Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-22 / 117. szám

Látogatás a vásárán A villamosok?’ trolibuszok, autóbuszok, gépkocsik ontják az embereket. A parkírozó helyeken már szűk a hely, ■„centizik” a távolságot. A len­gyel Warsawa és a szovjet Volga barátságban megfér a francia Renault gyárban ké­szült kocsikkal, vagy az USÁ- ban készült Hudsonnal. Már maga a parkírozó hely is egy nemzetközi autókiállítás. Négy főbejárata és több mellékbejárata van a Buda­pesti Nemzetközi Vásárnak. Pénztárak sora biztosítja, hogy ne legyen tumultus. Ac egész vásárban a leg­szembetűnőbb a nemzet­köziség. Lépten-nyomon angol, német, orosz és különböző nemzeti­ségű szavakat hallani. Nagy cégek képviselői tolmácsok kíséretében járják a pavilono­kat; érdeklődnek, kíváncsis­kodnak, üzletet kötnek. Minden pavilonban van va­lami új, ami megállásra kész­teti a látogatót. Gyorsan fogynak a prospektusok. A vas- és gépipari pavilonban sokan megcsodálták a ma­gyar szerszámgépeket, műsze­reket és az elektrotechnikai termékeket. A legnagyobb si­kert talán mégis a legújabb típusú televíziós készülékek váltják ki. Valósággal sort állnak a felvevő kamerák előtt, hogy a működésben lé­vő vevők képernyőjén meglát­hassák saját magukat. Lám ez is a magyar televíziógyár­tás nagyarányú fejlődését mu­tatja. Pár évvel ezelőtt ezt még csak a külföldi pavilo­nokban tehették meg a láto­gatók. Hatalmas, monumentális az egész vásár, pedig a világ iparának csak egy kis töre­déke. A vegyipar pavilonjá­ban, a Kőolajipari Tröszt ter­mékei között ott vannak a nyírbogdá- nyiak készítményei; a gyógyászati és sárga gyógyvazelin, a technikai vazelin és stílusos átlát- szó műanyag tartályko­csikban csillognak a kü­lönböző kenőolajok. Fényképek, makettek, folya­matábrák szemléltetik a ha­zai és szovjet nyersolaj útját a készáruig. Távolabb a vegyipar fontos terméke a műtrágya; a kris­tálytiszta és a közismertebb sárgás színű pétisó. A pavi­lon előtt műanyag sátorban, szénsavval kezelt, dúsle­velű és gyümölcsű para­dicsom- és paprikapalán- ták. Mellette a szabadon neveltek szinte eltörpül­nek. A lengyel pavilon előtt so­kon megállnak a legújabb tí­pusú gatterfűrészgép előtt, amint széles deszkáikra szab­dalja a hatalmas fenyőrönköt. A gépkocsiknál szakemberek vitatkoznak, sokan fülükre he­lyezik a szovjet pavilon ma­gyarnyelvű információját su­gárzó hallgatókat. A lakberendezési pavilont zömében házastársak, fiatalok járják, s szinte alig tudnak eltelni a látnivalókkal. Modern konyha- és szo­babútorok. kincseket érő faragott szekrények, há­lók és vitrinek véget nem érő sora kápráztatja a szemet. Este fényárban úszik a vá­sárváros, a szivárvány min­den színében pompázik a szökőkút. Nagy a forgalom az éttermekben, vendéglőkben és büfékben. Záróra előtt még mindig népesek a pavilonok, hiszen olyan sok a látnivaló és olyan rövid a nap... tfc á.) Amit a becsület diktál Simon Sándor csendes évei Simon Sándor — a TÜZSP Vállalat nyíregyházi gatter- fűrész üzemének vezetője — már a hatvanegyet töltötte be februárban. Legidősebb dol­gozója a vállalatnak. Nem csoda, hogy egyre ritkábban látni munkaidő után a mun­kásőr foglalkozásokon. — Nem én vagyok az oka — mondja mentegetődzve. — Besoroltak az öregek közé és azoiknak már nem kötelező a kiképzéseken való részvétel. Nem is értesítenek. így csak akkor tudok elmenni, ha vé­letlenül tudomást szerzek róla. Pedig azelőtt egyszer sem hiá­nyoztam! — Hat év utam talán már az obsit is kijárna... — Azt azért mégsem! Nem vagyok én még annyira öreg. Simon Sándor még nem megy nyugdíjba. Szükség van még a unkájára; szereti ezt a szakmát és nem utolsósorban két évvel előtte kapott a vál­lalaton keresztül lakást S ha ezt az utóbbit nem is mond­ták neki, ő tudja, hogy mit diktál a becsület Azelőtt vidékről járt bedol­gozni. 1958-ban került a gat- terüzem élére. Rá egy évre már megkapta az első elis­merő oklevelet. Aztán szinte minden évben »jött” valami a házhoz. Jelvény, kiváló üzemi kitüntetés és tavaly megkapta a vállalat kiváló dolgozója jel­vényt is. És a legutóbbit, a legna­gyobbat így mondja el Sanyi — En nem tudtam semmi­ről. Egyszer kiszólnak a köz­pontból, hogy menjek be azonnal, hivat az igazgató. Meglepődtem. Ilyen sürgősen még soha gém hívtak. Gondol­tam csak valami fejmosásról lehet szó. És mit kaptam? A belkereskedelem kiváló dolgo­zója jelvényt, és pénzjutalmat. — Gyönyörű szép ez a jel­vény. Az oklevelet saját ke­zűleg írta alá a miniszterhe­lyettes. Igyekeztünk is. Az el­múlt évben 112,3 százalékra teljesítettük a tervet. Kell az áru, nagy keletje van a fe­nyőrönkökből készült deszká­nak, gerendának és pallónak. Különösen kelendő a hajópadló, amiből nem győzünk eleget gyártani. Nem divat már a földes szoba, vagontételbe szál­lítjuk a vidéki telepeknek is. Erre az évre a tavalyi tény- számot kaptuk meg tervnek. Nem lesz könnyű dolgunk... Miközben levéltárcájában matat, egy fénykép kerül elő. Rajta a gyerekek. Mosolyogva sorolja: — Ez itt Géza, a legkiseb­bik. A Kossuthba jár, már harmadikos. Tagja a József Attila Művelődési Ház gitár- együttesének. Ez meg itt Sán­dor, a bányamérnök. A hát­térben áll a kocsijuk. Mellette Gabriella. Ennek is bánya­mérnök a férje. Ök most vet­tek egy Skodát. És végül Aliz, a tanítónő. Felnőtt a négy gyerek. Már csak egyet kell szárnyra bocsátani. De erre is van még idő ... NAGY MEGYEI GOND Kétszázezer tonna áru szállítása Beszélgetés a rendkívüli tennivalókról a megyei szállítási bizottság titkárával tatja meg a rendkívüli hely­zetet: csak áldozatos munká­val segíthetünk gondjainkon. Új anyagi lehetőségek — Szóba került a bizottság előtt a túlfoglalkoztatás és a kettős műszak. Ennek pénzügyi kihatásai is vannak. — A Központi Szállítási Tanács határozata szerint — tekintettel az áru és anyag- mozgatás rendkívüli fontos­ságára — az esetleges túl­foglalkoztatásért járó több bér, üzemeltetési költség nem sértheti a vállalatok anyagi érdekeltségét. A könnyűipari miniszter már ki is adta az utasítást ezzel kapcsolatban, várjuk, hogy a többi tárca isi rugalmasan intézkedjen. Neaa) célunk a rendkívüli túlóráz­tatás, de most a szállítások­nál — ha a dolgozók vállal­ják — ki kell használni az adott lehetőséget. Gépkocsi­vezetőink, rakodómunkásaink eddig is derekas munkát vé­geztek. Ha most átérzik a rájuk háruló felelősséget, a feladat súlyát, bizonyos, hogy még jobb eredményeket ér­nek eL (as) Elutazott a lengyel kormányküldöttség A Budapesti Nemzetközi Vásárra érkezett lengyel kor­mányküldöttség Franciszek Waniolka miniszterelnök-he- helyettes vezetésével kedden reggel külön repülőgéppel el­utazott Budapestről. A ven­dégek búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Púja Frigyes kül­ügyminiszter-helyettes, Sze­kér Gyula, a nehézipari mi­niszter első helyettese. Elutazott a csehszlovák kormányküldöttség Kedden elutazott Magyaror­szágról Frantisek Hamouz külkereskedelmi miniszter ve­zetésével a csehszlovák kor­mányküldöttség. A szovjet kormány- delegáció látogatá­sa az Egyesült Izzóban % A hazánkban tartózkodó szovjet kormánydelegáció K. N. Rudnyevnek a Szovjetunió miniszterein ökihelyettesének vezetésével — György Gyula kohó- és gépipari miniszter- helyettes társaságában — ked­den az Egyesült Izzóba láto­gatott. Elutazott Buda­pestről a mexikói parlamenti küldöttség Kedden rövid magyarorszá­gi tartózkodása után Buda­pestről továbbutazott Belg- rádba a mexikói parlament küldöttsége. A delegáció bú­csúztatásánál jelen volt dr. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke, több or­szággyűlési képviselő és a Külügyminisztérium munka­társa. Megjelent a búcsúztatá­son a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselője is. r* éza minden este talál­'Jr kozik menyasszonyá­val, BözsiSkével. Ilyenkor el­mesélik egymásnak, mi tör­tént velük aznap, mi újság a hivatalban, satöbbi. A sa­többi is nagyon izgalmas szokott lenni. El kell még pletykálnom azt is, hogy Géza féltékeny, mint Othello, de nemcsak ő, hanem Desde- mona is, azaz Bözsike. Ha Desdemona Bözsike egy férfinevet említ, Géza rögtön elsápad, felkapja a fejét és gyanakodva megkérdi: — Verpeléti? Ki az a Ver­peléti? — Nem beszéltem még Ver­peléti apóról? — csodálkozik Bözsike. — Verpeléti apóra nem kell féltékenynek len­ned, csadsika. Az ükapám le­hetne, csacsilka. En mindig Verpeléti apónak hívom mert olyan szép fehér szakál­la van, mint a Télapónalt Géza megnyugszik, homlo­káról eltűnnek a ráncok, arc­bőre visszanyeri egészséges színét és nagyot sóhajt. Né­hány perc múlva azonban is­mét magába roskad: — Gyulagyulagyula? Ki as a Gyula? — Gyuláról már meséltem neked, csacsika. Lehetetlen hogy nem beszéltem volna még Gyula bácsiról, a szent­Féltékenyek 3 Nemcsak a hosszú tél, ha­nem az idei nagyobb tervfel­adatok miatt is megnöveke­dett a közlekedési, szállítási dolgozók tennivalója. Leg­utóbbi munkaértekezletén e kivételes helyzettel foglalko­zott a Szabolcs-Szatmár me­gyei Szállítási Bizottság. Hek- man György titkárt kerestük meg: milyen gyakorlati in­tézkedéseket dolgoztak ki a folyamatos szállítás elérésé­re? — Bár a rendkívüli időjá­rás nagyban gátolta a szál­lításokat, jelentős az elmara­dás: a mentegetőzés helyett cselekvésre van szükség. Nem számíthatunk más te­rületekről átirányított jármű­vekre, az elmaradást a terv­feladatokkal együtt saját erő­vel kell pótolni, teljesíteni. Bizottságunk úgy látja, a rendelkezésre álló szállító­eszközökkel ki lehet elégíte­ni az igényeket. Száz vontató segít •— Panaszkodnak a vállala­tok, hogy nem kapnak elég járművet a szállításaikhoz. — Június hónapra össze­sen 291 teherkocsit kértek a vállalatok, adni viszont csak B37-et tudunk: Gyakran meg­történt az elmúlt időkben, hogy az igényelt járművet nem használták ki a vállala­tok. Nem volt szállítani való és mégis visszatartották a kocsikat. Baj volt ezenkívül a szállítandó mennyiséggel is: sokszor félfuvardkat tettek á járművek, üresen rótták a kilométereket. A mostani fel­futás az ilyen lehetőségeket kizárja. Körültekintő, jó munkaszervezéssel pótolni le­het a hiányzó 54 kocsit. Örö­münkre szolgál, hogy me­gyénk gépállomásai szívesen vállalkoztak besegítésre: ed­dig 100 vontatót ajánlottak fel a szállításokhoz. Tovább javítaná a helyzetet, ha a vállalatok vezetői felszólítás nélkül, önmaguk jeleznék a szállítási bizottságnak, hogy rövidebb-hosszabb időre hány gépkocsit tudnak nélkülözni. Szállítás éjjel-nappal — Hogyan tudják segíteni az év eleji elmaradás behozá­sán munkálkodó építőipart? — Építőipari szállításaink most elsődlegesek: ők kapják a legtöbb szállítóeszközt. Vá­laszul a hozzájuk intézett fel­hívásra, egyre több helyen szerveznek kétműszakos mun­kát. Utóbb mór szombaton és vasárnap is teljes erővel vé­gezzük az anyagszál Mtósí. Most az a kérésünk, hogy ahol lehet, minél előbb te­remtsék meg az éjszakai szállítások feltételeit s a ko­csikhoz mindig legyen elegen­dő rakodómunkás: jármű lesz elég! Júniusban — az eddigi jelzés szerint — 200 ezer tonna árut kell rendel­tetési helyére továbbítani megyénkben. Ennek jó része az építőiparé. Amikor a jobb kocsikihasználásra, a két mű­szakra kérjük az építőiparia­kat, arra gondolunk: hama­rosan elérkezik a mezőgazda- sági termékek érése, melyek­nek továbbítása egy napot sem várhat. Éppen ezért építőiparunkat hosszabb idő­re el kell látnunk anyaggal. Ha most késlekedünk később valljuk kárát. Javította lehe­tőségünket az, hogy a korai mezőgazdasági termékek a termőföldről a begyűjtőhelyre a tsz-ek kötelesek eljuttatni. Felszabadul néhány jármű azáltal is, hogy a TÜZÉP fu­varozásainak lebonyolítására aktívabban bevonják, a ma­gánfuvarozókat. Többen most kaptak iparengedélyt. Ez azonban döntően nem változ­Országos tbc kongresszus kezdődik Megyénket nyolc szakorvos képviseli Ezen a héten kerülnek sor­ra a Korányi Frigyes emlék­év legjelentősebb eseményei. Szerdán délután az akadé­mián Korányi Frigyes emlék­ülést tartottak. Az emlékbe­szédet Babies Antal akadé­mikus mondta. Csütörtökön háromnapos országos tbc kongresszus kezdődik a Magyar Tudomá­nyos Akadémián: az Orvos­egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Korányi Frigyes tbc és tüdőgyógyász szak­csoportjának 34. nagygyűlése, amelyet a nagy orvos halá­lának és az első magyar tbc kongresszusnak 50. évfordu­lója alkalmából tartanak meg. A rendező bizottság mintegy ezer hazai és tíz ország ötven küldöttével szá­mol. Megyénkből nyolc tbc szak orvos utazott fel a kong- I resszusra dr. Kemény Lajos­nak, a megyei tbc gondozó- intézet igazgató főorvosának és dr. Pállfy Rolandnak, a kocsordi tbc intézet igazgató főorvosának a vezetésével. AKIHEZ ELMENT AZ ISKOLA Nincs cseredül R. N. Mária Húga vezetett be hozzá. Már ott ült az ágy melletti pádon, lábát maga alá szedve. R. N. Mária most tölti be a 23-at. A gyermekparalízistő: fejletlen a lába. — Hol volt az imént? — A kiskertben. Gyomlál­tam. — Mit szokott még csinálni? Felélénkül. — Legszívesebben kézimun­kázok és olvasok. Minden új­ságot, elolvasok. — Regényt is olvasott már? — Igen. Az Egri csillagokat, A tizenötéves kapitányt, és A távolban egy fehér vitorlát. — Mást nem? — Nem. Huszonhárom éves létére • igen kevés ez, de ahhoz vi­szonyítva, hogy alig néhány hete tette le kitűnően az első, második osztályból az össze­vont vizsgát, nagyon dicséren­dő teljesítmény. Mert R. N. Mária eddig analfabéta volt. Nem tudott eljárni az isko­lába, így hát az iskola ment el hozzá. Dávid Lajosné taní­tónő kétnaponként felkereste, tanítgatta. Most is itt van. Tanítványa időnként rápillant, segítséget vár, együttérző hu­nyort tást, hogy jól mondja, beszéljen csak tovább. — Hogy jutott eszébe, hogy tanuljon? — Szüleim akarták, meg én is. — Nem volt szigorú a vizs­gáztató bizottság? — Nem tudom, hogy visel­kednek a szigorú emberek, én még ilyet nem csináltam. — Milyen tervei vannak? Megcsendeeül. — Nyomorék vagyok — mi­nek tervezgessek? Kisvártatva ismét megszó­lal: — Szeretnék tovább tanulni, s ha elvégzem a nyolc osz­tályt, meg egy tanfolyamot, a postára kerülni. Félénken mondja, pedig ez reális, jó terv, nem elérhetet­len álom. Különösképpen nem elérhetetlen olyan igyekezet mellett, mint amilyen neki van. ö talán még nem na­gyon bízik terve megvalósu­lásában, de az első lépést már megtette. Igaz, nem egyedül; mert Nyírjákón, szülőfalujá­ban ma sokan gondolkodnak azon, hogyan segítsék őt. ratkó — Nem meséltél — rázza a fejét Géza és idegesen do­bol az asztalon. — Kérlek — folytatja Des­demona —, a szentéletű Gyu­la bácsi, aki nekem nagy­apám lehetne, morózus agg­legény és soha rá nem néz egy nőre sem. Talán még azt sem tudja, hogy nő va­gyok. Időnként össze szokott téveszteni dr. Csépányik Sa­lamonnal. A születésnapom­ra bajuszpedrő kenőcsöt kap­tam tőle ajándékba. Othello szívében ismét elü a kerekedő vihar és most í meséli el aznapi kalandjait Desdemona figyelmesen, ciga­rettázva hallgatja. — .„ És akkor Ilonka jöt be a szobába... — mondja ép­pen Géza, de nem tudja foly­tatni, Bözsike félbeszakítja: — Már tegnap is emleget­ted ezt az Ilonkát... Gyanút vagy nekem!... Géza felkacag. Csak ártat lan bárányok tudnak íg\ kacagni. — Drágám, tudod, háni éves ez az Ilonka? Ne i kérdezd. Szerintem már ezer kilencszázban beengedték i 16 éven felüli filmekhez többiek mind Hugó kapitány­nak szólítják, mert olyan férfias külseje és katonás, parancsoló modora van.. S Lenkeivé? Ot is sokszor • emlegeted... — Lenkeiné olyan, mint ■ egy múmia. Brrr. Szerintem. ■ ha reggel felkel, bebalzsa­■ mozza magát és olyan mél­■ tóságteljes, mint egy apáca- : fejedelemasszony és gyűlöli a l férfiakat. Mondják, hogy száz ■ évvel ezelőtt, vagy mikor, t szerelmi csalódás érte... En- félek tőle... A megnyugtató válasz hely­■ rebillenti Desdemona lelki egyensúlyát, s már mosolyog­t ni is tud. Szerelmesen, sut- J togva, egymás száját lesve . beszélgetnek tovább.- Mégsem lett házasság a do­logból, mert Bözsike egyszer t meglátta a vőlegényét egy • csinos, fiatal lánnyal — nem • lehetett több húszévesnél —, valamelyik mozi előtt és ■ Géza sültgesztenyét evett az j ifjú hölgy tenyeréből, akiről később kiderült, hogy Hugó • kapitány volt személyesen. ) Bözsike bosszúból eljegyez­te magát a szentéletű Gyu- ) la bácsival, aki nem volt se s bácsi, se szentéleiű, de még- Gyulának sem hívták, ha- i nem Pityunak. . A többi mind stimmelt. . m;i r­.......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents