Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-19 / 141. szám

A párt ideológiai munkájának feladatai Iljicsov beszámolója az SZKP Központi Bizottsága plénumán A legutóbbi évtized külön­leges helyet foglal el a lenini eszmék győzelméért vívott küzdelem* történetében- — ál­lapította meg Iljicsov. — i,Azok a társadalmi politikai változások, amelyek ezek­ben az években végbementek, nemcsak a jelenlegi, hanem a jövő nemzedékek sorsára is rendkívül mély és széles körű befolyást gyakorolnak.” A _ legutóbbi évtizedről a szónok azt mondotta, hogy az »a gyökeres fór­ját és hatásosságát, saját so­rainkra tüzeljen. A szovjet nép olyan filmeket vár a filmművészettől, amelyek fel­tárják a kommunizmus épí­tőinek szellemi gazdagságát. Korunkat dokumentáló fil­mekre van szükségünk, olya­nokra, mint a Thorndyke né­met filmrendező házaspár „Orosz Csoda” című film- éposza. A politikai művelődést — jegyezte meg Iljicsov — úgy kell megszervezni, hogy alap­ját a politikái és a műszaki­gazdasági oktatás egységének elve képezze. Ideje már át­helyezni a súlypontot a poli­tikai önképzésre, mint a mar- xizmus-leninizmus elsajátítá­sának alapvető, legterméke­nyebb módszerére. Fejlesszük és gazdagítsuk a szocialista realizmust A marxizmus-leniuizmust nem lehet nemzeti korlátok közé szorítani A külpolitika terén — mon­dotta az előadó — ez az évti­zed rendkívül szemléltetően bizonyította be a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését hirdető lenini elv nagy élet­erejét. „A Szovjetunió min­den eddiginél nagyobb nem­zetközi tekintélyt vívott ki, minden eddiginél nagyobb szerepet játszik korunk alap­vető problémáinak megcld.á- sában”. A pari nem feledkezett meg Leninnek arról a megállapításáról, hogy a marxistának uralkodnia kell az eseményeken és nem szabad, hogy az ese­mények uralkodjanak őfe­lette, hogy a forradalmi elmelet és a gondolkodás tespedése összeegyeztethe­tetlenek. A párt lenini módon építi fel egész tevékenységét, lenini módra fejleszti a forradalmi tanítást. Iljicsov ezután kijelentette: „A marxizmus-Ieninizmust nem lehet nemzeti korlátok közé szorítani, mert az egy­séges egész, internacionalista tanítás, valamennyi ország kommunistáinak közös kin­cse. A marxizmusnak nem le­hetnek semmiféle — föld­rajzi, nemzeti, vagy egyéb ismérvtől függő — váll- fajai. Egyik vagy másik ország sa­játosságainak, valamint a tár­sadalmi fejlődés általános törvényei sajátos megjelenési formáinak figyelembe vétele — ez hozzátartozik a marxizmus —lenlnlzmus módszertanához, az egységes marxista-leninis­ta tanításhoz, mint annak egyik alaptétele”. Az SZKP alkotó módon ki­dolgozta a kommunizmus épí­tésének legfontosabb problé­máit — hangsúlyozta Ilji- csiv, s elemezte az eredmé­nyeket. „A megtett útra visszate­kintve, teljes joggal állíthat­juk — hangoztatta az SZXP Központi Bizottságának titká­ra —, bpgy pártunknak az el­telt évtizedben kifejtett el­méleti tevékenysége mind mennyiségét, mind eredmé­nyeit tekintve, Lenin óta a legalkotóbb és a leggyümöl­csözőbb volt”. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a revizionizmus, il­letőleg a dogmatizmus és a szektósság ellen vívott két- frontos eszmei harca azért fo­lyik, hogy elvileg helyesen oldják meg az elmélet és a gyakorlat kérdéseit, s alko- tóan továbbfejlesszék a mar­xizmus-leninizmust. Napjainkban rendkívül ki­éleződött a kommunista és a burzsoá ideológia harca — mondotta. Az Imperializmus straté - gái és ideológusai az ide- ológai diverzlóra rakják a legnagyobb tétet. „Az Imperialista ideológusok nyílt gengszterizmusával állunk szemben” — Je­lentette ki Az imperia­listák a fegyverkezési hajszával párhuzamosan ideológiai fegyverkezési hajszát is folytatnak. AZ imperializmus az állami politika rangjára emelte a „lélektani hadviselést”. En­nek vezetése már teljes egészében áthelyeződött a kancellári, elnöki és minisz­terelnöki palotákba. Az ál­lamfők és kormányfők vet­ték át a főparancsnokságot az ideológiai fronton”. „Most egy olyan történelmi határkőig jutottunk, hogy halaszthatatlan, közvetlen gyakorlati feladatként merül fel a múlt maradványainak teljes kigyomlálása az embe­rek tudatából. Társadalmunknak az egyes emberrel szemben támasztott követelményeit — folyatta a szónok — a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexe tartalmazza. A feladat az, hogy ennek az erkölcskódex­nek normáit minden egyes szovjet ember életében irány­mutatóvá, személyes meggyő­ződéssé tegyük. Megjegyezte, hogy „az új társadalmi erkölcs alapja az eszmei meggyőződés”. — Mégsem lehetünk elé­gedettek' a politikai oktatás­nak a nevelömunka e döntő láncszemének jelenlegi álla­potával — mondotta. Az előadó ezután leszö­gezte: „A tudományos világné­zet és a kommunista mo­rál kialakítása nem lehet­séges a vallási ideológia ellen vívott harc nélkül.” „Hazánkban a lelkiisme­reti szabadságnak keit ol­dala van: a hitvallás sza­badsága és a vallásos vi­lágnézet elleni harc sza­badsága.” Oktatási, nevelési feladatok Iljicsov kijelentette: a párt nagyra értékeli az írók, kép­zőművészek, zeneszerzők, a színpad és a film művészei­nek alkotó tevékenységét, hű segítőtársainak tekinti őket. Alkotó tevékenységük jelen­tősége különösen megnöveke­dett most, amikor , a párt egyik központi feladata az emberek kommunista nevelése, az új ember formálása lett. Megjegyezve, hogy a kép­zőművészeti alkotás kér­déseiben tett pártiníézke- dések meglehetősen viha­ros reakciót keltettek kül­földön, az előadó hangoz­tatta: a burzsoá ideológu­sok szemforgatva sirán­koznak a szovjet kultúra „válsága” felett, sőt de- magók módon művész- értelmiségünk hívatlan prókátorai szerepében tet­szelegnek. Az előadó megjegyezte: el­lenségeinket nem a szovjet kultúra állítólagos válsága ej­ti kétségbe. Ennek csak Örül­nének. Más hozza ki őket a sodrukból: összeomlottak szel­lemi értelmiségünk szétzülié- sébe vetett hiába való re­ményeik. Dühíti őket az az egyöntetűség, amellyel orszá­gunk alkotó értelmisége tá­mogatta a párt felhívását, hogy tartsuk tisztán és harci készenlétben a szocialista képzőművészet hatalmas fegy­verét A párt nemcsak úgy te­kint a képzőművészetre, mint az élet megismerésének fon­tos eszközére, hanem mint az élet átalakításának fontos té­nyezőjére, a számunkra ide­gen, burzsoá ideológia elleni harc éles fegyverére. Az eszmei állhatatlanság, — folytatta az előadó — károsan hatott több fiatal, s nemcsak fiatal, politi­kailag éretlen, de túlsá­gosan öntett és mértékte­lenül magasztalt ír»} és művész alkotó munkájá­ra és műveire. Ezek meg­feledkeztek arról, hogy a világban elkeseredett harc folyik a szocialista és a burzsoá ideológia között. Alkotó munkájukban eltértek a pártszerűség és a népiesség helyett a maguk kicsinyes követelményeitől s a magasz­tos hazafiúi szellem ápolása érzéseiben, élményeiben váj- kálnak. Kijelen tetté: „A legfőbb kritérium, a szocialista realizmus, lét nyege az élet igazsága, amely kommunista világ­nézet alapján művészi formákban fejeződik ki. A kommunizmus építői­nek életigazsága pedig a föld legemberibb társa­dalmának igenlése. Iljicsov hangsúlyozta, Rogy a művész igazi bátorsága nem abban áll, hogy feltár tényeket, kiagyal és lefest szörnyűségeket és fogyaté­kosságokat, hanem abban, hogy hazafi módjára foglal állást, következetesen és megalkuvás nélkül küzd a magas kommunista eszmé­kért.” Az előadó kijelentette: „A nép az íróktól és a művé­szektől olyan alkotásokat vár, amelyek teljes tarkasá- gában ábrázolják az eletet, a társadalmi, és az erkölcsi tudat különböző szintjén ál­ló embereket, s mindezt hí­ven ábrázolják, hangsúlyozva valóságukban azt, ami benne alapvető, jellemző. A szocialista realista mű­vészet leghősibb alakjai azok az emberek, akik tevékenyen átalakítják az életet, előliárnak, re van emberek, akik — V. I. Lenin szavaival élve — a haza virágát, erejét, jövőjét alkotják. Különösen fontos hangsú­lyozni a pozitív hős nevel® hatását akkor, amikor a gyermekek és az ifjúság szá­mára alkotó művészetről be­szélünk”. Az előadó hangsúlyozta, hogy a kommunista párt „küzd a szocializmustól ide­gén, vele ellenséges irányza­tok ellen, harcolt és harcolni fog továbbra is két fronton a formalista szemfényvesztés ellen éppúgy, mint a kicsi­nyesség és a sablonossag el­len a kommunizmus nagy és valóban megújuló művésze­téért.” Az előadó hangsúlyozta, hogy „aj ideológiai kérdések­ben nem lehet szó engedmé­nyekről és kompromisszu­mokról.” Rámutatott arra, hogy a párt élesen bírálja azokat az irodalmárokat és művészeket akik hibákat kö­vettek el, letértek a helyes útról. Mindnyájan megértjük azonban — mondotta —, hogy szovjet művészekről, rendszerint politikailag hoz­zánk közelálló emberekről van szó. A feladat nem az, hogy „kiközösítsük őket”, ha­nem az, hogy segítsünk ne­kik megérteni a maguk esz­mei-művészi hibáit, tehet­ségüket teljes mértékben a nép, a kpmmunzimus szolgá­latába állítani. Ne legyünk elfogultak, ne feledkezzünk meg arról, hogy a harc nem embe­rek ellen, hanem az em­berekért, a rossz eszmék ellen folyik. De akik arra számítanak, — mondotta Iljicsov — hogy az eszmei ingadozások és elferdítések elleni harc „ide­iglenes” kampány, amely ha­marosan véget ér, azoknak azt mondjuk: „Nem, komoly dolgokról van szó, á párt nem kampányt folytat, hanem kö­vetkezetes harcot a lenini eszmék diadaláért a képző- művészeti alkotás minden területén. Az előadó hangoztatta: a leninizmus a társadálom irá­nyítását, az egész pártpoliti­kát, tartós tudományos alapokra fekteti,, pontosan meghatározza a társadalom tudományos irányításának el­véit. Milyenek ezek az elvek? Mindenekelőtt: higgyünk a népben, mint a történe­lem igazi formálójában, értsünk a tömegek érde­két kifejező politikai vo­nalvezetéshez; másodszor: konkrét történelmi ala­pokról vizsgáljuk a társa­dalmi folyamatokat, pon­tosan számoljunk a hely­zettel, az események me­netében találjuk meg a főláncszemet és pontosan határozzuk meg az erők elosztódását. Harmadszor: ismerjük el a párt vezető szerepét, jo­gát és kötelességét a tár­sadalmi élet folyamatai­nak irányítására és végül tudatosítsuk azt, hogy a kommunista építés felada­tait a párt, a gazdasági, a társadalmi ‘szervezetek va­lamennyi láncszeme tudo­mányos alapokról közelít­se meg. „Az ideológiai és szervező- munka egysége a párt tevé­kenységének elengedhetetlen feltétele” — jelentette ki a szónok. A szónok hangsúlyozta: „Pártunk senkivel sem osz­tozott és senkivel sem osz­tozik az Ideológiai vezetés­ben. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénumán Iljicsov beszédének elharigzása után megkezdődött a beszámoló vitája. Az SZKP központi' Bizott­ságának plénuma szerdán délelőtt tíz . órakor folytatja munkáj át.: '•' “• v. Moszkva, (TASZSZ): Kedden reggel a Kreml­ben megkezdődött az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma, amelyen L. F. Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót, a párt ideológiai munká­jának soron lévő feladatai címmel. beany id Iljicsov bevezető­ben arról Beszélt, hogy „az ideológiai front mindig a leg­fontosabbak egyike volt és az marad a kommunizmus győ­zelméért vívott harcban is.” Iljicsov rámutatott, hogy a párt mélyreható és sokoldalú ideológiai tevékenysége nél­kül a szovjet nép nem ér­hette volna el kimagasló eredményeit. 280,5 milliard rubelt tett ki, míg a szovjet hatalom 1952- ig terjedő egész időszakában a beruházások összege csak 132,4 milliárd rubel volt. Politikai téren az jellemez­te az elmúlt évtizedet — mondotta az előadó, hogy „teljes mértékben kibontako­zott a szocialista demokrácia, a kommunisták és valameny- nyi dolgozó társadalmi-, po­litikai aktivitása, a kommu­nista párt tovább növelte sze­repét az ország életében”. „Ma már csak a" betoko- sodott doktrinerek tagad­hatják, hogy a személyi kultusz leleplezve és kö­vetkezményei ellen har­colva pártunk, s annak lenini Központi Bizottsá­ga végül is kiemelkedő erkölcsi-politikai győzel­met aratott” — hangsúlyozta Iljicsov. „Pántunk által végrehajtott politikai fordulat felélesztet­te országunkban a lenini kö­rülményeket, s még nagyobb tekintélyt adott lenini pár­tunknak és vezetőinek” — ál­lapította meg az előadó. párt nagy feladatokkal bízza meg az ifjúságot, amely az ő forradalmi örököse”. Megálla­pította, hogy „a szovjet ifjú­ság lelkesen dolgozik, haza­fias, internacionalista, közös­ségi szellemű, ^minden vágya az, hogy a kommunizmust szolgálja. A nép büszke ifjú­ságára”. Az előadó kijelentette: , „Egyáltalán nem kell só­hajtoznunk amiatt, hogy milyen Is ez a mai ifjú­ság. Ifjúságunk a szocia­lista társadalom derék és aktív része volt és az is marad, s áthatják a kom­munizmus nagy eszméi”. De — tette hozzá —, nem­csak olyan emberek szület­nek, akik becsülettel teljesí­tik kötelességüket. „Olykor felszínre kerülnek olyan fia­talok is, akik romlott életfel­fogásukkal, a munkától való iszonyukkal, nyárspolgári szo­kásaikkal és ízlésükkel ellen­tétbe kerülnek az országunk­ban uralkodó élet- és gon­dolkodásmóddal”. Az előadó ezzel kapcsolat­ban szót emelt „a politika- mentességgel és az eszmeiet- lenséggel való kacérkodás” ellen. „Egyes irodalmárok, akik az ifjúság szellemi tanító- mestereinek szerepére tar­tanak igényt, talán most végre megértik, hogy mi­lyen következményekkel jár, ha a «helyeslő óceánon- túli bóíogatás közepette a művészet eszmeiségének és népiségének elvét meg­próbálják lejáratni és át­váltani azt a léhűtők és félműveltek zsargonjára, s politikamentességet prédi­kálnak holott a politikamen­tesség nem távolmaradás : a politikától, hanem maga is egyfajta pólitika” — mondot­ta. Iljicsov hangsúlyozta, hogy a szovjet ifjúság „meg tudja ismételni az atyák és nagy­apák harci tetteit”. „Nem volna szabad meg­feledkezniük a múlt tanul­ságairól azoknak, akik ab­ban az illúzióban ringat­ják magukat, hogy a szov­jet társadalomban „konf­liktus” van „az apák és fiúk” között s talán erre alapozzák számításaikat. Senkinek sem 1 tanácsoljuk, hogy kipróbálja a szovjet if­júság állhatatosságát és harc- képességét. A szovjet ország a nagy hatóerejű fegyverek előállítása mellett felnevelt egy olyan fiatal nemzedéket is, amely képes ezzel a fegy­verrel halálra sebezni bár­mely agresszort. A legutóbbi évtized a lenini irányvonal döntő győzelme aulát időszaka volt a ka­pitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Eb­ben az időszakban min­den eddiginél rohamosab­ban fejlődött a népgaz­daság valamennyi ága, döntően megerősödött a Szovjetunió gazdasági és védelmi hatalma.” Az említett időszak legfon- osabb gazdasági mutatóit : ellemezve Iljicsov közölte, rogy tíz év alatt a népgaz- iaségi beruházások összege Ideológiában nincs békés együttélés Az előadó hangoztatta, hogy az új ember kiformálá­sa a kommunista és a mun­káspártok közös nemzetközi feladata. A kommunista és a bur­zsoá eszmék békés együtt­élését hirdeti annyit jelen­tene, hogy a szocializmus el­lenfelei kémeinek szerepét töltjük be, eláruljuk a dolgo­zók alapvető érdekeit. Ideológiák békés együtt­élése nem volt, nincs és nem is' lehet. Kérlelhetet­len osztályharc volt, van és lesz, amíg antagonlsz- tikus osztályok léteznek. Iljicsov kijelentette: Fela­datunk, hogy még jobban tá­madjuk a burzsoá ideológiát, leleplezzük az imperializmus embergyűlölő lényegét, álla­tias szokásait és erkölcseit, hanyatló kultúráját, züllött erkölcsét; fokozzuk a táma­dást a kapitalizmus csökevé­nyei ellen, tisztítsuk meg a szovjet emberek tudatát a 1 régi rend valamennyi féké- ' lyétől, neveljük fel a Kom­munizmus aktív és állhatatos harcosait. „A munka és a nevelés el- • választhatatlan egymástól. Ez : egy és ugyanazon folyamat két oldala”. A nevelőmunka és a tömegek eleven alkotó tevékenysége között nincs semmiféle válaszfal. Az előadó hangsúlyozta, hogy „az új emberért folytatott harc döntő láncszeme — a társadal­mi tulajdonhoz való kom- i munista viszonyra nevel- 1 ni„ a dolgozókat. A ma- j gántulajdonosi lelkűiét — 1 szörnyű erő. Erre támasz- i kodoít és támaszkodik e minden reakciós. < A szovjet ifjúság kommu- i nista nevelését illetően Iljl- 1 csov hangsúlyozta, hogy „a J Hangsúlyozta, hogy a szov­jet embereket a hazafiság szellemében kell nevelni, majd rámutatott, hogy a „szovjet hazafiság elszakít- hatatlanul összefügg a nem­zetköziséggel.” Az előadó hangsúlyozta a dolgozók esztétikai neve­lésének fontos szerepét, a mindennapi élet kultu­ráltsága fokozásának szükségességet. „A kom­munista munkamozgalmat szilárdabban kell össze­kapcsolni a mindennapi élet kommunista feltéte­leiért küzdő mozgalom­mal,” — jelentette ki s megjegyez­te, hogy az új ember neve­lésének legjobb iskolája az élet iskolája, a nép munkája és harca. „Rendkívül fontos a kollektíva, mindenekelőtt a munkakollektíva szerepe... A kollektíva alapvetően fon­tos nevelési tényező nem­csak a termelőmunkában, ha­nem a mindennapi életben is.” A* iíi tá^adalmi erkölcs alapja az eszmei meggyőződés sára. A munka széles fron­ton vonult be az iskola éle­tébe. Az előadó ezután hangoz­tatta, hogy állami szinten sürgősen rendet kell te­remteni a tanulók munká­ra nevelésében. Az okta­tást és a nevelést egy mederbe kell terelni — ez a feladat. Emelnünk kell a társada­lomtudományok tekintélyét és — Lenin utasításait követve — meg kell szilárdítanunk a természettudományok kapcso­latát a társadalomtudomá­nyokkal, s fejlesztenünk kell a hatékony alkotó együttmű­ködést művelőik között — mondotta Iljicsov. Az előadó a párt ideológiai rohamcsapatainak nevezte a sajtót és a rádiót, a filmet és a televíziót. Iljicsov ugyan­akkor felhívta a figyelmet a sajtó munkájában lévő fo­gyatékosságokra. Nagy kárt okoz a lapok­nak és a folyóiratoknak a bürokratikus elszigetelt­ség és az ezzel járó szűk látókör, a lagymatagság, az anyagok egyformasága, a rendelkezésre álló erő és pénz ésszerűtlen fel- használása. Legközelebbi feladatunk: A sajtó szer­vezetét összhangba hozni a társadalomfejlődés új fel­tételeivel, kialakítani a hatékonyabb sajtórend­szert. A filmművészet fejlődését érintve az előadó hangoztat­ta: nem engedhetjük meg, hogy a pártnak e hatékony eszköze elveszítse harpi ere­Az ideológiai munka for­máinak és eszközeinek sokré­tűségét jellemezve, Iljicsov elmondotta, hogy a Szovjet­unióban 220 000 általános is­kola, több mint 4000 közép­es felsőfokú szakiskola, több mint 380 000 könyvtár, 120 000 mozi, 130 000 klub- és kultúr- ház működik. Az előadó beszélt a szovjet iskolának az oktatás és ne­velés fontos eszközének fel­adatairól. Iljicsov hangoztat­ta: Az iskola átszervezésének gondolata, amelyet a párt Hruscsov kezdeményezésére valósított meg, az oktatás és a munkára nevelés egyesíté­sében foglalható össze. Most mindenki láthatja, mennyire időszerű volt törvényrendele­tet hozni az iskóla és az élet . kapcsolatának megszilárdítá- i

Next

/
Thumbnails
Contents