Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-06 / 54. szám

Ezért termelt kevesebb burgonya! Nemcsak az aszály — Az e^yenlosdi nem ösztönöz Kevés a munkaerő Szabolcson vetőgumó áll rendelkezésünk­Szabolcs község nemcsak Szabolcs vezér hajdani föld­váráról, hanem burgonya- termesztéséről is híres köz­ség. A környéken úgy ’ isme­rik a szabolcsi embereket, mint a legjobb, burgonya ter­mesztőket, Ez a hírnév, ez a jó bizonyítvány az elmúlt év­ben nem igazolta a Szabadság Tsz-t.. Legalább is eredmé­nyeik nem ezt mutatják. íme az átlagtermésük: újburgo­nyából 47 mázsa, őszi burgo­nyából 33 mázsa volt. Érde­mes összehasonlítani az 1960- ns évi átlagtermésükkel. Ak­kor újburgonyából 72 mázsát, míg őszi burgonyából 80 má­zsás átlagtermést értek el. RJ5 az oka annak, hogy az elmúlt évben így visszaestek a burgonytérmesztésfoen? Er­ről beszélgettünk tsz-yezetők- kel, tagokkal. Bodnár Ferenc tsz-elnök így vélekedik: — Valóban jó burgovyater- mő földünk van, és mégis visz- szaestünk a termesztésben.. Szegy éljük, is magunkat, már- csak azért is. mert a környe­ző községekből hozzánk jártak tapasztalatcserére az embe­rek... ‘Az aszályos időjárás. Ez volt a legfőbb ok! — A szomszéd községekben sem volt jobb az idő, mégis elértek 60—65 mázsát holdan­ként. — Sajnos, a vetőgumónk fertőzött volt. Ezért nem tu­dott. kifejlődni a burgonya. Aztán mi csak gülbabát ter­mesztünk, nem úgy mint, a többi szövetkezetek. A gülba- hönak pedig kevesebb a ter­mése. Az tónv, hogy a veftőgumó és az időjárás valóban befo­lyásolta a termésátlagok ala­kulását. De nemcsak ez, ha­nem a vezetők hibája is hoz­zájárult. Nem sokat törődtek például — az elnök távollété­ben, aki iskolán volt t a ve- tőgnmó minőségével. Aztán az anyagi ösztönzéssel is baj volt. Tíz százalékot kaptak azok, akik a burgonyatermesztésben dolgoztak, függetlenül attól, ki mennyit termelt Ez az egyenlösdt nem ösztönzött! Vi­szont a többiek még ennyit sem kaptak. így sem a foga­tolok, sem más ott tevékeny­kedők nem voltak érdekelve a többtermelésben. — Nem lesz könnyű, de jobb a helyzetünk, mint az elmúlt évben — mondja az elnök. — Most jó minőségű re. Jól is telelt. A Kisvárdai Burgonyanemesítő Intézettől 50 mázsa szuperelit vetőbur­gonyát kaptunk. Célunk az, hogy két éven belül megter­meljük vetögumó szükségle­tünket. Sőt, a tagokét is. En­nek termesztésére a legjob­ban hozzáértő embereket állít*, juk. — Mennyire tervezik a tő­szómét? — Nálunk tavaly is meg­volt a 25—26 ezer tő. Az idén 27—28 ezerre tervezzük. Űj- burgan.yából 35, ősziből pedig 55 mázsát akarunk elérni. Ez a terv elég óvatos. Az elnök észre is veszi csodálko­zásomat. Aztán arról beszél, hogy a közgyűlés így fogadta él, s ez szolgál alapul a pre­mizálásnál is. — Az anyagi érdekeltséget hogyan fogadta el a közgyű­lés? — A tavalyi hibából tanul­va úgy határoztunk, hogy a növénytermesztők, a terven felüli termés 60 százalékát, az egyéb dolgozók 20 százalé­kát kapják meg Ez nagyobb ösztönzést fog adni a tagok­nak — mondja az elnök. — Tehát csak akkor kap­nak premizálást g tagok, ha terven felül termelnek? — Igen, egyébként nem. Nem avatkozhatunk bele egyetlen tsz belső ügyébe sem. Azon sem akarunk vi­tázni, hogy esetleg végső so­ron beválhat-e ez a premizá­lási módszer. Azonban egy biztos: ezzel a módszerrel a tag nem látja tisztán, hogy mi is lehet az ő szorgalmának a külön jutalma, a prémium. Elhisszük, hogy egy rosszul megalapozót* év után a húsz mázsás tervemelés jó, de van-e biztosíték arra, • hogy — átlagban beszélve — a tag Önkéntes tűzoltók Az elmúlt napokban bel­vízveszély volt Apagy köz­ségben is. Pádár Mihály az éjjeli órákban kért segítsé­get, mert istállójába már be­hatolt a víz és lakóháza is veszélyeztetve volt. A köz­ség önkéntes tűzoltói. Osz- lánszki László tűzoltópa­rancsnok , vezetésével azon­nal a helyszínre siettek. Bi­hetven mázsát termel meg egy holdon? Ha megtermel­né, ebben az esetben kapna tíz mázsa prémiumot. Tehát itt bizonytalanság van, s a módszer komplikált. Ha az össztermelés 17 százalékát kapja, akkor a tervezett 53 mázsa esetében kilenc mázsa a tag részesedése, de ha hetvenet termel, már tizen­két mázsa a jutalma. Érde­mes elgopdolkodni azon, hogy melyik premizálási forma az ösztönzőbb! Ezt az évet már gondosab­ban, tervszerűbben készítették elő, mint az előzőt A burgo­nya vetésterületét 130 holdra emelték. Az őszi mélyszántást elvégezték. Több. mint két és fal mázsa műtrágyát biztosí­tottak holdanként.. Az űjbur- gonya felszedése után a föl­deket silókukoricával, csillag­fürttel és más növényfélesé- gekfcel vetik be. — Sajnos, kevés a munka­erőnk — jegyzi meg az el­nök, Akik vannak, többségük idősebb. De reméljük, megol­dódik . . — Hogyan? — Jobban akarunk gazdál­kodni. Harmincnégy forintot terveztünk eay munkaegység­re. A* a célunk, hogy egy tag elérje a 14—15 ezer forint évi jövedelmet. Ha ez sike­rül. visszajönnek a szö­vetkezetbe azok az emberek, akik most más helyeken dol­goznak. A szövetkezet ma már elér­te, hogy havonta tizennégy fo­rintot tud osztani egy munka­egységre előlegként. Ez való­színű megteremti annak felté­telét. hoev az emberek nyu­godtan dolgozzanak. Mert a legnehezebb hónapokban — áprilistól—júliusig— lesz pénz a tárcában. éjjeli műszakja ró Mihály a községi tanács vb elnöke, Gebri József gépkezelő, Biró Zoltán, Ju­hász Mihály önkéntes tűz­oltók megfeszített munkával elhárították a veszélyt. Pá­dár Mihály házán kívül még hat lakóházat mentet­tek meg az összedűlóstől. K. B. Bálint Lajos AlEKS/raR MSZIBOV: Fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 26. — Igen, — dörmögte elgon­dolkozva Aszker. — Rendes barátai vannak. — Nem rosszak, — bólin­tott rá Lange. — No, és a harmadik? — A harmadik katona. Együtt szolgáltam vele. Georg Hamann. — Együtt szolgáltak, — is­mételte Aszker, gondosan vi­gyázva, hogy megőrizze hang­jának közömbös-nyugalmát. — Na és, miféle ember ez a_ hogy is hívják? — Homan n, tiszt úr. — Mi van ezzel a Homan- nal? Most nines maguk kö­zött? Vagy elesett? — Sem az egyik, sem a má­sik. — Hát akkor hol van? — Ahogy egy héttel ezelőtt kihirdették: dezertált. Átszö­kött a maguk oldalára. Most valami fogolytáborban őrzik, vagy valami ilyesmi hir jött róla. Kivéve természetesen, ha 1963. március 6. útközben nem lőtték agyon. — Maga úgy beszél, mintha nem tudta volna, hogy Ho- mann dezertálni készül. — Én valóban semmit nem tudtam róla — De hiszen maguk jóba­rátok voltak! Lange kiegyenesedett a szé­ken. — Ilyen az ő természete, tiszt úr. Ha egyszer nem mondta, bizonyosan azért van, mert nem mondhatta Nem mondhatta és kész. — Maguk a háború előtt is ismerték egymást? Lange a fejét rázta. — Nem. Bár nem laktunk távol egymástól: mind a ket­ten Ostburgban éltünk. Hoz­mánnál másfél éve ismerjük egymást. Azóta, hogy egy szá­zadba kerültünk. — Maga mikor volt otthon utoljára a családjánál, Lange? — kérdezte váratlanul Asz­ker. — Régen. — De gondolom, szeretett volna már elmenni? — Természetesen, tiszt űr. Nagyon szerettem volna De hát most már vége. Várni kell, amíg befejeződik a há­ború, vagy hadifogolycsere lesz. — A családja hol él? Ost­burgban? — Igen, ott tiszt úr. A fe­leségem és ötéves kislányom van ott. Nagyon nehéz most a helyzetük. Kevés az élelem, s ráadásul elég gyakran bom­bázzák Ostburgot. Homann mesélte, hogy«. — Ö levelet kapott talán onnan? — Nem. Oda utazott. El is felejtettem mondani, tiszt úr. Georg Homann most nemreg Ostburgban járt. Ördögi sze­rencséje tévén jutott a sza­badsághoz. A dolog akkor tör­tént, amikor egyszer őrségben állt az élelmiszerraktárnál. Homann éjfélkor vette át az őrséget, s alig járta körül kétszer a raktár épületét, amikor a közelben tartózkodó katonák hangját hallotta. „Néz hátra, te mamlasz?” — kiabál­tak néki. Homann hátrafor­dult, s meghűlt benne a vér: a raktár ablakából világosság szűrődő! t ki. S ráadásul a fény hol egészen erős volt, hal meg majdnem eltűnt Ho­mann azannai megértette: tűz keletkezett a raktárban. Csele­kednie kellett, méghozzá gyor­san. Kitörte az ablakrámát s bebújt a raktárba. Az üres ládáik égtek, amelyeket a fal MIKOR LEGYEN SZALAGAVATÓ? Olvastam a Kelet-Magyar- országban a mátészalkai gimnazisták kérését: tegyék lehetővé a szokásos kedves szalagavató ünnepség meg­rendezését. — Ezt a leérést kiváltó okot érthetetlennek tartom. A szalagavatás, ballagás korábban kialakult formá­jukban sem károsak, tartal­muk pedig állandóan gazda­godik. a haladó hagyomá­nyok ápolása pedig fontos feladatunk. Formalizmusra való törek­vés jelentkezik abban a megokolásban, hogy csak az osztályvizsgák letétele után „jogosult” a tanuló a szalag­viselésre. Ez olyan, mintha az új évet szeptember 1-én ünne­peltetnénk, mert az iskolai év is ekkor kezdődik, vagy a tanítást január elsején kez­detnénk, mert a naptári év ekkor kezdődik. — A negyedik év második félévében gyakorlatilag már csak ismétlés, az ére.ttségire való előkészítés folyik. Ezt a folyamatot jelképezik, külső­leg a szalagok. Viselésük te­hát már ebben az időszak­ban is jogos! A szalagavatás és ballagás ak'usa tömeghatása révén, Hatforintos A Kölcsey Leánygimná­zium március 2-án a József Attila Művelődési Ház nagytermében iskolahált rendezett Minden iskolában — nagyon helyesen — már elővételben lehetett jegyeket kapni. Sajnos, nem tudtuk fel­használni jegyünket, mert amikorra odaérkeztünk, a terem már zsúfolásig meg­telt és senkit nem engedtek •be. Ez érthető is. Az vi­szont már kevésbé, hogy mért nem csak korlátozott számú jegyet és meghívót addtt ki a rendezőség? Sokan kinnrekedtünk. Je­gyünket már biztosan nem lehet visszaváltani, de nem is erről van szó. Bár az a sok hatforint amit elővétel­ben fizettünk a jegyekért minden bizonnyal jelentő­sen növelte a bevételt. Mé­gis úgy gondoljuk, jogosan mondhatjuk, hogy diákbá­loknál nem elsősorban erre kell gondolni. Hiszen olyan kevés lehetőségünk van a sokkal mélyebb és maradan­dóbb érzéseket vált ki min­den tanulóban, mint az érettségizés. A kérdés ezen része szo­rosan összefügg a nevelés több területével, pl. az ér­zelmi neveléssel. A szalagavatót tulajdon^ képpéá nem az iskola szer­vezi, de lázasan készül rá diák, szülő, barát egyaránt. Az együttes hatás eredmé­nyeként érezhetik a végzős diákok, hogy ezen a napon csupa szeretet, figyelmesség, megbecsülés árad feléjük. A végzősök egy kicsit büsz­kék arra, hogy a szalag 3—4 hónapig rájuk irányítja az emberek figyelmét. Az al­sóbb évesek tisztelettel fi­gyelik a szalagok felfűzését, s ez további jő tanulásra ösz­tönzi őket. Hol van a pedagógia ami* kor ezeket a természetes ha* fásokat száműzik a neveles területéről? Miért kell mesterséges vá­laszfalat emelni egy város középiskolás, diákjai között? A technikumban van sza* lagavató, a gimnáziumban nincs. Ezek alapján úgy érzem, megyénk középiskola igazga-j tóinak döntése nélkülözi a megfontolást. Semmi sem in­dokolja, hogy jó nevelési módszereinket, diákszoká­sainkat, iskolai' hagyomá­nyainkat és a tanulók érze­lemvilágának körét a sza­lagavató megszüntetésével szűkítsük. Márton Árpád tanár, Mátészalka. Alakuló tanácsülések Sorra érkeznek a hírek szer­kesztőségünkbe, amelyek az új tanácsok alakuló üléseiről számolnak be. Fügexli Imre tudósító írja Nyírbogátról; Az új községi tanács feb­ruár 28-án tartotta alakuló bosszúsás szórakozásra, hogy már he­tekkel előtte készülünk egy-egy ilyen iskolabálra, és bizony nagyon nagvon elke­seredetten távoztunk a mű­velődési házból. A kinnrekedt, jeggyel és meghívóval rendelkező diá­kok nevében. Újhelyi Zoltán Balogh Zoltán ülését. A mandátumvizsgáló bizottság megállapította a vá­lasztás törvényességét, ezt köyetően a végrehajtó bizott­ság vezetőit és tagjait válasz­tották ineg. Az új tanácsot a helyi társadalmi szervek kép­viselői, a termelőszövetkezet képviselője és az úttörők kö­szöntötték. Kricsfalussy Béla Apagyról küldött tudósítást: Ugyancsak február 28-án a reggeli órákban került sor az új tanács alakuló ülésére. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése után megválasztot­ták a végrehajtó bizottság, valamint a. különböző állandó szakbizottságok elnökeit és tagjait Az ülés után az új ta­nácstagok baráti légkörben elbeszélgettek a község meg­oldatlan problémáiról, az el­végzendő feladatokról. Tavasz előtt Pusztadoboson Megvan a vetőmag, elkészültek a szerződések Nem ölbeteít kézzel várják, a tavaszt a pusztadobosi Bé­ke Tsz-ben sem. Február 25-én megkezdték az ősszel vetett kalászosok fe.i- trágy ázását A munkát két gépállomási műtrágyaszóró géppel végeztették, de lassú­nak találták a tempót. Meg­szervezte a vezetőség a húsz- tagú kézi szóró brigádot is. Az mellé raktak. Homann szét­dobálta őket, s nekilátott, hogy felszámolja a tűzfészket. Mire a vészjelzésre megérkeztek a többiek, Homann már el is oltotta a tüzet. Ilpmannt ter­mészetesen azonnal felváltot­ták utána, bevitték az őrszo­bára, hogy magához térjen egy kicsit és kipihenhesse a tűzol­tás fáradalmait. Reggel pedig a zászlóaljparancsnokhoz hív­ták, aki soron kívüli szabad­sággal jutalmazta bátor helyt­állását. így jutott haza Ost- burgba, ahonnan nekem is ho­zott egy levelet a családom­tól. ViSszajövetele után gond­terhelten, komoran járt-kelt folyton. Valami nyugtalanítot­ta. Most már tudom, hogy mi. A szökési szándék foglalkoz­tatta. S amit mondani tudok, tiszt úr. Lange elhallgatott. Szótlan volt Aszker is. Megértette, Lange vallomásának minden szava rendkívül fontos. Az in­tuíció, a nyomozó és a felde­rítő kifinomult érzéke, szi­mata diktálta ezt a felisme­rést. S egy másik érzése is volt a kihallgatás alatt: vala­mi megfoghatatlan, inkább csak tudat alatti nyugtalan­ság, aggodalom. Aszker ebben a pillanatban úgy érezte, egyedül kell maradnia egy kis időre, gondolkodni, meghány- ni-vetni magában, az eddig hallotakat, míg elszív egy ci­garettát... Elvezetette a fog­lyot, s kiment a táborból, sé­tálni egyet a fenyvesbe. Több, mint egy óra hosszat üldögélt egy hatalmas fa tö­vében. Elmerengve nézett fel­felé, ahol a fenyőfák bozontos ágai között a szürkéskék ég­bolt látszott Aztán visszament a lágerba és Schulz század- parancsnokot vezettette magá­hoz. Schulz hadnagy külsőre hu­szonöt év körüli fiatalember­nek látszott. Arca keskenynek, lányosnak tűnt. Szemében, amellyel állandóan hunyor­gott, mintha rövidlátó lenne, szomorúság tükröződött. El­mondta, hogy Hugo Schulz a neve, a háború előtt elárusító volt egy könyvkereskedésben. Mindössze másfél éve lett tiszt. A különböző egészség- ügyi vizsgálatdkon korábban alkalmatlannak találták, mert erősen rövidlátó. Speciális szemüveget hord. De végül aztán mégis bevették a Wehrmachtba. Gyorsított tisz­ti tanfolyamra küldték, s amikor azt elvégezte, azonnal a frontra került Először sza- kaszparancsnok vplt, aztán az elesett századparancsnok he­lyére tették. A továbbiak már ismeretesek. Aszker észrevétlenül Schulz századának dolgaira terelte a beszélgetést. Ügy tűnt, hogy a hadnagy nyíltan beszél, nem takargat semmit Aszker kérdéseire válaszolva megne­vezte vagy tiz katonáját is. Mindegyikről néhány monda­tos jellemzést adott. Végül Homannra került a sor. Schulz annyit mondott róla: — Georg Homann Gefreiter becsülettel szolgált, szerény és bátor volt Egyáltalán nem azért mondom ezt, mert Ho­mann egy ízben megmentette az életemet,.. Hanem azért, mert így követeli az igazság ~ Mindig az igazság érzése irányítja önj,? — vetette közi­be Aszker (Folytatjuk) eddigi művelés és talajerőis­meret alapján tervet dolgoz­tak ki, hogy a különböző he­lyekre mennyi műtrágyát ad­janak. A tsz homokos területe jó lehetőséget kínál a nagyüze­mi dohánytermelésre. A tava­lyi 46 hold helyett idén 83 holdon termelnek dohányt. Ennek is gazdagítják a föld­jét, mert jó termést akarnak; 70 holdat már istállótrágyáz­tak, s a többi 13 holddal is végeznek pár nap múlva. Munkálkodnak a szövetke­zet iparosai is: most még van idő megjavítani az eltörött, vagy kopott szekereket, eké­ket, munkaeszközöket. Nagy a sürgés-forgás a me­legágyak készítésénél. Renge­teg palánta kell 85 hold do­hány termeléséhez, és nem mindegy milyen fejlettségűex lesznek. A melegágyakat ol- daldeszkázással csinálják a hozzáértő tagok; az ágyak me­legítéséhez szarvasmarha- es lótrágyát keverve alkalmaz­nak. Pontosan felmérték vető­magszükségletüket: 200 holdba a burgonya, 150 holdba a ku­korica, 68 holdba a naprafor­gó és 240 holdba a csillag- fürt vetőszükségletet sajátjuk­ból biztosították. Megérkezett a dohánymag is. Már csupán a 60 holdba való édescsillag- fürt-vetőmagot várják a mag­termeltető vállalattól. Március elsején megkezdték az egyes tagok, illetve csa­ládok művelésre vállalt terü­leteinek kimérését. Ezt meg­előzően a vállalt területek elfogadását és művelését szer­ződésileg erősítették meg a tagok. Mire elérkezik a szán­tás, vetés és növényápolás ideje, a tsz minden növény­termelő tagja tudja majd, melyik növényféieségből hol mennyi területe van. Mint­hogy azt tudják már, milyen anyagi érdekei tségcen része­sülnek az elért eredmények után már nincs semmi aka­dálya. hogy késedelem nélkül felkészüljenek az évi terme­lési feladatokra. Mert a tavasz indítja az évet! A. R.

Next

/
Thumbnails
Contents