Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-12 / 85. szám
Csorba Dános háza L ly beszélgetésen jegyezték Azt nézze meg, ami ott a Körmendi tanyán. Nem t elmondani, csak látni, j él egy nyolcgycrrncltcs er. Csorba Jánosnak hiv- a kemecsei Uj Barázda tagja... 8. tanító magyarázza útköz4 nyolc gyerekből öt iskolába. Csorbán és feleli kívül a nagymama is ,k lakik. Zsellér volt vakot János. Hatalmas, erős pr, nagyon szeretik a színezetben. Sok munkaegysé- ís összehoz, mi tagadás, 2m még csak a legnagyob- lánya segíthet neki és !ii gyerekkel bizony nehéz cegélhetés... 3. ház fenn van egy dom- Sárból tapasztott kívül, báné szabadkozik, hogy készült vendég fogadásá- ! nincs kitakarítva a szoba. Az uram építette hat il ezelőtt — mondja. — or még nem tellett jobb- Csak egy helyiségre, hát húzódunk. ■ helyiség alacsony. De kell <1 ni, hogy a mennyezetbe verje az ember a fejét, les szoba, benne egy ágy, j dlkó, kicsiny asztali tüzf. Most akarnánk építeni, nagyon nehéz — szól az ony. — Hallottam, hogy a téesz elnök felajánlott egy jő lakást fietneesén... — mondja a tanító. — De nem akarnak elmenni innen. — János itt született, szereti ezt a tanyát — válaszol Csorbáné. — Nézzék, összehordott már egy csomó fát, már csak a vályogot kell kivetni...Az is meglesz a nyáron. i. Az úton visszafelé említi a tanító, hogy segíteni kellene a ház megépítésében- T&lán a szövetkezet, annak lenne hozzá módja... 5. Kiss /Sándor, a szövetkezét elnöke gondolkodik. — Az egyik legszorgalmasabb tagunk Csorba János. Szereti a tsz-t, mi is szeretjük őt, Még holnap beszélek vele, segítünk neki a ház megépítésében, mgr% valóban nem könnyű neki, — Talán elvállalhatná a szövetkezeti építőbrigád.., •— Sajnos, az nincs. De beszélek az állami gazdasági kőművesekkel, ácsokkal, a szövetkezeti emberekkel. Ha kiveti a vályogot, elmegyünk egy-két szombaton, vasárnap. Magam is ott leszek, szívesen vállalom ezt a társadalmi munkát. — A tanító azt mondta, hogy Csorba János gyerekkori álma egy szép ház. — írja meg, Csorba Jánosnak még ezen a nyáron meglesz a szép háza. Gyorsabban mint ahogy gondolnáKöp ka János Egy hónap utón — fimmjiííatLÍ ÜGYEK SOKA AZ ÚJ TANÁCSELNÖK KEZÉBEN — ELVÁRJÁK A JOGOS INTÉZKEDÉST - A FONTOSSÁGI SORREND „Megköszönöm a bizalmat. Igyekszem hűséggel, tudásommal szolgálni a falu javát«" így mondta Homoki László Kisszekeresen, miután a végrehajtó bizottság elnökké választotta. Azóta, jó egy hónap telt, el. Csak egy lakai —■ Valójában észre sem vettem, máris bemre voltam a tennivalók kellós közepében. —- A jelölő gyűlések jó iránytűt hagytak. Egyik ilyen: szaporodtak a panaszok a tej kifizetésével kapcsolatban. A ga- csályj tejüzemtől, ahova innen a begyűjtött tejet szállítják, kevesebb zsírszázalékot igazoltak vissza. Az ügyet halaszthatatlanul meg kellett vizsgálni. Megállapítást nyert, hogy Gacsálvban követték el 9 hibát. Határozott ígéretei kaptam, hogy az eset nem fordul elő többet. Mások a közvilágítást tették Pimaszba. Miért van az, hogy olykor napokig ég a villany, éjjel meg sötétek az utcák? Kicserélték az automatát. Azóta jó a közvilágítás, Varga Lőrinc azzal kereste meg a tanácselnököt, hogy tárva-nyitva a temetőkapú, s disznók, libák turkálják össze, tapossák le a gondozott sírokat. Csak egy lakatra volt szükség. Tütikiinrv, melyet a« élet ír Az eltelt rövid Idő alatt ki* sebb-nagyobb ügyek egész sorát ismerte már meg Homoki László. Mint találóan megjegyzi: a vezető ember legfontosabb tankönyvét az élet írja. Azt kell állandóan tanulmányoznia. — Az emberek panaszukat, észrevételeiket szívesen megteszik és elvárják a jogos intézkedést, Persze, az egészséges, reális hangokba türelmetlenség keveredhet. Például újabb fúrott kút, vagy nagy kultúrház azonnali megépítés «ét követelik egyesek. Ebben az évben ilyesmikre — éppen soltajn: a tanácsülés bízza meg az egészségügyi állandó bizottságot, vizsgálja meg a faluban a tisztasági mozgalom helyzetét. A következő tanácsülés elé (április 22-én lesz) a vb. nevében ugyancsak javaslatot terjesztek, amely szerint a tanács megbízná a mezőgazdasági áb-t a legelő füvének, kútjának, valamint a határbeli többi kutak, utak és átereszek állapotának vizsgálatával. Ezt követi az oktatási áb-nak a faluban még meglévő analfabétizmus teljes felszámolására irányuló vizsgálata, javaslattétele.- ÉS így tovább, mindig az idő és fontossági sorrend szám előtt tartásával,,, Ha a lakosság mindenben látja a tanács jelenlétét, tettre készségét, bízom benne, hogy vezető, szervező, és ellenőrző munkájában ezután még jobban segíteni fogja. Homoki László évekig a fehérgyarmati járási pártbizottság munkatársa volt. gok kilométer utat tett meg családja és munkahelye közt: családja Kisszekeresen élt. Most őt is végleg hazahívta, kérte szülőfaluja, S a nép bizalmából eltöltött pc-hány hét jó kezdet és bíztatás. (asztalos) Az a kert Az országhatárok vonalán, ahol a két terület találkozik. azt a történelem során az elszigetelődés senki földjévé tette. S ez valami különös erővel hangsúlyozta, a szomszédok egymáshoz való távolságát, idegenségét. Talán ezért is tölti ct az embert különösen jó érzés, amikor két ország %gyre erősödő barátságáról hall híreket, bármilyen formában. A szovjet—magyar határon, az egykori senki földjén, három évvel ezelőtt almásker- tet telepítettek megyénk és Kárpát-Ukrajna gyümölcsös szakemberei közösen. évről évre ők gondozzák ezt a gyümölcsöskertet. Béke és barátság kertjének nevezték el ezt a gyümölcsöst. Kert, ahol gyümölcs teremigen. A szép színű, jő lrü jonatán — az maga a béke. Nagyszerű szimbóluma ez a két nép testvériességének. Kitűnő alkalmat ad e kert a két nép tapasztalatainak a kicseréléséhez■ És mindkét nép küldöttei élnek is ezzel. Ha majd minden senki földjén ilyen gyümölcsligetek lesznek... Jó erre gondolni. (V. Gy.) Ahol a jég könnyen törik Népviseletben a tanácskozó asztal mellett iszonyok ülik körül a ta- ;kozó asztalt. Az ország rnböjő vidékeiről jöttek e. Ankétét tartanak a egyenjogúságról. Pontosab- hogyan lehet az írott tormák a valóságban is ér- 4 szerezni. Egyetlen népietek van csak köztük, ö sak a kontya és kendőjé- Itötési módja miatt .hat, ik. Egyébként konfekció- vau rajta és türkiszkók ijú kardigán, a lábán nharisnya, kivágott cipő. >en kétfüles, nagy műbőrét +art. Már elég sokan ólaitok, amikor jelentkelyszer, évekkel ezelőtt ír- róla. Akkor még, mint jó ú gazda felesége, részt egy baromfinevelő vérén. Most bárminőt körül t, de már akkor ősz volt. ádi vonás. Gimnazista lá- is őszül. r'ÉKSZm, n nyilatkozott, való- ’•asmit mondott, Hogy incs szüksége arra, hogy vegye a falu. noteszlep van a kézé- Nyilván arra írta fel, iker beszélni. Tartja a í, de bele sem néz. Kis» tan, de kerek mondabeszél. Mér az első okban látszik, hogy kész a mondanivalója. %ÍEZDI: ;t törik a jég, ahol a nyabb... Aki akar, >ben befogadja a tu- a módja van rá. Ha *JÍk..; iki felkapja a fajét- onyról beszél, aki •ség volt, aztán tér- gtkezetba lépett, és tezdett. ; mondták rá, hogy jrsz, tán miniszter lenni?” Nem a fér- dták. A szomszédasz- A rokonság. A falu. az asszony hitt a szó. y pótolni lehat az ottakat. Beiratkozott itlmba. De azzal nem hogy aki parasztasz- ére „öreg” fejjel toad, az ' megszenved súfolták, kinevették, evei ezelőtt. De az az íjszaka kisírta magát. i«g összeszorított fog- londta magában, hogy rirni. Majd megszok- n megszokták. Most asszony jár technikumba. Ezek közül három parasztasszopy. Termelőszövetkezeti tag. A másik kettő tisztviselő. Tőlük senki nem kérdezte meg, hagy miért akarnak tanulni. Természetesnek vették... — Uigyjék eb hogy nagyon nehéz volt nekem.,. SEJTETTEM, róla van szó. Ahogy vissza* pergettem emlékeimet, dereng, hogy annak idején jóformán a férje beszélt helyette, s 6, akihez a kérdéseket intéztem, többször bólintott helybenhagyólag, mint meg. szólalt. — Harmadik éve már, hogy tanulunk. Ha egyedül lennék parasztassaony, nagyon nehéz Lenne, De így más. Egyikünk lelket önt a másikba. Pedig van férjünk, gyerekünk, háztáji gondunk és házkörüli vitánk. A férjünkkel. Mert nekünk nemcsak a falu előtt kelfett hallgatnunk, hanem előttük is. Úgy vigyáztunk, hogy szó ne érje a ház elejét. Elhatároztuk, hogy mindig restesen kimossunk a ruhát, bevasaljuk, mint azelőtt, megfőzünk, kitakarítunk. Hiszen nem is látszik meg, hogy mit vállaltunk. Talán csak a könyvekről, a füzetekről, amelyek ott allnak a sublótén... A SZÜNETBEN — Nem volt nagyon nehéz? Mosolyog. — De. Nem is telt örömünk a tanulásban eleinte. Inkább keseregtünk, hogy mennyi mindent nem tudunk. De már nem tudtuk abbahagyni.;. Csal: azt tudja, hogy mit veszíthet, ha nem tanul, aki már elkezdett tanulni... Aki felismerte, hogy keveset tud. Azért mondom én azt, hogy ott törte: a jég, ahol a legvékonyabb..; Csak nem szabad hagyni, hogy vastagodjon.,. Furcsállom, hogy ennyire ragaszkodik a népviselethez. Megint mosolyog. — Mindent nem tehetek az uram ellenére... Valamiben nekem is engednem kell... Ha már hagy tanulni, hagyom kedvére a régi ruhát. Majd lassan, apránként én is kivetkőzöm. De először befejezem a technikumot,-Szemes Piroska Három, másfél évtizede» szőlőtőke van a házunk előtt. Évről évre megsürűsödő indái teljes hosszúságában behálózzák 3 tornácot- Nyáron hűvöst tart lombozaté- nem . ver be szabadon a szél, az eső. Ennek feleségem örül, míg a gyermekek a nyár végével érkező saeraeigetést szeretik rajtuk. Enyém a metszési munka. Végre igazi tavasz van. Valósággal érzem, ahogy a Nsp pirítja tarkómat. A metszőollót dúdolva csattogtatom. Az emlékezésnek, gondolkozásnak valóságos „melegágya” ez a tevékenység. Most éppen ott tartok, hogy.,, szegény apám hatvankét évet küszködött át, mikor építéshez kezdhettünk- Pedig hej! rengetegszer nekipróbálkozott. Utóbb már mi, nagyobb gyermekek is keresgettük a napszámos helyeket. Mégse sikerült. Majd csak ebben a világban. A három tő szőlőt elültethette apám. Míg megnőttek, gondozta még. Majd ezt is .teljesen rám- hagyto.., — Ni- csak, mi a csuda?,,. Eddig az utcán já szadozo gyerekek — mint vércse elől a bűvé verebek —, egymást taszigálva, visongva tódulnak KOLDUSOK be a kiskapun. Mind olyan 3—6 év közötti kisfiú, kisleány. A szomszédokéi, testvéreiméi, ahogy játszadozni összeverődtek. Kisebbik fiam ijedtségében be is riglizi a kiskaput. — Jaj! Elvisznek azok! — Jaj! De csúnyák! — Apu! Ne engedjük be őket, jó? — Jaj! Nem tudok ha»-' menni' Kiabálnak összeviss» a gyerekek. A ksebbak könnyes szemmel pilyeregni kezdenek. Kíváncsian nézek ki az utcára. Egy rossz ruhás, kuszáit hajú, fekete szemüveges koldus közeledik. A bizony tatamii lépegető férfi karját alacsony asszony fogja. Kegyetlenül vinnyogó» hangon darálnak valami énekfélét. Feltűnésük engem is megzavar. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen koldusokat. A remegő, síró gyermekeket levezetem a ház végibe. Onnan nem látnak ki az utcára. egyebek miatt — nem jut. Ennek azonban kerek megtagadása épp oly káros, mint a közömbös vállrándítás. A dolgok helye« megmagyarázására van szükség. Anyagiv helyzetünkből idén befejezzük minden utcában a járdaépítést, és a megmaradó pénzt kultúrház- ra tartalékoljuk. Két-háromév múlva aztán az is megtesz. Meg sort kerítünk, a kútra is. ,A falu szülötte, de mégis hosszú napokat töltött el változó-fejlődő életének megismerésével. Most már egyszerűen fejből mond olyan adatokat, hogy csupán négy zsúpfedetes ház van a faluban, amelyek a felszabadulás előtti világból maradtak, de ezek sem soká „élnek” már; télen a 175 családos faluban 300-nál is több kövér sertést vágtáik; mincten második házban világvevő rádió szól; sok szövetkezeti para sztesszony mosógépet használ; az Előre Tsz-ben a tavalyi munka után 10 400 forint kereset jutott egy tagra... Nem egyedül Mindjárt, az alakuló tanácsülésen újra választottuk az állandó bizottságokat is. JavaS hogy játékra, boldog koruk orvén dezcsáre buzdítsam őket, a szép sárga, sok mindenre engedelmes homokból magam csinálom meg nekik ez első „csirkét”. Megyek vissza metszeni. Közben jobbkezes nadrágzse- bémbe egy forintost csúsztatok- De hogy? Honnan jöttek ezek a koldusok? Lám, a mi gyermekeink már nem is ismerik őket. Kicsi lelki világuk nem ér el hozzájuk; félve bújnak el előlük... Haj! Régen! Télen, nyáron tele volt velük a falu, város, ország ... Mi nem féltünk tőlük. Mikor vásár volt nálunk, az állomástól a templomkert végéig százan is rimánkodtak alamizsnáért- Beszélték: tőlünk is mentek máshová koldulni... Hosszú évek óta kát káre- gető koldus. Miért csinálják ezt tovább? Nekik is lehetne másképp Feltétlen. Egy olyan nagy, egészséges sok szobás épületben, amilyenekben magukra maradt tiszte^ öregek élnek nyugodtan. Kosztét, ruhát, lábbelit kapnák. Orvos vigyáz egészségükre... — tűnődöm eképpen. Nem álmodnak tán rosszat a gyermekek? ... Asztalos Bálint. Kanadás magyar Guláeson Mit jelent kint egy béna ember ? — „Csak sírtam, sírtam—- Harminc év után újra itthon Az út bitumenes szőnyege éles nyílként vezet a tengerparthoz. Az öbölben a hajók úgy ringattak a hullámokon akár a bölcső. A kikötő partján idős házaspár «étál, tele izgalmaikkal. Minden gondolatuk hazafelé -száll... Amikor felharsan, a hatalmas óceánjáró indulást jelző' kürtje, a házaspár szemében könnycseppek jelennek meg. Végre eljött a várva várt idő... Kovács János és felesége nemrég tértek haza Kanadából. Guláeson — a szülőfaluban étnek egyszerű, csinosan berendezett paraszt- házban. A szoba sarkában halkan szói a rádió. Az asztal mellet megtört férfi ül Felesé- -ge a naposcsibéikkel bajlódik. A szinte rnozdu-lattanul Ülő férfinek béna a karja. — Tudom, kíváncsi a történtekre — bólint, — Igen, ennek hosszú ■ története van. •. 1930-ban azok közé tartozott, akiket a sors máshová kényazerített. Az állandó rettegés, a meghurcoltatás, a nincstelened g... Megpróbált fordítani az élete során. Élni akart. Ez az élni akarás viszont majdnem a hálált jelentette számára... Amikor megérkeztem Kanadába — mondja —, hosszú ideig jártam a városokat, a bár-yákat, munkát keresve. Mindig elutasítottak azzal, hogy idegen vagyok, meg a gondolkodásom veszélyes lehet... Mit tehettem? Odébb kellett állnom... Hirtelen elhallgat, megtör- li gyöngyöző homlokát. Arca fájdalmasan vonaglik. — Végre sikerült egy aranybányában munkát kapnom — folytatja tovább. — Itt kezdődtek életem legborzalmasabb napjai,.. . A megfelelő munkakörülményt, a baleset megelőzőiét Kanadában nem ismerik. Egyszer 5 is egy nemtörődömségnek lett az áldozata. — A csillét igazítottam — mondja keserűen visszaemlékezve —. amikor valaki minden jelzés nélkül megindította. A lábam megcsúszott, és olyan szerencsétlenül zuhantam a mélybe, hegy eszméletemé1- vesztetten»... A kórházban tárt. magához. A hat évig tartó orvosi .beavatkozás csak az életét tudta megmenteni. A jobb oldala, kezével együtt, örökre béna maradt. Betegsége kezdete óta, 1946-ban adott először éle tjeit magáról családjának, — El tudja képzelni mit jelent ott egy béna ember? A kutya sem törődik vele. Balesetből származó nyugdíj? Ilyet nem ismernek Kanadában! ttjra vette a vdndorbotot. Egy városi kertészet megszánta. Ez sem tartott sokáig. Aztán egy iskola, ahol takarító és mindenes lett. Ez nem mehet így tovább — gondolta magában. Egyedül, nyomorékam .. Irt a feleségének, hogy menj«» ki utána. — Jóformán meg sem érkeztem — szól közbe a felesége —, márts jöttem volna vissza. Amikor a férje- met megláttam, majdner- összeestem. Istenem! Mdcsod ■ derék, életerős ember volt, és mivé lett, Csak sírtam sírtam, alig tudott megvigasztalni. Kettőjüknek valamivel könnyebb _ volt. Sjjed sz iskolát takarították, nappal pedig halásztak. így gyűjtögették az útiköltséget, inert eühsté- rozták; mindenáron hazajönnek. öt évig dolgoztak, míg végre együtt volt az ösz- szeg. — Itthon hogy érzi magát? — Amikor hazajöttem, nem temertem a falura. — Űj házak, új utcasorok. Mennyit változott a falu! Eleinte furcsa volt, de már megszoktam. Meg másak lettek az emberek is. — Es miből étnek? — Itt más világ van mint Kanadában. — Volt egy ki« földem, beléptem a tsz-be. Most nyugdíjat kapok. Nyugdíjat — hangsiilyozza többször is. — Ezt soha sem hit-, tem, — Három gyermekem van — folytatja — mind a három dolgozik. Szép házuk van, jól keiéinek. Szünetet tart. Az emlékekkel előtolakodó könnyeit lopva törli le az arcáról. Küzd a szavakkal, amikor mondja: — Béna a kezem, de most újra nagyon szeletnek élni. Ahogy harmine évvel ezelőtt terveztem... Bálint Lajos 1963. április 12. 3
