Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

67 ezer szervezett szabolcsi munkás üzenetét visszük a kongresszusra Beszélgetés Szűcs Lajos elvtárssal, az SZMT vezető titkárával 13 küldött képviseli me- pyénket a magyar szakszerve­zetek ma kezdődő XX. kong­resszusán A nagy esemény­re való elutazás előtt kér­tük meg Szűcs Lajos elvtár­sat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárát, vá­laszoljon néhány — a megye szakszervezeti munkájával kapcsolatos — kérdésre. — Hogyan késiültek s szabolcsiak a kongresszusra? — A felkészülés már az elmúlt évben, az alapszerve­zetek, maid a középszervek választásával megkezdődött, azután a szakmai kongresz- szusokkal folytatódott. A ké­szülődés Igen nagy pozitívu­ma, hogy a szakszervezeti munka széles társadalmi ala­pokon nyugszik. Különböző társadalmi bizottságokat hív­tunk életre, amelyek felada­ta az egyes szakterületeken segíteni, ellenőrizni a szak- szervezeti munkát. Tag.iai tá­jékoztatják a vezetést, fonto­sabb dolgokról az elnökség elé készítenek anyagot. Je­lenleg az SZMT-nél az 59 fős választott szerv mellett 165-en tevékenykednek a kü­lönböző munkabizottságokban, A tíz szakmai megyei bizott­ság 269 fős választott tagsá­ga mellett 773 a társadalmi aktivisták száma. Kiemelke­dően jó a termelési-, bér- és munkaügyi bizottságok mun­kája. — javult az alapszervezetek tartalmi munkája? — Az SZMT nagyobb ha­táskört kapott, jobb irányító­ja lett a megye szakszerve­zeti mozgalmának. Megyei bizottságaink egyre hozzáér­tőbben végzik sajátos szak­mai feladataikat. A tartal­masabb, jobb irányítás hatás­sal van az alapszervezetekre is. A tagság fejlődött, érett­sége igen nagyfokú. Bizonyí­téka. hogy a választások ide­jén bátran bírálták a veze­tést, de a bírálatban mindig ott volt a segítő szándék. 1961-ben 8761 aktivistánk volt, jelenleg 12100. Elsősor­ban a bizalmi hálózat fejlő­dött. A bizalmiak felelősséget éleznek munkájukért. Nagyra értékeljük ezt, mert ez a szakszervezeti munka alapja. Problémáink között jelenleg a legnagyobb, hogy kulturális bizottságaink még nem talál­ták meg azt a helyes mód­szert, amellyel a tagságot ösz- sze tudnák fogni. Vannak eredményeink a felnőttok­tatásnál, hiszen több mint 7000 szakszervezett tagunk tanul. Keveset tettünk vi­szont a munkásakadémiák szervezéséért, az üzemi kul­turális élet pedig hanyatlott. — Éppen ezért fontos fel­adatunk, növelni az alapszer­vezetek erejét, önállóságát, hogy minél határozottabb le­gyen a munkájuk e terüle­ten is. — Mit tart Szűcs elvtárs az elmúlt évek eredményei közül a leglényegesebbnek? — A VII. pártkongresszus óta új tartalmat kapott a szocialista munkaverseny, va­lóban mozgalom lett a szo­cialista brigádmozgalom. Az egyének és brigádok verse­nyén kívül ezek hathatósan segítették a hároméves-,_ az ötéves terv első két évének eredményeit. Szabolcs-Szat- márban 701 a szocialista cí­mért dolgozó brigádok szá­ma, mintegy 7000 taggal. A már szocialista cfmet viselő brigádok száma május 1-ig 160 volt. minteey 2000 fő vél, Az utóbbi naDokban azonban sok vállalatnál ítélték oda e címeket — Ezek a brigádok nem­csak a termelésben, a szo­cialista emberfőt málásban ii kimagasló szerepet töltenek be. Maidminden tagjuk ta­nul valamilyen fokon. Nőtl az egymás iránti felelősség egymás segítése, becsülése Sok családi ház épült póldáu, e brigádok összefogásánál eredményeként. Ismerünk olyan brigádokat, amelyek tagjai azelőtt rendszeresen italoztak. Azóta leszoktak az alkoholról, családi életüket is rendbehozták. — A brigádmozgalom azon­ban nem mentes kisebb hi­báktól. Vannak üzemeink, ahol kizárólag a szocialista brigádmunkát tekintik a ver­seny egyetlen formájának. Ez fékezi az egyes emberek ver­sengési kedvét, akik mégnem szocialista brigádtagok, de jól dolgoznak. Vannak viszont vezetők, akik nehezen értik meg a mozgalom fontosságát, s csak a statisztika kedvéért alakítanak brigádokat. Külö­nösen gazdasági vezetőink nem veszik mindenütt szíve­sen, ha a szocialista brigádok tagjai bírálnak, ezért olykor le is hurrogják őket. — Ettől függetlenül a kol­lektíva ereje, akarata mind nagyobb. Nő a felelősség az üzemek iránt fejlődik, erő­södik a szocialista brigádmoz- galom. — Hogyan alakult a szak­szervezetek érdekvédelmi tevékenysége? — Nálunk a termelés a leg­fontosabb érdekvédelmi fel­adat, hiszen az anyagi javák bőségével lesz jobb a dolgo­zók élete. Am szakszervezett mozgalmunk nagy gondot for­dít a munkásbiztosításra, a munkásvédelemre. A társa­dalombiztosítási szolgáltatá­sokat már a tsz-tagság is él­vezi, így ezek a megye la­kosságának közel 96 százalé­kára terjednek ki. Évente több mint 130 millió forintot fizettünk ki családi pótlék, táppénz, gyógyszer és egyéb SZTK-juttatások címéin. A társadalombiztosítást segítő aktivisták hálózata kiterjed minden üzemre, intézményre. — Javult a munkásvédelem, különösen mióta létrehoztuk a munkásvédelmi őrségeket. Sajnos különösen a ml me­gyénkben, nem épülnek a be­ruházásokkal párhuzamosan a munkásvédelmi-, szociális létesítmények. Szerveinknek következetesebbeknek kell lenniük, ösztönözni, bírálni a gazdasági vezetést, hogy használják fel erre a min­den üzem rendelkezésére ál­ló saját erőforrásokat. Bal­eseti helyzetünk is rossz ké­pet mutat. Következeteseb­ben kell eljárnunk a jövő­ben a szabályokat be nem tartó vezetőkkel, dolgozók­kal. — A szakszervezetek foko­zottan gondoskodnak tagjaik üdültetéséről, pihenéséről. 1961 -ben 2901 szabolcsi vett részt szanatóriumi-, külföl­di-, illetve kedvezményes belföldi üdülésben, idén már 3578 tagunk üdülhet. Még többen mehetnének, ha a té­li idényre szóló beutalókat is igénybe vennék a dolgozók. Szép hegyi üdülőinkben a munka fáradalmait télen épp úgy ki lehet pihenni, mint nyáron. — Mit visznek kongresszusi küldötteink az országos tanácskozásra? — Beszámolunk a kong­resszusnak eredményünkről. A 67 000 szervezett munkás üze­netét is tolmácsoljuk: a sza­bolcsi dolgozókra bízvást szá­míthat ezután is a párt és a kormány. Megköszönjük a munkásosztálynak a termelő- szövetkezeteink száméra nyúj­tott nagyértékú segítséget, amely gépekben, beruházá­sokban, patronázs munkában és számos másban jelentke­zik. Elmondjuk, biztosak va­gyunk benne, hogy megyéink szorgalmas parasztsága ezt az elkövetkező években több áru termelésével, jobb munkával viszonozza. — Kérjük egyúttal a SZOT-ot, a szakminisztériu­mokat, hogy megyénk ipari beruházásait, rekonstrukcióit jobban segítsék, hogy gyor­sabban oldhassuk meg a munkaerőproblémát, — Ismertetjük a nemrég létrehozott szakmaközi bi­zottságok tevékenységét, prob­lémáit. Tolmácsoljuk a kong­resszusnak, hogy Szabotcs- Szatmár megye szervezett munkásai nagy odaadással dolgoznak ötéves tervünk, al­kotásaink megvalósításán. Kopka János Szabadtéri színpad DECEMBER Odakünn tombol a ferge- teg, farkasok csaholnak, az ablakon jégvirágok, de ide- benn a Műsor Főfelügyelősé­gen már a nyári szabadtéri színpad műsortervén munkál­kodnak. A jelszó: „Színvona­las műsorokat Budapest szín­vonalas népének!’’ A tervek szerint Sophokles: Elektráját és Racine: Phaedráját mu­tatják be egy műsorban, az előbbit ógörög, az utóbbit francia nyelven. JANUAR A Műsor Főfelügyelőségen lázas munka folyik. írógépek kattognak, telefonok csenge­nek. A szobákban megbeszé­lések, értekezletek, konferen­ciák. Készülődnek a nyárra. A tervek nagyon érdekesek. Szó van arról, hogy bemutat­ják Corneille: Cinna című ötfelvonásos tragédiáját Ka­zal Lászlóval a főszerepben, akinek régi álma ez a sze­rep. Tervbe vették továbbá azt is, hogy ,A—Z” címmel, a legjobb előadóművészek tolmácsolásában, felolvassák a lexikont, korhű jelmezek­ben, zenei aláfestéssel. FEBRUAR Ha semmi sem jön közbe és az idén is lesz nyár, ak­kor színvonalas műsorokat láthat, hallhat Budapest dol­gozó népe. A Műsor Főfel­ügyelőségen közölték, hogy a nyáron, több alkalommal is „Aforizmaestet" rendeznek a szabadtéri színpadon. Továb­bá „Régi magyar nyelvemlé­kek’’ címmel irodalmi műsort állítanak össze. A műsor el­végzése után a hallgatók bi­zonyítványokat kapnak. április Sajnos, az idén nyáron már nem tudják bemutatni Cor­neille tragédiáját, mert Kazal László nem ér rá. De látha­tunk majd egy vidám, zenés, irodalmi esztrádműsort. A Műsor Főfelügyelőség be akarja bizonyítani a hitetlen- kedőknek, hogy igenis lehet színvonalas esztrádműsort ősz- szeállítani. Több Kossuth-dí- jas író megígérte: írni fog a műsorba. De nemcsak magyar írókat kértek fel. Szeretné­nek például Hemingway-jel íratni egy könnyed franciás sanzont. A nagy amerikai realista Író még nem vála­szolt. MÁJUS Lázas munka folyik a Mű­sor Főfelügyelőségen. Nyaku­OLVASOm ÍRJA: Szerepcsere Megszokott kép: — a ta­vaszi napsütésben — az óvodák udvarán homoko­zókban játszadozó gyere­kek. Kicsiny lapátjaikkal, ásóikkal epítenek, „alkot­nak’’. Néhány napja Bák- talórántházán nem ez a kép fogadja az óvoda előtt járókat. A kicsinyek he­lyett a nagyok, — az óvo­da dolgozói — ástak, lapá­toltak a nemrégen elkészült két homokozó betonkoszo­rúja körül. Társadalmi munkában hozták rendbe az udvart, virágágyakat ké­szítettek, hogy tiszta, ba­rátságos környezetet vará­zsoljanak a gondozásukra bízott kicsinyeknek. / — falussy — Mile János segédfúró, nemrég Kiváló Dolgozó oklevelei kapott. A szennyespusztai tsz területén végzett kutatófúrás­nál dolgozik. ^'{ja az embei bízik magában Egyedül a hármaslogú sorozó előtt - „U pillanatot is sajnáltam“ - Ka hazajön Pali... Nemrég láttam egy kisfil­met: üvegfúvók, esztergályo­sok, kohászok, művészek, or­vosok s a legülönbözőbb fog­lalkozásúak kezükkel dolgoz­nak, alkotnak. A kéz volt abban a hős, címének is azt adták: Kezek, önkéntelenül erre gondofok, mikor megis­merem az apagyi Kiss Sán­dort. Szikár, vézna kis ember létére csontos, nagy keze van, marka tele sötét, keményvo­nalú árkokkal. Októberben tölti a hetven évet, de a hármasfogú sörözőt ő húz­za. — A lovaknak máshol van fontos dolguk, a lányok, asz- szonyok pedig elkacskaringóz- nak vele. A dohány meg úgy szép, ha nyílegyenes a sora — mondia, ahogv állunk a friss földszagú tábla melletti lucernásban. Miért nem dohányzik a dohányos? Beljebb két traktoros szánt, errébb fél tucatnyi fogat bp- ronál. Előttünk asszonyok, lányok serege hajladozva pa­lántái. Jól fejlettek a sö­tétzöld színű növénykék, több­je már negyedik levélben van. Dohány. Az ember cigaret­tára gondol. Kínálom legújabb ismerősömet. Nevetve legyint. — Harmincnyolc ótá nem használom. — Pedig van egy közmon­dás: nyomtató lónak... — Ismerem. De én áthúz­tam. Mint mikor írásos papí­ron áthúzunk valamit — mu­tatja a mozdulatot. — Nem ízlett? — Más okból. Nem futotta készre. Sodorni kellett. Idő telt vele. Én meg egy pillana­tot is mindig sajnáltam. Bár... úgyse haladtunk. — Dohányosok voltak? — Még a nagyapám is. Ko- mencióban. Úgy tetszett, sza­badabbak lehetünk mint a béresek, meg más cselédek. Megette a fene. ISem lett sok Az irodában, ahol a falon Hunyadi névvel kiírva függ a nagyüzemi engedély, már korábban megtudtam, hogy idén kétszáz hold dohányt termel a közösség. Tavaly száz hold volt, most rádup­láznak! Óriási terület, s ha a szív együtt van az akarattal, valóságos kincs lesz az ered­mény. Az ültetést közösen csinálják, utána szétosztják klnek-kinek, amennyit vál­lalt. Negyvenszázalékos mű­velésre. Kiss Sándor ezerkét­száz ölre jelentkezett. — A részemről tíz mázsa termést akarok leadni — mondja olyan határozottan, mintha azt közölné: éjszaká­ra virradás következik. — Nem lesz sok? — Sok? — most ő csodálko­zik. — Ha az ember bízik ma­gában, mi a sok? Zsírja lesz ennek a dohánynak — int deres hajú fejével a berakott sorokra. — Ott lesz a zsír a földben, előtte a jó trágya, csak fel kell neki szippanta­ni. Fel is fogja. Aztán meg­hízik. Ha egv hónalj levelet letörök, olyan lesz a kezem, mintha mézbe nyúlnék. Cse­rregni fog róla a ragadós zsír. Csakhát, persze, nem késni a kapával, tetejeléssel, kocsozás- sal, semmi egyébbel. Én meg úgy vagyok vele, két helyen szeretek legjobban lenni: ott­hon a házamban, meg a do­hányban... Számítok utána vagy nyolcezer forintot. Mel­lé a tengeri, krumpli, répa utáni járandóság, hogy azok­ból is vállaltam, erőmhöz képest. Lányok seregében Mindezt nagyon komoly arccal beszéli. Ellenben a te­kintete, az égő fényes. — Hát a család? — Feleségem beteges. Láb­fájós. Néha, mikor jobban van, segít fűzni, simítani. Nem is erőltetem. — Gyermekek? — Elvitte őket a rendszer — hunyorít. _ L.. — Egy fiam állatorvos, má­sik iskolaigazgató, harmadik ktsz körzeti felügyelő, negye­dik gyári üzemvezető, ötödik védőnő, hatodik... na igen, a Pali, ő tán paraszt marad. Igaz, most iparba jár dolgoz­ni, de a felesége itt van köz­tünk. Ahol az ni! — mutat a nőseregbe. — Hazajön a Pali ha látja, itt is megvan, ami­re számít. <5 ért a dohányhoz, tanítottam rá. Benne meg­maradhat a família foglalko­zása. Menyemet is tanítgatom. Ha hazajön Pali, közénk, ne valljon szégyent mellette. Megint megmarkolja a so­rozó nyelét, s vigyázva, a Pu­hára munkált homokos föld­ben bokáig süppedve, húzni kezdi. Minden más férfi egyéb munkán szorgoskodik, az ül­tetést a nőkre bízzák, de Kiss Sándor köztük van, mert úgy szép a dohány, ha nyílegye­nes a sora... i • Asztalos Bálint kon a nyár! írógépek kattog­nak, telefonok csengenek. Az egyik szobában szerzők ta­nácskoznak: Racine, Sophok­les, Dilettáns Ödön és Tehet­ségtelen István. A másik szo­bában zeneszerzők vitatkoz­nak: Fényes Szabolcs Fényes Szabolccsal. Megkérdezzük a Műsor Főfelügyelőség veze­tőjét, mi lesz az idei nyári program? Kiderül, hogy a Kossuth-díjas írók késleked­nek, Hemingway sem küldte el a kért sanzont, de azért aggodalomra nincs ok: az esztrádműsor magas színvo­nalú lesz, mert meg akarják mutatni a kétkedőknek, hogy igenis... JÜNIUS Végre, itt a nyár! Melegek és csillagfényesek az esték. A Műsor Főfelügyelőség olyan, mint egy méhkas. Nem na­gyon érnek rá újságírókkal foglalkozni. A hivatalsegéd közölte velünk, hogy a „Régi magyar nyelvemlékek, avagy Schneider Fáni azt mondta...’’ című esztrádműsor bemuta­tásra készen áll. . 1 ★ Tegnap este a szabadtéri színpadon bemutatták 9 „Schneider Fáni azt mond­ta..." című vidám, zenés eszt­rádműsort. Mikes György Az utolsó tanítási nap Baba-szépségverseny az osztályban Bizony, ezek a lányok, s fiúk már jócskán kinőttek a gyerekkorból, mégis csütörtö­kön reggel sokan megfordul­tak utánuk, amint az iskolá­ba mentek. Érthető, hiszem szokatlan jelenség, hogy ti­zennyolc éves „felnőtt embe­rek,” mackóval, babával, rö­vid nadrágosan menjenek az iskolába. — Ez csak idegeneknek szokatlan — mondja Juhász Imre tanár, aki nem is olyan régen az iskola tanulója volt. A diákok közül sokan már csak szokásból követik a má­tészalkai hagyományt. A IV/C-hen csengetés előtt tíz perccel nagy a zsivaj. A lányok a gyerekkorból meg­maradt babákat öltöztetik és sebtében , baba-szépségver­senyt rendeznek. Szigorú a zsűri, hiszen tagjai a fiúk közül kerültek ki. Tanács­koznak a fiúk és hamarosan kihirdetik az eredményt. A baba-szépségverseny győztese cimét a BB—II nyeri el. Megszólal a csengő, kezdő­dik az óra. Ezen a történe­lemórán már nincs meg a szokásos „vihar előtti” fe­szültség. Senkinek sem kell rettegnie a felelés rémétől. Az osztályfőnök, Kovács Zol­tán a holnapi ballagás szer­vezéséről beszél. Néha változ­tatnak, új párokat jelölnek ki. Persze, nem alaptalanul. Négy éve járnak együtt s — ezt halkan kell mondani —, a tanulás mellett jutott Idő a diákszerelemre. Akikről szó esik, pironkodva tiltakoz­nak. Dehát a többség akarata a döntő! Az egyik gyerek be­szédvázlatot olvas fel, ő fog holnap az osztály nevében búcsúzni a tanároktól. Szén a beszéd, látszik, hogy szív­vel írták. Véget ért hát az utolsó ta­nítási nap! De az igazi, a kemény munka most követ­kezik. Hiszen alig egy hó­napnyi maradt az érettségi­re való felkészülésre. Lármá­san igyekeznek haza az isko­lából úgy, mint eddig min­dennap, négy éven keresztül. Néhár.yan azonban megha­tódva néznek vissza az isko­lára. Szép korszaktól búcsúztak el a :nai nappal. — takáts —

Next

/
Thumbnails
Contents