Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

A FELMONDÓLEVÉL, A NYUGDÍJ ÉS A VÁLLALATI DEMOKRÁCIA Magán- és közügyekről, a KPVDSZ megyei titkárával Olyan dolgokról esett szó, amelyekről alig-alig szólunk hivatalos jelleggel. Kötetlen, baráti beszélgetést folytattunk egy szakszervezeti vezetővel. Bár Gátfalvi Barna „szakmá­ja” a kereskedelem — hiszen 6 a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari szakszerveze­tiek megyei titkára — ta­pasztalatai máshol is tanulsá­gosak. De adjuk át a szót Gátfal­vi elvtársnak..: — 1953 januárjában kerül­tem ebbe a beosztásba. Igen sokan jöttek akkoriban hoz­zánk panasszal, hogy égé- szén csekély hibákért bocsá­tanak el dolgozókat. Még most is rossz rágondolni, mennyire nehéz volt orvosol- ni ezeket a problémákat, amelyeknek gyökere az volt, hogy nem nézték magát az embgöfc amikor mondva csinált okokat kerestek, hegy meg­szabaduljanak tőlük. Szeren­csére az utóbbi években, de különösen a VII. pártkong­resszus óta mind ritkább az ilyen, és 80 százalékkal csök­kent például az egyeztető bi­zottság elé kerülő ügyek szá­ma. A gazdasági vezetők fej­lődtek szakmailag, politikai­lag, és a társadalmi tulaj­donnal közel sincsenek olyan visszaélések, mint régebben voltak. Azonban még most is hiba, hogy bár nő a köve­telmény, a kereskedelem kul­turáltsága, több az új szako­sított bolt, a gondoskodás szinte kimerül az anyagiak­ban és nem terjed ki az em­berekre. Olykor mintha ezzel az elhallgatott, ki nem mon­dott szemlélettel találkoz­nánk; a bolt fontosabb mint aki benne dolgozik. Ennek tu­lajdonítom például, hogy itt­olt elfeledkeznek arról, hogy az eladótéren, a raktáron kívül szociális helyiségeket is kell építeni. Nem is egy he­lyen hiányzik az öltöző, a mosdó. És ez a rövid példa is érzékelteti a helyzetet: egy bolti beruházásra 170 ezer fo­rintot költöttek, ugyanakkor a raktárlépcsőre már nem jutott háromezer, s a dolgo­zók nyugodtan törhetik a nyakukat. Szóba kerül, hogy a leg­több vállalatnál csak jogi ta­karónak csinálják a munka- védelmi. biztonsági szemlé­ket, a baleseti oktatást. Csak azért, hogy mentesüljenek — baj esetén — a bűnvádi el­járástól: —■ Pedig elég sok a baj, nemegyszer súlyosak. Az oka éppen ez a formai eljárás, az „én mindent megtettem, te­hát nem vagyok felelős” elve. Sok vállalatnál többszöri figyelmeztetés ellenére sem csinálják meg a gépi beren­dezések védő földelését. Ját­szanak az egészséggel, az élet­tel. Ebben bizony nagyon sok az igazság..: — Pedig az emberek éle­tük nagy részét töltik el mun­kahelyeiken — ez esetekben a boltokban — és méltán ér­demelnek jobb feltételeket. Joggal igényelnek embersége­sebb elbánást is. Nem olyat, amilyet a napokban kapott az egyik földművesszövetkezeti dolgozó. A munkahelyén be­tegedett meg, egy nedves, pe­nészes odúban, súlyos tbc- ben. 6s ahelyett, hogy lega­lább most, a szanatóriumban látogatták, segítették, bátorí­tották volna — ha már ad­dig nem került rá sor —, néhány soros írásban értesí­tették; ha felgyógyul, nem tartanak többé rá igényt, megszüntetik a munkaviszo­nyát. Mennyire bizonyítja ea a példa is, milyen sokat kell még érte tennünk, hogy min­den vezető előtt félreérthetet­lenül álljon: nekünk az em­berekre nemcsak a munká­ban, akkor is szükségünk van, ha történetesen megbe­tegszik. Vagy akkor is, ha mór nem dolgozik, nyugdíjba megy. Tavaly történt a nyíregy­házi vendéglátó iparnál, hogy két idős pincér, aki becsü­letben őszült meg, és életét a munkájának áldozta, röüícl és méltatlan hangú értesítés­ből tudta meg, hogy kiörege­dett. és nyugdíjra kénysze­rül. Rendelet van a nyugdíj korhatárról, ez igaz. Vajon nem érdemelte volna-e meg ez a két idős szakember, a vállalatától, hogy meghívják egy baráti beszélgetésre? — Ez évben már szerencsé­re más a helyzet — folytatta Gáttal vi elvtárs. —- Persze csak azután, hogy illetékes szervek ezt szóvátették. A tapasztalatok szerint sok vál­lalatnál törődnek a nyugdí­jasokkal, igénylik a vélemé­nyüket, még négyórás mun­kát is adnak nekik. Nem kell különösebben hangsúlyozni, mit jelent ez az idős embe­reknek. Lelkileg, anyagilag egyformán fontos számukra a munka nyugdíj után is. Persze nem az a fajta mun­kahely, ahol a havi 50Ö fo­rintért egy 1200 forintos stá­tusz munkáját követelik meg tőlük, vagyis kihasználják azt, hogy az emberek szíve­sen dolgoznak. Szóba került az utóbbi idő­ben tapasztalt néhány — szo­cialista, humanista eszmétől teljesen idegen — gyakorlat ítt-ott különböző ürügyekkel akarják kicsikarni a dolgo­zóktól, hogy saját maga szün­tesse meg a munkaviszonyát egv-egy kisebb hiba elköveté­se után, különben fegyelmi­vel ijesztgetik. A hibáért alig­ha járhatna nagy büntetés, az aláírás után viszont már kizárják a lehetőségét, hogy bárki is tudjon rajta segíte­ni. Legtöbbször csak azt a részét veszik elő, ami a dol­gozók kötelességeit érinti. Hogy a vezetők kötelessége mi lett volna, mielőtt a be­osztott elkövetett valamilyen hibát, arról természetesennem szól a krónika. ­Különösen a vendéglátó­iparnál dolgoztatják a nyolc óra helyett napi 10—14 órá­ban a szakácsot, akik még a szabad napjukat sem tudják kivenni. Pedig a miniszteri utasítás világosan meghatá­rozza a dolgozók jogait. — Aki dolgozik, elkövethet hibát. Olyat is tapasztalunk, hogy van vezető, aki az egyik munkatársát apró dologért súlyosan vonja felelősségre, a másiknak sokkal nagyobb mulasztásért sem szól. Itt te­hát nemcsak a mércével, de a büntetés nevelő hatásával is baj van. Közeledünk a he­lyes gyakorlathoz, a szemé­lyes beszélgetés, a kollektí­va, az szb. ez irányú mun­kája nyomán. De néha a szakszervezeti bizottságok is hallgatnak erről. Nem merik elmondani, hogy egy-egy vál­lalatnál baj van a véle­ményszabadsággal. Arra gon­dolnak: ők is dolgoznak, ók is követhetnek majd el hibá­kat, s akkor húzhatják a rö- videbbet Erre csak azt mond­hatom; mi minden ilyen ese­tet alaposan megvizsgálunk. Ha az illető jelzi, hogy Jog­talanul került hátrányos hely­zetbe, nem lehet baja. Sok helyen elég laposak a termelési tanácskozások, pe­dig ezeknek kellene tükrözni a vezetés demokráciáját. — Az segít, ha a gazdasá­gi vezetők zöld jelzőt adnak a bírálatnak, megmutatják, hogy a bátor szókimondásért senkinek sem lesz része sem­milyen megkülönböztetésben. Még akkor sem, ha az nem teljesen helyes, vagy netán nem egyezne a vezető addig kialakított véleményével. Suk vezető persze rosszul dolgo­zik, előre kialakítja a saját véleményét, ahelyett, hogy meghallgatná munkatársait, s a kollektíva tapasztalataiból vonná le a helyes következte­tést. Nem szabad tehát elfelejte­ni: nemcsak a vezetőknek, a beosztottaknak is vannak igé­nyeik, idegeik. A jó munka abból is következik, mennyi­re veszik ezt figyelembe. Kopka János. Az Olympos gőgösen fúrta fejét az égbe; Hellos, a Nap­isten válogatott sugarait küldte oda, nehogy istentár­sai panaszra menjenek Ze- ushoz, aki mostanában elég morcosán járt-kelt összes ter­meiben. Ezen a napón megint bal­lábbal kelt fel a főhök és rögtön kérte a reggeli lapo­kat. Egy sasmadár hozta se­bes szárnyakkal a köteget és Zeus mindjárt belemé­lyedt az újságokba. Azaz hogy... csak egy pillantást ve­tett az első oldalakra és fel­hördült: — Már megint!... Ebéd után istentanácsot tartunk! Aznap «érrta csendben la- komáztnk az Olymposon, hall­gatott Apollon lantja és a múzsák ajka, még a tnolrák is elfeledkeztek a sors fona­lának vagdosásáról, miáltal odalent hosszabb lett a átla­gos életkor. Zeus dühödten nyeldeste az ambróziát és sű­rűn töltetett a nektárból, úgyhogy Héra már aggódva nézegetett rá. — Hesiiss — fordult a Napisten felé. — Láttad ezt? Egy ember megint belépett a birodalmunkba és te szó nélkül sütsz odafent, mikor el kellene borulnod a düh­től. Mondjátok, meddig túr- jiífc ezt ? Déméter, a föld istene be­húzta a nyakát — tudta, hogy most c következik, mert az ember, ki felszállt az űr­be, a földön született. Hát tehet ö róla? De mielőtt Ze­us feléje fordíthatta volna ar­cát, zúgás hallatszott, s egy fényes csillag húzott el, ma­gasan az Ölympos felett. Zeus kitekeredett nyaihkul fi­gyelte. Aphrodité tapsolni akart, de Zeus szemöldöke visszatartotta. — Ott megy, látjátok? És hiába küldöm utána legjobb villámaimat, fittyet hány rá­juk. Mert ebben a csillagban még villámot is visz maga­ra!, mit érek az enyémmel. Egyszóval: ha nem fogunk össze, befellegzik az Olym- posnak és akkor megnézhet­jük magunlMt. — Tisztelt Istenek tanácsa — folytatta Zeus, majd hirte­len javított: Istenek tisztelt tanácsa! Ez az ember vem isten, csak ember volt apja, anyja. Mii tehetünk ellene? És hogyan védjük meg a te­kintélyünket? A többiek még hozzá sem szólhattak a napirendi ponthoz, mikor ismét jött a sas és Hozta a déli lapokat. Zeus be­lenézett az egyikbe és sza- kállát tépdesve felordított: — Vigmzzatok, istenek! Most meg egy nő jön..: egy egyszerű nő, kinek se ányjá, se apja nem isten... Nem tűr­hetjük, hogy egy emberi nő fölénk kerülhessen! —* Már ott van — morogta Héra, de Zeus leintette. — Asszonyt beszéd. Ti fér­fiistenek, mit szóltak? Poseidon, aki eddig csak csáklyáját simogatta, felütöt­te a fejét. — Egyetlen megoldás van, hogy az isten is megmarad­jon és az ember is jóllakjék: fel kell venni istennőnek és kész. Akkor legalább el­mondhatjuk, hogy közülünk is tett valaki valamit a tu­dományért. Zeusnak egy hang sem jött ki a torkán. Többen, a ha­ladóbbak, helyeseltek. Nagy kópé ez a Poseidon — vagy csak rájött arra, hogy a kon­zervatív pártnak nincs jövő­je. Apollón fogta a lantját és elindult az erkély felé. — Próbáljunk szót érteni ezzel a lánnyal, mig nem ké­ső. Kiálltak az aranypalota er­kélyére és integetni kezdtek, Foto: Hammel József, Orvosok szocialista szerződése tsz-ekkel 260 ágyas kórház, mentőállomás, tbc-gondozó épül Vásárost!aményban — Nyári egészségügyi tennivalók a földeken A járás egészségügyi hely­zetéről, a fejlődésről beszél­gettünk dr. Veres Andrással, a Vásárosnaményi Járási Ta­nács VB. egészségügyi osztály- vezetőjével. A 63-as évben új egészségügyi létesítményekkel gazdagodik a járás. Megkezdték a 260 ágyas járási kórház építését. Az előbbiektől eltérően nem nyolc, hanem tizenhat or­vosi lakást építenek a kórház részére. Ezenkívül 34 személyes nővérszállás épül a járási székhelyen. — Nemsokára elkészül a korszerű mentőállomás. Igen nagy segítséget jelent majd a kórházba szállításra szoruló betegnek. Egyelőre két men- tőkocsival fog működni, de azt szeretnénk, ha négy ko­csi látná el a későbbiekben a mentőszolgálatot. 03 tbc gondozóintézet épül. Az idén 550 ezer forintos be­ruházási költséget kap, és el is készül a korszerű létesít­mény. A felszerelések pótlá­sához 100 ezer forinttal já­rul hozzá a járási tanács. — Több község egészség- ügyi gondját oldja meg az a 2 milliós költséggel épü­lő kis „egészségügyi kom­binát,” amely Csarodán készül el. Orvosi rendelő, gondozókor, gyógyszertár, védőnői, orvosi, gyógyszerészi lakás létesül a csarodai, tákosi, gelénesi, be- regsurányi, marokpapi és be- regdaróci betegek ellátására. A 12 orvosi körzetben — kettő kivételével — házi be­tegápoló dolgozik, könnyíti az orvos munkáját, A vásáros- naményi járásban is munká­ba álltak a tsz-egészségűgyi felelősök, akik zömmel tár­sadalmi munkában végzik nagy mezőgazdasági munkák során szükséges egészségügyi teendőket, a balesetelhárítást beszéltük meg velük. Ezek­ben a napokban minden kör­zeti orvos felkeresi a tsz- brigádokat, tájékozódik, segí­ti az egészségügyi munkákat. A járásban is terjednek azok az újszerű kapcsola­tok, formák, melyek a körzeti orvos és a tsz. vi­szonyában jelentkeznek. Egyelőre három orvos, a vitkai, a beregsurányi és a gyürei kötött szocialista szerződést a tsz-szel. A körzeti orvosok a kötele­ző rendelési időn túl a köz­egészségügyi problémák meg­oldásában nyújtanak segítsé­get: ellenőrzik az istállót, a tejkezelést, az udvart, kút- vizsgáia tokát végeznek, ntb. Üj létesítmények, biztató kapcsolatok az egészségügy hivatásos és nem hivatásos Egy kör, három kör, öt kör..: a lány észre sem vette Őket... A hatodiknál mintha köze­lebb jött volna az Olympos- hoz és távcsövével felfedezte az ágoló alakokat. Mit akar­nak ezek odalent? Kicsodák? Hegyi szállodában szórakozó amerikai milliomosok? A tizedik körnél úgy lát­ta, hogy ezek ókori ruhában álldogálnak — nyilván va­lamelyik görög színház ját­szik a hegytetőn. Visszainte­getett és ez nagyon jólesett az isteneknek. Zeus kidüllesz- tette a mellét, Apollón lant­jához kapott. Hátha... És egyre integettek. A lány kis köröket rajzolt az ablakra, próbált mutogatni valamerre kelet felé, hogy ott ■van a rádióállomás, azon ke­resztül lehet vele beszélni. feladatukat. — A napokban hívtuk ösz- sze őket, és, 350 gépállomási dolgozót, vezetőt. A nyári (Munkatársunktól) A nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet hatvan most végzett növendéke teg­nap délelőtt 11 órakor az in­tézet kultúrtermében rende­zett bensőséges ünnepségen tudta meg, hogy a megye me­lyik helyiségében kezdi meg szeptember 1-én tanítói pá­lyafutását Az elosztó bizottság mun­kájában részt vett Lőríncz András a Művelődésügyi Mi­nisztérium főelőadója, Ábrá­nyi Ede a megyei tanács vb. művelődésügyi osztály sze­mélyügyi előadója, Lengcárl József né az intézet igazgató- helyettese, Sárái Béla, a szak- szervezeti bizottság tagja, Vanczák József intézet párt­munkásai, gazdasági vezetők között — , ez jellemzi a já­rás egészségügyi életét p. a. titkára és Madácsi Mária KISZ titkár: A Bizottság igyekezett a végzett hallgatók igényeit összehangolni. A megye köz­ségeiben jelentkező tanerő- igényekkel, Deltát nem értették. Honnan tudhatták volna, hogy míg odafent lakó máz­tak, idelent az emberek fel­fedezték a rádiózást is? Lógó orral vonultak vissza a palo­tába. Nem tudják megértetni magukat a lánnyal — iíí a vég, nincs tovább. — Fejünkre nőttek az em­berek — szólalt meg Zeus — nem kfllünk már a lányok­nak sem. És odafordult a villogó sze­mű Hérához: ■— Te asszony, mit gon­dolsz, mennyi nyugdijat kap­hatok ennyi isienkedés után? Marthy Barna. A hatvan fiatal pedagógus egy kivételével Szaboles-Szat- már megye általános iskolái­ban kapott állást. A végzett növedékek jú­nius 26, 27, 28-án államvizs­gáznak, s augusztus 1-én ke­rül sor eskütételükre a me­gyei tanács művelődésügyi osztályán. ^ívfa^gyarország 3 1963. június 21. SZEDIK AZ ŰJBURGONYÁT Most végzett pedagógusok kaptak beosztást megyénkben Istenek “ alkon alőft...

Next

/
Thumbnails
Contents