Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

Katicabogár tmíután v»p. A napsütötte parkban gyerekek játszadoznak. A padokról éber marnák és pa­pák vigyázzak s csemeték lép­teit. Az egyik aprókig hirtelen (eHtiált.: —- NI, csäK Katica... Katicabogár: Mindannyian odaaercgienelc. Né­zik, kézre veszik, eztán biztat­ják; ..Katleebosárka szállj tál ez egbe..." Katicán#* azonban nincsen kedve repülni. Úgy tetszik Juda, gyújtóját! érijét. Hiába, hosszú volt a tél. t — Cserebogár! Nézzétek, most bújt ki a főidből. Királyné, pi­ros a háta... Marad a katjp©, a csere érde­keset) b. Est már nem kellett so­káig bíztatni! „Brumm, brumm.-" sátán; Srrr... srrr„f,? A 'topolyáján mintba csak erre várt volna egy szemfüles veréb, röptében elkap­ta a szökevényt. Már nem. kell a csere, jó lesz a katica is. Még meglelik, ott hegyezi csápjait egy frissen sar­jadt fűszál hegyén. FJjpa fél*- hangzik a kórus:-r- KsUcabegárka, esáUj fel az égbe... Katica megembereli magát és elrepül. Már ninceeii veréb, rpr pülb’et szabadon a Nap fejé. A gyerekek hosszan, hunyorogva Olyan a város mintha óriás vakond túrta volna fel. Nyír­egyháza a várossá fejlődés időszakát éli. Mindenütt építkezés, csatornázás, vízmű- vesités. Űj házsorok, lakóne­gyedek nőnek ki a földből a meghatározott városrendezési terv alapján. Az építkezés, a város új arcának kialakítása sok gonddal jár. Erről be­szélgettünk Földes i Mihály­ival, a városi tanács vb. épí­tési és közlekedési osztályá­nak vezetőjével. A déli alközpont —- Milyen lesz a holnapi Nyíregyháza? — A város déli alközpont­jának rendezési terve elké­szült. Ezen a részen — mely a Széchenyi utcától a Móric# ZHgmond utcáig terjed, va­lamint a Petőfi és a Kalinin utcák közötti részt foglalja magában — újabb utcák, házsorok épülnek. Az északi alközpont részletes rendezé­si terve alapján már meg is kezdték az építkezéseket, a Kórház utcai társasházakkal, valamint az Oz köz térségé­ben az OTP által szervezett lakásépítkezésekkel. A Hí­mé* részletes rendezési terve alapján meghatároztuk, hogy erre 3 területre milyen épü­leteket lehet emelni, s már folynak a csatornázási mun­kálatok. Oj utcák nyílnak majd az Öszőlő és a Sóstói út közötti térségben is. Készen van a Borbánya és * Sóstó részletes rendezési terve tg, ahol új telkeken, családi há­zak építése válik lehetővé a jövőben. Kislakásipités — Az építkezések milyen problémákat okoznak az osz­tálynak? — Nyíregyháza építése mil­liárdos beruházásokat igé­nyel. Éppen ezért az osztály­nak a nemrég elkészült táv­lati 30 éves általános fej­lesztési tervét figyelembe véve lehet és célszerű dolgoznia. Ez határozza meg a dolgo­zók kislakás építési igényei­nek ß kielégítését it. Ez azt jelenti, hogy csak a terv által meghatározott telkekre ad­hatunk lakásépítési engedélyt- Sajnos lépten nyómon ta­pasztaljuk, hogy főleg a peremterületeken •— engedély nélkül építkeznek. így építet­tek házakat a Kemecsei úton, a volt Baduri részeken, a Csongor utcában, legalább 20—30 házat’ Hasonló jelen­ség van a Kisteleki szőlőben valamint a Tiszavasvári út közelében. Fel szeretném hív­ni a lakosság figyelmét a tör­vények megtartására, mert ló vitorlába fogták a szelet As eaykori „büntetőtábor" Kiölvén Teríték cs taten háta mögött „Késön fekvő ország le­szünk lassanként”. Ezzel a megállapítással gondolkodta­tott el a minap egy öreg pa­rasztember. Ifién, ez tömegjelenaás nap­jainkban. Akik estéről-estére szembe ülnek a mintegy 380 000 tv. készülékkel — * es a családtagokat, vendége­ket lg beleszámítva legkeve­sebb egymillió érdekeltet je­lent — másként élnek, mint azelőtt, Körülbelül heti 35 órán át ad műsort a buda­pesti tv. És a nézők roppant serege csaknem ugyanennyi időt tölt a képernyő előtt. Ez legalább olyan mérvű válto­zás az ország lakossága, nem kis hányadának életformá­jában mint amilyen forradal­mi jelentőségű az a tény, hogy a nyírségi parasz­tok 3 bokor-tanyák vi- lágábsn esténként az ország legjobb színészeinek játéké­ban gyönyörködhetnek. „Ez a kultúra eddigi leg­nagyobb győzelme emberöl­tőkben■ hétfőn többen vitat­koztak azon, hogy jó volt-e a tv előző esti ©sztradműsora, mint »hányán a fradi va­sárnapi szereplését megtár- gyajték’1, — irta nekem le­velében egy pedagógus. Le­het, hogy ki*sé gúnyorosnak hat ez a megfogalmazás, mégis mély igazságot fejez ki. Mindennap szóba kerülő, izgalmas közüggyé lett ha­zánkban ú televízió. Annyi új benyomás, isme­ret, arc, táj záporozik a ki­világított képernyőről a né­zőre, hogy olykor külső se­gítségre 1« szorul a közönség. Olyanfajta eligazításra, mint amilyet egyik művelődési otthonban tapasztaltam, ahol a „MarathC'RtóWTokióig" cí­mű esztrádmúsor közben az otthon igazgatója egy-egy közbevetett mondattal meg­magyarázta, hogy mi volt a maratnom csata, mióta van­nak olimpiai játékok, hogyan szerepeltek fiaink, leányaink az újkori olimpiákon. Ideje volna, hogy közmű­velódési szerveink valami módon segít, »égére sies&enek az egyszerű és keidé tv-nézd közösegnek. Miben? Hogy az elemi dolgokon kezdjem, helyes volna au is­kolákban tanítani a tv. ké­szülék kezelését. Nem árta-' na, ha idővel külön tv. heti­lap jelenne meg s az a sa­játos tv. esztétikai-, drám*- turgla) kérdésekkel csakúgy foglalkozna, mint a különbö­ző műszaki problémákkal. Meg kellene tanítani a tv«­nézőit arra, hogy okosan Vá­logassanak a műsorszámok között. Manapság s készülé­kek nagy többsége ez adásidő első percétől az utolsóig mű­ködik. Köztudott dolog, hogy nyu* gáton, ahol régebben 'van te­levízió mint nálunk, a tár­sadalom egész életét befolyá­solja a tv. előadások időpont­ja Föllazult a társasélet ré­gi rendje, kevés az emberek ideje az olvasásra, moziba já­rásra, testedzésre stb. Pedig nyilvánvaló, hogy bármilyen sokat is ad az em­bernek századunknak ez a technikai csoda, a* olvasást nem pótolhatja, a múzeumlá­togatást nem helyettesítheti, a kirándulás, a színházba, já­rni, a társasági élet örömei­től nem foszthatja meg a csa­ládokat. Különben is lehetet­len olyan műsort szerkeszte­ni, amelynek minden száma érdekli a nézők minden réte­gét- Hiszen van, aki idegen­kedik a gportkögvatíléstől ■ A mezőgazdaság munkaszerve­zési gondjai ■ sem kötnek le mindenkit, föltehető, hogy egy öreg bányászt nem túl­ságosan érdeke! az úttörő­híradó és így tovább. Bajor Nagy Eroő. Kisfiúk, kislányok játsza­doznak a Qencsy-kastely parkjában, övék itt minden, a babaház, a mesekert. Szép egyforma ruhát, cipőt horda­nak. Gondtalanok, mert gye­rekek, pedig soha nem kap­nak simogatást, jó szót a ma­mától," a papától. Nem isme­rik a szüleiket. Megkapó a ragaszkodásuk, méginkább, amit róluk az igazgatónő mond: — Ez a kislány a fürdőszo­bában lakott, — mutat az egyik csöppségre. — Oda zár­ták be a szülei. Elcsigázva jött ide. Olyan jó érzés volt látni, hogy napról napra pi­rosodott az arca és jött meg a kedve.., Valamennyi gyerek egy-egy csibéi'ej verset ír két alkalommal megnézte Kiskörösön Pztőfi szülőházát. Ezután mindenki értheti milyen előzmények csavarták ki szegény Albéres Jánosból a verset. íme: Most elejéire értünk annak, ha áhítattal is, de• végre elolvassuk ezt a tartalmában, mondanivalójá­ban eddig egyedülálló verset. Címe: 4 győzelem! Nem volt lakásom nékem kérem, S mindig kértem, s régen, ó szépen. B most itt lakom, 5 utcára néz az ablakom. Lám milyen kicsinyek va­gyunk ahhoz mindnyájan, hogy kritika alá vegyük ezt a verset. Szembeötlően láthat­juk a tartalom és a forma utolérhetetlenségét. Ezért mindenféle elemzés, csupán felesleges időtöltés lenne. Hogy mi történt a szerző­vel? Boldogan élt... amíg az új 'lakás mennyezete át nem engedte a sűrű eső mégsü- riíbb csepp jelt. Pe akkor már nem Albéresnek hívták, men közben Felbér \-re zamatosi- tojta a nevét! Vinoze György családi tragédia áldozata. A felnőttek könnyelmű házassá­ga, nemtörődömsége, a testi- lelki lezüllége sodorja ide őket. Zsuzsika Dunántúlról érkezett a balkányi gyermek- otthonba, szülei nyolcadmagá- val a pincébe zárták és nyom­talanul eltűntek. Még látszanak a kötél nyomai T. Katikát az éhenhalástól mentették meg a szomszédok. Sovány, hosszú karja, iába sok-sok éhezésről árulkodott. Frici, aki társai • gyönyörűsé­gére — és a gondozó nénik kívánságára — ügyesen lejti a twistet, vékony testű gyerek, koraszülött. A kórházban drága költségen megmentet­ték az életnek, de az édes­anyja „elfelejtett” érte men­ni. A kórház koraszülött osz­tályáról hozták egyenesen Balkányba. «— Azt a kislányt F. Iloná­nak h(vják. —- Az igazgatónő, aki jó ismerője valamennyi gyerek titkának, most elhall­gat. A játék hevéről tűzpi­ros, kerek arcú Ilonka észreve­szi, hogy róla esik szó, szem- pillantas alatt ott terem. — Bácsi vegyél az öledbe! — néz tüzelő kis szemével. Kis combján még mindig ott van a kötél nyoma, szü­lei naponta odakötözték a kislányt az asztal lábához. Mit vétett, hogy ilyen bünte­tést érdemelt!? Jól látszanak a kötél nyomai: pedig már hónapok teltek el... Fájó csalódás Hatvan gyerek él az egy­kori fényes mulatságok szín­helyén, a volt Genesy-kas- télyban. Az idei fenntartási költségekre egymillió forintot juttat az állam. Egy gyerek évi 17 S39 forintjába kerül az országnak. Nemrég vásároltak kis ruhákat, műszálas diva­tos kabátkát, hogy ők se le­gyenek alsbbvalók »»oknál, akikről a szülők gondoskod­nak- Megérkeztek az új játé­kok ■ is. — Tejjps óvodai oktatás­ban részesülnek 3 gyerekek — magyarázza az igazgatónő. — A játékok segítségével megismerik szinte az élet minden mozzanatát. Voltak gyerekeink, akik már egyete­men tanulnak.­Mindenre kiterjedőnek kell lenni az itteni nevelésnek. Az egyik kislány arcán sebek voltak, s mikor megnézte magát a tükörben, megdöb­bent, visszataszítónak találta magát, mert azelőtt. még nem ismerte a saját arcát, nem nézett tükörbe. Arra törekszünk, hogy a gyerekek megismerjék ás megszokják magukat. Ezek a gyerekek annyi lelki sebet kaptak már a néhány hóna­pos, néhány éves életük so­rán, hogy nem szabad terhel­ni őket a legkisebb csalódás­sal sem­Élő szülök árvái Két testvér: H. Éva és H. Ildikó története tárul elénk a következőkben: egyéves ko­rukban lettek lakói a gyer­mekotthonnak. Ekkor hagyta el őket a mama, aki maga is „menhelyben” nevelkedett. Sajnos nem tudott megállni az élet sodrában, olyan kör­nyezetbe került, amely oda­juttatta. hogy ne röstellje el- taszítani magától két gyerme, két se. Egyetlen gyermekotthon, s mennyi szeretetre kiéhezett gyerek! , Hatvan gyerek mosolyogni tanul a balkányi gyermek- otthonban. De nem törli-e le valami a mosolyt később, amikor megtudják, nekik is vannak szüleik, de... árva­ságra ítélték őket. Vigyázat! A gyerekek ítélkezni fognak szüleik felett! Páll Géza Köszöntjük hazánk alkotó értelmiségét! Milyen lesse a holnapi Nyíregviiáza az engedély nélkül épített házakat lebontatjuk. Fontos, hogy a város lakossága meg­értse: célunk a laksűrűség növelése, emelete® épületek létesítése, hisz csak az így megépüli házak számára gaz­daságos a közművesítés, a víz, gáz és szennycsatoma bevezetése, az elektromos és távfűtés beszerelése, mely óriási összegekbe kerül így is a városnak. Cseretelkeh — Az engedélyt kérők hol építhetnek családi házakat? — Ilyen területek lesznek a Himesben, a. Ságvári tele­penBorbányán.. Sóstón és Sóstóhegyen- Ezeken a he­lyeken több száz telak áll majd az igénylők rondolkezé- sóre. .4 Ságvári telepen már ez évben rendelkezésre áll az OTP-nél csaknem 130—140 telek megvásárlásának a le­hetősége. Ez különösep azok részére lesz előnyös, akik a most épülő Ipari üzemek­ben helyezkednek majd el. A Borbányán is biztosítunk tel­keket családi házak építésé­re, mely az itt épülő bútor­gyár és egyéb nagyüzem munkásságának az tgényeit lesz hívatva kielégíteni. Ezen­kívül azonban a városi' ta­nács ipari és közlekedési osz­tálya faiadatának érzi, hogy a szükséges és sürgős esetek • ben csereietek biztosításával is gondoskodjon az igények kielégítőiéről. Farkas Kálmán I tv-ről és a szabadidőről — Igen. Én voltam a „!A- gerkomisz&r” — mondja Holló János, a penészleki ál talán oa iskola igazgatója. Elbeszélé­séből lény derül emberekre, hibákra, tors? módszerekre. Az 1950-es éveikben 3 pe­nészfeki iskolát úgy ismerték, mint a pedagógusok büntető- táborát. Évenként n-ágyen- öten jöttek és mentek. Nem volt egyetlen pedagógus, aki itt akart volna meggyoke- resedni, ebben az isten háta mögötti faluban. Ha valahol egy pedagógus fegyelmi vétséget követett el, Penészlekre helyazték „gon­dolkodni.“ Az akkori fegyel­mi vétségek jó részét sok esetben féltékenység okozta, összeütközések szülték. A3 összeütközések során a vesz­tes fél ment Panesklekre! Ezeknek a pedagógusoknak jó része nyugtalan, lázadó ember volt. Alapjában véve kitűnő képességűek, energia­dúsak. Az ötvenes évek po­litikai helyzete azonban gya­korta nem engedte kibonta­kozásukat,, és hiú emberi megfontolások miatt nem tud­ták kellően értékesíteni ké­pességeiket. De voltak valóban okkal túladott pedagógusok is azok kozott, akik Penészlekre ke­rültek; iszákosok és erköl­cseikben fogyatékosak. (Bár, ezek társadalmi okait sem szabad figyelmen kívül hagy­ni). Es most, amikor az igaz­gatóval a jelenlegi helyzetet taglaljuk, egy teljesen más tantestületet fedezhetünk fe). Ma első helyen említik a penészleki iskolát a nyírbátori járásban. Hogyan történhetett ilyen lényeges változás? w Aki hozzünk került ■— mondja Holló elv társ «—, nem firtattuk előző életét. Minden kollégával szemben egyetlen követelmény volt: becsülete­sen dolgozni ée élni. Talán ezért is volt, hogy rövid idő után valami belső emberi szükségletként megnyílt . a megpecsételt pedagogue élet­világa. Leszámoltak előbbi fogyatékosságaikkal. Mi se­gítettük ezt a folyamatot. Igyekeztünk jó vitai-lába fog­ni az összeférheted ennek mi­nősítettek energiáját. Az _ általános társadalmi változásokká] változott a pe- nészleki pedagógusok helyze­te is. A zaklatott ember-ek megnyugodtak, és tehetségük nem enyészett el áldatlan csatákban. A növelők körülményeinek javításával együtt javult a közösségi élet. Ehhez a változáshoz nagy segítséget adott a nevelőtes­tület számára létrehozott klub. A járási tanács művelő­dési osztálya televíziói: adott szí:múltra, s az isten hát» mö­götti elérhetetlen messzeség, ily módon bekapcsolódott az ország látó és hadórendsze­rébe. A klub jó néhány nevelőt vont ej a kocsmai biliárdtól és természetesen a mérték­telen poharazástól is. A nevelőtestület gyakori együttjéte, gondolataik kicse­rélése formálta — a ezó szó, ros értelmében is — mai em­barré a perte zleki pedagó­gusokat. Az ellenségeket felvaítotia a kölcsönös megbecsülés szelleme, az egymás munkája ás életkörütoiényei iránti figyelem. Mindezek, a jó irányba végbement változások, a leg­lényegesebben a tanítói, ne­velői munka eredményeiben jelentkeztek. A pen eszlek! aedagóguűaikpaik sikerűit rnegte’emfeni (lám az isten háta mögött is lehet!) a ma- tern iskola alapjait. Sőt, í»en az úton már többet Is tettek az első lépéseknél. V. Gy. Hetven gyerek mosolyogni tanul Albárzsnek­í>e szó, se beszéd Albéres gyorsan bevitte a lakásba ak­tatáskáját és ballonkabátját, mert tudott olyan esetet a la- káshare időszakából, hogy más foglalta el a kiutalt la­kást, ha üresen találták. És most mindenki tegye szi­vére a kezét: Van ember aki ne Írna verset, ha számára kényelmes lakást utalnak ki. Ilyen nincs. Még a költőt is foglyul ejti az ihlet, akkor meg miért csodálkozunk azon, hogy Albéres hárewszdrnytí ablakán bekopogott a múzsa? 5 ez a kopogás addig tartott, amíg egy. napon végül is rímbe tördelte érzelmeit. — „Ha írok legyen új! Nem aka­rom a verssorokat összelop­ni, mint ezt nagyon 'tokán teszik". — E szavakkal igé- nyeskedett önmagával szem­ben. És már, már a versírás­hoz akart fogni, amikor egyet­len probléma ötlött elébe: a rímhelyezés. Ezért átolvasott még néhány verteskötetet és káék lakását már régen igé­nyelték, Erre a váUvszra mit tehe­tett Albéres? Most, hogy már negyedszer utasították el, csak ennyit felelt dühösen: — Majd meglátjukl Ezt a napot, ezt a dátumot mindenki jegyezze meg. Et­től a naptól számítják majd a hadtörténészek a lakásharc finisét, áz úgynevezett JNyo- más" időszakot. Sőt minden túlzás nélkül állíthatom, hogy néhány ezer év múltán ettől a naptól számítják majd az időt is... „Albéres nyomása előtt ezer évvel élt Árpád a nagy magyar költő és hadve­zér.” Biztos így fogják taní­tani, hiszen három-négyezer év alatt ennyit csak fejlődik a történelem. Szóval elkez­dődött Albéres nyomása, la­pult is lassan a lakásügyi osztályvezető ellenállása. S, hogy, hogy sem a végső ösz- szeroppanás és teljes megko­paszodás előtt kiutalta Czi- bulkáék lakását. Egyenesen Albéres János ember volt, mint a többiek, akik gyakran járnak a lakáshivatalba, hogy egyszer végre lakáskiutalás­sal kezükben térjenek haza. Mondom, Albéres gyakran vizitelt a lakásügyi osztály vezetőjénél, aki nem volt ép­pen fiatal, de legalább ko­pasz! Ha panaszkodott ezt hajtogatta: minden lakáski­utalás egy marék hajamba ke­rül. Ugye, ugye! Talán egye­düli ember, aki képes arra, s oly áldozatot hoz, hogy félma­rék hajából minden kiutalás­nál egy marékkai leadjon. De Ö önzetlenül ezt is megtette. Telt az idő. Ürültek a laká­sok, de el is foglalták őket. Egyszer mégis eljött a. nap. Albéres csudakedvvel lépett a lakáshivatalbq. és így szólt az osztályvezetőnek: — Utalja ki számomra a Czibulkáék lakását, mert el­költöztek. — Ugyan — vágott közbe az osztályvezető —, a Czibul-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents