Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-17 / 88. szám

Am ember a közösség: alkotó tagja Szocialista tulajdonviszonyok az állami gazdaságokban az állami gazdasa­gok a megalakulásukat kö­vötfl első években, ugyanazt az Iskolát járták Végig, mint az ipari üzemek, míg kiala­kultak és megszilárdultak ezek a szocialista nagyüze­mek, A mezőgazdasági ter­melés elmaradottsága és a mindinkább növekvő élelmi­steT- és ipari nyersanyag- szükséglet ellentmondásé ma­gával hozta azt, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemeknek eaék a legfejlettebb formái egyoldalúan a termelés tó- i-oza ááva! foglalkoztak, 9 korántsem fordítottak megfő» lelő figyelmet magára á kö­zösséget alkotó emberre, a szocialista társadalom dolgo­zd tagjai •). Kissé nyers fo­galmazásban: a dolgozóban nein az embert, Miiem Csak a termelési föladat végrehaj­tóját látták. E szemlélet méggyökéfésé- déséhez hozzájárult az a ko­rábbi áli ás pont, amely sze­rint áz állami gazdaságok -l~ mint akkor következetes szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemek — feladata az áru­termelés, a tsz-ek részére gazdasági példám utalás, mi­nőségi Vetőmagvak és állatok biztosítása ve-lt. Ezek a fel­adatok ma 19. — gazdasági — gerincét alkotják 6t állató) gazdaságok tevékenységének, de emellett mind jelentő­sebb: példát mutatni a ter­melőszövetkezetnek a falusi közösség szocialista embertí­pusának a kialakításában. A régi álláspont megcsontosodá­sa — sőt, a szemlélet eseten­kénti túlhájtása — ez utób­bi feladat kibontakozását még napjainkban is megnehezíti. Milyen nehézségek vannak evén a téren az állami gaz­daságokon belül? A gazdaságok egyszemélyi vezetése, a szakterületeken az irányítás és egyszemélyi fe­lelősség biztosítja a centra­lizmust, de nem zárja ki, ha­nem igenis megköveteli a kö­zösségi életben, a gazdálko­dás elő'nbrevi telében a de­mokrácia széles körű érvé­nyesítését.. Az üzemi demok­rácia szervezeti letéteménye­se a szakszervezet, az üzemi tanács, amelynek feladata a gazdálkodás előbbre vitele, a dolgozók közösségi és szemé­lyi felvetésdinek a megvizs­gálása, azok támogatása. A pártszervezet tennivalója: a termelés ellenőrzése, a he­lyes kezdeményzések felkaro­lása, a dolgozók sok irányú nevelése, mozgósítása. A GYAKORI, ATBAN az esetek többségénél azzal ta­lálkozunk, hogy a gazdaság igazgatója — egyszemélyi ve­zetője — mellett a pártszer­vezet nem is mellé-, ha­nem alárendeltségi viszony­ban van még saját munka­körét illetően is. Ez szintén régi „hagyaték“. Korábban az igazgatók szívesén támogat­ták az olyan párt titkárok, ve­zetőségi tagok működését, akik „nem sokat zavartak”, kévését Vagy egyáltalán sem­mit fiem értettek a gazdál­kodás magasabb összefüggé­seihez. Az élet ma ezt a né­zetet túlhaladta, dé kihatásai még mindig érezhetők. A pártszervezet nétn függetle­nített titkára sokszor ma sem lát tovább saját szakmunka- körén, hiti tiké terűiéiért. A pártszervezet névelő te­vékenysége Igen fontos. As állami gazdaságok dolgozói­ban mélyen él az, hogy ők csupán megélhetési lehetősé­get látnak, csak „ésaközel” a termelésnek, s nem a kö­zösségi talajáén álapján álló tagjai á kollektívának, Ez á vélemény —» párosulva a ko­rábban említett egyoldalú né­zettel, amely a szakmai irá­nyítás részéről megnyilvánul — azt eredményezi, hogy a gazdaság dölgózói közömbös­sé válnak a szocialista tu­lajdonnál, annak sorsával, jö­vőjével szemben. A pártszer­vezetnek, a nárttacoknak itt szükséges széles körű felvi­lágosító, nevelő munkát ki- fejténiök, mert ha szert a te­rületen eredményeket érnek el, akkor könnyebbé válik a verseny szervezése, a dolgo­zók mozgósítása egyes felada­tok megoldásához, tía a kö­zösségi és az össznépi tulaj­donúidat elmélyül, ez gátat" állít a gazdaság vagyona el­herdálásának, eltulajdonítá­sának, a gondatlan anyag- és értékkezelésnek. KÉTSÉGTELEN, az nehe­zíti a tudatformálást, hogy a gazdaságok dolgozóinak ese­tenként több mint fele idő­szaki; csak néhány hónapot dolgozik egy-egy évben. Ifc ezek nevelése is ugyanolyan fontos mint az állandó dolgo­zóké. mert valamennyien a gazdaságot környező községek­ben élnek, s azt a széliemet vi­szik haza, a termelőszövetke­zeti tagok közé, amely az ő munkaterületükön méghorto- sódött, A termelőszövetkezetek tita már nemcsak termelési vo­natkozásban „figyelik” beha­tóan az állami gazdaságokat, hanem mérlegre teszik; mi­ként is élnek, hogyan tevé­kenykednek ott a dolgozók, milyen a vezetés, a vezetők és beosztottak munka- és em­beri kapcsolata. AZ ILYEN IGÉNY tuda­tában szükséges az állami gaz­daságokban felmérni a terme­lési és emterl kapcsolatok helyzetét, a párt-, a szakmai­éi töfnegszervéseti vezetők egymás- és a dolgozók kö­zötti tevékenységét, hogy né csupán a termelés néhány — vagy legtöbb — ágában, ha­nem a Szocialista együttélés­ben és emberréválásban is jó példát mutassanak a fia­talabb testvérnek, a terme­lőszövetkezeteknek . Samu András Gyenge tsz gazdag tsz, (SZür-Szalíd József raj»*-,) ALKUSZAKOR IUSZIB0V:-.if.—"­éordftottat SZATHMÁR! GÁZŐR 82. A régi tárol, walcer hang­jai töltötték be a mulató ter­mét. Krebs énekelni kezdett, s utánha Aszker Is. — Gondolom, a különböző szerszámok és anyagok egész ói médiája ■ van abban a ma­ga raktárában, — szólalt még Aszker, amikor lejárt a wur­litzer. — Képzelem, mi min­den lehet ott elraktározva.-- Vétkeznék, ha panasz­kodnék. — Krebs ravaszká­san elmosolyodott. — Takaré­kos vagyok és zsugori, mint Gobseck. Ezért aztán min­den van, ami csak kell. — Hoho, maga dicsekszik, barátom' Lefogadom, Hogy mindén azért nincs. <-*■ Ám légyen! Lássuk! móndjon Valamit, és én hár­mat teszek egy ellen, hogy melléfog. Három korsó sör egy ellen, hogy feltétlenül el­veszíti a fogadást! — Állom! — Aszker gon­dolkozott egy kis ideig, az­tán megszólalt: — Az én Balekomhoz való akkumulá­torok Valószínűleg nincsenek. Krebs felnevetett. 1963. április 17. — Három is Vári! A jó ég tudja, hogyan is tettem rá­juk szert. De ez már máé kérdés. Most pedig hozathat­ja azt a scröcsket! — De ért még nem aka­rom abbahagyni. Hiszen a vesztésnek joga Var. á re- vansra. — I -agyén igaza! Jogos a revans. De bármit mónd, azt is élveszti. Gyérünk a kér­déssel! — Meggyőződésem, hogy hegesztópisztoly nincs a rak­tárában. Krebs abbahagyta a neve­tést. Csodálkozva húzta él a száját. — Ördöge von' — mormol­va. — Eltalálta, barátom. Ami Igaz, az igaz. Hegesztöpisztö- lyorrt nincs.-— Visszanyertem a sört! — kiáltott fel Aszker önfeled­ten. — De hogyan lehet meg egv raktár hégásztöplsztőly nélkül? — Volt az! Több mint egy évig hányódott ott kettő is. A kutya se használta őket, és én rengeteg időt veszte­gettem rá, hogy megóvjam a szennyeződéstől, tisztán tart­sam. gondozzam a kauesuk- ká belét. — Mi lett velük? Krebs vállat rántott, s a sőröskersóért nyúlt. — Elvitték tőlém, Gübé. Ha akarja, még azt is megmond­hatom, hogy ki. Valami ka­tonaemberek. Éjszaka jöttek, a főmérnök papírját muto­gatták. Még most is nálam van az írás. Odaadtam ne­kik mind a Két hegesztőpisz­tolyt, az apparátökkal együtt Elvitték és vissza se Hozták. A lelke rajta! — nevet­te el magát Aszker. — Le­galább egyszer és minden­korra megszabadult tőlük. ...Késő este búcsúztak el egymástól, Krebs bement a gyárba, s Aszker is hazafelé indult. "Útközben azon gon­dolkozott, mit sikerült meg­tudnia ezen a délutánon, Amit maga élé tűzött, azt tehát elérte. Megismerkedett a rak­tárossal, s meggyőződött ró­la, hogy az öreg azon a bi­zonyos éjjelen Valóban adott ki hegesztőapparátot valami katona embereknek: Minden egybeesett azzal, amit Ho- mantl közölt az átszökése után. Mindebből egyetlen követ­keztetést lehetett levonni: Wiesbach nem hazudott j-tó- rnanoak, amikor felfedte az Ostburg közelében léve rej­tekhely titkát. Ha ez így van, akkor pedig WiéSb-ích- nak hinni lehet! ...Aszker ma­ga előtt látta Max Wiesbach okős, figyélmés két szómét, őszülő bozontos szemöldökét, Szülők, pedagógusok figyelmébe JUBILEUM Miért csak tízig... A közelmúltban ünnepelte a baktaló ránt házi Járási mun- kásör század fennállásának S. évfordulóját. Most öt éve, hogy a párt hivó szavára a szerszám mellett fegyvert Is fogtak. Az öt év alatt min­denkor becsületté! eleget tet­tek kötelességüknek, helytáll­tak munkában, szolgálatban és továbbképzésben egyaránt. A jubileumon a századból so­kan kaptak emlékérmet és ok­levelet. A kitüntetettek kö­zött van Márton Mihály bak- talórántházi és Körösi János oyíimadaí veterán, — mind­ketten 69 évesek. 1919-ben fegyverre! harcoltak a Tanács- köztársaságért. Kríesfalurey Béla tudósító. kof indul égy járat a pesti gyorshoz. Végül is gyalog in­dult el á „karaván" a Város­ba; anyák, sí fő kisgyerekek­kel, fájóslábú öregek csoma­gokkal. 'Tudom, hogy rendszeres vil­lamosjárat csak 22 óráig Van Nyíregyházán. Javasolnám, hogy hosszabbítsák meg egy órával ezt a menetrendet. Teszler János és még százötven utas. öröm nézni városunk ren­dezett tereit. Utcáit. Nemcsak a Vároégazdáikodási Vállalat törődik városunk szépítésével, hanem a lakosság is. Egyre kevesebb az olyan utca, ahol a láfeök ne ültetnének virágot a házuk előtti járdaszakaszra. Legtöbben munka után látnak hozza a kis parkosítási mű­velethez, mert szeretik a szé­pet, szeretik a várost. S<»1' helyen azonban sentmi- vé válik az igyékezet, mert az iskoláé gyerekek mit seif! tö­rődve mások munkájával —* amivel pedig nekik is jót és szépet akartak adni — bele- tapcsnak a virágágyakba, szét­CsiíMiírftgl üdítik o fiatal syüiüícsiísökei A termelfwzöverkézetek a iégsilányabb futóhomokos te­rületekre telepítették az idén a téli aknát. A tápanyagban szegény földeket, most fel­szántották, és keserű csillag- fürttól vetették be, mért a szakemberek szerint a nitro­gént gyűjtő növény üdítő ha­tású, serkenti a fiatal, cseme­ték gyökérképződósét, haj tás- növekedését. Már eddig 3900 hold fiatal gyümölcsös sorrkö- zát Vétették be ft&íllagfüfttel köztesként, amely holdan­ként mintegy százötven kiló pétisönak megfelelő mennyi­ségű nitrogént gyűjt. Az idén a fiatal gyümölcsösökben 3500 holdon alkalmazzék ért a jól bevált módszert s így a nyír- ; ségi szövetkezetek mintegy negyvenkét vagon műtrágyát takarítanak, meg. A virágzó caílíÉgiűrt'" lészán tásával több mint félmillió mázsa szerves anyag is kerül az egyébként sovány homokba. A baktalóránthári, a fclsvár- dai járásokban például min­dert új telepítésű aimdskert- ben alkalmazzák a keserű csillagfürt termelést a termő­re fordulásig. rugdossák a Virággruppokat. Ügy gondolom ezen a szülök, de nem utolsósorban a peda­gógusok is változtathatnának. Ezért azt javasolnám, hogy otthon és az iskolákban is foglalkozzanak többet a he­lyes utcai viselkedésre neve­léssel. Tanítsák meg a gye­rekeket a szép szerétetére, óvására. Sőt, irányítsák a gye­rekeket úgy, hogy ők is ve­gyenek részt városunk szépí­tésében, díszítésében. így min­dén bizonnyal »jobban megbe­csülnék mások munkáját is. Petervári József Nyíregyháza. ÜZEMSZERVEZÉSI MOD SZEREK A BARCSI VÖRÖS CSILLAG TERMELŐSZÖ­VETKEZETBEN ■ A barcsi Vörös Csillag Tér­nél őszövetkezet országszerte rtem fizettem ki a tej árát. Visszamentem az üzletbe és — néha bánom vevő is ta­núskodott mellettem, hogy a szemük láttára adtam oda a pénzt — a vezető minősíthe­tetlen hangon követelte a 4 forint so fillért. Mit tehettem mást, újra fi­zettem, így a másfél liter tej 9 fonti 'ómba került. Kiss Léazldné egészségügyi dolgozó. Nyíregyháza. Húsvét hétfőjén esté 22 óra 8 perckor Budapest fejői ér­kező vonatról leszállva utas­társaimmal az állomás előtti villanríostmegállóhoz igyekez­tünk hogy bejussunk á Város­ba. Égész tömeg gyűlt össze — hozzávetőleg Vagy százöt­venen — míg vártuk a Villa­most, de hiába! Egyetlen ko­csi sein jött a végállomás fe­löl. Hosszú idő után a Város­ból érkező villamos vezetője leszólt, hóev 10 óra ,12 np.rc­Aprilis ll-én a reggeli órák­ban bementem a Vöröshad- sereg üti tej boltba másfél li­ter tejért. A bolt vezetője a mellettem álló vevőt szolgálta ki, és én mialatt a. töl­csérre Vártam — óda adtatna tej árát, 4 forint 50 fillért. Meg lg kaptam a tejét és ki­jöttem az üzletből. Am alig tettem néhány lé­pést az utcán, megállított a tanuló kislány. A vezetőnő küldte utánam, mert szerinte szép szabályos arcát, intelli­genciát eláruló magas hom­lokát. Max Wiasbach hegesz­tő! Aszkernek most őhozzá kéllett elmennie, hogy végér­vényesen biztos tudomást sze­rezzen a titkos iratokat őrző rejtekhelyről. Nem sokkal a műszak be­fejezése előtt a műhelykiil- dörtc ment óda Ótto Stalec­kér munkahelyéhez, s a te­lefonhoz hívta a műszerészt. A telefonbeszélgetés megle­hetősen rövid volt. Néhány, a beavatatlan fül számára az égvilágon semmit sem jelentő mondatból állt csupán. Stalecker a városban mű­ködő egyik öttagú illegális antifasiszta sejt vezetője volt. A sejt tagjai csak a csoport vezetőjét ismerték, senki mást. Schuberthez csupán a sejtek vezetői’ jártak, s azok is a lehető legritkább eset­ben. A sejtvezetők és a Schubert közötti kapcsolatot általában Kart Krieger tar­totta fenn. A telefonáló Gans Dietrich volt, a „Nibelung” mulató ru­határosa, Sfeleckcr ötös cso­portjának az egyik tagja. Azt közölte sejtvéáetőjével, hogy sürgősen találkozni szeretne vele. Az ügy rendkívül fon­tos, ftem tűr egy perc halasz­tást sem. Stalecker egyenesen a gyár­ból Indult a Dietrlchhel Való találkozóra. Amikor Ottó belépett p mulatóba, a ruha­tárba tette a sapkáját. Diet­rich a számmal együtt égy kis összehajtott. papirdarab- Ml csúsztatott Stalecker ke­zébe. — Menj a mosdóba, most nem foglalt. Ott olvasd el rögtön... — suttogta nekj Dietrich. Stalecker így is tett. Ami­kor elovasta a papírszelaten álló néhány sírt, apróra Ösz- szetépte a papírt, s a "WC-be dobta. A hir, amelyet megtu­dott, valóban rendkívül fon­tos volt. Igyekezett nyugal­mát megőrizni, hogy semnu feltűnő ne lássák rajta, ami­kor kitép a mosdóból. A te­remben leült az egyik aszta! mellé, rendelt egy korsó sört. Kjitta, s utána ráérősen in­dult a kijárat felé. — Vigyázz, követnek! — súgta Dietrich, miközben át­adta Staieckemek a sapkát. Ottó a tükörhöz lépett. Igazgatta előtte a sapkáját, s közben óvatosan bepillantott a terembe. Gyorsan végig­futott a szemével a széksoro­kon, megnézte a vendégeket. Az egyik ott időző férfi az „Ostburger Zeitung“’ mai szá­mát olvasta. — Az ott az újsággal? — kérdezte Stalecker. — Igen... Még ez is! Stalecker is­mét Dietrich papírszeletre írt vészjelenlésére gondolt, s úgy döntött: azonnel találkozik Schuhsrttel. De hogyan lóg­jon meg a követőjétől?... Aha! Vilii talán a garázsban van most, Sta lecker a sejt egy másik tagjára göndolt; arra a te­herautó-sofőrre, aki néhány héttel ezelőtt először vitte Aszikert Schuberthez. A mulatóból kilépve Stu- lecker a gyár felé Indult. Az újságot olvasó ember 15 nyomban utána mént. Adolf Torp Sturmführer volt az Il­lető. A gyárkapuig kísérte a műszerészt. Meggyőződött ró­la, hogy Stalecker bement a kapun, majd amikor Ottó el­tűnt a kerítés mögött, félre­húzódott s várt. Torp tudta hogy Stalecker már ledolgoz­ta a műszakját, tehát sokáig nein maradhat a gyárban. (Folytatjuk) ismert kiváló gazdasági ered­ményéiről — azért, hógy a fejlődés különböző fokain álló termeioszötiétkezetek egyaránt felhasználhassák e kiváló tsz tapasztalatait — jelent meg e könyv, mely az említett ter- meilcszovetkezot gondosan ér­tékelt és ellenőrzött Üzem- szervezési módszereit fejlődé­sükben mutatja be. A szer­zők a bevezetőben Barcsról és a szövetkezetről szólnak, utá­na az üzemi szervezet, a mun­kaszervezés, a vezetés, a mun­kadíjazás és jövedélemréeze- seclés, valamint a gazdasági önelszámotes kérdéseit részle­tezik. A számos táblázattal, adatta] és képpel illusztrált kötet nagy segiteéget nyújt­hat á szabolcs-iszabnáti tsz-ek vezetőinek, tagságának. GAZDASÁGOS sertéshús­termelés A szerzők gyakorlati ta­pasztalatok alapján foglalják össze a sertósitartás és liizlla- láfí legfontosabb kérdéseit; Részletesen ismertetik a kör­nyezeti tényezőkét, a célsze­rű építkezés és elhelyezés szempontjait, a megfelelő hi­giéniás viszonyok kialakításá­nak lehetőségeit. Átfogó ké­pet nyújtanak a korszerű munkarendről, a tenyésztési eljárásokról, a hústermelés főbb tudnivalóiról, összefog­lalják sz üzemszervezés és tervezés legújabb módszereit. Ez a könyv a termelőszövet­kezetek vezetőinek, állatte­nyésztő tagjainak, valamint a háztáji sertéstartóknak egy­aránt hasznos segítséget ad. Másfél liter tejért — 0 forint Hasznos ... mező&azdíasá&ri könyvek 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents