Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-27 / 97. szám

r * Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió! EGYMÁST TISZTELVE Egyik barátom panaszko­dott. Kibírhatatlan amit társ­bérlőjük művel. Felesége ■miatt idegileg kivan, s már alig lehet ép tányért, csé­szét találni konyhájukban. Arra kért segítsek. Az illeté­kesek beavatkoztak. Most va­lószínű fallal választják el ymástól a két családot. ,ím kirívó példa. Az embe­rek akarva nem akarva, tő- 'ük függetlenül kapcsolatban annak egymással. Az egyik vagy kellemetlen cseleke- e hatással van a másikra, alyásolja gondolkozásában, eményében, dolgok meg­ítélésében, de nem utolsósor­ban mjinkáiában. Ezért nem lehet közömbös az, hogyan tartja, vagy nem tartja meg valaki a társada­lom által kialakított új szo­kásokat, normákat az együtt­élés szabályait. De vajon, hol is kezdődik ez? Ott, amikor az egyik ember tekintettel van a másikra, megérti gond­ját baját, s talán még segít Is azok megoldásában. Ma­napság sokszor hangsúlyoz­zuk: szocialista módon gon­dolkozón és élni. Könnyű ezt mondani, de megtartani! Mert ez azt is jelenti, hogy becsül­jék meg egymást az embe­rek, több türelmet és megér­tést tanúsítsanak egymással szemben. Az új, szocialista társadal­mi viszonyok új emberi kap­csolatokat követetnek meg, s bizony a fejlődés folyamán ■ mindinkább szembetűnőbb lesz, ha valaki az együttélés szabályait megsérti. Az ilyen embert előbb utóbb ki­közösítik, megvetik. Célunk az, hogy az emberek között a baráti kapcsolatokat kiala­kítsuk, s elmélyítsük, mind bensőségesebbé tegyük. Na­gyon lényeges, hogy csak annyi jogot követeljünk ma­gunknak, amennyit embertár­sunknak biztosítunk. Sajnos mégis lépten nyo­mon észleljük, tapasztaljuk, hogy akadnak emberek, akik azt gondolják magukról, hogy őket több jog illeti meg mint a másikat, s ebben a tudat ban megsértik a másikat. Te­szik ezt meggondolatlanság­ból, pillanatnyi indulat, fel- lcbbanás hatására. Nem, vágj' nehezen tudnak uralkodni magukon. Pedig egymás alap tálán sértegetése idegileg ki­meríti a partnereket, az em­berek lelkiegyensúlya billen meg, mely természetesen ha­tással van munkájára. S ezt végsősorban a társadalom ér­zi meg. Az okokat kutatva rádöb­benünk, hogy nem is olyan égbekiáltó dolgok robbanta­nak ki nézeteltéréseket em berek között. É. Miklós ro- hodi lakos azért sértődött meg, mert figyelmeztették, hogy sertései kárt tettek má­sok udvarában. Emiatt illet­lenül sértegette embertársait. Megbüntették. H. Zoltánná baktalórántházi asszony a válás bírósági döntése úton is rágalmazott. M. Andrásné olyan szöveget akart kidobol- tatni az urai hivatalsegéddel, amelyben megnevezte ki tu­lajdonította el libáját, holott erre semmi bizonyítéka nem volt. V. Gyula kocsordl la­kos a labdarúgópályán a vita hevében sértette meg ember­társát úgy, hogy bírósági ügy lett a dologból. Az emberek kicsinyes okok miatt feledkeznek meg ma­gukról. Ha lassan is, de a társadalom fejlődésével, az emberek között új kapcsola­tok érvényesülnek. Egyre in­kább az a jellemző, hogy az embereket a közös gondok, aj közös alkotás örömei és gond i jai foglalkoztatják s az ap< róbb nézeteltérések megszű­nőben vannak. Farkas Kálmán. TAVASZ A KERTBEN A BRIGÁD: 37 NŐ, 3 FÉRFI — GARANTÁLT MUNKAEGYSÉG A FÉLÓRÁKAT IS KIHASZNÁLJÁK A szürke vasbordákon többségükben fiatal, csinos nők ülnek előrehajolva. Könnyedén, színesen öltözve, mint maga az ébredő tavaszi termeszei:. Gyomlálnak. A széles hol­landi ágyásokat két oldalról veszik közre. Kezük seré­nyen jár a tolakodó gyomok ellen. Mikor szakasznyi he­lyen végeznek, egymás után mennek arrébb. Lejjebb a kövér, puszta föl­dön négyen csinálnak újabb ágyásokat. Tucatnyian har­minc-negyven méterre járnak a vízgyűjtőhöz vedrekkel. Hordják a vizet, locsolnak. Némelyik már kendőt sem tart a fején, s hajukat a napfényűzte szellő játékosan cirógatja. Egy-egy lobogó tincs megcsiklandozza hom­lokukat, nyakukat, amitől kedvesebb a beszéd, messzibb­re csengőbb a nevetés. — Nincs egyetlen férfi sem? — szólítom meg a gyomláló- kat, — A Sóvári Lajos bácsi. A vezetőnk..: — mondja egy kedves hangú szőke, és fel­áll. Előre mutat. Ültetni való paprika A kertész két jókora tál mellett guggol. Kezével pu­hán keveri a csírás paprika magvakat. Majd egy piros pu­lóverrel — nyilván valame­lyik nőé — visszatakarja a tálakat. — Van már nekünk szinte ültetni való paprika, meg pa­radicsom, karfiol, káposzta, Nem okoz tüdőrákot a cigaretta Legveszélyesebb a szivar —- Legegészségesebb a pipa Sok szó esik napjainkban a dohányzásról, annak káros hatásairól. Egyesek szerint tüdőrákot okoz, időmap előtt megöregíti az embert, étvágy­talanságot okoz. Felkerestük dr. Kemény Lajosit, a megyei tbc gondozóintézet igazgató főorvosát. Mi a véleménye a ttidöszak- orvosnak a dohányzásról? — A dohányzás szenvedély. Ha valaki megszokta, csak nagyon nehezen tud lemon­dani róla. Ha okosain élnek ezzel a szenvedéllyel, akkora tüdőgyógyász szemével nem káros. Csak akkor tiltjuk, ha a tüdőben valamilyen beteg­ség van. A papírban lévő kát­rány ugyanis ingerli a hörgő­ket, a füst miatt kevesebb levegő jut a tüdőbe és köhö­gésre készteti a beteget. — Igaz-e ez az állítás, hogy a tüdőrákot elsősorban a do­hányos emberek kapják meg7 — Nem igaz. Számtalan olyan ember kapott már tü­dőrákot, aki még soha életé­ben nem vett cigarettát á szá­jába. Viszont az is általános jelenség, hogy az erős dohá­nyosok nem kapnak tüdőrá­kot. Az viszont már tudomá­nyosan bizonyított, hogy a "Tarettázás káros hatással van érrendszerre. — Különösen a nők köré­zen elterjedt az a felfogás. hogy a dohányzás fogyaszt. Van, aki éppen ezért szokik rá a cigarettára. — Ennék is megvan a ma­gyarázata. A dohányos embe­rek ugyanis nem kívánják az ételt. Kevesebbet esznek, le­romlik a kondíciójuk. 'Termé­szetesen általánosítani itt sem lehet. Van, aki 60—70 darab cigarettát szív el naponta és mégis kövér. Hogy a cigaret- tázás közvetlenül fogyaszt, nem igaz. — Szép számmal akadnak, akik szivaroznak. Azt állítják, hogy egészségesebbek a ciga­rettánál, mert a füstöt nem szívják le. — A szivarozás a dohány­zás legkárosabb módja. Igaz ugyan, hogy a szlvárosok több­sége nem síívja le a füstöt, de ennél sokkal károsabb dol­got művel: rágja a szivart. így sok nikotin jut; a gyomorba, ami nem közömbös a szerve­zetre. Jóllehet a tüdőre ártal­matlan, de étvágytalanságot okoz. Viszont ha szipkából do­hányzunk, akkor a szipka megszünteti a közvetlen érint­kezést a nyállal és a füsttel. A papírban lévő kátrány és a nikotin lerakódik és lénye­gesen kevesebb jut a szerve­zetbe. — Ezek szerint legelőnyö­sebb helyzetben a pipázók vannak? — Különösen akik hosszú számi pipából pöfékelnék. Itt ugyánis a pipaszár felfogja a káros anyagokat. Ennek elle­nére azt ajánlom, hogy aki még nem szokott rá a dohány­zásra, az ne is igyekezzen vele. Különösen vigyázni kell a fia­talokra, akiknek szervezete még kevésbé ellenálló. De ha mégis cigarettázásra adják a fejüket, inkább válasszák a szabad levegőt, mint a rossz levegőjű helyiségeket. B. F. Az ország szigetelőszalag igényét kielégíti a nyíregyházi I j gumiüzem. Képen: a csomagolok. karalábé, zeller palántánk, korai termésre. Karalábét már ültettünk is ki. Ez a paprika kései fajta. De csírá- san vetjük, hogy mielőbb kel­jen — magyarázza. Egyébként tanulságos élet­útja van Sóvári Lajosnak, amit negyvennyolc éves ko­rára meg kellett tennie. Ki­lencen voltak testvérek. A kertészkedést apjától tanul­ta, akit mindig űzött a sors, s vele együtt a családot. He­vesből Kisújszállásra, onnan Debrecenbe, Üjfehértóra, Ke- mecsére, vissza Fehértóra. majd Érpatakra kerültek. Így nősült Nyíregyházára. 1951-óta tagja a Ságvári Ter­melőszövetkezetnek, ötödik éve vezeti a kertészetet. Mórusban kétezerre számítanak — Beteljesült a vágyam — mondja kis szünetet tartva.— 62 hold van a kezemen. 22 hold öntözéses. — Csak nők dolgoznak a kertészetben ? — Harminchét a nő, három férfi. A másik két férfi most nincs itt A nők fele lány, fele fiatalasszony. Mondha­tom, Öröm velük dolgozni... Az asszonyoknak hetenként, ha akarják, egy szabadnap jár. Szót váltok az egyik asz- szonnyal. Jaczkó Józsefnének hívják. — Az elmúlt hónapban át­lag 900 forintot kaptunk. Elő­legül. Most is annyiformán lesz. Hanem május, az erős hónap. Akkor kétezer forint körül számítunk. Mert ná­lunk garantált normateljesít- mény utáni fizetés van. A teljesített munkanorma het­ven százalékára kapunk kész­pénz előleget, a többit év végén számoljuk el. Reggel hét órakor kezdtek. De ez nem sablon. Ha úgy hozza a közös tennivaló, haj­nali három órakor is felkel­nek. 62 holdról egymillió forint — Az eredmény bizonyít — jegyzi meg Sóvári Lajos. — Idén a 62 hold kertészet után kerek egymillió forint bevételt akarunk. Hat év óta nálunk nem csorbult a terv! Inkább teszünk hozzá, mint elmaradjon belőle. A héten már szállítunk 30 ezer cso­mag idei hagymát. A gyomlálók, öntözők vé­geztek. Az idő fél tizenkettő. De nem azzal veszik körül a vezetőt, hogy úgy is mind­járt dél, hát ők mennek ha­za ebédelni. Két fiatal lány a szószóló: — Lajos bácsi, ahogy tegnapeste tetszett mondani: mi most megyünk a földiepret kapálni. Pár perc múlva , mindnek kapa kerül a vállára, a fé­szerben pihenő kerékpárok mellől. Asztalos Bálint. Korányi emlék ünnepség Nagykállóban Május 13-án lesz 50 éve, hogy dr. Korányi Frigyes, az európai hírű orvosprofesszor, megyénk szülötte meghalt. Halálának évfordulója alkal­mából május. Il-én nagysza­bású emlékűn népségét ren­deznek Korányi szülőfalujá­ban. Nagykállóban. Az ün­nepséget dr. Moskovits Ká­roly, a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának ve­zetője, megyei főorvos nyitja meg. Dr. Kiss Lajos, a nagykál- lói tbc gondozóintézet főor­vosa méltatja dr. Korányi Frigyes munkásságát. Dr. Ke- mény Lajos, a megyei tbc gon­dozóintézet igazgató főorvosa „A tuberkulózis helyzete me­gyénkben” címmel előadást tart. Végül koszorúzást ünnepsé­get rendeznek dr. Korányi Frigyes szülőházánál. A nyíregyházi cipőgyárban Fenyvesi Mihály a szegélyező gépnél. Hammel József felvétele Milyen kínzó érzés, ha az ember már sírni sem tud. Pe­dig de jól esne, ha néha, né­ha Kerekesné kisírhatná ma­gát, s nem emésztené belül a lelketszaggató fájdalom. Hiszen olyan jó minden. Az emberek, ha néha elégedet­lenkednek is, ö mindennel elégedett. Körülötte minden olyan szép és minden olyan nagyszerű, hogy a mesében sem különb. Csak, csak a boldogság hűtlen mégis. Kerekesné, amikor kiváló dolgozó lett, és a ktsz-ben mindenki gratulált neki, ak­kor érezte igazán, hogy meny­nyire boldogtalan. Bent az üzemben még elviselhető, de otthon, amikor két kislánya ostromolja hangtalan jelbe­széddel, az a kínzó. Sokszor annyira megszédíti a fájda­lom, hogy le kell dőlni meg­pihennie Ilyenkor ébren ál­modik. Elképzeli, hogy egy­szer majd csoda történik, fel­szakad füleiben a némaság. Akkor úgy magához szorítja majd a gyermekeit, ahogyan még soha. Aztán utána akár meg .is halhat. Csak egyszer, legalább egyszer hallhassa őket, S ne kelljen csak a szájmozgásuk szerint érteni, amit mondanak. Kerekesné így született. Sí­rása is, kacagása is mindig néma volt. Megértette ezt, de beletörődni soha sem tudott. Amikor az anyakönyvvezetö előtt állt férjével, ott sem mondhatott hangosan igent, csak fejével biccentett, hogy együtt hkar élni azzal a fér­fivel, aki mellette áll. Az évek teltek, minden vál­tozott, csak a mellészegődött csend nem engedett. Vala­hányszor, ha az újságban hallókészülékről írtak, felde­rült benne a remény. Még tavaly nyáron történt. Férje ruháját kefélte, s az egyik zsebből újságdarab eseti ki. Kerekesné kezébe- vette, hogy tűzbe dobja, előbb azonban átfutotta a nagybe­tűket. Köztük találkozott egy hírrel, ami azt adta tudtul. hogy külföldön forgalomba hoztak olyan hallókészüléket, amellyel a süketnémák ren­desen hallanak, s az ára ma­gyar pénzben harmincezer fo­rint. — ö. ha lenne rá harminc­ezer! — gondolta magában. — Vagy csak egyetlen egy­szer kölcsönadna valaki egy ilyen készüléket... Aztán ahogy megörült a gondolatnak, oly gyorsan szerte is foszlott. — Harmincezer... És talán humbuk az egész. Titokban a szertefoszlott remény darabkái azért még sokáig éltek Kerekesnében. De a hónapok mullásával azok is semmivé koptak. Bent az üzemben és otthon a szün­telen munka mindent feledés­be vitt. A hosszú tél már elmúlt, húsvét közelgett. Aztán a ta­vasz első napját is túlhalad­ta az idő. Április 3-án munkaidő után a ktsz klubtermében gyüle­keztek az emberek házi ün­nepségre. Mint minden évben inost is jutalmakat, ajándé­kokat osztottak szét. Kerekesné a negyedik szék­sorban ült. Mellette barátnő­je. Sorra mentek a színpad­hoz férfiak, nők. Egy váza, egy boríték, egy cigaretta- tárca. Aki átvette a jutal­mat, azt megtapsolták. A ktsz elnöke ismét nevet mondott. Kerekesné figyelt. Senki sem állt fel székéről. A2 elnök Kerekesné felé beszélt aztán meglökte őt barátnője és mutatta: — Téged szólítanak, menj! Kerekesné kilépkedett a színpadig. A ktsz elnöke, kicsiny do* bozt nyújtott feléje. Kere­kesné átvette és fejével kö­szönést intett. Jönni ákart vissza a helyére, de az el­nök nem engedte. — Nyisd ki! — mutatta Ke­rekesnének. Az asszony zavarban volt és ügyetlenül akarta felnyit­ni a dobozkát. Az elnök ugyancsak izgult, s átvette tőle, a dobozt és kinyitotta. Mogyorónyi fényes műszerfé­lét emelt ki belőle. Kerekes- néhez nyújtotta és mutatta: — Helyezd a füledbe. Kerekesné megrökönyödve állt és idegesen tolta félre a fülét takaró hajcsokrot. Aztán egyszerre mintha szoborrá vált volna, arcának színe gyorsabban változott, mint a színházi reflektorok fényei. Taps csattant fel. Kerekesné minden porc i­káját remegés fogta el. Meg­támaszkodott a drapériás osz-c tál szélében. Halottá a tapsot! Arcán könnyek gurultak le. Ismét tudott sírni. Vincze György.

Next

/
Thumbnails
Contents