Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-21 / 116. szám
Motorvixsgások mumusa a műszaki ismeretek megvalósulásához: „Soha többé háborút!” ^ Ezután Benkei elvtárs ismertette a második világháború pusztításainak jellemzőbb adatait, s emlékeztetett az özvegyekre, árvákra, a lerombolt, gyószbaborult családi otthonokra. — A háború eddig már nagyon sok áldozatot követelt, de a jövőt meg kell menteni. •— Minden becsületes ember egyetért ebben a követelésben, legyen bármilyen fajú, vallású, politikai meggyőződésű, legyen magyar, szovjet, angol, vagy amerikai. A tömegpusztító fegyverek már annyira veszélyeztetik az emberiséget, hogy egyszerre városokat, kisebb országokat képes eltüntetni a föld színéről. — Valaki megkérdezhetné: mit tehetünk mi, egyszerű emberek, hogy lefogjuk a fegyvergyárosok kezét, s nyugodtabbá, szebbé, boldogabbá tegyük életünket? Erre azt válaszoljuk, hogy nagyon sokat tehetünk a háború ellen. A történelem bizonyította be, hogy hallatlanul erijs az emberiség szava, akarata, amellyel eddig is meg tudta fékezni a háború kalandorait. Országunk ugyan nem nagy ország, de jelentős szerepe, tekintélye van a világban, s ezt építőmunkájával szerezte. Határozott felépésével, amely- lyel kimutatta, hogy nem csak óhajtja, védi is a családok nyugalmát, az emberek életét, nem engedi az életet a fenyegető atomrémnek. — Az emberek szeretik mai életüket, s képesek rá, hogy meg is védjék azt. Szeretünk élni, mint ahogy az anyák szeretik a gyermekeiHangverseny a szabadban. Nyílt fórum A Hungária Kávéház és a Szabolcs Étterein 1963. május 21. KILENCVEN JAVASLAT i Tavasszal, a természet megújulása idején általános kép a községekben, hogy az emberek is iparkodnak szépíteni az utcákat, lakóhelyüket. Tiszadadán az átutazó, felületes szemlélő is a szokásosnál nagyobb rendet, tisztaságot tapasztalhat. Friss parkosítás, vizátereszek, kutak javítása, újonnan ültetett fák majdcsak minden utcában. A nagy iparkodás eredete a téli hónapokra nyúlik vissza, amikor a tanácstagi jelölő gyűléseken kilencven javaslat született nagyrészt a község szépítésére. Három hónap telt el a választás óta, ennyi ideje volt az új tanácsnak, hogy a javaslatokat elbírálja és hozzákezdjen a megvalósításához. Többen javasolták az utcák fásítását, parkok létesítését. Ezerötszáz darab fenyő és francia nyárfa bontogatja Tiszadadán első hajtásait. Az áprilisi tanácsülésen Pucsok János tanácstagot külön dicséretben részesítették, aki körzetében — a Kiss Ernő utcában — nemcsak a fák ültetését, hanem a védelmét is megszervezte. Topa Péter, Nagy István és még sok más választó javasolta az útmenti árkok kitisztítását, új betongyűrűk elhelyezését, az Oncsa-telep belvízrendezését. Több utcában már ezt a munkát be is fejezték. Az Oncsa-telepen, ahol legtöbb a tennivaló, a földmunkálatokat elvégezték, várják a megrendelt betongyűrűket. Szabó Sva tanítónő, új tanácstag és Juhász Lajos, Farkas István tanácstagok szervezték a legtöbb társadalmi munkát az utak rend- behozatalára. A választók javaslatára kötelezték a földművesszövetke- zetet, hogy legyen elegendő védekező szer. Van is. A Fel- szabadulás utl és a tanács tizenkét darab új közvilágítási lámpa szerelésével megbízták a TITÁSZ-t. Megjavult az Oncsa-telepi bolt kenyér- ellátása. Intézkedtek a kul- túrház fűtése ügyében. Többen javasolták, hogy a bölcső- de a nagy munkák idején ne ötkor csukjon. Ezt is elintézték. Vannak ügyek, amelyeknek az elintézése hosszabb időt vesz igénybe, mint például az apaállatt istálló kitelepítése az épülő iskola mellől; de ez is megvalósul. Lesz postaláda az Uj telepen, Kálvinházára azonban nem tud adni a posta. Intézkedett a tanács pótkocsis buszjárat ügyében, de az igen kanyargós keskeny út miatt az AKÖV ezt nem tudja biztosítani. Az Illetékes kereskedelmi szerveknél eljártak az Uj telepi bolt ügyében — végleges választ még nem kaptak. A javaslatok között szép számmal akad olyan is, ami csak évek múlva valósítható meg, vagy belátható időn belül Ígéretet sem tud tenni a tanács. De ezekre a javaslatokra is sorban megválaszolnak, illetve az áprilisi tanácsülésen ismertették az ügy sorsát. Többen fürdőt, artézi kutat, mások a most épülő hattantermes új iskola mellé még másikat javasoltak. Olyan kérelem is volt az Alkotmány utcából, hogy a téglából épített járdát cseréljék át betonra. Az anyagi helyzet erre még nem ad lehetőséget. összegezve mind a kilencven javaslat sorsa kézben, jó kézben van. Negyvenöt tanácstag intézi nagy szorgalommal választóinak ügyét élükön Orosz János vb elnökkel és Kántor Péter tanácstitkárral. Valamennyi javaslatot, nem csak a kilencvenet, hanem az azóta és az ezután születőket is intézik. Tiszadada dolgozói jól választottak..! Békegyűlések megyénkben Balkányban Benkei András elv társ tartott nagygyűlést A leszerelési hónap megyei programjának megfelelően vasárnap ismét számos megmozdulás, rendezvény volt Szabolcs-Szatmár- ban. Ezen a napon több mint húsz községben tartottak bé- kenagygyűlést, amelyen megyei és járási vezetők tájékoztatták a lakosságot a békemozgalom időszerű kérdéseiről. Rakamazon Kokas Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára, Kántorjáno- siban Lábas Menyhért, a TIT megyei titkára, Tiszado- ban Kovács Károlyné, a megyei nőtanács titkára mondott baszédet. Tiszavasváriban járási ifjúsági találkozót ás békegyűlést Meg tudjuk védeni a békét rendeztek. A járás községeiből a népkertben összegyűlt fiatalok előtt Kovács Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa tartott előadást. Ezt követően bensőséges ünnepségen mintegy ötszáz kisdobost, úttörőt és KISZ-tagot avattak. Csengerben ifjúsági békenagygyűlést tartottak. Mintegy 400 munkás, szövetkszeti és diák fiatalnak Kaczur Ernő, járási KISZ-titkár mondott beszédet. A gyűlésen részt vett és felszólalt Luiz Varlos de Miranda, hazánkban tanuló brazil egyetemista is, aki népe ifjúságának üdvözletét tolmácsolta. két, s biztosan tudják, egyszer, talán már holnap arra ébredünk, hogy béke lesz. Hiszen minden népnél felvetődik a gondolat: meg kell szüntetni a fegyverkezési hajszát, gazdagabbá, boldo- ( gabbá lehetne tenni az életet. A haditechnika tökéletesítésére költött milliárdok helyett lakások, iskolák, óvodáit, bölcsődék épülhetnének szerte a világon milliók, míg egynéhány halálgyáros profitja csillagászati méreteket ölt. Benkei elvtárs ezután élményeiről beszélt: legutóbbi külföldi látogatásának tapasztalatairól. Majd a nemzetközi helyzet ismertetésére tért át. Végül' ezeket mondta: — Meg kell vizsgálnia ezért itt is mindenkinek: vajon jól végeztem-e a munkámat, jól harcoltam-e a békéért, erősítettem-e az országot, a szocializmust, tehát a béke épületét? Jól dolgoztunk-e vajon azért, hogy gyerekeink ne ismerjék meg soha a háború rémét. A nagy tapssal fogadott beszéd után J. Ivánovics Ku- kuskin, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet alakulat kapitánya kért szót. Többek között ezeket mondta: — Tizennégy éves voltam a háború idején. A családunkból csak apámmal maradtunk meg, mindketten sebesülten. Mi, szovjet emberek azért is óvjuk minden erőnkkel a békét, mert tudjuk, ml a háború... A községi dalárda, az iskolai énekkar, s a KISZ tánc-, csoport adott ezután színuo-l Tmln.R műsort. ROVÁS Bánatos arcú kislány ül a hátsó padban a tanítóképző gyakorló iskolájában. Közelebbi színhely: a III/A. Milyen bűn tudata nyomja lelkét? Mert úgy viselkedik. Rossz felelet? Vagy viselkedés? Nem hiszem, ötös tanuló. Csupán azért ültették a második pádból az utolsóba, mert nincs iskolaköpenye. (Az , iskolában tűnt el a 140 forintos köpeny, az iskolai év kezdetén. Azóta a régebbi köpenyben járt! de egy hónapja a megviselt ruhadarab felmondta a szolgálatot.) Gyakran kapott szemrehányást az egy hónap alatt, mert rontja az osztály összképét. Legutóbb megszületett az igazgatói döntés: üljön a hátsó padba. (Más osztályokban is ez a sors érte a köpeny nélküli gyerekeket). Sírva megy haza, sírva indul iskolába. Emiatt —, mert nem akart bemenni az iskola kapuján —, édesanyja meg is verte (Üjabb konfliktus, immár a szülőben Is!) Az indoklás: azért kellett hátra ülnie: hogy rend legyen. Mikor pedig a szülők érdeklődtek, azt a választ kapták; megpróbálunk keríteni egy használt köpenyt, ha pedig nem találunk, természetesen visszaültetjük ‘ az eredeti helyére, „Természetesen” ez lenne az egyedül helyes megoldás! De milyen pedagógiai elvek diktáljál; a hátraültetést, amely mindenképpen a megkülönböztetés, a megszégyenítés érzelmi, lelki szorongásaival tölti el a gyereket? Avagy: mi az indítéka a „megbocsátásnak,” hogy „... akkor visszaültetjük az eredeti helyére __” Hol a pedagógiai következetesség? Jó lenne megérteni, hogy az iskolapadokban nem köpenyek, hanem gyerekek ül- | nek.. .* (p. g.) (Munkatársunktól) Békenagy gyűlést rendeztek vasárnap délután Balkányban. A szép, árnyas fák alatti szabadtéri színpad nézőterén mintegy ezer tőnyi hallgatóság előtt Benkei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta: szívesen tett eleget a balkányiak kérésének, hogy a balkányi békenagygyűlés előadója legyen, hiszen amiről beszélünk ezekben a hetekben, az életünk legégetőbb kérdése, irűrid- anmyiunk ügye. — Június elején ül össze a magyar békekomgresszus, hogy számolt adjon a világnak a magyar nép erőfeszítéseiről, békeharcáról. Országos méretű demonstrációkkal, tömeggyűlésekkel adunk nyomaté- kot akaratunknak, mutatjuk meg, hogy szilárd része vagyunk a világot átformáló nagy erőnek, a szocializmus, a béke erejének. Mindennapi munkánkkal járulunk' hozzá a követeié® — Drukk, de miért? — A feleség: jeles, a férj elégtelen *— Dupla kár a tudatlanság — Ha itt átmegyek, zsebemben a jogosítvány! Gyakran elhangzik ez akijelentés vasárnaponként a nyíregyházi hármas iskola folyosóján, miközben a reménykedők a műszaki vizsgabizottság ajtajára mutatnak. Hetenként, kéthetenként másfél száz leendő motoros, magángép jármű-vezető jelenik itt meg, hogy számot adjon felkészüléséről, motor vagy autóvezetési jártasságáról. Jobban tudnak a nők Mumusnak, a legnagyobb buktatónak tartják a vizsgázók a műszaki ismeretek számonkérését. Jól tudja ezt Jung Ferenc is, az egyik szá- monkérő, aki 40 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, s az utóbbi négy esztendőben tízezer járművezető felkészüléséről győződött meg. — Érthető a fokozott izgalom, hiszen a gyakorlati vezetéssel ritkán van baj, a KRESZ-táblákat is aránylag könnyen megismerik, a műszaki ismeretszerzés viszont komoly és kemény munka. A motorosok közismert Feri bácsija szerint a vizsgázók általában kellően készülnek. Érdekes, hogy a nők jobban megválaszolnak a műszaki kérdésekre, mint a férfiak. Nemrég például egy házaspár jelent meg előttük a feleség jelest kapott, a fér; megbukott. Április végén M diáklány vizsgázott vezetésből — politechnikai oktatáson készültek fel — s valamennyi kitűnő eredményt ért el. Vannak olyanok is, akik nem veszik elég komolyan az alapos tanulást, úgy tesznek, mintha nekik minden a kis- ujjukban volna. Két hete egy gépészmérnököt utasítottak pótvizsgára felületes tudás miatt. Megtörtént már a másik véglet is: jelesre tudott az egyik nő és mégis sírvafa- kadt. „Megfizetem, a javítást“ — Nem mumus a műszaki vizsga azoknak, akik magolás helyett inkább az összefüggéseket tanulják meg. Az ilyenek határozottak, nem jönnek zavarba, nem felejtik el azt is, amit félórával korábbam még kitűnően tudtak. Jó néhány vizsgázó úgy véli, felesleges dolog a műszaki ismeretek számonkérése: „Ha elromlik a motorom, viszem a szakemberhez, megfizetem a javítást”. Szováti Ferenc, a KPM Autótanintézet másik vizsgáztatója ad feleletet: „Elsősorban a balesetmentes közlekedés, a testi épség megőrzése miatt kell ismerni a járműveket műszakilag.“ Utazás közben könnyen előadódhat műszaki meghibásodás, melynek gyors felismerésé és közömbösítése életbevágóah fontos. Sokszor azon múlik egy motoros élete, hogy tisztában van-e gázbovden funkciójával. Döntő: a felkészítés Ezen túl népgazdasági érdek is a balesetek megelőzése, mert sok alkatrészt valutáért importálunk külföldről — A vizsga előtti drukk már nem segíti, hasztalan s szerencsepróbálás is: „Háths ( átcsúszom” — mondja végű: 1 Jung Ferenc. Legfontosabb as értelemszerű tanulás s a gyakorlati jártasság. Akiket .tapasztalt szakemberek segítenek a felkészülés során, azok megállják a helyüket, nekik nem „mumus” a műszaki vizsga. (as.) Nyíregyháza, 1963. május hó. Kereken tíz év elteltével — attól kezdve, hogy sportáruház helyett ismét kávéház lett Hungária néven a New York, ; — egy esztendeje a Szabolcs Étteremben élek. Itt alakul az asztaltársaság, amely a sör hőfokától a hagymásrostélyos minőségétől, a világ kis és nagy ügyeit tárgyalja. Gyakran itt készülnek a Kelet- Magyarország lapzárta előtti információi, kéziratokat javítunk, kefelenyomatokat korrigálunk, valami születőben van, ami nem volt, kicsit talán a Hungáriát pótlóan. A hely kitűnő, dolgozóinak csendes udvariassága országosan példamutató. Levegője nemcsak Szabolcs-Szatmár múltját hanem jövőjét is idézi. A kívülről megyesárga épületben egykoron lóháton és a széles, magas kávéházi ablakon érkeztek a herceg Odeszkáliak. A tükrökbe a Nyíregyházán állomásozó huszártisztek hajigálták a boros- üvegeket. Itt twistéinek mostan * ifjú traktorosok, tanácsi tisztviselők, fiatal megyei agronómusok, és városi munkásfiatalok korszerűen öltözött csinos és elegáns partnernőikkel. Minap Pesten jártam és a nosztalgia este elvitt a Hungáriába, ahol tíz évig pesti hírlapíró koromban majd mindennapos vendég voltam. A Hungáriába, mely újságírók, írók, művészek otthona volt, s ahol ők ádáz harcban, ha a galéria legfelsőbb szintjéről részben visz- szaszorítva is, a legkiválóbb labdarúgók vezetésével nem is kis pénzben kártyázóktól védték meg a Hungáriát. A kávéházat, ahol a közelmúlt történelem legnehezebb éveiben is mindig a progresszív gondolat volt fölényben, ahol a torz politikai, művészeti és emberi ideák még nagy ellen- forradalmi rohamok idején sem tudtak várat nyerni. A galéria mélyvíz feletti asztalánál írt gyakran és ivott hárslevelűt Krúdy, Móricz. Lent, a bejárat melletti nagy ablaknál dolgozott asz- kétikus szorgalommal Nagy Lajos. A galéria oldalfel járatához közel — ezt márványtábla őrizte meg a fasizmus és a sportszernagykereskedés ideje alatt is — üldögélt Os- váth Ernő, a legnagyobb polgári szerkesztő, kitől — úgy mondják — az is megtiszteltetés volt, ha valakinek köziratába jobbacskán beleolvasott, mielőtt visszaadta azzal hogy az nem jó, nem közölhető. A mélyvízben — als? étteremben — színházi kritikusok, színészek, nagy törzsasztaluknál a Kellérek és Bódé Béla, meg Ritter, a polgári újságírás és a régi pesti színházvilág regényes figuráinak kortársas és tanúi, visszaálmodói és krónikásai. És itt ültünk mi is — Müller, Lantos, Namé- nyi, Maros, Révai, Csepeli Szabó, Merly egy déli kommunista lap tudósítói. Hogy csak azokat említsem rangsorolás mentesen, (hiszen az említetteknél nagyobbak és kisebbek is élfek és élnek itt), akik éppen eszembe jutottak. Ott dolgoztunk és vitatkoztunk a galéria oldalfolyosójának utolsó asztalánál, titokban remélve, hogy a mi nevünket is megörökíti majd az asztal melletti oszlopon valami jelzőtábla. Ez a Hungária nem az amelytől nem tagadom nagyon fájón esztendeje elbúcsúztam. Még tisztább, mini volt, kicsit méltóságteljes Azon a hétköznapi estén csaknem üres volt a felső galéria A kártyásokat úgy látszik sikerült száműzni, és lent i: gyéren ültek. A kávéház diófaasztala — barna tónusú, majdnem ünnepélyes. A galérián, egykori törzsasztaluknál limonádét ittak és filmforgatókönyvet vitattak fiatal dramaturgok. Ide már — Révai Lantos! — nem kerül a m táblánk, esetleg csak az övéké. Uj pincér van fent, az i: fiatal, vállas, elegáns pincéregyenruhában. Meghajol „Uram“? „Asszonyom’!? Csal ennyit mond könnyedén meghajolva, kérve a rendelést. Mozdulatai nizzai és londoni nemzetközi szállodák hangulatát idézik. Sok minden változott egy -év alatt. Itt, a félig üres,- vakítóan tiszta és .kápráztatóan kivilágított kora esti órákban, itt a Hungáriában világosan kitapintható, mekkorát léptünk előre a közéletben: a kulturáltság, a szocializmus egyik igazi is- . mérve. Ma is írók, hírlapírók, művészek ülnek általában a Hungáriában, ahová a Politikai Bizottság néhány tagja is be-benéz - diskurálni a világ és az ország kicsi és nagy dolgairól. Be-benéznek tanítani és tanulni. Beszélgetni. Most itt ülök megint a Szabolcsban, amely kora délután még majdnem üres. A nagy ablakokon bezuhögnak a nyarat Ígérő fénynyalábok. Járnak ide is, a mi Hungáriánkba közéleti emberek, középfunkcionáriusok. De csak szórakozni, sört és kisfröccsöt inni. Vezetőket még nem láttam soha. Felbukkant bennem a gondolat, jó dolog-e, hogy mi szabolcsiak — így mondom, mert a szívem már ide köt — nem akarunk, vagy nem helyeseljük fehérabrosz mellett így is — „különösebb terv és cél nélkül csak úgy beszélgetni? Ordas Nándor J
