Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

Külsőségekben egyszerű, de tartalmában gazdag zárszám­adás volt a napokban á nyír­bátori Kossuth Tsz-ben. Ezer- hétszáz holdon gazdálkodik 150 család, s két év alatt két­milliós közös vagyont, az el­múlt évben kétmilliós jöve­delmet teremtettek. Bőven van jószág, gép, felszerelés, épülét, a termésre sem pa­naszkodnak. Csupán a nö­vénytermesztés egymilliót ho­zott s az állattenyésztés; gyü­mölcstermesztés, baromfine­velés, sertéshizlalás, tejter- fnelés is többet jövedelmezett, mint amennyire számítottak, így történt, hogy a tervezett harmincforintos munkaegy­ségből harmincöt forint lett, s egy családnak több minit tizenkétezer forint a közösből nyert évi jövedelme. Amikor az elmúlt év jel­lemző számadatait ismertette Makrai István elnök, váratlan fordulattal így szólt a közgyűléshez: „Ha pedig va­lakit év közben megsértetnem, most azoktól bocsánatot kérek Bocsánatot, mert ezerhétszáz holdas gazdaságot, százötven család sorsét irányítaná, velük törődni nem könnyű feladat. Amikor valakivel hangosab­ban beszéltem, azt reméltem, most, zárszámadáson, ha vas­tag borítékot kap kézhez, ta­lán megbocsát nekem.” Az a Makrai István mond­ta ezeket a szavaikat, akit még a közelmúltban is bírálni kel­lett — joggál — makacssá­gáért, a szövetkezeti demok­rácia elveinek nem elég kö­vetkezetes érvényesítéséért. Az az ember volt bátor, megbá­nást tanúsa tani, aiki korábban azt hitte, nélküle semmire sem haladnánk. „Amit elér­tünk, azt az igyekvő, dolgon szövetkezeti tagoknak köszön­hetjük, akífc becsülettel helyt­álltak, védték a közöst.” Őszin­te volt a vita is. Mindjárt, az első hozzászó­ló így kezdte: Üres hordó job­ban kong, S ezután arról be­szélt, hogy a legnagyobb igyék- vés mellett is akadtak néhá- nyan, akik csak ritkán látott vendégek voltak a közösben, s mégis nékik volt legtöbb ki­fogásolni Valijuk, ők követel­tek sokszor jogtalanul. Egy Bevezetik a szakálíalorvos­képzést Az idén jelentősen növek­szik a továbbképzésben részt vevő szakemberek száma. A Mezőgazdasági Mérnöktovább­képző Intézet irányítása mel­lett, . az agrárfelsőoktatási intézmények és néhány kí­sérleti intézet közreműködé­sével 1963-ban több mint 2006 agrármérnököt, az összes me­zőgazdasági szakembereknek 13—20 százalékát képezik to­vább. Á szervezett tovább­képzésben részesülök aránya tehát megháromszorozódik, abszolút számuk pedig még nagyobb mértékben növek­szik. Ez év őszéin előreláthatólag újabb szakmára terjed ki mezőgazdasági specialista • kép­zés: a tervek szerint az Ál­latorv ostudoináhyi Egyetemen megkezdik a szakállatorvosok képzéséi Ennek során a már gyakorlattal rendelkező állat­orvosok szaporodásbiológia, az élelmiszerhigiénia, a barom­egészségügy és az állatte­nyésztés telén szereznek majd speciális ismereteket. Jelölő gyűlések nyomán: Autóbuszt és orvost kap fitt lajía A zajtaiafc egyik régi prob- járat is érinteni fogja a feöz- lémája a közlekedés. A járási séget. Ily módon most Zajta székhelyet. Csen-gert — amely történetében először — megL 17 kilométerre van a köz- oldódott a közlekedés problé- ségtöl — igen nagy kerülővel mája. tudták csak elérni. Ezért már A jelölő gyűléseken ugyam- többször felmerült az óhaj: csak fő téma volt az orvos, hcsszabítsák meg a MÁVATJT probléma. Nevezetesen az, vonalát, kapcsolják bé Zajtát hogy a gacsáji körzeti orvos is ah au tó buszköz] eked és be. égy évé beteg, s a helyette- A közelmúltban lézajlott köz- sei 5—6 hétienként rendeltek ségi választási jelölő gyűlése- a körzetben, de Zajtára még ken isimét sokan szóvá tették ritkábban mentek. A községi e közlekedés problémát. A ké- tanács a jelölő gyűléseken el- rélmet a községi tanács azon- hangzott ilyen ixályú páká­nál továbbította, a Közlekedés szokat összegyűjtve újból se- és Posta ügyi M>imsztériumiho2. gítséget kért. Az illetékesek A minisztérium pedig express nem késlekedtek. Azóta á la- gyorsasággal válaszolt a zaj- kosSég megelégedésére rend- taiak kérésére. Pár nap alatt szeresen megjelenik Zajtám az a nyíregyházi AKÖV-től is orvos, „Nagyon aranyos tö­meg jél étitek a szakemberek remtéS Sós Klára doktornő” és kijelölték a busz végálta- — mondják a falubeliek. Aki másának helyét. A lakosság betegsége miatt nem tud a társadalmi munkában vállal- rendelőnél várakozni, azt la­ta, a szükséges út megjavítá- kásán keresi fel a fiatal dok- sát, hogy ezzel se késleltesse termő lelkiismere*es mun- a buszjárat megindítását, kájáért máris nagyon meg- Egyélőre napi két járat bcnyo- szerették. Htja le az utasforgalmat, Gyorsan elintéződött a zaj- azonban a következő menet- tstak két legégetőbb profalé- rend-váltózással együtt több mája. IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK: Szocialista álkmigazgat᧠— a gazdaság igazgatása A gazdasági építőhiunka és a pólitikai harc egymáshoz való viszonya egyike azoknak a kérdéseknek, amelyét az el­hajlók saját szájuk íze sze­rint magyaráznak. Jobbról, c revizionisták úgy, hogy Miközben a gazdasági epitömunkából aranyborjút csinálnak, megtagadják a po­litikai harcot; úgy vélik, ha történetesén, hazánkban a gaz­dasági építómunka kerül na­pirendre, a politikai harc egyszersmind lekerül róla. Balról, a dogmatikusok vi­szont a politikai harcot fél­tik a gazdasági építéstől és rendszerint nem tudják meg­ítélni, hogy mikor melyiket kei] napirendre tűzni és mi­lyen mértekben. Pedig ami az osztályharc eme két íorrriájénak egymás­hoz való viszonyát «illeti — mért a gazdasági építörhi in­ka is az, mégpedig a javá­ból — kristálytiszta a mar­xista álláspont. ,.A hamiom megszerzése után a fő dolog; a gazdaság szocialista fejlesz­tése" — hivatkozott éppen a napokban Leninre Hruscsov a Német Szocialista Egység­párt VI. kongresszusán. Vi­lágom álláspont ez. ametv azt is kife j f i, hogy a politikai harc a marxisták számára dem ön­cél. Ez érthető is, mert pusz­im politikai harcból még nem lesz serp lábbeli, séifh ru­ha, sem élelem, sem lakás. Márpedig a kommunizmusnak éppen az az értelme, hogy a javak soha nem látott bőségét teremtse meg a földön, s eze­ket a javakat békében, bol­dogságban élvezhesse az em­beriség. Nemcsak a szocializmust építő népek közvetlen érde­kéi követelik ezt meg, hanem a világ munkásosztályának, népednek érdekei is. A szoci­alista országok építőmunkájá­nak a kapitalista országok­ban vívott osztályba rcra gya­korolt hatását jól fejezte , ki pártunk VIII. kongresszusán Jean Tervfe, a Belga Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja. „Harcunkat r.em vívhatjuk meg egyedül. Széles körű szövetségekre van ehhez szükségünk, elsősorban a dolgozó tömegek legszé­lesebb körű, aktív összetartá­sára. Hóay ezt az összefo­gást minél gyorsabban és mi­nél biztosabb alapokon való­síthassuk meg, szükséges, hogv a szocializmus, dmélyet hirdetünk, a tömegek, szemé­ben világosan és egyre in­kább mint a jobb, . hatéko­nyabb, igazabh és émberibh életforma mutatkozzék meg" — mondotta. Csak fel kell ütni a mar­xizmus klasszikusainak műve­it és bárki megtalálja beii- hük a politikai harc és a gaz­dasági építőmunka viszonyá­ra vonatkozó, ma is maradék­EGY RÉGI KORTES BÁNATA — Szép, szép ez a szocializmus, csak az a szomorú, hogy a választás előtt senki se akar megvesztegetni Encírődi István rajza ALEKSZANDR NASZIBOV: Fordította: SZATHMÁRI GASOR Az írökészlet melletti fény­képen nyugodott meg a tekin­tete. Fiatal nő és egy kisfiú állt a tengerparton, s mosoly­gott a fényképezőgép lencsé­jébe. A felesége és a fia. A háború kezdete óta, amióta annyira megszaporodott az áldámhiztansági szervek mimikája, az ezredest jófor­mán alig látták otthon. Zarifa kezdetben férje szülői érzései­re igyekezett hatind. A fia he­teikig nem látja, vágyik utána. Ha messze, távol a családjá- tól dolgozna, nem szóina sem­mit De ha már egyszer ugyanott van, ahol ők, akkor néki is néveínie kell a gye­rekest. Nem segített Ám Zarifa nem hátrált meg. Ilyen nehéz munkához, amelyet a férje végez, nagyon szükséges a rendszeres táplálkozás. S Za­rifa mindennap' elmegy a hi­vatalba az ennivalóval. Vár a hallban, amíg az ügyeletes felszól. Ilyenkor azután akar­va, aikaratlanul is időt kell szakítania Azizovnaik, hogy lemen jen a feleségéhez. Tegnap egy félórát töltöttek az ügyeletes szobájában. Azi­zov sietősen ev:. Zarifa pe­dig az otthoni ö.igokat me­sélte. Igyekézett jókedvűen, derűsen beszélni, de a szemé­ben bánat bujkált S Azizov megígérte: holnap este, bármi történik is időt szakít és hazamegy. — Eszedbe juttassam majd? — kérdezte az asszony, mi­közben elrákta az edényeket. — Férfiúi szavamra mon­dom! A szoba sarkában lévő fali­óra elütötte a tizet. Azizov felállt bezárta a páncélszek­rényt s vette a kalapját. A gépkocsi lassan haladt a kihált utcában, az elsöté­tített -ablaki!, egyetlen fény­sugarat ki nem bocsátó házak mellett. A koromsötétben még az épületek körvonalai is alig látszottak. Az utcai hangszó­rókból zene áradt, halk, nyugtalan hangok. A kocsi a tenger irányába fordult. A Hold csak nemrég jött fel. Lágy fénye a Káspí apró, ezüstös hullámfodrckat vető, széles, csendes vizén táncolt. ■ , Azizov leengedte az oldal- ablakot. A tenger aromája áráimlött bé a kocsiba: a jód, a kátrány és az olaj csodá­latos illatkompozíciója. — Kellemes — mondta a -öfőr. — Kellemes —* ismételte rí 30V. A gépkocsi végigfutott a tengerparton, s égy alacsony ház előtt megállt. Azizovot mór vártáik. A fia rohant elíbe, nyomában lse­dig a mosolygó Zarifa ment. Alighogy beléptek a lakás­ba, megszólalt a telefon. Az asszony vette fel a kagylót. — Téged keresnek,—mond­ta a férjének. Az ezredes a füléihez emelte á kagylót Szarain őrnagy be­szélt. Közölte, hogy Scsúxo szökést kísérelt meg.. — Hogyan történt? — Azi­zov leült a székre, kigombol­ta az inggallérját, s meglazí­totta a nyaückendőjét. — Részleteket nem tudok, még nem volt idő, hogy meg­kérdezzem. Az egyik tiszt tü­zet nyitott rá­— Lelőtték? — Azizov fel­állt. — iCsak megsebesült, ezre­des elv társ. Könnyebb sérü­lés. — Mindegy. Akkor is kár volt. — Azdzov elhallgatott — Hol van most ő? —* Ugyanott, a fogdában. — Szóljon a mi orvosunk­nak, s menjen a doktorra! együtt oda. Rögtön megyek én is. Letette a kagylót, s bocsá- naitkérőem nézett a feleségére. fhrokov rendőrőrnagy jelen­tést tett. AzSZovnak az őséiről. Az ezredes bosszúsan ráncolta össze a homlokát Ügy lát­szott, hogy felborult minden terv. Scsukonak átlőtték a lábát Egyideig mozdulatlan­ságra van kárhoztatva Tehát nem sikerült megvalósítani a szökéssel kapcsolatos kom­binációt, amely pedig lehe­tőséget adott volna hegy to­vább figyeljék, kikkel tart Scsuko kapcsolatot — Meg lehetne azt csinálni, hegy elterjedjen a hír: a szö­kés mégis sikerült? — kérdez­te Azizov váratlanul a rend­őrőrnagyot. Sirokov meglepődött. ■ — Nos? — sürgette türel­metlenül az ezredes. — A szökés, mondjuk sikerült, s a letartóztatott eltűnt — Azit hiszem meg lehet, —* felelte bizonytalanul Sirokov, — A hírt el kell terjeszteni nemcsak a környékbeli lako­sok, hanem a. rendőrség alkal­mazottai között is. Termé­szetesen kivéve azokat, _ akik jelen voltak az esetnél. Velük külön meg kell beszélni Érti, mire gondolok? — Pontosan, — Akkor intézkedjenek. HARMADIK FEJEZET Herbert Lange Ogergefreiter a tiszti bunkerban állt s századparancsnokának, Schulz hadnagynak a kérdéseire vá­laszolt. — Szóval, Lange, maga volt a szakasz naposa, s az éjsza­ka második felében volt ügye­letes a bunkerban. — Igenis, hadnagy úr. — Sehová nem távozott el közben? — Sehová, hadnagy úr. — És látta, amint vissza­tért az őrhelyéről Georg Ho­mann Gefreiter. — Igenis. Éjjé! két órákor váltottak őt le. Akkor lement a bunkerbe, s veszekedni kez­dett a katonákkal, akik el­foglalták a helyét a priccsen. — Na és utána? — A had­nagy fürkészve nézte az Ober- gefereiter szögletes, csontos ar­cát, zömök törzsét, az oldalá­hoz szorított hosszú, jókora vastag karját. — Mi történt utána? — Ütáíia? — A feszes vi- gyázzba álló Lange egy pilla­natra megmozdult, nagy, vilá­gos szemét tágra nyitotta. — Nem tudom, md érdekül a had­nagy urat. — Maga sem beszélt vele semmiről sem? Lange megnedvesítette a szája szélét; egyik lábáról a másikra állt, s nagy lélegzetet vett. — Beszéltem, hádnagy úr. — Es miről Lange? — . Hamann csak három napja jött vissza szabadság­ról. Mi pedig éppen egy hely­ről valók vagyunk-. — Östburg? — Osbburg, hadnagy úr. — Hm... Szóval miről be­szélgettek? Figyelmeztetem, Lange Obergefreiter, hogy az igazat mondja, ne hazudjon! Vegye számításba, hogy egyet- mást már tudok. — Valamivel gyanúsít en­gem, hadnagy úr? — Lange arcán csodálkozás, zavartsáe tükröződött. — Nem, nem — mondta sietősen a század parancsnok. Schulz bizonyos volt benné, hogy hihet Lángénak, a szol­gálatkész, bátor katonának. De éppúgy semmit nem mondha­tott Georg Homann Gefreiter- re sem. ö szintén a legjobb katonának számított, s ráadá­sul nemrég magának, Schulz- nak az életét metette meg. Félórávál ezelőtt pedig kide­rült, hogy Homann eltűnt. Mi több, nem egyszerűén eltűnt, hanem átszökött az oroszok­hoz! (Folytatjuk) talánul érvényes tanításokat* melyek vörös fonalként hú­zódnak végig e művekben. A Nemzetközi Munkásszö- vetség 1864-ben elfogadott szervezeti szabályzatában Marx ezt írta: „A munkás- osztály gazdasági felszabadí­tása- az a nagy cél, amelynek mint eszközt minden politikai mozgalmat alá kell rendelni.” Amikor pedig a párizsi mun­kásosztály 1Ö71 távászán A Kommün, ha kezdetleges for­májában is, de létrehozta a világon először a proletariá­tus diktatúráját, Marx ör­vendezve mutatott rá, hogy a Kommün. azaz a proletariá­tus diktatúrája .. az a végre felfedezett, politikai for­ma, amely Mellett a munka gazdasági felszabadítása vég­bemehetett ” Lenin, aki soha nem szűnt meg küzdeni a politikai bare elvetői ellén, azt mondottá, hogy „a politika a. gazdaság koncentrált kifejezése..és szüntelenül arra emlékeztetett, hogy a szocializmusnak végül is á gazdaságban kell legyőz­nie a kapitalizmust. Lenin nemcsak vallotta eze­ket a nézeteket, hanem a legelső adandó aikalopimal hozzá is fogott azok megvaló­sításához. Mindössze öt hó­nap telt el a forradalom győ­zelme óta* s már így értékel­te a helyzetet: „A kizsákmá­nyolok ellenállása lekűzdésé- hek és elnyomásának felada­ta Oroszországban ma már fő vonásaiban befejeződött. .. most az állam igazgatásénak feladata kerül sorra.., át kell térni, minden osztálykülönb­ség nélkül, az egész lakosság igazgatásának békés feladó* tára.” Lenin nem akármilyen igazgatást sürgetett. Marx gondolatát továbbfejlesztve ki­dolgozta a szocialista állam­igazgatás ismérveit, melyekét úgy Összegezhetnénk, hogy a szocialista államigazgatás —■ a gazdaság igazgatása. As SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus— Leninismus Intézet által nérrt- régihen nyilvánosságra hozott dokumentumokban olvashat­juk Ienin zseniális sorait: -At állárh igazgatása felada­tának, mely most a szovjet­hatalom elsőrendű feladatává vált, megvan még az a sajá­tossága is, hogy most — és á civilizált népek légújabfckori történetében alighanem első ízben — olyan igazgatásról van szó, amelyben nem a po­litikának van a legnagyobb jelentősége, hanem á gazda­ságnak. Az „igazgatás” szó­val rendszerint, sőt gyakran kizárólag politikai tevékeny­séget kapcsolnak össze. Holott á szovjethatelom alapjai, szovjethatalom lényege —, mint- ahogy általában a ka­pitalista' társadalomból a szo­cialista társadalomba való át­mehet lényege — éppen az, hogy a politikai feladatok a gazdasági feladatokhoz ké­pest alárendelt helyet foglal­nak el.” Há pártunk nem az állam- igazgatás eme lenini értelme­zését valósítaná meg, hogyan is állapíthatta volna meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási felhí­vása, hogy „Az elmúlt négy esztendő nagy győzelmeket érlelt hazánkban. Népünk Szorgos munkája nyomán vá­lóra váltak nagy építő ter­veink. Iparunk, mezőgazda­ságunk, kultúránk évről évre egészségesen fejlődött..; nem­zeti jövedelmünk 31 száza­lékkal, a foglalkoztatottak szá­ma 21 százalékkal, a fogyasz­tás 19 százalékkal nőtt. Az élét országunkban jobb létt.” Gazdasági formában ví­vott politikai harc eredmé- fíve az a történelmi győze­lem is, hogy hazánkban le­raktuk a szocializmus alapja­it. Következésképpen minden tett, amely a szocializmus teljes felépítését segíti elő — osztály harcos cselekedet Az oSztályhartriak ez a formája emeli népünket még maga­sabbra, erősíti hazánkat, nö­veli a lakosság anyagi és szellemi javait és kovácsolja dolgozó társadalmunkat poli­tikailag egységessé ama poli­tikai harc eredményéként, amelynek most a gazdasági építőmunka a fő formája. Katona István 1863. február 1 2 másik hozzászóló: „A nedvet nem a meleg, hanem a gyom szívja el a' veteménytöl”. Bi­zonyította, minél többször ka­pálnak, annál jobb a ter­més. Felállt egy idős ember. Azt kérdezte: hogy teliét két erő­gépből semmi nélkül négyet csinálni? Először tréfának vél­itek kérdését, amikor azonban azt javasolta, szervezzenek’ a szövetkezet gépeire két mű­szakot: elismerést, az elnöktől meg ígéretet kapott javaslata megvalósítására. Volt, aki azért bírálta a szövetkezet ve­zetőségét, mert nem vezették pontosan á tagok munkaegy­ségkönyvét. Nem lehet mindenről írni, ami egy zárszámadáson tör­ténik. Annyi azonban biztos: két év alatt sokat formáló­dott; a nyírbátoriak szemléle­te, szövetkezethez való viszo- nya. j Nagy Tibor Zárszámadás Nyírbátoriján Bocsánatot kér a tsz-elnök — Két traktorból ffgy lesz négy — 35 forintot ér egy munkaegység

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents