Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-03 / 52. szám

Daliás idők HALOTTAK ÉS ÉLŐK Merész és nehéz feladatra vállalkozott az Állami Déryné Színház. Az Antigonét tűzte műsorára, a Jászai-díjas Ker­tész íjászló rendezésében. A görög vázafestészet egyes részleteivel díszített plakátot olvasva önkénytelenül is fel­merül bennünk a kérdés, mi az, ami ma is aktuálissá teszi ezt a darabot? Mit mondhat nekünk, a modem emberek­nek Szophoklész? A művésze­tek tárgya az ember. Az igaz­ságot, a nemest, a megrázót kereső ember. Ezek keresése és megtalálása teremt érzelmi kapcsolatot az antik tragédia és a mai ember között. Az a kor és az a világ, amely megelevenedik a színpadon, már a múlté. De a szenvedé­lyek háborgása, az érzelmek­kel teli emberi lélek mélysé­geinek megidézése, az erköl­csök tisztasága ma is min­denki számára kincs. Az Antigoné a szabadságsze- tetnek, a zsámokgyűiöletnek, a humanista életszemléletnek egyik első művészi megfogal­mazása. Oidipusz két fia, Pö- lüneikész és Eteoklész, ver­sengenek a hatalomért. A Po- lüneikész vezette argoszi hadak legyőzetve vonulnak el Thé’oa falai alól, s a testvérháborúra kelt fivérek egymás kezétől pusztulnak eL Kreon, a zsar­noki törvény képviselője, aki­re estek után a hatalom száll, megtiltja, hogy eltemessék Polüneikész holttestét. Eteok- lésznek viszont díszes teme­tést rendez. Antigoné fellázad Kreon zsarnoki parancsa el­len, és elhantolja fivére tete­mét. Az emberiesség és a sze­retet diktálják cselekedetét. Kreon bosszút áll tilalma meg­szegőjén. Föld alatti börtönbe falaztatja a leányt. Antigoné vállalja a halált. Eszmehfisé- ge hőssé avatja. Vőlegénye, Halmom, Kreon fia, szembe­száll apjával ítélete miatt. A nép is elégedetlen, de a ki­rály hajthatatlan. Ékkor érke­zik Teírésziász, a jós, aki szörnyű jelekről hoz hírt Kre- onnak. A megingott király a kar és a jós tanácsára vissza­vonja parancsát, de már késő. Antigoné felakasztotta magát, ezt látva Halmon is öngyil­kos lesz. A királyné is követi fiát a halálba. Kreon össze­roppan. A karvezetőn és a színésze­•— Mondja, magra nem tud divatosan rajzolni * 1963. március X KERESZTREJTVENY A zászlós és a főtörzsőrmes­ter tiszteletteljesen vigyázzban állt, remélve, hogy részlete­sebb információkat is nyer­nek parancsnokuk felindult- ságának okáról. — Hát van maguknak eszük?! — nézett rájuk fáj­dalmasan Makk százados, — behívják a halottakat?! Száz­negyven behívottból százhar­minc halott. Két-három éve meghaltak már a fronton és magúk meg behívják őket?... Az ezredes úr is tud már er­ről. Hirtélen felugrott és újból hevesen bömbölni kezdett. — De a kutyaúristenit ma­guknak, ezeket a csillagokat én tettem a maguk gallérjá­ra, de én tépem le, de azon­nal... Mind a ketten mennek a frontra a századdal. Ezt még megemlegelik! Másnap kiderült, hogy nem­csak ők mennek, hanem megy maga Makk százados is. Kerekes főtörzsőrmester tombolt a kereti rodán. — Dög hülyék, degenerált korcsok! — oktatta beosztott­jait. — És én még azt hittem értelmes embereket választot­tam munkatársaimnak... De megálljatok, ti is jöttök ve­lem! Szeme megakadt Szilvesz­teren. — Maga is, maga nyomorult, nem fog itt maradni a keret- irodán, nem fogsz lapítani, amíg mások vásárra viszik a bőrüket. — Testvéreim, hős magyar katonák — rezegtette hangiát beszéde végén a tábori lelkész másnap ebéd után a felsora­kozott század előirt. — Ti most mentek messzi idegen­be, szent hazánk védelmére. Három dologra gondoljatok: istenre, főméítóságú kormány­zónkra és arra, hogy mi, aki­ket a kötelesség, a haza itt­hon tart. visszavárunk benne­teket győztesen. — Század vi-gyázz —vezé­nyelt Brüll hadnagy. — Jobb­ra át, irány a körlön... Ne mozogjanak ott hátul, mi­előtt v _ rúgom magukat Ordas Nándor — Ne-hem — válaszolt tö­mören és lihegve Szilveszter. — Na, feküdj, kúszás — ve­zényelt a tizedes, — irány a lépcsőház. Szilveszter buzgón kúszott a lépcsőház irányába. Egye­nesen neki a felfelé igyekvő Makk századosnak, aki majd­nem elbotlott az újoncban. — Addig kúszol — emelte fel hangját legmagasabb köz­vetlen parancsnoka megpil­lantásakor a tizedes — amíg meg nem tanuíod, hogy elöl­járóid kérdésére minden kö­rülmények között szabályosan válaszolsz! — Igenis, alázatosan jelen­tem — válaszolta a térképész, miközben hason fekve is sza­bályos vigyázzba helyezte ma­gát. A tizedes árca kipirult az örömtől, hiszen látta, hogy parancsnoka megállt mellet­tük és figyelmesen szemléli őket. A százados valóban figyelte őket, sőt a tizedest megszólí­tásával tüntette ki. — Maga hülye, állat, — ordí­tott a tizedesre, cseppett sem barátságosan, ez kicsoda? — mutatott Szilveszterre. A tér­képész szíves érdeklődés hal­latára odalt fordult a kőpad­lón, arcát fél könyökére tá­masztotta, s érdeklődéssel, bi­zalommal pillantott parancs­nokára. Lám — gondolta — nem igaz, hogy a ludovikás tisztek embertelenek, ez is most engem véd meg a tize­dessel szerbben. — Százados úr, alázatosan jelentem, ez az újonc a 103-asok közül való — jelen­tette a tizedes. — Igen?! — mondta fenye­getően, de ugyanakkor sejtel­mesen a százados, — de hiszen ez az ember él, ez az ember nem halott! Miután a tizedes nem ré­szesült Oktatásban, hogy ilyen irányú kérdésekre mit és ho­gyan lehet válaszolni, felvet­te a jó katona alapállását és szerényen, de ostobán nézett elöljárója szemébe. A századba újabb kérdést nem tett fel, ingerülten to­vább lépett és berúgta a zász­lóalj keretiroda ajtaját. Az irodában mindenki fel­pattant, vigyázzba állt, Makk százados lovagló ostorával kí­méletlenül verni kezdte a fő­törzsőrmester íróasztalát. — Ügy látom zászlós úr, úgy látom főtörzsőrmester — or­dított szeretett beosztott­jaira, — hogy még élő embe­rek is akadnak a 103-asok kö­zött?!!! É jelentés Winter zászlóst és Kerekes főtörzsőrmestert is velejéig meglepte s ők sem tudtak mit válaszolni. — Maguk hülyék, maguk marhák — folytatta a folyo­són abbahagyott címzéseket a százados. Kikkor azonban ész­revette, hogy az irodában tisztesek i§ vannak, sőt a kályha mellett kezében egy lapát szénnel vigyázzba áll a soroksári ámyékszékpucoló. Ezeket balkeze egyetlen moz­dulatával kiutasította az iro­dától. ÚJ KÖNYVEK — Alázatosan jelentem be­léptem a keretirodába! Szilveszter sapkáját bal ke­zébe tartva, a combjához szo­rítva vigyázzba merevedett és szabályszerűen letisztelgett kü­lönböző rendfokozatú elöljárói előtt. Szemközt az ablaknál az íróasztal mögött kövér, tekin­télyes ötven év körüli férfiú szalonnázott: Kerekes főtör­zsőrmester. Az íróasztalon csizmás lábait lóbálva Winter zászlós. Ök ketten beszélgetést folytattak, amelyet megzavar­ni nem látszott az újonc je­lentőse. A nagyméretű iroda többi részeiben ugyancsak író­asztalok mellett két tizedes és égy szakaszvezető különbö­ző kartonok tanulmányozásá­ba elmélyedve üldögélt, míg egy alacsony, széles válú, 35 év körűid, kopaszra nyírt ka­tona a vaskályhát töltötte szénnél. Az utóbbi a soroksá­ri Brauh volt. Szilveszterrel együtt kapott póttartalékos * újonckJképzést és civilben az árnyékszékek pucolását vá­lasztotta élethivatásnak. Szilveszter állt az ajtó mel­lett, a főtörzsőrmester és a zászlós beszélgettek. — Igen, kérlek szépen, zászlósúr — mondatta Kere­kes főtörzsőrmester, rendkívül élvezve, hogy széles hallgató­ság figyelheti bizonyára alá­zatosan is végtelen hódolattal, hogy tegeződik egy tiszttel — mára 140 embert hívtunk be. — Nem tudod Kerekes — vágott közbe a zászlós, akit a létszámalakulás láthatóan nem érdekelt, — hogy a százados úr miért keresett? — Nem tudom kérlek alásan zászlósúr — válaszolt lassan és nyomatékosan á főtörzsőr­mester, miközben hatalmas kenyérdarabon meglepően vé­kony kis szélet szalonnát in­dított rágóizmái irányába — csak. azt tudom kérlek szépen, hogy igen rossz hangulatban volt. Tulajdonképpen először Brilll badnagyufat kereste, s csak azt követően érdeklődött te ti tánad. Már a folyosón merit, az ezredes úr hívatta, amikor nékem odaszólt, hogy Kerekes, ha föld alól is, de az utakat kerítse elő. Winter öröm télén arckifeje­zéssel cigarettára gyújtott és Szilveszterre tévedt pillantá­sa. Erre megszólalt a főtörasór- mester*' — Mit óhajt édes szivarként — érdeklődött nyájasan. — Alázatosan jelentem ide lettem beosztva! — jelentet­te a térképész és ismét ke­ményen szalutált. A főtörzsőrmester megcsó­válta fejét és maga elé né­zett: — Kiss tizedes — szólt oda az egyik írnoknak. — Szíveskedjék a folyosón meg­magyarázni ennek a derék fiatalembernek, hogy sápka nélkül nem tisztelgünk, még a zászlóalj keretirodában sem! A tizedes kilökdeste a fo­lyosóra Szilvesztert, 20—30- szor megféktette, majd barát­ságosan érdeklődött. — Fiacskám válaszolj kér­désemre: Sapka nélkül tisz­telnünk-e a zászlóaj keretiro- dábsn? V Az A ntigonéNyíregyházán ken kívül az Antigonéban a kórusnak is önálló szerepe van. Állást foglal a színpa­don lejátszódó eseményekkel kapcsolatban, és összefogja azokat. A kórusban való be­szédnek a szerepe a nép ér­zelmeinek, gondolatainak a megszólaltatása. Görög klasszikus darab el­játszása a színészi tehetség sokoldalúságát igényli. Egye- ' dűl a helyes felfogású szín­játszás hidalhatja át az idő végtelenét. Az epikából kifej­lődött görög drámában még inkább beszélnek, mint csele­kednek. Az események nem a szemünk előtt mennek végbe. A hírmondó ismerteti azokat a nézőkkel. A drámának ez a sajátossága kétféle megoldás­ra csábíthatja a színészeket. Vagy nagyon merevek, stati­kusak, vagy pedig erőteljes mozdulataikkal túljátsszék sze­repükét. Sikerült-e a Déryné Színház rendezőjének és szí­nészeinek a helyes középutat megtalálniuk? Ügy érzem, hogy igen. A karnak az ese­ményekre reagáló, kifejező mozdulatai, változatos beállí­tása, a zene és a táncosok be­iktatása könnyedséget,^ moz­galmasságot adtak a darab­nak. Kreon alakja híven tük­rözte a királynak önző, érzék- telen, egyeduralomra törő egyéniségét. Színészi játéka a darab végén a fiát, feleségét és hatalmát vesztett fájdalom­tól és szenvedélyektől feldúlt ember erkölcsi összeomlásá­nak az ábrázolásában emelke­dett művészi magaslatra. A Jászai-díjas Kassai Ilona An­tigoné alakításában az antik s a mai emberegyéniség egye - tése a fő érdem. Szerepét é - élte, a színpadon nem ragad­tatta el magát. Játékát, é - zéseit nem túlozta, meg tud fa találni azok egyszerű, de még s mindenkit megrázó kifejez' sét Hollay Bertalan Hairrv n szeretjében fiatalos hevület vei, tiszta lendületes szőve - mondásával megfogta szerepé­nek lényegét. A királyné, Szántó Margit, inkább megje­lenésével imponált, mint be­szédével. Az őr szerepét ját­szó Hajdú Endre az egyszerű, bőbeszédű, nyers katona alak­ját egy kissé a komikum felé sodorta. Említést érdemel még Olasz János jós szerepe, aki nem erőltetett, bensőjé­ből fakadó beszédével híven tudta érzékeltetni a pusztítást és az elkövetkező tragédia ké­pét Nem annyira az istenek által megszállt révületet érez­tük benne, hanem az embert. Cselényi József ízléses díszle­tei hangulatkeltőek voltak. összefoglalva elmondhatjuk azt, hogy megoldásában és kivitelében az előadás dicsé­retére válik a színháznak. Gáspárt László Nyertesek: Bojtor AmW, Borka Zoltánná, Halász Gézáné és Vert­se K. Andrásáé nyíregyházi, Var­ga Györgyné caengeri, Panajott Jolán kemeesei. Deák István má­tészalkai. Makrai Istvánné nyír­bátori. Hábarics Imréné porctal- mai és Szabó Barna Tyúkod zsi- rostanya kedves rejtvény lejtőink. A könyveket. a nyerteseknek postán küldjük el. etus ii-ig ken oeuuiaem. a do­rítékra kérjük ráírni „keresztrejt­vény”. A helyes megfejtők kö zött 10 db értékes könyvet sorso­lunk ki. Február 17-1 rejtvénypályáza­tunk nyertesei: Megfejtés: Aki másnak vermet ás maga esik bele. Kéz kezet most. Az ördög nem alszik Ebül jött jószágnak, ebül kell elvesz­ni. Kevert kampó. 58. Szovjetunió- beli hegyvidékről való, 59. A lőni szigetek egyike, 60. Az áhyág je­lenleg ismert legkisebb része, 61. Mérges gáz, 62. Kutyafajta, 63. Török méltóság, 64. Majdnem ik­ra, 65. Növény része névelővel: 66. Áz idézett ballada címe, 67. Azonos mássalhangzók, 68. Hang­talan sál. Megfejtéseket legkésőbb fnár­18Í7 március »-ári született Arany János a magyar epikus költészet legnagyobb alakja. Nyelvének gazdagsága, hatalmas szókincse, rendkívüli formaművé­szete szinte páratlan irodalmunk­ban. Róla emlékezünk meg mai rejtvényünk beküldendő sorai­ban. Beküldendő sorok sorrendben: függ. 67. vízsz. 1. függ. 5, 10, 15. Vízszintes: 1: Idézet a költő egyik balladájá­ból. (folyt. függ. 5.10.) 13. Belgium, Hollandia. Luxemburg közös el­nevezése, 14. Gondoz, 16. Lüktet, fáj. 17. Mutatószó. 18. Mássalhang­zó kiejtve, 19. Nem egészen öreg! 21. Asszonyom, 22. Nem fé­mes kémiái elem, 23. Marokkói város. ?4. Ló biztatás, 27. Délnyu­gat-ázsiai országból való. 29. Lo­vagláshoz szükséges -kellék, 3'!. Elszigetelt, elkülönít, 33. vasitt- pálya, 35. Testedzés, 37. SDK. 38. Mássalhangzó kettőzve, 39. Fran­cia világi pap, 40 Ruhatisztító, 42. 365 nap. 43. Zamatai, 44. Fia­tal tehén, 45. Ez oroszul, 46. Vá­szonfajta. 48. Hangzónélküli pad. 49. Az ifjúság négyévenként meg­tartott világ találkozóján. 51. Idő­mérő fontos kelléke. 53. Város Portugáliában, ék fölösleg, 54. Ju­goszláv város, 55. Csuf-e? 56. Névtelen, ismeretlen nevű. írasmű szerző. 57. Törvénykönyv rövidítve. 58 ismét. 59. KPY. 60. Kerékab­roncs névelővel. 61. Csomagtér­rel növelt személygépkocsi típus, 62. Rangjelző, 63. Vissza. Női név becézve, 64. Helios leánya. va- rázsereja nő. aki Odysseus te-- -it sertésekké változtatta, 65.­Az idegrendszer legfontosabb vé­szé, az értelem székhelye, 66. Futballcsemege «évelővel. (ek hiány). 67. Aram aPilakító rövidí­tett neve. 68. Játékfilmek felvéte­lének vezérkara, 69. Üttoro ko szöntés. Függőleges: i. Folyó a Szovjetunióban, 3. Megfigyel, 4. Vissza: Zola regény címe, 5. Az idézet folytatása, 6. Puha mérgező fém, 7. Lábbal Il­let, 8. GX. 9. Lillafüred melletti tó neve, 10. Az idézet folytatása, 11. Dickkens írói álneve, 12. Állat lakás, 15. A költő születési he­lye, 17. Török név, 18. Magán­hangzó kettőzve, 20. Kétjegyű mássalhangzó, 23. Szálkütlanitott halszelet, 2S. Folyó Ausztriában, 26. Vissza: kitüntetés "je’e, 28. Két szó: indulat, szó és ellentétes kötőszó, 30. Becézett férfinév, 31. GN. 34. Lekvár, 36. Paksi köze­pe, 39. Határozott névelő, 41. Mu­tatószó és névelő, 42. Légi, 43. Tanuló régen (szakmát tanuló), Ő4. Kevert etűd, 45. Angol egye­temi városból való, 47. Ritka fér­finév, 48. Ló, szarvasmarha, juh lába vége, 50. Italt fogyasztó, 52. Lóverseny pálya. lóverseny, 56. nözze ma^át as olvasót. A Népszabadság négy mun­katársa, Horváth József, Ne­mes János, Pintér István és Szabó László Eégi jó világ gyűjtő címmel érdekes pere­ket idéz a Horthy-korszak nagy panamáiról. Nem elég azt mondani erről a gyűjte­ményről, hogy hasznos. Ez a gyűjtemény vetekedik a jó re­gények izgalrnasságával. Ki­nyitja az ajtót az olvasó előtt, hogy bepillanthasson a Horthy féle úri világ boszorkánykony­hájába. És alti bepillant, az megérti, hogy az a rendszer menthetetlen volt. Annak pusztulnia kellett, hiszen a förtelmes panamákat nem kö­zönséges alvilági bűnözők kö­vették el, hanem magának a vezető „történelmi” osztálynak elit-tagjai. A Régi jó világ emlékeztet, figyelmeztet. Ez az a könyv, amire azt szokás mondani: .Olvasni kell!” Sólyom József: Hűség. Hosz- Bzabb. rövidebb elbeszélések vannak e szépen illusztrált kö­tetben. Némelyik novella már- már a kisregény méreteit öl­ti. Ez a változatosság kellemes olvasmánnyá teszi e kötetet. De méginkább figyelmet érde­mel az író módszere. Különfé­le embereket rajzol meg kü­lönféle helyzetekben. És eköz­ben bebizonyítja, hogy a jel­ennek nem változatlanok, hogy az emberi életet átalakí­tó küzdelemben hallatlanul nemesedik maga az ember is. Sólyom József írásai érdeke­sek, gondolatébresztők, s mindegyik rendelkezik azzal az erővel, hogy tettre ösztö-

Next

/
Thumbnails
Contents