Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-28 / 73. szám
Két tervezet az arab föderáció számára Folytatják az egyiptomi »algériai tárgyalásokat Az SNA sziriad hírügynökség kedden két alkotmánytervezetet . közölt, amelyekben visszatükröződnek azok a nézeteltérések, melyek ,a létrehozandó hármas egység útjában állnak. Az egyik tervezet nem véglegles formájú, hivatalos javaslat, s lényegében megfelel «mák a szövegnek, amelyet a sziriad delegáció Kairóban előterjeszt majd. A másik tervezet az >,egyesült arab front’‘-tói származik. Ez a mozgalom nem alakulhatott eddig politikai párttá; — akik részt vesznek benne, az EAK-kal való teljes egyesülés hívei. A két tervezet mélyreható ellentétekről tanúskodik, de a hivatalos nyilatkozatok még mindig optimisták az egység mielőbbi létrejöttét illetően. * Bitar miniszterelnököt több delegáció kereste fel, sürgették az egység-tárgyalások befejezését, ugyanakkor a kormány földreformügyi minisztere (állítólag a szíriai Baath párt főtitkára, mindenesetre befolyásos Baath párti vezető) Sebli Eätald isimét hangsúlyozta; az egyesülést nem szabad elsietni, szolidan meg kell alapozni. Az egyiptomi és algériai küldöttség között kedd este újabb másfél órás tanácskozás folyt. Az algériai küldöttség szerdai programjában több ipari központ megtekintése szerepel, majd a tanácskozást délután folytatják. Párhuzamosán üléseztek a két állam együttműködésének terveit tanulmányozó albizottságok. A két ország munkaügyi minisztere a társadalombiztosítási kérdésekről a lakosságáttelepítési problémákról folytatott eszmecserét Az algériai—egyiptomi együttműködésnek a sajtóra, a rádióra, a televízióra vonatkozó problémáit ugyancsak közös bizottság tanulmányozta. Szerdán kezdődött meg Kairóban az EAK, Szíria és Irak pedagógus szak- szervezeteinek értkezlete a három ország egyesített szakszervezetének felállításáról. A kairói sajtó bőven kommentálja a közeli napokban folytatandó tárgyalásokat a létesítendő államszövetségről. Hivatalos személyiségek elhárítják a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseit, megjegyezve, hogy az államszövetséggel kapcsolatos problémák tül komolyak ahhoz, hogy akár lapok, akár hírügynökségek kommentálhassák azon népek célkitűzéseit, amelyek jövőjüket hosszútávra eldöntő határozatok meghozatalára készülnek. Mindennapos tréning a Pentagonban (Erdei Sándor rajza.) A Szovjetunióban növekszik a nagy átmérőjű csőgyártás Saját erőből meggyorsul a Barátság-olajvezeték építése Azzal kapcsolatban, hogy az Uraiban nagy átmérőjű csöveket gyártó gépi berendezést helyeztek üzembe, a TASZSZ gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkatársa a következőket írja; Ez az önmagában is igen fontos esemény különösen jelentős azért, mert csaknem egyidejűleg következett be a Német Szövetségi Köztársaság kormányának azzal a döntésével, hogy megtiltja a nagy átmérőjű csövek kivitelét a Szovjetunióba. Amikor a bonni parlamentben a leghevesebb viták folytak e kérdésről, Cseljabinszkban szintén izgalmas időszak következett be; a nagy létesítmény üzembe helyezését megelőző munka szakasza. Ennek a munkának a keretében tízezer tonna súlyú acélszerkezetet és egyéb ipari berendezést szereltek fel nem egészen tíz hónap alatt, pedig különben két esztendőt vett volna igénybe ez a munka. / Nemrég fejeződött be Ukrajnában a második hengersor építése abban az elektromos hegesztésű csöveket gyártó üzemben, amely a Barátság-kőolajvezeték számára dolgozik. Áprilistól ennek megfelelően megnövekedett az üzem termelése. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból a Szovjetunió nem kapja meg a 160 000 tonna csövet, nincs semmi lényeges hatással a nagy szovjet csővezetékek építésének ütemére. Az 1963-as esztendőben az egy méter átmérőjű csövek gyártása a Szovjetunióban többszörösére nő. Már most világos, hogy a Szovjetunió csak saját gyártmányú csőből 1964-ben sokkal több, a Barátság-kőolajvezetékhez- hasonló csővezetéket fektethet le, mint amennyit az idei tervben előírtak. Külpolitikai események sorokban Kwamc Nkrumah. a Ghánád Köztársaság elnöke a parlamenthez intézett üzenetében beszámolt arról, hogy a Volta folyón épülő erőmű építéséhez 35 millió font kölcsönt vett fel a Világbanktól, ugyanekkora összeggel járul hozzá maga Ghana is az építkezéshez. (Accra, MTI) Kedden Berlinben befejeződött a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa Elnökségének a köztársaság íróival és művészeivel folytatott tanácskozása. (Berlin, TASZSZ) Az Osztrák Néppárt országos elnöksége jóváhagyta a szocialistákkal kötött koalíciós megállapodást és nyilvánosságra hozta az új kormány névsorát. Az új kormány első minisztertanácsának napirendjén az osztrák állami költség- vetés több milliárdos deficitje szerepel. (Becs, MTI) Pjotr Versigora ismert szovjet író 58 éves korában agyvérzés következtében elhunyt. (Moszkva, TASZSZ) Kiváló űrhajósok francia kitüntetése Kedden a párizsi Dutetia szállóban ünnepélyesen kihirdették a Galabert-díj odaítélésére hivatott zsűri döntését. A díjat Henri Galabert tekintélyes francia nagyiparos alapította 1957-ben „az űrhajózás fejlesztése terén elért kiemelkedő eredmények” jutalmazására. Az idén a különböző országok tudósaiból, újságíróiból, tudományos szemleíróiból álló zsűri a Gelabert-dijat Jurij Gagarin szovjet, Jota Glenn amerikai űrhajósoknak, Álla Maszevics és A. Sternfeld szovjet tudósoknak, Jean- Jacques Barret francia mérnöknek és ösztönzésül a nemzetközi űrhajózási klubnak ítélte oda, amely érdekes tanulmányokat végez a bolygóközi utazások viszonyainak felderítésére. A díjaikat az idén ősiszel nyújtják át a párizsi nemzetközi űrhajózási kongresszuII bonni „királyválasztás*1 — Washingtonban i,A királyválasztó Amerikában” — ezzel a felkiáltással köszöntötte a New York Times, az Egyesült Államok legelőkelőbb napilapja Brenta- not, a Washingtonba érkező nyugatnémet külügyminisztert. Brentano villámlátogatása most ér véget s ez a felkiáltás mindent elmond Brentano küldetésének lényegéről Egyben azt is megmagyarázza, hogy miért kellett az utazást kétszer egymásután elhalasztani... Az ügy háttere az, hogy az amerikai politika meglehetősen türelmetlenül várja már az Adenauer-utód kijelölését. Ennek a türelmetlenségnek az az oka, hogy Washingtont európai politikai terveinek és mindenekelőtt De Gaulle elszigetelésére irányuló törekvéseinek végrehajtásában rendkívüli módon akadályozza a nyugatnémet belpolitika immár állandó válsága. Ezenbelül Washington különösen nehezményezi, hogy a Közös Piacba való angol belépés francia szabotálása után Adenauer nem vállalt közvetítő szerepet a francia elnöknél, hanem még az első világháborúból származó hagyományos angolgyűlöletének engedve, a „hosszú tábornok” oldalára állott. Washington európai terveinek az angol csatlakozás szerves részét alkotta, s ezért a „főbűnös” De Gaulle mellett Adenauert is hibáztatták. Az amerikaiak ezek után kapcsolatba léptek a nyugatnémet kormánypárt vezetőivel, mindenekelőtt Gersten- maierrel, a parlament elnökével és Brentanoval. A bonni amerikai nagykövet közölte, mindkettőjükkel, hogy helyes lenne, ha minél gyorsabban kijelölnék Adenauer utódját s bejelentette azt is. hogy megfelelő előkészítés után szívesen látnák Brentánot Washingtonban a részleteik megbeszélésére. Ezek után gyötrelmes jelenetekkel teli belpolitikai kötélhúzás kezdődött Bonnban. Gerstenmaier és Brentano tudták, hogy az amerikaiak legszívesebben Erhard gazdasági minisztert látnák a nyugatnémet kancellári székben. Mégpedig elsősorban azért, mert az ő személye jelentené számukra a viszonylag legjobb garanciát az angol Közös Piac-i tagság ügyének révbejuttatására. Adenauer és Erhard között azonban a viszony éppen ezért rendkívül feszült Ezt a feszültséget még növelte, hogy Gersten- maier javaslatára március közepén a kereszténydemokrata párt parlamenti csoportjának gyűlése az amerikai szándékoknak megfelelően Bren- tanot bízta meg a „királyválasztással”. (Tehát azzal, hogy levezesse az új kancellár személyének kijelölésére irányuló tárgyalásokat.) Megválasztása után Brentano bejelentette, hogy konfliktus esetén Adenauer nem változtathatja meg a párt által kiválasztott utódot. Gerstenmaier pedig azt javasolta, hogy a kancellár október elseje körül vonuljon nyugalomba. Adenauer dühöngve kiáll- totta Gerstenmaier felé: „nem vagyok cseléd, akinek határidőre fel lehet mondani.” A gyűlés után pedig az újságírók és fényképészek felszólításának ellenére sem volt hajlandó kezet fogni Erhard- dal. Emellett persze politikai ellenlépéseket is tett; a kabinet egyik szürke tagját, Heinrich Krone-t kineveztette a „védelmi ügyek alkancellár- jának.” Ebben a törekvésben egy olyan terv körvonala! Bontakoztak ki, hogy Krone személyében Adenauer formális visszavonulása után is az ő akaratát képviselő politikus kerüljön a kancellári székbe. Brentano amerikai útjának eredetileg az lett volna a főcélja, hogy az utódlás előkészítése után megtárgyalja Washingtonnal a követendő lépéseket. Miután azonban kétszeri halasztás után sem sikerült feloldani a borrni állam trónutódlási válságát — Brentano utazásának jellege is megváltozott: újabb utasításokért volt kénytelen Washingtonba látogatni. A Brentano-utazás háttere is nagymértékben aláhúzza a nyugat-európai politikának azt az utóbbi időben kissé háttérbe szorult de továbbra is eleven jellemvonását, hogy a nyugatnémet belpolitika még ma is az amerikai döntésektől függ. Washington a legkisebb részletekre is kiterjedően beleszól a nyugatnémet kancellár kiválasztásába. Gömöri Endre Konsztantyin Fegyin felszólalása a Szovjet írószövetség plénumán d marxizmus nem asszimilálódik a burzsoáziához Moszkva, (TASZSZ): Amint jelentettük kedden Moszkvában megkezdődött a Szovjet írószövetség háromnapos ülése. Az írók házának nagytermét színültig megtöltötték az írók és költők, ott volt Leomyid Itji- csov, az SZKP Központi Bizottságának titkára is. Az első felszólaló Kosztan- tyin Fegyin, az írószövetség vezetője az irodalomnak azokat a problémáit kommentálta, amelyek a Kremlben megtartott találkozón merültek fél. Fegyin hangoztatta, hogy az író feladata szívvel- lélekkel szolgálni a társadalmat politikai és nevelő jelentőségű alkotó munkát végezni. Foglalkozott azokkal a veszélyekkel, amelyek a fiatal szerzőket fenyegetik az eredeti formák keresése közben. Szembeszállt azzal a nyugati Amerikai államférfi provokációs nyilatkozata Kolumbiában Edvin Martin, az Egyesült . Államok külügyi államtitkára, aki jelenleg Kolumbiában tartózkodik, a Correio című lap tudósítójának nyilatkozatot adott. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is kész vállalni a latin-amerikai felszabadító mozgalmak elnyomójának hálátlan szerepét. Az Egyesült Államok — hangoztatta Martin — segítségére siet „bármely latin- amerikai ország kormányának, amely úgy érzi, hogy castroiséa típusú kommunista puccs veszélye fenyegeti”. „Készek vagyunk megadni ezt a segítséget, s erre katonai terveink vannak” — hangsúlyozta. Barátaim, most bemutatom, miként szoktak a humoristák témát csenni másoktól. Jelentéktelen iratom egy-egy jelentős elemét már megírta. Verne, Tristan Bemard, Avercsenko és több más. Csipegettem tőlük és a következő megfejelt, korszerűsített kroki lett belőle — az irodalmi alkémia recept, je szerint. + A feltaláló betápított a Buff- lington-i hadügyminiszterhez: — Kegyelmes uram, feltaláltam egy olyan hidrogénbombát, amelyet röptében semmiféle radar nem képes észlelni. Következésképpen nem lőhető le, tehát célba talál. Jaj a vörösöknek. — Brávó! — örvendezett a bufflingtoni pentagonista. — Megveszem zseniális találmányát, hiszen ez végleges megoldás. Most már nem aggaszt hadügyi költségvrt 'sem amely máris túllépte a lehetőségek határát. Mennyi pénzt akar? — Egymilliárd bufflingtoni guldot, DANSE MACABRE — Itt a csekk, isten áldja. Egy népforradalmat hárított el a fejünk felől. A feltaláló másnap ismét jelentkezett. Udvariasan meghajolt, előzékenyen mosolygott. — Kegyelmes ura, megint hoztam valamit — Éspedig? — gyanakodott a hadügyi boss. — Feltaláltam , egy olyan radart, amely a tegnap prezentált H-bombát is képes észlelni. Ennek folytán az még a kilövéskor, az indító állam területén lelőhető. — Óriási! — szólt savanyúan a bufflingtoni pentagonista. — Maga aztán egy igazi lángelme. Sajnos, ezt a találmányát is meg kell vennem, nehogy a túloldal kezébe jusson. Mi az ára? — Potom egymilliárd guld, kegyelmes uram. — Itt a csekk. Menjen üdülni. Pihenjen. Igazán ráfér. Egy nappal később a feltaláló újra előállt: — íme az új H-bombám, amely az előbbi radart is képes kijátszani. Tehát nem lőhető le. Veszi? Nem veszi? Vigyem máshova? — Nem, nem — zokogott a bufflingtoni hadügyér —, most már benne vagyok, megveszem ezt is. Barátom, maga aztán találékony. És kifizette az egymilliárd guldot. Ettől kezdve a feltaláló naponta jelentkezett: — Itt az új radar: a 11- bomba lelőhető. Itt az új H- bomba: nem lőhető le. Itt az újabb radar: a H-bomba lelőhető. Itt a legújabb H-bomba: nem lőhető te. — Úristen, segíts! — öbé- gatott a hadügyminiszter. A feltaláló óránként jött: — Lelőhető: egymiiliérd! Nem lőhető le: egymilliárd! Lelőhető: egymilliárd! Nem lőhető le: egymilliárd! — Halt! Stop! Ne tovább: Ich bin unschuldig! — üvöltötte a bufflingtoni pentagonista. — Kizsigerel, kivégez, fakóira lök! Már lázong a nép: roskadozik az adók súlya alatt! És a tőzsde lázas... — Hja kérem — vigyorgott a feltaláló —, csodákra képes a modern burzsoá haditechnika! — Ha csodákra képes — tördelte a kezét a pentagonista boss —, akkor találjon fel egy olyan fegyvert, amely örökre hatástalanná tesz minden más fegyvert. A feltaláló elkomorodott: — Sajnos, ilyen fegyver már van... —Hol? Mi a lényege? Mi a neve? — A neve? — károgta a feltaláló. — A neve: — béke! Bufflington hadügyminiszterét megütötte a guta, állításokkal, hogy a művész független a társad álom életétől, s azokkal a nyugati kritikusokkal, akik azt állítják, hogy a szocializmus elszürkül a művészegyéniséget. A keddi nap többi felszólalója elsősorban szintén a fiatalokat fenyegető veszélyeikkel foglalkozott. Bírálták Voemyeszenszkijt, Ivan Dra- csot és néhány más olyan köllot, alti — Alekszandr Prokofjev kifejezése szerint — elvesztette realitásérzékét, miközben olvasóit formalista trükkökkel próbálta elkápráztatni. Jevtusenkonak szemére vetették, hogy nyugaton adott különféle interjúiban, egymásnak ellentmondó megállapításaival torz képet adott a szovjet irodalomról. Jurij Zsukov a neves publicista felszólalásában hangsúlyozta. a párt csak azért bírálja a fiatal írókat, hogy segítsen nékik rátalálni az igaz útra. Ivan Anyiszov professzor, a világirodalmi intézet igazgatója nyugati íróknak a .kultúra egységéről" vallott hamis elképzeléseit utasította vissza. Ezzel az ürüggyel — állapítja meg — azt ajánlják a marxizmusnak, hogy asszimilálódjék a burzsoá hanyatlás termékeihez. Cáfolta azokat az ugyancsak nyugati állításokat, hogy a szovjet irodalom „apákra” és „fiúkra", vagy „liberálisokra” és „konzervatívokra" oszlik, ő, és rajta kívül még sokan meggyőzően szóltak a fiatalabb és idősebb írónemzedék céljainak egységéről. A plénum szerdán folytatja munkáját.
