Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-12 / 35. szám

I kommunista mozgalom marxista—leninista egységéért, a szocialista országok összefogásáért A Pn A vasárnapi Pravda ter­jedelmes szerkesztőségi cikket közöl a nemzetközi kommu­nista mozgalom belső nézet­eltérésedről és az egység fon­tosságáról. A cikk megálla­pítja, hogy korunkban, ami­kor a nemzetközi kommunis­ta mozgalom a világesemé­nyek alakulását döntően be­folyásodé politikai erővé vált, sokkal inkább mint valaha, szükség van a kommunista pár­tok marxista—leninista egy­ségére, a nemzetközi szoci­alista közösség egybefomrtt- ságára. A Szovjetunió Kom­munista Pártja különös jelen­tőséget tulajdonít a szocialis­ta közösség megerősítésének, mert ez a nemzetközi kom-. munista- és munkásmozgalom legfőbb vívmánya. Ma, amikor 14 ország ha­lad a szocialista fejlődés út­ján, s valamennyien más-más történelmi, nemzeti, földraj­zi sajátosságokkal rendelkez­nek, a fő kérdésekben val­lott egység mellett lehetséges a kérdések különböző megkö­zelítése bizonyos súrlódás, sőt nézeteltérés is egyes prob­lémák megítélésében. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egyes országok a szocializmusra való átmene>- tet más-más gazdasági, poli­tikai és kulturális fejlettségi színvonalon kezdték el, s ma is különböző harci szakaszo­kon állnak. Minden ország­nak megvan a maga konkrét tapasztalata a nemzetközi kapcsolatokban, s felelőssé­gük sem egyforma a nemzet­közi problémák megoldásá­ban. A feladat azonban az, hogy a meglévő különbözőségek ellenére biztosítsuk az egy­séget a konkrét kérdések ke­zelésében, a béke és szoci­alizmus világméretű diadalá­ért vívott harcban. A Pravda ezután hangoz­tatja. hogy az utóbbi időben keletkezett véleménykülönb­ség egymaga nem keltene ag­gályt és nyugtalanságot. Ko­moly gondot okoz azonban az, hogy egyes pártok képviselői az elvtársi eszmecsere helyett megenged élhetetlen útra lép­tek és támadják a kommunis­ta világmozgalmaknak a marxista—leninista pár­tok által közösen ki­dolgozott irányvonalát. Éhben a helyzetben a nyílt polémia folytatása csupán a meglévő nézeteltérések elmé­lyülését eredményezhetné. A cikk emlékeztet rá, hogy Hruscsov az NSZEP kong­resszusán javasolta a nyűt polémia beszüntetését és ezt a javaslatot a legtöbb nárt támogatta. A Renmln Ribao a kongresszusról szóló szer­kesztőségi cikkében a követ­kezőket írta: „Hajlandók vagvunk az összes többi iestvéroárttal együtt megtenni minden lé­pést, ami elősegíti az enyhü­lést és elősegíti ez egvséeet. hogy megjavítsuk a légkört és előkészítsük a testvérpár­tok értekezletének összehívá­sához szükséges feltételeket.” Ezt a nyilakozatot csak üd­vözölni lehetne — írja a Pravda — sajnos, azonban a kínai elvtársak ugyanakkor alaptalant! és élesen bírál­ják az NSZEP VI. kongresz- szusán elhangzott felszólalá­sokat, egyoldalúan értelmezik a moszkvai nyilatkozatokat és alaktalanul támadlak a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségét Vajon úgy kell-e ér­tékelni e cikk megielenését, mint arra való törekvést, hogy a gyakorlatban folytas­sák a polémiát más testvér- pártokkal? Szeretnénk hinni, hogy ez nem így van. Pár­tunk őszintén törekszik arra, hogy a kommunista mozga­lom ne sodródjék bele a po­lémia egv újabb fordulatá­ba. ami kárt okozhatna az egységnek. Ezért szeretnénk kifejteni álláspontunkat né­mely elvi kérdésben és meg­ismételni felhívásunkat a marxizmus—lerunizmus a proletár nemzetköziség alán­ján álló egység megszilárdí­tására. A Pravda ezután részlete­sen foglalkozik Jugoszlávia kérdésével. Megállapítja, hogy az SZKP ki javította a Sztá­lin által Jugoszlávia rovásá­»vda szerkesztőségi ra elkövetett hibáikat, a segí­teni kívánt Jugoszlávia veze­tőinek — akiknek szintén vi­selniük kell a felelősség egy- nószót a kapcsolatok megrom­lásáért — abban, hogy ők is közeledhessenek a nemzetkö­zi kommunista mozgalomhoz. Az SZKP nem akarta végleg elszigetelni Jugoszláviát a szo­cializmus országaitól. A Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége vezetőségének a párt­életben, a gazdaságban, a bél­és külpolitikában tett legutób­bi intézkedései sok mindent kijavítottak abból, amit a nemzetközi kommunista moz­galom hibásnak és a szocializ­musra nézve károsnak ítélt. A JKSZ Központi Bizottsága 1961 novemberi harmadik plénumán, a végrehajtó bi­zottság 1962 márciusi kibőví­tett ülésén, a végrehajtó bi­zottságin aík a kommunistákhoz és a vezető pártszervékhez intézett 1962 áprilisi levelé­ben, az 1962 júliusában lezaj­lott negyedik plénumon, Ti­to, Rankovics és más vezetők több beszédében bírálták az elkövetett hibákat és fogya­tékosságokat. Tito apliti be­szédében szóvá tette, hogy a kommunisták hibákat követ­tek el és kiengedték kezük­ből a vezető szerepet, majd a JKSZ Központi Bizottsága in­tézkedéseket tett a párt veze­tő szerepének megerősítésére. Jugoszláviában fokozódik a központosított tervgazdálko­dás, rendezik a külkereske­delem helyzetét, erősítik a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, a JKSZ hangoz­tatja, mennyire fontos a dol­gozók szocialista nevelésének megjavítása. Mindez megerő­síti a szocializmus állásait Jugoszláviában és elősegíti a közeledést a többi szocialista országgal. Annál meglepőbb, hogy ép­pen ilyen körülmények között hallhatjuk: „Jugoszláviában restaurálták a kapitalizmust” és azt, hogy a jugoszláv ve­zetőket ki kell átkozni — ír­ja a Pravda. A lap emlékeztet a Renmln Ribao 1957-es szeptember 12-i vezércikkére, amelyben a kö­vetkezőket írta Jugoszláviá­ról: „országaink népei ma a szocializmus építésének út­ján haladnak. Egy a felfogá­sunk sok nemzetközi kérdés­ben. Az egység ezekben az alapkérdésekben jó alapot te­remt országaink baráti együttműködésére. Az ősz- szeforrottság érdekében min­denekelőtt azt kell tisztázni, mi a közös a fő kérdések megközelítésében, kölcsönösen tisztelni kell mindkét ország eredményeit és tapasztalatait a különböző feltételek között végbemenő szocialista építő­munkában. .. Jugoszlávia fon­tos sikereket ért el a szo­cializmus építésében.” A Pravda felteszi a kérdést: ezt hat évvel ezelőtt írták. Hogyan lehet hát most, ami­kor a tények tanúsága sze­rint Jugoszláviában pozitív fejlemények történtek, azt ál­lítani- hogy ott megsemmisül­tek a szocialista vívmányok? Jugoszláviában nincsenek föl- desúrak és kapitalisták, a tár­sadalmi szektor adta 1961-ben a nemzeti jövedelem 75 szá­zalékát. Egy ország jellegének megítélésében törhetetlen a szubjektívizmus és az ön­kény. Az SZKP nem titkolja, hogy több ideológiai kérdésben fennmaradnak a nézeteltéré­sek a JKSZ-szel — folytató­dik a Pravda cikke. A szoci­alista országokban azonban arra kell törekedniük, hogy erősítsék a szocializmus po­zícióit Jugoszláviában. Nem szabad a baráti kapcsolatok megszilárdításéra törekvő né­peket kizárni az együttműkö­désből és a kapitalizmus tá­borába taszítani őket. Nem szabad feláldozni a szocializ­musért vívott harc reális po­litikai érdekelt a „marxizmus —leninizmus tisztaságáról” szóló frázisok leple alatt. A kommunisták között fo­lyó vitákról szólva a Pravda ezután megállapítja: a hibák bírálatának nemcsak a he­lyes vonal megvédelmezése a célja, hanem az is, hogy a hibák elkövetőit hozzásegítsük cikke hibáik kijavításához. A vitá­ban megengedhetetlen a tü­relmetlenség és a düh, mert ez elkerülhetetlenül szektás korlátoltságra és szűkkeblű- ségre vezet és nem erősíti, hanem megingatja az egységet. Az ellenfelet keresztrefeszí- teni, nem venni tudomást a hibák kijavításáról, vég nél­kül felhánytorgatni a hibákat: ez a pilitikai leszámolás esz­köze, amelynek semmi köze a lenini _ elvekhez. A kommu­nista pártok közötti kapcso­latokban több türelmességre, több tapintatra, nagyobb ru­galmasságra van szükség az egység érdekében. A kommu­nizmus híveinek a kommuniz­mustól való el taszítása nem lenini politika. A cikk ezután a kínai párt megnyilvánulásai alapján hangoztatja, hogy az SZKP és a KKP. valamint minden marxista—leninista párt kö­zött sokkal fontosabb az, ami közös, mint a meglévő nézn­él térések. A kínai elvtársak elismerik a moszkvai nyilat­kozatokat, bíznak az új vi­lágháború elhárításának lehe-- tőségében, sfkraszállnak a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­éléséért, elismerik a pro­letár diktatúra kivívásá­nak fegyveres harci formái mellett a bélkés formákat is. Ha ilyen gyökeres kérdések­ben egyek a kínai elv^ársak az SZKP-val, és a többi test­vérpárttal, n em világos-e, hogy adva vannak a nézet- eltérések felszámolásának szükséges feltételei? A Pravda megái1 a piti a, hogy az egység fenntartása mindenekelőtt a közösen el­fogadott elvekből kell kiin­dulni, s nem szabad elfelej­teni, hogy a belső nézetelté­rések — bármilyen komo­lyaknak is tűnjenek ma — vég­eredményben részleges jelen­tőségűek, Kötelességünk min­dent megtenni a szociálist? népek közeledéséért, fokozni gazdasági, politikai és kultu­rális együttműködésüket, bő­víteni a szocialista munka- megosztást. Nem szabad mechanikusan átvenni az ide­ológiai nézeteltéréseket a gaz­dasági és állami kapcsolatok területére. Az egyes ideológia’ és taktikai nézeteltéréseket nem szabad nacionalista ér­zések és előítéletek, nemzeti bizalmatlanság és széthúzás szítására felhasználni. Az Albán Munkapártról szólva a Pravda hangoztatja, hogy az AMP vezetői — amint ezt Hruscsov a XXII. kong­resszuson is kijelentette — visszatérhetnek az egvség út­jára. ha lemondanak hibás nézeteikről. Fártunk nyitva hagyja az ajtót az Albán Munkapárt vezetőivel fennálló nézeteltérések rendezésére” — írja. A nézeteltérések áthidalá­sának, a közös irányvonal ki­dolgozásának módszerei kö­zül a Pravda megemlíti a kétoldalú és sok Oldalú talál­kozókat, tanácskozásokat, küldöttség- és tájékoztat »«cse­réket, a cárt vezetők szemé­lyes érintkezését, az egymás kon eressz! v-ío való részvételt a közős elméleti és ideológiai munkát. Ezután rámutat, hogy az S 'KP, amelv a kom­munista é» munkásoártok két moszkvai értekezletét kezde­ményezte ma is helyesli egy ú.iabb értekezlet összehívását, ha a tWvérpártok ezt célsze­rűnek tartják. Az értekezlet sikerét emuban csak az ala­pos előkészület biztosíthatta. Ha ma már bármely párt ér­deklődé*< lenn sít. egy kétolda­lú találko-ö iránt, az SZKP erre bárm’lyen szinten és bár­milyen időpontban hajlandó. A Pravda végül hangoztat­ja, hogv nem elég megszün­tetni $ nvflt polémiát és be- fagvaszt?"! a meglévő nézet- eltéréseket, ha fenntartják a korábbi álláspontot. ,.Az SZKP nem kíméli erejét hoev m-^zilárdítsa a szoci­alista mszágok közössége és az egé«z kommunista világ­mozgalom egybeforrottságát. fokozza a kommunista mozga­lom befolyását a vtlágfeilő- dés eeész menetére. Világ proletár iái egyesüljetek!" — fejeződik be a cikk. Választások Paraguayban Asuncion, (MTI): Paraguayban vasárnap reg­gel 7 órától délután 16 óráig bonyolították le az általános választásokat, amelyek öt évre adnak mandátumot az elnöknek és a kép viselőhöz 60 tagjának. A vasárnapi vá­lasztáson első ízben szavaz­tak a nők is. Becslések sze­rint a 710 000 választó 70 szá­zaléka járult az urnák elé. A szavazás végeredményé­nek közzétételére valószínű­leg csak egy-két hót múlva kerül sor a szavazatok eddi­gi megszámlálásából azonban kiderült, hogy Stroessner tá­bornok, eddigi elnök, a. Colo­rado Párt vezetője nyolcszor annyi szavazatot szerzett, mint mesterségesen gyártott ellen­zékének, az Tjj Liberális Pártnak a jelöltje, Ernesto Gavilar.. Fasiszta figyfál mint képviselő Nyugat-Berlinben mégismétlődött a Frauendorfer-eset Berlin, (MTI:) A nyugat-berlini képviselő- ház CDU-párti tagja: Waltzog ügyvéd a náci időkben nyil­vánosan szót emelt a túszok agyonlövetése mellett- Erre a tényre a nyugat-berlini Tele­graf című lap vasárnapi szá­mában a lap egyik olvasója hívta fel a figyelmet abból az alkalomból, hogy a CDU a frontváros Wilmersdorf kerü­letében ismét képviselőjéül je­lölte a fasiszta ügyvedet. Waltzog ellen, akt Nyugat- Berlinben egyik élharcosa a hidegháborúnak és az NDK elleni provokációs politikának, már 1961 őszén is elhangzott ez a vád és az ügyvéd azóta sem kísérelte meg ennek meg­cáfolását. Nyugat-Berlinben tehát most megismétlődött a Frauendor­fer-eset — azzal a különbség­gel, hogy Nyugat-Németország- ban Frauendorfer és pártfogói kénytelenek voltak meghát­rálni és a fasiszta bankár nem került be képviselőnek a nyugatnémet Bundes ágba. Waltzog ügyvéd viszont' még most arra számit, hogy a va­sárnapi választásokon képvise­lői roandttumot szerez Nyu- gat-BerUnben. „Az agresszor víw, alá bújik!“ Imii Zsukov cikke az amerikai atomtengeralatsjáré-siratégiáról Moszkva, (MTI): I A hétfői Pravda közli Ju- ríj Zsukov „Figyelem! Az ag- resszor víz alá bújik” című cikkét, ^melyben az ismert szovjet szsmleiró bírálja az új nmerüiai stratégiai elkép­zeléseket. Zsukov rámutat, hogy a kubai válság után az amerikaiak fokozatosan le­szerelik az Angliában, Olaszországban és Török­országban levő szárazföl­di rákétakilövőhelyeiket, s ezek helyett a Poiaris- r akciókkal felszerelt atomiéiig eralattjárókra ala­pozzák ági esszív terveiket. Zsukov rámutat: Európa né- •'■ei, amelyek erélyesen tilta­koztak az amerikai atomtá- naszpomtok eilen, nem any- nyira naivak, hogy belenyu­godjanak az álló támaszpon- ücnak mozgó ki lő vőheiy ék­kel való felcserélésébe. Vagy Ellán komolyan azt hiszik az 'merikai vezető köreik, hogy ülj árnak az olasz nép eszén .is éberségén? Ha elszállítják Apukából a meglevő 30 tá­maszpontjukat és a Famfani- '-.ormánytól kierőszakolják az engedélyt, hogy Nápolyban el­helyezhessék enterprise típusú atomhajtású anyahajójukat és nukleáris tengeralattjáróikat. A szárazföldi rakétatámasz- pomtok elszállításának semmi köze az általános leszerelés első szakaszához, ahogyan ezt Washingtonban egyesek beál­lítják. Az egész átszervezés egyetlen célja: a NATO fegy­verzetének korszerűsítése. Lényegében az Földközi- tengert támaszpontjukká akarják tenni (spanyol, olasz és görög kikötőkkel), a nagy-brltanniai Holy Loch kikötőjének felhasz­nálásával megteremtik az északi mozgó tengeralatti támaszpontot, Aden kikö­tőjéből kiindulva az In­diai-óceánt is atomtenger­alattjárók járhatják, később pedig Guam szigetén, illetve japán kikötőkben lé­tesítenek úszó bázist a csen­des-óceáni búvárhajók szá­mára. Noha az amerikai flotta egyelőié mindössze kilenc atomi angeralatt járóval rendel­kezik, semmi esetre sem sza­bad lebecsülni ezt az elvileg új hadászati elképzelést — ír­ja Zsukov. — E tervek nemcsak a szocialista orszá­gok ellesi irányulnak, hanem veszélyeztetnek Európában, Ázsiában, Afrikában, vagy az amerikai kontinensen minden államot, amely nem hajlandó fejet haj­tani az amerikai diktátum előtt. Teljes mélységében kell látnunk ezt az új veszedelmet, Befejezésül Zsukov rámu­tat: bármekkora legyen is az amerikai atomtengeralattjáró önálló hajózásának hatósugara szüksége van a szövetségesek kikötőiben levő. támaszpontok­ra Az egyi kilyen „anyabá­zis” a skóciai Holy Loch-ban van, aho' igen sok tömegtün­tetésem követelték a támasz­pont megszüntetését. Nem két­séges, hogy most, amikor vi­lágméretekben tervezik ilyen támaszpontok létesítését, min­denütt ilyen fogadtatásban ré­szesítik majd az amerikai ha­lálbázisokat. (356)

Next

/
Thumbnails
Contents