Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

Elszalasztott

lehetőségek

Nem élnek eléggé üzemeink az önköltségcsökkentési hitelekkel

A tervszerű gazdálkodásban addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. A tervek jóváhagyása után nincsen apelláta; ki mit kapott, abból kell gazdálkodni. A tartalék arra jó, hogy az év közben jelentkező, sürgősen indokolt igényeket is ki tudják elégíteni. Ebből a tartalékból biztosítja a népgazdaság a vállalatoknak, üzemeknek, gazdaságoknak a gyorsan megtérülő, rövid lejáratú önköltségcsökkentési hiteleket a*.

Ha valamelyik termelő üzem év közben népgazdasá- gilag fontos megbízást kap különböző áruk előállítására, igénybe veheti a hitelt. Felhasználhatja ezt gépek, berendezések .beszerzésére —indokolt esetben — építkezésre is. A feltétel, hogy növekedjen a termel é ke i vysé g, csökkenjen az önköltség.

Az Állami Gazdaságok megy« Igazgatósága az elmúlt év elején az eredeti tervtől eltérően 4655 mázsa vágóbaromfi előállítására kapott megbízatást. A több százezer baromfi tartására és felnevelésére az állami gazdaságok nem voltak berendezkedve, megfelelő épület és beruházási hitelkeret sem állt rendelkezésükre. Másfél millió forintos önköltségcsökkentési hitelkeretből alakítottak át

régi épületeket erre a célra. A gazdaságok tervüket túlteljesítve, 5375 mázsa vágóbaromfit értékesítettek és kilenc hónap múltán a terven felüli nyereségből a hitel teljes összegét visszafizették \ a Beruházási Banknak.

Ugyancsak az elmúlt évben igényelt 350 ezer forint önköltségi hitelt a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat. Ebből az összegből rövid idő alatt létesítettek egy üzemet, ahol az export gyümölcsládák készítéséhez használt zárlécek előállítását kezdték meg. Az új munkából adódó többlet- eredményből másfél év alatt megtérül a hitelezett összeg. Ezenkívül több munkást is foglalkoztathatnak, ami Sza- 'oolcsban munkaerőgazdálkodási szempontból szintén jelentős eredmény.

Ugyanilyen lehetőségre nyílna alkalom Nyíregyházán, a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalatnál is. A HUNGA- ROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat — figyelembe véve az épülő konzervgyár igényeit is — a tetemes szállítási

költségűje elkerülése végett helyben szeretné megoldani a ládakészítést. A tervezett üzem januárban már megkezdené a termelést 200 munkással, s a foglalkoztatottak háromnegyed része nő lenne. A faipari vállalat azonban húzódozik az erre a célra rendelkezésére álló önköltségcsökkentési hitel igénybevételétől.

Kétségtelen, hogy a hitelt vissza kell fizetni és ez szükségszerűen nagyobb erőfeszítésekkel jár, hiszen a törlesztést az új gyártmány révén elért többletnyereségből kell biztosítani.

Ilyen elgondolások alapján vett fel majdnem egymillió forint összegű önköltségcsökkentési hitelt a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Ebből az összegből a tavaly elkészült üzemcsarnok folytatásaként építenek újabb szerelőcsarnokot. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy az új gyártmányként jelentkező, exportra is készülő m- fraalagútszárító berendezéseit sorozatgyártását megkezdhessék. Előzetes számítások szerint ezen a munkán a vállalat 25 és fél millió termelésnövekedést ér el és a több* leteredmény meghaladja a 300 ezer forintot, vagyis a hitel három év alatt megtérül. Azonban az épületet más munkákra továbbra is felhasználhatják, tehát távlataiban is jelentős új létesítménnyel gyarapodik a vállalat. Korszerű munkahelyet létesítenek, megszűnik a szabadban való szerelés.

Általános tapasztalat, hogy

a vállalatok, üzemek nem szívesen veszik igénybe ezeket a lehetőségeket. Ebben az évben az előbb említetten kívül még csak a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat kért és kapott mintegy százezer forint önköltségcsökkentési hitelt és előreláthatóan hasonló igényekkel lép fel a Szatmárvi- déki Faipari Vállalat, a Nyiiv Sátori Vegyes Szerelő Vállalat és a Kisvárdai Vegyesipari Vállalat.

Befektetés és munka nélkül nincs haszon. Államunk a népgazdasági szintű berur házasokon kívül hiteleket is biztosít ilyen irányú kezdeményezésekhez. Kár, hogy egves vezetők kényelmességből és megnemértésből elszalasztják ezeket a lehetőségeket.

Tóth Árpád

I

A Drotár-család egy a sok közül, akik a tiszalöki Rákóczi Tsz tábláin idejében elvégezték a rájuk eső répa egyel ését.

Bikaviadal Tiszalökön

Tikkasztó a hőség. Delelőn jár a Nap. Már két órája tart a bikaviadal. Két, inkább a benzint zabáló vasparipához szokott fiatal Beke Pista meg Csikós Jancsi viaskodnak egy megvadult, szemét forgató jószággal. A löki Kossuth idős parasztjai, kék surcokban, pi- pázgatva távolról figyelik. Fekete, széles karimájú kalapjukat szemükre húzzák, hogy a fény ne zavarja élvezetükben. A bizottság, az átvevő, — aki Görögországba irányítja majd a gömbölyűre hízott bikákat, a tsz-elnök, Honvári János, no meg az ilyen esetekről elmaradhatatlan Borivó Károly brigadéros a mérlegház hűst nyújtó ereszébe húzódva figyelik.

Borivó kezében 1 is toll, pá- pír, akárcsak a hivatalos emberében. Jegyzik, melyik mennyit nyom, s hányas fülszámot visel. Várják a következőt. Hiába. A két fiú nem boldogul.

— Majd jön Balogh Sanyi, s kivezeti — mond le végleg a viadalról Beke.

Matador a motoron

Jön is. Jól megtermett fiatal szép szál ember. Még bikavezető rudat sem hoz. Kötelet lóbál a kezében. Ügyesen fonja a bika szarvaira, s húzza, vonszolja kifelé. Az idősebbek tippelnek: megvic- celi-e vagy nem. Megtudja-e

tartani vagy elfut tőle? De Balogh Sanyi már keményebb legény. Egy Ideig fúj a bika, forgatja szemeit, s pörög tengelye körül, szabadulna, ha le tudná rázni a viadort, de nem lehet, ö is forog vele. A bika megnyugszik, s megy utána a mérlegre.

— A bikagondozók, Katona Sándor meg Szűcs Feri bácsi már öregek, hatvan felé jár- pak. Tőlük elragadna a bika. A fiatal tehenészek Balogh Sanyi, Németh Miska meg Csálszár Sanyi '.szoktak ilyenkor segédkezni — mondja a tsz-elnök. — Minden hónapban van itt bikaviadal, amikor mérlegelésre kerül a sor.

Huszonöt bikával folyik a viadal. Tizet már mérlegre sikerült vinni. Balogh Sanyin már vizes az ing. Arca mint a kicsattanó piros rózsa. Fáradt, fogy az ereje. De tartja a bikát a mérlegen, s olvassa a számát. Megtörli homlokát. A bejárat felé tekint. Vár valakit. Felderül az arca, amikor megpillantja Császár Sanyit, amint meggypiros Pannijén berobog az udvarra. f

Négyen birkóznak

Betolja a motort az öltözőbe, s indul a bikaistállóba. Öt is megforgatja, vonszolja a bika, s kiszabadul a kezéből. Utána. Néhány perc s már hozza is.

Hamarosan előkerül Németh Miska is. s most már hárman dolgoznak. Egyiket kötéllel vezetik, a makacsabb- ját orrkarikával. A Karcsi bika kiszakítja. Egy másik is. Négyen birkóznak vele. Ügy forgatja az embereket mint a ringlispil. Lerázza őket, s elfut. Néfnethet egy másik megfekteti a földön.

De mérlegre kerül az is. Holnap indulhat a szállítmány.

— Alig egy esztendeje kerültek a tehenészetbe — magyarázza Honvári. az elnök. — Ök vállalták, mert nem tudták már nézni azt a ha-, nyagságot, ami ott volt. Sorié jés volt. Az fejte a teheneALEKSZANM NASZIBOV:

fordította: SZATHMÁRI GÁBOR

86.

— Az önnel való találkozás után nekem is ez a gondolat jutott az eszembe. Azt hiszem, ezzel a főnök is elégedett lesz. Csak félek, hogy az orosz feldierítők... Attól tartok, az orosz kémek megzavarhatják majd a munkánkat.

Aszker igyekezett nyugodtan beszélni, de most mégis alig ismert rá a saját hangjára.

— Karísluste bombázásában is az orosz feldierítők keze van. — Seifert gázt adott, s a kocsi elindult.

— Nem tudom megmagyarázni magamnak, mi céljuk van ezzel az oroszoknak! — Aszker vállat rántott. — Ahogy én sejtem, nekik iratok kellenek és nem hamuvá égett papírhalmaz.

— így van —, mosolyodott el Upitz. — De ha egyszer nem tudják mpegszerezni az archívumokat, akkor előnyösebb megsemmisíteni az egé2

szét, mint hagyni, hogy az ellenség kezére jusson.

— Itt van a kutya eltemetve —, felelte Aszker.

— Mikor tud érintkezésibe lépni Thedderrel? — kérdezte Seifert.

— Holnap hajnalban.

— Átadhatja neki: Upitz késedelem nélkül Karlsluste- ba megy. Odarendeltük a gépkocsikat is, amelyek a rejtekhelyen lévő iratokat elszállítják rrvajd.

— Mikorra lesz ott Upitz úr?

— Holnap délután már ott vagyok — válaszolta a Gruppenf ü hr er.

— És a gépkocsik?

— Azok később jönnek, az éjszaka folyamán.

— Teherautók tesznek?

— Igen. A vasútról le kell mondanunk. Az oroszok bombái teljesen használhatatlanná tették a Karlslusteból nyugatra vezető vasútvonalat, felrobbantottak két hidat, úgyhogy nincs más választásunk, mint a teherautón való szállítás.

— Karlslusféban két nagy garázs van. És mind a kettőt porig rombolták az oroszok. Legalábbis így írták az újságok. Honnan veszik a koi- csikat?...

— önök túlságosan kíváncsi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván sézett végig Aszker em.

— Mit teiltet az ember. — Aszker mélyet sóhajtott. — Ez a szakma már ilyen. A rejtekhelyért pedig a fejemmel felelek. Lenyúzzák rólam a bőrt, ha a maguk teherautóit megelőzik az oroszok repülőgépei.

— Nyugodjék meg —, felelte Upitz. — Hamburgból rendeltük a gépkocsikat.

— Ez a világos beszéd. — Aszker .megtörölte a homlokát. — Most már fel lehet hívni a főnököt.

— Adja át neki, hogy holnapután hajnalra már biztonságos helyen lesznek a karlslustei retjekhely archívanyagai.

— Jól van. Nem vinnének el engiem az állomásig?

Seifert bólintott. Néhány perc múlva az állomás előtti téren fékezett a kocsi. Aszker fürgén szállt ki az autóból.

— Minden jót, uraim —,

mondta. Aztán Upitz felé fordulva még hozzátette: —

Holnap esetleg fölkeresném magát Karlslusteban. Hol találhatom meg?

— Az Abwehr ügyeleteséhez telefonáljon. Ö feltétlenül tud majd rólam.

A gépkocsi tovább indult. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Két órával ezután, hogy Aszker találkozott Seiíerttel és Upitzzal, táviratot kézbesítettek Tamara Stirevának... A szöveg a lehető legszokványosabb volt, de Ljulko századost mégis izgalom fogta eL Összeállított egy rövid rejtjeles szöveget, amelyet a Moszkvával előre megbeszélt időben Tamara leadott a rádión. Ljulko ezután kabátot vett és elment.

Néhány óra múlva, késő éjjel a Varsó melletti repülőtérről három nehéz szállító-repülőgép emelkedett a magasba. A szállítógépekhez bombázórepülők csatlakoztak a levegőben. A gépek nyugati irányba tartottak. A bombázók raja széthúzódott egy kicsit, s teherszállítógépek középen húztak. A találkozás nem volt véletlen. Előre kidolgozott program szerint történt.

Lassan telt az idő. A navigációs tisztek pontosan jegyezték az - útvonalat,, amely felett elhaladtak a gépek: Kutno... Konin... Poznan... Warta... Még húsz kilométer van hátra és Berlin fölé érkeznek. A vezérgép parancsnokának jelzésére a gépcsoport észak felé fordult, elkerülte Berlint. Néhány perc múlva mél/en alattuk gyér fények látszottak. A vezérgép navigációs tisztje megállapította: az

Eberswald—Vittenberg közötti országúton gépkocsi oszlop halad. A bombázók azonban ügyet sem vetettek a

„csemegére” — hagyták, hogy tovább vonuljon a gép- kocsisor. Aztán a felhők foszlányai között egy halvány, kanyargós csík tűnt fel. Az Elba. A repülők kissé még északabbra fordultak, s a folyó fölött folytatták útjukat. Hamarosan Ostburg fölé értek. De nem ereszkedtek lejjebb —, mentek egyenesen tovább. Az útvonal következő nagyobb lakott helye Karlsluste volt. Oda tartottak a gépek.

Nem sokkal hajnal előtt repült rá a célra a bombázó raj. Az első támadást a légelhárító tüzérség állásai ellen intézték. A gépeknek pontos adataik voltak a légvédelmi tüzérség ágyúinak elhelyezkedéséről, s már az első rárepüléssal megsemmisítették az ágyuzókat, ártalmatlanná tettek több nagy erejű fényszórót, szétromboltak két tüzérségi rádiólokációs-berendezést.

Ezután a Karlslustetól északnyugatra fekvő repülőtér ellen intéztek támadást. A szovjet gépek zavartalanul teljesítették a parancsot, nem találkoztak komoly ellenállással.

Csak a repülőtér védelmét ellátó ütegek ágyúi tüzeltek és néhány gépfegyverből lőtték a szovjet bombázókat. Német vadászgépek nem voltak a levegőben. A háború utolsó előtti esztendejének őszén, amikor szünet nélkül zúgtak Németország felett a szövetségesek bombázóegységei, a német vadászrepülőknek már nem volt olyan erejük, mint a háború elején.

(Folytatjuk)

Léi*} «*gr

a lia tarodat ?

Kékesén egy épületben' van a földművesszövetkezet ital- és vegyesboltja. Belül rend. de annál egészségtelenebb az ud- var_ és környéke! Az italboltból kifolyó szennyvíz ott folyik végig az udvaron. Mellette közvetlen a szemétdomb. A WC használhatatlan.

Varga Zoltán, a községi tanács vb. titkára ezt mondja:

—• Megvizsgáltuk a panaszokat. Valóban jogosak és az ottani állapotok tűrhetetlenek. A fertőzések gócpontjai a szennyvíz és a szemétdomb. A vb. határozatot hozott azonnali megoldására...

Dévényi János, a járási földművesszövetkezet ellenőrző bizottság elnöke:

— Igen, tudunk róla. Határozatot hoztunk, hogy a legrövidebb idő alatt meg kell oldani...

Dehát a határozatot valakinek végre is kellene hallani...

B. L.

Ifjú viadorok munkaegységgel — Négyen a Karcsi bikával — V kőművesből lett

tehenész

két, akinek éppen eszébe jutott. De volt eset, amikor meg sem fejték.

— Annyi tejet adtak a tehenek, hogy egy nap alatt, ha neki rugaszkodtunk volna; hárman megisszuk! — szól közbe Császár Sanyi..

Miből van a Panni?

— Balogh és Németh foga- tosok voltak — folytatja az elnök. — Császár pedig mun- kacsapatvezető. Nehezen engedte el Cserés Pali. a brigádvezető, de csak rábeszéltük. Császár aztán hozta magával Németh Miskát, majd utána Baloghot. Évközben kidolgoztuk részükre a munkafeltete- leket. Megállapodtunk velük, hogy minden liter te.i után 30 fillért kapnak, s ha 3,6 százalékon felül lesz a tejzsír, az őket illeti meg pénzben. Háromszáz forint célprémiumot tűztünk ki részükre, ha elérik a 7 literes istállóátlagot.

— Elértük? — így Császár. — Még túl is haladtuk, mert 8 liter lett májusra! Meg is vagyunk elégedve. Fejenként a múlt esztendőben nyolc és fél ezer forintot kaptunk prémiumként. Nekem 876 munkaegységem volt.

— Ebből van a Panni — folytatja Császár.

— Nekem meg az új házban van a pénz — toldja meg Németh.

— Ö is vehetett volna Pannit, akart is — mutat barátjára Balogh Sanyira Császár —, de ő jobban szereti a négylábút.

Derültség.

— Tehenet vettem — szólal meg Balogh Sanyi halkan.

— így lett a kőművesből tehenész — húzza. Pedig kezdetben de gyámoltalan is volt! Hogy mennyit bajlódtam vele! De már érti. Rájött, hogy többet keres itt. mintha erre arra tekereg.

Fiatalok, vidámak, jóked- vűek. Este ha végeznek, együtt mennek moziba, tv-t nézni. De ha fejés van. akkor lehet akármilyen aranyos a műsor, nem érdekli őket.

— Bár minden héten lenne ilyen bikaviadal — mondja Császár. — Szívesen csinálnánk.

— Mi meg élvezettel néznénk — mosolyog huncutul az öreg Kocsis Miska bácsi, aki igaz ugyan, hogy jobban szereti a szamárfogatot, de a bikaviadalt sem veti meg.

Farkas Kálmán