Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-11 / 84. szám

Uj gyökerek a homokon írásul a rovás voll - Láovok a gyHcsisáes - Beat ousrla Iákká Smfismtit! (ptttik h EMBEREK A térképen alig egy centi­vel alatta húzták meg Sza­bolcs megye határvonalát. A valóságban a szabolcsi és a hajdúsági homokdombok szét- választhataílanul ölelkeznek egymással. Azelőtt Itt hem termett ízes barack, nem ver­tek gyökeret a jonatánok, nem piroslott málna, csak a végtelen homoktengert bor­zolta a szél hullámhegyeket és völgyeket hagyva maga után. A természet szeszélyes erőin kívül, nem is igen mű­velte más ezt a földet, pedig Időközben megünnepeltük a wülleneumot és háborúk osz­tották fel újra, s újra a vilá­got- A homok fitymálva fo­gadta még a legnagyobb tör­ténelmi és társadalmi válto­zást, a földosztást is. Nem történt más, csak új nevet kaptak a sivár dombok és a kátyus völgyek: állami tarta­léktőid. KINCSET ÉRŐ GÖDRÖK No, hiszen szép kis tarta­lék aligha veszekedett volna rajia valaki, aligha gondolnak egyhamar megművelésére ha * földek szomszédságában nem élnek emberek. Mert megragadtak itt néhánysn, először az uradalom sovány kenyerén, aztán a maguk me­gint csak sovány kosztján. Megragadtak, de vályogkuny- hő volt az otthonuk szalma- fedéllel, Írásuk a rovás és világuk a puszta..’ Szennyes­puszta... Egyszer úgy tűnt: Itt a fordulat, mert rgv ócska trak­tor elkezdett püífögni a szom­szédban, majd egyre több gép jött, niütrág rét szórtak, fákat ültettek. Évek teltek el, s az állami gazdaság ve­téseit alig néhány száz méterre a tanyától már kombájnok aratták — vagonszámra ter­mett az alma, de Szennyes­pusztán mégse ti épültek új házak és nem tanultak meg írni az emberek-.. Az ostor vidáman pattog a fiatal kocsis kezében. Az istráng feszül, s oiyan iram­ban megy a két ló, hogy sű­rűbbnek látjuk az almáskert drótkerítésének betonoszlopait. Dr. Miklósi Ferenc, a szeny- nyespusztai termelőszövetke­zet elnöke, még mindig a régmúltról beszél, de ágas­kodnak a lovak, s nagyot zökkenve megállunk egymás­ba kapaszkodva, nehogy lees­sünk a homokfutóról. A lányok kacagnak széltől piroslón, villogó fogakkal, s megáll kezükben a kapa... Az ismerkedéshez nem kell sok idő, hiszen csak a vak nefh látja, hogy ők —, a megyében már néhányszor emlegetett — szennyespusztai kertészeti brigád, akinél az átlagos élet­kor még 20 esztendő sincs, s akik már eddig tízszer annyi csemetét ültették el, mint Szennyespuszta egész lakossá­ga. vagyis 12 ezret. A legidősebb fa olyan korú, mint a szövetkezet. 3 eszten­dős- A legfiatalabbaknak (11 ezerről van szó) most ássák a gödröt. Olyan gödrök ezek, amelyeknek nedvéből kincset szívnak majd fel az apró gyö­kerek. Ma már mindenki tudja ezt Szennyespusztán. De néhány évvel ezelőtt, a kezdet kezdetén, még minden gödörben, melyet az alma­fáknak ástak, saját sírjukat vélték kihányni az új tsz-ta- gok. — Ha minden fa csak 2 kilót terem, már kifizettük a kerítést — mondja Puskás Gyula kertészeti brigádvezető. AZ ELSŐ TERMÉS A LEGFINOMABB ~ És az idén már teremnek a fák — teszi hozzá Brém Emma, aki a lányok csapatát irányítja. — És még nincs is tervezve a bevétel. — Ezt a szakszerű megállapítást Debreceni Má­ria tette, aki kétkezi munkása ugyan a csoportnak, de elvé­gezte a könyvelői tanfolyamot Is, mert micsoda csapat az, ahol fiincs számviteli szak­ember..­Persze a többiek is tájéko­zottak, hiszen ez első termés — a be nem tervezett — jó­részt a lányokat illeti... És az első termés a legfinomabb... — Megtaláljuk itt a számí­tásunkat — ismételgetik.- % — De a terme'őszövetkezei. is — szól közbe Sándor György kertészmérnök —, mert a kétmilliőkHencsaáz- ezer forint hosszúlejáratú hi­telből 80 százalékot, tehát egymillió 800 ezret elenged az állam, ha termőre fordul a gyümölcsös. Márpedig termő­re fordul, ugye lányok? A lányok nevetnek. Hogy lehet ilyet kérdezni...? Meg- aztán nem is rossz ránevetni egy ilyen jókötésű fiatalem­berre. Sándor György alig idősebb, mint a brigád tagjai, csak néhány hónapja szerzett diplomát a kertészeti és szülészeti főiskolán. Lelkes, jól képzett embernek ismer­ték meg Szennyespusztán. Ahol pedig a vezető sokat tud, ott a brigád tagjainak is ta­nulni kell- Néhányan már végzik a szakmunkásképző tanfolyamot, mások most jár­nak az általános iskola VII., vagy Vili. osztályába. Ök áz esti iskola legszorgalmasabb- jai. A téli szénszünet alatt egyik kezükben a tűzifát vit­ték, másikban a táskát, úgy mentek az iskolába, hogy ilyen Ids dolog miatt, mint a fűtés ne kelljen megszakí­tani a tanulást. Tavaszodik — ezzel fogad idős Illés János juhász is ben­nünket, aki a botja rovásáról beszámol az elnöknek az ellá- sekről, a takarmánymennyi­ségről. Bizony nem könnyű időszak ez, dehát nemcsak kiadás van, -• — A minap leadjuk a csir­kéket, abból lesz egy kis pénzünk — jegyzi meg az el­nök. 350 KISMALAC A töménytelen baromfitól csak úgy sárgállik a nevelő. Ezek még életükben nem vol­tak szabadban, dicsekszik Páll Gézáné gondozó. Mikor is let­tek volna, január 23-án hoz­tam ki őket... s mégis, milye­nek- Gcndolomra megfog egyet, lemérjük, 1 kiló 10 de­ka. Export minőség. Koeák rohannak a vályú­hoz, mig esznek, a több. mint két és fél száz kismalacban gyönyörködünk. Lesz pré­mium, mosolyog ifjú Illés Já­nos gondozó. Most, kezdődik a fialás. összesen 350 malac­ra számítunk... A kocsis kifogja a lovakat, aztán félre hívja az elnököt­Esteledik. Jövet hazavin­nénk az elnököt Nyírlugosra, de Miklósi Ferenc még ma­rad. Lassan megyünk, ma­gunk elé engedve a tanya fiatal tanítóját, aki a most vett motorkerékpárt próbálja az új betonon. Az egyik szalmatetős ház romokban hever. A minap döntötték le. Új épül helyet­te- A kidőlt falakon gyerekek játszanak... Gyarmati Béla AI kóló kemek nyomán bon lakó­<• í *ik ki a nyáregy | Iiázl (be Suíézet | látképe. (Foto: Hammel József) ] Kit ne bosszantana, ha ta­lálkozik olyannal, aki — Pé­ter és Pál módjára — csalt a naptárban fér öss/e szom­szédjával, dolgozói ársavai s úgy tesz, mintha nem vol­na más dolga, mint megsér­teni az emberi együttélés szabályait. Valaha sok lehetett az ilyen, mert volt létalapja — mondhatnánk könnyelműen. Oajnos, tévedünk, hiszen bő- ségesen van még ma is ve­szekedés, civódás, úgyneve­zett tyúkper. Hónapok, évek telnek el haragban, nó az akta a rendőrségen, bírósá­gon,' a szabálysértési csopor­toknál. Nem kevés az olyan eset, amikor egyetlen meg­gondolatlan kijelentés, alap­talan önkényeskedés, úgyne­vezett önbíráskodás miatt adnak munkát az emberek a szerveknek. És az újabb és újabb tárgyalásokon már olyat Is egymás szemére vet­nek, amit később maguk is megbánnak. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága kimutatást ké­szített a szabálysértési ügyek alakulásáról, örvendetes az általános kép: az 1901-es esz­tendő 1265 ügyével szemben az elmúlt évben 1034 sza- bálysértést kéllett tárgyal- , ni. Két éve 803 bírságot vetettek ki, 1963-ben «ár „csak” 607 esetben került erre sor. Lényegeseit keve­sebb a társadalmi tulajdon elleni, a növényvédelmi, ál­lategészségügyi, a közlekedé­si, az iskolai és más termé­szetű szabálysértés. Amikor elégedetten nyugtázzuk ezt, a figyelmet máris a polgá­rok javai elleni, a fent is vázolt szabálysértések ál- lantíóan emelkedő száma kö­ti le. Arra int: sókan vannak még, akik szinte mindenna- pos ügyfelei a legkülönbö­zőbb jogi szerveknek — legtöbbször csak saját szó­rakoztatásukra akarják meg­keseríteni mások életét, nyirbálni tulajdonát. Követelőén sürgeti egyút­tal, hogv a munkahelyeken, a termelési vagy más ösz- szejöveteleken, a tanácsta­gok beszámolóiban több he­lyet kell kapniuk az erről való beszélgetéseknek. So­kat segíthetünk ezekkel az eszközökkel a szocialista együttélés szabályainak be­tartásában, betartatásában. A becsületes emberek jó] felfogott egyéni érdeke is, hogy meggátolják kufárság­ra. harácsolásra, összeférhe­tettensétn'-e típVamos társaik kellemeftenséi&eit. K. J. Amíg a VII/2 jelentkezik A soros kapcsolástól ai URH-lg — Rádiós diszpécserszolgálat Bevonul a technika a partmenti őrházakba Késő délutánra jár már az idő, de a Felső-Tlsza vidéki Vízügyi Igazgatóság székhá­zának telefonközpontjában még agyre-másra jelez a ké­szülék. — Hallói itt Vásárosraa- niény. Evikém, az egyesről Budámét kérem... Egy kapcsolás és csenge­tés, s a hívott jelentkezik. Több mint hatvansávos kap­csoló, ugyanannyi jelzőlámpa, zsinórok, műszerek. A hozza nem értőnek bábeli zűrzavar, Demcsáik Ferencné telefon­központos és Csurka József azonban már megszokta, A délelőtt azonban nekik is me­leg, mert akkor a legnagyobb a forgalom. Száztíz vidéki be- szélöállomás. hét közpent és seregnyi belső alállomás igé­nyeit kell szinte egyszerre ki­elégíteni, s közben ott van a postai központ is. Ha egy készülék felmondta a szolgálatot... — A felszabadulás előtt nem sokat törődtek a vízügyi igazgatóságok hírközlő beren­dezéseinek fejlesztésével — mondja Demcsák József, a gépészeti csoport vezető fő­mérnöke. Egy vezetékes, so­ros kapcsolású rendszerrel dolgoztak. Ez azt jelentette, hoéy ha valahol egy készü­lék meghibásodott, az egész rendszer felmondta a szol­A falu szélén na^y homok- é-s sóderhalmok állják ed a tekintet útját. A halmok mellett egy motor erőlködik, fújtat — szivattyúzza a kis tóvá szélesülő kotrásból a vi­zet. Odébb, jó hatvan méter­nyire áll a kotrógép. Szinte szétnézni sincs időnk, máris jón szapora lép­tekkel egy öregember, amo­lyan csöszforma, talán az is, mert a nyakába akasztva egy kopott látcső himbálód­zik. A gazda magabiztos hangján érdéklődiik: kik va­gyunk, mi dolgunk itt — Mire lesz ez? — intek a kotrás felé. — Ez a miénk. A bereigda- róci Haladás Tsz-é. Renge­teg sóder van itt Eladjuk a környékbeli tsz-eknek. Olcsó — viszik is, mint a cukrot! — És a víz, azzal mi lesz? — Mi lenne? Máris száz melegágyat öntözünk belőle, de akár ezer holdra Is fut­ná! — mondja, s amikor hi­tetlenkedve méregetem, né­zem a vizét, hozzáteszi: — Egy óra alatt legalább A CSŐSZ tíz centit nőne, ha néni szí­vatnánk. Hét öntözőkutat tervez a vezetőség a földek­re — s bólint rá, erősítve ez­zel is a maga igazát. Hallgatunk. Szeméhez eme­li a látcsövet, nézeget vele jobbra-balra. — Honnan van ez? — Még az első világhábo­rúból. Rokkant vagyok — mutatja nyomorék kezét —, s hát beálltam a tsz-be csősznek. — Nézzen bele — veszi ki a nyakából az öreg a látcsö­vet —, embert pótol ez, ha van hozzá jó szem. Varga Pali bácsinak van, pedig már a hetvenediket ta­possa. Ezt addig mondja el, mig a látcsöven kémlelem a határt. — Csak egy baj van — csippent a szemével, dé nem mondja, kéreti magát. — Mi? — Hát... — húzza a szót az öreg — ezen nemigen le­het piár segítem! Az a baj, hogy csalt 250 munkaegysé­get szabad csinálnom egy év alatt. Ami igaz, az igaz, Pali bá­csinak hetvenéves korára sem hajlott meg a háta, jól tart­ja magát, arcán. homlokán alig van ránc, bajuszát legé­ny es -hegyesre pödri. Családjára fordul a szó. Dicsekszik, szemében huncut, meleg örömmel: — Hat gyerekem van. Az egyik a járásnál dolgozik. Ta­níttattam én mindet, csak a kisebbik van itthon. Amikor mégkockázatom azt, hogy talán jó lenne már abbahagynia a munkát, le­gyint: — A magamfajta öregem­ber már csak addig él, ameddig dolgozhat — s apró­kat biccent hozzá, mint aki már sokszor gondolkozott ezen, s mindig erre a követ­keztetésre jutott. (ratkó) gálatót Az államosítás után azonban rátértek a két ve­zetékes, párhuzamos kapcso­lásra, aztán az ötvenes évek­ben több helyütt hurkos rendszert alakítottak ki. Ha például Dombfád és Tisza- bércel között — 3 Tisza nyomvonalán — elszakad a vezeték, akkor a Bel-Főcsa- torna mentén húzódó másik vezetékpáron is lehet össze­köttetést teremteni. RétüiAHsszefctittrtés Mátészalkával A főmérnök térképet terít az asztalra és úgy magyaráz­za: — Legforgalmasabb vona­lunk a Nyíregyháza- —Vásá- resnamény-i szakasz. 24 éra alatt hét órát is üzemben van. Most kísérletezünk több- csatornás, vivőfrekvenciás készülékek beiktatásával. Ez­zel a módszerrel, egy áram­kör segítségével egyszerre 12 beszélgetést is le tudnánk bo­nyolítani. Jövőre ezt Namény és Kemecse között meg is va­lósítjuk. A székház és Máté­szalka között nődig , rövide- sien megteremtjük 9 rádiótáv­beszélő üzemű diszpécser­szolgálatot. Nem új a téma, hiszen aki a napokban végig ment á Széchenyi utcán, nem kerül- hétte el a figyelmét a szék­ház tetejére égnek meredő atéltörony. — Ezzel közvetlen beszél­getést lehet lebonyolítani az adó-vevő berendezéssel ellá­tott gépkocsikkal, jégtörő 64« jókkal §s repülőgépekkel. Ez jelentős segítséget jelent ár­vagy belvízvédelemnél, da nagy hasznát veszi a diszpé­cser szolgálat az építkezések­nél is. Ha például valame­lyik kotrógépnél meghibáso­dik az alkatrész, azonnal érintkezésbe léphetnek a központtal. A duplex-rendszer lehetővé teszi, hogy pár be­szédszerűén értekezzünk egy­mással. Üisnetátadás magnóval A telefonközpontban még üresen áll §z URH készülék helye a falon. Pár nap múl­va megérkezik és összekötik a föld színétől 41 méter ma­gasba nyúló antenna kábelei­vel, s az éterben elhangzik a mátészalkaiak hivójele: „Vízügy VlI/2-es jelentkez­zen. Itt vízügy VII/1-es”. S ha a székházban nem ta­lálják a hívottat, a telefon­központban bekapcsolják a mágneses hangrögzítőt, hogy alkalomadtán visszajátsrák a címzettnek. Magnetofonon rögzítik az árvízvédelem al­kalmával kiadott fontos uta­sításokat is. A vízügyi hírközlő beren­dezésekre költött milliókat nem használják fél felesle­gesen. Távoli munkahelyek kerülnek közelebb a központ­hoz és veszély esetén azon­nal tudnak intézkedni. A technika beyonult a part­menti őrházakba is. T. á­OLVASÓNK ÍRJA: Köszönet Nyolc gyermekes család­anya vagyok. A közelmúlt­ban súlyosan megbetegedtem. A körzeti orvosunk a máté­szalkai kórházba utalt, ahol közölték velem, hogy csak úgy tudnak megmenteni, lia meg- operálnfik. így kerültem a nőgyógyászati osztályra. Na­gyon féltem a műtéttől, de az orvosok és az ápolónővé­rek olyan kedvesek voltak velem, hogy ez bátorságot adott nekem. A főorvos úrnak, ha egy perc szabad ideje van, azt a betegek mellett tölti, s ha levizitelt is, mielőtt elhagyja a kórházat, újra megnézi a betegeit. De a többi orvos is, még szabadnapjukon is; ha bejönnek a kórházba, meg­látogatják a betegeket. Mind­nyájukra csak szeretettel tu­dok visszagondolni. Ilyen gondviselés mellett az embet nem is érzi a fájdalmát. Kérem, tegyék lehetővé, hogy ezúton mondhassak kö­szönetét életem megmentéi­nek fáradtságot nem ismerő munkájukért, nemcsak a ma­gam, hanem betegtársaim ne­vében is. Katona Sándorod Nagyecsed. 1963. április LL 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents