Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

nZifttämmk iiLmJtík: A tőszámokat pedig mint­egy ezer-ezerötszázzal emelték, s ez több bur­gonyát jelent majd a vá­rosnak. Ugyancsak széles körben ho nősítették meg a konyhaker tészetet is. A nyíregyházi piacon « Ságvári és Dózsa Tsz stand ján állandóan és frissen le­ijét kapni sóskát, új hagy­mát, salátát s a napokban bocsátják piacra az új karalábét. Ugyancsak rö­videsen piacra kerül a zöldpaprika is. Kevés azonban a rántani való csirke! JÓL VÉGZETT MUNKA A FÖLDEKEN—SZABOL­CSI „INVÁZIÓ” A HE­GYEKBEN — KÜLÖN­LEGES VIRÁGKOSÁR ­KEVÉS A RÁNTANI Való CSIRKE! — JÓ FILMEK A MOZIBAN Fagylalíozó nyílt a Sóstón Nagy hét végi forgalomra számít a Sóstó. Különösen vasárnap, mert a Gyermek­napon számtalan kisdiák ke­resi majd fel a nyíregyháziak kedvelt szórakozóhelyét. — Nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is gon­doltunk — tájékoztat Kovács Zoltán elvtárs, a Sóstó Vál­lalat vezetője. — A Sóstó te­rületén nyolc egységünk üze­mel. Bőven lesz hűsítő ital, sör, cukorka, csokoládé. — Történt-e valami válto­zás a múlt évihez képest? — Igen. Megszüntettük a mozgó­árusokat. Higiéniai szem­pontból —, különösen sze­les időben —, erősen ki­fogásolhatók voltak az áruk. Ugyanakkor a te­raszon fagylaltozót nyitót­lnnk. korlati foglalkozás kereté­ben ismerkedtek az egynyári virágpalánták ültetésével. Hatezer begónia palántát a társadalmi munkások rendel­kezésére bocsátottak, ' akik utcájuk parkírozását végez­ték a közelmúlt napokban. — Ma véget ér a palántá­zás Nyíregyházán, hamaro­san virágba borulnak a par­kok: most már a lakosságon a sor, hogy szeresse, óvja. Legújabb tervünk őszié, hogy a belterjes parkok 20 százalékát évelő virá­gokkal ültetjük be. tlj virágüzlet Még egy jó hírt közöltek: május 24-én, pénteken meg­nyitották Nyíregyháza leg­szebb virágboltját a Dózsa György utca elején. A bolt — éte egyben a vá­ros — egyik újdonsága az itt megvásárolható epyp- hita-kosár. amely a hasonló nevű, fán élő növénycsoportról kapta a »nevét: több, azonos tenyész- körülmények között megélő virágot ágyaznak egymásmel­lé természetes fatörzsre, mo­hával vonják körül. Szép dí­sze lehet a szobáknak. Irány a Bükk! Manapság a világ legter­mészetesebb dolgának tűnik, hogy a munkahelyeken hét végi kirándulásokat szervez­nek, a közeli hegyvidékekre, vagy fürdőhelyekre. í got egy hozzáértő ezermester - könnyen átadhatta a gyerekek­nek. De a növekvő követelmé­nyek már a tanároktól is ala­posabb, szakmailag és pedagó- t giailag magasabb szintet köve- _ telnek meg. Mert a diákok egyre igényesebbek önmaguk- ' kai és oktatójukkal szembén ” is. ’ — Ezért határoztuk el, hogy ’ tovább képezzük , magunkat, szakmailag és pedagógiailag is _ — mondja Keresztesi Zoltán. — De ezt kívánja az egyre ro­hamosabban fejlődő technika ’ is. Mindinkább ott tartunk, hogy technikumi szinten kell a , politechnikai oktatást tarta- t nuhk. Ez pedig jó szervezést, ^ meggondoltságot, alaposabb ] felkészülést igényel. Érvek, talán nem is újak s j nem is a legnyomósabbak. De mégis megannyi bizonyítéka annak, hogy a munkára való £ nevelés Jó úton halad és kere­sik, kutatják a jobb megoidá- ’ sokat Bálint Lajos Világot- jári- ember E hét végén is négy autó­busz különjárat indul, s bízvást mondhatjuk, hogy a mai napon és holnap a szabolcsiak megszállják a Bükk-hegység vidékeit, Miskolc közeiét. A nagyhalászi Petőfi Ter­melőszövetkezet ötven fős ki­ránduló csoportja is kétnapos vi kendezéssel tesz. pontot a hét végére. Ellátogatnak To­kajba, Miskolcra, Tapolcára és Aggtelekre. A Nyíregyházi József Attila Művelődési Ház kultúrcsoportja is a Bükk- ben tölti a hétvégét, ötven fős csoportjuk két napot tölt Miskolc és Diósgyőr környé­kén. S, hogy három legyen a magyar igazság, a nyíregy­házi Ságvári Termelőszövet­kezet kirándulói is a Mis­kolc—Lillafüred—Tapolca út­irányt választották. A Tiszaszalkai Gépállomás dolgozói ma délben indulnak útnak, s hétfő estig tart a kirándulásuk. ötven fős csoportjuk Mis­kolcot, Lillafüredet érint­ve utazik Budapestre, ahol g Nemzetközi Vásárt nézik meg. Mind a négy csoport autó­busszal teszi meg hétvégi tú­róját, s mivel minden kirán­dulás sikeréhez hozzátarto­zik a közlekedési jármű is, érdeklődtünk a Nyíregyházi 5-ös számú AKÖV személy- forgalmi osztályán, milyen járműveket kapnak a kirán­dulók. Ceerveiiák Tibor ügy­intéző a következőket vála­szolta: — Mindenik csoport szép, kifogástalan állapotban lévő autóbusszal fog utazni. Külön szerencséjük van a .tiszaszal- ka>aknak. akik szépnek ígér­kező kirándulásukat gyönyö­rű kocsival tehetik meg. Vál­lalatunk ugyanis most kapott reprezentív kül-, és belföldi utak le­bonyolítására egy luxus- kivitelű. vadonatúj Ilcarus 55-ös buszt. EgjHk gépkocsivezetőnk teg­nap éjjel hozta haza az új kocsit, s a Tiszaszalkai Gép­állomás dolgozói ezzel utaz­tak eL. Olasz tánczenekar Nyíregyházán De nemcsak a Sóstón szó­rakozhatnak a vendégek, ha­nem Nyíregyházán is. A Mo­ziüzemi Vállalat kitűnő fil­meket állított ősze a hét vé­gére. Nagy érdeklődés előzi meg az olasz dzsesszzene- kar szereplését is. A Móricz Zsigmond Színház­ban mutatkoznak be a nyír­egyházi közönségnek. meghonosodott formája jó útor halad. Csak tovább kell fej­leszteni... Félelem a selejttől Diákok, tanárok jó bevall rendszernek tartják a politech­nikai oktatást. Csak- van né­hány nyugtalanító jelenseg vagy inkább egészséges türel­metlenség a szakmunkáskép­zés érdekében. — Mi úgy látjuk — negye­dik éve foglalkozom politech­nikával, — hogy a gyerekek nem kapják meg teljesen azt, ami egy szakmunkás képzésé­hez szükséges — mondja Ke­resztesi Zoltán. — Kevés az idő. A 4 + 2 oktatási rendszer — bázisüzem nélkül — al­kalmasabb lenne a szakmun­kásképzésre. — Tehát az üzemben nem kapnak szakmai gyakorlatot? — Sajnos, nem a legjobbat. Ha ezt az időt jól felszerelt iskolai műhelyben töltenék el, sokkal hasznosabb lenne. — Mivel indokolja? — Nagyon egyszerű példá­val. A gyerek általában félve dolgozik az üzemben. Mert ha elront egy munkadarabot... bi­zony van miért hallgatnia! Egyik üzem sem akar selej­tesen dolgozni. Meg aztán nem is éreznek olyan felelősséget ér­tük. Ha viszont az iskolai mű­helyben történik az oktatás, nem annyira kétségbeejtő, ha tönkremegy az anyag, legfel­jebb máshol használjuk fel. De biztonságot, nyugodtságot adunk a gyerekeknek, akik jobban és gyorsabban sajátíta­nák el a szakmát. Úgy vélem, ez a fő cél. Hisz szakmunkás bizonyítványt kapnak.. És ho­gyan állják meg helyüket az életben, az sem mindegy. Ezért mi is felelősek vagyunk. Technikum! szinten — Persze a tematikán Is le­hetne változtatni — mondja Kocsán Pál tanár. — Zsúfolt, sok az elméleti, mondhatnám az ismétlés. Ez elveszi az időt a gyakorlati foglalkozástól. Az eddigi politechnikai anya­A vásáron a legegyszerűbben kezelhető fényképezőgépet láthatjuk a Német Demokratikus Köztársaság pavilonjában. A VEB KAMERA UND KINOWERKE DRESDEN gyár­totta praktikkal. csak az objektumot kell kiválasztani, a többit a gép automatikusan végzi eL AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT ELÉ — Árulja el nekem ho­gyan csinálták maguk ezt? Mert én nem értem, nem tu­dom felfogni e dolgokat. Ha valaki odaát mondja ezt ne­kem, tudja, hogy kinevetem?! — Erősen gesztikulálva, meglehetősen keresve a sza­vakat mondta nekem az ősz hajú, kövérkés férfi tavaly nyájon egy könyvesbolt kira­kata előtt. Most, nézvén az idei könyvhét új, ízléses pla­kátját, eszembejutottak az „amerikás magyar” elképedt mondatai. Több, mint har­minc éve vándorolt ki és a múlt nyáron hazajött látoga­tóba. Véletlenül ismerkedtünk össze egy utcai könyvárus bódéjánál. Amikor odalép­tem, hogy megnézzem a köny­veket, hallottam, hogy fag­gatja az eladónőt. Kiejtésén érződött, hogy a régen és keveset használt anyanyelv egy kissé „berozsdásodott”: A könyvárusnő nem győzött vá­laszolni a Mister kérdéseire. Észre se vettem és máris ben­ne voltam magam is a be­szélgetésben. Rövidesen kide­rült, hogy amerikás ismerő­sünket az érdekelte, hogy miért van annyi könyvesbolt, lépten-nyomom könyvüzletbe botlik. „Megéri ezt?" — kér­dezte minduntalan. De ez még nem elég, látta, hogy mozikban, guruló kocsikon is árulják. Azt nem kellett megkérdeznie, mint kiderült, hogy ki veszi meg a köny­veket Mondta, hogy látta a villamoson, autóbuszon, presz- szóban, kávéházban, taxiban olvasnak az emberek. Együtt mutattuk meg a Misternek, hogy a sárga színű olcsó könyveik sem ponyvák, ha­nem szinte valamennyi klasz- szikus író műve. — Megéri ez?... Nem ér­tem... nem értem ingatta a fe­jét. — Odaát (mármint az Egyesült Államokban) is ki­adták a Háború és béke c. Tolsztoj regényt — mondta, ám csak kivonatosan, lerövi­dítve, csak az érdekes részt, •kizárólagosan (ezt a szót so­káig kereste és nagyon örült, hogy rátalált, meg is ismé­telte) kizárólagosan az érde­kes, izgalmas részeket. Elfér az egész egy zsebfüzetben. Megéri? Igen, valaha ez is felvetődött talán. De ma már mindenki tudja, hogy a jó művekre sohasem fizet rá a szocialista állam! Még akkor sem, ha pillanatnyilag a fő­könyv ezt mutatja. Az idei könyvhét, jó bará­tunk, mindennapi társunk, a könyv ünnepe vagy talán iga­zában sokkal több ennél; az egész nép ünnepe! Könyv­hetek eseményeiről is mesél- ' tem hirtelen ismerősömnek, ■ csak hümmögött, később már i nem kérdezte, hogy megéri-e a dolog? Azt hiszem megér­tette, hogy nem egyszerű vagy rövid lejáratú üzletről van itt . szó. (Előrebocsátom, hogy egy dupla fekete után elkísértem a közeli könyvesboltba, hogy a legfontosabbakból válogas­son magának, bizonyítékul azok számára, akik nem jö­hetnek tán sose haza már, még látogatóba sem.) Más egyéb dologról is vitatkoz­tunk közben, de én szinte minden kérdésnél nyugodtan neki vethettem a vállamax kulturális forradalmunk leg­nagyobb eredményének a könyvnek, mint erős. bástyá­nak, amikor válaszoltam fel­tett kérdéseire. Ezek is eszembe jutottak az idei könyvhét kapcsán. Ha itt lenne a Mister, most újra dicsekednék neki. Elmonda­nám, hogy a május 25-én kezdődő könyvhétre töPo mint 300 fajta könyv közül válogathatunk, amelyek két és fél millió példányban je­lennek meg. Az is eszembe jut, hogy milyen nagy utat tettünk meg Móricz Zsigmond könyvsátrától mostanáig, az ünnepi könyvhét könyvsát­rainak százéig, amiket nem­csak a fővárosban, de az or­szág minden részén, a legki­sebb faluban is megtalálunk majd. Nem elkoptatott szó­lam az tehát, hogy a könyv­hét az egész nép ünnepe. Hiszen nemcsak írók és olva­sók találkoznak, beszélgetnek el egymással néhány pohár- bor mellett ünnepélyesein és nem ünnepélyesen, hanem a2 ország tájai, részei is kezet nyújtanak egymásnak. Azt hiszem, hogy nyugodtan leír­hatom, hogy ma már a könyvhetek az egész nép szellemi seregszemléjévé vál­tak. Könyvkiadásunk sem mi­nőségileg, sem mennyiségileg nem marad el az úgynevezett nagy népek könyvkiadása mellett, sőt többeket maga mögé utasít. Ezen a nagy könyvheti, ünnepi seregszem­lén egyenrangú részt vevő író és olvasó! Vagyis a könyv ünneplése nem más, mint felmérés: a nép felméri saját képességeit, tudását és egy kicsit büszkélkedik te­hetségével és eredményeivel. Igazán sajnálom, hogy tavaly nem tudtam önnek Mister, a nagy sietésben így megfogal­mazni a választ, valamint azt sem, hogy e dologban isme­retlen és idegen fogalom e szó: megéri. K. D. Szépen fejlődik a burgonya Nyíregyháza város termelő- szövetkezeteinek és termelő­szövetkezeti csoportjainak földjein szépen fejlődnek a szántóföldi növények. Ezzel párhuzamos ütemben halad a növényápolási munka. A cukorrépát már kiegyelték, több száz holdon megkezdték a kukorica kapálását. A bur­gonya olyan szépen fejlődik, hogy nagyobb részt elvégez­ték már a töltögetését is. Az elmúlt évhez viszonyít­va különösen jelentős fejlő dés van a tszcs-kben. A szántást jó részük géppel vé­gezte. A meleg strandon már üze­mel egy kisvendéglőnk. Ügy tervezzük, hogy, a nagy hét végi forgalmaknál meleg éte­leket is árusítanak, pincéri felszolgálással. Kilencvenezer palanía a város parkjaiban Május 17-e óta kilencvenezer virágpalántát ültettünk ki Nyíregyháza belterjes park­jaira —■ közli a kertészeid vállalat igazgatója. Ezerszámra helyeztek el a Kossuth, a Bessenyei, a Benczúr, a Felszabadulás, a Marx téren és Sóstón begóniát, muskátlit, orosz­lánszájat és kékgolyók A munkák dandárjában se­gítség is érkezett: a kerté­szeti technikum tanulói gya­ÜZEM HELYETT ISKOLAI MŰHELY? Továbbfejlesztésre vár a politechnikai oktatás A napokban volt a nyírbáto­ri Báthori István Gimnázium huszonegy érettségiző diákjá­nak a politechnikai vizsgája. A fiúk rádióműszerész és hír­adástechnikából, a lányok szabó-varró szakmából vizs­gáztak. Szakma a kézben Hogy miért jó a politechni­ka? — Mert érdekes dolog egy rádiót megcsinálni. — De leg­jobb, hogy mire leérettségi­zünk, szakma lesz a kezünk­ben —- mondják a fiúk. Keresztesi Zoltán, a poli­technikai oktatás vezetője hallgatja a véleményeket, az­tán ezt mondja: — Az 5+1-es iskolai rend­szerben ahogy telnek az évek, szaporodnak az iskola felszere­lései, ügyeskednek a dlákujjak, egyre világosabbá válik, a munkára való nevelés most r w’wrwvwwwwwwY*wwYrw Most érkeztek vissza azok a budapesti és vidéki 1BUSZ- utasok, akik huszonhárom na­pos tengeri társasutazáson vet­tek részt. Egyik régi ismerő­söm is ezen a hajón utazott. Mindig tudtam róla, hogy sze­ret jól enni, hogy úgynevezett „gyomorember” ezért nem is lepődtem meg, amikor így lel­kendezett: — Remek volt a hajón a rák! Szenzációsan készítette el a szakács. — Ét Isztanbul? — kérdez­tem. — Off valami édes szósszal leöntött, apróra vagdalt húst ettünk. Nem ízlett. — Mégis, mit láttál a Bosz­porusz mellett? — Láttam egy éttermet, ahol sültcsigát lehet kapni. — Athén? — Nagyon érdekes város. E. a környéke. Az Akropolisoi párolt kecskehúst árulna\ mézzel. —: Hol jártál még? — Nápolyban. Ott ettem egy hirtelensültet! Mondha­tom, a szakácsművészet re­meke volt! Háromszög alakun vágott róseibnit adtak hoz­zá. — Genua? — Szörnyű feketét adtai. Génuában. Olyan volt, min; a víz. — Mit láttál Marseilleben — Várj egy kicsit... Mar­seille, Marseille. Már emlék­szem. Volt ott egy kávémé­rés, ahol tejes fügét árullak. Nem is volt rossz. Utazásának élményeit így összegezte: — Három kilót híztam. Leg­közelebb részt veszek egy tengeri körutazásom, amely Kairót is érinti. Hallottam, hogy ott minden jobb ven* 'dénlőben vörösborban főtt ürühútt főznek. Akik ettek már belőle, azt mondják, fe­lejthetetlen! Elgondolkozott. — Persze, nem ártana, ha legközelebb, —- amennyiben lesz pénzem és utazom —, Alexandriában is kikötnénk, mert hallottam, hogy ott van a tengerparton egy vendéglő, ahol tizenkétféle halból főz­nek olyan halfatányérost, amelyet évekig nem lehet el­felejteni. Egy ismerősöm két napig volt ott, azt mondja, hogy a szakácsművészet re­meke. Ugyanilyet főznék Port Said-ban is. Elragadta­tással beszélt róla. — A Szuezi csatorna hogy tetszet neki? — Nem- látta. A vendéglő­ket bújta... Palásti László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents