Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

MEZŐGAZDASÁG Az almáskertek növényvédelme Almásaink általános nö­vényvédelme a sziromhullás után kezdődik. Ekkor a po- loska-szagú almadarázs, a va- rasodás és a lisztharmat el­len védekezzünk. Helyenként igen komoly takácsatka-fer- tőzés jelentkezik. Az atkák nagyon veszélyeztetik a lom­bozatot és az eddigi, tapasz­talattól eltérően, ott, ahol in­dokolt, már sziromhullás után végezzük el a védeke­zést. A lisztharmat ellen hasz­náljunk 0,5 százalékos Thio- vitot, ez egyben a gyengébb fusicladium fertőzésre is igen eredményes. Amennyi­ben hűvös, párás, csapadé­kos időjárásunk lesz, úgy a fusicladiumra a Thiovittal kombináltan adjunk 0,2 szá­zalékos Orthocidot, vagy 0,2 százalékos Zinebet, vagy 0,2 százalékos Tiezemt. A nedve­sítő anyag használata ennél a permetezésnél, de a többi permetezéseknél is igen fon­tos. Természetesen használ­hatunk még egyéb más réz- gálic-pótló szert is, mint ami­lyen a Bercoman, Ferban, vagy Kuprovit. A rézgálic használatától lehetőség szerint óvakodjunk, illetve teljesen küszöböljük ki a gyümölcsöseink növény- védelmében, mert az almán súlyos perzselést okoz, ami az exportképességet csökken­ti. A fepti permetezéssel kom­bináltan védekezzünk a po- loska-szagú almadarazsak el­len, indokolt esetben a ta­kácsatka ellen is. Az előbbi kártevő ellen 2 százalékos HCH, vagy 0,2 százalékos Wofatox, illetve más parat­hion-tartalmú szerek ered­ményes védelmet nyújtanak. Ä takácsatkák ellen hasz­náljunk Phenkaptont 0,1—0,2, Diazinon—Phenkaptont 0,25, Tinoxot 0,1—0,25 százalék tö­ménységben. Speciális atka- ölőszer a Thedion V—18, ami­ből 0,2 százalékos oldatot kell készíteni. Utóbbit lehetőleg egymagában adjuk, vagy be­keverés után azonnal perme­tezzük ki. Amennyiben a rovarirtó szerek közül a méiyhatású mérgekkel permetezünk — Systox, Meia-systox, Ekaun 0,1—0,15 százalék töménység­ben — a poloska-szagu ai- madarazsak és a takácsat­kák eUen is egycsapásra si­keresen védekeztünk. A következő permetezést az almamoly rajzás idejétől füg­gően kell megindítani. Álta­lában az alma mogyoró nagy­sága mellett kell végrehajta­ni, de feltétlenül figyeljük a növényvédő állomás előrejel­zését és a főrajzástól számí­tott 4—5 napra kezdjük meg a védekezést. A védekezés legjobb időpontja az, amikor az almamoly tojásai pirosod­ni kezdenek. Természetesen ez igen jó megfigyelő készséget igényel. Ettől kezdődően, a fertőzés mértékétől függően, a lisztharmat és a fusicladium ellen rendszeresen védekezni kell. ' A gombakártevők ellen az előbb felsorolt vegyszereket alkalmazzuk, míg az alma­moly jó eredménnyel irtható 0,4 százalékos Pernittel, de a parathion-tartalmú szerek is kellő védelmet nyújtanak 0,2 —0,3 százalékos töménység- ben. A nyári higítású mész- kénlé haszálatát lehetőleg kerüljük, mert nem kever- hető parathion-tartalmú sze­rekkel és így a permetezést a gomba- és rovar kártevők ellen kombináltan elvégezni nem tudjuk. Az almamoly elleni első védekezéstől számítva 10—14 naponként a permetezést meg kell ismételni, hisz az alma­moly nemzedékének két raj­zása egymást teljesen fedi, mert az első rajzás igen el­húzódik. Május végétől számítanunk kell a kaliforniai pajzstetű rajzására is, mely a gyü­mölcsérés idejéig állandó nö­vényvédelmet kíván. A pajzs­tetű ellen a legbeváltabb szereink a parathioint tartal­mazó vegyi anyagok. A szüret előtt 10—14 nappal a parat­hion-tartalmú szerek helyett nikotint kell alkalmazni 0,2 —0,25 százalékos töménység­ben. A mély hatású parat­hion-tartalmú szereknél (Ti- nox, Meta-systox, Ekatin) a- zárlati idő szüret előtt 21 nap. A nyári növényvédelem 3 napos permetezési fordulót igényel. A jelenlegi gépkapa­citásunk és az egyes kárte­vők élete (pl. almamoly) fel­tétlenül megköveteli az éjjeli permetezések megszervezését. Az éjjeli permetezés — kü­lönösen tikkasztó nyári na­pokon — a dolgozókra nézve elviselhetőbbé teszi a mun­kát és kisebb perzselési ve­széllyel is jár. A szélviszonyok miatt sokszor a védekezési munka nem is oldható meg csak éjjeli műszakban. En­nek a munkának technikai előfeltételei is vannak: a permetlé tökéletes szűrése, gépek üzembiztonsága, jó vi­lágítás, a szer pontos és jó keverése. Fodor Tamás növényvédelmi szakmérnök. As állványos ssenassárítás wnódssere Az állami gazdaságok a pillangós szénakészítés állvá­nyos szárítási módszerének alkalmazásában 3 éves nagy­üzemi múltra tekintenek visz- sza. A kaszálások idejének meg­választása csak lehetővé te­szi, de önmagában még nem biztosítja a jó minőségű szé­na készítését. Az általában csapadékos május sok gondot okoz a gazdaságoknak, s ritkán sikerül jó minőségben be­takarítani az első kaszá­lásé szénát. pillangósok szénájának jó ; nőségben való betakarítása u-dekében vezettük be az áll­ványos szénaszárítást. A nálunk használatos szá­rító állvány 3 egyenként 2,5 m. hosszú, 8—12 cm átmérőjű rúdfából áll. A 3 rudat felső végjükön 3—5 milliméteres lágy-dróthuzallal kötjük ösz- sze. Mindhárom rudat a ta­lajtól számított 55—60 cen­tis magasságban átfúrjuk és a furatba 40 centis hosszú faszeget verünk úgy, hogy a szög a felállított állvány kül­ső oldalán álljon ki. Ezek­re a szögekre helyezzük az állvány három, egyenként 2— 2,5 méter hosszú, 3—5 centi átmérőjű, botfából készült összekötő rúdját. A kaszálást úgy végezzük, hogy az egy nap alatt leka­szált területről egy nap alatt be is tudjuk hordani a ter­mést. A géppel levágott lu­cernát vagy lóherét szőnyeg­rendben. hagyjuk feküdni ad­dig, amíg levelei meg nem fonnyadnak. A kaszálást követő 6—24 óra múlva rendsodrózzuk a szőnyegrendet, s a fel­sodort szénát addig hagyjuk így „hurkában", míg nedvességtartalma 35—40 százalékra nem süllyed. Tapasztalatunk szerint a csil­lagkerekes rendsodró vált be legjobban, mivel az általa so­dort hurkák nem annyira tö­mörek. A szárító állványokat iker­sorba helyezzük el, a két pár­huzamos sor közötti távolság akkora legyen, hogy a meg­rakott vontató kényelmesen haladhasson és a lerakodást ne akadályozza semmi. A szé- rűskertben történő szárítás előnyei: alig tiporjuk az űj nö­vendéket a táblán; el­marad a boglyák okozta foltonként! kiritkulás; a kazaJéret szénát nem kell az állványokról leszedni és mégegyszer járműre rakni, mert ez nemcsak költségtöbb­letet, hanem nagy levélvesz- ‘eséget is okozna. Az állványokon alul az összekötő rudakra kezdjük 1963 május rakni a szénát, vigyázva ar­ra, hogy a rudakról le­csüngő széna ne érje a föl­det. Ügyelni kell arra, hogy a boglya ne legyen vállas, hanem felfelé elhegyesediék, vagy oldalhelyzetben tojásra emlékeztessen, különben esős időben beázik és a széna pe­nészes lesz. Ugyancsak vi­gyázzunk arra, hogy a sar­kokon a széna ne legyen túl tömött, mivel a túltömődött- ség szintén penészesedéshez vezet. Ülepedés során a bog­lya az állvány hegyéről ne csússzon vissza, mert a fe­detlenül hagyott állvány be­vezeti az esőt a boglyába. Az állványra rakott széna az időjárástól függően két- három hét alatt válik kazal­éretté. A szénát az állvány­nyal együtt visszük a kazalo- zóhoz. A kazalozóhoz való szállítást lófogattal, vagy az igen jól bevált Zetor-hidrau- lika két emelőkarjára szerelt 3 méteres „T’‘ vasakkal vé­gezhetjük. A Mátészalkai Állami Gaz­daság egyik üzemegységében végeztünk összehasonlítást. A III. számú tábla vörösheré- jének egyik kaszálása renden, a másik kaszálása állványon lett szárítva. A két széna béltartalma értékét összeha­sonlítva, a renden szárítotthoz vi­szonyítva a nyersrost 6,5 százalékkal csökkent, az emészthető fehérje 47,9, a keményítőérték 18,5, és a karotintartalom 23,7 százalékkal lett több az állványos szénaszárítás­nál. A fentiek alapján látha­tó, hogy az állványos széna­szárítás pillanatnyilag a leg­jobb tömeges szénakészítési módszer mindaddig, míg a fejlettebb eljárások — pél­dául a hideglevegős — álta­lánossá válhatnak. Kovács Balázs mg. mérnök _________________i A híres Bezosztája I. kiváló búzafajta, magas termésho­zamot ad, csak nem szereti a hideget. Egy másik parcel­lában áthatolhatatlan szár­tenger, kalász kalász hátán: ez a Mironov—808 búza. Fagyálló, s a szárazságot is jól viseli. A múlt évben hat­van mázsát adott hektáron­ként. — V. Remeszlo neme­sítette, Remeszlo azt a célt tűzte maga elé, hogy olyan őszi búzafajtát talál, amely egye­síti magában a fagyállóságot, szárazságtűrést, magas ter­méshozamot és liszttartalmat. A kísérletben a tavaszi bú­zát késő ősszel vetette el. A vetések gyakran kifagytak. A megmaradt tövek viszont új tulajdonságokat szereztek. Az­tán kora ősszel ültette el — az eredetileg tavaszi búzát. 1960-ban fejezte be kísérle­teit. A hosszú nemesítési munka eredménye lett a Mi­ronov—808 őszi búzafajta. Ti­zenhat fajta közül kísérleti termesztésben első helyre ke­rült: 60,9 mázsát termett hektáronként. Remesztot nemcsak a bú­za érdekli. Egy közönséges tavaszi borsófajtából olyan őszi borsót nemesített, amely­nek nem árt a fagy, s amely azonnal nőni kezd, amint le­vonul a hó a földről. Má­jusban már kaszálni lehet, s eheti a jószág ezt a kitűnő zöldanyagot, amely ötszáz mázsát ad hektáronként, és a felszabaduló területen ku­koricát lehet vetni. TéSálló új szovjet búzafajta a Mironov—808 Dicséretes törekvés az időben történő permetezés. A kislétai Rákóczi Termelőszö­vetkezetben készült felvételünk, ezúttal nem jó példát örökít meg. A nagy kapaci­tású motoros gépek által kiszórt permetezőszer nagy része a fiatal gyümölcsösben kárba vész. Foto: Hammel József. A gazdaságos pecsenyekacsa-nevelés Nagyüzemi kacsatelep létesítése — Előnyős a kacsatajás-termelés A kaTsa a tyúkfélék után a legfontosabb szárnyas. A kacsákkal viszonylag olcsón, gyorsan termelhetünk nagy mennyiségű húst. Szapora: egy tó jókacsa után egy év alatt 160—200 kiló húst ál­líthatunk elő. Egyes kacsafaj­ták (Campbell) 180—200 to­jást raknak évente. Nagyüzemi kacsatelepet olcsón lehet létesíteni, a kacsa egyszerű fészeres megoldású férőhelyen — elől 170, hátul 120 cm magas — kitűnően érzi magát. A magyar nemesített ka­csa kitűnő húst termel, de fejlődésében elmarad a pe­kingi mögött. A pekingi ka­csa, amely nálunk igen el­terjedt, 52—58 napos korára napossúlyénak az ötvensze­resét — 2,3—2,5 kilogrammot — is eléri. ’ A nagyüzemi kacsatartás egyik igen fontos ága — a tojástermelés mellett — a pecsenyekacsa nevelése. A kacsa fiatal korban rend­kívül nagy fejlődési erélyt mutat. (Noha nem tartósak szorosan ide, de a tojás ter­melésről szólni kell. A te­nyésztésre alkalmas kacsato­jást reggel gyorsan össze kell szedni, mert árt neki akár a meleg, akár a hideg. A táro­lóhely hőmérst Iklete 10—15 fokos legyen. A jó kelés ér­dekében 6—8, legfeljebb 10 napig tároljuk, azután kel­tetni kell a tojást.) A kacsákat kikelés után legkésőbb 18—20 órán be­lül etetni kell, mert ete­tés nélkül nagy a súly­veszteség, s ha az etetésre később ke­rül sor, a kiskacsa „aluszé- konnyá" válik, így fordul elő 30—50 százalékos elhullás. A pecsenyekacsát két pe­riódusban neveljük: előneve­lés zárt helyiségben, az év­szaktól függően 2—4 hétig, utónevelés 4—8 hétig szabad- kifutós fészerben. A kiska­csák hőigénye — az előne­velőben — olyan, mint a csibéké. A kacsa férőhely­szükséglete: 2 hetes korig 20, 2—4 hét között 8—10, 4. hét­Védckezziink a kukoricamoly ellen Vizsgálatok szerint a kuko­ricamoly kártétele 17—20 szá­zalékkal csökkenti a termés­hozamot. Ez megyei mére­tekben is hatalmas veszteség. Tudunk és feltétlen szüksé­ges is védekezni ellene. A kukoricamoly hernyó alakban telel át a kukorica­szár belsejében. Bebábozódá- sa a tavaszi hőmérséklettől függ. Rajzása június máso-. dik és július első felében tör­ténik. A nőstény, tejcsepphez hasonlóan, fehér csomókban rakja le tojásait a levél fo­nákára. Egy moilylepke 400 tojást is rak. Egy hét alatt kelnek ki a tojások, a her­nyók egy hónap alatt elérik teljes fejlettségüket, s így maradnak a kukorica szárá­ban következő tavaszig. A kukoricán kívül gazda­növénye a cárok, kender, komló és a paprika is. Eredményes az ellene való védekezés a kukoricaszár tel­jes betakarításával — ha ősszel kerül rá a sor, a szár leszántásávai, mert a földből nem tud kibújni, illetve ott nem tud áttelelni. A betakarított szár legjobb felhasználási módja a Kilózás, mert itt a hernyók elpusztul­nak. Tavasszal az összes ku- koricaiszár maradványokat össze kell gyűjteni, s május 15-ig felhasználni — eltüzel­ni. A fel nem használt szá­rat tilos kerítésként, ólak fe­désére hasznosítani. Ha fű­tésre akarják felhasználni később a szárat, akkor ösz- szerakva — fél méter szal­ma és fél méter földelés alatt — szabad tárolni. A többi szárat leföldelve kom­posztálni kell. Valamennyi községi tanács gondoskodjon arról, hogy má­jus 15-ig a termelők eleget tegyenek a Minisztertanács határozatának: valamilyen formában semmisítsék meg a kukoricaszárat, tegyék lehe­tetlenné a kukoricamoly megjelenését. Szabó Zoltán agrármérnök Kállósemjén tői 5—6 darab jusson egy négyzetméterre. Igen fontos, hogy a ne­velőben a kacsák 250— 300-as csoportokra legye­nek elkülönítve. Alomnak jól használható; homok, szalmaszecska, tőzeg, fűrészporos faforgács. Az ete- tő-itató helyen homok legyen, a pihenőhelyen pedig szalma­szecska. A tüdőpenész elke­rülése érdekében az alom mindig legyen száraz, pe- nészmentes. A kacsa „falánk állat’1, ál­landóan és sokat eszik. Ezt a tulajdonságát használjuk ki, hogy kéthónapos korra fel is vegye azt a takarmányt, amelynek segítségével eléri az értékesítési súlyát. Ha a kacsa fejlődésében visszaesik, ezt a lemara­dást már nem lehet pp- tolni. Az abraktakarmányokat szük­séges kiegészíteni állati fe­hérjékkel (halliszt, húsliszt, tejtermékek) és pillangós zöld- takarmánnyal. A penészes takarmány tönkre teheti az .egész nagyüzemi kacsaállo- |mányt. A kacsát háromhetes korig óránként, 3—5 hét kö­zött kétóránként, 5—8 hetes korban 3 óránként kell etet­ni. Nyáron, nagy melegben, alkalmazni kell az éj­szakai etetést. A fenti eljárásokkal, elő­feltételekkel biztosítható 7—8 hét alatt a 2,3—2,5 kilós pe­csenyekacsa, s kacsánként 12—16 forint tiszta bevétel. Kiss László mg. mérnök Egy év alatt megkétszereződik a termelő- szövetkezetek esőztetőgép-állománya — Országos hálózat az Öntözőberendezések javítására A mezőgazdaság gépállomá­nyának mind jelentősebb ré­szét képezik az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges fel­szerelések. A mezőgazdasági üzemek az idén 1450 újabb esőz- tetö berendezést szerez­nek be, részben a hazai ipartól, részben Nyugat- Németországból és Auszt­riából, de a motor é(s a szivattyú a külföldiekhez is itthon készül. A termelőszövetkezetekben egy év alatt megkétszerező­dött a hordozható esőztető gépek száma. A növekvő öntözőgép-park folyamatos, biztonságos üze­meltetése érdekében átszer­vezték és továbbfejlesztették a javító-szolgálatot. A Föld­művelésügyi Minisztérium megyénként egy-egy mező­gazdasági gép-, illetve gép­javító állomást jelölt ki erre a feladatra. Kisebb javításo­kat ezek részben már eddig is elvégeztek, most azonban megteremtik az új feladatkö­rükhöz szükséges technikai és szakmai feltételeket. A kijelölt gépállomások veszik át az ipartól az öntözőberendezések ga­ranciális javítását Is, amit — a gépek számá­nak gyors ütemű növeke­dése miatt — a gyárak már nem győznek ellátni. Az új intézkedés biztosítja, hogy a 2000 üzemórára nö­velt jótállási idő alatt a ter­melőszövetkezetek öntöző­berendezéseinek minden hi­báját nyolc napon belül ki­javítsák. Az öntözéses gazdálkodás fejlődése ezükisélgessé teszi szerviz megszervezését is. En­nek keretében a javító állo­mások helyezik majd üzem­be, s időnként rendszeresen felülvizsgálják az öntözögé- peket. A szerviz teljes kiépí­tésére csak jövőre kerül sor, de a gépállomások már az idén is segítenek az új esőz­tető berendezések szakszerű üzembehelyezésénél.

Next

/
Thumbnails
Contents