Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-09 / 57. szám

AZ EMBEREKBEN VOLT A HIBA A lövőpetri zárszámadás tanulsága — Tőlem irigyelte az el­nök azt a szekér töreket, amit a brigádvezető adott? — öreg vagyok, nemrég jöttem ki a kórházból, az elnök mégis el­vette az asszonytól azt a há­rom szál fát, amit haza akart vinni. —- Amilyen a gazda, olyan a szolga: ha nem kap, hát szerez. Meghökkentem a pergő szó- suhatagtól. Valaki azt mond­ta nekem, hogy a lövőpetriek furcsa emberek: maguk közt beszélnek, de idegen előtt nem nyitják ki a szájukat. Erre cáfoltak most rá. A Már­cius 15. Tsz kései zárszámadó közgyűlésére készültek. Nyolc­van-száz ember gyűrűje vett körül hirtelen a kultúrház előtt, * záporoztak a pana­szok, kérdések, közben a szit­kokkal sem takarékoskodtak, amelyeket a szövetkezetre, a vezetőségre szórtak: „Az elnök fóromba, nem enged meg semmit, de nem is ad semmit” — mondogatták. Minden volt, csak jó nem Hat órán keresztül, szünet nélkül tartott a közgyűlés a kultúrházban. Hat órán ke­resztül izzott a szenvedély a hideg teremben. A lövőpetri Március 15. Tsz több mint hétszázezer forint mérleg­hiánnyal zárta az elmúlt évet. Nem volt olyan termesztett növénye, amelyből elérte vol­na a tervezett átlagot: burgo­nyából 32, kukoricából 4, nap­raforgóból 3.4 mázsa volt hol­danként. Hatszáz mázsa cék­lát terveztek, abból semmit el nem vetettek, de 700 mázsára kötöttek termelési szerződést. Tervezett kiadásaikat fo­kozták. de a növénytermesz­tésben 29, az állattartásban is csak 90 százalékra teljesítet­ték az értékesítési tervet. Búr-, gonyánál a anyagráfocdítás 370 000 forint volt, s ehhez kell számítani a felhasznált munkaegységet, és gépi műn-, kát. Ezzel szemben 386 000 fo­rint értéket termeltek. Még egy adat? az általánosan jel­lemző gazdálkodási helyzet­ről: egy munkaegység értéke terményben es pénzben 12,57 forint, a prémium 8,13 forint. A tsz-ben uralkodó állapo­tot tavaly mindennek lehe­tett nevezni, csak nem szer­vezett gazdálkodásnak.’ Termé­szeti adottságaik nem kevés­bé jók mint a szomszédos Nyírlövőinek, ahol 42 forinttal zárták az .évet A hiba az em­berekben volt: vezetőkben és tagokban. A hibákat ismerik a lövőpetriek, amit nem • tud­ták, az elhangzott a közgyű­lésen. Tavaly ősszel új elnököt, főkönyvelőt kapták. Azt az el­nököt, akit „gorombának” tar­tanak, aki erélyesen vigyázza a közös vagyont, aki még a három szál fát sem engedd elvinni... „(harminc- százalékosokM A beszámoló, a mérleg is­mertetése rámutatott a kelle­metlen valóságra. A gazdál­kodási terv, és ezzel együtt a premizálási javaslat a ki­bontakozás lehetőségeit tárta fel. A premizálásnál burgo­nyából a termés 15 százalé­kát javasolták. „Kevés! Ak­kor úgy lesz megkapálva” — kiabált közbe az egyik tag. „Harminc százalék kell!” — így többen. A vitában huszon­négyen szólaltak fel, s csak két-három ember beszélt a szövetkezet sorsát égetően érintő problémáról. Igaz, leg­többen fog] atkoztak az anyagi érdekeltség kérdésével, de ko­rántsem az ügyet segítő mó­don, hanem a tavalyi — aki bírja marja — szemlélettel. Mi is van azzal a 30 száza­lékkal? Tavaly hivatalosan 20 százalékos premizálást alkal­maztak, azonban a liberális állapot miatt oda fajultak a dolgok, hogy „Ha. adtok na­ponta 20 kiló krumplit, akkor megyünk metszeni”, és ehhez hasonló esetekben így folytak ri az értékek. Végső soron az egy munkaegységre jutó jövedelemnek több mint negy­ven százalékát kapták meg prémiumként. Ezért a tava­lyi 40 százalékos anyagi ér­dekeltségért születtek azok a nagyüzemi gazdálkodást meg­szégyenítő eredmények?! Pon­tosan ezért,! Mert eppen így nem volt semmi de semmi érdeke a tagnak a munká­ban, s mindez azoknak a ro­vására történt, akik igyekez­tek becsületesen dolgozni. Azoknak, akik egész éven át végeztek a nem premizált munkákat. De a közgyűlésen ezek kö­zül senki nem emelte fel a szavát. Sőt! A vezetőség egyik tagja, semmibe véve az ő ál­tala is hozott előző esti ha­tározatot, belevágott az értel­metlen hangulat kellős köze­pébe: „Két éve tíz volt, ta­valy húsz, most legyen har­minc százalék!” Az ilyen nép­szerűség aligha szülhet jó eredményeket. Ugyanez a ve­zetőségi tag rendszeres elő- legosztást is követel. Nagyon hasznos lenne az előlegezés — törekszenek is ennek előte­remtésére a vezetők —, de a „harmincszázalékosok” azt nem veszik észre: miből? És saját ellentmondásukba keve­rednek. Két évet pótolni Sok, nagyon sok és nehéz feladata van Lövőpetriben a tsz új vezetőségének. Rendez­ni kell az elmúlt két év gaz­dasági hibáit, s még többet tenni az emberek nevelése ér­dekében. Meg akarnak élni a lövőpetriek is, és a termelő- szövetkezetben akarnak meg­élni, de egészen más irányba szükséges fordítani a közös szekerének a rúdját, mint amerre eddig volt Jó minő­ségű, mindenki által becsüle­tesen végzett munka emelhe­ti ki őket mostani helyzetük­ből. Az állam tovább sSgíti őket. Az elnök és főkönyvelő mellé képzett mezőgazdászt kapnak állami segítséggel. De a segítség csakis ott gyümöl­csözik, ahol okosan tudják azt felhasználni. Legyen csak az elnök, a vezetőség kémén yke- zű, akadályozza meg a jogta­lanságokat, és a tsz-tag érezze magát gazdának, a közös vá­gván tulajdonosának. Nem a vezetőség a gazda, s ha a tag megkárosítja a közöst, akkor önmagát lopja meg! Állásfoglalás a rmnázw&i tagozatok kérdésében A Művelődésügyi Miniszté­rium vezetői tanulmányozták az új gimnáziumi tan tervek országos vitáján a tagozatok kérdésében kialakult állás­pontokat és javaslatokat. A vi­tában részvevők többsége nem helyeselte az egymástól élesen elkülönülő humán-reál tagoza­tos megoldást. A minisztérium osztja azoknak a pedagógu­soknak a véleményét, akik a két tagozatos rendszerrel szemben a gimnáziuma okta­tás más, sokrétűbb differen­ciálását tartják helyesebbnek. Ennek megfelelően a mi­nisztérium álláspontja a«, hogy olyan óratervek és tantervek kidolgozása szükséges, ame­lyek — egységes művelődési törzsanyagra építve — bizto­sítják a differenciálás lehetsé­ges és szükséges formáit. Sza­porítani kell tehát a speciális (nyelvi, matematikai, fizikai, kémiai, enek-zenei stb.) osz­tályokat. A tiszakanyári Havasi Gyopár Termelőszövetkezet már­cius vegén piacra szeretné adni pecsenyecsibéit. A Kenye­res Gyuláné gondozta több mint kétezer darab négy­hetes jószág darabonként meghaladja a 40 dekát. — A , képen: etetés. Szerkesztői üzenetek ismét az ifjúsági mozibérletről Pál Erzsébet és társai Nyír- pazony: A Borsod megyei Ál­lami Gazdaságok Igazgatósá­gé vizsgálata szerint, a Füzes­abonyi Állami Gazdaság nem kapott önöktől korábban ér­deklődő levelet. Cím hiányá­ban a panaszolt munkabért és a munkakönyvét nem tudták postázni. Az Állami Gazda­ságok Igazgatósága intézke­dett, hogy a panaszos leve­lükben' feltüntetett címre pos­tázzák a munkabéreket és a munkakönyvét. Csonka József Nyíregyháza: Személyesen keresse fel a tsz- elnókét az elmaradt földjára- dékának kifizetése végett. Bihari József Szatmárcsekp: Nyilvántartási hibától adó­dott a tévedés. Ha panaszá­val. közvetlenül a gépállomás igazgatójához fordul, rövjdebb idő alatt rendeződhetett volna szabadság ügye.. Intézkedtek; hogy március 31-ig szabadsá­gát kivehesse, és a munka­bért is kifizetik. Ellep Sándorné Sóstóhegy: Sóstóhegy állomáson a dolgo­zók kedvezményes utazási iga­zolványai nyilvántartásba vé­telének akadálya nincs. Sőt, a MÁV Debreceni Igazgató­sága tájékoztatása szerint, va­sárnap is átveszik nyilvántar­tásba vétel végett A Kelet-Magyarország már­cius 2. számában megjelent, a mátészalkai Béke mozival kapcsolatos cikkre szeretnék válaszoLii. A gimnázium diák­jai sérelmezik, hogy ifjúsági mozibérletüket nem tudják úgy használni, mint ahogyan azt szeretnék. Mátészalkán 400 darab bérletet adtunk ki azzal a céllal, hogy a fiata­lok rendszeres látogatói le­gyenek mozinknak. A gyakor­lat azt mutatja, hogy' az if­júság elsősorban a közönség­sikerű filmeket látogatja. Nem kívánhatják, hogy minden egyes filmnél, mindennap számításba vegyük az összes bérlettel rendelkezőket és fő­leg nem biztosíthatunk a bér­letekre jegyet az utolsó pen» eekben. A további panaszok elkerü­lése végett javasolom, hogy az iskolák hízzanak meg mo­zifelelősöket, akik minden esetben előre gondoskodná­nak a bérletek beváltásáról. Utasítottam a pénztárost, hogy a jövőben fokozottabb körültekintéssel járjon el a bérletekre történő jegykiadás­kor. Azt hiszem, hogy közös igyekezettel hasonló eset nem történhet meg. Esetleges pa­naszaikkal a mozi üzemveze­tőjéhez forduliana, aki a hely« színen azonnal intézkedhet. Gvenes Béláné mozi üzem ver. Nem jogos a panasz Február 18. számunk Fó­rum rovatában közöltük Barth a Irén nyírbátori lakos panaszát. Arról irt, hogy feb­ruár 4-ón' Győrtelek vasútállo­máson hiába várták a Máté­szalka fe’é közlekedő vona­tot, mert az Porosaimén el­akadt Mjvel mindnyájan munkába siettek, úgy gondol­ták, hogy ’ megállítják azt gz autóbuszt, amely ebben az időben halad át a községen Mátészalka felé. Integettek a vezetőnek, hogy álljon meg. ALEKSZANDR NASZIB0V: Fordította: SZATHA**RI GÁBOR M. — Számolunk ezzel a lehe­tőséggel is és keressük a meg­oldást a megfelelő szállító­eszközre. Dahát ezek az arc­hívumok, amelyekről szó van, mennyiségre is meglehetősen tetemesek. Több száz nagy lá­dából állnak. A német titkos szolgálat állandóan abban a körzetben szaglászik és spe­ciálisan a rejtekhely iránt gyanúsan érdeklődőkre vadá­szik. Aligha valószínű, hogy észrevétlenül el lehet az orruk előtt haladni egy akkora autó karavánnal, mint amekkorát ez az óriási iratmennyiség igényelne. A németek oko­sabbak lettek, nem úgy dol­goznak már, mint a háború első szakaszában. Távol áll­nak tőle, hogy lebecsüljék a szovjet felderítés erejét és le­hetőségeit. A tábornok megköszönte Gsisrtovnak a jelentést. Az ezredes köszönt, s távozott. — Nos — mondta Likoiv, amikor egyedül maradt Asz- kerrel, — mi a véleménye az egészről? 1963. március 9. Aszker hallgatott. — Beszéljen csak, — mo­solyodon el Lákov. Aszker felállt, s megfogta a szék támláját — És én mindennek ellené­re hiszek abban, amit Homann mond — szólalt meg csende­sen, de igen határozott hang­súllyal Aszker. Likov nem válaszolt. — Hiszek neki — folytatta Aszker — és nem tudok elle­ne semmit sem felhozni. Ami­kor beszélek vele egyenesen a gzemembe néz, kérdéseimre nyugodt, magabiztos hangon válaszol, elmond részletesen mindent, amit arról az ügy­ről tud. Érzem: Homann iga­zat mond. — Érdekes, — szólalt meg Likov elnyújtott hangon, gon­dolkodva, miközben a hamu­tartóba verte * cigarettájáról a hamut. — Tábornok elvtárs, ő egy cseppet sem igyekszik mosni magát. Ellenkezőleg: gyakran mond el olyan dolgokat, ame­lyek csak árthatnak neki. S a szeméről, hangulatának és hanghordozásának változásáról látom, hogy amikor ilyen, szá­mára kedvezőtlen témákat hoz elő, jól tudja: baja lehet be­lőle... Pedig senki sem kény­szeríti, hogy elmondja ezeket is. önszántából cselekszik így, mert sok mindenről hall­gatna is. Mindaz, amit lehető­ségem volt ellenőrizni a val­lomásból: igazság. Az első be­tűtől az utolsóig, a legfonto­sabb tói a leglényegtelenebbig igaz... Ezt lehetne erre mon­dani: ez csak fogás, amellyel megnyerheti a nyomozó bizal­mát, hogy az feltétlenül el­fogyj e á további vallomását. Dehát az ilyen fogás csak egy esetben szükséges. Mégpedig, amikor a bűnöző tudja, hogy a nyomozók ellenőrizhetik a vallomását. Nem így van? — Megengedem. — Homann viszont nem is sejti, hogy a kezünkben van Schulz hadnagy, Lange Ober- gofreiter és még több más egykori katonatársa. — Mit javasol tehát, őr­nagy? Hogyan kell fogadnunk mindazt, amit Csisztov ezre­des közölt? Aszker hallgatott. .— No jól van. —- Likov fel« állt, Aszker tudtára adva ez­zel, hogy a beszélgetés befe­jeződött. —- Magával hozta Homann vallomásait? __ Igen, ebben a dossziéban vannak. — Hagyja itt. Még ma ide rendelem hozzám Homannt. Szeretnék megismerkedni ve­le. Magát pedig holnap üél- előtt tízre varom. Másnap a megbeszélt idő­ben, Aszker ismét megjelent Likov szobájában- A tábor­nok fáradtnak látszott. Nem aludt az éjjeL — Homannt kihallgattam, -K- mondta. — Pontosan ugyapaz a benyomásom, mint a magáé. Likov egy ceruzát vett fel az asztalról, szórakozottan, el­gondolkozva forgatta az újjai között, aztán visszatette. — Ezek szerint, — szólalt meg kis idő múlva a tábornok —■ megegyeztünk, hogy hi­szünk Homannak... De hogyan legyünk azzal, amit Csisztov ezredes jelentett? Magának van valamilyen oka rá, hogy ne higyjünk neki és az embe­reinek? — Nincs, tábornok elvtárs­— Én sem tudok semmi ilyen okot. Csend lett. Egyikük sem szólt. Likov is, Aszker is gon­dolataiba merülten ült. — Lehetséges, hogy Ost­burgban is, és Karislusteban is van rejtekhely? -r- folytatta a tábornok. — Az adott kö­rülmények között nem lehet alaptalannak tekinteni ezt a feltételezést sem. De egyelőre nem tudom elfogadni. Két ok miatt. Az egyik: a két város túlságosan közel fekszik egy­máshoz. Éppen . ezért semmi értelme nem lett volna két­szer elvégeztetni egy és ugyanazt a nagy munkát... A rejtekhely építésére gondolok. A másak ok pedig: Csisztov ezredesnek rejteikhelyről közölt adatai meglepően ha­sonlítanak Homann és a Ba­kuban letartóztatott ügynek adataira, önkéntelenül adó­dik a gondolat: ebben a két esetben vajon nem egy és ugyanarról a rejtekhelyről van szó? Emlékezzék vissza, minden egyezik: a rejtekhe­lyek berendezése, elhelyezése, az őrzés módszere... A tábornok felállt, fel-alá járt a szobában, majd Aszker mögött állt meg. — Az éjjel jelentést tettem a vezető elvtársnak. Megkér­dezte tőlem: „Nem kellene-e inkább kockáztatnunk, s a Karlslusteban dolgozó cso­portot átdobni Ostburgba? — Én nem tartottam ezt tehet­ségesnek. Végül arra a meg­állapodásra jutottunk, hogy innen küldünk felderitőt Ost­burgba. Hadd nézzen utána mindennek a helyszínen. Aszker fel akart állni. Lá­kov a vállát fogta, s nem en­gedte felkelni. Az asztal túlsó telére ment, s fáradtan a ka­rosszékbe ült — Magának kell mennie, Kerimov elvtárs. Aszker bólintott. Likov megfogta az őrnagy kezét. — Mi már beszélgettünk ar­ról, milyen nagy szükségünk van ezekre a dokumentu­mokra. Csak emlékeztetni sze­retném a régi fasiszta kém­háló latra, meg azokra az új kémekre, akiket a megszállók teimészetesen igyekeztek ösz- szeverbuválni, s amikor el­hordták az irhájukat, itthagy­ták őket a felszabadított ré­szeken. Gondolja el. mennyi felbecsülhetetlen értékű in­formáció van erről az összes gazemberről azokban az tor­tokban, aihelyeket keresünk. Dg ez még távolról sem min­den. Gondoljon bele, mennyi jZóvjet hazafit hurcoltak meg és küldtek halálba a Gestapo, az Abwehr és az SD kinzó- gamráiban! (Folytatjuk.) de a GA 17—54-es rendszámú autóbusz elrobogott mellet­tük, holott úgy látják bőven volt állóhely a kocsiban. Az 5. sz. AKöV Személy- forgalmi Osztálya a kővetkező választ küldte a panaszra: Az említett napon és já­raton Nagy Mózes autóbusz- vezető és Kánya Ilona ka­lauz teljesített szolgálatot, akiket az esettel kapcsolat­ban meghallgattunk és as elmondottakat jegyzőköny­veztük. Ebből, valamint » forgalmi menetlevelekből, il­letve az eladott jegyek szá­mából megállapítottuk, bogy az autóbusz Győrtelek busz­megállóból már túlterhelés­sel indult. A panaszt tevő állítása, bogy a kocsiban még volt férőhely csak fel­tételes lebet, mivel az autó­busz ablakai be voltak fagy­va, így a belátás nem volt lehetséges. Vállalatunknál fennálló utasítások é-tei**’é- ben a járatszemékzet csak a kijelölt megállóhely Jieo állhat meg, attól eltérni szigorúan tilos. Az illetékes válaszol Ugyancsak a február .16. számunkban foglalkoztunk Túri Zoltán bújj pedagógus panaszával, aki árt kifogásol­ta, hogy a községi mozi pá­holyában a fal erősen fog, kabátját annyira bepiszkítot­ta, hogy az használhatatlanná vált. A megyei moziüzemi válla* lat kivizsgálta a panaszt és ez úton válaszol Túri Zoltán pedagógusnak: „Megállapítottuk, hogy a mozi nézőtéri páholyában az olajlábazat valóban rossz ál­lapotban van és beszennyez­heti a nézők ruháját A to­vábbi kellemetlenségek elke­rülése végett a szükséges in­tézkedéseket megtettük. Ad­dig is. míg sor, kerül s mo- ziüzem tatarozására és belső festésére, papírral fedjük be a megrongálódott falrészeket. Köszönjük Túri Zoltán fi­gyelmességét és kérjük, hogy a jövőben is tegye meg észre­vételeit a moziüzemünkkel kapcsolatos hiányosságokról. Kecskovszki József igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents