Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-19 / 65. szám

WILLY BRANDT MEGHIRDETTE A „NYUGAT. BERLINI GONDOLATOT** TőamtaJ: cé&kue&Z’é (tieadafma Uszító beszéd a Szovjetunió és az JNDK ellen Az új nyugat-berlini képvi- gelőház hétfőn délután tartott negyedik ülésén Willy Brandt kormányzó polgármester a szenátus nevében kétórás kor­mánynyilatkozatot olvasott fel. „Berlininek lenni ez nem a születési hely, hanem a gon­dolat, a gondolkodás és a meggyőződés kérdése” — je­lentette ki. Beszéde részletei­ből azután kiderül, hogy Willy Brandt mit ért „nyugat-berli­ni gondolaton.” A kétórás kormánynyilatko­zat át meg át volt szőve a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság elle­ni uszító kijelentésekkel. • Brandi kereken kijelentet­te, hogy az új nyugat- berlini szenátus sem fog tárgyalni az NDK hatósá­gaival, ami azt jelenti, a schÖnebergl városháza urai a jövőben is megaka­dályozzák, hogy a város demokratikus részében, il­letve nyugat-berlinben élő családok szétválasztott tag­jai találkozhassanak egy­mással. Brandt az NDK tulajdoná­ban levő magas vasút szabötá- lására hívta fel a nyugat-ber­linieket, sót azt is kijelentette, hogy csakis abban az esetben képzelhető el valamilyen köz­beeső megoldás a nyugat-ber­lini kérdés rendezésére, ha a vasútat és a magas vasútat kiveszik a Német Demokrati­kus Köztársaság hatóságainak kezéből. Brandt, újra hitet tett amel­lett, hogy véleménye szerint Nyugat-Bérlin Nyugat-Német- ország egyik tartománya, — jóllehet a bonni és a frontvá­rosi ultráknak ezt az igényét a nyugat-herlini megszálló csapatok főparancsnokai sem ismerik eb A Nyug&t-Berlint Nyugat-Németerszággal össze­kötő utakat illetően az ország­ban és a vasúti forgalomban is épp olyan korlátlan, ellen­őrzés nélküli összeköttetést követelt, mint amilyent jelen­leg jogtalanul a légiforgalóm- bán használnak. • A polgármester ismét kedve««- kifejezésével élt és kijexcníette, a Nyugat­nak „a legvégső kockáza­tot” Is vállalnia kell Nyu- gat-Berlin „szabadságá­nak” megvédelmezésérc. Az új nyugat-berlini kor­mánynyilatkozatban Willy Brandt tehát élesebb hangot ütött meg, mint az utóbbi időben bármikor. fl szociáldemokraták feltételekhez kötik a nyugatnémet—francia együttműködést Herbert Wehner. az SPD kell gyanítani a szerződés mö- elelnöke, aki a múlt hét vé- gött, amelyek nem egyeztethe- gén részt vett a közös piaci tők össze az Európa sgyesíté- országok szociáldemokrata séről vallott meggyőződésünk- pártjainak brüsszeli tanácsko- kel." zásán, az észak-német rádió­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette, a nyugat-európai szociáldemokrata pártok a Bonn és Párizs közötti együtt­működési szerződést „vissza­húzó lépésnek” tekintik az európai egység szempontjából és az a véleményük, hogy Bonn és Párizs külön szövet­sége „zavaró elemként” hat a nyugati politikában, Brüsszel­ben éppen ezért egyöntetűen elhatározták, meg kell kísérel­ni azt, hogy ezt a nyugatné­met—francia szerződést „jogi­lag kötelező formában” beszo­rítsák azok közzé a keretek közé, amelyeket a korábban kötött nyugati szerződések, így a NATO-szerződés, terem­tettek meg Nyugat-Európéban. Wehner ezután ki jelentette, ha a bonni és a párizsi kor­mány elutasítaná ezt és szem­behelyezkedne a nyugatnémet —francia szerződésnek „e keretek közé , való beszorzásá­vá T”. akkor a szociáldemokra­ták elfogadhatalannak tekintik a szerződést, mert ebben az esetben „olyan szándékokat U?abb áremelkedés Ausztriában Bécs (TASZSZ)- A Volks- stime című bécsi lap közlése szerint Ausztriában április el­sejétől kezdve a cukor kilo­grammonkénti ára csaknem 13 iszázalékkal megdrágul. Az losztrák lap hírül adja továb- |bá, hogy éppen most folynak (megbeszélések a tej és tejter­mékek, a kenyér, és a liszt árának újabb emeléséről is. 4 Vasárnap a londoni Trafal­gar téren nagy tömeg részvé­telével tiltakozó gyűlés zajlott le a Dél-Afrikai Köztársaság kormányának szóló angol fegyverszállítások éllen. A Dél-Afrikai Köztársaságnak a téren lévő külképviseletét megerősített rendőroeztagok vették körül. A tüntetők transzparensei követelték „semmiféle angol fegyvert Dél-AMikának!” „Bojkottáljuk a Dél-Afrikai Köztársasággal való kereske­delmet!” A gyűlésen felszólalt Harold Wilson, az angol munkáspárt vezetője. Rámutatott arra, hogy a dél-afrikai kormány megkétszerezte katonai kiadá­sait angol és francia fegyve­reket vásárol, ezenkívül tár­gyalásokat folytat a francia hatóságokkal arról is, hogy'a Dél-Afrikai Köztársaság terü­letén támaszpontokat létesít­senek a. francia nukleáris fegyverkísérletekhez. — Nem tűrhetjük — jelen­tette ki —, hogy a nyugati or­szágok elősegítsék a fegyveres erők növelését egy olyan or­szágban, amely cselekedetei­vel kívül helyezte magát az emben ci vili zárién. A Pravda az angolai erőviszonyokról A Pravda közűi kairói tudó­sítójának kommentárját az angolai helyzetről. Beljajev megállapítja, hogy az angolai nép ellen gyakorlatilag nem ú Portugália, hanem láthatat­lan imperialista koalíció har­col. Rámutat, hogy az angolai portugál büntetőosztagokat iz­raeli gyártmányú gépfegyve­rekkel látták eL A NATO- ors7ágok folyamatosan szállít­ják Portugáliának a legújabb katonai felszerelést, amit a megfelelő hatóságok azonnal továbbítanak Angolába. Fegy­verezi Ili tm anyákon kívül Por­tugália pénzügyi segítséget is élvez, amihez löbbek között a Dél-Afrikai Köztársaság kor­mánya is hozzájárul. Bár a portugál gyarmati hatóságok igyekeznek a tí- -------------------------------------------------1------­tokzatosság homályával körül­venni mindazt, ami Angolá­ban történik, a világ közvé­leménye mégis tudja, hogy három éve nem a helyi la­kosság , .megbékél tetósérő 1“ van szó, hanem arról, hogy Angola minden talpalatnyi földjén a népi felszabadító hadsereg felkelői küzdenek az ország felszabadulásáért. A népi felszabadító hadsereg ereje napról napra, növekszik, felkészült partizánjai vannak, s a lakosság is maradéktala­nul támogatja: Mint a Pravda tudósítója rámutat, a népi felszabadító hadsereg sorai­ban az utóbbi időben egyre gyakrabban tűnnek -fel a gaz­dag harci tapasztalatokkal rendelkező algériai önkénte­sek. Nézeteltérések az Egyesült Államok és a brazil kormány kozott Brasilia, (AP): Goulart elnök utasította Dantas brazil pénzügyminisz­tert, aki jelenleg Washington­ban amerikai kölcsönről tár­gyal, hogy függessze fel ta­nácskozásait. Az ügy hátterébe^ az áll, hogy az Egyesült Államok barzíliai nagykövete állítólag kijelentette, hogy a brazíliai kormányba „kommunisták szi­várogtak be”. A brazíliai fő­városban tárgyalások folynak arról, hogy — a nagykövetet „nem kívánatos személynek” nyilvánítsák-e. Goulart ehiök felkérte az amerikai külügyminisztériu­mot, hogy „tisztázza” az ügyet. Washington hivatalosan még nem reagált Rád I óö§8zek öttetés 98 millió 9 kilométerre Moszkva, (TASZSZ): A Mara—1. szovjet bolygó­köri űrállomással szombaton tervszerűen rádióösszeköttetést létesítettek. Az űrállomás te- lemetrikus úton tudományos információkat közölt. A rádióösszeköttetés idején az űrállomás 98 863 000 kilo­méter távolságra volt a Föld­től s így ez az összeköttetés a Fődtől mért távolság te­kintetében 12 millió ki lomot sr- rel túlhaladta a Mariner—2 nevű amerikai űrrakétával lé­tesített rádióösszeköttetés ed­dig elért legnagyobb távolsá­gát Az ENSZ mind szomorúbb szerepet játszik. Katangában a „kéksisakosok" edfognak öt­ven, a központi kormányhoz hű balubáit és egyszerűén ki­szolgáltatják őket halálos el­lenségeiknek, *a Csombe-féle csendőröknek. Ez a tett már előreveti árnyékát annak is, ami Lumumbával történni fog. Hammarskjöld apparátusa ugyanis feltétlenül felelős azért, amit a történelem alig­hanem korszakunk egyik leg- cinikusabb gaztetteként tört majd számon, hogy a de­mokratikus nemzeti forrada­lom elsőszámú irís&űóvfvőjét, Afrika legmépszeriíh's mW rét kiszolgáltatják Afrika el­sőszámú árulójának, Moise Csarobenak. Elten, a nyugatnémet Süd­deutsche Zeitung afrikai uta­zóriportere így számol be lap­jának arról, amit látott: ,.Lumumba a földön feküdt. Kezét-lábát összekötözték. Csőmbe egy csendőre a mellkasán ugrált, hogy ös­szetörje a bordáit. Közben büszkén a lencsémbe vigyor­gott. Aztán két csendőr fel­rántotta és kötéllel, bottal ütötte az aroát. Lumumba magasra emelt fővel áMt, areizma sem rezdült. Aztán valaki akkorát rúgott belé, hogy a földre zuhant”. Ez volt az uto’só szemtanú- riport Kongó törvényes mi­niszterelnökéről. Lumumba harcát helyettese, Antoine Gi- zenga folytatta, aki átvette a Steinleyvillebe költözött törvé­nyes kormány vezetését. Csomlbe ezalatt szorgosan to­vább szervezi a „borzalmaso­kat", fehér zsoldos seregét és sokat van együtt egyik újon­nan étkezett kedvencével, a francia Trenquler ezredessel. Trenquier, Massu tábornok, a hírhedt francia ultra tiszt szárnysegédbe volt.. • ŐRSÉGVÁLTÁS A FEHÉR HÁZBAN Közismert, hogy később megromlott az ENSZ és Mei­se Csőmbe addigi idillikus viszonya. Hinnék oka távol, a washingtoni Fehér Házban keresendő. Az Egyesült Álla­mokban megtartott választá­sokon ugyanis Eisenhower és Nixon republikánus pártja megbukott és az új elnök, John Fitzgerald Kennedy lett A fiatal államfőnek az volt a szándéka, hogy a maga mód­ján figyelembe veszi a nem­zetközi erőviszonyok változá­sát, többek között az ázsdai- afrikad országok növekvő sze­repét. Ügy gondolta, új ma­gatartásra van szükség eze­ken az igen fontos területe­ken. Koncepciójának lénye­ge az voüt, hogy a régi, kor­szerűtlen, gyarmatosító mód­szerek helyett a rugalmasság, az udvariasság, a mosoly esz­közeivel kell operálni. Szem­ben a republikánusokkal, akik a semlegességet egyszerűen árulásnak bélyegezték, Ken­nedy felismerte, hogy fezzel éppen a gyarmati sorból sza­baduló ázsiai és afrikai or­szágok tömegét «aszítják a legjobban. Űj koncepciójának része lett tehát a semleges­ség elismerése is, legalábbis szavakban. Ebből világosan követke­zett, hogy a Kenned}*-kor­mánynak nem tetszett Bel­KereSkedelmi háború van kitörőben az USA és Francia­ország között. Mozgósítás a Wall-Street-en. (Szőr-Szabó József rajza.) giumnaik és a többi „klasz- szikns kölontaihsta hatalom­nak” a kongói működése. Egyszerűen ügyetlennek tar­totta. Megválasztásakor a vi­lág valósággal forrt Lumum­ba meggyilkolása miatt, Möd- &e Cjömbet pedig elárasztot­ták a megvetés hullámai. A katangai megoldás azon kívül a belga és nem az amerikai gazdasági érdekek­nek kedvez, hiszen egysze­rűen prolongálja Kongó leg­értékesebb tartományában a belga uralmat. Mit kell tehát, tenni? Síkraszállni Kongó egységéiért! Ez jól is hangzik és ennél sokkal nagyobb elő­nye is van. Ha sikerül létre­hozni és valóban meszilárdi- tani egy „Amerika iránt, ba­rátságos" központi kormányt és Kongó egységét Katangát is beleértve megvalósítani, ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az amerikai tőke az eddiginél sokkal jobban benyomulhat egész Kongóba és az erősebb dzsungel-tör­vényének jogán kiszorítja majd onnan a belga gazda­sági és politikai betolyást. Ez a Kennedy-koneeprió. Es Dag H aroma rskjöld ENSZ-appará- tusónak pálfordulása mögött ez állt. HAZUDOZÁS — FUTÓSZALAGON Az amerikaiak azt is meg­érttel tők Hammarskjölddel: ahhoz, hogy Gizengáékra le­csaphassanak, előbb az önálló Katnnga ellen is produkálni k f valamit. 1961 tavaszán tehát meg­indult a - világszervezet nyo­mása Cswmbera, hogy köze­ledjék az amerikaiak által jó­váhagyott „mérsékelt kor­mányfőhöz”, Cyrille Adoulá- höz. a Time című amerikai magazin máris magyarázza a bizonyítványt: „Az Egyesült Államok nem szétzúzná akar­ja Monte Csomibet. Csak ép­pen azt akarja elérni, hogy tehetségét (!) ne csak Katan­ga. hanem egész Kongó ér­dekében kamatoztassa". Ápri­lisban CoquílhativiUeben az amerikai nagykövet bábásko­dásával sikerül is tárgyaló- asztalhoz ültetni Caomhet és a központi kormányt. Ekkor kezdődött meg Moáse Csőmbe groteszk hazudozásalmelk so­rozata. A katangai „elnök” égre-földre megesküdött, hogy közeledni fog a központi kor­mányhoz, aztán szépen haza­tért és fütyült mindarra, amit mondott. Csőmbe annyira a nyereg­ben érezte magát, hogy egy Idő múlva már nyütan is megtagadta, amit Coquilhat- villeban mondott és csendőr­sége kihívóan provokálta a Katangában állomásozó ENSÍf-csapatokat. Hammarsk- jöldfől ékkor már azt köve­telte a Kermedy-koneepció, hogy az ENSZ-esapaitok ak­cióbe lépjenek. Megkezdődött a XX. század egyik legfur­csább háborúja. Az ENSZ- katomék ■— elsősorban a ref- tenheteHenül bátor indiai girrkb a -egységek — jól har­colták, nem rajtuk múlott, hogy Csőmbe fehér zsoldosai által vezetett és az Union Mi­niére által korlátlanul pén­zelt seregét nenn zúzták szét. A világszervezet 13 halottat veszített és a harc jellegét megvilágítja, hogy az ENSZ egyik repülőgépét' Shinkolob- we, Katanga legnagyobb urá­nium bányája fölött az Union Miniére egyik telepéről gép­ágyú és rakéta (!) tűz fogad­ta. Tisztán látszott, hogy Ed GulMon, az Egyesült Államok leopoldvilléi nagykövete gon­dosan vigyáz arra, nehogv az ENSZ eltérjen a Kennedv- koncepclótól, masvarul: a fő­leg ázsiai és afrikai csapatok­ból álló kéksisakosok nehogy a támadás lendületeben elsö­pörjék a katangai rezsimet. Az egyik ilyen jel az volt, hogy Csőmbe egyetlen Fouga Magister típusú hard géppel napakon. .át nyugtalaníthatta a világszervezet egész hadere­jét, mert az ENSZ repülő­gépei — amelyek Szánkását az Egyesült Államok vállalta — csodálatosképpen nem ér­keztek meg a helyszínre idő­ben. Mindezek ellenére a kéksi­sakosok olyan helyzetet te­remtették, hogy Csőmbe már rémülten Rhodéaiátoa mene­kült, agy utolsó lökés keltett volna és a rezsim összeom­lik — de természetesen ez volt az a pillanat, antike«- Ed Gullion megálljt kiáltott. Megtörtént a „lehetetlen", n ENSZ egyszerűen veszni hagyta győzelme gyümölcséit! MR. GULLION KÖZBELÉP Hammanskjödd a rhődsúai Ndolába utazott, hogy tár- gyaljon- a remélhetőleg meg­félemlített" Csombeva!. Re­pülőgépe azonban mindmáig kiderítetlen, nagyon is gya­nús körülmények között le­zuhant. Csőmbe ismét vigyo­rogva nyilatkozott: Haro- marskjöldöt megbüntette as isten. Mondottam, hogy Ka- tangába mindenkinek betetiV rtk a foga... A diktátor azonban ezúttal tévedett. A kongói tragikomé­dia ugyan egy ideig folytató, dott, Lumumba jogutódját, Giaengdt tőrbe csalták és fog­va tartják. Messe Csőmbe még hosszú ideig háborítat­lanul ülhetett Katanga elnö­ki „trónján”, az Union Mi­niére cinkos mosollyal fizet­te be a központi kormány kasszája helyett az 6 párta- tárába a mammut összegekét * ennek az állapotnak a bel­ga, angol és más nyugati monopóliumok tovább örül­tek. Azonban a nemzetközi hely­zet szüntelenül gyorsuló vál­tozásai és a saját jól megfon­tolt érdekei a washingtoni Fehér Házban megérlelték a katangai változást is. Tudatos amerikai terv érkezett é! egy gondosan kiszámított fordu­lathoz. Hónapok, évek teltek el és az amerikaiak által ki­választott Adoula központi kormánya képtelennek bizo­nyult Katanga visszaszerzésé­re. Pedig az Egyesült Álla­mok akkor már eldöntötte ae önálló Katanga megszünteté­sét. Hogy lehet ez? Ügy, hogy Washington érzékeltetni akar­ta, Kegyetlen és kínos módon Adoula kormányával, meny­nyire amerikai támogatástól függ minden akciója. Politi­kailag és fizikailag kiéheztet­ni a leópóldvillei kormányt feltételket szabni neki, ame­lyek szorongatott helyzetében kényszerítik Adouláékati sújt­sanak le a balodéira (Giaen- ga elfogása. Lumumba-pártS képviselők üldözése, a parla­ment „kényszerpihenőre” kül­dése, stb) — ez volt a mód­szer. S miután a dezorganizáít, vergődő kormányzat a közben alaposan beépült Uncle Sam ölébe érett gyümölcsként hűlt, most már időszerűnek tartotta Washington, hogv a legértékesebb kongói tarto­mány is az egységes — és im­már általa irányított Kongó­hoz tartozzék. Nem vitás, hogy ez > az amerikai tőke újabb nagy rohamának kezde­te is — illetve tulajdonkép­pen elsősorban az — a kztan- gai belga és brit érdekeltségek ellen. Csőmbe és az ENSZ jelen­legi harca a figyelmes szem­lélő száméra csak kulissza le­het. Valószínű, hogy a főtit­kár és az apparátus egy ré­sze — főleg az ázsiai—afrikai országok küldöttsége — a Csombera gyakorolt katonai nyomásban minden mellék- gondodat nélkül annak a hatá­rozatnak a végrehajtását, véli realizálni, amelyet a Biztonsá­gi Tanács még Lumumba éle­tében hozott. Ez azonban sem­mit nem változtat azön, hogy az ENSZ kontra Csőmbe via­dal mögött a klasszikus — a belga és az angol — kólőni a- lizmus és az új, ügvesébb, neokolonial ista hódító as Egyesült Államok * birkózása folvik. Bármit hozzon is a közeljö­vő, eg*/ biztos: a kongói drá­ma még tart, a függöny nem gördült lé és a történelem, amely Moise Csombet az áru­lás szimbólumaként tartja számon, a népi felemelkedés, az igari függetlenségért vívott harc mártírját. Patrice Lti- mumbát igazolja majd. — Vége. — Tüntetés Londonban a Dél-Afrikai Köztársaságnak szóló fegyverszállítások ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents