Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
Az igazi nevelő mindig ifjú marad Szabó Lajos tegnap óta az ».Oktatásügy kiváló dolgozója.” A nyíregyházi gyógypedagógiai intézetben tanít Szünetben van egy kis idő beszélgetésre. — Hány éve tanít? — Harminckét esztendeje. Nyíregyházán kezdtem, Apa- gyon, Tiszapolgár—Görbeházán, Űjfehértón folytattam, t hat éve tanítok itt. — Nehéz a munkája? •—- Tizenhat gyerekem van. Közülük tíz állami gondozott, apátion, anyátlan árva. Mi, pedagógusok vagyunk szüleik helyett apjuk-anyjuk. Tudni kell velük bánni és akkor a nevelhetetlennek tűnő gyermekből is elővarázsol- hatók az alapvető gyermeki tulajdonságok: a jóság, vidámság, ragaszkodás, szeretet Az én kis növendékeim nagyon szeretik a munkát Ezzel is fegyelmezem őket. Ha valamelyikük rosszul viselkedik, nem dolgozhat velem. — Milyen munkát végeznek a gyerekek? — Fúró-faragó szakkört vezetek, mechanikai játékokat, virágállványt és különböző használati tárgyakat készítünk együtt. S mutatja is a szépen kifestett lépegető mackót, az ötletes tolltartókat és még sok, a gyerekek .fejlett kézügyességére, munkaszeretetére valló apróbb-nagyobb játékot. Szinte hihetetlen hogy szakszerű pedagógiai irányítás mellett mire képesek ezek a kicsik! Szabó Lajosnak éppen az az érdeme, hogy fárasztó, sok kitartást és türelmet igénylő munkával készíti elő a gyerekeket arra, hogy társadalmunkban megtalálhassák helyüket. — Mennyit foglalkozik velük naponta? — Heti huszonhét óra a hivatalos munkaidőm, de nem ez határozza meg, hogy menynyi a kötelező óraszám. Mindig van mit csinálni. Erdé- mes ezekért a gyerekekért dolgozni, mert a legkisebb szeretetet is honorálják. Reggeltől estig itt vagyok. Ez a második otthonom. Talán nem is tudnám abbahagyni ezt a munkát. — Es ha nyugdíjba megy? — Ezen még nem gondolkoztam. 54 éves vagyok. A pedagógusnak mindig fiatalnak kell maradnia. Az igazi nevelő soha sem öregszik meg, mindig együtt tud gondolkozni, dolgozni' és játszani a gyerekekkel. Becsengetnek. Amikor most újra belép a tanterembe, minden gondját, baját az ajtón kívül hagyja. Ratkó József Borjú „iskola" — és a mester Kétnapos állatok anya nélkül — Huszonnégyen tejporon — Miből lesz Pannónia Valóságos „borjúkoncert,; fogad. Somogyi István a ti- szalöki Kossuth Tsz borjúnevelője nevezi így. — Idomítani kell őket. Szokatlan nekik az új hely, különböző nevelést kaptak. Most hoztuk őket Nyíregyházáról. Míg a tyukodiak pálinkáztak... Hajnalban kelt, s ment Honvárival, az elnökkel. — ízlésem szerint válogathattam — sorolja. — Mig a tyukodiak pálinkázni voltak, addig a 34 legszebb borjut megvettük. Még mondta is Füleki, az állatforgalmi embere, hogy túl élelmesek vagyunk. öt esztendeje, a téesz alakulása óta neveli a borjakat Somogyi, ez a szikár ember. Szakmájának valóságos mestere már. Sokszor mondja is Fülöp dr, az állatorvos, ha mindenki úgy szeretné ezeket a kis gyámoltalan borjaikat mint Somogyi, az állatorvosoknak nem sok dolguk akadna. Több mint 100 borjut nevelt fel a múlt esztendőben is, s egy sem pusztult el. Most 58 tejes borjúja van. Születésük után két nappal kerülnek hozzá. — Én tanítom meg őket táplálkozni. A tejet műtő- gyön keresztül kapják. — Van elég baj velük, de ha valakinek tetszik, sok örömet lel bennük. Ha valamelyiknek szólok, oda jön hozzám. Úgy vannak osztályozva, mint a gyerekek. Van részükre bölcsőde, óvoda, iskola. S utána kissé fájó szívvel adja át őket további nevelésre 160 kilós súlyban. Valamennyinek ő ad nevet Hallgatnak a névre — Volt egy igen kedvenc borjam, a Kicsi. Az anyját is így hívtam; Először kellett volna kihajtani őket a legelőre, de Dankó bácsi félt hogy szétfut tőle a sok borjú. Kért, hogy segítsek. Az emberek körül állták, nézték, vajon boldogul-e a Jószágokkal Somogyi. — Nem hajtom én Őket, hanem vezetem — mondta. EZ A KÉRDÉS A dolog látszólag egyszerű, azonban valóságban rendkívül bonyolult. Es ezzel kezdődik a dilemma: fci legyen a regény hőse? — ez a kérdés gátol hónapok óta, az üzemi tolvajokról szóló müvem megkezdésében. Adva van egy igazgató és adva van egy kis jelentéktelen ember. Az ipazpafó 18 millióért konstruált egy bukfencvető gépet. Aztán kiderült, hogy felesleges, mert az apró gyerekek is — kivéve néhány elvetemült, konzervatív kölyköt — bukfenc helyett szívesebben twistéinek. Most ott áll a bukfencvető a gyárudvaron és eszi a korrózió, amit népiesen rozsdának hívnak. Tehát világos, hogy a bukfencvető gép ésszerűtlen masina. Azonban a kezdet kezdetén az igazgató úgy tüntette fel, hogy ésszerű s ezért a kezdet kezdetén fel is vett 30 ezer forint ésszerűsítési pénzt. (Ha adópengőben kapta volna meg ezt a 30 ezret az igazgató, akkor nem lenne dilemmám, de ő mai forintban vette fel.) Ilyen módon eddig 18 millió 30 ezer forintban van a bukfencvető, s hogy a rozsda ne szedje ízekre, ezért bizonyos karbantartási költségek is felmerülnek. De nevezhetjük-e ezt a cselekedetet üzemi tolvajlásnak? 1963. június 3, Ebben nem vagyok biztos, mert az igazgató nem vitte haza a bukfencvetőt, hiszen ott áll a gyár udvarán. Továbbá, az igazgatót se le nem csukták, se elő nem léptették, tehát bizonyosan igazságtalan a gyanúm. Ellenben itt van Pemete Ferkó — a másik hősjelöP- tem, a jelentéktelen ember, nála már sokkal kézenfekvőbb a helyzet. Ö tipikus üzemi tolvaj, mert két hónappal ezelőtt «-* mint utólag bevallotta ellopott egy csavarhúzót Azért vallotta be utólag, mert a minap helyezték csak üzembe azt a motozógépet, amelyet négymillió devizaforintért vettek nyugaton. Ekkor bukott le ez a kis stilü Pemete két ácskapoccsal, amelyet overálljába rejtve akart hazavinni. A tények hatása alatt azt is bevallotta, hogy a csavarhúzóval és a két ácskapoccsal meg akarta otthon kezdeni a babakocsi szériagyártását. Az eset világos: Pemete összesen 20 forint értéket lopott, tehát gazdasági kártevő. Nem egyszerűen megtévedt ember, hanem visszaeső bűnös! így érthető, hogy Pemete ügyét napokon belül megtárgyalták széles nyilvános dg előtt, a szerelőcsarnok végében, ahol a buíkfencvetö gép állt. A vád képviselője felállt a bukfencvetőre és Pemete fejére olvasta a csavar- húzót és a két ácskapcsot. A vádat személyesen az igazgató képviselte. Ez tehát a dilemmám: ki legyen regényem hőse3 Vincze György S odaáll! a nyolchónapos kisborjú elé. Szólította, s elindult valamenyi. Az emberek elismerően bólogattak. — Erre a mesterségre nem lehet embert erőszakolni — mondja, amint elindulunk otthona felé. — Áldozat nélkül nem lehet eredményt elérni. Most áttérünk a tejporos nevelésre a borjaknál. A napokban Honvári elvtárs átvitt motorral a vasvári Állami Gazdaság Dankó pusztai üzemegységébe. Soóssal az ottani brigádvezetővel egy napig tanulmányoztam ezt a módszert. Már 24-et így nevelek. Megérkezünk. —Ezt is a borjaknak köszönhetem — mutatja a házat, mely olyan mint egy komfortos villa, itt a tsz központhoz alig kétszáz méterre, a csendőrök által halálra kínzott tlszalöki már-* tlrról Márton Ferencről elnevezett utcában. Az úttestre néző ablakok előtt Sokszínű virág Illatozik. Az üvegve- randás előszoba előtt gondozott konyhakert, s hátul háromméteres melegágy. Otthon is — Ami a családnak szükséges, egész évben megterem. Kedélyes asszonyt mutat be, a feleségét., Tavaly egész nyáron egy karra dolgozott velem. Én a borjakat neveltem, ő meg mivel nem volt még akkoriban fejő, ott segített. Mesterségét a kis háztáji gazdaságban is folytatja Somogyi István. — Most is kettőt nevelek szerződésre. Nézze meg milyen szépek! — s invitál az Istállóba. — A pénzből kombinált bútort veszek az asz- szonynak, az újabb kettőből pedig Pannónia motort a nagyobbik fiamnak, mert azért nyúz. No. de nehogy azt higgye, ez a fő jövedelem. A múlt hónapban Is 100 munkaegységet teljesítettem, s 600 forint prémiumot kaptam. Szabad idejében képezi magát. Szakkönyveket olvas, tv-t néz a családdal, moziba járnak. Elbeszélgettük az időt. — Már nem is vagyok éhes — mondja feleségének, aki ugyancsak kérleli, hogy reggelizzen. Hiába. — Várnak a borjak. S elindul vissza a téeszbe. Köpenyt ölt magára. — Nekik nem szabad megéhezni — mondja, amint belépünk az istállóba. S amint hangját hallják a „borjúkoncertnek” vége szakad. F. K. Tűz Sóstóhegyen — tanulsággal A tűz észlelésének pillanatában az egyik tanyabeli motorral robogott el telefonálni a tűzoltóságnak, már régen itt kellene lenniük, hisz így leég az egész tanya! Jöttek a tűzoltók azonnal, de...! A tanyai utat keresztülszeli a Sóstóhegy—Kemecse vasútvonal, és itt egy táv- irányítású sorompó működik, illetve nem működik, vagy legalábbis rosszul működik. A járművek hosszú órákat várhatnak, mig a sorompót felnyitják. A tűzoltókocsi több mint egy negyedórát állt a lezárt sorompó előtt, mialatt keservesen folyt a harc a tűzzel, a kis vizű tanyai kutakból vödrökkel hordták a vizet. Az emberi összefogás győzedelmeskedett a tűz fölött, mire a tűzoltókocsi megérkezett. De mi történik, ha a tüzet nem sikerül megfékezni?! A tanyai lakosok elmondták, többször előfordult már, hogy a mentőautó súlyos betegért jövet, vagy haldokló beteget szállítva vesztegelt a lezárt sorompó előtt. Mi is még a tél folyamán órákig álltunk a sorompó előtt és kénytelenek voltunk begyalogolni a másfél kilométernyi úton az őrhózig. A sorompókezelő nem tudott válaszolni, hogy hogyan áll a sorompó. Fogalma sem volt, hogy nyitva van, vagy zárva. A harangnaplóba bejegyeztem a történteket, másnap megtettem a feljelentést a nyíregyházi pályafenntartási főnökségnek. Azóta sincs semmi változás. Petraskő Zoltán Megyei Könyvtár könyvnap zón. Szívünkbe zártuk a nagy műveltségű Csukás István költőt, és az Ízes, falusi témákkal foglalkozó Szdltósí László. írót. Király Piroska tanár Szerkesztői Bálint Istvánná, Cjdombrád: A tsz elnöke valóban közölte, hogy a tsz-nek szüksége volna a bérleményre, és jó lenne, ha gondoskodnának lakásról és a jelenlegit visz- sznadnák a termelős».:-'vetkezet használatára. De arról szó sincs, nogy a lakásból kilakoltatják. Móni Istvánné, Anarcs: Vitás ügyükben csak a bíróság hozhat megnyugtató döntést. Mesfer József, Ki«várda: Miután munkahelyéről önkényesen lépett ki, felmondási idő nem jöhet számításba, így bérkövetelése sem lehet. A budapesti központ figyelmébe! Az Élelmiszeripari Szállítási Vállalat mátészalkai ki- rendeltségén még az elmúlt év végén létesítettek egy tisztasági fürdőt a dolgozók részére. A fürdőben minden a helyén van, a villanyboy- lert beépítették, a vizet is bevezették..., mégsem használhatjuk, nyakig olajosán térünk haza esténként otthonunkba. Csupán azért, mert — a nagyrészt társadalmi munkában készült létesítménybe — nincs bekötve a villany. Az eltelt hét hónap alatt többször fordultunk már ez ügyben a vállalat budapesti központjához, a szakszerve» zethez hiába! Semmit sem tettek annak érdekében, hogy használhassuk Is tisztasági fürdőnket Állítólag nincs rá „keret”. De erre gondolni kellett volna még a múlt évben, amikor tervbe vették a fürdő létesítését. Élelmiszeripari Szállítási Vállalat mátészalkai kirendeltsége dolgozói 21 aláírás. Uttoröhíradó Tiszalökön As általános Iskola úttörőinek egy-egy csoportja hetenként Hangos Hfraúút kőszít magnetofon felvételre, Szabó Alt réti t»- nAr vezetésével. A híradóban szó esik az iskola és az úttörőélet kiemelkedő eseményeiről, a hét folyamán elért kiváló tanulmányi eredményekről és természetesen, a gyenge jegyekről Is. Mindez szombatonként az Óra- közi nagyszOnetben hangzik el. Az eddig kísérleti jelleggel míikOdó Hangos Híradó nagy sikert aratott az Iskolások körében, ezért a „szerkesztők” elhatározták, hogy műsorukat a J5- vS tanévtől kezdődén állandósítani fogják. . Doszlop Miklós üzenetek N. N. Búj. Lázadó diákok, Nyíregyháza: Közöljék nevüket és lakcímüket, önmagukat okolják ügyük késedelmes intézéséért, ugyanis névtelen levelekkel csak egészen rendkívüli esetben foglalkozhatunk. Boglár István, Nyírbátor: Nagyon sajnáljuk, de családi ügyekbe nem avatkozhatunk. Mészáros Sándor, Mátészalka: Fellebbezhet a Társadalombiztosítási Tanács székhelye szerint illetékes járásbírósághoz. Egy eldobott égő cigarettavégtől kigyulladt Sóstóhegy Hadobás soron Molnár Jáno- sék nádfedeles istállója. Éppen megérkezett a megyei könyvtár egyes számú művelődési autója, Németh Béla, a gépkocsivezető és Csontos Antal, a helyibell pedagógus rohantak, s az ösz- szesereglett tanyai lakosokat irányították, hogy eredményes legyen a tűzoltás. A lakóház megmentése volt a fontos és az, hogy a tűz ne terjedjen a szomszédos portára. Kiíunfefós Az elmúlt héten vették át a nagyhalászi úttörők a KISZ Központi Bizottságának vörös selyemzászlaiát, amelyet jó munkájuk elismeréseképpen kaptak. Az úttörők szép eredményeire és a kitüntetésre idősebb elvtársaik, a kiszesek és a párttagok is büszkék voltak. A nagyhalász! társadalmi és tömegszervezetek a párt- bizottság, a KISZ, a Nőtanács, valamint a tanács és a termelőszövetkezet közös összefogással szervezte meg a az azt követő nem hivatalos zászlóátadási ünnepséget és programot. A gyermeknap és a zászlóátadás felejthetetlen élményt nyújtott a részvevőknek, ezért köszönet és elismerés illeti a nagyhalászi gyermeknapi program szervezői! Bencslk Mihály járási úttörőtitkár, Nyíregyháza. •• lí n n e p i A helyt földműves szövetkezet rendezésében igen jól sikerült az ünnepi könyvnap Tunyogmatolcson. Sok látogatója volt a könyvesbolt gyönyörű, gazdag könyvKiállíti- sának, és szép eredmények születtek a könyvterjesztősben, az olvasóközönség szervezésében. 65 új könyvtári taggal nőtt az olvasók tábora községünkben ezen a napon. A szervezők közül ki kell , emelni Zsilnyár Andr&snét és Mészáros Józsefet, akik ketten 24 taoot Írattak be a könyvtárba. Az ajándékkönyvek gyűjtésében Majer Lászlóné és Karikás Gáspárné érte el a legjobb eredményt. Az úttörők házról-házra járva eljuttatták a világirodalom legszebb müveit az olvasókhoz, így mintegy 500 forint értékű könyvet adtak el. A falu lakói nagy számmal vettek részt este a műsorral egybekötött iró-olvasó találkoA HÁZTÁJI Kapási Gábor kivörösödött arccal esett be a házba. Erős rántással vágta be maga után az ajtót; a csattanásra fekvőbeteg anyósa is felriadt a délutáni szunyókálásbó! Kapási lezökkent a székre, s onnan nézett szótlanul a feleségére. Az asszony fogta a tányért, kanalat, és hallgatva tette a férje elé. „Ha ő nem szól, akkor. .— gondolta az asz- szony, s leült a sámlira, hallgatta, nézte, hogy kanalazza szürcsölve Gábor a levest. — Második? — riasztott az asszonyra Kapás! Felesége ugrott, kaparta a tányérba a paprikáskrumplit, sódarhús- sa! — Az anyjuk betyár... — fordult teleszájjal felesége felé. — Bizottságot küldenek, tán még máma. Nem bírtam avval a mafla fejükkel megértetni, hogy nem vagyunk együtt anyáddal, hogy külön élünk. Csak hajtogatták: „Egy háztartás? Vagy nem egy háztartás?” A végén már majdnem berántottak, azt mondják, hogy egy a kémény is a házon. Ügy vágtam rá nehezen, hogy egy, egy, de a másik szoba fekvőkéményes... „Na majd megnézik” — mondták, amikor eljöttem. — Hogy nem sül ki a szemük — szólalt meg az asz- szony. — Tán meghízik a közös attól a másik háztájitól? Mi nyolcat, a mamáéval együtt tizenkét holdat vittünk be, és mégse jüt belőle kettő? — Hagyd már abba ezt a fecsegést — torkolta le az ember. — Arra lenne gondod, hogyan mászok ki a csávából. Az isten bánja már a másik háztájit, de jönnek, meghazudtolnak. .. — majd lehalkította a hangját, anyósa észre ne vegye: — Anyádnak is most kell fekvőnek lenni — s szemével az ágy felé vágott, Előbb nagy sietséggel arra gondolt, hogy az öregasz- szonyt a hátsó szobába viszik. De ott hideg volt, egész télen nem fűtöttek. Eh, mit számít az! Tesznek rá még egy másik dunnát... Mert fekvőkémény az nem volt a padláson, azt csak ügy hirtele- nében vágta oda az irodán. Amikor építkeztek, csak a kéménylyukat csinálták meg a falban, a kéményt nem húzták fel. Kapási előkerített a színből egy régi dobkályhát. Felesége gyorsan lekente kályhafestékkel, s beállították a másik szobába. Na, erre lehet mondani, hogy az anyós ezen szokott magának főzni. És ha külön lakik, külön főz, akkor az isten se talál benne hibát, hogy ez két háztartás... Még sötétedés előtt átköltöztették az anyóst, özvegy Haláplnét. — Csak addig bírja ki, mamám, ameddig a bizottság levizitál — mondta Kapási az anyósának. — Majd visszavisszük. De március végén a szoba, fűtés nélkül, ordítóan hideg volt. „Nem hiszik el, hogy Itt telelt az anyósom” — morfondírozott Kapási. A szomszédok
