Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-18 / 114. szám
Tisza-parti virágcsokor Jó termésre van kilátás — 200000 liter permetlé Séta az almáskertben víz, víz, víz... Ez reklám? Valamikor itt folyt a Tisza, de a szabályozás új mederbe terelte a szeszélyes folyót. Ma a holtág és a kissé távolabb folyó Tisza koszorúként fonja körül a gyümölcsöst. Árterület. A Tisza vize tavasszal gyakran elönti és hordalékával jól megtrágyázza. Amerre a szem ellát, csak almafa. A távolból halk motorzúgás hallatszik. Lent a holtág vizéhez gumicső kígyózik, szivattyú emeli ki a vizet egy tartályba. Rapidtoxok szórják a permetlevet a szépen rügyező almafákra. A tuzséri Rákóczi Tsz almáskertjében vagyunk. Magas termetű férfi közeledik. — Révész J. Gyula brigádvezetőt keressük. — Igen, itt van, irányítja a permetezést — mutat a fák közé. Feltűnnek a permetező brigád tagjai. Három Rapidtox egymásután szabályos távolságban permetez. — Az utolsó sor fák már ezek — mondja a brigádvezető. — Végeztünk ezzel a permetezéssel, aztán néhány nap múlva újból kezdjük. — Hányszor permeteznek egy évben? — Ahányszor megkívánja. Az elmúlt évben kilencszer permeteztünk. Előreláthatólag az idén sem kevesebbszer. Egy-egy permetezésnél 200 ezer liter permetlevet is felhasználunk, de megéri. Különösen, amióta Rapidtoxszal permetezünk. Nagyon jó masinák ezek! Az új telepítésekkel együtt 240 hold a gyümölcsösük. Ebben 9200 fa a termő. Aztán 13 000 olyan fa van, amelynek egy része már terem, a másik része csak két-három év múlva. — Milyen termés várható az idén?-A kezével a fákra int. — Látja ezeket a kis almákat. Egészségesek, jó termésre van kilátás. A gyümölcstermelő brigád célkitűzése: a minőség. Az elmúlt évben 96 vagon almatermésből 73 vagon volt exportképes. Az idén 110—120 vagon almára számítanak és közel nyolcvan százalékát kívánják exportképessé tenni. Sikerül-e? — Nézzen csak körül — mutat nagy kört leírva —, milyen szépek, tiszták a fák. Már évek óta egyetlen hernyót sem lehet találni. De eredményesen védekezünk a pajzstetű ellen is. A fák megkapják a szükséges táplálékot. Beneveztünk a megyei versenybe. Nem akarunk szégyent vallani. Bizakodnak: ezt a versenyt meg fogják nyerni, mert kevés olyan tsz van a megyében, amelyik olyan gondossággal kezeli a gyümölcsösöket, mint ok. — Persze, a többi tsz sem fog aludni — jegyzi meg a gépkezelő. — Majd eldől a termésnél — mondják a többiek. Hozzáértő szakemberek irányítják a gyümölcstermesztést. A brigád tagjai már évek óta együtt dolgoznak. A megértés ésösz- szeszokottság, meg a szorgalom csak növelheti esélyüket a versenyben. Lassan körömre ég a cigaretta. A tartályok újra megtelnek permetlével. Vége a rövid pihenőnek. A brigádvezető búcsúzóul még megjegyzi: megkaptuk a megyei pártbizottságtól az elmúlt évi eredmény után a kongresszusi versenyzászlót. Az idén sem szabad lemaradnunk... Bálint Lajos 43 ezer forint nyereségrészesedés Tapasztalatcsere IVyírlugoson xmmm nmm-. fordította: SZATHMÁKI GÁBOR 85. — Mi történt? — Seifert hangjában bosszúság érződött. — Még a világ végére is elmennék, nemhogy idáig, Berlinig, ha ez megmentené a rejtekhelyet és az archívumokat. , —« Megmenteni a rejtekhelyei? Mit jelentsen ez? — Meglepő. — Aszker ingerült arcot vágott. — Ügy tesz, mintha nem tudná, hogy Karlslustet bombázzák! — Csak nem? — Seifert teljes erejével Aszker felá fordult. — Mit mond? Bombázzák? — Igen, bombázzák, — ismételte Aszker. — Az utóbbi három nap alatt három légitámadás volt! — De hiszen ez lehetetlen! Most Aszker csodálkozott el. — Ön valóban nem tud erről? — kérdezte. — Semmit sem tudok. Kiszálláson voltunk Upitz Grup1963. május 18. penführerrel, innen távol, a keleten, s csak ma éjjel jöttünk vissza. De hát kik bombázzák Karlslustet? Milyen gépek? — Az oroszok. Seifert füttyentett egyet. — Gondolja, hogy kiszimatolták?™ — Bizonyos vagyok benne. — Várjunk csak, várjunk! — Seifert egészen előre dőlt a kocsiban. — Ez teljességgel hihetetlen. Egyszerűen valószínűtlen. .. — Jó, tegyük fel, hogy tévedek. — Aszker elővette a kabátzsebéből s kiterítette a térdére Karlsluste térképét. — Döntse el saját maga. Kékkel vannak jelölve azok az objektumok, amelyeket tegnapelőtt az első légitámadáskor bombáztak. A sárga vonalak mutatják a tegnapi bombázás eredményét. Piros ceruzával karikáztam be azokat a pontokat, amelyek eilen ma éjjel, közvetlenül hamal előtt intéztek légitámadást az orosz repülők. Seifert lassított, s a térképre nézett. Az első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy a bombázás körzete lassan, d* határozottan közeledik az El- ba-partján a híd és az útelágazás mellett lévő erdőhöz. — Nos? — kérdezte Aszker, miközben összehajtotta a térképet. A tábornok nem válaszolt. — A főnök nagyon nyugtalan, — szólt csendesen Aszker. — ö már tudja? — Még tegnap közöltem vele. — Mit tegyünk? — Nem tudom. — Aszker kis szünetet tartott. — Egy biztos: ha az oroszok ilyen tempóban folytatják, öt-hat nap múlva elérik a rejtekhelyei. Akkor pedig a levegőbe repülnek az archívumok. Aszker elhallgatott. Szótlan volt Seifert is. Eltelt néhány perc. A kocsi befordult valami utcába, aztán még egyet kanyarodott, s visszafelé haladt az úton, amelyiken jöttek. — A hivatalba kell mennem, — mondta magyarázóan a tábornok. — De hiszen nem határoztunk semmit! — Este találkozunk. Kilenc órakor, ugyanott, ahol most. — Vegye számításba, tábornok, hogy az idő sürget — felelte Aszker. — A főnök figyelmeztetett, hogy mindent félretesz, s idejön, ha mi, mármint ön és én pipogyák leszünk és nem gondoskodunk időben az archívanyagok megfelelő védelméről. De akkor magának nagyon kellemetlen lesz a viszontlátás... — Rendben van. rendben van, — szakította félbe ijedten a tábornok. — Ez az egész ügy senki mást nem aggaszt úgy, mint engem. A járdaszegélyhez kanyáro- dott a kocsival, s várakozásteljesen nézett útitársára. Aszker kiszállt. Este pontosan a megbeszélt időben ért Seifert a találkahelyre. A kocsiban rajta kívül volt még egy férfi. — Ismerkedjenek meg, — mondta a tábornok. — Bemutatom Upitz Gruppenführert. ö irányítja majd az archívumok átszállítását az új rejtekhelyre. Aszker egy pillanatig tágra- nyitotta a szemét. Vigyázott, nehogy észrevegyék rajta az izgalmat. Jól tudta: csaknem hétszáz kilométerre innen, a front túlsó felén, egy Varsó melletti kis városkában, ahonnan nem sokkal ezelőtt verték ki a fasisztákat, most teljes erővel dolgoznak az ő egész akciója befejező szakaszának előkészületein. A kis városkába egymásután érkeznek az akció lebonyolításának részt vevői, a közelben lévő repülőtérre különleges rendeltetésű repülőgépek szállnak le. Az emberek gondosan átvizsgálják a fegyvereiket, ellenőrzik a műszereket, gyakorlatoznak. Ugyanott vannak. Aszker felettesei, vezetői is: Likov tábornok és Ribin ezredes. Mindannyian készülnek, hogy a Karlsluste- ban dolgozó felderítők segítségére siethessenek majd, ha elérkezeti az ideje. Mindenki igyekszik tudása, képessége legjavát nyújtani, teljes szívvel dolgozni, hogy sikerrel fejezhessék be, amit maguk elé tűztek a szovjet felderítők. A haza nem fukarkodik az erővel, az eszközökkel, ame- leket rendelkezésére bocsát a feladat megoldásához. De minden felesleges lesz, Likov tábornok csoportjából egyetlen repülőgép sem emelkedik a magasba, egyetlen egy ember sem mozdul a helyéről, ha Aszker és társai nem érik el a legfontosabbat, ha nem tudják kicsikarni a fasisztákból, hogy a karlslustei rejtekhely kiürítése mellett döntsenek. A karlslustei objektumok bombázása, a Berliner Platz 15. szám alatti akció, Aszker berlini utazása és Seifert tábornokkal való találkozása, mind-mind ugyanabból a célból történt: meggyőzni a fasisztákat arról, hogy a karlslustei rejtekhelyét elkerülhetetlen megsemmisülés fenyegeti, s *z archíviratokat ki kell hozni onnan és át kell szállítani egy másik, biztonságosabb rejtekhelyre. S ezt, úgy látszik, sikerült elérni. — Űj rejtekhelyre? — kérdezte vissza Aszker, miközben az autóba ült.^ (Folytatjuk) a vidám kirándulások, versenyek, túrák ideje is. Legszebbé azonban a csapatok bensőséges ünnepségei teszik: a legkisebbek fogadása — kisdobos- és úttörőavatások — meg a legnagyobbak búcsúztatása, a nyolcadikosok átadása a KISZ-nek. Az utóbbi években szépen fejlődött városunkban az úttörőcsapatok és KlSZ-szerve- zetek kapcsolata, testvéri szerr ződések születtek az úttörő- csapatok és KISZ alapszervezetek között. Különösen jó kapcsolatot építettek ki a posta és pénzügyi technikum kiszistái a III. számú iskola csapataival, hasonlóan a nyomda, az AKÖV alapszervezetei is jól együttműködnek testvércsapataikkal. E munka eredményeként Nyíregyházán eddig 550 idén végző nyolcadikos lépett már be a KISZ-be. Május 26-án. a Nemzetközi Gyermeknapon bensőséges ünnepségeken több, mint 800 fiatal kiszistának adják át majd tagsági könyvét, hogy az úttörőcsapatok után a KISZ- szervezetekben is zökkenő- mentesen folytathassák ifjúsági munkájukat. Az avatáskor új kiszistáink legjobbjait KISZ-nyakkendővel ajándékozzák meg patronálóik. Ugyanezen a napon 28 úttörő kapja meg több évi jó munkájáért a „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetést. — marik — A Krúdy Gyula és az Ószőlé utca sarkán kb. 3 évvel ezelőtt — a lakosság érthető örömére — közkutat létesítettek Néhány hónap múlva azonbar felmondta a szolgálatot és az óta csak éppenhogy csepeg be lőle a víz... Egyszóval, ví: nélkül maradtunk. Több ízben mentünk mái panaszra a Városi Tanács Építési Osztályához, de mindmáii nem kaptunk orvoslást pana szunkra. A környék lakói nevében Szántó Gyula, a Moziüzemi Vállalal Telefonon érdeklődtünk a Városi Tanács Építési Osztályán. A szóban forgó kút látja el “ vízzel a sportstadiont is. Való- ban többször előfordult, hogy fi leégett a villanymotor, ezért _ szünetelt a vízszolgáltatás. Tár* gyaltak a stadion gondnokával, hogy körültekintőbben törődjenek 2 a vizet felszívó motor állapotával, ezt követően történt is ini' tézkedés, és meggyőződött arról,- hogsT a kút adott vizet. i>e te- g kintettel arra, hogy ez a kút- panasz állandóan ismétlődik, Ígéretet kaptunk, hogy a na: pókban végérvényesen rendezik az ügyet. Megvizsgáltatják ismét, hogy a kút elbírja-e látni t egyáltalán vízzel a sportstadiont t.. A™ n .1 rXmvonlr lolrAOeónráé íc A nyíregyházi Kölcsey Leánygimnázium elsü osztályos növendékei 3 napos kirándulást terveztek a Bükkbe. A túrát az IBUSZ szervezte és annak rendje-módja szerint a költségeket a 36 diáklánnyal előre befizettette. Az IBUSZ-iroda előtti térről autóbusszal indultak volna szerda hajnalban 4 órakor a program szerint. A korai indulás miatt a kislányok szüleik kíséretében érkeztek a gyülekezési helyre, és vártak. mert a programban jelzett autóbusz nem mutatkozott a láthatáron. A szülők álmosan és bosszankodva, a diákok izgalommal és türelmetlenül ácsorogtak — reggel 9 óráig! Ekkor került elő ugyanis az autóbusz, egy sok utat megjárt, viharvert alkotmány, amellyel vezetője csak hosszas rábeszélésre volt hajlandó elindulni a háromnapos bükki túrára, annyira nem bízott kocsijában. Gondosabb szervezést vártak az IBUSZ-tóI. Az öt órát ácsorgó szülök. Az illetékes válaszol A Kelet-Magyarország április 17-i számának Fórum rovatában „Miért csak tízig?” címmel megjelent panaszra közöljük, hogy a villamoscsatlakozás biztosítását a mentesítő vonat késése miatt hagyták figyelmen kívül. Bár az ünnepi forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében igazgatóságunk utasítást adott ki, hogy a mentesítő vonatokhoz is indítsanak villamost. Ezért a mulasztást elkövető dolgozókat felelősségre vontuk és intézkedtünk, hogy a jövőben a mentesítő vonatokhoz a villamoscsatlakozást minden esetben biztosítsák. Láczkó Imre oszt. vez. helyettes, MÁV Igazgatóság, Debrecen Baktalórántházán a Malomipari és Terményforgalmi Ki- rendeltség dolgozói a napokban termelési tanácskozáson értékelték az 1962. évben végzett munkájukat, azt követően pedig kiosztották a nyereség- részesedést. Az elért eredmények azt mutatják, hogy a kirendeltség dolgozói jó munkát végeztek az elmúlt esztendőben. Felvásárlási tervüket 105 százalékra teljesítették. A fuvarköltségek terén megyei szinten a második helyet érték el észszerű, takarékos árufuvarozással. De hasonló jó eredménnyel dolgozott a malom üzemrész is, a dolgozók 13,3 napos nyereségrészesedést kaptak. A felvásárlási részlegnél 27 ezer forint, a malom üzemnél 16 ezer forint nyereségrészesedést osztottak ki. Kricsfalttssy Béla tudósító A nyírbátori járási tanács mezőgazdasági osztály tapasztalatcsere jellegű vegyszeres gyomirtási bemutatót tartott a Nyírlugosi Állami Gazdaságsán. Ezt a tapasztalatcserét az- sal a céllal rendeztük, hogy ígyrészt a járás termelőszövetkezetei megismerjék, a gabona vegyszeres gyomirtásá- íak hasznosságát, másrészt, iiogy elsajátítsák és bevezessék termelőszövetkezeteinkben :s a fejlettebb állami gazdaságokban alkalmazott vegyszeres gyomirtási módszereket. A vegyszeres gyomirtás elméleti és gyakorlati kérdéseiről Balázs Ernő mg. mérnök, a gazdaság főagronómusa, a permetezések tapasztalatairól Keserű János gyümölcstermesztési szakmérnök tartott előadást a termelőszövetkezetekből kiküldött szakembereknek, agronómusoknak, növény- termesztési brigádvezetőknek és a vegyszeres gyomirtással foglalkozó tsz. tagoknak. A déli órákban került sor a vegyszeres gyomirtás gyakorlati bemutatására. A nagy jelentőségű tapasztalatcsere szakmai vitával és közös ebéddel fejeződött be. Rafby Zoltán Az úttörőcsapatok életében a tavaszi hónapok a legmozgalmasabbak. Ez az év végi vizsgákra való felkészülés, de 800 nyolcadikos áttörő a KISZ-ben Huszonnyolcán kapnak kitüntetést a gyermeknapra
