Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

Hogy jövő nyárra vízhez jusson a város Egy évvel a határidő előtt! Kótajtól Nyíregyházáig négy helyen a vasúti pálya­testek alatt kellett lefektet­ni a vízvezetékcsöveket. Ez sok gonddal járt. Csak éjjel dolgozhattak az építők, mikor aránylag csőikként a vasúti forgalom. — S még nem fejeződött be. A városban még 9 he­lyen kell átfúrnunk a vasúti sínek alatt — magyarázza az építésvezető. Terv szerint 1965 augusz­tus 15-én kap vizet a város. FIATALOK KEZEBEN 73 MILLIÓ — ÉPÍTÉSI FRONT KÓTAITÓL NYÍREGYHÁZÁIG — Mi ezt az időt szeret­nénk lerövidíteni — mondja magabiztosan Hamvas. — Rajtunk nem fog múlni, hogy a nyíregyháziak már 1964 nyarának végén jó vízhez jussanak! Akkorra készen le­szünk. Igaz, hogy az úttestek nem lesznek aszfaltozva, itt sem lesz teljes rend, hiányoz­ni fog majd a park is, de a csinosításra később is rá­érünk. Fő, hogy víz legyen! Farkas Kálmán A pontos határidő egész lakosságunk érdeke 11 megyei tanács felhívása az építffipari dolgozókhoz A galeriből a gyermekvárosba Nyomozás kamaszok között a kísértő múlt után A szobában szaladt minden: Nem vetették be az ágyakat, s rendszerint kitakarítatlanui hagyták a hálót. Feltűnő volt ez a tiszadobi gyermekváros lakói között. Mikor vallatóra fogták a háló lakóit, hallgat­tak mind, mint a sír. A világ kincséért sem árulták volna el, hogy ki is a szervezője ennek a felfordulásnak. Később már annyira elha­rapózott a fegyelemsértés, hogy egyszerűen megtagadták a szoba kitakarítását, s ezt még tetézték azzal, hogy a kovácsműhelyben, a gyakor­lati foglalkozások alkalmával visszabeszéltek a tanároknak, mesternek. S mindig más. Egymás között beosztották, hogy melyik nap ki a soros. A tanárok gyanították ki le­het a vezér, de nem voltak meggyőződve a dologról. Fi­gyeltek, s vártak. A pesti galeri — Egyik délután aztán vat­taiéra fogtuk a fiúkat — mondja Orosz Szilárd, a gyer­mekváros helyettes igazgató­ja. — Sokáig beszélgettünk velük külön külön, de, nem haladtunk az ötről a hatra. — Nem volt más választás mint elővenni a szoba lakói­nak dossziéit, s visszaforgatni ki honnan jött a tiszadobi gyermekvárosba, s milyen volt előző élete. — T. Lacihoz vezettek a szálak. Vele beszélgettünk útdíjára. Késő este volt mi­kor rákerült a sor. Szinte harapófogóval kellett szólásra bírni. Csak akkor oldódott meg a nyelve, amikor elmond­tuk neki, hogy mindent tu­dunk róla. Neves egyén az alig 16 esz­tendős» jól megtermett fiú. Cikkeztek róla az újságok is. Annak a pesti, fiatalokból ál­ló galerinek volt egyik tagja, akik lakásokat törtek fel, s loptak. A fiatalkorúak bíró­sága egy évi börtönbüntetés re ítélte. Ezt felfüggesztették azzal, ha jól viseli magát a gyermekvárosban, akikor elte­kintenek a letöltésétől. Megyén:!' az elmúlt években igen nagy léptekkel haladt előre az élet mincf.en területén. A rendelkezésre bocsátott költség­vetési kereteknél évenként ál­landó emelkedés mutatkozott. A lakosság életkörülményeit javító egészségügyi, művelődési, kultu- rálls és egyéb létesítmények szá­ma tovább gyarapodott. Az éves beruházási keretek növelésével megyénk a múltból örökölt el- maradottságát fokozatosan meg­szünteti. Egyre több ipari üzem létesítésével évről évre növek­szik az iparban foglalkoztatottak száma. A dolgozók életszínvona­lának további emelése természe­tesen csak úgy lehetséges, ha minden dolgozó saját munkate­rületén odaadó, becsületes mun­kát végez. Az építési beruházások és fel­újítások tervtelj esitésénél a tárgyidőszakban — a rendkívüli téli időjárás miatt — bizonyos lemaradás mutatkozott. A lema­radás behozására, a költségvetés­bán előirányzott beruházások teljesítésére mindent meg kell tenni. A beruházások folyó év­ben fel nem használt, keretei a következő év költségvetését ter­helik. Elsősorban a megyénk la­kosságának érdeke, hogy a költ­ségvetésben biztosított beruhá- zási keretek maradéktalanul fel­használást nyerjenek. Igen hát­rányosan érinti különöaen a köz­vetlenül érdekelt dolgozókat az egyes létesítmények átadásának elhúzódása. A megyei tanács az 1963. évi beruházási tervteljesítés érdeké­ben felhívja az építőiparban dol­gozó munkásokat, vezetőket; erecWiényes jó munkájukkal, a tervteljesítésben Jelenleg mutat­kozó lemaradást fokozatosan szüntessék meg. Segítsék ejő; hogy a megyei tanács költség- vetésében előirányzott beruházá­sok folyó évben megvalósítást nyerjenek. Beszélgetés szabolcsi vendégünkkel\ Ceballos kubai lelkésszel Június 11-én a VI. magyar békekongresszusra hazánkba érkezett Raul Fernandez Ce­ballos, „A kubai mozgalom a békéért és a népek közöt­ti szuverenitásért” elnökségé­nek tagja, havannai presbité- riánus lelkész. R. F. Ceballos a napokban megyénkbe is el­látogatott. Részt vett a Nagy- kállóban rendezett békegyű­lésen, majd pénteken a Haza­fias Népfront helyiségében be­szélgetett a szabolcsi embe­rekkel Ez alkalomból vála­szolt munkatársunk kérdései­re Is. — Találkozott-e már szemé­lyesen is Fidel Castróval? — 1959 januárjának első napjaiban egy egyházi prob­lémát akartam megbeszélni Fidel Castróval. Amikor be­léptem hozzá, éppen a szobá­jában tartózkodott néhány fő­ből álló magas rangú, ameri­kai tiszti csoport. Felajánlot­ták, hogy a fiatal kubai had­sereget kioktatják a harcá­szati tudományokra. ’ Castro ■gy válaszolt: „Ha azzal a ren­geteg harci repülőgéppel, ha- iihajókkal, harcosaikkal zem tudták legyőzni Kubát, ükkor önök bukott tanárok. Újra megcsinálnád? — Az asztalra tettük a La- ' ci papírjait — folytatja az igazgatóhelyettes — s kezd­tem sorolni, ö ott állt a cse- 1 répkályha mellett lesütött ‘ szerrfmel, s hallgatta. Egyszer- 1 csak megszólalt: * — Elismerem, Szilárd bá- 1 esi, hogy hibáztam — nézett * fel. — En szerveztem meg * itt is a galerit. Rendetlen családi élet tör- * ténete bontakozott ki szavai- ' ból. Szülei elváltak, apja c megnősült, anyja légy testi £ fogyatékos férfivel él, aki üti veri ma is. T. Lacit az 1 utca nevelte. így került olyan r társaságba, meiy bűnbe vit- s te, t — Az volt az érdekes, mi- r kor a villamoson utaztunk, s \ az öregasszonyok mellettünk 1 beszélték, hogy egy fiatalok- í: ból álló banda tartja rette- a gésben a környéket. Micsoda g rémregényeket mondottak — f: meséli gyerekes cinizmussal. — — Űjra megcsinálnád? A fiú hallgat egy ideig, majd tagadólag int. — Nem. Soha. Gyorsan le­füleltek bennünket. Még jó­formán haza sem értem, már ott voltak értem a rendőrség­től. Néhány óra alatt össze­szedtek valamennyiünket. A háttér: felelőtlen szülök Laci jó néhány hónapja la­kója a tiszadobi gyermekvá­rosnak. Formálása sok gondot, s igazi pedagógus munkát kíván. Szakmát tanul, kovács­tanuló. Most másodéves. — Ha végzek, Csepelen sze­retnék dolgozni — mondja. Szülei sorsa állandóan fog­lalkoztatja. — Csak azt nem értem, miért hagyja magát verni az anyám annak az embernek? — kérdi tanácstalanul. Gyógyul a törés Mikor elköszön, Orosz Szi­lárd megjegyzi: — Sok olyan dolog van, amit a legnagyobb igyekeze­tünk ellenére sem tudunk megmagyarázni a gyerekek­Ilárom hét múlva piacra kerülnek a tiszadobi Táncc’cs pecsenyekacsái. Hammel József felvétele. Köszönöm a eegitőkészségü- ket, de ilyen előzmények után nem tartunk rá igényt — Kubában sok magyar ér­telmiségi dolgozó, mérnök, szakember segít a gyárak épí­tésében, különféle gépek sze­relésében. Találkozott-e Ilyen magyarokkal? — Nagyon jó barátságban voltam egy magyar egyetemi tanárral, Horányi Mátyással, aki az egyik egyetemen spa­nyol nyelvet és Irodalmat ta­nított. Számtalanszor együtt vacsoráztunk» beszélgettünk. Megajándékozott néhány könyvvel, amelyek elsősorban Magyarország földrajzával, történelmével foglalkoztak. Nagyon örültem, hogy most, amikor Budapestre érkeztem, vendégül látott, ezúttal a sa­ját otthonában. A lányom, aki gyors és gépírónő az egyik vállalatnál, mesélte, hogy náluk magyar gyártmá­nyú telefonközpontot szerel­nek fel magyar szakemberek; Kubában nagyon szeretik a magyar embereket, rendkívül nagy megbecsülésnek örven­denek L — Rövid magyarországi tar­tózkodása alatt milyen embe­reknek ismerte meg a magya­rokat, de különösen a szabol­csiakat? — Idáig két szocialista or­szágban jártam, de elmond­hatom, hogy a magyarok azok, akik legjobban hason­lítanak a kubaiakhoz. Törek­vő, szorgalmas emberek. Na­gyon szép példáját láttam en­nek Szabolcsban, Amikor gépkocsival jöttünk, szemer­kélt az eső. Ennek ellenére néhány kerékpáros a földek­re indult, hogy tovább dol­gozzon. A szabolcsi emberek híresek a vendégszeretetük­ről. Erről magam is meggyő­ződtem. Igazán meglepetf, hogy itt mennyire ismerik a kubai nép életit, forradalmi múltját. — Melyik az a legkedve­sebb emlék, amelyet Magyar- országból hazájába visz? — Az, hogy felismertem a két nép közötti rokonvoná- sokat. Ennek példájával szin­te mindenhol találkoztam. Ez lesz talán a legkedvesebb em­lékem, Bogár Fér«* — Ilyen nagy vízműépítke­zést még én sem vezettem. Borsodban építettem törpe vízműveket, a tsz-eknek ömtö- zőtelepeket. Ez a százötvene­dik építkezésem, s a legna­gyobb. Mikor SzoboJesba ke­rültem 1961-ben azzal fogad­tak, hogy májusiban kezdeni keil az egységes vízmű épí­tését 73 millió forinttal. Meg­lepődtem, szokatlan volt szá­momra sok minden. A nagy számok, a sok anyaggal való gazdálkodás, az emberek megismerése. Az első fél esz­tendőben magam is csak ta­nultam. Az előző építkezése­ken két esztendő alatt nem fordult meg annyi anyag a kezemen, mint itt 3 hónap alatt. S most négyszer annyi emberrel dolgozom mint ré­gen' Az első viz Sok nehézséggel birkóztak meg sikeresen a csaknem há­rom év alatt. ,— Kótajtól a nyíregyházi víztoronyig van a mi építési frontunk — mondja Hamvas Béla. — Érdeke« és nagy fi­gyelmet igénylő munka volt a kótaji szűrőgépház ácsmun­kája. Itt 150 köbméter fa­anyagot építettünk be. Kó- tajban nyerjük a vizet, ott vastalanítjuk, mangántól is megtisztítjuk, s két vezeték- csövön érkezik ide a városi telepre. Itt a két 1500—1500 köbméteres vízmedencében tároljuk, vegyileg megtisz­títjuk, s úgy kerül a város­ba közfogyasztásra és a víz­toronyba. — De még nem érkezett meg a víz. — Elég messze vagyunk még tőle. Az első vizet egy hónap múlva várjuk. Ez még nem lesz alkalmas közfo­gyasztásra. Számunkra szük­séges; a gépek, a medencék, s az eddig lefektetett 25 ki­lométer hosszúsági csőveze­ték kipróbálására. Két nap egyvéglében A legnagyobb figyelmet a két hatalmas víztároló építé­se igényelte. A gomba alakú építményt előregyártott vas- betonelemekből állították össze, s minden balesettől mentesen. Kulcsár István és Tóth József kubikos brigád­jainak 130 000 köbméter föl­det kellett elfurikáznia, míg megkezdhették az építkezést. — Kitettek magukért a be­tonozó« is — mondja Kla- poff Miklós. — Előfordult nem is egyszer, hogy a me­dencék fenékbetonozását már hajnal 4 órakor megkedték, K másnap este 6—7 óráig dol­goztak egyhuzamban, éppen caak haraptak valamit. — Igen — veszi át a szót Hamva* —, mert csak így tudtuk biztosítani a beton vízáUóságat. Ha csak 2—3 órára is abbahagyjuk a mun­kát, akkor a beton nem köt meg, s ez később veszélyekkel járhat, hisz a hézagokon el­szökhet a víz. Szitál az eső, de a munka egy pillanatra sem szünetel. Növekszik a fal, az állványo­kon csattog az ácsok szeker- céje. A hatalmas gomba ala­kú betonmedence gyomrában hegesztőpisztoly fénye villog. Lenn a mélyben betonágy ké­szül. Veri az eső a munká­sokat, de már formálódik, épül a nyíregyházi vízmű. — A legrosszabb idő — jegyzi meg szomorkásán Hamvas Béla építésvezető mérnök. — Észre sem veezi az ember, máris kacsára ázott. Zsiska Jánoe vasbetonsze­relő lép az irodába. — Baj van Miklóekám — fordul Klapoff Miklóshoz, a művezetőhöz. — Az egyik épületnél a vasszerelési ter­vet módosítanunk kell. Előkerül a tervrajz. Oda­megy Lakatos Barnabás is az építésvezető-helyettes, beosz­tott mérnök. Vizsgálják, szá­molnak, s máris kész a módo­sítás. — Néha közbeszól a gya­korlat — mondja Klapcxff. Váratlan nagy fordulat Fiatal gárda irányítja a 73 millió forintos építkezést. Tudják és érzik, hogy nagy a felelősségük. Hamvas Bé­la alig 34 éves. A helyettese, Lakatos Barnabás meg mind­össze 24. Klapoff Miklós, a művezető pedig a huszonhe­ted iket tapossa. — En még nem építettem ilyet soha — mondja Klapoff. De a főmérnököm. Hamvas Béla már igen. Neki tízéves gyakorlata van. Hamvas mosolyog: Megnyitni a mé£ zárt kapukat is menye, hogy az analfabéták - 1,7 százaléka előtt már ért- : hető jelekké váltak a betűk ■ és a számok. Azonban ezek , az eredmények nagyon rész- : legesek, mert az analfabétiz­■ mus elleni küzdelem még nem : vált társadalmi üggyé. Több­■ nyire az iskolarendszer kere- i tei között maradt az írástu­■ datlanok tanítása. A gyakor­lat pedig azt bizonyítja, hogy az analfabéták tanításának legjobb formája a meggyő­ződésen alapuló egyéni okta­tás. Természetes, hogy ezt a feladatot nem képesek meg­oldani egyedül a falu száz­féle elfoglalteágú pedagógu­sai, csakis a társadalom szé­les rétegének kitartó, kudar­cot nem ismerő fáradhatat­lansága hozhatja meg a kel- lő eredményt. Ebben a széles társadalmi tevékenységben lényeges sze­rep jut a vakációjukat töltő középiskolásoknak és a felső­tagozatos általános iskolások­nak. Az iskolai tanév befejező­dött. Az elkövetkező hóna­pok. alkalmasak arra., hogy offenziva kezdődjék az anal­fabétizmus ellen. Soha nem látott energiát lehet erre össz­pontosítani, ha a falusi tár­sadalmi szervek eltökélt szándéka az analfabétizmus­sal való leszámolás! A feladat nem kevesebb, mint megtanítani tizennégy­ezer írástudatlant! A fiatal diákok ereje — hiszen ők már sok esetben jobban látják a holnap követelményeit — megküzdhet a nemtörődöm­séggel, vagy az éretlenség­gel. Államunk ezt a munkát há­romszáz forinttal honorálja is. De nem a háromszáz fo­rint, hanem a tudat: embe­rek előtt megnyitni a tudás' kapuját. Vincze György A problémáróí megleheti sen sok szó esik megyén! ben, de talán mégsem éléi országosan az analfabéta szama az összlakosság 3,1 megyénkben 8,6 százaléka. E a kedvezőtlen arány a fiat« lók között is megvan. Ezé a számadatok különösebb ms gyarázat nélkül is világosa tükrözik a tényleges helyzc tét, és következésképpen ■ tennivaló irányát. Azonba mégis kell néhány megjegy zést tenni. A cél az, hogy egyáltalá ne legyen analfabéta. A idős tsz-dolgozó se kereszti« jelölje a nevét. Mégis a leg főbb, hogy elsődlegesen azok ban a korosztályokban szá móljuk fel az analfabétiz must, amely korosztályú még lényegében élettevékeny ségük java előtt állnak. Amikor látjuk, hogy a ma kapát holnap helyettesíti gép, akkor különösen érezhe tő a meglévő írástudatlano] — a közöttük lévő fiatalol — nem megnyugtató hely zete. A sok ismétléstől talál már közhely, hogy az új fa lu, amelynek csírái kihajtót tak és egyre jobban erősöd nek, szüntelenül igényli ; művelt, szakképzett embere két. Ezért elfogadhatatlan í halogatás vagy a közömbös ség bármilyen formája; Tanulás minden szinten mindenki számára ez a ko: szükséglete: objektív törvény amelyet kőtelező kielégíteni S ez a megállapítás elsőd legesen az analfabétákra vo natkozik, akik a koré legele­mibb követelményét akar­va, akaratlanul még nem tel­jesítették. Az út már nem töretlen Sok társadalmi aktíva dolgo­zott az elmúlt évben is me gyénkben az analfabétizmus felszámolásáért Ennek ered­nek. Állandó kutatómunkát igényel tőlünk minden gye­rek sorsa. Itt vannak 6 éves koruktól fiúk 18 éves koru­kig. Laci életében is törést okozott a zilált családi élet. Azt már elértük nála, hogy rendkívül szolgálatkész lett, s mint olyan egyéniség, pró­báljuk arra nevelni, hogy szervező képességét jó irány­ban gyümölcsöztesse. Most is megtörténik, hogy néha ki­szöknek moziba, s este az itt­hon maradtak a futószőnyeget engedik le az emeletről, s azon másznak fel. Az ilyen s a hasonló fegye­lemsértések azonban csökken­nek. A gyermekvárosban éj­szakai ügyeletet lg tartanak a tanárok, s az estéket is a gye­rekekkel töltik. Beszélgetnek velük, megismerik a lelkivi­lágukat, s így keresnek gyógy­írt azokra a sebekre, melyeket a felelőtlen szülők ejtettek gondatlanságukkal ezeken a fiúkon. Farkas Kálmán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents