Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet dinnyése, Jacsó István tápkockákban nevelte szép dinnyepalántáit.

(Hammel József felv.)

Szabolcs-Szatmár az srszág kincsesbányája lesz

Losonczi Pál földművelésügyi miniszter nyilatkozata a Kelet-Magyarországnak

A két napon át megyénkben tartózkodó L osonczt Pál földművelésügyi miniszter és helyettese, Királyi Ernő április 12-én, vasárnap folytatták határszemléjüket Sza- bolcs-Szatmárban. A vendégeket elkísérte Endrédi Endre, a megyei pártbizottság titkára. dr. Fekszi István a megyei tanács vb. elnöke, Juhász József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, valamint több mezőgazdasági szakember.

Délelőtt megtekintették a Balkányi Állami Gazdaság nagykállól üzemegységét, a napkori Kossuth Tsz gazdaságát, tanácskozást tartottak a baktalórántházi járási párt- bizottságon, majd a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai gazdaságába hajttattak. Megtekintették a tudományos kutatók munkáját, ezt követően határszemlére indultak a nyírkarászi Május 1 Tsz, valamint a Nyírmadai Állami Gazdaság nagyüzemi 'almáskertjébe. A gazdaság központjában lévő kilátó dombról több kilométeres körzetben szemlélték meg a most telepített és már termő gyümölcsösöket.

A délutáni óráikat a rohodi határban és a vajai Űj Elet Tsz gazdaságában töltötték.

A megyét átszelő csaknem 200 kilométeres útjuk alkalmával mintegy 20 közös gazdaság határában tartottak szemlét, amelyről az alábbiakban nyilatkozott a Kelet-Magyarországnak Losonczi Pál elvtárs. földművelésügyi miniszter.

— Három évvel ezelőtt jártam ezen az igen szép, de mégis mostoha adottságú tájon. Akkor aggódtam a születőben lévő nagyüzemek sorsán. Sok volt a kétkedő ember Itt, de annál kevesebb a földművelő eszköz, a gép. Éppen ezért nagy meglepetés ért most. Tökéletes rendben találtam a földeket, minden munkát időben és nagy gonddal végeztek el. Kiderültek az arcok, s mintha nyomát sem lehetne ta'álni a töprengésnek; megnyugtató számomra az a jövőbelátás is, amely most már honol a Nyírségben. Szabolcsban mérhető legjobban a termelőszövetkezeti mozgalom célja. Itt adott az összefogás legtöbbet a dolgozó parasztságnak, mert nem is olyan régen még a legszegényebb sorsban élt ez a nép.

— Miben látja miniszter

elvtárs a szabolcsi szövetkezetek felemelkedését?

— Mindenek előtt a jelenleginél is szorgalmasabb munkában, s a táj adottságaiban. Nagy kiterjedésű homokos területet jártunk be, s láttuk többek között a Balkányi, a Nyírmadai Állami Gazdaság, a nyírkarászi Május l, a vajai Rákóczi, a nyíregyházi Ság- vári, a szamosbecsi Dózsa termelőszövetkezetek határait, s gyönyörködtünk a termőre forduló és már termő fiatal gyümölcsöskertekben, amelyek jelképei is a nagyüzem létének, felemelkedésének. 35 000 holdon díszelegnek már a más mezőgazdasági növények termesztésére alkalmatlan nyírségi homokon. A jonatán almatermesztést tovább bővítik. Ez a megye jellegzetessége azért, mert íze, zama- ta, termőképessége utánozhatatlan hazánk más tájain és szerte a világon. Keresett cikk, nagy jövője van. Persze ez nagy feladatot is ró mindannyiunkra. Nem elég csak telepíteni, meg kell teremteni a növényvédelem, a manipulálás, a szállítás feltételeit a nagy mé- méreteknck megfelelően. A helyszínen láttam az eredményeket, de a gondoltat is, amelynek orvoslását saját feladatomnak is tartom. Nagyobb beruházásokkal szükséges bővíteni a falusi vasútállomások rakodó terét, bekötő utat kell építeni, kutakat kell fúrni, hogy a vízellátást biztosítsák a növényvédelemhez. Nagy teljesítőképességű gépeket, növényvédelmi eszközöket kell a gazdaságok rendelkezésére bocsátani. s nem utolsósorban manipuláló és ideiglenes raktárhelyiségeket kel) létrehozni a nagyüzemi aJmáskertekben. Mind ez már nzm lehet csak távlati terv. Gyors intézkedésre van szükség, amely mindannyiunk feladata.

— A Felsö-Tisza táján, a burgonya hazájában is járt miniszter elvtárs. Véleménye szerint javulhat-e a közkedvelt étkezési burgonyafajták minősége és az ország ellátása?

— Természetesen. A Kisvárdai Kísérleti Gazdaságban elsősorban az érdekelt bennünket, hogyan iehefcne gyorsan, nagy mennyiségben, és a jelenleginél sokkal jobb minőségben megtermelni a szabolcsi burgonya fajtákat. A kutatók jó úton haladnak. Kiváló minőségű vetőmagot adnak a közös gazdaságoknak. Megengedtük, hogy más megyékből is hozzanak Szabolcsba burgonyafajtákat. Somogyból is kaptak több jó tulajdonságú burgonyavetőmagot. Ezenfelül Lengyelországból, az NDK-ból is érkezett a megyébe vetőgumó.

— Persze még ezenfelül is sok megoldásra váró feladat marad a szakemberekre, elsősorban a szövetkezetek, állami gazdaságok vezetőire. Alkalsmazniok kell azokat az új termelési módszereket, eljárásokat, amelyek eredményre vezetnek. Legyenek bátrak, kezdeményezőek a nagyobb burgonyatermés elérését elősegítő módszerek alkalmazásával. Mi minden ilyen kezdeményezést örömmel fogadunk. támogatunk. Ez azonban nemcsak kívánalom, hanem minden szakember törekvését követeli, mert nincs jó burgonyafajtánk. Hogy legyen, kötelességük tenni érte.

— Hazánk legszárazabb vidékeinek egyike Szabolcs. Miniszter elvtárs szerint legyőzhető-e a természetnek e mostoha adottsága?

— Így van. Bár nem tartják sokan a száraz vidékek sorában ezt a megyét, szerintem azok közé sorolható. Igaz, a lehetőségek is megvannak részben, hogy ezen az áldatlan állapoton a nagyüzemek saját maguk változtassanak. Példát is láttunk erre. A vajai Űj Élet Termelőszövetkezet határában olcsó, s nagyszerű célt szolgáló víztárolót létesítettek. Egymillió köbméter hólevet, esővizet gyűjtöttek itt össze, amelyből nyáron öntözik a konyhakerti és egyéb mezőgazdasági véleményeket. Szinte egyedülálló kezdeményezés volt ez az országban. Van lehetőség a megvalósításra Szabolcs

több községének határában is. Kiképezhetik tárolóvá a tek- nőszerű. lankás réteket, üzenteiül az állam is nagy támogatást nyújt a megyének. Ti- szalök környékén és a szatmári tájon öntözőfürtöket létesítenek a Tisza, a Szamos és a Túr folyókból. így is több ezer holddal bővülhet az öntözött terület. Természetesen ez is egyik igen fontos feltétele a belterjes gazdálkodás kialakításának.

— Igen sok szerkezet nélküli s terméketlen föld van Szabolcsban. Mit lehetne tenni azért, hogy ezek termőképessége javuljon?

— Ennek több feltétele van. Mindenekelőtt a talaj- javítás a legfontosabb tennivaló, amelyre sok módszer van. A beregi, szatmári tájon például elmondották, hogy eredményre vezet a m észiszapos kezelés. A nyírségi savanyú természetű homoktalajokon pedig többnyire a zöldtrágyázásban van nagy lehetőség. Tudják ezt itt is a megyében a vezetők és az egyszerű emberek. De most már erről nem csak beszélni kell, hanem mind nagyobb területen meg kell valósítani. Szeretném, ha következő látogatásom alkalmával már találkoznék az emberek egészséges türelmetlenségével. Mi szívesen segítünk ebben a nagy munkában is. Minden szabolcsi problémával kiemelten foglalkozunk a jövőben.

Nemcsak azért, mert rászorul a megye, hanem sokkal inkább, mert meg is érdemli. Amit láttunk, megy egy szerte bizonyítja az akarást, a jövő szeretetét. Ebből adódik, hogy nem kell sokat várni rá, és Szabolcs-Szatmár megye az ország kincsesbányája lesz.

— Elégedett-e miniszter elvtárs, a mezőgazdasági munkák szakszerű végrehajtásával, a szövetkezetek irányításával?

— Koránt sem. Akik dolgoznak, becsülettel dolgoznak, de kevés szakember van, ehhez a nagy feladathoz. Ma még szükséges a segítség. Örömmel haUottuk, hogy a megyében 23^ gyenge termelőszövetkezetet, tapasztalt vezetők irányítanak másodállásként. Sokkal többre lenne szükség, mert az egyszerű emberek nem mindig képesek saját magukat megfelelően irányítani. Mástól Várják az útmutatást Ebben a kérdésben is fel kell váltani az újnak a régi szemléletet. Fiatal, tettrékéaz szakemberek zömének kell helyet adni a nagyüzemekben, olyanoknak, akik megváltoztatják a földek természetét s vele együtt a környezetet, az embereket, a falu életét.

A. S.-U. ▼.

&Uű kaizálás

Andaházi amint kinézett az ablakon, elkiáltotta magát:

— Fogadjuk meg őket napszámba! — és vjjával az emberpiac felé mutatott. —Jobban esik a mutatás, ha más dolgozik! — azzal kirohant.

— Hé! Embereik! Mindenki ide!

A kaszások összenéztek, aztán megmozdult a sok fényes kasza. A kávéházból is kibotorkáltak a részeg föld- birtokosok, és a lépcsőről figyelték Andaházit. Hahotáz- tak egymást támogatva. Ismerték Andaházit, tudták, nagy tréfacsináló. Szabó főszolgabíró egy pillaruitra mintha kijózanodott volna, amikor végignézett a sűrű kaszaerdőn. Megborzongott.

— Na emberek! — kiabált ismét Andaházi. — Május van, igaz?! Első kaszálás. Mindenkit megfogadok, ha este nyolcra simára kaszáljátok a piacteret.

A parasztok tömegén halk moraj zúgott végig.

— Na, mi az? Talán nem tetszik!? Nem mindegy, hogy fűvet, vagy követ kaszáltok? Egyforma a fizetség!

Meglepődött arccal nézték egymást a kaszások, mintha 1 megnémultak volna.

— Na, nem feleltek?! — j

folytatta Andaházi. — Ai , dolgozni akar, az lépjen eU re! I

Még mindig nem mozdult senki. Bozsá István társát figyelte, gondolatai úgy peregtek, mint a film. A családját látta, az öt gyereket a dikón. Halkan, bajúsza alatt, mintha senkinek sem, vagy éppen mindenkinek mondaná:

— Öt gyerekem van! — és előre mozdították lábai.

Utána a többiek is előre léptek. Keserves szendergé- sükböl Andaházi parancsszava rázta fel őket.

— Kaszát fogj! Fend meg!

A tokmánybái előkerültek

a kaszakövek és egyre hangosabb lett a pengetés. Egy ütemre mozdultak a kezek. Mintha a rendet vágnák, húzták a kaszákat a bazaltköves piactéren. Minden fordulónál kaszát fentek, aztán ismét, újra és újra, amíg csak le nem áldozott a nap, sírtak a kaszák a kövön.

Bozsóné vacsorát főzött Várta haza az urát.

— Hiába, tudtam — mondogatta magában, mint reggel — Tudtam, hogy ma sikerül

Május volt, első kaszálás.

Vincze György

Rózsafák bombatölcsér fölött

A qyári park orvosa — A második otthon

Fák, díszcserjék, rózsák és virágok tarka karéjában szebbeknek, barátságosabbaknak tűnnek a szürke palával bevont téglafalak is. Még a buja pálmák és citruscserjék hazájából itt járt idegenek is megcsodálták már a nyíregyházi dohánygyár udvarán tarkáik) parkot. Itt is —, mint a falak oltalma alatt ----- serény kezek munkálkodnak. Szakértő kezekkel palán falják a gyenge hajtásokat, hogy szép, kellemes legyen a munkások második otthona. Az ablakokban pedig ott Risztének a gyári virágházban nevelt cserepes virágok.

Tavasz van. Az üvegházban lassan megürülnek a polcok, fogynak a kényen nevelt virágok. Elszállításra, kiültetésre várnak már a liláspiros virágú primulák és a friss csirába szökkent dáliagumók is. Csak a kényes fiku- szokból, phylodendronokból és sansevierlakból maradt még egy pár a melegen.

A kertész úgyszólván egyenként ismeri valameny- nyit.

— Ez a fikusz itt — mutat

az egyik selejtes hajtású növényre — beteg. Nem könnyű ám meggyógyítani. Talán egy évig is itt kell tartani, amíg helyre jön.

Szülőszoba, bölcsőde és kórház a virágház. S az orvos a 28 éves Hankovszky Jenő. Hat éve került a kertészeibe, az idős, tapasztalt Denk Antal kertész mellé. Bár már akkor elvégezte a kertészeti technikum

három osztályát, sokat tanult mesterétől. Ha erre jár még most is felkeresi és tanácsokkal segíti fiatal koJógáját.

A polcon, a sarokoan egy doDoz Hungária Super Matador...

— A csupasz csigák ellen használjuk. Nagyon elszaporodtak és jó étvágyuk van — teszi hozzá mosolyogva. — A primula levelét úgy kicakkoz- zák, mintha ollóval vagdaltak volna bele.

Hankovszky Jenő már gyermekkorában szerette a virágot. Teljesült a vágya, kedvére kertészkedhetik, s talán el sem tudna ettől szebbet, jobbat képzelni. Mert a virágot nagyon sokan szeretik, s jó érzés az; örömöt szerezni vele az embereknek.

Nyilik az ajtó, megérkezett a műtrágya.

— Ez is kell — mondja a zsákokra mutatva. — Valamikor itt bombatölcsérek voltak és építkezés közben töltötték fel a helyet. Tele van a föld téglatörmelékekkel és betondarabokkal. Némelyik helyen az egész földet kiékeli cserélni, különben nem lennének ilyen szépek a virágok.

A tervekről beszél, amit az idén talán már sikerül megvalósítania: szökőkutat építenek a béjárat mellett lévő parkba, a rózsáskert közepébe.

— Persze nem egyedül —

mentegetőzik. — A műhelybeli KISZ-fiatalok segítenek társadalmi munkában.

A kertész maga is fiatal. (Alig három hete nősült). S

lám ez új tervekkel jár. A feleség még szerződéses munkásként dolgozik ugyancsak a dohánygyárban, s leghőbb vágyuk, hogy véglegesítsék. A családalapításhoz több pénz kell. ö meg tovább tanul. Már az érettségi következik, aztán beiratkozik a felsőfokú kertészeti technikumba.

A virágok azonban nem vesznek tudomást az emberek gondjáról bajáról, ök nőni és virulni tetszelegni akarnaK. S a kertész megértő. Sokszor vasárnap is bemegy hozzájuk, nehogy szemére vessék; ,,szomjaztam, nem locsoltál meg.”

A parkban már kaszálják a buján nőtt, haragos zöld pázsitot. A járdaszegélyen hivalkodva díszük a bóbitás virágú nőszirom, levélbe szökkennek a rózsabokrok friss rügyei is.

A második otDhom. Itt, még a műszak után is könnyedén koppannak a léptek, mosolyog a kertész is.

Tavasz van és béke. KI gondol most arra, hogy hajdani bombatölcsérek fölött jár, amikor olyan szépek a virágok...

! Tóth Árpád

Békenagygyűlés volt Tarpán és Csarodán

A május 9-én megyénkben megindult békehón aj keretében vasárnap békenagygyűlést tartottak Tar pán és Csarodán. Tar pán mintegy nyolcszázan gyűltek össze a kultúrház nagytermében, ahol Perecsé- nyi Jenő elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazga- i tóságának párttitkára tartoitl előadást. A gyűlésen jeler

volt és felszólalt a hazánkban állomásozó egyik szovjet alakulat tisztje is; A nagygyűlés végén felolvasták azt a békefelhívást, amelyet a tar- paiak eljuttattak az Országos Béketanácsihoz.

Hasonló nagygyűlésre került sor Csarodán is, ahol Vezsenyi Andor elvtárs, a Magyar Nemzei Bank megyei fiókjának igazgatója tartott előadást.

Bőven virágozlak, jól kötöttek a gyümölcsfélék

Kora tavasszal is még na gyobb rügykárra számítottal a szakemberek. Most azonban amikor a virágzás lezajlott, az ország valamennyi vidékér megalapították, hogy a vártnál kisebb kár érte a gyümö esősöket.

Különösen az almások virágzására volt kedvező az időjárás.

A szolok kozux csak a melyén fekvő, homokos területek szenvedtek súlyosabb rügykárt.

Az esetleg bekövetkező utófagyok „foga alól” nagyjából kinőttek a már elvirágzoti gyümölcsfák. A szakemberek szerint a mínusz 2—3 fokos fagyokat a jelenlegi állapotban már jól bírnák.

A nap még nem jutott fel a homokdomb tetejére. A hajnali pára is csak oszladozott.

Bozsó Istvánéknál az asz- szony volt talpon. Az ot gyerek mélyen aludt a dikón. Ügy összekeveredett a tíz kéz és tíz láb, a rongyos pokrócban, hogy nehéz lett volna kiválogatni. Az asszony konyharuhába kötötte uránaSk a fekete kenyeret és piros hónaposretket. Közben azon járt az esze, „hátha ma, hátha sikerül . Mert egyszer sikerülni kell", — mondogatta magában és a reménykedés meg- szaporázta mozdulatait. Amikor végzett a pakolással a rokkant lábú vaságyhoz lépett. Nem szólt, csak megrázta ura kezét, amely lelógott a földpadlóra.

Bozsó István felült az - ágyon. Fojtottan köhécselt, amíg mezítelen lábára föl- ráncigálta a kopott bakancsokat. Nem beszélt. Kötésénél megfogta az összekészített ennivalót és kiment a kamrába. A kampósszegről leakasztotta a kaszát, aztán a kapuból visszanézett a küszöbön ácsorgó asszonyhoz és megbökte kalapját.

Mintha riadót fújtak volna a többi házak kapuin is most lépkedtek ki 'a kaszás emberek. Egyre többen, mert

mindig szaporodtak. A piactéren megsokasodtak.

Már a homokhalomra ült a nap. Sugarai ráverődtek a templom tornyán trónoló rézkakasra. S a rézkmkas pedig a kávéház kirakatának üvegére villantotta a csillogást. A sugárkévék betáncoltak a kávéházba is, álmos, lumpoló asztaltársaság közé. A cigány- zenekaron állapodtak meg. Fáradtan, idétlen hangszereléssel, de nagy igyekezettel húzták, mert a zömök, pör- ge bajszú Andaházi Jenő vezényelte a cigányokat.

— Na most' azt — rikoltott részeg hangján — azt, hogy:

Ültetek én sok ribázkét, barackot

nemes ember leköpi a parasztot.

A többiek is rázendítettek. De mindközül kivált Szabó főszolgabíró fülsiketítő kur- jongatása.

A piactéren voltak már vagy százan. Minden ember vállán fényesre kalapált kasza. Hallgatták a. kávéházban mulatóikat és várták a jószerencsét

S a szerencse nem késlekedett.

3