Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

1980-r a I GONDJAINK Az utolsó oldalon, apró anyagok között szerénykedik egy hír. Nyírbátor vízmüvesitését tár­gyalta a községi tanács végre­hajtó bizottsága. Átjutunk rajta, hiszen csep­pet sem meglepő, talán újnak ~p-n új a törekvés. gy évvel ezelőtt ebben az 6'iásl megyében sehol nem volt még vízvezeték. Még a negyeszékhelyen setn. pedig <zázhuszonötéves immár Nyír- •gyháza. Csak egy éve. Akkor jöttek a szamostatár- kilvlák: a fürdőszobás házakat ízért építették, hogy vlzceze- ék is legyen bennük. 'la az utolsó simítások folynak, s május 1-re meg­nyithatják. a csapokat. Nyíregyháza utcáit nagy írkok szelik ketté: ősszel a konzervgyár kötaji vízzel dol­gozhat. Vízmüvet terveznek O&vára, Venr.séllőre. Ez a leg­nagyobb probléma Rakamazon ts Kölesén. Örömmel Írja a tzavakat a riporter: a legna­gyobb. Nyíregyháza egy és negyed évszázadig volt város vízmű nélkül. A három-négyezres községek meg várossá válnak, anélkül, hogy megelőzné azt valamilyen kiváltságlevél. Csak. egy valami kellett hozzá: szabad, alkotó munka. Megértük, hogy mindössze öt községben nincs ez ideig villany. Kétszázhuszonkilenc- ben már van. Dolgoznak fi villamosítok Aporligeten. Kál- mánházán, készülnek hl agy ­cserkeszre, Tiszatelekre és Nyirderzsre. Az alkotmányt és az új kenyeret már villany­fény mellett ünnepük Sza­bolcsban, Szatmárban minden községben. Jövőre már csak azt kell kutatni, hol van új település, új utca — ahová ugyancsak kell az Arám. Jó hírt kaptunk a T1TASZ- m, sok település van. És nagy' - sok új ház. Ibiének ...őst a mi fő gond­jaink. Kopka János Büntetés? Nem ritka eset, hogy a diákok valamely kilengését nem a legelfogadhatóbb mó­don büntetik a pedagógusok. Ha egyáltalán Jó a büntetés kifejezés.., Gyakori például a*, hogy eltiltják őket a mozltátoga- tastól. így van ez Hód ászon is, ahol egy hónapra Ítélték az összes iskolást —, ez idő alatt nem látogathatják a mozi előadásokat. Az indíték, amely erre az elhatározásra vezette az- iskola Igazgatóját, mellékes. Nem azzal aka­runk vitába szállni, hogy kell-e a fegyelmezés, vagy se. Mellékes, azért mert ha erről beszélünk, csak egyet­len dolog lehet mérvedó, és­pedig: mit nyerünk azzal, ha a gyerekek nem mehetnek moziba? Illetve elérünk-e ez­zel a szankcióval pedagógiai­lag is bármilyen célt? Sokoldalú megfontolás után kimondhatjuk, hogy: nem! Valamikor a múltban, ami­kor ezt a módszert alkal­mazták a diákokkal szemben, talán jó volt, mert a lelket kicserző cowboy filmektől vonták el a diákokat. Tehát esetenként a pedagógusok jó szolgálatot tettek a jövő nemzedéknek. A hodászi eset nem egye­düli. Számtalan községben a tanuló ellenőrzőjébe írják be, hogy mehet, vagy nem me­het moziba. Ez az eszköz, vagy tanulás­ra „ösztönzési” módszer túl­élt és ideje, hogy megannyi iskolai régiséggel együtt a lomtárba, illetve a feledésbe kerüljön. A film, amely az iskolá­sok számára engedélyezett, szerves része az ember álta­lános művelésének, nevelésé­nek. Holmi csinytevésért, vagy bármilyen fegyelmezett- lenségért is a mozitól eltil­tás lemondást jelent a film tömegnevelő tevékenységéről. Erre pedig még gondolni ts felületesség! V. Gy. Pulton innen, pulton túl Egy zoknivásár vége — Sok a névtelen panaszkönyvi bejegyzés Nem apróság az udvariasság Levél érkezett az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalathoz, Mátészalkán adták postára: „Úgy kiabáltak velem a 67-es boltban, hogy már restelltem a dolgot vásárlótársaim előtt. Pedig én szépen kértem a bolt dolgozóit s ók lehur­rogtak.” Ilyen konfliktussal Végző­dött' az a íérfizokni vásár­lás, amelyet írásbeli fegyel­mi tetőzött. Pedig milyen könnyen el lehetett volna ke­rülni mindezt! A vevő fér­fizokni t kért. eléje dobtak egy rr.alt tagakban néhány párat, ő lel akarta bontani, megnézni a színét. Erre hor­kantak fel az eladók: „Ne nyúljon hozzá, mit képzel maga?!” A szóváltásban a boJtiak nem válogatták meg kifejezés siket, ezért irt a ve­vő a központba, ahol igazat adtak neki: joga van tüzete­sen megnézni az árut, válasz­tani ízlése szerint. Köszöntés, sorrend, tanács Nem egyedüli eset a szál­kái: gyakran érkezik level a szerkesztőségbe is Nyíregy­házáról, vidékről, melyek­ben azt kifogásolják a vá­sárlók, hogy több boltban udvariatlanok az eladók, nem tartjö: meg a társadalmi érintkezés elemi szabályait. Jegyzőkönyvekkel, bírságo­lásról szóló okmányokkal igazolja ezt az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség megyei vezetője, leggyakoribbak az ilyen jelenségek a vidéki, földm ű vess zövetkezeti üzle­tekben. Szinte általános, hogy „megfeledkeznek” a boltba lépő vásárló üdvözléséről, nem tartják meg az érkezé­si sorrendet, magára hagy­ják a vevőt a választásban, nem adnak tanácsot. Pedig ezeket rendelet írja elő! — Nem minden esetben következik be a nyilvános összetűzés; megfigyelhető, hogy a vevők óvakodnak a kellemetlenségektől. A vezetőt leváltották.» Ilyen eset történt korábban a kisvárdal 38-as boltban. A vezető gyakran elragad­tatta magát, tiszteletlenül be­szélt a dolgozókkal, a vevők­kel. A panaszkönyvbe írt so­rok beigazolódtak s ezért a vezetőt leváltották. Gyakran az a baj, hogy névtelen bejegyzések kerül­nek a p ar. aszkön y v be, me­lyekkel érdemileg nem lehet foglalkozni — közölte az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat főejlenőré. Ilyennel találkoztunk közös nyíregyházi kőrútunkon a vá­rosi tanács alatti cipőbolt­ban. Valamit mégis felje­gyezheted a riporter: először egyedül lépett az üzletbe s észre sem vették. Amikor a főellenőrrel megismételte ént, több irányból is elhang­zott a „jónapot kívánunk”. (!) Kicsiség, de — talán jellem­ző. .. Bizonyítani kei 9 Másutt — végig a Zrínyi Ilona úti ürieísoron — elő­zékenységgel, kedves fogad­tatással találkoztunk. (Pedig nem ismerték fel az újság­írót). Ha kell — és kell, hiszen a vásárlók sem makulátla­nok — kiállnak az eladók mellett. A Búza féri vasbolt­ban például M. József azért inarasz'.alta el a bolti dolgo­zókat, mert nem engedték be a raktárba, válogatni. „Persze, aki borravalót ad... — írta, da bizonyítani nem tudta,.; — Tudjuk, az eladók is magánemberek, családi gond­jaik vannak — összegez az AKF. — Nekik azonban fo­kozottabban kell vigyázniuk az udvari asság követelmé­nyeire, hiszen — ha úgy tet­szik — ez- az értékesítés technológiájának fontos ré­sze. A. S. London: A Piccadilly színházban próbákkal készül az előadásra a Pécsi balettegyüttes, vmely angliai vendégsze­replése alatt a híres Pókháló című balettet adja elő. — A képen: Árvái Eszter és Csifó Ferene a próbán. (MTI Külföldi Képszolgálat.) A bicikli csomagtartóján jobbra-balra csúszkált a pla­kát köteg. öreg, rozzant gép volt. Egyik pedálja hiány­zott már, csak tengelye volt meg, s az is olyan fényes a sok taposástól, mintha kiszí- dolozták volna­Az út lejtős volt és népte- len. A mező zöld, és virágos tarka. Kopott fehér ingemen szikrázott a nap és nyomá­ban verejték csörgedezett há­tam árkában. Az öreg dra- gacs mindén gödröt .százszo- sórosan érzett. Pedig az út lépten-nyomon tele volt göd­rökkel. Még két évvel ezelőtt tankok, és mindenféle jár­művek áradata törte fel, a háhorú utolsó futamában. Egy nagyobb huppanót nem tudtam kikerülni, mert elméláztam és amikor észre­vettem, már késő volt. El­szakadt a spárga és á cso­magtartóról lecsúszott vala­mennyi plakát. — Na, iszen, jól nézek ki! — és káromkodtam- Nekitá­masztottam biciklimet az út­menti eperfának, aztán ra­kosgatni kezdtem a plakáto­kat egymásra. — De Keserves.:, uawi» csak ez a rozzant biciklink van. Roppant elkeserített a gon­dolat és a küszködés a sok plakáttal, mert, hogy elszakadt a spárga, most már nem érte keresztül á plakátköteget. — Mivel kössem meg’ Nadrágszíj, milyen jó lenne, de ha nincs. Csuhé az van Útközben az árokparton, de szétcsúszik annak a kötésé ezen a rázós úton. Aztán megmentett az ötlet: nadrágom egyik zsebét haso­gattam csikókra Megfontam kétrétűén s hozzákötöttem a madzaghoz. Sikerült. Vidáman tekertem a pe­dált és dúdoltam együtt a madárcsicaergéssel. A meren­gés, vidámmá tett. Úgy ke­rekeztem, mint aki se lát, se hall. mert körülöttem fa, rét, a tűző nap, s még a rázós út is mind egyszerre énekelt. Csak azt vettem észre, hogy motorbicikli futott el mellet­tem és nyomában papírlapok röppentek szét. Leugrottam a gépről s felvettem közülük egyet. „Szavazz a hatos listára.” Végigszaladtam a röpcédu­lát- A motor pótüléséről visz- szanézett az Ismeretlen férfi és mosolygott. Úgy figyelt mintha elismerést várt volna. Elnevéttem ma“am és kajánul a jól ismert karjelzést inte­getnem neki! Magam is megrémültem saját bátorságomtól. Agyamon átvillámlott a gondolat és mikorra a végére értem, meg­fordultak és egykettőre a nyomomban voltak. Erősen tiporni kezdtem a pedált. A, félelem görcsösen rángatta 'lábamat. Úgy érez­tem magam, mint egyszer ál­momban, amikor menekülni akartam az üldözd elől, de minden hiába volt. Minél jobban erőltettem a futást, annál lassabban halad tam­A motor megelőzött és ke­resztbe állt az út közepén. Szí­vem úgy dobogott, hogy fü­lemben, torkomban, agyam­ban éreztem minden ütését. — Legalább lenne valaki a környéken, de sehol égy te­remtett lélek. Mindenütt csak a tarka me­ző. Éppen olyan, mint a pla­kátokon, amelyek a csomag­tartómon rázkódnak és csúsz­kálnak. Ki akartam kerülni a mo­tort, mintha misem történt volna. Jobbra fordítottam a kormányt, lementem az árok szélére. — Állj csak meg komám! — szólt rám a vezető, és mind­ketten elém léptek. A sükefet tetettem- Tovább kerekeztem. A virágos mező villámlott és elsötétedett. Lábam rángatta a hajtókart. Az egyik férfi elkapta a csomagtartóm. Szinte úgy szédültem le a bicikliről. — Mi bai van öcskös? — kiáltott az az ember, aki az Imént a hátsó ülésen ült, s akinek visszaintegettem, Dermedten álltam, s job­ban kínlódtam, mint a kalit­kába zárt madár. Nem jött hang, kiszáradt torkomra. Háromszázezer mérnök és technikus A népgazdaság valamennyi fontosabb területén előtérbe került a műszaki fejlesztés, s ennek egyik döntő feltétele, hogy jót képzett mérnökök, technikusok egész serege ve­gyen részt a tervező-szervező munkában. Az iparban jelen­leg körülbelül 80 000 mérnök és technikus dolgozik, de a feladatokhoz képest ma már ez a műszaki gárda is kicsi. Csaknem valamennyi üze­münk panaszolja, hogy évente 50—60 százalékkal kevesebb mérnököt kapnak az 'egyetem­ről, mint amennyire szüksé­günk van. A technikus-utánpótlással már lényegesen jobban állunk. Bár - néhány évvel ezelőtt a technikumok hallgatóinak lét­számát is nagymértékben kor­látozták, a felvételre jelentke­zők rendkívül nagy nyomásá­ra azonban a korlátozó intéz­kedéseket csak részben tartot­ták be. A kohó- és gépiparban olyan kedvező a helyzet, hogy a műszakiakon kívül mintegy háromezer munkásnak Is tech­nikumi végzettsége van. Egész sor intézkedés történik a műszakiak képzésének javí­tására. Az idén 2500, majd ezt a létszámot fokozatosan növelve 1965-ben 2800, 1970- ben pedig négyezer elsőéves hallgatót vesznek fel műszaki egyetemeinkre. Jelentős be­ruházásokkal, ézenkívül pe­dagógusképzéssel minden fel­tételét megteremtik, a mérnö­kök. nevelésének. Győrött még az idén megkezdődik az új műszaki egyetem építése, fej­lesztik a Veszprémi Nehéz­vegyipari Egyetemet, és a Bu­dapesti Műszaki Egyetemet, befejezik a miskolci egyetem régóta húzódó építkezéseit. Az egyetemek természettudo­mányi karain kibővítik a ve­gyészek, az alkalmazott fiziku­sok és az alkalmazott mate­matikusok képzését. Az élet azt igazolta, hogy a műszakiak képzését hosszú időre meg kell tervezni Már a középiskoládban, a közép­fokú és a felsőfokú techniku­mokban a távolabbi jövő fel­adataira kell felkészíteni a fiatalokat, ezért az arra legil­letékesebb szakemberek meg­kezdték a műszaki szakember- képzés 20 éves tervének ki­dolgozását. Az eddigi Számí­tások szerint 1980-ra körülbe­lül 300 000 mérnökre és tech­nikusra lesz szüksége az or­szágnak, g gondoskodni kell ennek az óriási műszaki gár­dának a kialakításáról. Az Országos Tervhivatal és az országos műszaki fejlesztési bizottság, egyetemi tanárok és tudósok bevonásával most már a terv részletein, vagyis annak elemzésén dolgozik, hogy 15—20 év múlva a kü­lönböző iparágak hány mér­nököt és hány technikust igé­nyelnek majd. Az előzetes becslések szerint a százezer lakosra jutó műszakiak száma 1980-ban 2900 lesz szemben az 196Ó-as 782 fővel. Ezzel az eredménnyel Magyarország a műszaki képzés terén is a fejlett ipari országok sorába lép. Nemzetközt összefogás árvízvédelemre Tarkómat a hátgerincemen végigguruló verejtékcseppek csipkedték. — Hozzád beszélek he! — S a másik férfi megfogta bi­ciklim kormányát és úgy né­zett velem farkasszemet­Álltam a nézését. Ettől va­lahogy megbátorodtam. Nem kaptam el tekintetemet, egye­nesen a szemébe meredtem szótlanul. —1 Mi a bajod? — kérdezte ismét. Még mindig nem válaszol­tam, csak szememmel mond­hattam valamit. *— Mit mutattál az előbb? — Ha nem tudná, nem kérdezné. — feléltem a féle­lemtől határozottan. Némaság csengett fülem­ben. Az idegen férfi elengedte biciklim kormányét- Aztán kikapta szemét is tekintetem­ből. — Na, csak azért! — mond­ta lejjebb engedve hangját. — Hä bajód van szólj, elintéz­hetjük. Aztán megfordították a motort, néhány pillanatig ber- regtették és elindultak vissza­felé. Nyeregbe ültem én is és hajtottam tovább. Remegésem nem akart szűnni, csak ahogy torkomban csillapult szívveré­sem úgy tértem magamhoz aléltságomból. Beértem a faluba. A párttitkár udvarára for­dultam és leugrottam a gép­ről A párttitkár ekkorra már kilépett a házból­— Szabadság Takáts elv­társ! — üdvözölt. — Szabadság titkár elvtárs — mondtam és kezet szorítot­tunk. A párttitkár kezének olyan fogása - volt, mint az acélsa­tunak. — Mit hozott — kérdezte. — Plakátokat. — mondtam. —- Azt üzeni Dóczi elvtárs, jó magasra ragasszák, hogy ne tudják letépni. — Csak bízza ide elvtárs. Egy pohár vizet kértem. Mohón ittam ki, mint a lázas beteg- Minden korty után éreztem, mennyire csillapít, lábamból kiállt a remegés. Indultam. A párttitkár mégegvszer utánam köszönt — Szabadság Takáts elv­társ! Mentem a következő fal* felé. A madarak dala újra nyo­momba szegült. Merengtem — Ugye — nem is vagyok gyerek? — kérdezgettem ma­gamtól. — A falusi párttitkárok elvtársnak szólítanak és sza­badsággal köszönnek, amikor megjelenek náluk- És tizenöt éves válaszaimmal felnőttnek éreztem magam. Vincze György 1963. április 13. Munkálatok a Tisza és a Túr szabályozására találkozón beszélik meg a Túr árvízvédelmét. A megbeszélé­sen szovjet, román és magyar vízügyi szakemberek vesznek részt. A Túron az elmúlt év­ben jelentős árvíz volt Közö­sen felülvizsgálják a töltést éa kidolgozzák az árvédelem meg­javításának módszereit Előze­tes számítások szerint a közös munkálatokhoz magyar részről mintegy tizennyolcmillió fo­rinttal járulnak hozzá. Kedden, szerdán Záhonyban cseh és magyar műszaki szak­emberek beszélték meg a Ti­sza 5 kilométeres közös sza­kaszának szabályozási tervét. A megbeszélésen kidolgozták a közös szabályozási tervet Áp­rilis 22-én és 24-én Nyíregy­házán a szovjet és magyar víz­ügyi hatóságok képviselői a határmenti vízügyi munka lato­iét beszélik meg. Május 7-én ts 9-én hármas nemzetközi

Next

/
Thumbnails
Contents