Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-26 / 96. szám
A hozzáértő vezető Gondolatok az irányító munka színvonalának emeléséről A VIII. PAKTkONGRESZ- SZUS nagy figyelmet szentelt a vezetés színvonala emelésének. A Központi Bizottság beszámolója a többi között megállapította: „Ha igaz az — márpedig igaz —, hogy a jelenlegi szakaszban a szocialista társadalom további fejlődése és megszilárdulása igen nagy mértékben attól függ, jól oldjuk-e meg gazdasági és kulturális életünk vezetését, akkor igaz az is, hogy minden vezető hely betöltésénél előírás kell, hogy legyen a hozzáértés, a szaktudás is.’’ Közvéleményünket és nem utolsósorban a vezetőket élénken foglalkoztatják ezek a kérdések. Különböző nézetek és érvek csapnak össze. Találkoztam olyan igazgatóval, aki barátilag közölte „magánvéleményét”: „Nem értem ezt a nagy felhajtást a vezetés körül. Szerintem — ezt gyakorlatból tudom — hat vagy tizenkét évvel ezelőtt kiélezett politikai harcok közepette sokkal nehezebb volt vezetni, mint most. Ma a dolgok szinte maguktól is mennek, mint a karikacsapás,” Szétvertük az ellenséges osztályokat, leraktuk a szocializmus alapjait városon és falun — ez valóban új helyzetet teremtett; De abból, hogy jelenleg a társadalom minden dolgozó osztályának és rétegének érdeke a szocializmus teljes felépítése —■ ez az alapja egyébként a szocialista nemzeti egység politikájának — egyáltalán nem következik, hogy a feladatok és -a követelmények egyszerűsödtek. Ellenkezőleg: a politikai harc döntő sikerei után a kapitalizmust sokkal bonyolultabb területen kell most legyőzni, a munkában. tétlen odaadás elsődleges követelménye mellett hangsúlyozza, kiemeli a szakismeretek létfontosságú szerepét. E KETTŐS KÖVETELMÉNY között nincs semmiféle ellentmondás, szorosan kiegészíti egymást. A rendszerhez való hűség nem szavakban, politikai deklarációkban tükröződik, hanem köznapi tettekben. A vezetőket sem feljegyzések és jelentések, hanem munkájuk szerint értékelik. Nem az számít tehát, ki, hogyan „mozog” és értékeli önönmagát, hanem hogyan dolgozik. S az a vezető segítheti szocialista építőmunkánkat leginkább, aki alapos szakmai ismeretekkel is rendelkezik. Megfordítva is igaz: az egyéni tehetség és rátermettség teljes kibontakozása feltételezi rendszerünk lelkes támogatását, határozott igenlését: Hazánkbah a pártfunkciók kivételével bármely vezető tisztséget bétölthetnek a pár- tonkívüliek is. A párt ezt 1957 óta többször is leszögezte. A közfunkciók betöltésénél tehát nem lehet az szempont, hogy párttag-e az illető, vagy sem, kizárólagos mérce a szakmai és politikai rátermettség. A párt vezető szerepe sem akkor érvényesül egyik, vagy másik poszton — legyen az miniszteri, igazgatói, vagy személyzetis állás — ha oda feltétlenül párttag kerül, hanem ha olyan ember, aki erre a legalkalmasabb, mert az leginkább képes megérteni és hozzáértően segíteni a párt politikáját. Ilyen módon rendszerünkhöz hű pártonkívüli szakemberek vezető funkcióba állítása nem csökkenti, hanem erősíthess a párt vezet» szerepét munkatársaira és nem segíti azokat. Pedig többről van szó, helytelen szemléletről» idejétmúlt gondolkozásról. S az illető mindaddig aligha változtathat modorán, amíg életfelfogásán nem változtat. Egy vezető, aki nemcsak saját. hanem beosztottai fejlődéséért, kezdeményező készségéért. alkotó munkájáért és szocialista neveléséért is felelős, aligha birkózhat meg •sokrétű feladataival anélkül, hogy ne törekedne a tudományos világnézet, a marxizmus—leninizmus elsajátítására. A VEZETÉS SZÍNVONALÁNAK emelése távolról sem olyan egyszerű feladat, ahogy ez az első pillanatban tűnik. Egyeseknél a szakismeret gyarapítása, másoknál a kommunista világnézet elsajátítása a sáron lévő feladat. S mindezen túl nélkülözhetetlen a gyakorlati tapasztalatok és módszerek megszerzése és fejlesztése. Aligha lehet jó vezető az, aki például mind amellett, hogy meggondolt, körültekintő és emberséged, nem tud adott esetekben határozott lenni, igent vagy nemet mondani, s a népszerűtlen feladatokban is bátran dönteni. Vagy a vezetésben nélkülözhetetlen a szervező- képesség. A vezetőnek nemcsak saját munkáját kell tudni, jól megszerveznie, bár ez sem lényegtelen feladat. (Hány vezető energiáját emésztik fel apró-cseprő ügye, a mindennapos diszpécserkedés!) De úgy szervezni tucatnyi, száz, vagy ennél is több , ember munkáját, hogy mindenki képességeinek legjavát adhassa — ez mondhatni a vezetés művészete. A munka és üzemszervezés szinte kimeríthetetlen tartalékokat kínál, rendszerint minden különösebb anyagi befektetés nélkül az iparban is, a mezőgazdaságban is. Csak ismerni kell a szervezés elméleti és gyakorlati kérdéseit és — kár volna tagadni — bizonyos adottságokra, szervezőkészségre is szükség van. Lenin még 1918-ban írta a szovjet hatalom soron lévő feladatairól: „A népben, az az a munkások és az idegen munkaerőt ki nem zsákmányoló paraszttömegek között szervezőtehetség rengeteg akad:... akikben a szocializmus iránti hűség egyesül azzal a képességgel, hogy lárma nélkül (és a zűrzavar és lárma ellenére) helyes kerékvágásba zökkentsék nagyszámú ember, erős és baráti egy útit es munkáját a szovjet szervezet keretein bedül.” Mennyivel könnyebb a dolgunk nekünk ma, 1983-ban. A gyakorlatban kipróbált és iskolázott munkás- és paraszt vezetők tízezrei, a közép- és főiskolát végzettek / százezrei szolgáltatják azt az aranyalapot, amellyel — megint csak a vezetésnek különböző szinten — sáfárkodnia lehet és kell jól sáfárkodnia. A SZOCIALIZMUS alapjainak lerakásával az osztályharc nem szűnt meg, csak a frontvonalak változtak. A fő front jelenleg a munka termelékenységének emelése. A kapitalizmusénál nagyobb termelékenységi színvonalat kell elérnünk, hogy megteremthessük a javak nagyobb bőségét. S annak a politikai energiának nagyobb részét, amit eddig a volt kizsákmányoló osztályok felszámolása, majd a mezőgazdaság átszervezése kötött le, a gazdasági építőimunka szolgálatába állíthatjuk. S ki merné állítani, hogy a szövetkezeti nagyüzemi formák tartalommal telítése: a szervezett, korszerű nagyüzemi módszerek kialakítása, a gyenge szövetkezetek megerősítése, a közcssmgi tudat formálása stb. egyszerűbb, mint maga az átszervezés. Hasonlóképpen az iparban is növekedtek a feladatok azzal, hogy mind a gyártás szervezésében, és módszereiben, mind a. termék korszerűségében nem a régi tőkés üzemeink, s a már általunk is elért eredmények, hanem a világszínvonal a mérce. De ugyanígy az ipar szerkezeti átalakítása, a nemzetközi méretű munkamegosztás megszervezése elsősorban a vezetéssel szemben támaszt új, eddig ismeretlen követelményeket. A VIII. kongresszusnak a vezetés színvonalára utaló mtegaillap í tásaá időszerűek és rendkívül figyelemre méltóak. Azt ma már senki nem . vitatja, hogy minden területen, hozzáértő, szaka va tolt vezetőkre van szükség. Előfordul viszont, hogy különbözőképpen értelmezik e nélkülözhetetlen követelményt. Van, aki azt hangsúlyozza, hogy ma a tudományos és eehnikai fgrradalom időszakában korunk vezető egyénisége a mérnök, a tudományos képzettségű szakember. Mások viszont az évtizedes mozgalmi és gyakorlati tapasztalatokra, a politikai rátermettségre esküsznek. A "'árt politikája egyértelmű a vezetéssel szembeni követel- i-Ínyekben: nem a politikai hőséget cseréli fel a szakmai hozzáértéssel, hanem a szocializmus ügyéhez való XelSZÖ SINCS ELVI engedményekről. A vezetés lényeges követelménye — az értelmiségi munka természetéből is következik ■— az előrelátás^ a tudatosság. Ez különösen fontos a mi rendszerünkben, amely a dolgozók széles tömegeinek támogatásával társadalmi méretekben is tudatosan fejlődik: Ez a tudatosság a vezetésből egyrészt konkrét szakismereteket, másrészt viszont a társadalmi törvények ismeretét igényli Bármennyire is hangsúlyozzuk ma a szakértelem szerepét, mégsem ideálunk a „nem politizáló”, csak a szakterületének élő szakember. Mert jobb mérnök és jobb kutató az, akinek munkájára a magas fokú társadalmi tudatosság is jellemző. A vezető beosztások jó ellátása pedig elképzelhetetlen olyan eszmei, világnézeti kérdések tisztázása nélkül, mint hogy milyen az egyén szerepe és kapcsolata a társadalommal, a szűkebb közösségekkel. íme csupán egyetlen példa. „Rossz a modora“ — mondják gyakran arra a vezetőre, aki türelmetlen beosztottaival, vagy féltékeny Egymilliós jövedelemnövekedés — csak az ötleteket kell megvalósítani A napokban az Apagyi Állami Gazdaság munkabrigádjai számba vették évi tennivalóikat. Számos ötlet valósul meg a gazdaságban, melynek eredményeként 1 millió 296 ezer forinttal növelik a jövedelmezőséget. Szakszerű perm etléfelhasználással termofaegy ségekenkén t 1,10 forintot takarítanak meg. A gazdaságban 26 000 termő- faegység van. Üj talajműve- lésá technológiát alkalma7inallf a gyümölcsösökben, a talajt lánoos szántás helyett tárcsáIlyen nagy hengerszövetből készül a szigetelőszalag a nyíregyházi gumigyárban. Képen: Erdész József a kenőgépnél. Hammel József felvétele Mellőzött ember, felmondó levél, k ártérítés . (jgyek a Területi Egyeztető Bizottság előtt Szemtanúi vagyunk, hogy üzemeinkben, intézményeinknél egyre szilárdabb a munkafegyelem, amely kedvező hatással van az eredményekre. Látszólagos ellentmondásnak tűnik viszont, hogy aránylag sok munkaügyi vita kerül a Szabolcs-Szatmár megyei Területi Egyeztető Bizottság elé. Luczai Menyhérttől, a TEB elnökétől kértünk felvilágosítást az utóbbi hónapok tapasztalatairól. Melyek a leggyakoribb ügyek? — Szinte nincs olyan tárgyalásunk, ahol vagy a vál- la’at, vagy a dolgozó által történt felmondás, áthelyezés, kártérítés ne szerepelne. Sorsok, életutak torpannak itt meg a tárgyalás idejére s határozataink döntően érintik a dolgozók s családjaik életét. Tudatában vagyunk ennek s a népgazdasági érdek szemmel tartása mellett a legkisebb ügyeknél, vitáknál is emberségesen mérlegelünk. Amikor a dolgozó hibájából születik a felmondó határozat a vállalatoknál, a helyzet adott: az ismételten hanyag fegyelmezetlen embereken mi sem tudunk, de nem is célunk segíteni. Gyakori például a felmondás a földművesszövetkezeti boltoknál: leltárhiány, súlycsonkitás, a vevők lebecsülése, udvariatlan kiszolgálás miatt jó néhány boltvezetőt váltottak ie. Meglátásunk, hogy az fmsz illetékes vezetői következetesek és határozottak minden szabálytalanság megtorlásánál. Különösen az utóbbi hónapokban tapasztaljuk, hogy az ipar gyors ütemű fejlődése milyen érzékeny hatással van a dolgozókra. Nem egy olyan áthelyezést, felmondást kellett jóváhagynunk, amikor az illető elmaradt a fejlődés mögött, képtelenné vált feladata ellátására és társa, aki tanult, képezte magát, a saját munkája mellett újabb munkakörben is eleget tud tenni. rűsitik, csupán papíron futtatják át s annak letelte után az alkalmatlanokat is alkalmazzák. Ilyen felületességgel embereket, családokat lehet boldogtalanná tenni, hiszen ha a dolgozó nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, előbb-utóbb a felmondás sorsára jut. Ide lehet sorolni azt is, amikor a dolgozó kéri munkaviszonya megszüntetését Ez leginkább a műszakiak körében elterjedt: nem a szakképzettségének megfelelő munkakört töltetik be velük. Elvágynak az ilyenek. A munkaadó körömszakadtáig ragaszkodik hozzájuk, elnéz a kedvtelenség felett, mondván: „Nekünk ilyen munkastílusig megfelel. „Önös, szűk vállalati érdek vezeti az ilyen igazgatót. Gyakori az is, hogy huzamos időn át mellőznek dolgozókat, sem anyagilag; sem erkölcsiles nem ismerik el munkájukat s ezért útjuk hozzánk vezet Visszatérő jelenség, hogy amikor a TEB elé kerül az ügy, a munkáltató sietve ígéri a béremelést, az előléptetést, marasztalja a dolgozót. Miért nem teszi meg ezt korábban? A mindenáron elmenni akaróknál mi mindig azt tartjuk szem előtt, képzettségét hol tudja leginkább a köz javára hasznosítani. Sokan fellebbeznek a kártérítés ellen — A károkozás most sem több, mint 4—5 évvel korábban, s hogy. mégis többet foglalkozunk vele, azt bizonyítja: gazdasági vezetőink jobban, szigorúbban óvják a társadalmi tulajdont Ez jó. S az is jó, hogy túlnyomó részt megalapozottak az elsőfokú határozatok s a térítésre kötelezett alőttünk sem tudja bizonyítani igazát. Általános viszont az, hogy a felfedezéstől számított 30 napon túl kötelezik a dolgozót a megtérítésre: így nemcsak anyagilag jár rosszul a közösség, hanem a hozott határozatnak sincs kellő nevelő hatása, holott ilyen esetekben ez is lényeges! Lehetne-e kevesebb a TEB elé jutó vita? — Feltétlenül. Ha a határozatot hozó igazgató részt venne a vállalati egyeztető bizottság ülésén és szóval is meggyőzné a dolgozót döntéséről, nem kérnék a mi segítségünket. Előfordult már többször, hogy csak itt, a TEB tárgyaláson válthatott szót a dolgozó az igazgatóval. Pedig ilyenkor is le kellene ülni a munkással, nemcsak jutalomosztáskor. Kevesebb lenne a fellebbezés akkor is, ha a vállalati egyeztető bizottságok mindkét fél, a munkáltató és a munkavállaló meghallgatása után határoznának. Ezt kívi^üa az alaposság. A. S. Házat kap a kultúra Nyírbélíeken Nálunk, a faluban még soha sem volt színházi előadás — hallottam nemrég egy nyírbéflteki asszonytól. Sok olyan falusi van, akti még életében nem látott színdarabot, ha csak nem ment be Nyírbátorba. Lesz művelődési ház Nyír- bélteketn — határozta el 1959- ben a községi tanács végrehajtó bizottsága. Megkezdték az építkezést. A község ap- raja-nagyja segített. Egy-egy lakos átlag 10 nap társadalmi munkát végzett, s a nyári szünidőben a gimnazisták is dolgoztak-. 1963 április végén 2 miliő 200 ezer forintos: beruházással elkészült az emeletes, korszerűen berendezett művelődési ház. Május közepén lesz az ünnepélyes megnyitás. A helyi színjátszó csoport Sarkadi József általános iskolaigazgató vezetésével régóta készülődik ©rte az alkalomra. Tabj László: ■„A teremtés koronája” című darabját adják elő a megnyitón. A község lakossága már nagyon várja ezt a napot — hiszen ezentúl heti négy alkalommal lesz filmvetítés az új művelődési házban és színházi előadást is gyakran láthatnak majd a nyirbál te- káete. Ilyenkor csak a dolgozó hibás? — Nagyrészt igen. Tárgyalásaink során viszont gyakorta kitűnik, hogy a vezetők nem fordítanak gondot a munkavállalók megváloga- tására, a próbaidőt leegyszeval művelik meg, ez 16 ezer forintot eredményez. 34 ezer forintot takarítanak meg a gazdaságba érkező áruk (szerves trágya, műtrágya, stb) a vagonból közvetlenül a járművekre való [kirakásával. A javítóműhely brigádja 20 ezer forintot, a belvízcsatorna karbantartásánál szintén 20, egyéb költségeknél 50 ezer forintot takarítanak meg. Hozamnövekedésből — melynek feltétele a korszerűbb agrotechnika — 724 100 forinttal, az export minőség emelésével — 403 500 forinttal teszik jövedelmezőbbé a gazdaságát.
