Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-20 / 91. szám
T Éljen és erősödjék a testvéri kommunista és munkáspártok egysége! NAPIRENDEN: Városunk tisztasága Foto: Hammel J. ^/Heg men fettek e.gg biuzwezctöt Társadalmi bíróság elölt: az ittasság Hét esztendeje ül az autóbusz volánja mellett Zs. Béla, az 5-ös AKÖV mátészalkai főnökségének gépkocsivezetője, de még nem volt karambolja. 1962. nyaráig nem is volt vele semmi baj. Ekkor meghalt az első felesége, s ivásnak adta a fejét. A kollégák által olyannyira megbecsült jó szakmunkás egymás után követte el a fegyelemsértéseket. Kezdetben elnézte főnöke, Nagy Kálmán is. Nem jelentette. Hasonlóan hallgatott Puskás Zoltán, a művezető is. Sőt, a munkát is elvégezte helyette. Egyik alkalommal ittasan jelentkezett munkára. Az autóbusznak menni kellett, az utasok nem .várhattak. — Megkérnélek, menj ki helyettem a járattal — mondta a művezetőnek. Puskás Zoltán segített rajta. Ezt követően aztán egyre sűrűbben szaporodott Zs. Béla lajstromán a fegyelemsértés. — Ügy döntöttünk — magyarázza Bocsi Mihály munkásellátási előadó, a társadalmi bíróság elnöke —, hogy a legutóbb elkövetett két fegyelemsértését: a menetlevél átadásának megtagadását és a gépkocsiigénybevételt, melyett jogtalanul és ittasan követett el, társadalmi bíróságon tárgyaljuk meg. Zs. Bélát meglepte a dolog. Erre nem számított. A társadalmi bírósági tárgyalásra a mátészalkai telep kultúrtermében került sor. Csak a szolgálatukat teljesítők nem voltaik jelen. Vád, védelem — Szánté az arcokról olvashattam, milyen nagy felelősséget éreznek ezek az emberek Zs. Béláért — folytatja Bocsi Mihály. — Zs. Béla kérte, ismertessem miben vétkes. Ekkor valaki javasolta: — Válasszunk védőt és vádlót. Csend. Nevek hangzottak el. — Kit választ védőnek? 9— kérdeztem Zs. Bélát. — Péterfi Tibort. S megkezdődött a tárgyalás. Munkatársak, akik most mint tanúk álltak a társadalmi bíróság előtt, mondtak véleményt Zs. Béláról, magatartásáról, fegyelmezetlenkedései- röl. ö makacsul tagadott. Az emberek azonban nem vesztették el türelmüket. — Nem voltam ittas, .amikor a gépkocsit kivezettem. — Ilyet ne mondj — mondta szemébe Peszle Béla forgalmi szolgálattevő. — Egész napra szolgálatmentességet adtam részére, mivel a felesége szült. A rendőrség hívta fel a figyelmem, hogy Béla a gépkocsival ott áll az állomás előtt, ittas. Morajlás a teremben. Zs. Béla hallgatott. — Másik alkalommal saját bevallása szerint féliiter pálinkát ivott, s mégis erőskö- dött, hogy ő elvezeti az autóbuszt, s amiért ezt megakadályoztam, nekem állt, s szidott, mint a bokrot Nem akarta átadni a menetlevelet. Rendőrt kellett hívni — mondta Nagy Kálmán. Elvonókúra Egymást követték a felszólalások. S ekkor következett a védelem képviselőjének a hozzászólása. Zs. Béla reménykedett, amikor Péterfi Tibor felállt. — Nekem az lenne a feladatom, hogy védjem Zs. Bálát — kezdte. — Csak any- nyit mondhatok az itt elhangzottak és saját tapasztalataim alapján, hogy Zs. Béla lássa be hibáját. Én magam is több esetben láttam ittasan, s ha alacsonyabb munkakörbe helyezzük is, ezzel nem lesz megoldva az ügy. Azt javaslom, rendeljék elvonókúrára. Zs. Béla megvető pillantásokat vetett társára. Ügy érezte ' csalódott, vesztett. — Helyes — mondta valaki a hátsó sorokból. — Ott azért még nem tart — így más. Moraj, morajt követett. — S ekkor szólalt fel a párttitkár Takács Zoltán — folytatja a társadalmi bíróság elnöke. — Tanácsa hatott, az emberek lecsendesedtek. Csak Zs. Béla maikacskodott továbbra is. Már majdnem az történt, hogy fel kellett függesztenem a tárgyalást arrogáns magatartása miatt, amikor a következő szavakkal fordultam hozzá. — Ha nem viselkedik il- lemtudóan. s akadályozza az igazság kiderítését, ügyét az ügyészségnek adjuk át Ez hatott. Utolsó figyelmeztetés Arra kért, ismerte sem az ellene beérkezett össze; bejelentést — magyarázza Bocsi Mihály. — Szám szerint 18 bejelentést, jegyzőkönyvet, bizonyítási papírost olvastam fel a hallgatóság előtt. Szó nélkül, sápadtan, megtörtén hallgatta végig. Mikor megkérdeztem, kíván-e valami bejelentést tenni, azt válaszolta, nem. Zs. Béla elismerte, hogy helytelen útra tévedt. A társadalmi bíróság határozati javaslata szerint alacsonyabb munkakörbe helyezik, s a nyereségrészesedés 25 százalékát megvonják. A döntés akkor válik jogerőssé, ha az 5-ös számú Autóközlekedési Vállalat egyeztető bizottsága jóváhagyja. — Tudjuk — vélekedik Bocsi elvtárs —. hogy enyhe büntetést mértünk rá. Hisz kisebb fegyelemsértésekért is bocsátottunk már el embereket. Bennünket az vezetett, hogy több ínint öt évig semmi baj nem volt vele, s egy kiváló szakmunkásról van szó. De számára is ez volt az utolsó figyelmeztetés. Egy munkáslkollektíva meg akar menteni egy autóbusz- vezetőt. Most már Zs. Bélán a sor... Farkas Kálmán Kilencszázhetven észrevétel, panasz közül háromszáznyolcvan a város nem megfelelő tisztaságát kifogásolta a nyíregyházi tanácstagokat jelölő gyűléseken. Jogos a szebb, egészségesebb utcák Iránti igény. Bizonyíték: nincs tanács-, vagy végrehajtó bizottsági ülés, ahol ne szerepelne ez a probléma. Piszkosak az üzletek, az állami és magánházak előtti járdák. Tengernyi a hulladék a legnagyobb utasforgalmú tereken — a Petőfi-, a Beloiannisz-, a Szamuely téren. Sok a papír, a por szerte Nyíregyházán — amit nem indokol az sem, hogy a város földrajzi helyzeténél fogva széljárásos és homokve- réses terület. A határozatok, intézkedések nyomán valamit javult a helyzet az utóbbi hónapokban. Mindez kevés. A szerkesztőség beszélgetése az illetékes városi és megyei tanácsi veze- tőkkel azt mutatta, hogy bár a technikai feltételek adottak, a munka jelenlegi szervezése nem tart lépést az egyre növekvő igényekkel. Évekkel ezelőtt vezették be Nyíregyházán is a város tisztaságát szolgáló központosított szemétszállítást. Jelenleg három nagy teljesítményű KUKA gépkocsi, három félpormentes gépkocsi és hét lófogat áll rendelkezésre. ötvenkét úttisztító dolgozhatna a tisztaságért, s ha szükséges, még tíz embert foglalkoztathatna a városgazdálkodási vállalat. Sajnos, o- vállalat vezetői a határozatok ellenére sem állnak hivatásuk magaslatán. Nem tudják betölteni a tíz üresen álló státuszt sem, így a budapesti négy és a szombathelyi ötezer négyzetméternyi területtel szemben itt nyolcezer négyzetméter takarítása vár egy-egy úttisztító munkásra. Alacsony a gépjárművek kihasználtsága is. Az eddigi gyakorlat, hogy hajnalban működtetik a seprőgépet, ekkor dolgoznak az utcákon a tisztítók. Délelőtt és délután azonban senki sem gondoskodik a város tisztán tartásáról. A lehetőségek ellenére nincs a városban elég utcaseprő, aki napközben is eltakarítaná a felgyülemlett hulladékot. Nyíregyházán nagy a vízhiány. A locsolókocsik eddig a Bujtos mocsaras gödreiből szerezték az egészségtelen vizet, amely még klórozva is bűzös. Nem kifizetődő és körülményes a sóstói víz locsolása, így a város főutcáira, is kevés víz jut, bár két nagy teljesítményű Skoda és három másik locsolókocsink van. A kótaji kutakból idén ugyan már Nyíregyházára érkezik a víz, a locsolásra alkalmas víznyerőhelyek kiépítését azonban csak 1965-re tervezték. Hogy lehetne mégis már most tisztán tartani a várost, amely jelentős idegenforgalmat bonyilít le és a lakosság is jogosan igényli a változást? Az illetékesek szerint is feltétlen mag kell oldani, hogy a városgazdálkodási vállalat elegendő munkaerőt alkalmazzon. A megyei tanács vb. illetékes osztályain nem múlik a helyzet javítása. Hajlandók tovább emelni a vállalat béralapját, tovább javítani a létszámot, a gépesítést. Igaz, ma még lehetetlen a város minden utcáját bekapcsolni a szemét- szállításba, sok utcába nem mehet el a KUKA, mert ezek kövezetlenek, földesek. A meglévő 2700 szabványméretű KUKA edény is kevés, s még az idén vásárlásra kerülő ötszáz edény sem elégíti ki a szükségletet. A teendő tehát, hogy a város vezetői mármost gondoskodjanak arról, hogy a közművesítés befejezése után tervszerűen lássák el pormentes burkolattal az utcákat , ahová újabb seprő-, hulladék- felszívó gépeket lehet üzembe állítani. Sürgetni kell a KUKA edények magánvásárlását. Ez- aísfl bővülnek a tisztántartás lehetőségei. hiszen négy-öt család tulajdonában lehet egy ilyen edény, s a szemetet nem az utcákra, hanem ebbe helyezik a lakosok. Sok panaszos tette szóvá, hogy a város kevés hulladékgyűjtője is oka, hogy az emberek nem csinálnak gondot a szemét eldobásából. A város illetékesei elmondták, idén 65 ezer forintot fordítanak újabb gyűjtők beszerzésére. Szóvá tették azonban: a lakosságnak is jobban kell vigyázni a várcs tisztaságára Az emberek szeretik Nyíregyházát. Nem ritka viszont, hogy a parkokon, utcákon eldobálják a szemetet, a házi hulladékot az utcára öntik, ahelyett, hogy elfáradnának a hulladékgyűjtőig, vagy kihívnák a város- gazdálkodás kocsiját, arrtely köbméterenként 15 forintért elviszi a szemetet. Idén már megfelelő létszámú parkőr is vigyázza szép pihenőhelyeink tisztaságát. Mód van arra is, hogy pesti mintára több köztisztasági dolgozó járja az utcákat napközben is. Jövőre újabb úttisztító és szemétszállító gépet is kapjon a város. Feltétlen megoldást igényel addig is, hogy a városgazdálkodási vállalat jelenlegi kettősségét megszüntessék. Hozzanak létre egy köztisztasági profilú egységet. A feladatát hanyagul ellátó dolgozókat figyelmeztessék, visszatérő esetben cseréljék le. Töltsék be a meglévő létszámot és megyei, várcsi segítséggel szervezzék meg úgy a munkát, ahogy a lakosság igényei megkövetelik. Kopka János „ÉRDEKELNEK AZ EMBERI SORSOK" Mária büntetőbíró lesz — András politikusnak készül — Beszélgetés pályaválasztó diákokkal Ilyenkor nem sokkal az iskolaév vége előtt a középiskolák negyedik osztályaiban a továbbtanulás a fő téma. Ez tagi alkoztatj a a diákokat, de nem kevésbé a szülőket és a pedagógusokat is. Egy-egy osztályfőnöki órán, családi körben, kollégiumokban sok pályaválasztási lehetőségről beszélgetnek mostanában. Papp Mária, a nyíregyházi Zrínyi Ilona leánygimnázium IV/b. osztályos tanulója büntető bíró szeretne lenni. — Miért? — érdeklődjük. — Néhány évvel ezelőtt voltam egy tárgyaláson. Sok emberi problémát ismertem meg. Ezután többször elmentem a bíróságra, tárgyalásokat hallgattam végig. Megszerettem ezt a pályát... Érdekelnek az A csemegekereskedés, melybe gyanútlanul beléptem, a Körúton terül el, valóságos kombinát, amennyire kirakatablakai sejteni engedik. Ide tértem be néhány szélet csokoládét vásárolni. Alighogy betoppantam, kezembe nyomtak egy ménkű nagy kosarat s mire magamhoz tértem, kiderült, hogy önkiszolgáló lettem. Karomon a kosárkával, mint egy helyre menyecske, botorkálni kezdtem a pultok körül, nem lévén semmi gyakorlatom az önkiszolgálásban. Az üzlet tele volt ugyan szakképzett önkiszolgálókkal, akik buzgón és gátlás nélkül rakosgattak mindenfélét a kosarukba, de példájuk egyáltalán nem hatott rám serkentően, mert rögtön egy borzalmas gondolat ötlött eszembe: — Jézus-Mária, hátha valaki rámfogja, hogy elloptam valamit! .Ettől rettenetes zavarba jöttem, annál inkább, mert észrevettem néhány fehérköpenyes nőt és férfit, akik az égvilágon semmi mást nem csináltak, minthogy árgus szemekkel figyelték az önkiszolgálókat. Szerettem volna valamelyiket megkérni, hogy egy pillanatra hagyja abba a figyelést és adjon nekem két szelet csokoládét, ahogy ezt más normális üzletekben Darvas Szilárd: önkiszolgáltam magam csinálják, de tudtam, az ilyesmi itt reménytelen. Aki ide betéved, annak le kell önkiszolgálnia a rászabott időt és csak azután kapja meg az obsitot. Reszkető kezekkel kiemeltem két szelet csokoládét, mire ledőlt az egész rakás. Azonnal odaugrott két feher- köpenyes és szolgálatkészen felszedegette az egészet, helyre rakták a csokoládékat és legnagyobb jóindulatukról biztosítva, kíváncsian várták, hogy ezek után mit fogok csinálni. Újra munkához láttam, közben több ízben kiforgattam a zsebeimet és megmotoztam magam, ily módon adva értésükre, hogy a lopásnak még a gondolata is távol áll tőlem, sőt, a vásárlásról is hajlandó vagyok lemondani, csak még az egyszer ép bőrrel szabaduljak innen. Egyébként a szemben lévő tükörben láttam, hogy a kosár, mint népi viselet, nem áll jól nekem. Fáradozásaimat végül is siker koronázta, csak a befejezés okozott még némi nehézséget: nem volt könnyű a két kis szelet csokoládét blokkoláskor a kosár fenekéről előhalászni. De azután ezen is túlestem, szerencsésen földet értem a Körúton, hálát adva a sorsnak, hogy nem lett a dologból rendőrségi ügy. Tudom, hogy a hiba ben nem van, maradi gondolkodású ember vagyok, önkiszolgáló antitalentum, annyi évtizeden át megszoktam, hogy a legcsekélyebb ön nélkül szolgálnak ki, mikor is én figyelem a kiszolgálót és nem ő engem. Amellett csak helyeselni tudom, hogy az embereket önállóságra nevelik, nem beszélve arról, hogy az ügy végtelen perspektívákat ígér. Szerintem egészen rövid időn belül lesz önkiszol gáló. borbélyműhely, ahol a vendég kezébe nyomják az ecsetet, meg a borotvát és négy-öt borbély csak arra ügyel, hogy el ne lopja a kölnivizet. Aztán lesz autóbusz amit kizárólag az utasok vezetnek, kórház, ahol a beteg megoperálhatja maoát és ön- kiszolgáló vendéglő, ahol az ember a pincér teljes kikapcsolásával saját kezűleg nem szolgálja ki magát. A saját szakmámban ezzel a krokival én is megkezdem az önkiszolgálást: felszólítom az olvasót, hogy találja ki hozzá az összes hiányzó jobbnál jobb vicceket. Nyugodtan lophat is, én oda se figyelek. emberi sorsok, szeretem a bonyolult ügyek kibogozását. Mária kollégista, tanulmányi felelős. Félévi bizonyítványa négyes rendű volt. Nemrég kötött szerződést állami ösztöndíjra a vásárosnaményi járási tanáccsal. Érettségi után a szegedi egyetem jogi karán felvételizik. Makkal András, a kisvár- dai Bessenyei gimnázium érettségi előtt álló tanulója, KISZ-titkár. A diplomáciai pályát választotta élethivatásának. — Mi az oka, hogy ezt a nehéz és különleges foglalkozást választotta? — kérdezzük. — Szeretem a nyelveket, érdekelnek a külpolitikai események. Elhatároztam, hogy ha megkapom az állami ösztöndíjat, tanulmányaimat a Szovjetunióban, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében folytatom, és politikus leszek. Makkai András jól beszél oroszul és németül — bizonyítják tanárai. S mint elmondja, még több nyelvet szeretne elsajátítani. Hogy mennyire jártas a külpolitikai eseményekben, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy politikai előadásokat, sajtóismertetéseket tart az iskolában és a kollégiumban. Nemzetközi kapcsolatai egyelőre még csak baráti levelezésben öltenek testet. Tizenkét levelező- partnere van Kievtől Vlagyivosztokig. Bánszki Judit, a nyíregyházi Közgazdasági Technikum tanulója. — Közgazdász szeretnék lenni — mondja. — A budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre pályázom. A miértre ő is határozott választ ad. — A technikumban már ízelítőt kaptam a közgazdaságtudományból, s megszerettem ezt a pályát. Kedvenc tantárgyaim közé tartoznak a köz- gazdasági szaktárgyak. — Gondolt arra, hogy esetleg nem veszik fel az idén? — Igen, gondoltam rá. Akkor jövőre újból felvételizem, addig pedig elhelyezkedem olyan vállalatnál, ahol a középiskolában megszerzett tapasztalatokat gyakorlati munkával egészíthetem ki. Kitartok elhatározásom mellett. Szilágyi Szabolcs Ál ÉPÜLŐ Ül YÁRQ8RÉ81