, s itt megszöktem a kísérőmtől, mert tovább akartak vinni, de én maradni akartam.

Montrealiján találtam anyámra

Egy esztendeig élt Spanyol- országban. Megtanult Spanyolul is, ő tanította a spanyol cigányokat olvasni. Lovakat őrizett néhány spanyol fiúval, megtanulta táncukat, dalaikat. S mégsem nyugodott meg. Hajtotta az anya utáni vágya. Felkereste a nagykövetséget és segítséget kért. Írországba került, innen Angliába, Londonba, majd New Zélandba, Ausztráliába.

— Mikor a hajón utaztam, már jól beszéltem az angolt, s népdalokat is énekeltem —• mondja.

A következő állomások: Belgium, Mexikó, Amerika s végül Kanada.

— Montreálban találtam rá az anyámra — emlékezik Ottó. — Csodálkoztak s nagyon megörültek, mikor megláttak. Ügy volt, hogy jövünk haza, de apám nem akart. így aztán ott maradtunk. Én ott jártam iskolába. Apám sokszor összeveszett anyámmal. Egyszer aztán végleg úgy döntöttek, hogy hazajövünk, hisz végül már pincér boy volt egy másik városban.

I testvérekért

— A többi már sablonos — mondja Orosz elvtárs. — Hazajöttek, az apa elzülött nem

Hoó Bernát:

KANADÁIG

Majd csak amikor a dohányaratás már megkezdődött, akkor jött el nálunk Radneybe.

1940 februárjában jó idők jártak, hó is alig volt.

Ebben a márciusban sok ezer disznó pusztult el On- tárióban. Az állatorvosi tudomány is csődött mondott ezzel a betegséggel szemben. A disznónak az egész teste tele lett sötétkék foltokkal, és ha a döglött disznót földön felül hagyták is, a kutyák hozzá sem nyúltak. Az enyémek is az erdő szélén várták be, míg a föld fagya kimegyen, és el lehet temetni. A lovamat megették a kutyák egészen, de a disznókba csak bele sem kóstoltak.

Itt maradtam megint üres kézzel és zsebbel tavaszra. A negyven aker föld le volt szántva, be is kellene vetni, mert ha így marad, miből fizetem ki a bérletet, és miből fogunk élni. Napszámmal nem bírok annyit keresni a fiammal együtt sem, hogy éljünk is, meg a bérletet is rendezzük.

És ha azt kérdi valaki tőlem, hogy miért maradtam meg mindvégig farmernek, mikor oly sók bajok értek? A feleletem erre az: nem akartak a gyárban műnkét adni.

10.

Rekszelés

a Young Street-en

Még annyi pénzem sem volt máskülönben, hogy a munkásklubba elnézhessek hébe-korba, a munkások akciódra. De ezen is segítettünk. Egy Kis István nevű honfitárs azt mondja nekem egy alkalommal (a munkások klubhelyiségében találkoztam vele):

— Jöjjön a Hoó munkatárs velem (hogy ővele), és rekszeljünk együtt.

(Ez a rekszelés olyanféle foglalkozás volt akkoriban Torontóban, mint odahaza valamikor az ócskás foglalkor zás).

Azt mondja Kis István, hogy ő már régen ezt a foglalkozást űzi, menjek én is, kerítsek valahol egy kétkerekű talyigát, a ló meg majd magunk leszünk.

No, talyigát is kerítettem.

Tulák Bálint segített ki vele, az udvarán ott hányódott egy. Nem az övé volt, csak úgy otthagyta nála valaki. Nekem pedig jó volt arra, amit akartam vele csinálni.

Hozzáfogtunk hát Kis barátommal a rekszeléshez. Minden reggel korán, már napkelte előtt indultunk fel a Young Streetre, az úrinegyedbe, és szedtük össze a talyi- gába azt a dolgokat, amit az urak már kidobtak a házukból. Azért kellett korán indulnunk, mert már nagyon sokan űzték ezt a mesterséget, és ha későn érkeztünk, hát már nem találtunk semmi értékesebb holmit, ösz- szeszedték a javát. Ugyanis az urak kiraktak még jó állapotban lévő díványt is, széket, asztalt és ruhadarabokat. Ügy három-négy dollárt azért mindennap kerestünk, átlagban számítva.

Már tavasz felé járt az idő. Torontóban nem akartam maradni nyárra is. Nem akartam örökre relifen tengődni.

Nem azért jöttem Kanadába, hogy kegyelemkenyérre szoruljak, hanem, hogy dolgozhassak és tisztességesen élhessek munkám után. Torontóban már semmi kilátásom nem volt arra, hogy munkát kapjak. Hiszen elégszer próbáltam, még rekszelés közben is. A munkatársak mind azt tanácsolták, hogy legjobb lesz, ha kimegyek a dohány- vidékre. Ott találhatok munkát, nemcsak a magam részére, de a lányom tizenhét éves, a fiam is elmúlt tizennégy, már ők is tudnak dolgozni dohányban.

Ezen a nyáron, vagyis 1938 nyarán, a mi lányunk is férjhez ment, egy tótkomlósi származású fiúhoz, Rimóczíki Andráshoz. Jól beszélt magyarul, a beszédjéről nem is lehetett észrevenni, hogy szlovák.

Már nyugaton, Mistatimban megszerették egymást. Mi eljöttünk nyugatról 1937 őszén, ez a fiú pedig, az Andy, 38 kora tavaszán, míg Torontóban laktunk, egy márciusi

Tízéves gyerek

egyedül a világban

Horváth Ottó anyja után szökik, bejár két világrészt Négy évi élményéről beszél a tiszadobi gyermekotthon kis lakója

gondoskodott családjáról, s így került állami gondozásba Ottó. Van két öccse, nagyon szereti őket. Sokat beszélget- tünk vele, s az a kívánsága, hogy azokat is állami gondozásba vegyük, majd ő gon- doskodik róluk, tanítja őket.

Ügyes fiú. Olyan üvegeket fon be fahánccsal, amelyeket emlékként árusítanak a Balatonnál, s más üdülőhelyeken.

— Kért bennünket, hogy ilyeneket készíthessen, s eladhassa. Mi kedveztünk neki, s megígértük, hogy segítjük

öccseinek a gondozásba vételében is. Ügy látszik nem hitte, mert a keresett pénzen elszökött Kecskemétre. Hiába, még a vérében van a régi... Felkereste a gyámügyi hivatalt, megjárta a minisztériu mot is. Kétségtelen, ő is te azért, hogy a testvérei helyre kerültek. Mos: akarja, hogy ide hozzuk is Tiszadobra, legyenek eg.

Horváth Ottó gyerekf ismerte meg az életet. S is akármilyet. S talán mégis tud különbség

— ha a maga mód; a nyugati világ és tünk között.

Kiváló úttörő

— Tetszettek neken boyok is, az az élet, más — vallja. — Itt otthon érzem magam, az emberek is. Sok s;t szágot láttam, de a m

nem cserélném egyikér. Jövőre már asztalos 1 Aztán tanulok tovább, szeretnék lenni.

— Kitűnő nyelvérzé:

— szól közbe az igaz lyettes. — Különösen s nelmet és az orosz kedveli. Most végezte ex a. todik általánost. Vanrak angol nyelvű könyvei, rpanyol

■ folyóiratok, s beszél szerbu.

: is. Jól hasznosíthatja.

— Orosz és történél m szakos tanár szeretnék lenni —

: jelenti ki határozottan.

— ö a faliújság szerkesztő bizottság vezetője, jó tollú fiú, s ami a fő: példás úttörő. Nemrég kapta meg a kreáló úttörő jelvényt — mondja Orosz Szilárd.

— S megyek Csillebércre, az úttörőtáborba — újságolja Ottó boldogan. Ahogyan nevet, nyoma sincs abban a „viharvert” múltnak.

Csak gyerek ő még.

Farkas Kálmán

Ottó angol nyelvtudásában t mindaddig kételkedett a tisza- s dobi gyermekváros egész ta- I nári kara, míg egy alkalom- t mai Károlyi Mihálynak, a Ta- \ nácsköztársaság egykori mi- r niszterelnöke özvegyének tár- t saságában egy angol írókül- í döttség nem járt Tiszadobon, 1 s így alkalom nyílt arra, 1 hogy meggyőződjenek: igazat i mond-e a fiú. Éltek a lehető- i séggel, s hivatták Ottót, hogy 1 tolmácsoljon. i

A tanárok várták az ered- 1 ményt. 1

Horváth Ottó, ez az alig ti- ' zenhat esztendős bronzbarna ‘ arcú, csillogó fekete szemű < gyerek csak az első pillanat- j ban lepődött meg a magas vendégek láttán. Mikor aztán angolul szóltak hozzá, azon- r nal feltalálta magát.

— Ottó világot járt fiú — < tájékoztat Orosz Szilárd igaz- ;

gatóhelyettes. — Tízéves volt, amikor elhagyta az országot 1956 őszén, s négy és fél esztendeig bolyongott Euró- ’ pában, Amerikában, Kanada- i ban, míg rátalált szüleire. De ■ beszéljen erről ő maga.

Apám híres muzsikus volt

Illedelmes, szerény fiú. Komoly és megfontolt. Egyáltalán nem gyerekes. Tízesztendős korában már átszökött ( országhatárokon, utazott ten- ] gerjárón, repülőgépen. Meg- ( ismerte a láger életet, s járt ( konzulátusokon, élt spanyol , cigányok között s cowboyok- < kai Mexikóban.

— Fiatal vagyok, de hosszú ] története van az életemnek — , kezdte. — Nagyon szerettem j az édesanyámat, ö utána men- | tem. Tudom, hogy furcsa, hogy is adhattam magam arra, hogy elinduljak megkeresni a nagyvilágban, tízéves , fejjel, amikor még arról sem volt tudomásom, hol is lehet.

— Édesapám, híres muzsikus . volt. Külföldre járt koncerte- ! két adni. 1956 őszén Bécsbe ' küldték. Itt megismerkedett egy grófnővel. Rábeszélte, menjen vele Angijába. Jött a levél. Hívták anyámat is. Elment. Először Jugoszláviába szökött, innen Ausztriába, ahonnan kivitték.

Jugoszlávia, Ausztria, Spanyolország

A gyerekek magukra maradtak.

— Tízéves voltam, amikor nekivágtam a nagyvilágnak. Komáromból indultam el és átszöktem a határon Jugoszláviába. Egy ideig lágerben élMegkezdodött a vakáció, de I

nem csendes az Alma Mater

Diákok szakmai gyakorlaton — Leendő elsősök előképzése ÍVágy takarítás, szépítkezés

ezer forintért oldanak meg az iskoláknál. Félmillió forintot tesz ki a felújításra szánt összeg. Szeptember elsejére 12 ezer mázsa szén lesz az

intézmények pincéjében. Közben előkészítik a Vécsei közben épült új 12 tantermes iskolát a szeptemberi ünnepélyes megnyitóra.

Több, mint 800 nyíregyházi gyermekről gondoskodnak a nyáron az általános iskolai napköziotthonok.

A IV-es és az V-cs napközit kiköltöztették a Sóstóra, Rozs- rétbokorban és az Űjkisteleki iskolában idényjellegű napközi otthont nyitnak a termelőszövetkezeti tagok gyermekeinek. (A. S.)

szeptembertől a Kossuthban folytatják tanulmányaikat, itt, a Vasváriban nagyobb lehetőség nyílik az 5 plusz 1-es oktatás előfeltételeinek megteremtésére. A nyári szépítés közben újabb két szertárat rendeznek be, megfelelő előadó teremmel.

Huszonegymillió forint Nyíregyháza alsófokú oktatási intézményeinek idei költségvetése.

A 15 általános iskolát, a 14 óvodát, a 7 általános iskolai napközi otthont már megkezdték tatarozni, felújítani. Az iskolák karbantartására 559, a szakmai felszerelés kiegészítésére 310, könyvtárfejlesztésre 28 ezer forintot költenek. Kisebb építési feladatokat 340

estén szintén megérkezett. Háromezer mélyföldet utazott, potyautas módjára, a vonat tetején.

Ezen az estén én és a lányom is a munkások klubhelyiségében voltunk, én a gyerekek tanításával voltam elfoglalva, a lányom pedig színdarabot próbált. Andy nem is ment a lakásunkra, hanem megtudakolta, hogy hol és merre van a munkások klubja. Tudta, hogy ott biztosan megtalál engemet is, meg a lányunkat is. De a klubba bejönni már szégyellt olyan kormosán, ahogy odavetődött. Gondolhatja bárki is, hogyan nézhetett ki, háromezer mélyföldet a vonat tetején utazni.

Bevárta az időt, hazasétáltunk, a feleségem vacsorát adott neki. Vacsora után azt mondja az Andy:

— Bernát bátyám, adjon nekem kölcsön két dollárt. Mondom neki:

— Mit akarsz a két dollárral?

— Azt akarom, hogy kimegyek a dohányvidékre, és valahol elszegődöm hájermen- nék. (Vagyis, magyarul szolgának).

— Ez rendben volna, öcsém, de két dollárral nem mész messze. Én sem adhatok többet, mert nekem sincs, de két dollárt tudok adni.

Azt mondja ő, hogy az elég lesz neki.