Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-16 / 39. szám
Az országgyűlési képviselőjelölttel Nyírmeggyesen Színesen látott a vendég, dtfűs a hangulat. Elsőként Biszku elvtárs fog kezet a nvumcggyesi vezetőkkel, s tréfásan megjegyzi Fndrédi Endrének a megyei pártbizottság titkárának: — Majd én bemutatlak. Derültség. — Ismerjük jól Endrédi elvtársat — jegyzi meg valaki. „Erre valósi vagyok én is..." Ha kissé elfogódottan is, de sor kerül a hivatalos üdvözlésre. Szondi Endre, a Petőfi ■Tsz párttitlcára keresetlen, de annál melegebb szavakkal köszönti a Központi Bizottság titkárát. Art hisszük ezz.?j vége is van a hivatalos aktusnak, de nem... Simon József né, a szövetkezet egyik legrégibb tagja áll meg Biszku elvtárssai szemben. Fekete fej kendőt, ünneplő ruhát visel — Végre elértem, hogy egy Ilyen „fejes” ember Is meglátogatott , bennünket. Nagyon, de nagyon örülünk a látogatásnak kedves Eiszíku elvtárs. Nevetés. Biszku elvtárs feltalálja magát — Erre valósi vagyok én is. — Annál jobb — válaszolja rá Simon néni. S míg a meggyesiek gyülekeznek a művelődési házba, hogy megvitassák: hogyan dolgoztak a múlt esztendőben, hogyan zárták az évet, addig a tanácsházán folyik a beszélgetés. Szerényen terített asztal, apró sós pogácsával, s az elmaradhatatlan szatmárival. Biszku elvtársat közre fogja a párttitkár és a tsz-elnöke, Vadon Gusztáv. Hol az egyik, hol a másik beszél, szól, magyaráz. Ismertetik Biszku elvtárssal a szövetkezet történetét. — Nehéz volt, nagyon nehéz — így Vadon. — 1949-ben alakultunk. Akkor még 15 tag kezdte, 114 holdon. De az ellenforradalom sem „udotx megingatni bennünket. Később fejlődtünk, mégis 19li0- ban másfél millió forint deficittel zártunk. A következő esztendő már jobb volt, s 1962-re rendbe jött a tsz. Ismerteti, számokkal indokolja az eredményeket, a további fejlődés feltételeit. — Én úgy vélem megszegtük a megállapodást — szól Biszku elvtárs Benkei elvcárs- hoz, a megyei pártbizottság eiső titkárához. — Ugyanis arról volt szó — néz körűi, — hogy e.gy gyenge tsz-be látogatunk el. Benkei elvtárs mosolyog. — Így van — mondja — s körültekintve az asztalon folytatja: — Az almát kölcsönkérték, a pálinkát úgy vették, s a pogácsát mások sütötték — tréfál. hogy mi olyan szegények vagyunk?“ Simon néni sértésnek veszi — Ejnye, hát ne tessék már ilyet mondani Bénikéi elvtárs. Készültünk mi nagyobb vendégfogadásra, csak hát Kovács elvtárs, a járási pártbi- zot tság titkára lebeszélt bennünket. — Nem veszem teljesen magamra. Megosztom a felelősséget Benkei elvtárssal — így a járási titkár. Simon nén-i, hol Benkei hol Kovács elvtársra néz. Fejét csóválja — AM hiszik az elvtársak, hogy mi olyan szegények vagyunk’ Az asztál másik végén tovább folyik a komoly beszélgetés. A párttitkár magyarázza Biszku eivtársnak, hogy az idén 600 000 forintot tartalékoltak, s az egy munkaegységre jutó jövedelem 21,92 forint. — Nagyon lényeges, hogy az épülő nyíregyházi konzervgyár jól működjön — mondja Biszku elvtárs, — Ez az üzem az önök és a többi tsz termelésére épül, nagyon vigyázzanak, hogy jól ellássák. — Gondoskodunk róla Biszku elvtárs — mondja a tsz- elnöke. — Ez évben a tavalyival együtt 1250 holdon telepítünk gyümölcsöst, termelőn paprikát, paradicsomot, bogyós gyümölcsöket „Vitatkozunk, de megértjük egymást" S miután a Központi Bizottság titkára tájékozódott, látja, hogy rátermett vezetők irányítják a meg gyesi szövetkezetei most kérdezi meg Simon nénitől: — Az imént a nagy fejesekről beszélt Simon néni A helyi fejesekkel hogyan vannak megelégedve? Pillanatnyi gondolkodás után válaszol. — Nézze Biszku elvtárs, ha melléfog a párttitkárunk, vagy az elnök, szólunk, nogy ejnye elnök elvtárs, ezt bizony rosszul tetted. Vitatkozunk, de azért megértjük egymást. S ez érződött a zárszámadó közgyűlésen is, melyen Biszku elvtárs is részt vett. Meghallgatta az itt ott talán az eredményeiket jobban hangsúlyozó beszámolókat, az okot, jövőben bízó őszinte felszólalásokat, s miután Sarka Lajos azzal tett pontot beszédének a végére, hogy ha az ember az orvoshoz megy, s azt mondja, hogy a lába fáj, de valójában Ostromolják az értelem várát Csak egy kis Hangya-kocsma — Fillérek — remekekért A legnagyobb változás — Kovácsékra számit a falu Megyénk északkeled csücskében kicsi falu Beregsurány. Mégcsak ezer lelket sem számlál. De az élet itt is eleven, szüntelen változó, fejlődő. Erről beszélgettünk Angalét Sándor tanácselnökkel. — Mi volt rfct a felszabadulás előtt? — teszi fel önmagának a kérdést a tanácselnök, hogy meg is válaszoljon rá. — Csak a templom, meg kis Hangya-kocsma, semmi más. Művésszé küzdötték magukat Régen rendeztek télen a fahl vezetői egy-két bált, aztán vége. De a falu népe oda sem volt „hivatalos.” Nem is volt hozzá módja, pénze. Bár Bokmindennel próbálkoztak, mégsem tudtak ötről hatra jutni. Az asszonyok, lányok kenderszosszel. fonallal munkálkodtak a hosszú téli estéken. Több, szomszédos falubeliekkel együtt, valóságos művésszé kűzdötték magukat: mind híresebb névre tettek szert a beregi szőttes néven ismertté vált munkákkal. De remekeikért csupán könnyű filléreket kaptak, az igazi hasznot hivatali korrupt alakok vágták zsebre. Sok, a falu népe előtt ismeretlen betegségek szedték áldozataikat, különös kegyetlenséggel az ártatlan gyermekek • közül. Beregsurány is csupán egy volt az akkori vergődő magyar falvak között. Alig van olyan felnőtt... — Az utóbbi években változott legtöbbet a falu -ma- gyarázza a fiatal tanácselnök. — 1959 óta állandó orvosunk van. A régi, két pedagógussal szemben nyolcán tanítják a surányi gyermekeket. Különösen a tanulás, az értelem várának ostromlása eredményes. Szinte alig van olyan felnőtt, aki valamit, valamilyen formában ne tanulna. Tizennyolcán végzik az általános iskola felsőbb két osztályát. Húsz meglett ember ezüstkalászos tanfolyamra jár. Ugyancsak húszán különböző középiskolai tanulmányokat folytatnak. Antalik Bertalan második éve tanul egyetemen: vegyészmérnöknek készül. Kovács József kertészeti főiskolán van Budapesten. Itt megjegyzi a tanácselnök: A mi viszonyunknak megfelelő kertészetet létesítünk. Megvalósításához, jövedelmezővé tételéhez szükség van a Kovács-féle képzett emberekre. A téli estéket jól kihasználva, sorra megvalósulnak a Kettős ünnepség JNyíregvházán a magyar—szovjet együttműködési szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évfordulója, valamint a Vörös Hadsereg első nagy győzelmének negyvenedik évfordulója alkalmából megyei ünnepséget rendeznek február 23-án este 7 órai kezdettel Nyíregyhá- a Fegyveres Erők Klubjában. A két nagy fontosságú eseményt méltó ünnepi beszéd után szovjet—magyar baráti találkozó színhelye lesz a klub. A műsorban az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet alakulatok öntevékeny együttesei, valamint Nyíregyháza legjobb művészeti csoportjai lépnek feL kultúrház programjai is. S a pedagógusoknak érdemük van abban, hogy jól érezzék magukat a kultűrházi látogatók. Szakács Borbála kézimunka^ szakkört: vezet, Kovács Margit a népi tánccsoportot készíti elő a járási kultúrver- senyre. Régi, szinte már feledésbe menő Bereg-táji táncokat elevenítenek fel. De megtelik a művelődés háza akkor is, ha csak egyszerű előadásra kerül sor. Nemrég Szakács Borbála tanárnő József Attila életéről, költői munkásságáról tartott irodalmi előadást. — A hallgatóság szinte itta szavait — jegyzi meg Anga- léf elvtára. Van mit számba venni A falu középiskolás fiataljai a teli szünidőben érdekes dologra vállalkoztak: megpróbálták feldolgozni falujuk fel- szabadulás utáni fejlődésének legjellemzőbb adatait. Az eredményeket mai életük igazolására szánták. Van is mit! Hiszen csak a legutóbbi négy év alatt másfél millió forint értékben történt községfejlesztés. Hatalmas szám ez a maréknyi faluban! Az összegyűjtött adatokból: egyetlen utca kivételével mindenütt járda van: megépült 3 kilométer villanyhálózat; bölcsőde, tűzoltószertár, búszvá röterem, községi könyvtár létesült A Népakarat Tsz rendezte korábbi tartozásait és a tagok földiára- dékát Utóbbi célra 360 ezer forintot osztott ki. — így vagyunk, idáig értünk. És minden politikai, gazdasági feltételünk megvan tovább jutásunkhoz. Erre szavaz majd egységesen, szilárd elhatározással a falu népe február 24-én — mondja befejezésül Angalét elvtárs. A. B. a feje beteg, akikor bizony nem lehet meggyógyítani a beteget Biszku élvtárs ígT folytatta: Fontos, hogy a vezetők a hangokból is tudjanak Ítélkezni — S elmondotta, nem baj az, ha az emberek a nem tetszésüket is kifejezésre juttatják Idézte a parasztság életét a múltból, majd ezeket mondotta: — Nem könnyű a homokon jól gazdáik '.dni. Mégis meg kell szüntetni a szegénységet, mely .Tündén egyenetlenkedésnek, áskáló- dásnak az oka. El kell érni, csak az bíráljon aki dolgozik. Aki nem végezte el a munkáját, nem lehet szavú. Illúziókat sem szabad táplálnunk. Talán sok, hogy 20 forintról 40 forintra akarják emelni egy munkaegység értékét. Nevetés, morajlás a teremben. — Mondom: én nem tudom, önök élnek itt, önökön múlik. Ojabb felszólalások, bizonyítások, érvek hangzanak el. S ebben a bizakodás nangja csendül, talán éppen a 40 forint elérése érdekében. Beszélgetés a havas utcán A művelődési házban vége a gyűlésnek, de kinn az utcán folytatódik. Ünneplőruhás paraszt emberek sereglik kerül Biszku Bélát Egy ködmönös- sel beszélget a Központi Bizottság titkára. Nagy a de- sültség, amikor kitudódik, hogy ez az ember, Kosztik József nem meggyesi, hanem Paposra való, s igen elégedett. Tovább tart a röpgyűlés. Alacsony idősebb ember, Nagy Lajos viszi a szót. — Akik ezelőtt szerették dolgozni, azok most is megfogják a munka végét. Csak az a baj, soknak nincs ínyére a munka. — Mennjúnek? — kérdezi Biszku elvtárs. — Vagy 98 százalékának. Mert ha mondjuk kimegyünk dolgozni 14-en, abból kettő, bárom csak lazsál, s a többinek kell rádolgozni. — Ez nem 98 százalék, csak néhány — bizonyítja Biszku elvtárs. — No, mi aztán ezeket kiközösítjük, mert csak olyanokat hívunk, akik dolgoznak is. Derültség. S így folyik a beszélgetés. Sarka Lajos anekdotáik, érvel, s vitázik a Köz- *ponti Bizottság titkárával. Benkei elvtárs veszi át a szót. Most ő a szónok. Figyelmesen hallgatják. S amit mond, igazolják S mikor meleg baráti kézszorítások után búcsút vesz Biszku elvtárs a meggy estektől, valamennyien érzik az emberek: a mi vezetőink együtt éreznek velük, örülnek az eredményeknek, a gondokban pedig segítenek. Farkas Kálmán A nyíregyházi színházban fiatalok virággal köszöntik 5 képviselő jelöltet. Meleg szeretettel fogadták Nyírmeggyesen a zárszámadé közgyűlésre érkező Biszku Bélát. Biszku és Benkei elvlársak a szövetkezeti parasztok között A beszélgetés gyűlés után az utcán is folytatódott. Ezernyi kérdésre kaptak bizakodást keltő válaszokat a nyírmeggyes! zárszámadó kél gyűlés részvevői.
