Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-06 / 80. szám
Megjeleni a „Béke és a szocializmus“ márciusi száma * A folyóirat közli Szirmai Istvánnak az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának „A szocialista nemzeti egység útján” című cikkét. A szerző részletesen elemzi a szociális- *a nemzeti egység létrejöttétek objektív felvételeit, de ugyanakkor megállapítja, bogy ez az egység1 nem spontánul, hanem “a párt céltudatos politikája nyomán jön >éfcre. Stefán Jedrychowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB tagja „A nemzetközi szocialista munkamegosztás gazdasági előnyeidről írt tanulmányt, melyben igen jelentős elméleti és gyakorlati következtetésekre jut. R. Ghilodi az Argentin KP Végrehajtó Bizottságának tagte leleplezi az amerikai imperializmus szolgálatában álló argentin militarizmus nép- ellenes voltát, „Az argentin •zoldateszka a reakció szolgálatában” című cikkében. Figyelmet érdemel. A. Nyevszkij szovjet katonai «zemleírónak ,,A korszerű haditechnika és a hadászat problémái” című írása is. Korszerűbb, színvonalasabb tanítóképzés Továbbfejlesztik a iiilláéi tanítóképzőt Adriányi László igazgató nyilatkozata Hét év múlva — országosan — másfélszeresére nő a tanítóképző intézetekben végző hallgatók száma. Szabolcs- Szatmárban is egyre több ta- nítóra van szükség a nagy létszámú osztályok és a még sok helyen meglévő osztatlan tanitási rendszer megszüntetéséhez. Mind e mellett korszerűsíteni kel] a tanítást az alsó tagozatnál, s szükséges a tanítóképzés színvonalának további emelése. A fenti kérdésekről beszélgettünk Adriányi Lászlóval, a Nyíregyházi Tanítóképző Intézet igazgatójával. — Milyen gyakorlati hasznát látja annak, hogy érettségire épülő felsőoktatási intézmény lett a tanítóképző? — Negyedik éve működik az új .rendszer szerint intézetünk. S abban, hogy a most végzett, vagy végző tanítók jobban megjelelnek a szocialista pedagógus iránt támasztott követelményeknek, mint a régi, középfokú képzőt végzettek, nagy szerepük van a gimnáziumi alapokra épülő magasabb szintű tantárA nyírvasvári Vasvári Pál Xsz-ben idén 170 holdon termelnek dohányt. Jól elókészí tett melegágyakba vetették el a dohány msgot. (hanunel) gya TcnaJc. Alaposabban foglalkoznak hallgatóink például a gyermek- és ifjúsági irodalommal, a népműveléssel. Fontosnak tartom a világ- nézetüket nagymértékben formáló marxizmus—leninizmus oktatást, a pedagógiai és lélektani stúdiumokat. Jelentős a hallgatóik egyéni ességének formálásában az ifjúsági ön- kormányzati élet is. A legnagyobb jelentőséget azonban az új képzés gyakorlati élettel való iMpcsolatának tulajdonítom. — Miben jelentkezik nálunk a gyakorlattal való kapcsolat? — Eddigi tapasztalataink szerint sokkal szélesebb látókörre], érettebben kerülnek ki, állják meg helyüket a fiatal tanítók, s jó módszertani tudással is rendelkeznek. Igen eredményesen szolgálják ezt az első év végén kötelező úgynevezett területi társadalmi gyakorlatok, s a második év végén sorra kerülő csillebérci kisdobos-vezetőképző tábor tanfolyamán való részvétéi. Rendkívül gazdag szakmai és élettapasztalattal jár azután a tanulmányaik harmadik évében kötelező 4 hónapos szakmai gyakorlat a megye általános iskoláiban. Első végzett évfolyamunk munkáját országos bizottsággal együtt vizsgáljuk meg a közeljövőben. De már eddig is sok jót hallottunk, tapasztaltunk helytállásukról. Szinte közös tulajdonságuk a gyermekszeretet, gyermekismeret, a lelkiismeretes tanítás, a szülői házzal való kapcsolat. Általános náluk a tudatos tanítási módszerek alkalmazása, a falusi ifjúság-, kultúr-, és társadalmi munka . szervezése, segítése, egyszóval a .hivatás- tudat, — Hogyan segíti a fiatal tanítókat a társadalom, az intézet? — Elsősorban az általános iskolák igazgatói segítenek a kikerülőknek a kezdeti lépésekben. A legtöbb tanács és társadalmi szerv is támogatja őket, főként a szociális problémák -megoldásában. Intézetünk tanárai részéről is jó erre a törekvés. Sajnos, nehezíti a szándék megvalósítását oktatóink nagy elfoglaltsága, aztán a közlekedés is bonyolult. Hiányzik például intézetünknek egy gépkocsi, amellyel kevesebb idő alatt adhatnának tanácsokat, gyakorlati segítséget is volt hallgatóinknak a megye különböző területein. Ezenkívül a szakmai gyakorlaton lévő hallgatókat is szervezettebben látogathatnánk. Ez a probléma persze a Művelődésügyi Minisztériumra tartozik. — tígry tudom, széles levelező oktatás is folyik... — Évfolyamonként hatvan nappali tagozatos hallgatónkon kívül összesen több, mint 100 hallgatót képezünk levelező úton. Itt történik az óvónőképzősök konzultációja is — hatvanan leveleznek megyénkből a szarvasi óvónőképzővel. Erre a képzési formára a megyénkben még jelentős pedagógushiány miatt van szükség. És még így is csak a természetes utánpótlást tudjuk biztosítani. Levelező hallgatóink sok nehézséggel küzdenek. Korrepetálással, látogatásokkal is igyekszünk ezért a lehető legtöbbet segíteni nekik. — Milyen jövője van a szabolcsi tanítóképzésnek? — Intézetünk máris szűk. Sok évenként a jelentkező, egyre nagyobb a felvettek száma. Különösen most, amikor a debreceni testvérintézet népművelési és könyvtárszakkal bűvül, s már nem segíthet megyénknek a képzésben. Épületünket ezért hozzáépítéssel bővítjük. Hallgatólétszámunk hamarosan nyolcvan majd száz főre emelkedik. /Arra törekszünk, hogy a fejlesztés a legkorszerűbb, legszínvonalasabb tanítóképzést biztosítsa mind technikai kivitelben, mind az intézet oktatói ellátottságában. Azt hiszem, érzékeltettem ezzel: a szabolcsi tanítóképzés még sokáig nagy perspektíva elé néz. ALEKSZANDR MSZ1B0V: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 55. Krieger a szemével követte a kocsit egy darabig, aztán visszament a szobájába, s munkához látott. Kis idő múlva csengett a telefonja. — Tessék, — szólt Krieger a kagylóba. — Igen, én vagyok... Nem, már nincs szükségünk- gépkocsivezetőre. Éppen most vettünk fel egy megfelelő embert, — mondta, s letette a kagylót. A vonal túlsó, végén, — egy városszéli telefonfülkében — Otto Stalecker akasztotta helyére a telefonkagylót. — Derék fickó! — suttogta magában. Ez az elismerés Kriegernek szólt, Oskar Schubert legközelebbi barátjának és mozgalmi fegyvertársának... Hitler pártja a harmincas években minden addiginál lázasabban dolgozott a hatalom átvételének előkészítésén. A fasiszták erői — a pénz- és iparmágnások támogatásával — egyre nőttek. A horogkereszt árnyéka vetődött a német népre. Csak a munkásosztály tudott volna ellenállni a fasisztáknak. De 1963. április 7. Németország proletariátusát a szociáldemokraták áruló tevékenysége igen meggyengítette. A szociáldemokraták befolyása azokban az években még meglehetősen erős volt. A kommunisták józanul ítélték meg a helyzetet Megértették: ilyen körülmények között számolni lehet azzal, hogy a fasiszták elérik céljaikat. S a párt egész sereg intézkedést tett, hogy a közeledő veszély ne érje felkészületlenül. Az első, amit tenni kellett: átmenteni az erők egy részét, a mozgalom kádereit. 'S 1933. februárjának és márciusának azokban a tragikus napjaiban, amikor a Reichstag provokációs felgyújtása hozzásegítette a fasisztákat, hogy Führerük átvegye. a hatalmat, s amikor a rohamosztagok betörték a házak kapuit, hogy kommunistákat kerítsenek kézre, Németorszák munkásosztályának pártja illegalitásba vonult. Az NKP néhány tagja és a párthoz közel álló aktivisták már jóval ez előtt speciális feladatot kaptak. Ennek a lényege abból állt, hogy be kellett épülni Hitler pártjába, a nemzeti szocialista pártba, és különböző szerveibe, s ott gyökeret ereszteni, vagyis az ellenség soraiban dolgozni a pártnak. Ilyen megbízatást teljesített Kari Krieggr, a pártonkívüli közgazdász is. Megkönnyítette a helyzetét, hogy — amint ezt Ostburg Ortsgruppenlei- tere és a város más fasiszta főkolomposai tudták — kispolgári családból származott. Krieger apjának szőrmeáru üzlete volt. Karl Krieger 1932-ben belépett a nemzeti szocialista pártba. A lakásán, a társalgó falára kitette Hitler nagyméretű arcképét, a kártya- asztal bársonyterí tőjén pedig állandóan ott volt a „Mein Kampf” bordó szattyánbőrbe kötött, dísznyomású példánya. Ettől kezve kettős életet élt Krieger, — állandóan telve veszéllyel és örök izgalommal. Szüntelenül bizonyítania kellet}; a rendszer iránti hűségét. S Krieger ezt rendkívül nagy ambícióval tette. Aktívan részt vett példának okáért az 1934-es júniusi eseményekben, ugyanúgy, mint Heinz Upitz, ő is vadászott Ernst Rohm elvbarátaira, s könyörtelen volt azokhoz, akiket fel kellett kutatni és meg kellett semmisítenie. Igaz, a lelkiismeretének nem kellett tiltakoznia, hiszen ezek az emberek bár Hitler oppe- nensei voltak, de mégis megmaradtak náciknak, a német munkásosztály féktelen ellenségének. Krieger helyzete a nemzeti szocialista pártban június után véglegesen megszilárdult. Felvették az SS-be, utána pedig megkapta a „Gans- Behmer” gyár irodavezetői állását, amely nem járt túl sok munkával, inkább magas fizetéssé;!. Khiimetz igazgató rendkívül becsülte a pontosságáért és szolgálatkész jelleméért, s teljesen megbízott benne. Ez volt Karl Krieger. Miután befejezte a telefon- beszélgetést Stalleck erre!, elgondolkozva lapozta az'új sofőr iratait. Majd gyorsírót hívott, 3 lediktált egy megkeresést a hamburgi katonai parancsnokság részére Henrich Guberál. — Ki írja alá? — kérdezte a gyorsírónő. — A gyár igazgatója. Tegye át gépbe, vigye be Khümetz úrnak aláírni és küldje el. A gyorsírónő fogta 3 jegyzetfüzetét és kiment. Krieger nyugodt volt. Tudta, milyen választ kap majd a gyár Hamburgból. Shubert bízta meg, hogy helyezze el a gyárban Krauset. Krieger külön ebből a célból elment Hamburgba, s ellenőrizte azt, amit előző nap telefonon megtudott: a kórház megsemmisült, s a katonai parancsnokságnak csak az ott gyógyított betegek névsora áll rendelkezésére. S az egyik névsorban, — amint erről Krieger meggyőződött — ott állt Heinrich Gube neve is. Tíz nap telt el. Aszker, amikor egyik alkalommal találkozott a gyárban Kriegerrel, odasúgta neki, hogy szeretne vele beszélni. Aszker nemsokára az irodavezető .szobájában ült, s egy kérdőívet töltött ki nagy buzgalommal. — Ismen ezt a nevet: Heinz Upitz? — kérdezte, közben suttogva. KÉT ÚJ JÁSZAI-DÍ3AS „Sibyl — Kamilli Judit Déryné modern szekerén, konyáiból közismert megyénk Ikarusz autóbuszon járják színházlátogató közönsége megyénk községeit, hétről- előtt. hétre. Ezt a szép kulturális KamiRi Judit jelenleg Si- tevékenységet most két új byl címszerepét alakítja esté- kitüntetéssel ismerte el kor- ről estére községeink művelö- mányzatunk. Hazánk felsza- dési házaink színpadán. Ju- badulásának 18. évfordulója ditot éppen megyénkben érte alkalmából Feleki Sárit, és a hir: kitüntetik. Reggel uta- Kamilli Juditot Jászai Mari- zott Pestre repülővel, hogy díjjal tüntették ki. átvegye az elismerést, és este Feleki Sári művésznő a hét órakor már Tiszabezdé- Nórából, és a Viharos al- den színpadra lépett. Júl a nagy vizen A lányom kint él Amerikában. Férjhez ment egy japán orvoshoz. Elutaztam az esküvőjükre. Szétnéztem Kanadában, az Egyesült ÁRa- mokbon. Az ENSZ-palota szomszédságában képeslapokat vásároltam. Néhány kintélő magyar felfigyelt a beszédemre. — Ötvenhatos? — kérdezték. — Az SS Gruppenführere? — Igen. Most itt van Ost- burgban, s már többször kellett elvinnem hozzá az igazgatót. — Jól ismerik egymást Upitzzel. Khümetz nagy fasiszta. „Hoche Schulet” végzett valamikor, és egyidöben Zellenleitcr volt. Úgyhogy eléggé utálatos figura. — Krieger elnevette magát — . Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna. S ráadásul régi tagja az SS-nők is. — Igen— — Aszker elgondolkozott. A napokban hosz- szabb útra indulnak Khümetz- zel. Nem máshova, mint Auschwitzba. — Mit akar ó ott? Aha, értem már. Foglyokat. Munkaerőt Érdekes. Nekem nem szólt, hogy menni készül. Krieger felállt, s fel-alá járt a szobában. — Mikor indulnak? — kérdezte. — Holnapután. — Igen... Most jut eszembe: tegnap megjött a rendőrség válasza, úgyhogy most már végleges az állása. — Köszönöm... Szerettem volna említést tenni Wies- bachról, a hegesztőről. — Igen, tudok róla. Schubert már beszélt erről. Foglalkozzunk Wiesbachhal. Mire visszajönnek Auschwitzból, bizonyosan tudnak valami közelebbit. Attól tartok, hogy ön téved ennek az embernek a megítélésében. Ma ismét utánanéztem. Csak jót mondanak róla. — Nem egészen értettük meg egymást. En egyáltalán nem remélek tőle semmit. Csak pusztán szeretném megnézni egy kicsit jobban. Kiféle miféle. Ennyi az egész. (Folytatjuk.) Előbb meglepődtem. de gyorsan rájöttem mi iránt érdeklődnek. — Hatvankettes — vála - szóltam, s erre ők rökönyöd- tek meg. — Hogy sikerült? Nehéz lehetett... — Egy cseppet sem, csak ügyesen kell csinálni— — Ne állítson minket a falhoz, öreg. — Oké! — mondtam; és megmutattam nekik az útlevelemet. — De a képeslapokat pem haza küldi, mi? Mert ha maga itt is marad, de <T családja— Már hogyne mennék haza? Nem szeretem ' ezeket a nagy házakat. Felelt, rám dűlnek — vettem viccre a dolgot, mert nem értettem ezt a nagy óvatosságukat. — Nana! Aki egyszer ide kijön... — Hát jöjjenek mondtam, s a szemük láttára, adtam postára a megírt lapokat. — Bátor ember maga, hallja. Vagy át akar ejteni minket — Idefigyeljenek — mondtam bosszankodva. — Amikor hazamegyek, írok maguknak, ha ideadják a címüket. írtam, s azóta már válaszoltak is. Kérdezték, nem történt-e bajom itthon. Mit tehet orré az ember? Újra írtam. Lassan kezdjük megérteni egymást... Ja, majdnem elfelejtettem: mezőgazdasági kutató vagyok. Hoztam haza néhány magam készítette szakfilmet. Járom vele az országot. Amerikában is van néhány dolog, amit a mi mezőgazdaságainknak is jó tudni, megismerni, alkalmazni. Ezekről a filmekről nem tudna]* amerikai magyar ismerőseim. Gondoltam ott, hogy nem szólok róla, ha már a képeslap miatt ekkora aggodalmuk volt. Ferenczi Sándor ez után a kis epizód után befűzte a vetítőgépbe az első szakfilmet, s a szabolcsi mezőgazdászok ismerkedtek az amerikai’ földműveléssel s. a 2
