Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Kádár János elvtárs beszéde a szakszervezetek XX. kongresszusán

az élet sok más területén — a szakszervezetek igen jelentős és nagy segítséget nyújtottak a párt harcához. Éreznie kell ezt mindenkinek, aki a szakszervezetben dolgozik, akár függetlenített, akár nem. Ez a munka erkölcsi tartalma.

Amit az osztályon tudat parancsára tesz az ember, azért nem jár prémium és ne is járjon soha. Nincs az a prémiumboríték, amelyik pótolni tudná azt, hogy osztályomnak, a dolgozó népnek tudtam szolgálatot tenni-,

segítettem népünk nagy történelmi harcát a szocializmus építéséért.

— Sokat segített a szak- szervezet a szocialista öntudat erősítésében is. A szocialista munkaverseny kezdeme- nyezésében és szervezésében a szocialista brigádmozgalom szervezésében és propagálásában és még sok más területen nagy és növekvő szerepe van az öntudatnak. Nagyon figyelemre méltónak tartom, hogy nem egy felszólaló szintén említette —. hogy vigyázzunk a szocialista címért harcoló brigádok alakításának a serkentésében, nehogy megalkuvó módon valamit is engedjünk ennek a mozgalomnak a nagyszerűségéből és hatalmas erkölcsi erejéből. Valóban úgy van, hogy legyen inkább 39 helyett csak 33 ilyen brigád, semhogy a mozgalom nagy erkölcsi erejéből valamit is engedjünk.

— Az, hogy a szakszervezetek hatalmas támaszai' a pártnak, nem újkeletű dolog. A felszabadulás előtt, a Horthy-fasiszta rendszer negyedszázadában, mint tudjuk, a munkásosztály forradalmi élcsapatának, legön tudatosabb harcosainak. , a szakszervezetek voltak fő támaszai. Ez nemes hagyomány nálunk és talán nem hiba, ha megállapítjuk, hogy 1956. után visszaállítottuk a régi egészséges helyzetet a párt és a szakszervezet

viszonyában is.

— Meggyőződtünk abban a helyes jelszóban, hogy a szak- szervezeteik a munkásosztály leghatalmasabb osztáiyszerve- zetei, a munkásosztály forradalmi élcsapatától, pártjától nem lehetnek függetlenek, viszont szükséges, hogy önállóak legyenek.

— Nem tudom, hogy ebben a ieremben mi az arány a párttagok és a pártonkívüliek között, de ásd tudom, hogy a több, mint háromszázezer szakszervezeti tisztségviselő között hatalmas pártonkív'ü- li tömegek vannak. És azok az emberek teljes meggyőződéssel vallják és hirdetik a párt politikáját, harcolnak megvalósításáért.

— Emlékezzünk csak, voltak olyan évek, amiKor a szervezettség foka nem 9U százalék volt, mint most, hanem 100, sőt néha 102 százalék is, (derültség) s elég magas volt a tagdíjfizetés részaránya is, mert a szervezést leegyszerűsítették, s mindjárt ott, ahol a fizetést adták, le is vonták a szakszervezeti járulékot. Ez most nincs. Most a szakszervezetek önállóak, lehet, hogy a mostani 90 százalékos szervezettség majd később több is lesz.

— Nyugodtan mondhatjuk: a pártnak nagyszerű fegyvertársa a szakszervezet, s a fejlődés szempontjából is egészséges az az irány, amelyet a szak- szervezetek ma követnek, j Pedig ez nem is olyan

egyszerű.

— Ahhoz, hogy a szakszervezet nálunk ma jól dolgozzék, figyelembe kell vennie a

megváltozott, társadalmi viszonyokat. Más a helyzet egy olyan országban, ahol a hatalom a tőkésosztályé, ahol az értéktöbbletet a tőkések vágjak zsebre, ahol a proletariátus valóban proletariátus, mert munkaerején kívül más vagyona nincs, és más a helyzet nálunk, ahol a proletariátus már nem proletariátus, hanem munkásosztály, amelynek kezében van a hatalom, rendelkezik vele, s a hatalmon keresztül rendelkezik a javakkal, a munka eredményével is. Itt a helyzet bonyolultabb.

— Foglalkozni kell a

szakszervezeteknek a termeléssel, meri itt most a munkásosztály önmagával találkozik. Hiszen a dolgozó, a munkás végzi a munkát, de rendelkezik a termelési eszközökkel és a munka eredményeivel.

fgy azután — ezt esik úgy képletesen mondom — a kö- veteléslistát voltaképpen önmagának is headhatná, (derültség) mert ez oszlúlj értelemben valóban így van.

— Nálunk a szakszervezetek megtalálták a helyes

utat, kialakították a megfelelő célokat és a munkamódszert, ahogyan a szorialista viszonyok azt megkívánják. Elmondhatjuk, hogy nálunk a szakszervezetek a kommunizmus iskolájává váltak, abban az értelemben, ahogyan ezt Lenin meghatározta.

— Szakszervezetein* máris sok bonyolult nagy feladatot vettek át az államtól: a társadalombiztosítást, a beteg- ellátást, az üdülést, és sok egyebet. Mint látható nagyon sóit tekintetben megvan már a társadalom saját ügyintézése, nagyon sok feladat van már a szakszer re'.etek kezében és mindig több tesz.

— A burzsoázia propagandistáinak persze sehogy nem tetszenek a mi szakszervezeteink, Azt mond iák. hogy „micsoda szakszervezet az ilyen, nincsenek sztrájkok. Nézzék meg nálunk: szabadság van, sztrájk van, Franciaországban is, Nyugat-Né- metországban is. Hogy-hogy nincs sztrájk a szocialista országban? És a rendszer elten sem harcolnak?”

— "Ez azonban a munkásosztály alapvetően megváltozott helyzetéből magától értetődően adódik.

— Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály ostobább, mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osztály és sztrájkot szervez, harcol saját rendszere ellen? Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztályhelyzet megítéléséből és osztályöntudatából következik.

— És a követelések, a dolgozók érdekvédelme? Örvendetes és egészséges, hogy a kongresszusi okmányokban, a beszámolókban, sőt a felszólalásokban is uralkodik az az állásfoglalás, hogy azt, amit el akarunk osztani,, előbb meg kell teremtenünk. Az osztályharc íő frontja a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás. mellett döntően a termelés. Mert ha a termé é*: " o munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet.

— Ezzel az életszínvonallal arányban kell dolgozni is. Az átlagsúlyban, meg a napi átlagkalóriában körülbelül a világ- színvonalon állunk, ha a termelékenységgel is legalább ott leszünk, akkor

nem lesz semmi hiba. (Derültség, nagy taps.)

— Sok konkrét igény hangzott itt el, pedagógusok, a paciensekkel közvetlen érintkezésben nem lévő orvosok, betegápolók és más- dolgozó kategóriák bérproblémáját említették. Valóságos, létező problémák ezek. Engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy a pártkongresszuson elhatározott és január 1-i hatállyal bevezetett intézkedések — az alacsony nyugdíjak emelése, a biztosítás, a kórházi kezelés, kiterjesztése és mások — évi összegben, 584 millió forintot jelen ;enek.

— A pártkongresszuson más intézkedésekről is határozat született. Így arról, hogy a kétgyermekes családok családi pótlékát is javítani kell és azonkívül vannak különböző fizetésben elmaradt dolgozó kategóriák, amelyeknél 1957. óta nem volt béremelés. De arra is kimondtuk a szentenciát, hogy csak az első fél év' tervtelje- sítésének ismeretében határozunk el bármi* is. Nem térhetünk el az utóbbi évek gyakorlatától, a népgazdaság szilárdságát és biztonságát bem vészéivezteth“'lük, még akkor sem, ha egyébként jogos és figyelembe veendő igényekről van szó.

— Természetesen nem hiba, hogy itt a kongresszuson felvetették ezeket az igényeket. Helyesen tették. Tartsák számon, különösképpen a szakszervezet foglalkozzék velük, de pillanatnyilag én felelősséggel mást nem mondhatok.

A mi erkölcsünk parancsai

Óriási feladatok a gazdasági építésben

1963 május 12.

— Ebből következik az, hogy jó ha a szakszervezetek az egész munkásosztályt, az egész dolgozó népet mozgósítják az ötéves terv megvalósítására, a tervek teljesítésére. Meg kell mondanom, hogy a gazdasági építésben óriási feladatok állnak előttünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még azokban az években vagyunk, amelyekben erőteljesen támogatnunk kell a mező- gazdaságot, hogy az egykori kisparcellás vergődés, kínlódás helyébe a virágzó . szocialista nagyüzemi gazdálkodás lépjen.

— Fejleszteni kell az ipart, a közlekedést és más területeket is. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy teljesítsük az 1963-as tervet, amelyet nagyon nehdz körülmények cs komplikált viszonyok között kezdtünk el.

— Azt is meg akarom mondani, hogy amikor egy hónappal ezelőtt végre beköszöntött a tavasz — ez az első hónap egyébként nem volt rossz időjárás szempontjából — a mezőgazdaság siralmasan el volt maradva, de a parasztok megfogták a munka boldogabbik végét. A minap alkalmam volt egy kicsit körülnézni az országban. Szépen megy a munka. Meg nem művelt földet csak egy helyen láttam. A múlt héten tapasztalt kép bíztató, nyomják a gombot, igyekeznek.

— Az iparban nem kevesebb a feladat. Az' 1963-as terv első negyedévének feladatait nem teljesítettük. Január és február rossz volt, márciusban már szinte ugrásszerű volt a fejlődés, de ez nem tudta pótolni a januári és februári lemaradást. A lényeg az, hogy bár ..az ipari termelés a múlt évihez képest 5,3 százalékkal növekedett, a terv teljesítésében nem értük el a tervezett szintet. Tudomásul kell venni, hogy első

negyedéves tervünket nem tudtuk teljesíteni, kivéve egy pontját, a munkabér kifizetését. (Derültség.)

— Természetesen semmiféle csalásról nincs szó, nem működött zavartalanul a szállí- tás, itt volt a hideg, s ezért nem tudtak dolgozni, a bért pedig ki kellett fizetni. Azt szeretném jól az 'elvtársak emlékezetébe vésni, hogy amikor a kongresszusról hazamennek, a fő feladatok közé sorolják az 1963-as terv teljesítéséért folytatott harcot. "Be kell pótolni az elmaradást, s a legtöbb vonatkozásban be is lehet pótolni.

— Rátérek az életszínvonal kérdésére. A kongresszus egyik okmányában azt olvastam. hogy: feladatunk az életszínvonal állandó emelése, illetve annak elősegítése.

Ez hibás tétel. Az életszínvonalat nem lehet állandóan emeliii. Ezt minden józan gondolkodású ember tudja. Az életszínvonalat lehet rendszeresen emelni, s a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Ez a helyes kifejezés.

— Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet élet- színvonal emelést elhatározni, ha megtermeltük és megszilárdítottuk annak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell és akkor megint lehet az életszínvonalat egy kissé emelni. Ezt nevezik az éleszínvonal rendszeres emelésének.

— Brutyó elvtárs beszámolójában ‘is szó esett , arról, hogy az életszínvonal megítélésénél nagyon fontos a meglévőt biztosítani, erősíteni és becsülni. Nem akarok részletekbe menni, de meg kell mondanom, hogy a mi országunkban a dolgozó emberek életszínvonala általában nem rossz.

— Más, helyes elvek is elhangzottak ezen a kongresz- szuson. Brutyó elvtárs beszámolójában mondotta, az a helyes, hogy aki többet dolgozik, többet ad a közösségnek, az az anyagi javakból is nagyobb mértékben részesüljön. Szeretnék itt egy erkölcsi jellegű kérdést felvetni. A mi közösségünkért, a mi osztályunkért, a mi népünkért, ha kell dolgozűnk. ha kell harcolunk. Ez a mi erkölcsünk első parancsa. A másik pedig, hogy vállalt kötelezettségének mindenki tegyen eleget és a munkában, a kommunista er- köles követelményeinek megfelelően «állj ont helyt.

— Dolgozó népünkön belül nagyon kevés a haszontalan ember. Ezt mi sohasem felejtjük el. Kevés, de van. Ezért van dolgozó munkás, és van nem dolgozó munkás. Nem azért, mert munkanélküli, munkája volna, de nem dolgozik. (Nagy derültség.) Azután van dolgozó alkalmazott és van nem «dolgozó "alkalmazott. Az utóbbi is állásban van, de nem dolgozik. És így van ez más területen is.

— Ha mi meg tudnánk oldani, hogy a nem dolgozó ne jusson hozzá ahhoz, ami neki úgy sem jár, akkor lehet, hogy hamarabb tudnánk, például a pedagógusoknak is valamit nyújtani.

Hadd mondjak egy példát. Néhány héttel ezelőtt valamilyen ügyben Kanadában járt valaki, s ott összekerült annak idején útlevél nélkül kiment honfitársainkkal. A kanadaiak panaszkodtak az életkörülményekre, a helyzetükre, s általában az életükre. Az itthoni magyar azt mondta: nem értem magukat. Annak idején kiszaladtak, mert sok mindennel nem voltak elégedettek, most itt vannak és mást se hallok maguktól, csak panaszt. Tulajdonképpen hol, vagy hogyan szeretnének élni? Erre azt mondja az egyikük: úgy szeretnénk, ha lehetne, hogy otthon dolgozzunk és itt, Kanadában kapjuk a fizetést. (Derültség.) Miért? Azt hiszem azért, mert ott sokkal többet kell dolgozni, mint idehaza, aztán nincs ingyen betegbiztosítás, nincs sok más, ami Magyarországon megvan a dolgozó embernek: de a névleges bér valamivel magasabb.

— Az előbb említett felületesen dolgozó munkásembernek is meg kell mondani, hogy így nem lehet. Még Horthy idejében, amikor a tőkésnek dolgozott az ember, akkor is becsületbeli kötelességének tartotta, hogy rendesen elvégezze a munkát, amire vállalkozott. Közben azért mi verekedtünk a tőkéssel, de öntudatos munkásember számára becsületbeli kérdés a munka, és különösképpen az ma, amikor ettől függ az emberek általános boldogulása.

— Elvtársaim! Azt szeretném kérni önöktől, tegyenek meg mindent, hogy a dolgozók vegyék nagyon komolyan a munkát.

— Jelenleg az építkezéseken, tekintettel a nagyszámú, vidékről utazó emberre, minden második szombat szabad. De a munkanapnak számító szombaton a munkaidő csali három óra, hogy hamarabb szabaduljanak, s a hét másnapjain valamivel több. Így jön ki a 48 óra. Arra van szükség az építőknél — nemcsak az építőkre vonatkozik ez, hanem másokra is, ahol hasonló a helyzet, hogy ez a bizonyos második szombat legyen tényleges munkanap. Munkanap, úgy értjük, hogy azon a napon is 8 órát dolgozzanak. Mert mit is lehet dolgozni egy háromórás munkanapon? Mire akkurátusán leverem a port a sapkámról, a szerszámokat előszedem, körülnézek, rágyújtok, megkérdem mi van, holnap milyen munkára van kilátás, rendesen kirakodok* már másfél óra elmúlt: és na a nálunk szokásos módon akarok fejronfot csinálni, akkor már el kezdhetek csomagolni, mert nálunk nem a munkaidő vége után kezdenek csomagolni, hanem jóval előtte, hogy akkorra már be is fejeződjék. (Derültség) Nézzék meg, hogy télen a bányászok mit csináltak. Hozzájuk fordultunk, s ők becsületbeli ügyüknek tartották. hogy segítsenek.

Most kicsit hasonló helyzetük van az építő munkásoknak, részben a közlekedésieknek, s aztán majdnem minden iparágban vannak hasonló problémák. Most azt mondjuk: elvtársak nézzétek meg. hogy jól megnyomva a gombot, egy negyedév alatt hol érhetjük utói magunkat, mert hogy aztán hogyan megyünk tovább a terv teljesítésétől függ.

A pénz nálunk stabil, a takarékban több mint tízmil- liárd forint van. Van fedezet. van áru a forgalomban,.

Ha az egyensúlyt felborítjuk, kinyomunk még' egynéhány milliárd papírt valódi fedezet nélkül, összekeverjük az egész népgazdaságot és megingatjuk ugyanazoknak az életét, életszínvonalát, akiknek segíteni akarunk. Ezt pedig nem lehet. Tartjuk tehát a régi álláspontot: ha meg van a lehetőség, nem fogunk késlekedni az életszínvonal emelésével. De. ha nincs meg a lehetőség, nem fogjuk megszavazni. Ez nálunk törvény, a lelkiismeret és a becsület kötelez minket erre.

Politikánk a szocializmus erőit növeli

Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy mi nem liberális politikát, nem dogmatikus és ‘nem revizionista politikát folytatunk, hanem marxista-leninista politikát. _ Ezzel összefüggésben emlékeztetett néhány dologra, amiben bizonyos vita is kialakult. Emlékeznek ezekre: pártonkívüli is betölthessen közfunkciót.

Azután legutóbb, hogy az egyetemen, főiskolán ne a szülők 1938-as foglalkozását nézzék, ha elbírálják, hogy felveszik-e a je- lenkezőt, vagy nem. Több ilyen intézkedés volt.

Mindennek az a rendeltetése, hogy • a szocializmus erőit növelje, és — meggyőződésünk szerint — feltétlenül növeli is — mondotta Kádár elvtárs.

— Ilyen intézkedés volt legutóbb a közkegyelem, az amnesztia is. Az emberek általában megértették, mi ennek a célja, rendeltetése. De az emberek egy része nem értette, vagy félreértette. Voli—-sfile*es «üvtársak, akik osztáyharcos céljainkat féltették. Nem sokan, de voltak.

Ezeknek az elvtársaknak is meg kell érteniök, -miről van szó. A közkegyelem a mi rendszerünk erejét növeli. A Magyar Népköztársaságot ezután sem lehet bántani, összeesküdni sem lehet a Magyar Népköztársaság ellen, mert megvannak ugyanazok a szervek, amelyek a közkegyelem előtt megvoltak, a zárkák is megvannak. férőhely is van, és aki akar. aki oda igyekszik, az oda fog jutni.

Mi hiszünk elveinkben, esz- otei-V'a-, meggyőződésünkben, és biztosak vagyunk ab- uan, hogy a kegyelemben részesültek nagy része nem fog többé az állammal összeütközésbe kerülni.

— Vannak, akik az amnesztiát jobbról értették félte. Nos, a Magyar Népköz- társaság szocialista állam, népünk a szocialista társadalmat építi, és itt törvény a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, törvény rendszerünk humanizmusa, de

semmiféle kapitalista restaurációról nincs, és nem is lesz szó.

— Rendszerünk, társadalmunk ebben az irányban halad tovább: a szocializmus építése, a szocialista demokrácia irányába. Meg szeretném említeni azt is, hogy mind kisebb mértékben, de néha felbukkan olyasfajta bizonytalanság is a rendszerért aggódó emberekben, hogy nyugodalmuk bizonyos személyhez fűződik. Nos, ez a politikai vonal — ezt mindenki tudja most már — nem egy ember, vagy nyolc ember politikája, még csak nem is nyolcvané. A mi politikánk, a milliók politikája Magyarországon. És ezt nem változtathatja meg senki, sem az országon belül, sem az országon kívül. (Nagy taps.)

Őrizzük meg elődeink jó hagyományait

— Ez a marxista—leninista, kommunista politika. Elvileg helyes, kiáltotta a gyakorlati próbáját és nekünk az a kötelességünk, hogy oft a politikát erősítsük tovább, most már a cselekedetek erejével még nagyobb mértékben valósítsuk meg az életben, a valóságban.

— Szakszervezetünk dicső történelmi célra teltinthet vissza. Minden tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik a magyar szakszervezeteket valamikor megalapozták és elindították útján.

— Nekünk, akik most itt vagyunk, az a kötelességünk, hogy elődeink jó * hagyományait megőrizzük, tovább erősítsük, hogy még erősebb legyen a magyar szakszervezeti mozgalom.

— Van tehát jó politikánk, van harcedzett forradalmi pártunk, amely vezet minket. van harcedzett, öntudatos internacionalista munkásosztályunk, van be-' csületes, jól dolgozó, öntudatos, a szocializmus útjára lépett parasztságunk, van értelmiségünk, amely magáévá teszi céljainkat

és dolgozik értük.

(Folytatás a 3. oldalon.)

(Folytatás az 1. oldalról.)

ne vegyék puszta udvariaskodásnak, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagyra értékeli a magyar szakszervezeti mozgalmat és fötámaszának tartja harcában és a munkájában. (Nagy taps.)

— A szakszervezet az az osztályszervézet amely pártunkat — a munkásosztály forradalmi élcsapatát — a legerősebben összeforrasztja saját osztályával, a legerősebben és mind fokozottabb mértékben összeforrasztja a dolgozó néppel, a munkások, a parasztok, az értelmiség tömegeivel.

— Az építőmunkában, a termelésben, a közoktatásban, sőt még a kultúrában is és

Segített a szakszervezet a szocialista tudat erősítésében