Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
Benczúr kiállítás nyílik a múzeumban Április végén a Nyíregyházi lósa András Múzeumban kép- ■őművészeti kiállítás . nyűik Benczúr Gyula alkotásaiból. A nyíregyházi születésű művész nőst bemutatásra kerülő festményeinek .többsége még ismeretlen a város közönsége ilőtt. A kiállítás anyagát egy 'lónap eltelte után a nyirbá- ori múzeumban is bemutatlak. Barabáson régi szokás a húsvéti tojáshímezés. Borotvával, főleg virágmintákat készít Daróczi Béláné kislánya locsolóinak. Van lap, amelyik azt írja Picasso nyilatkozatáról: „A vallásalapitó visszavonta tanait.” A nyugati absztrakt és formalista művészkörökben bombaként robbant ez az Interjú. Mi tagadás — az eltorzult ízlést kiszolgáló „művészek" egzisztenciális biztonságát is veszélyeztetik Picasso kemény szavai -----a közönségben ezek után joggal íeimerülhet a kérdés: akik folyton Picasso formalizmusára hivatkoztak, vajon mit mondhatnak most? Egyelőre nem tudjuk, mit mondanak; kétségtelen azonban, hogy Picasso nyilatkozata jelentős s még sok vita forrása lesz. Az biztos azonban. hogy a dekadencia, a sznobság ilyen nagy pofont régen nem kapott. Az újkori építészet indulása Szabolcsban Az egykori kállói megyeháza — A caronai kőművesmester Építési láz Nagykálló körzetében ÚJ FILM: Amikor egy lány 15 éves Ez az új szovjet film köznapi történetet mond el a kép segítségével. Tanyát és Keljét a gyakori együtt] ét gyújtja szerelemre. Azt mondja el a film, hogyan ébredezik égy fiatal lányban és milyen vívódást idéz ölő az első szerelem. Ezen túljutva ráébred, hogy vége a gyermekkornak, amelynek első nagy gyönyöre azonban mégis megmarad és társa lesz egy egész életen át. Az érdekes, díjnyertes, magyarul beszélő lírai szovjet filmet Márkus Éva rendező szinkronizálta. Tanya és Kolja a film egyik jelenetében. Csokoládényuszi Gyermekkoromban a locsol- kodás sikere — minél több tojást és pénzt szerezni — sok mindentől függött. Elsősorbati is fontos volt, tudják az emberről ki fia-borja. Ahol nem ismerték, fő követelmény volt a ruha és a locsoló üveg tartalmának minősége, de nem volt mellékes az idejében való érkezés sem. Mi, szegénysoriak csak a koránkeléssel javíthattuk esélyeinket. Sajnos ez olyan egyszerű taktika volt, amit minden falusi gyerek könnyedén felfedezett. Csordás Bandi komámmal, az akkori legjobb pajtásommal addig törtük a fejünket, mig egy javított változatát sikerült bevezetnünk a korai kezdésnek. Egyszerű volt ez is, mindössze egy kis szociográfiai ismereten alapult. A legszegényebb házaknál kezdtük a locsolkodást. Ezeknél a családoknál tíz-tizenöt, de legfeljebb húsz tojás megfestésére futotta. Ennyi tojás pedig hamar elfogy. A később jövőknek már csak megköszönték a szíves figyelmüket, esetleg kaláccsal kínálták, de ki tud húsz háznál enni? Ezzel a fortéllyal gyűjtöttük a legtöbb tojást húsáéikor a szegény telepen. Az egyik esztendőben e terv alapján időzítettük a késő délelőtti órákra Cserepes Tóth Lenkének, a falu egyik legnagyobb gazdája lányának meglocsolását. Magunkforma gyermek ide nem igen tehette be a lábát, de nekünk összeköttetésünk volt velük. Bandinak a bátyja, Sanyi ott volt kisbér es, mi pedig feles dohányosok voltunk Cserepeséknél. A gyermekek ugyan nem finnyásak arra, hogy hol fogadják őket szívesent hol nem, ahová csak tudnak, bemennek. De ide húsvétkor csak az jöhetett be, akit a borjú- nagyságú Tisza kutya beengedett. Az pedig csak akkor engedelmeskedett, ha Sanyi, a kisbéres nyakövénél fogva magához szelídítette. Így hát nekünk könnyű dolgunk volt. Mint az a bizonyos Dániel — a bibliai legenda szerint — az oroszlánok barlangjába, mi is olyan nyugalommal sétáltunk be. A konyhában Lenke édesanyja kitért a locsolás elől. — Hagyjátok másra a szagos vizet — parancsolt ránk. Megszeppenve, de mégis reménykedve csúzlattuk vissza zsebünkbe a Dianna sósbor- szeszes üveget. Pedig ebben az évben már bolti rózsavizünk vált. A bejtos három nyers tojásért adta tele a kis diannás üveget. S ezzel húsz tojást is meg lehet keresni. Ha jól számbavesszük, még többet is, mert Bandival ketten vettünk egy adagot és a hiányzó részt vízzel pótoltuk. — Lencsikém, kislányom, ki tudsz jönni egy pillanatra? — szólt be a nagyobbik szobába tétován a háziasszony. Közben kioktatott bennünket, hogy Gyakran úgy vagyunk megyei történelmi emlékeinkkel is, mint egy felületes ismerőssel: sokszor látjuk, de esetleg nem is tudunk róla semmit, A nagykállói ideggyógyintézet .Szabolcs megyének legszebb barokk-kori műemléke, és mégis mii tudunk róla. K?údy nyomán Talán tudjuk', hogy valamikor megyeháza volt. Esetleg visszacsendülnek bennünk Krúdy líraian ábrándozó sorai, melyekben erről az épületről, mint a hajdani viharos tisztújítások, a híres megyebálok és zajos kártyacsaták színhelyéről, oly sokszor emlékezik meg. És ha valaki jártas a művészettörténetben, könnyen észre veheti, hogy eddigi fogalmai bizonytalanul állnak, az épület stílusa idegen és rejtélyes. Fokozza az egykori megyeháza ismeretlen mivoltát az a körülmény is, hogy mindeddig nem törődött vek; a tudományos kutatás. Az 1723-as országgyűlés rendelte el, hogy a megyék vármegyeházát építsenek. Szabolcs megye választása Nagy- kállóra esett, ma már nem tudjuk, hogy miért, az azonban bizonyos, hogy Kálló városa minden követ megmozgatott az ellen, hogy megyeszékhely legyen. Tíz évig tartó huzaVona után kezdték csak el az építkezést, és további tíz év alatt teljesen kész is lett. Salvator Snrilis Lombardiából Ez az első megyeháza, melynek létezéséről nem volt tudomásunk, a debreceni Csermák Wencel kőművesmester alkotása volt. Sajnos, neki egyetlen hiteles műve sem maradt fenn, ez az első káliói megyeháza sem. Csak any- nyit tudunk következtetni, hogy egy szerény kis földszintes épület volt, mire elkészült, már kicsinek is bizonyult. Az első megyeházának a Kállayak részére történt átadása egyúttal az első adat is, hogy ekkor a megye már tervbe vette, hogy magának egy szebb és nagyobb épületet emel. Ez az adat 1762-es keltezésű, de kimutathatóan csak 1765-től készülnek • hozzá, hogy gyakorlatilag is, azaz különböző építkezési anyagok beszerzésével megkezdjék az építkezés előmunkálatait. 1769 májusának az elején érkezik meg Ungvárról Kallóba az az építőmester, ki a tervet is elkészítette. Május 5-én a mester egy pallérral és három legénnyel meg is kezdi a munkát Az építőmester nem vóít' magyar, <$z ’ nem 'érhet váratlanul bennünket, de osztrák sem volt, ami viszont több mint feltűnő: Magyarországon ebben a században az osztrák mesterek hegemóniája csaknem kizárólagos. Salvator Április kőművesmester Caro- nában, Bergamo közelében lakott, Lombardiának olyan részében, mely akkor szintén osztrák uralom alatt állott. Tavasszal, mikor az Alpokban elolvadt a hó, az utak járhatók lettek. Salvator Milánón, Trieszten, Becsen, Budán, Tokajon keresztül — az akkori posta- úton — megjött Káliéba, s ott őszig dolgozott, s a tél beállta előtt hazatért Caronába. Két év múltán azonban, mikor megkezdett munkájából még alig emelkedett fel valami, végleg Kálióban maradt, negyvenéves korában meghalt, november 9-én temették el Kallóban. Eqve’ien mester Kálióból A következő évtől, 1772-től kezdődően az építkezési munkálatokat öccse Juseppe folytatta. Nagyrészt követte bátyjának elgondolásait, de a sarkok megoldásában, az emeleti ablakok vakolatdíszein, s főleg az előtér csarnokszerű kiképzésén változtatott. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy Juseppe módosításai előnyére váltak az épületnek. A kőműveseken kívül jó néhány más mester is dolgozott a megyeházán. A kassai szobrász Feck Ferencnek a négy szobra nyomtalanul eltűnt. Ezek talán a lépcsőházban álltak. A sátoraljaújhelyi kőfaragómester, Lercz Márton nemcsak a gazdagon faragott díszkapunak, a szép bábos erkélynek a készítője, hanem munkája kiterjed az összes egyszerű kőfaragásokra is, beleértve a kútkávát és a kövezet kockáit is. A bútorokat, melyek közül semmi sem maradt fent a nagyterem ajtótokjának kivételével — kassai mesterek készítették. Az ugyancsak sajnálatos módon eltűnt kerek zöld kályhákat Pestről hozták. Az ács Sátoraljaújhelyből jött, a téglaégető cigányok Debrecenből. A kovács az egyetlen mester, aki káliói volt. Ezen viszont ne lepődjünk meg, mert ha jelenleg nem is ismerjük a káliói kovécsmesterség múlt- ■ ját, a maguk idején kitűnő mesteremberek voltak. (Még a kényes ízlésű Bethlen János is Káliéból vitt magának Erdélybe kovácsot.) Társ?alan jelenség a művésze?-öriéne*ben A megyeháza sokáig épült, tizenegy évig. A megyeházi építkezés epilógusát a melléképületek: a régi és új börtön, kocsiszín, istállók, hajdúlakások felépítése jelenti. Ez rnég 1784-ig elhúzódott. A megyeháza, mint ilyen, tulajdonképpen ekkor lett rendeltetésszerűen befejezett épületegyüttes. Az-olasz építészek szerzősége magyarázza az épület stílusok, későbarokknak egy olyan megnyilvánulását észlelhetjük Nagykállóban, melyen olasz fogalmazású rokokó elemek élnek. Ez az oka különleges és magábanálló stílusának, és ezért olyan társta- lan jelenség a magyar művészettörténetben. Je'entösége De jelentősége rendkívüli a megye területén is. Bármilyen meglepően hangozzék, abban a korban a megye legnagyobb és legpompásabb épülete volt. Hatása alatt a környék nemesi társadalmát valóságos építési láz szállta meg. Kiskálló, Oros, Napkor, Szakoly, Máriapócs, Ramocsaháza, Kállósemjén, Biri kúriái ekkor épülnek. Ke- mecsén, Nyírbogdányban, Fé- nyeslitkén is a megyeháza munkásaival folyik az építkezés. Szatmárban, Jánkon a megyeháza ácsmestere dolgozott. A legtávolabbi szál pedig Pá- lócra. Csehszlovákiába vezet. Ezért talán nem hat túlzásnak az a megállapításunk, hogy Szabolcsban az újkorban építészetről a megyeháza megépítése óta beszélhetünk. De nemcsak Szabolcs megye későbarokk építészetének kiindulópontja ez az épület, hanem egy helyben virágzó műhelynek a legnagyobb teljesítménye is. Nem szabad mellőznünk művészeti jelentőségén kívül azt a körülményt sem, hogy létrejöttében egy politikai megnyilvánulást is észlelhetünk: olasz mesterek alkalmazása az országot elárasztó osztrák művészeti befolyás ellen egy nagy, közvetett tiltakozás volt. Koroknay Gyula Picasso szenzációs interjúi adott a minap néhány nyugati hírügynökség tudósítójának, s a Tanjug egyik mun .határsornak. Á művész mindig hajlamos volt arra, hogy megvető szavakat vágjon a milliomos sznobok képébe — de most különösén keményet mondott. Kijelentette, hogy életművé nek azok az alkotásai, amelyeket a nyugati kritika leginkább ünnepelt, s amelyek a gazdag műgyűjtők lakásait díszítik, a „torzított figurák, négyszögletes keblek, szög- profilok s más efféle, nem festői, hanem absztrakt geometriai mutatványok" nélkülöznek minden átélést, művészi indítékot és intuíciót, sőt még értelmet is. „Egyszerűen azért festettem ezeket a képeket — mondotta —, mert láttam, hogy az elgépiesedett s bizarr különlegességeket kereső dekadens rétegnek ez kell. Ha pedig ez kell — gondoltam fiatalon, s mi tagadás. pénztelenül, hát tessék. Pingálok kusza vonalakat, ti rámondjátok, hogy művészet, fizettek, fütyülök rátok. . Nagy adag önkínzó keserűséig is van ebben a nyilatkozatban. Picasso azonban hozzátette: „Mégsem éltem hiába, grafikáim, rajzaim, korai festményeim s amikeit majd, remélem, ezután festek, értékek maradnak az emberiség számára". Pofon a formalizmusnak PICASSO SZENZÁCIÓS VALLOMÁSA „Pingálok kusza vonalakat, ti rámondjátok, hogy művészet.-“ zsaszin arcocskája, aki egykorú volt vele. Nem utolsó sorban a baltenyerén egyensúlyozta — könnyed tartással — d Cserepeséknél kapott csomagot. Az egyik fiú, aki egy kicsit már becsiccsantott, egyre azt hajtogatta, kössünk bele a fi- csurba, ha kijön az utcára. Aztán ö kiüti a kezéből az ajándékot s valamennyien megláthatjuk mi van a selyem papírba csomagolva. Ahogy csititgattuk a cimborát, Sanyira pillántottam. Furcsállot- tam, hogy csak fél kézzel fogja a kutya övét. Ahogy jobban figyelem, hát látom, a másik kezével bele-belecsíp a kutya oldalába, az pedig egyre vadabbul ugrál. Szinte tajtékzik már. Nem volt időm, hogy a látványra Bandi figyelmét is felhívjam, mert hirtelen csuda dolog történt. Sanyi olyan mesterségesen esett hasra, ahogy csak a legjobb színészek tudnak elesni. A kutya pedig úgy úszott a leve- aöbe, mint amit ágyúból lőnek ki. — Jajj istenem7 Jajj, jaj}! — visítozott az asszony. — Az ügyetlen marha istenit az anyádnak! — ordított a gazda. Jaj neked malaclopó! A nagy lendülettől a csomag átszállt a vaskerítésen, s szemünk előtt bomlott ki a selyempapír. Porba fürdőit az ezüstpapíros csokoládényuszi, a kézzel írt tojás és a pici selyem kendő is, amibe Tibi neve volt hímezve Addig csak kirakatban láttam csokoládényuszit, most lábamnál, a porban feküdt. Így még keservesebb volt, hogy mégsem haraphattam bele. Csikós Balázs Lencsikének csak a kezét szabad meglocsolnunk, a ruhájára hajára nehogy öntsi\nk szagos vizet! Néhány perc múlva Lenke helyett Cserepes Tóth Zsiga, a gazda jelent meg a küszöbön s dörgő hangon közölte: — Elég volt már a locsolko- dásból, Lenke nem jöhet ki! Ezt félig nekünk, félig a feleségének mondta. A szűkre hagyott ajtónyitáson sikerült megpillantanom a díványon pöffeszkedve Fenyő Tibikét, a föjegyzőék egykéjét: Értettünk a szóból, a látottakból, bú- csúzkodtunk. — Várjátok, a tojást azért megkapjátok — szólt utánunk Cserepesné. Bandinak a bátyja újra nyakövön ragadta a Tiszát. A kapuban megvártuk Sanyit és elmondtuk neki esetünket. — Ne menjetek messzire, nemsokára jön ki Tibiké — mondta sokat sejtető hunyorí- tással kísérve. Az út túlsó oldalán számoltuk a napi eredményt, amikor talán tíz . perc múlva éktelen ugatásba kezdett a Tisza. Tibiké lépett ki Lenkével az udvarra. Lenke szülei a tornácon álltak, mosolyogva néztek a távolodó vendég után. Tibin valami vállravetős köpeny-féle volt, amit mi malaclopónak neveztünk. Ahányszor a szél bele-bele kapott a lebegő köpenybe, annyiszor vadult, fokozódott a kutyaugatás. Tibiké mindezt figyelembe sem vette. Sok oka volt rá. Sanyi kezében biztos helyen látta a Tiszát, másrészt egy 14 éves gavallérnak, aki már negyedikes gimnazista, nem illik a pórázon tartott kutya hangjától elsápadni. De még inkább lekötötte figyelmét Lencsike ró1963. április 14. 8 Emlékünnepség Krúdy Gyula halálának évfordulóján Május közepén, Krúdy Gyula halálának 30. évfordulója alkalmából emlékünnepségeket rendeznek Nyíregyházán, az író szülővárosában. Az ünnepségek előkészítésére a párt, tanács, Hazafias Népfront és a tömegszervezetek képvise ■ lóiból bizottság alakult. A József Attila Művelődési Házban megrendezendő műsoros esten méltatják az írr életét, munkásságát, szemel vényeket olvasnak fel művei bői. A műsorban közremű ködnek Nyíregyháza közép- ét [elsőfokú iskoláinak tanulói ás. a. zeneiskola növendékei.
