Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

Motorvixsgások mumusa a műszaki ismeretek megvalósulásához: „Soha töb­bé háborút!” ^ Ezután Benkei elvtárs is­mertette a második világhá­ború pusztításainak jellem­zőbb adatait, s emlékeztetett az özvegyekre, árvákra, a le­rombolt, gyószbaborult csalá­di otthonokra. — A háború eddig már na­gyon sok áldozatot követelt, de a jövőt meg kell menteni. •— Minden becsületes ember egyetért ebben a követelés­ben, legyen bármilyen fajú, vallású, politikai meggyőző­désű, legyen magyar, szovjet, angol, vagy amerikai. A tö­megpusztító fegyverek már annyira veszélyeztetik az em­beriséget, hogy egyszerre vá­rosokat, kisebb országokat képes eltüntetni a föld szí­néről. — Valaki megkérdezhetné: mit tehetünk mi, egysze­rű emberek, hogy lefog­juk a fegyvergyárosok kezét, s nyugodtabbá, szebbé, boldogabbá te­gyük életünket? Erre azt válaszoljuk, hogy nagyon sokat tehetünk a háború ellen. A történelem bizo­nyította be, hogy hallat­lanul erijs az emberiség szava, akarata, amellyel eddig is meg tudta fékez­ni a háború kalandorait. Országunk ugyan nem nagy ország, de jelentős szerepe, tekintélye van a világban, s ezt építőmunkájával szerezte. Határozott felépésével, amely- lyel kimutatta, hogy nem csak óhajtja, védi is a csa­ládok nyugalmát, az emberek életét, nem engedi az életet a fenyegető atomrémnek. — Az emberek szeretik mai életüket, s képesek rá, hogy meg is védjék azt. Sze­retünk élni, mint ahogy az anyák szeretik a gyermekei­Hangverseny a szabadban. Nyílt fórum A Hungária Kávéház és a Szabolcs Étterein 1963. május 21. KILENCVEN JAVASLAT i Tavasszal, a természet meg­újulása idején általános kép a községekben, hogy az em­berek is iparkodnak szépíte­ni az utcákat, lakóhelyüket. Tiszadadán az átutazó, felüle­tes szemlélő is a szokásosnál nagyobb rendet, tisztaságot tapasztalhat. Friss parkosítás, vizátereszek, kutak javítása, újonnan ültetett fák majd­csak minden utcában. A nagy iparkodás eredete a téli hónapokra nyúlik vissza, amikor a tanácstagi jelölő gyűléseken kilencven javaslat született nagyrészt a község szépítésére. Három hónap telt el a vá­lasztás óta, ennyi ideje volt az új tanácsnak, hogy a ja­vaslatokat elbírálja és hozzá­kezdjen a megvalósításához. Többen javasolták az utcák fásítását, parkok létesítését. Ezerötszáz darab fenyő és francia nyárfa bontogatja Ti­szadadán első hajtásait. Az áp­rilisi tanácsülésen Pucsok Já­nos tanácstagot külön dicsé­retben részesítették, aki kör­zetében — a Kiss Ernő utcá­ban — nemcsak a fák ülteté­sét, hanem a védelmét is megszervezte. Topa Péter, Nagy István és még sok más választó java­solta az útmenti árkok kitisz­títását, új betongyűrűk elhe­lyezését, az Oncsa-telep bel­vízrendezését. Több utcában már ezt a munkát be is fejez­ték. Az Oncsa-telepen, ahol legtöbb a tennivaló, a föld­munkálatokat elvégezték, vár­ják a megrendelt betongyű­rűket. Szabó Sva tanítónő, új tanácstag és Juhász Lajos, Farkas István tanácstagok szervezték a legtöbb társa­dalmi munkát az utak rend- behozatalára. A választók javaslatára kö­telezték a földművesszövetke- zetet, hogy legyen elegendő védekező szer. Van is. A Fel- szabadulás utl és a tanács tizenkét darab új közvilágítá­si lámpa szerelésével megbíz­ták a TITÁSZ-t. Megjavult az Oncsa-telepi bolt kenyér- ellátása. Intézkedtek a kul- túrház fűtése ügyében. Töb­ben javasolták, hogy a bölcső- de a nagy munkák idején ne ötkor csukjon. Ezt is elintéz­ték. Vannak ügyek, amelyeknek az elintézése hosszabb időt vesz igénybe, mint például az apaállatt istálló kitelepítése az épülő iskola mellől; de ez is megvalósul. Lesz postaláda az Uj telepen, Kálvinházára azonban nem tud adni a pos­ta. Intézkedett a tanács pót­kocsis buszjárat ügyében, de az igen kanyargós keskeny út miatt az AKÖV ezt nem tudja biztosítani. Az Illetékes kereskedelmi szerveknél eljár­tak az Uj telepi bolt ügyében — végleges választ még nem kaptak. A javaslatok között szép számmal akad olyan is, ami csak évek múlva valósítható meg, vagy belátható időn be­lül Ígéretet sem tud tenni a tanács. De ezekre a javasla­tokra is sorban megválaszol­nak, illetve az áprilisi tanács­ülésen ismertették az ügy sorsát. Többen fürdőt, artézi kutat, mások a most épülő hattantermes új iskola mellé még másikat javasoltak. Olyan kérelem is volt az Alkotmány utcából, hogy a téglából épített járdát cserél­jék át betonra. Az anyagi helyzet erre még nem ad le­hetőséget. összegezve mind a kilenc­ven javaslat sorsa kézben, jó kézben van. Negyvenöt ta­nácstag intézi nagy szorga­lommal választóinak ügyét élükön Orosz János vb el­nökkel és Kántor Péter ta­nácstitkárral. Valamennyi ja­vaslatot, nem csak a kilenc­venet, hanem az azóta és az ezután születőket is intézik. Tiszadada dolgozói jól válasz­tottak..! Békegyűlések megyénkben Balkányban Benkei András elv társ tartott nagygyűlést A leszerelési hónap me­gyei programjának megfe­lelően vasárnap ismét szá­mos megmozdulás, rendez­vény volt Szabolcs-Szatmár- ban. Ezen a napon több mint húsz községben tartottak bé- kenagygyűlést, amelyen me­gyei és járási vezetők tájé­koztatták a lakosságot a bé­kemozgalom időszerű kérdé­seiről. Rakamazon Kokas Fe­renc, a Hazafias Népfront megyei titkára, Kántorjáno- siban Lábas Menyhért, a TIT megyei titkára, Tiszado- ban Kovács Károlyné, a me­gyei nőtanács titkára mon­dott baszédet. Tiszavasváriban járási ifjú­sági találkozót ás békegyűlést Meg tudjuk védeni a békét rendeztek. A járás községei­ből a népkertben összegyűlt fiatalok előtt Kovács Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa tartott előadást. Ezt követően bensőséges ünnepségen mint­egy ötszáz kisdobost, út­törőt és KISZ-tagot avattak. Csengerben ifjúsági béke­nagygyűlést tartottak. Mint­egy 400 munkás, szövetkszeti és diák fiatalnak Kaczur Er­nő, járási KISZ-titkár mon­dott beszédet. A gyűlésen részt vett és felszólalt Luiz Varlos de Miranda, hazánk­ban tanuló brazil egyetemis­ta is, aki népe ifjúságának üdvözletét tolmácsolta. két, s biztosan tudják, egy­szer, talán már holnap arra ébredünk, hogy béke lesz. Hiszen minden népnél felve­tődik a gondolat: meg kell szüntetni a fegyverkezési hajszát, gazdagabbá, boldo- ( gabbá lehetne tenni az életet. A haditechnika tökéletesí­tésére költött milliárdok helyett lakások, iskolák, óvodáit, bölcsődék épül­hetnének szerte a vilá­gon milliók, míg egyné­hány halálgyáros profitja csillagászati méreteket ölt. Benkei elvtárs ezután él­ményeiről beszélt: legutóbbi külföldi látogatásának ta­pasztalatairól. Majd a nem­zetközi helyzet ismertetésére tért át. Végül' ezeket mondta: — Meg kell vizsgálnia ezért itt is mindenkinek: va­jon jól végeztem-e a munká­mat, jól harcoltam-e a bé­kéért, erősítettem-e az orszá­got, a szocializmust, tehát a béke épületét? Jól dolgoz­tunk-e vajon azért, hogy gyerekeink ne ismerjék meg soha a háború rémét. A nagy tapssal fogadott be­széd után J. Ivánovics Ku- kuskin, az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó egyik szovjet alakulat kapitánya kért szót. Többek között eze­ket mondta: — Tizennégy éves voltam a háború idején. A csalá­dunkból csak apámmal ma­radtunk meg, mindketten se­besülten. Mi, szovjet embe­rek azért is óvjuk minden erőnkkel a békét, mert tud­juk, ml a háború... A községi dalárda, az is­kolai énekkar, s a KISZ tánc-, csoport adott ezután színuo-l Tmln.R műsort. ROVÁS Bánatos arcú kislány ül a hátsó padban a tanítóképző gyakorló iskolájában. Köze­lebbi színhely: a III/A. Milyen bűn tudata nyomja lelkét? Mert úgy viselkedik. Rossz felelet? Vagy visel­kedés? Nem hiszem, ötös ta­nuló. Csupán azért ültették a második pádból az utolsóba, mert nincs iskolaköpenye. (Az , iskolában tűnt el a 140 forin­tos köpeny, az iskolai év kez­detén. Azóta a régebbi köpeny­ben járt! de egy hónapja a megviselt ruhadarab felmond­ta a szolgálatot.) Gyakran kapott szemrehá­nyást az egy hónap alatt, mert rontja az osztály össz­képét. Legutóbb megszüle­tett az igazgatói döntés: ül­jön a hátsó padba. (Más osz­tályokban is ez a sors érte a köpeny nélküli gyereke­ket). Sírva megy haza, sírva in­dul iskolába. Emiatt —, mert nem akart bemenni az iskola kapuján —, édesanyja meg is verte (Üjabb konflik­tus, immár a szülőben Is!) Az indoklás: azért kellett hátra ülnie: hogy rend le­gyen. Mikor pedig a szülők érdeklődtek, azt a választ kapták; megpróbálunk keríte­ni egy használt köpenyt, ha pedig nem találunk, termé­szetesen visszaültetjük ‘ az eredeti helyére, „Természetesen” ez lenne az egyedül helyes megoldás! De milyen pedagógiai elvek diktáljál; a hátraültetést, amely mindenképpen a meg­különböztetés, a megszégye­nítés érzelmi, lelki szorongá­saival tölti el a gyereket? Avagy: mi az indítéka a „megbocsátásnak,” hogy „... akkor visszaültetjük az eredeti helyére __” Hol a pe­dagógiai következetesség? Jó lenne megérteni, hogy az iskolapadokban nem kö­penyek, hanem gyerekek ül- | nek.. .* (p. g.) (Munkatársunktól) Békenagy gyűlést rendez­tek vasárnap délután Bal­kányban. A szép, árnyas fák alatti szabadtéri színpad né­zőterén mintegy ezer tőnyi hallgatóság előtt Benkei And­rás, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta: szívesen tett eleget a balkányiak kérésé­nek, hogy a balkányi béke­nagygyűlés előadója legyen, hiszen amiről beszélünk ezek­ben a hetekben, az életünk legégetőbb kérdése, irűrid- anmyiunk ügye. — Június elején ül össze a magyar békekomgresszus, hogy számolt adjon a világ­nak a magyar nép erőfeszí­téseiről, békeharcáról. Országos méretű de­monstrációkkal, tömeggyű­lésekkel adunk nyomaté- kot akaratunknak, mutat­juk meg, hogy szilárd része vagyunk a vilá­got átformáló nagy erő­nek, a szocializmus, a bé­ke erejének. Mindennapi munkánkkal já­rulunk' hozzá a követeié® — Drukk, de miért? — A feleség: jeles, a férj elégtelen *— Dupla kár a tudatlanság — Ha itt átmegyek, zse­bemben a jogosítvány! Gyakran elhangzik ez aki­jelentés vasárnaponként a nyíregyházi hármas iskola folyosóján, miközben a re­ménykedők a műszaki vizs­gabizottság ajtajára mutat­nak. Hetenként, kétheten­ként másfél száz leendő mo­toros, magángép jármű-vezető jelenik itt meg, hogy számot adjon felkészüléséről, motor vagy autóvezetési jártasságá­ról. Jobban tudnak a nők Mumusnak, a legnagyobb buktatónak tartják a vizsgá­zók a műszaki ismeretek számonkérését. Jól tudja ezt Jung Ferenc is, az egyik szá- monkérő, aki 40 éves szak­mai tapasztalattal rendelke­zik, s az utóbbi négy eszten­dőben tízezer járművezető felkészüléséről győződött meg. — Érthető a fokozott izga­lom, hiszen a gyakorlati ve­zetéssel ritkán van baj, a KRESZ-táblákat is aránylag könnyen megismerik, a mű­szaki ismeretszerzés viszont komoly és kemény munka. A motorosok közismert Fe­ri bácsija szerint a vizsgá­zók általában kellően ké­szülnek. Érdekes, hogy a nők jobban megválaszolnak a műszaki kérdésekre, mint a férfiak. Nemrég például egy házaspár jelent meg előttük a feleség jelest kapott, a fér; megbukott. Április végén M diáklány vizsgázott vezetés­ből — politechnikai oktatá­son készültek fel — s vala­mennyi kitűnő eredményt ért el. Vannak olyanok is, akik nem veszik elég komolyan az alapos tanulást, úgy tesznek, mintha nekik minden a kis- ujjukban volna. Két hete egy gépészmérnököt utasítottak pótvizsgára felületes tudás miatt. Megtörtént már a másik véglet is: jelesre tudott az egyik nő és mégis sírvafa- kadt. „Megfizetem, a javítást“ — Nem mumus a műszaki vizsga azoknak, akik mago­lás helyett inkább az össze­függéseket tanulják meg. Az ilyenek határozottak, nem jönnek zavarba, nem felejtik el azt is, amit félórával ko­rábbam még kitűnően tudtak. Jó néhány vizsgázó úgy vé­li, felesleges dolog a műszaki ismeretek számonkérése: „Ha elromlik a motorom, viszem a szakemberhez, megfizetem a javítást”. Szováti Ferenc, a KPM Autótanintézet másik vizsgáz­tatója ad feleletet: „Elsősor­ban a balesetmentes közleke­dés, a testi épség megőrzése miatt kell ismerni a jármű­veket műszakilag.“ Utazás közben könnyen előadódhat műszaki meghibásodás, mely­nek gyors felismerésé és kö­zömbösítése életbevágóah fontos. Sokszor azon múlik egy motoros élete, hogy tisz­tában van-e gázbovden funk­ciójával. Döntő: a felkészítés Ezen túl népgazdasági ér­dek is a balesetek megelőzé­se, mert sok alkatrészt valu­táért importálunk külföldről — A vizsga előtti drukk már nem segíti, hasztalan s szerencsepróbálás is: „Háths ( átcsúszom” — mondja végű: 1 Jung Ferenc. Legfontosabb as értelemszerű tanulás s a gya­korlati jártasság. Akiket .ta­pasztalt szakemberek segíte­nek a felkészülés során, azok megállják a helyüket, nekik nem „mumus” a mű­szaki vizsga. (as.) Nyíregyháza, 1963. május hó. Kereken tíz év elteltével — attól kezdve, hogy sportáru­ház helyett ismét kávéház lett Hungária néven a New York, ; — egy esztendeje a Szabolcs Étteremben élek. Itt alakul az asztaltársaság, amely a sör hőfokától a hagymásrostélyos minőségétől, a világ kis és nagy ügyeit tárgyalja. Gyak­ran itt készülnek a Kelet- Magyarország lapzárta előtti információi, kéziratokat ja­vítunk, kefelenyomatokat kor­rigálunk, valami születőben van, ami nem volt, kicsit ta­lán a Hungáriát pótlóan. A hely kitűnő, dolgozóinak csen­des udvariassága országosan példamutató. Levegője nem­csak Szabolcs-Szatmár múlt­ját hanem jövőjét is idézi. A kívülről megyesárga épü­letben egykoron lóháton és a széles, magas kávéházi ab­lakon érkeztek a herceg Odeszkáliak. A tükrökbe a Nyíregyházán állomásozó hu­szártisztek hajigálták a boros- üvegeket. Itt twistéinek mostan * ifjú traktorosok, ta­nácsi tisztviselők, fiatal me­gyei agronómusok, és városi munkásfiatalok korszerűen öltözött csinos és elegáns partnernőikkel. Minap Pesten jártam és a nosztalgia este elvitt a Hun­gáriába, ahol tíz évig pesti hírlapíró koromban majd mindennapos vendég vol­tam. A Hungáriába, mely újságírók, írók, művészek ott­hona volt, s ahol ők ádáz harcban, ha a galéria legfel­sőbb szintjéről részben visz- szaszorítva is, a legkiválóbb labdarúgók vezetésével nem is kis pénzben kártyázóktól védték meg a Hungáriát. A kávéházat, ahol a közelmúlt történelem legnehezebb évei­ben is mindig a progresszív gondolat volt fölényben, ahol a torz politikai, művészeti és emberi ideák még nagy ellen- forradalmi rohamok idején sem tudtak várat nyerni. A galéria mélyvíz feletti aszta­lánál írt gyakran és ivott hárslevelűt Krúdy, Móricz. Lent, a bejárat melletti nagy ablaknál dolgozott asz- kétikus szorgalommal Nagy Lajos. A galéria oldalfel jára­tához közel — ezt márvány­tábla őrizte meg a fasizmus és a sportszernagykereskedés ideje alatt is — üldögélt Os- váth Ernő, a legnagyobb pol­gári szerkesztő, kitől — úgy mondják — az is megtisztel­tetés volt, ha valakinek köz­iratába jobbacskán beleolva­sott, mielőtt visszaadta azzal hogy az nem jó, nem közöl­hető. A mélyvízben — als? étteremben — színházi kriti­kusok, színészek, nagy törzs­asztaluknál a Kellérek és Bó­dé Béla, meg Ritter, a pol­gári újságírás és a ré­gi pesti színházvilág re­gényes figuráinak kortársas és tanúi, visszaálmodói és krónikásai. És itt ültünk mi is — Müller, Lantos, Namé- nyi, Maros, Révai, Csepeli Szabó, Merly egy déli kom­munista lap tudósítói. Hogy csak azokat említsem rang­sorolás mentesen, (hiszen az említetteknél nagyobbak és kisebbek is élfek és élnek itt), akik éppen eszembe ju­tottak. Ott dolgoztunk és vi­tatkoztunk a galéria oldalfo­lyosójának utolsó asztalánál, titokban remélve, hogy a mi nevünket is megörökíti majd az asztal melletti oszlopon valami jelzőtábla. Ez a Hungária nem az amelytől nem tagadom na­gyon fájón esztendeje elbú­csúztam. Még tisztább, mini volt, kicsit méltóságteljes Azon a hétköznapi estén csak­nem üres volt a felső galéria A kártyásokat úgy látszik si­került száműzni, és lent i: gyéren ültek. A kávéház dió­faasztala — barna tónusú, majdnem ünnepélyes. A galé­rián, egykori törzsasztaluknál limonádét ittak és filmforgató­könyvet vitattak fiatal dra­maturgok. Ide már — Révai Lantos! — nem kerül a m táblánk, esetleg csak az övé­ké. Uj pincér van fent, az i: fiatal, vállas, elegáns pincér­egyenruhában. Meghajol „Uram“? „Asszonyom’!? Csal ennyit mond könnyedén meg­hajolva, kérve a rendelést. Mozdulatai nizzai és londoni nemzetközi szállodák han­gulatát idézik. Sok minden változott egy -év alatt. Itt, a félig üres,- vakítóan tiszta és .kápráztatóan kivilágított ko­ra esti órákban, itt a Hungá­riában világosan kitapintható, mekkorát léptünk előre a közéletben: a kulturáltság, a szocializmus egyik igazi is- . mérve. Ma is írók, hírlapírók, mű­vészek ülnek általában a Hungáriában, ahová a Politi­kai Bizottság néhány tagja is be-benéz - diskurálni a világ és az ország kicsi és nagy dolgairól. Be-benéznek taníta­ni és tanulni. Beszélgetni. Most itt ülök megint a Sza­bolcsban, amely kora délután még majdnem üres. A nagy ablakokon bezuhögnak a nya­rat Ígérő fénynyalábok. Jár­nak ide is, a mi Hungáriánk­ba közéleti emberek, közép­funkcionáriusok. De csak szó­rakozni, sört és kisfröccsöt inni. Vezetőket még nem lát­tam soha. Felbukkant bennem a gondolat, jó dolog-e, hogy mi szabolcsiak — így mon­dom, mert a szívem már ide köt — nem akarunk, vagy nem helyeseljük fehérabrosz mellett így is — „különösebb terv és cél nélkül csak úgy beszélgetni? Ordas Nándor J

Next

/
Thumbnails
Contents