Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

Az egész falu kulturális felemelkedéséért A Nyírfáéi Állami Gazdaság tevékenysége Az öreg park fái alatt mu­tatja Kerekes Endre: — Ezt a szabadtéri színpa­dot is rendbe kell hozni, mert a Debreceni Csokonai Színházzal már megegyez­tünk két előadásban és a a József Attila Színházat is szeretnénk meghívni. Ideális szabdtéri színpad, minden szempontból alkal­mas előadásokra. Nyírtass háromezer lelket számláló község. A gazdaság állandó dolgozóinak száma körülbelül kétszáz, de az idő­szaki munkásokkal együtt hat-hétszáz körül van. Tehát ezt a nagy tömeget kulturá­lis tekintetben is ellátni Igen lényeges feladat, de nem minden. A gazdaság dolgo­zóin túl az egész falu műve­lődését, nevelését is segíteni kell. Ezt a munkát hogyan si­került megoldani? Gyakorlatilag a gazdaság művelődési házában Össz­pontosul az egész falu kul­turális élete. Szeptembertől Már a korábbi években megalapozta jó hírnevét a vállaji Rákóczi Termelőszö­vetkezet. Egyik alapja ennek, hogy a tagság és vezetőség tiszteletben tartja és minden lehető módon növelni igyek­szik a közös vagyonalapot. A jövedelemből nemcsak előirányozzák, hanem tar­talékolják is és a megfe­lelő célra használják fel a rendelkezésre álló pénzt. Idén egymillió forint értékben növelik a közös vagyont, teljesen saját erőből. Korszerű, 100 férőhelyes szerfás tehénistállót építenek a tsz-ben, s emellett mintegy kétszázezer forintos költség- vetéssel lakatos, kovács, ke­rékgyártó és bognár műhelyt és gépszint építenek. Két erőgépet vásároltak, a hozzávaló munkagépek­kel, amelyet július else­jére várnak portájukra. Ezek mellett 46 ezer forin­tért szállítószalagot és 27 ezer forintért gabonafelfúvó berendezést vettek. Már be­fizették az összeget kazalozó elevátor, hídmérleg és lajt- kocsi vételére is. márciusig hetvennyolc isme­retterjesztő előadás hangzott el és most a nyári időszak­ban húsz-huszonötöt fognak tartani. Ezek témáit igény­kutatás után a legérdekesebb tárgykörökből állították ösz- sze. Például az űrhajózás és a szülők, nevelők, gyerekek témaköréből egymáshoz kap­csolódó előadássorozatot szer­veztek. A gazdaságban a tanulás ma már természetes igény. S ez hatással van a közvetlen környezetre, a községre. Már­pedig azt lehet mondani, hogy a gazdaságban szinte mindenki valamilyen formá­ban tanul. A dolgozók isko­lájában harmincán végezték el a most befejezett tanévben a hat—hét—nyolc osztályt. A szaktanfolyamok közül csak a kertészetin hetvenen ké­pezték magukat, s emellett működött egy traktoros-gép­kezelői, egy növénytermeszté­si és egy állattenyésztési szaktanfolyam is. A nagyará­nyú tanulásnak abban is sze­A saját erőből való építke­zések és a gépek, gépi fel­szerelések értéke majdnem fele-fele (500—500 ezer fo­rint) arányban oszlik meg. A tekintélyes összegű közös vagyon gyarapítással tovább erősödik a szövetkezet. repe van, hogy 1965 után csak szakmunkásvizsgával rendelkezők dolgozhatnak az állami gazdaságban. De leg­főbb — amely az Ismeretek elsajátítását sürgeti — az igény. Igény a vezetők részé­ről, akik szinte kivétel nél­kül felsőfokú szakképzettség­gel rendelkeznek. Minthogy a gazdaság és a falu között nincs „kínai fal”, Így a gaz­daság kulturális nevelő tevé­kenysége közvetlenül érezte­ti hatását. Nem ritka Nyír­tasson ma az olyan ház, ahol húsz-harminc könyv is talál­ható, szemben a régi egyet­len naptárral. Csakis az érdeklődés és a kultui ális szükséglet felkel­tésével lett elérhető, hogy a község lakosai közül mind többen tanuljanak, hogy pél­dául a negyvenéves Rácz József, tsz-tag elvégezze a nyolc osztályt és beiratkoz­zon a technikum levelező ta­gozatára. A könyv szeretetét különö­sen hangsúlyozni kell, mert ebben a kis faluban csak a gazdaság könyvtárában (öl könyvtár működik a község­ben) négyszáz állandó olva­sót tartanak nyilván. A múlt évben ötvenezer forint érté­kű könyvet vásároltak a nyírtassi emberek. Nem kétséges: a Nyírtassi Állami Gazdaságnak nem­csak a termelés területén, hanem a falu kulturális fel­emelésében is úttörő szerepe van, amelyet a tapasztalatok szerint jól megold. Vincze György A baromfitenyésztés a Dobrogea tartománybeli Oltina Állami Gazdaságnak egyik legfontosabb termelési ága. Évente je­lentős mennyiségű baromfihúst termel, elősegítve a dolgo­zók jobb ellátását. Egymillióval nő salát erőből a közős vagyon Vállalón Épülő dohány­pajták Az apagyi Hunyadi Tsz 20 darab szerfás dohány- pajtát épit. A szövetkezet építőbri­gádja állítja össze az előre leszabott darabokat Szabó Lajos a nádfedést készíti. íratás elölt az őri Petőfi Tsz Negyvenezer barotnfí — Kétszeres dohányterület Az őri Petőfi Tsz tagsága az elmúlt évben is bebizonyí­totta: csak szorgalmas mun­kával lehet jó zárszámadást elérni. És ami a javukra írandó: keresik is minden terüle­ten azt az utat, amelyen haladva magasabb jövede­lem érhető eí. Jakab Sándor, a tssz-elnöke így nyilatkozik: — Egysze­rűen nem ismerek n tagság­ra, úgy megnőtt a munka­kedv. Ennek igazolására ele­gendő az, hegy 30 olyan tag is rendsze- - résén dolgozik ez évben,, akik eddig csak kis rész­ben vették ki részüket a közös munkából. Az elmúlt évek tapasztala­tai alapján az a határozat született: 80 katasztrális holdra növelték az elmúlt évi 40-nel szemben a do- hánytermelósi területet. Eb­ből több, mint 1 mMlió fo­rint bevételre számíta­nak. *— Megállapítottuk — mon­dotta Jakab elvtár:; —, hogy aránylag kevesebb ráfordítás­sal nagyobb jövedélmet biz­tosíthatunk baromfiból. Ezért ez évben ötszörösére emeltük a felnevelendő bapomfi szá­mát. Éltékesitésre kerül 40 ezer darab. Ez darabon­ként 6 forint tiszta jöve­delmet hoz. Növekedett a konyhakerté­szet területe is. A konyha- kertészet 55 katasztrális hold területe közel 400 ezer fo­rintot biztosít a közös pénz­tárnak. Megtették a szükséges intéz­kedést az aratás zökkenő- mentes lebonyolítása érdeké­ben is. (Nemes) Hammel József felvételei. Szabolcs-Szatmár megye keleti tájain több ezer hol­don foglalkoznak a szövetke­zetek pillangós takarmánynö­vények magjának termeszté­sével. Az Erdőháton, és Be- regben a szántóterület csak­nem 30 százalékát vetették be lucernával, vörösherével, illetve szarvaskereppel a nagyüzemek. Most a magfogás előkészü­letei és a növényvéoelem okoznak gondot a gazdasá­goknak. A napokban irtöhad- járatot kezdtek a növények legveszedelmesebb kártevője, az aranka ellen. Nagy teljesítményű Pé­pekkel és háti permetezőkkel láttak hozzá az élősködő nö­vény pusztításához. A kocsor- di Uj Élet Tsz-ben például több mint félezer hold pil­langóst permeteztek vegysze­rekkel. Jól halad ez a mun­ka a szamoskéri Üj Élet Tsz- ben és másutt is, ahol nagy területen foglalkoznak pil­langósok magfogásával. A megye közös gazdaságai összesen 7000 holdon végzik el a vegyszeres arankatrtást. Hoó Bernát: KANADÁIG — Miért sírsz, kedves fér­jem? 8. Az állami segélyhivatalban Ilyen életet éltünk Gazdag Kanadában. Amit az aratással keres­tem, az már elfogyott előbb. A cséplési keresetemből 34 dollárt vittem haza. A csa­lád már öit tagiból állt, 34 dollárral mentünk a télnek. Kérdezheti az olvasó, hogy miből éltünk egész télen? íme itt a felelet: abból él­tünk, hogy én és feleségem egész télen együtt vágtuk az öliát a saját hamsztódunkon. A feleségem úgy megtanult fűrészelni, hogy sok férfi van, aki nem tud úgy. mint ő. Hát még hogyan volt fel­öltözve a favágáshoz. Felhú­zott magára egy nyakig érő pulóvert, egy nagy sapkát, ami fülét is betakarta, a fe­jére húzott és mentünk fát vágni együtt. Barna asszony lévén a feleségem, amikor felöltözött a favágáshoz, olyan volt, mint egy valódi indián. Egyszer, egy favágás köz­ben ránéz* em és a könnyeim kicsordultak Észrevette, hogv könnyezem, és azt kérdi tő­lem. — Azért kedves feleségem, mert te, egy jobb sorsra ér­demes asszony, itt vágod velem együtt a fát. Engem fel kellett volna akasztani, mielőtt tégedet is idehozatta­lak ebbe az átkozott ország­ba. De ő megvigasztalt, mond­ván, hogy megsegít az isten bennünket, lesz még puha kenyér a mi asztalunkon is. Ő meg bízott az ő istené­ben, de én már nem. Én már kezdtem kommunistává vedleni, mint hogyan akkori­ban mondották. 1934 év tavaszán szerveze­ti gyűlésünkön arról vitat­koztunk, hogy menni kellene relifet — vagyis magyarul mondva, állami segélyt — kérni, jobban mondva, köve­telni. Mert nemcsak én és a családom éltünk szegényesen, hanem jóformán az egész te­lepülés. A más nemzetiségű népek is úgy, mint mi. Volt olyan ház, ahol az egész csa­ládra jutott egyetlen pár ci­pő, amit mindig az használt, akinek menni kellett valaho­vá. A mi asszonyaink nem vettek kávét a stórban ha­nem maguk pörköltek kávét, vagy árpából, vagy búzából, így éltük a magunk sanyarú életét. Az említett szervezeti gyű­lésünkön is ezek a dolgok sarkalltak bennünket, hogy el kellene menni állami se­gélyt követelni. Igen ám, de pénze senkinek sem volt, hogy vonatjegyet bírjon ven­ni. A Municipal Ofic (ez megfelel a régi Magyarorszá­gon a szolgabírói hivatalnak) Brökdélen volt és Mistatimhoz Brökdale huszonhat mély­föld. Hogyan jutunk odáig? No, ha nincs pénz, él mu­száj indulni gyalog. El is indultunk, tizenöten férfiak. A riv meg — az a szolgabí- ró-féle — csak elutasított bennünket. Csakhogy a semmiből nem lehet megélni. Ősszel hát el­határoztuk, hogy megint el­megy egy küldöttség a riv elé, de most már asszony- küldöttség. J Megint gondot okozott, hogy hogyan is jussanak el Brökdélbe. Gyalog semmi esetre se vánszorogjanak. Vé­gül is én felajánlottam: ha az asszonyok jönnek velem, elviszem őket a vonaton jegy nélkül, csak reám hallgassa­nak, és úgy cselekedjenek, ahogy én mondom nekik. No, az asszonyaink kaptak az al­kalmon, és mindjárt tizenket- ten jelentkeztek, hogy jön­nek. A gyűlésünk vasárnap dél­után volt — úgy határoz­tunk, hogy a kedden reggeli vonattal indulunk.. Hétfőn a tizenkét asszonyból! hat visz- Rzalépett. De én 'és a másik hat asszony másnap reggel kint voltunk az állomáson. Megmagyaráztam nekik, hogy ők csak üljenek lí>e szépen a kocsiba, és ha a kalauz kér­né a jegyeket, mutassnak én­rám, tegyenek úgy, mintha egy sem tudna egy szót sem angolul. Majd én elintézem az ő jegyüket. Ügy is történt minden, aho­gyan én előre elgondoltam. Jön hozzám a kalauz, hogy hol vannak a jegyeink. Azt mondom én nekfc — Nézd, mi mindnyájan relifet akarunk kérni. Ha volna pénzünk nem mennénk relifet kérni. Te pedig leszel olyan jó, hogy elviszel bennünket BröiI«Me-ig, és ott a Municipál Oficon kér­heted te is a jegyeink árát. Azt mondja erre a kalauz, hogy a legközelebbi megálló­nál le fog szállítani bennün­ket. — Nem fogunfk leszáilni — mondom én — csak majd Brökdélen. Elment a kalauz nagy ha­raggal, és mikor a vonatunk befutott Crocked Riverre, policot hozott, azzal akart kizavartatni bennünket a vonatból. Kérdez engem a polic, hogy máért utazunk jegy nélkül. Mondom neki: — Azért, meist nincs pén­zünk. És ezeknek az asszo­nyoknak, akiket itt látsz, odahaza éheznek a család­jaik, és ruhájuk’ sincs. Vigye­tek el bennünket Brökdaleig, és ott a Municipál Oficon elintézhetitek a jegyeink árát is. Rázza a fejét a polic, hogy ő azt nem teheti meg. Erre én azt kérdem: — Van-e Kanadának olyan törvénye is, hogy emberek éhen pusztuljanak el? Ha vara ilyen törvényetek, akkor leszállunk a vonatról, de ha nincs ilyen törvény ebben az országban, akkor tovább­visztek bennünket Brökda­leig. Hogy Brökdélen sike­rűbe valamit intéznünk, vagy nem, de nekünk ezen a vo­nalion vissza is keli jönnünk. Ez a beszédem hatott a policra. Beszélt a kalauzzal, hogy mit, azt én nem tudom, de mi eljutottunk Brökda­leig. *Nem háborgatott to­vább sem a kalauz, sem a polic. Brökdélen a Municipál Ofi- cot már tudtam, hol van. A nyár kezdetén már volt szerencsém hozzá. Bevonul­tam a hat asszonnyal, és én előadtam, hogy mi járatban volnánk itt. Azt vágja rá a rív: nincs pénz. hogy relifet adhassanak, mert hogy mi nem fizetünk adót és mégis kérni megyünk. Erre én be­lekezdtem: — Ha volna pénzünk, reli­fet sem kérnénk, és az adón­kat is pontosan fizetnénk. De ha egyáltalán nem tudtok adni relifet, adjatok munkát, hogy legyen pénzünk, és megfizetjük az adót is, és nem is mászkálunk ide a nya­katokra. Nem azért jöttünk ebbe az országba, hogy ke­gyelemkenyeret fogyasszunk, hanem, hogy dolgozzunk és tisztességben meg tudjunk élni. Gazdag Kanadában. Mert itt mindenki gazdag, csak ti vagytok szegények és mi. Ti azért, hogy nem tudtok segíteni rajtunk, mi pedig azért, mert rátok szo­rultunk, akik éppen olyan szegények vagytok, mint mink. Ezért a néhány szóért na­gyon megharagudott a riv. Felcsattant mindjárt. — Miért jöttél te ebbe az országba? — Azért jöttem, mert az agentetek azt hazudta, hogy Kanadában jó világ van, csak dolgozni kell, és hamar meggazdagodhatdk akárki, aki Kanadába jön. És neked ez az a jó világ, amivel az agent idebolomdított bennün­ket. — Talán a te óhazád jobb volt? — Bizony, ennél sokkal jobb volt! — Relif pedig nincs, nem is lesz, mehettek, ahová akartok. Én is már dühös is voltam, de mégis úgy gondoltam, hogy még néhány szót meg- reszkérozok. — Azt mondod, hogy relif nincs, és nem is lesz. Jó van, ne adjatok relifet. De meg­mondom neked, hogy ezeket az asszonyokat most haza­viszem úgy, ahogy idehoztam őket és holnap összeszedem az összes gyermekeket az egész telepen, az anyjukkal együtt, és idecsődítem a nya­katokra mindet, és nem moz­dulunk el innét addig, amíg relifet nem adtok. Erre már a szeme is vér­ben forgott a rivnek: — You gáldem bolsevik, tudtodra adom, hogy minden­ki fog kapni relifet az én körzetemben, de te nem. Vegyszeres arankairtás 7000 holdon

Next

/
Thumbnails
Contents