Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-22 / 68. szám

Felbocsátották

a „Kozmosz 13"-at

Moszkva, (TASZSZ):

törtökön a Szovjetunióban felbocsátották a „Kozmosz—13” mesterséges holdat.

A szputnyikan tudományos műszereket helyeztek el, amelyeknek segítségével folytatják a világűr kutatását annak a programnak megfelelően, amelyet a TASZSZ 1962. március 16-án ismertetett.

A szputnyik keringési ideje 89,77 perc, pályájának a földfelszíntől mért legnagyobb távolsága (apogeum) 337 kilométer, legkisebb távolsága (perigeum) 205 kilométer. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 64 fok 58 perc.

A tudományos műszereken kívül van a szputnyikon egy rádióadó, amely a 19 995 megahertz frekvencián dolgozik, továbbá rádióberendezés a pályaelemek pontos mérésére, rádiótelemetrikus rendszer, amely a műszerek észlelési adatait továbbítja a Földre.

A mesterséges holdon elhelyezett berendezések jól működnek. A földi koordinációs számítóközpontban folyik a szputnyikról érkező információk feldolgozása.

Hz amerikai posta botránya a Novoje Vremjával

Moszkva, (MTI):

Az amerikai postaügyi hatóságok március közepén a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai folyóirat valamennyi előfizetőjét levélben értesítették, hogy a lap, amely címükre úton van, kommunista propagandát tartalmaz, s Dillen pénzügyminiszter utasítására, csupán abban az esetben kézbesíthetik, ha a címzett záros határidőn belül levélben értesíti a postát, hogy a lapot kézhez kívánja venni. Ha azonban a címzett nem küld ilyen értelmű választ, a küldeményt megsemmisítik. Az amerikai posta eljárásának „átgondoltságát” mutatja az a tény, hogy ezt az értesítést az Egyesült Államokban dolgozó szovjet tudósítóknak is megküldték, tehát őket is óvni akarják a kommunista propagandától.

Mint a Novoje Vremja legújabb száma közli, Amomy, a Minority of One című amerikai folyóirat szerkesztője gúnyos levélben válaszolt a postának. Levelében többek között a következőket írja:

Értesítéséből arra következtetek, hogy a pénzügyminiszter az én irodalmi tanácsadómnak ajánlkozik. Mélyen meghat, hogy a miniszter és ön így gondoskodnak szelle„4 ghanai kormány következetesen leleplezi az imperializmust“ Nknimab elnök nyilatkozata a Pravdában

Moszkva, (TASZSZ):

T. K aleszn yicsenko, a Pravda tudósítója kérdéseket tett fel Kwame Nfcrumah ghanai elnöknek. Válaszait a csütörtöki Pravda közli.

Az el nem kötelezettség politikájáról Nkrumah - ezeket mondotta: „a nem csatlakozás nem jelent negatív semlegességet. A jelenlegi világban egyetlen állam sem szavatolhatja biztonságát, ha kirekeszti magát a háború és béke nemzetközi problémáinak megoldásából.”

Az afrikai országok anti- imperialista egységének kérdéseiről hangsúlyozta: „egyCsőmbe részeg miniszterei ölték meg Lumumbát

Gaston Bounan belga újságíró a Germinal című lapban közzétett Írásában tudósit Patrice Lumumba kongói miniszterelnök meggyilkolásáról. A belga újságíró azt állítja, hogy az esetről a szemtanúktól kapott felvilágosítást. Katangai szolgálatban levő belga tisztek tájékoztatták, nevüket azonban nem akarta megemlíteni.

A szemtanúk állítása szerint, amint elfogták Lumumbát, Csőmbe meglátogatta, azután összehívta minisztereit. Lumumbát, Búnkéiban, Mti- nongo katangai belügyminiszter szülővárosában börtönözté)c be.

Csőmbe és miniszterei tárgyalása után, a belga tisztek szerint, a miniszterek megünnepelték ellenségük foglyul ejtését. Addig ittak, amíg a lábak bírta.

Este, körülbelül 11 óra felé Munongo katangai belügyminiszter és Jean Baptiste Kibve katangai pénzügyminiszter belépett abba a szobába, ahol Lumumba és két munkatársa, Npolo, a kongói ifjúságügyeivel megbízott miniszter és Oki to, a Leopoldville-i szenátus alelnöke tartózkodott. Durván szidalmazni és ütlegelni kezdték őket. — A foglyok kétségbeejtő állapotban voltak. Munongo és Kibve végül tekrészegen addig verte Lu- rnumbát, amíg mozdulatlanul nem maradt. Ezután rávetették magukat a miniszterelnök munkatársaira. Olyan őrült düh lett úrrá rajtuk, hogy lehetetlen volt megfékezni őket — .mesélték a belga tisztek.

— Mi történt a holttestekkel? Még aznap éjjel eltűntek-, A benyásztársaság kénsavat szállított, hogy a meggyilkoltak tetemét eltüntessük. Nem maradt semmi belőlük — mondták.

Ezután egy kitalált mesével léptek a nyilvánosság elé: Lumumbát és barátait egy falu lakosai ölték meg, amikor szökési kísérletet tettek.

Lumumba halálának ezt az újabb változatát akkor kezdték terjeszteni, amikor néhány afrikai politikái vezető, közöttük Nkrumah ghanai elnök követelték, hogy indítsanak újabb vizsgálatot. Mindenesetre tény, hogy az egykori kongói miniszterelnök holttestét még nem találták meg.

ségre van szükség ahhoz, hogy az imperializmust — annak minden formáját és megnyilvánulását — felszámoljuk. Egység kell, hogy elvessük és megsemmisítsük a neakoloaiializmust, hogy felépítsük a korszerű afrikai társadalmat... “ ezzel kapcsolatiban megállapította, hogy a neakolanializmus jelenleg veszélyesebb a független országokra, mint a kolaraaíMa- rrtus.

— A gíhamai kormány — mondatta végül Nkrumah — következetesen leleplezi az imperializmust, a kolaniaHz- must és a neokolonial izmust, s támogatja az Afrikában folyó nemzeti felszabadító harcot. Minél kitartóbban folyik ez a harc, annál kedvezőbbek az általános béke megvalósításának távlatai.

mi épülésemről... Meglep azonban, hogy ön nem tudja, hogyan kell bánnia egy olyan küldeménnyel amelyet önnek adtak át, de nekem szántak. Vagy talán nem tudja, hogy az ön szerepe a feladó és a címzett között kizárólag a továbbításra korlátozódik? Ha értesítésének az a célja, hogy rólam adatokat gyűjtsön egy dosszié számára, akkor szabadon beszélgethet velem és kifaggathat, mit szoktam olvasni. Ebben az esetben viszont semmi értelme a szerénykedésnek, inkább mondja meg nyíltan, hogy nemcsak a pénzügyminiszternek, hanem Edgar Hoover urnák is dolgozik.

„Mindaddig, amíg világosan fel nem hatalmazom önt arra, hogy ellássa az én irodalmi tanácsadóm szerepét, elvárom, hogy teljesítse mai feladatát, mégpedig lelkiismeretesen, továbbítsa pontosan a postáit és tegye, ami a kötelessége uram”!

A Novoje Vremja a levélhez fűzött megjegyzéseiben megállapítja, hogy a világ 90 országában olvasott nyolcnyelvű szovjet folyóirat minden egyes számának kézbesítését olyan formalitásokkal és óvatossági rendszabályokkal nehezítik meg az Egyesült Államokban, mintha nem Is sajtótermékről, hanem legalábbis kézigránát-kötegről lenne szó. Arnony maró gúnnyal megírt levele azt mutatja, hogy a mccarthysta cenzorok buzgó- ságát még az amerikaiak is kigúnyolják. Persze csak az erősebb idegzetüek—

Kis politikai

értelmező szótár

A „kozmikus testvérek44 Guinea fővárosával ismerkednek

Conakry.' (TASZSZ) r

A .kozmikus testvérek” — Papovi cs és Nyikolajev szovjet űrhajós — útban Brazília félé. a Guineái Köztársaság fővárosába, érkeztek. Megtekintették Conakry látnivalóit, majd a szovjet nagykövet kíséretében látogatást tettek a városházái.

Mindenütt, amerre jártaik, a lakosság tapssal, barátságos felkiáltásakikal üdvözölte őket.

Szerdán Nyikolajev és Po- povics sajtóértekezletet tartott a szovjet nagykövetség klubjában.

Külpolitikai események sorokban

Rogyjon Malinovsakij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere csütörtökön bemutatkozó látogatáson fogadta Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetét, és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott véle. (Moszikva, MTI).

Kennedy elnök a köxóp- amerikal tanácskozásai után szerdán este visszaérkezett Washingtonba. (Washington, MTI).

A diadalív árnyékában

— Na, est a csorbát, már nehezen köszörüli ki!!!

(Endrődi István rajza.)

Brentano volt nyugatnémet külügyminiszter, , aki kedden éjszaka érkezett meg az amerikai fővárosba, szerdán megbeszéléseket tartott az Egyesült Államok vezető közéleti személyiségével. (Washington, DPA—AP).

Az argentin belügyminiszter letartóztatási parancsot adott ki Andres Ft ami ni peremi sta ellenzéki politikus ellen. A hírek szerint az őrizetbe vétel már meg is történt.

Robbanás történt a dél-afrikai Durban vasút állomásának közelében. Hírügynökségi jelentések szerint a fajüldözés ellen tiltakozó csoportok, valószínűleg az afrikai nemzeti kongresszus párt aktívái szabotázs cselekményt követtek el: felrobbantották a johannesburgi vasútvonal egyik pályatestét. (Durban, Reuter—AP).

Szerdán La Szu-csang külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével kínai küldöttség indult Pékimgből Angliába az angol kormány meghívására. (Peking, Űj-Kína).

Az ausztráliai munkáspárt

március 19-én megnyílt rendkívüli értekezlete viharos vita után, elenyésző szótöbbséggel elfogadta azt a tervet, hogy az ország nyugati részében támaszpontot ,létesítsenek az amerikai haditengerészeti erők számára. (Canbe- ra, TASZSZ).

■ mint az európai tőkések megegyezése... De mire vonatkozólag? Csakis arra vonatkozólag,

' hogyan nyomják el egyesvlt ' erővel a szocializmust Európában és hogyan védjék meg : egyesült erővel az összerabolt gyarmatokat Japánnal és

■ Amerikával szemben. (Lenin művei, 21. köt. 346 old. Szikra, 1951.)

Az ilyen tőkés társulás ' ideiglenes lehet, mert az im- ’ perialista táboron belüli mindenkori erőviszonyoktól függ,

■ ez azonban nem csökkenti agresszivitását a szocialista világgal szemben. Az imperialisták határtalanul félnek a szocialista világrendtől, és — ameddig csak lehet — saját ellentéteiket közös szocializmusellenes fellépés érdekeinek rendelik alá. Törekvésűk tehát ma is az. hogy erősítsék szövetségük szocializmus-ellenes élét, és csökkentsék egymásközti ellentéteiket. Mert azért ezek is bőségesen vannak. Nem egy ilyen szervezet jött létre, hanem több, s ezek nemcsak egymással állnak szemben, hanem — különböző mértékben — az Egyesült Államok törekvéseivel is.

Az imperialista törekvéseknek a középpontjában a gazdasági integráció, az úgynevezett Közös Piac áll. Ez egyébként azonos az európai .,hatok”-kal. A nyugatnémet és francia finánctőke uralma alatt létrejött Közös Piac ellenlábasa az angol nagytőke irányítása alatt létrehozott EFTA, amely pedig az európai ,.hetek”-kel azonos tőkés gazdasági csoportosulás.

A két szervezet közül a Közös Piac az erősebb, annál is inkább, mert mind megalapítása körül, mind pedig egészen a legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezte. A Közös Piac azonban lassan Amerika- ellenes élt kapott. Amikor az idén januárban megkötött francia—nyugatnémet egyezmény az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a nyugatnémet és francia nagytőke Bonn—Párizs tengelye az Egyesült Államok európai befolyása ellen fordul, akkor már az Egyesült ÁHarook hosszabb idő óta, ha nem is támogatta az EFTA-t, de arra törekedett, hogy az EFTA vezető hatalma, Anglia belépjen a Közös Piacba, a erősítse az angolszász —• természetesen elsősorban amerikai — befolyást a Közös Piacon belül. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok politikája fellépett az „atlanti közösség** gon- döiatával, amelynek — amerikai irányítás alatt =- tagjai volnának nemcsak a Közös Piac tagországai, hanem az államok sokkal szélesebb köre.

Á januárban aláírt Bann— Párizs szerződés az Anglia közös piaci belépésének ezt alig néhány nappal követő elutasítása Brüsszelben — elutasítását jelentette legalábbis pillanatnyilag — az amerikai terveknek és az amerikai befolyás megerősítésére irányuló törekvéseknek is. Most . az. EFTA országai — amerikai biztosítással — fenik fegyvereiket a Közös Piae ellen; a Közös Piacon belül is ellentmondások vannak a vezető hatalmak és a többi tagország között; s az Egyesült Államok most katonai engedményekkel igyekszik közös piaci vezetőszerepének visszaszerzésére. Bár sok az ellentét, a Közös Piac veszélyessége nem csökkent, amit például az is bizonyít, hogy az Egyesült Államok kénytelen atomfegyver- engedményeket tenni a háborúra spekuláló revansista nyugatnémet militarizmusnak. S a veszélyt csak fokozza az, hogy az imperialisták most nyilvánvalóan szervezeteik kommunista-ellenes jellegét fogják erősíteni, hogy belső ellentéteiket elrejtsék;

Haynal Kornél kommentárja:

A nemzetközi helyzetről szóló hírmagyarázatokban — különösen az utóbbi néhány hónapban — gyakran fordulnak elő olyan fogalmak, mint integráció", „Közös Piac”, „EFTA” — vagy: az európai „hatok” és „hetek”. Mint ahogyan számos más esetben, a nyugati szótárban ezek a szavak sem azt a fogalmat fedik, amelyet az értelmező szótárak, vagy közgazdasági lexikonok címszavaiként jelenteniük kellene.

Az integráció, mint fogalom, annyit jelent: a részeket egységes egésszé olvasztaná; az imperializmus szótárában azonban nem. Itt az integráció a többé kevésbé egységes egészből kiragadott rész — bizonyos önző szempontok szerint történő —- összekovácsolását, s a többivel való szembefordítását jelenti.

Integráció alatt ugyanis a nyugati hatalmak a nyugateurópai országok egy részének összefogását értik — más országokkal szemben. Tehát lényegében: nem Európa egyesítését tartják szem - előtt, hanem Európának, uralmuk alá hajtását. Ami természetesen egészen különböző dolog.

Gazdasági vonatkozásban az integráció annak a tőkés felismerésnek a gyümölcse, hogy valamilyen módon szükség van a gazdaság kapitalista formájának és a nemzeti határokon túlnőtt termelőerők ösz- szehangolására. A technikai haladás meggyorsulása, a tömeggyártás módszereinek a bevezetése és az automatizálás ugyanis az értékesítési piacok óriási mérvű bővítését igényli, s ezt a monopóliumok a gazdasági élet intemaciona- lizálásával és a nemzetközi termelési szakosodás kifejlesztésével akarják elérni;

Ez a gazdasági törvényszerűség azonban a tőkés országokban eltorzult formájában jelentkezik, szűkebb csoportosulásokat hoz létre más, „harmadik” országokkal szemben, és elősegíti az állammonopó- lista kapitalizmus uralmának még mélyebb, még általánosabb kiterjesztését.

Ezt a tendenciát megköny- nyíti az a tény, hogy az érdekelt országok finánctőkéje — mint általában minden imperialista országé — egyre jobban összefonódik az országhatárokon át

Az eddigi hasonló törekvésektől eltérően a monopolkapitalizmus most kísérli meg első ízben olyan nemzetközi gazdasági szervezet kialakítását amely nemcsak az áruforgalomra, vagy a termelés egy-egy ágára terjed ki, hanem a tagállamok • egész gazdasági életének összehangolására, természetesen imperialista, monopolkapitalista érdekek alapján,

A jelenlegi nyugati integrá- :iós törekvések és szövetségek tehát gazdasági vonatkozásban imperialista érdekeket szolgálnak, reakciós jellegűek.

E szövetségeknek ezt a vonását még inkább aláhúzzák ás általános érvényűvé teszik az integráció politikai alapjai és céljai.

Az imperialista nyugat-európai integráció döntő motívuma és alapvető célja a szo- :ializmus-ellenes erők egyesítése. Ennek ideológiai alapja az a tény, hogy az imperialisták a harcos antikommuniz- must közös ideológiájukká, hivatalos politikájuk alapjává tették. Az ilyen tőkés szövet- i ségek reakciós voltára V. I. Lenin is utalt „az Európai Egyesült Államok jelszaváról szóló cikkében, amelyben megállapította: ^Természetesen

ideiglenes megegyezések a kapitalisták és a hatalmak között lehetségesek. Ebben az értelemben az Európai Egyesült Államok is lehetségesek,

Algéria választ vár követeléseire a francia kormánytól

fogai mazású volt, mint ahogy általában várták, a jelek szerint sem a miniszterelnök, sem a parlament tagjai nem akarnak végleges szakítást Franciaországgal, ahonnan az ország költségvetésének 65 százalékát kitevő gazdasági támogatást kapnak. A szakítás egyébként a harcok kimúlásának kockázatét is jelentené.

Algír, (Reuter, AP):

Az algériai kormány, amely szerdán bejelentette azt a szándékát, hogy tárgyalni kíván a francia kormánnyal az eviani egyezmények katonai vonatkozásainak felülvizsgálásáról és a szaharai atomkísérletek megszüntetéséről, most arra vár, mikor és hogyan reagál Franciaország erre a követelésre.

Az eviani egyezmények értelmében Franciaországnak joga van arra, hogy öt évig' használhassa a szaharai kísérleti telepeket és 15 évig a Mers el Kebir haditengerészeti támaszpontot. A katonai megállapodások felülvizsgálatára vonatkozó szerdai nyilatkozat arra mutat, hogy Algéria követelni fogja Franciaországtól, a megállapított időpontnál hamarabb ürítse ki a támaszpontokat és tegyen ígéretet arra, hogy addig sem hajt végre nukleáris kísérleteket. A francia kormány az utóbbi napokban Ben Bella sürgető üzenetei ellenére sem volt hajlandó ilyen ígéretet tenni.

Eta De Gaulle elnök nem veszi tudomásul Algéria követelését, illetve semmi engedményt sem tesz az algériaiaknak, ez nehéz helyzetet teremtene Ben Bella kormánya számára.

Ben Bella szerdai parlamenti nyilatkozata enyhébb meg-