Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
Augusztus 15*re kész a víztorony — Nyolc Még ebben az érben eljut a kótaji víz Nyíregyházára és fél millió Hier víz naponta — Nagyobb megértést az építőiparnál! Cj fejlődési szakaszához érkezett a Nyírség fővárosa: épül a nyíregyházi egységes vízműrendszer, zavartalanabb lesz majd a középületek, lakóházak jó vizű ellátása, na gyobb lehetőség nyilik az ipartelepítésre. Az épülő víztorony már magasan a város házai fölé emelkedik. A járókelők közül sokan megkérdezték már az építőket: „Milyen is lesz hát ez az új létesítmény?” Tájékozódás végett kerestük fel a megyei tanács vb. tervosztályán Sárkányi Lajos gépészmérnököt, aki Budapesten, mint az ÉM. Mélyépítő és Tervező Vállalat: tervező mérnöke már dolgozott az új létesítmény egy szekrényt is megtöltő tervdokumentációjának elkészítésén. — Milyen költséggel és ütemezésben kerül sor e nagymérvű beruházásra? — A tervezésre, kivitelezésre és a berendezésekre összesen több mint hetvenmiUió forint népgazdasági beruházást kapott a város. Maga a tervezés mintegv két és fél millió forintba került. Ez az összeg természetesen kevesebb lett volna, ha az. 56-os ellenforradalom idején a tervdokumentáció egy része meg nem semmisül. Újra kellett terveznünk és ez késleltette a munkálatok megkezdését is. Az építkezés első fő üteme az 1962-es év volt. Eddig mintegy 32 millió forintot ruháztunk be. elsősorban a kótaji vízkiemelő telep és az onnan kiinduló nvomó- - vezeték megépítésére. Ebben az évben tpyábbi 18 millió forint a terv szerint előirányzott beruházási összeg, A fsnnma- raőó keretet 1964-ben kellene felhasználnunk. — Van-e ennek különösebb akadálya? — Igen. Köztudomású, hogy az egységes vízműhálózat generál kivitelezője az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A vállalat elmúlt évi munkájával meg voltunk: elégedve, mert a vízmű-építkezésnél túlteljesítette a terv- előirányzatot. Ebben az évben azonban — figyelembe véve az ezen a munkán dolgozók létszámát — nem remélhető terv szerinti munka. Pedig Nyíregyháza jó ivóvízzel való ellátása túlontúl sürgetés probléma. Mint alvállalkozó Társadalmi feladat, hogy ne legyenek: ÖREGEK, EGYEDÜL Ha elfogy a pénz... — Kapni mindig, adni soha — Rejtegetés presztízsből — Segítségadás időben Szép pénz 40 ezer forint egycsomóban, K. Józsefiének még sohasem olvastak ennyit a közébe. Elnézte egy darabig. Egész életében dolgozott érte, tengersok verejték- csepp, fáradtság, sok-sok lemondás zsugorodott össze a maroknyi pénzköícgben. Boldogságot érzett, mert . arra gondolt": nem Volt hiábavaló. Felnőttek a gyerekei, s most neki valóságos kis vagyona van. Többet ért a ház, de nem alkudozott, neki már ennyi is elég lesz öreg napjaira. i Kedveskedés 20 ezerért Könnyed volt és -gondfe- ledt/ amikor gyermekei helyeselték, a lépését: „Igaza van mama, meglesz velünk együtt.” Nyomban húszezer forinttal honorálta a gyermeki kedveskedést, a pénz másik felét takarékba tette. Fiához húzódott, nyomban tartási szerződést készítettek, amelyben biztosították az idős anyát: élete végéig gondozzák, ha beteg, orvosol tátják. — Már alig van valami a pénzből, elherdálták, velem meg úgy bánnak, mint egy vadidegennel. Intézzék el. K. Józséfné eseténél is szomorúbb a kép, ha fény derülne azokra az elhallgatott, meg nem írt szerződésekre, amelyeket presztízsből lepleznek az idős szülök. „Nem akarom, hogy kompromittáljam a tanító fiamat” —- mentegetőzött J. Ferencné. Ezért tűri a rossz sorsát, ezért elégszik meg á száraz reggelivel, pedig „de vágyódok reggelenként frissén forralt tejre!” ' Mi volna a megoldás a J. Fen-encnéhéz hasonló esetekben? Nem lehetné-e a törvény erejével ' megteremjem az időseknek kijáró legelemibb feltételeket? Két esetben van mód közbelépésre: a vagyontalanokat befogadják a szociális otthonok, a cselekvésképteleneket gondnokság alá helyezik, a tanácstól kirendelt hivatalos személy vigyáz a vagyonára. Akik házzal, nagyobb pénzösszeggel rendelkeznek, azok eltartási szerződésre szorulnak. *— Sokat tudnánk tenni az ilyenek érdekében, ha leküz- denék gátlásaikat és a saját éi óekükben tudatnák velünk a fiókokban rejtegetett tartási- és életjáradéki szerződésüket — válaszolják az igazgatási osztályon. Közös erővel felfedni! Több nyugalmat zavaró súrlódást szüntettek mér meg a tanácsnál a békéltető tárgyalásokon. De mód van árra is, hogy bírósági úton szerezzenek érvényt a szerződésben foglaltaknak, ha kell, a felbontással. Májusban a városi notarises aktívái látogatták meg az eltartottakat, feljegyezték panaszaikat, s az útról hamarosan összeáll egy alapos tanulmány. A tanácstagok, a KISZ szintén sokat tehet értük. A legfontosabb tapasztalat máris csel élt vés re késztet: az igazgatási osztály fo> kozott erővel igyekszik felkutatni, segíteni a magukra maradt öregeket. Angyal Sándoi í A GITÁROS Sok tapsot kapott Sóstón a televízióból is ismert nyíregyházi Ha way együttes. Szerénység és önbecsülés „...az egykori tirpák, aki szégyenkezett, pirult, haragudott valaha a csúfolkodó szó miatt, manapság büszkén a mellére üt: — Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomokjában. Mi műveltük meg a legelőnek se jó, szikes, mocsaras, budi boszorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta löldterületeket...” A Nyírség, Nyíregyháza erők szerelmese, Krúdy Gyula vetette papírra e sorokat jó negyven esztendeje. ö mondta azt is. hogy: „Szerencsés keveréke ez a fajid a szlávságnak és a magyarságnak. A férfiakban a szlávok munkabírása, józansága, szorgalma egyesült a magyar büszkeséggel és hoji- szer elemmel...“ Lapozzuk a város történetét, s tisztelettel, megbecsüléssel adózunk ezeknek az ősöknek. Az úttörőknek, cukik most kétszáztíz éve indultak el Szarvasról, hogy zsellérsi- get, koldusságot. vállaljanak a Károlyi- és Dessewffy- uradalmakban. Mert az előttük itt élők közül már csak ötven Családot jegyzett fel a krónika. Ezt olyan száz esztendő követte, hogy nemcsak lakói, de polgárai is lettek Nyíregyházának. A nyíregyházi ember városát szerető polgár lett, büszke, mintakár a debreceni cívis, rátarti, mint akár a miskolci csizmadia. És ez a büszkeség nem volt oktalan. 1754-ben 2754 lakos volt itt csupán, száznegyvenhat évre rá, 1890- ben már huszonhétezer. Harcoltak e város lakói a labancok ellen Bocskai oldalán, a császári csapatok ellen Kossuth mezítlábas seregében. Küzdöttek a nemes vármegye szabadságot és jógot tipró intézkedései, az egri érsek vallási kényszere ellen. És minden fenyegetés ellenére, hosszú évtizedekig nem akartak, s nem is választottak innen kormánypárti képviselőt, Kossuth Lajos viszont e város díszpolgára lett torinói mogánya idején. Sok érdemesét csináltak elődeink, bár tizedelt a kolera, dühöngött a tűzvész és az éhinség. És bár mi nem dobálózhatunk a várossáalaku- lás évszázadaival, a szorgalmas ősök vasakaratából itt szinte Váccal egyidőben épült még a vasút, de még azt is két emberöltővel előzte meg a mai Kossuth gimnázium. Polgári iskolá. ipari iskola, jótékony nőegylet, árvaház, betegápoló, óvoda, olvasóegylet és dalárda dicséri a város egykori lakóit. Inézédj Györgyöt, aki a várossáválás első éveiben vállalta a nyíregyháziak ügyeinek fáradhatatlan intézője szerepét, Hat- zel Antalt, aki tagja volt az 1848-as, trónfosztást kikiáltó szabad magyar országgyűlésnek. Gőzfürdő, népkert, közvágóhíd épült. Az intézmények egész sorozata fűződik a múlt század utolsó évtizedeihez, amely a legtermékenyebb volt valamennyi között a fel- szabadulásig. Múlt nélkül nincs jelen. Elíeléjtjük-e mindig haladó városunk történetét, olyan történetet, amely példáját adta az áldozatkészségnek, a társadalmi munkának, az élni, fejlődni akarás lelkesedésének? Nem, de nekünk mát könnyebb a dolgunk. Nem kell megküzdeni a tunyaság a tétlenségre, tehetetlenségr. kárhoztató álmosság ellen. A haladás tüdőt, mellett tágíté levegőjében élünk, ezért az iránytűnk a merész, bátor kezdeményezés lehet — zökkenők nélkül, és végre igazi anyagi, társadalmi lehetőségekkel! Tudjunk örülni mindennek ami új, tudjuk szeretni, építeni házainkat parkjainkat, utcáinkat, hiszer azok végérvényesen és teljesén a mieink. Gondoljuk csak meg. ígj van ez egészen? Városunkról kérdeztünk .« minap egy budapesti művészt Jó szemmel látta meg, el ü mondta: „Nem eléggé patrióták a nyíregyháziak. Másutt a legkisebb sikerrel eredménnyel is reprezentálnak. Itt nem tudnak büszkéi lenni az emberek árra. amiir I megdolgoznak., ami a hírüké I adná." Talán szokatlan, mindenesetre elgondolkoztató ez a vélemény. És aktuális a kérdés: szeretjük, , becsüljük«e eléggé közvetlen környezetünket, városunkat úgy, ahogy azt a táj szülöttének, fogadott gyermekének kellene? Ismerjük, tiszteljük vajon méltóan az ősök, a városalapító honatyák munkáját, érdemeit? És a ma munkájában érvényesül-e megfelelően a sajátunk szemlélete? Ez a város, amely történelmileg rövid -fennállása alatt Benczúr, Krúdy, őzamue'v városának nevezheti magat, most ünnepli a privilégizált szabaddá való nyilvánításának százhuszonötödik évfordulóját. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy már nemcsak, sőt egyáltalán nem a sötét emlékű tíszaeszlári perről ismeri az ország, a világ. A nyíregyháziak, megtalálták helyüket a mában, _s hangyaszorgalmukkal a még eléggé hiányos lehetőségeket is pótolják. Nem akarunk mi többek és nagyobbak lenni, mint más városok. De azt sem tehetjük, mint a nyugatimádók, akiknek minden jó, ami máshonnan való. Van bennünk olykor kishitűség, gátlás, a mértékletes magunk becsülés hiánya, ami esetleg már abban is megmutatkozik, hogy a Váci utcára megyünk cipőt vásárolni, holott a nyíregyházi készítményeknek hírük van a fővárosban, sőt külföldön. Legyünk büszkék rá, amink van, még ha az nyíregyházi is. Becsüljük meg városunk sikereit bármilyen területein jelentkeznek azok, egy városbeli mérnök tervében, iró színdarabjában, könyvében, festőművész miskolci, pesti sikerében. Az egyik szomszédos nagyváros vezetője járt a napokban Sóstón. „Szívesen elvinnénk ezt a gyönyörű öltözöl magunkhoz, így, ahogy vanH — tette szóvá. Vajon mi, akiknék örömünk télhét benne, észrevettük már ezt as öltözőt? Észrevettük már a nagyszerű fejlődést, az építkezésekben, a2. iparosításban, a járdák, utak kövezésében, a modem világításban? Mert az Idegenek igenl Ápoljuk múltunk emlékeit, mégpedig sokkal jobban az eddiginél. Ápoljuk az utcák elnevezésében, nagyjaink Krúdy, jósa, Szamuely — emlékére állítandó szobrokban, amit teljesíteni kötelező adósság. És kellene egy állandó várostörténeti kiállítás. Egy képes, szépen szerkesztett útikalauz, amely pótolhatná a város jelenkori történelmének hiányát is. S vajon nem lenne helye valahol egy tirpák múzeumnak, vagy csak egy múzeumi saroknak, hiszen lassan feledésbe megy az évszázadokkal, sőt évtizedekkel korábbi élet. És a jelen. Az élet, a városépítés közel sem olyan nehéz féladat, mint régen volt, hiszen százmilliókat költ ránk az ország. Ebben az öt esztendőben ezer- kilencszázmilliós központi beruházással gazdagodik Nyíregyháza, s értékeiben épít annyit, mint a múlt század derekától az első Világháborúig. . „ Hogy mink van, sortat halljuk. De talán mégsert eleget, s talán nem csodáljuk eleget. Egy újjáalakuló váiósufiit • ;,n. Téglákkal, vasakkal, betonokkal és csa.urnákkal teli. Ezek a csatornák nekünk a •özet, tehát a homoksivatagban az életet jelentik. De riol van a honokwi.- tag? Csak a közelségét érezzük olykor nas;y széljáráskcr. És ha több 'esz a.z erdőnk, parkunk, egészségeseim ’esz a nyíri oázis. Lágyén ttüan nyírségiesebb is? Lehetne. Nevelhetnénk egy szép ligetet — nyírfákkal. Ha mar itt tartunk: abban is lehetünk patrióták, hogy _ lobban óvjuk, amink van, mégha az egy szál virág is a parkban. Nekünk, mándannyiunitnak ' virít. , , , . A jelen színes, ‘ártalmas. A jövő méginkább az lest. : Olyan, amire lokálpatriótiz- l mus nélkül lehetünk büszkék. Kopka lan*» építi a több mint 44 méter magas víztornyot a Budapesti egyes számú Mélyépítő Vállalat. A budapestiek mindent elkövetnek, hogy a tervezett határidő előtt elkészüljenek, de munkájukat olykor akadályozzák az anyagellátásnál előforduló szállítási nehézségek. Már több esetben fordultak segítségért a generál kivitelezőhöz, de csalc immel, ómmal segítettek. Ezt tetőzi az építőipari vállalatnak az az elgondolása, hogy az 1964. december 21-i végelegcs átadási határidőt 1965. augusztus 15-re akarja kitolni. Sajnálatos, hogy az Építésügyi Minisztérium ezzel egyetért!!?) A víztoronyépítők ennek ellenére vállalták, hogy a terv szerinti ez év vége helyett már augusztus 15-re átadják a létesítményt a víz fogadására. — Ebben az esetben a város mely részei kapnának először vizet? — A vízellátás ebben az évben meglehetősen szakaszos lesz, mert a mintegy tíz kilo- métér hosszú, főkörvezeték építését mé.a nem tud ink teljesen befejezni. Ennék egy része ugyanis a később megnyíló Nagykörút alatt vezet majd, de ezt a munkát még nem lehet megkezdeni. Azonban teljes hosszában már ez évben üzembe tudnánk helyezni a stadion melletti üzemviteli telepről a Kossuth utca, Kossuth tér, Zrínyi Ilona utca, Kalinin utca útvonalon át a víztoronyig vezető szakaszt. Innen— a másik Jókörvezetéken át — vizet tudunk adni az Arany János utcai bérházakhoz, is ahol tudvalévőén nem kielégítő az ivóvízellátás. A Rákóczi út egy részén tulajdonképpen már be is fejeztük egy elosztóhálózat építését. Ezen keresztül jut majd el a víz a főhálózat másik ágába, s innen a Mező utcán és a Vasgyár utcán át az épülő konzervgyárig. Tervén felüli él- képezlésünk, hogy a Vöröshadsereg útján most folyó csatornázási munkákkal egyidőben megépítjük a vízvezetékrendszert is. Ez kettős célt szolgálna: egyrészt azt, hogy nem árkolnák kétszer is az utcát, másrészt jó ivóvizet tudnánk adni a kórháznak, a Bocskai utcán és az Incéit soron épült új Akóházaknak is. A fó-kor* vezeték és az elosztóhálózat mentén víznyerés céljából ejektoros közkutakat létesítünk. — Biztositjak-e a város teljes vízellátását a Kó táj ban épült kutak? — A kótaji határban 7 bő vizű artézi kút Van, amelyek nagy teijeaítmémyű öú- várszivattyukkal emelik ki a vizet. A kutak napi hozama mintegy 8 és fél millió liter víz. Ez — figyelembe véve a konzervgyári vízigényeket is — hosszú időn keresztül fedezi a szükségletet. A Krúdy Gyula utcában már épül a víz- és csatorna üzemi vállalat üzemi telephelye és székháza. Sürgető feladat — és ez is a város mielőbbi ivóvízellátását segítené elő —, hogy az illetékes hatóságok mielőbb megalakítsák az új vállalatot, melynek feladata lesz a nyíregyházi egységes vízműrendszer zavartalan üzemeltetése — fejezte be nyilatkozatát Bárkányi Lajos. Tóth Árpád hogy bejussak a szereletház- ba... így sírta el panaszát a napokban K. Józséfné, add, a nagy jussolás óta Vándorol egyik gyermekétől a másikhoz. Már a szomszédok, az idegenek is sokallják, ahogy gyermekei . bánnak. . vele. Ahogy fogy' a ' pór . úgy foszlik szét a. nem is olyan régi határtalan ragaszkodás .., „Ajánljanak valakit..." — Nem általános ez Nyíregyházán, de évente több el- aggot, magára hagyott idős ember nyitja ránk az ajtót, s panaszolja, az eltartó rá se hederít a tartási- és élet- járadéki szerződés megtartására. Ezt mondják a városi tanács igazgatási osztályán, ahol időközönként azt ellenőrzik, valóra váltják-e ígéretüket az eltartásra vállalkozók. • Jelenleg 18 eltartási szerződésről tudnak az osztályon. Ezék jórésze arról szól, hogy az idős, elaggott ember tartása, gondozása ellenében eltartójára hagyja házát, egyéb ingatlanát. Leginkább fiatal, lakás nélküli újháza- 6ok vállalkoznak erre. Az újházasokkal az idegenekkel nincs baj. Hanem a családtagok! A legtöbb öreg valóságigal retteg attól, hogy közeli rokon vállalkozzék gondozónak. Nemrég például égy idős asszony azzal kopogott az igazgatási osztályon: ajánljanak neki egy rendes fiatal házaspárt, rájuk hagyja a háromszobás saját házát, ha eltartják, gondozzák. A rokonokkal már megjárta, ők mindig csak kapni akarnak-. • „Kompromittálnám a fiamat..." — Lehetséges, hogy csak 18 idős embert kellene eltartani Nyíregyházán? I — Mi tudunk csak ennyiről. Valójában azonban ennek a többszöröse található.
