Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
VITATKOZIK A FALU Túlzás nélkül mondhatjuk: az anyagi érdekeltség továbbfejlesztésére tett megyei javaslat közzététele óta megbolydult a falu: hivatalos találkozások, alkalmi beszélgetések egyik, legfőbb témája a •premizálás. Szinte nem akad termelőszövetkezet a megyében, amelynek vezetői — brigád- és nwnkacsapatvezetők is — ne vitatnák: miként alkalmazhatják leggazdaságosabban, és a legvonzóbb formájában saját adottságuk között a termelés fokozásának ezt a jelentős eszközét. Érthető ez a nagy érdeklődés. A fejlődés velejárója a dolgozók érdekeltségének fokozása azon a munkaterülete«, ahol termelő tevékenységüket kifejtik. Smind többen megértik: a premizálás nem önmagáért van, hanem azért, hogy több legyen a termés, s ebből következik: a többől több jut annak, aki a javakat előállította. Az 1963. évi javaslat — a* alapelvek változatlanul hagyása mellett — komoly változást jelent a korábbiakkal szemben. Egyszerűbb, közérthető és éppen ezért vonzó. Kiküszöböli a legtöbb hibát, amely a helytelen tervezésből, a termőtalajok különíéleségéből, a pontos mérések nehézségeiből és számos egyébből adódott A lényeg: a termés bizonyos hányada azé a tagé, aki a növényt megművelte. Vonzó ez az ennyire leegyszerűsített különjava- cia! mazás? Nem vált az ki közömbösséget, hogy függetlenül a terv teljesítésétől biztosítva van a prémium? Igen, vonzó. Nem lehet közömbös egyetlen burgonyavagy kukoricatermesztéssel foglalkozó tagnak sem az, hogy egy hold területről ötven vagy nyolcvan mázsa burgonyának, tizenöt vág;.- húsz mázsa kukoricának kapja-e a hatodrészét. A megyei javaslat nem lehet minden termelőszövetkezet adottságaira pontosan megfelelő recept. Ez érthető. A termelőszövetkezeti vezetőknek, a tsz-tagolc- nak kell kialakítaniuk — a fő elvek alapján —• azt a legjobban kivitelezhető módszert, amelynek a sikere nem lehet kétséges. A tsz-ben kell kidolgozni teljes részletességgel a premizálást. A nyíregyház! járás tsa- vezetőinek a tanácskozásán többen azt mondották: a brigád vezetőn áll vagy bukik az egyes munkaterületek eredményessége. Ök vannak a termelés közvetlen irányításában. Kapják brigádjuk átlagának a 120 százalékát a prémiumból. Igen, esetenként vannak kiváló brigádvezetők. Az ilyenek a tagok és a vezetőség megítélése szerint megérdemelheti k a megkülönböztette! prémiumot? Döntsön ebben a közgyűlés! Az egyik tsz-elnök felvetette: egy borjú felneveléséért 20 forint jutalmat kap a gondozó, egy liter tej után 30 fillért, így fennállhat a veszély: szívesebben kifeji a tejet a gondozó, mint a borjúnak adja, mert az első esetben több prémiumhoz jut. Esetleg előfordulhatna ilyen? Valószínű. De a szövetkezet vezetői megtalálhatják azt a közös nevezőt — premizálási arányt — amely mindkét feladat megoldására kedvező. Az ilyen, és még nagyon sok megoldást kereső felvetés mellett vannak olyanok is, amelyek arra engednek következtetni, hogy egyes vezetők a tagok „érdekeit” védve igyekeznek mellékvágányra terelni az anyagi érdekeltség kérdését. Többen féltik a közös vagyont a premizálástól. Nem értik, nem akarják megérteni és tudomásul venni az anyagi ösztönzők hallatlan jelentőségét. A rakatna zi vezetők — „nem megy ez nálunk” alapon — általában nem tartják jónak a javaslatot „Burgonyánál. dohánynál elmegyünk az öt százalékig” — mondják Érvük: ne adja el a 15—20 mázsa prémium burgonyáját a tsz-tag a batvusoknak, mert ezzel „feketéznek.” Ezen problémáznak, külön elméleteket is gyártanak, s közben nem veszik észre, hogy a premizálás híján elképesztően rossz terméseredményt értek el — ők, a burgonyatermesztéséről híres rakamaziak. A sok-sok felvetés mutatja: a termelőszövetkezeti tagokat nagyon érdekli a premizálás. A járási vezetők adjanak meg minden segítséget a termelőszövetkezeteknek, hogy a saját adottságok között megfelelően oldhassák meg az anyagi érdekeltség részkérdéseit. Sarun András Percenként 1800 liter víz Ötmillió forint öntözésre a csengeti járásban Finnugor mitológia nyomai megyénkben Hogyan lettünk szégyenlősek? — Amikor az ég a földdel még összeért — Ádám és Éva Becs és Buda között _A csengeri járásban kedvező feltételei vannak az öntözéses gazdálkodásnak. A járási tanács felmérte a területet és elkészítette öntözési tervét Ez évben közel 5 milliót fordítanak ene a célra. A Szamos vizének felhasználása mellett nagyon kedvezőek a csőkút építésének feltételed. Az érdőháti részen például Gárbólcon 1780, Kishódoson ' 1860 liter a percenkénti vízhozam. A Szamos és a csőkutak vizének felhasználáséval több száz holdat akarnak öntözni a szövetkezetek. Például a pátyodi 200, a porcsalmai 300 holdat. Az öntözést főleg a takarmány bázas növelésére kívánják felhasználni, mivel a járásban jelentős az állattenyésztés. A 100 holdra jutó állatállomány: szarvasmarhából 17, sertésből 40, baromfiból 562 darab. Távolabbi célként is az állattenyésztés bővítését tervezik. Ez évben állami támogatással mintegy 320 csőkutat akarnak megépíteni. Amennyiben a lehetőségek megengedik, továbbiakat terveznek. Az elkészített csőkutakra modem, szórófejes berendezést szerelnek. A létrehozott vízügyi társulás már fúrógéppel, kompresszorral és mintegy 15 darab csőkút elkészítéséhez szükséges csövekkel rendelkezik. Ennek keretében csőkút- építő brigádot hoztak létre s mihelyt az idő megengedi, megkezdik a kutak fúrását. Egy kút elkészítése előreláthatólag 8000 forintba fog kerülni. Ez a befektetés különösen ott térül meg, ahol magas vízhozamot érnek el. Az erősebb termelőszövetkezetek — mint a császlói, gacsályi és a többiek — ját e’őbfil terveznek csőkút- építést. Kivitelező a vízügyi társulat lesz. Ez lehetőségét ad arra, hogy a -szövetkezetek a takarmánytermesztés mellett kertészeti és más növényeket is öntözzenek. Megkezdik a legelők öntözését is. Kísérletet tesznek a legelőkön lévő kutak vizének a felhasználására is, mivel sok olyan legelőkul van a járásban, melynek vízhozama bőséges. B. L. Az Acta Ethnographica 1963. márciusi számába készülő tanulmány nyomdai, javítására váró levonatával van tele az asztal Erdész Sándor a megyed múzeum munkatársa előtt. Ami Lajos mesemondó elképzelései a világ keletkezéséről. Már az egyetemen behatóan foglalkozott a finnugor és a magyar mitológiával. Érdekelték a különböző népek ősi primitív vallási nézetei, különösen pedig a világ keletkezésével kapcsolatosak. Miután Ami Lajos elmondta világcsúcsnak tekinthető 262 meséjét, Erdész Sándor még napokig elbeszélgetett vele. Soha sem elégedett meg azzal, hogy rögzítette a meséket, balladákat, kíváncsi volt a mesemondó világról alkotott felfogására is. Ezúttal igazán megerte azt a néhány napot az Ami Lajossal folytatott beszélgetés: olykor mintha . csalt a finnugor mitológiából tanultakat hallotta volna viszont. Most már egyre nagyobb érdeklődéssel kezdett kutatni megyénkben és nem eredménytelenül: több, finnugor mitológiára emlékeztető magyar hiedelemre bukkant. Kutatásainak eredményeiről 1060-ban előadást tartott a Magyar Néprajzi Társaságban Budapesten. Itt kapott megbízást arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Közleményeiben angol nyelven tegye közzé kutatásainak eredményeit, hogy a téma iránt érdeklődő néhány hazai kutatón kívül a külföldi tudósok számára is hozzáférhetővé tegyék ezt az érdekes anyagot. Tanulmánya The world com- cenption of Lajos Ami storyteller címmel meg is jelent. 1961-ben. Még ugyanebben az évben kiadták magyarul Iskü- lönlenyomatként. Ennek lesz a folytatása a jelenlegi tanulmány. Mivel csak a szakemberek érd.<lő- déséne tarthat igényt, csak angol nyelven jelenik meg. Megpróbáltunk azonban néhány olyan dolgot is keresni a tanulmányban, amely szélesebb körű érdeklődésre is számíthat. A finnugor mitológia szerint kezdetben az ég és a főid csak néhány méterre volt egymástól (más népek hiedelme szerint össze is ért) és éppen az jelentette a teremtés kezdetét, hogy az úr haragjában íellökte magasra. Hasonló magyar hiedelemre bukkant Erdész Sándor rríegyénkben is. A finnugor sámánhit szerint az égbolt közepe a sarkcsillagnál van. Itt található a felső világokba vezető kapu. Ami Lajos is arról beszél, hogy ezen az égi ajtón hajította le az isten Ádámot és Évát a földre, de még hozzáteszi, hogy Bécs és Buda között ért földét az első emberpár, tehát itt van a világ közepe is. Az eurázsiai és főleg a finnugor hiedelmek szerint az első emberpár testét teljesen szőr borította. Amikor azonban az erdei manó (megfelel a bibliai ördögnek) bogyójából evett, csaknem teljesen elveszítette a szőrzetét. Az első emberpár tehát akkor kezdte magáit szégvelni, amikor mezítelenné vált. Ugyanakkor fázni is kezdtek, tehát kettős okuk is volt arra, hogy öltözködni kezdjenek. A bibilia csak megcsonkítva ismerteti ezt gz ősi mítoszt, nem beszél az eredeti, természetes „ruházatról” és éppen ezért értelmetlen az a megállapítása is, hogy Ádám és Éva abban a pillanatban, amikor a tiltott fa gyümölcséből evett, ezégyelni kezdte magát. Miért? Mi okuk volt a szégyenkezésre, ha. addig nem volt? Természetesen Erdész Sándort ezek az érdekességek nem önmagukért érdekűik, hanem mert állandóan kutatva vizsgálja ezeknek a mítoszoknak a kialakulását, elterjedését, vándorlását. Maga a történet nála csak nyersanyag az elemzéshez, a tudományos eredmények eléréséhez. Gál Béla EZT LÁTTUK A felsősimái Bébe Őre Tsz portáján egy üres pajta közvetlen szomszédságában árválkodik egy kézi rosta és egy motor. Az időjárás Jótékony” hólcpellel borította őket. Ilyen jól állnának felszerelés dolgában a felsősimaiak? Ha csak 5 méterrel arrább viszik, már tető alá kerültek volna e szerszámok. Hammel József Nehéz a Meteorológiának... o Miért csak másfél napos a prognózis? Az előrejelzés honi tudósai elmondották, hogy a világ meteorológiai intézeteinek általában két tényezővel: az óceáni és a kontinentális hatással kell számolniok a prognózisok készítésénél- Nálunk ezen a kettőn kívül erősen érvényesül a földközitengeri hatás is, s ez sokszor okozott már meglepetést- A másik „hazai nehézség a Kárpátok légmozgást gátló, Illetve módosító hatása, amelyet gyakran alig, vagy egyáltalában nem lehet előre „kiszámítani-” Ez a két „magyarországi specialitás” gyakran tréfálja meg a prognózisok készítőit: miattuk született 75 év alatt oly sok epés megjegyzés a prognózisok megbízhatatlanságáról”. A sok éves statisztika azonban mégis azt bizonyítja, hogy a 36 órára szóló magyarországi előrejelzések az esetek 85 százalékában helyesnek bizonyultak, sőt — az utóbbi négy évben — már 73 százalékban beváltak a kéthetes távprognózisok is. \MC7ODR NASZIBOV: Fői ditolta; SZAlHMÁRí GÁBOR Személygépkocsi állt meg a rendőrség épülete előtt. Két civilruhás férfi szállt ki belőle. Egyenesen a parancsnoki irodáihoz tartottak. Sirokov rendőrömagy már várta őket. Telefonon jelezték neki jövetelüket. A két férfi elé sietett — Erőt, egészséget, ezredes elvtárs! — köszöntötte az idősebb, magas, kövérkés férfit Az bólintott, kezet fogott vele, s társára mutatott. — Ismerkedjenek meg. Szénáin őrnagy. Artyomij Iljics Szemán. Sirokov és Szénán kezet fogott Sirokov már hatodik éve »igozott Baku egyik közpon- kerületénesk ezen a rendör- ipitányságán. A napi ügyek «négyszer hozták össze Am- iwal, az állambiztonsági hi- ital ezredesével. Azázovnak mdszierint igen bonyolult, ne- 5Z nyomozati feladatai válik. Két alkalommal Sirokov részt vett az akcióban, nelyet Azizov irányított Mi hozta ma ismét ide az sredest? Sirokov vizsgálódva ézte Azázov termetes, telje- jn kopaszra borotvált fejét irospozsgás arcát, finoman telt, kerekderl állát, s várt. Azizov elővette cigaretta- írcáját, megkínálta a két isztet, maga is rágyújtott — Mutassa meg a képet — szólt u.itársának. Szemán elővett a zsebéből és odanyújtott Sirokovnak egy fényképet. Középkorú, sovány és a felső teste után ítélve, magas férfit ábrázolt a fénykép. Sirokov figyelmesen tanulmányozta a fényképen látható férfi szőlkésfehér szemöldökét, mélyen bennülő szemét, orrát, amelynek alig észrevehető volt a hajlata, s a hegyet egy kis barázda szelte át, hosszú nyakát, amelyről óriási ádámcsutka dudorodofct ki az álla alatt. — Nem, — szólalt meg, amikor visszaadta a fényképet. — Ilyen személyt nem ismerek. A választ igen szórakoztatónak tartotta az ezredes. Elmosolyodott Sirokov észre is vette, s még egyszer kezébe fogta a fényképet. — Nem. Határozottan állítom, nem ismerem, — mondta most már magabiztosabban. — Nem találkoztam még vele, ezredes elvtárs. Becsületszavamra nem. — Ezt az embert letartóztatták, — felelte Azizov. — Ül. Méghozzá éppenséggel itt maguknál. Sirokov maga elé húzta a nap bűnesetedről szóló jelentéseket. — Tolvaj? — kérdezte. — Zsebmetszés a villamoson? — Pontosan ez az, — felelte Szemdn. Várjanak csak... Várjanak csak... Dehát éppen maguk érdeklődtek utána? Azázov bólintott — Akkor meg mi értelme volt a lapásnak? — Sirokov felkelt a díványról. — Elment ennek az esze, vagy mi? Nem megy a fejembe. — Nekünk is feladta a leckét — Azázov kis szünet után folytatta. — Elég mesz- azáről küldték ide még másfél hónappal ezelőtt. Szemmel tartjuk. Minden alapunk megvan a feltételezésre: fontos ügy miatt jött. Még alighogy akcióba kezdett, s nesze neked, belekeveredett ebbe a zsebmetszésbe Sirokov megnyomta az asztali csengő gombját. Bejött a titkár. A rendörőrnagy átadta neki a villamoson történt eset jelentését, miközben ujjával aláhúzta a színhelyre vonatkozó mondatot. — Ellenőrizze, hol van a letartóztatott és ki vezeti a nyomozást A titkár hamarosan visszajött, jelentette: a letartóztatott beismerte a tolvajlást. — Beismerte, hogy zsébmeszést követett el? — kérdezte csodálkozva Azízov. — Még meg is bánta tettét. Megesküdöttt, hogy többször nem fordul elő. Azizov megkérte Sirokovot, adjon engedélyt titkárának a távozásra. A letartóztatottat pedig — mondta — jó lesz szemmel tartani, de kihallgatni egyelőre nem kelL Azizov ezután a nyomozati anyagok tanulmányozásával foglalkozott. — Igazolványok tehát nem voltak nála. Vagy inkább valószínű, hogy letartóztatása előtt elhajította, — mondotta az ezredes az iratok lapozása közben. — Alekszandr Sósukénak nevezte magát. Hamis lakcímet mondott be. Pontosan tudjuk, hol laíkik... S mindennek a tetejében: beismerte a zsebmetszést! Azizov felemelte a fejét és kérdően nézett kollégájára. — Micsoda könnyedén beismerte! — szólalt meg Szemin. — Mindent kereken tagadhatott volna, hiszen nincs meg a kárvallott, s. tanuk sincsenek. — Ez valóban különös — mndotta Sirokov. Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára. — Nem különös ez, őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek neki, befejezik a nyomozást, elítélik valamennyi időre... — Lopásért, — tette hozzá Szemin. — Igen, egy jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt, vagy megszökik közben. S máris újra szabad és folytathatja a letartóztatás miatt abbahagyott akcióját. A legfőbb, amitől fél: egy alapos, hosszú ideig elhúzódó nyomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is. Az ezredes visszament az asztalhoz, s még egyszer átlapozta a dossziéban lévő iratokat. Gondolkodó1!. — Engem most más foglalkoztat. Hopran történt, hogy ő a tolvaj szerepébe került, s a rendőrségre jutott? Kinek volt erre szüksége?... Vagy három óra múlva Azázov szobájában csengett a telefon. A kagylóban Sirokov őrnagy hangját hallotta. — Ezredes elvtárs kérte, hogy jelentsült, ha netán valami újabbak.. — Igen, igen csak tessék! — Bejött hozzám egy asz- szenyka... Tulajdonképpen nem Scsukowal kapcsolatban, hanem a másikról, a kárvallottról mondott... — Rendben van. — Azázov felállt. — Kérje meg az asszonykát jöjjön el ide hozzám. — Értem, ezredes elvtárs! Azonnal megy. Jegyezze meg a nevét a belépési engedély végett: Orudzseva Saiiga. Nemsokára kopogást hallatszott Azizov ajtaján. A papírjaiba merülő ezredes nem vette észre. A kopogás megismétlődött, s nyomban utana gyereksírás szűrődött be a szobába. Azizov meglepetten emelte fel a fejét. Mailt, s kinyitotta az ajtót. Egy asszony állt előtte, karján egyéves forma gyerekkel, — Orudzseva — kérdezte Azázov. — Én vagyok az... Hallgass már el, te bőgőmasir.a! —< kiáltott rá a gyerekre. Az ezredes behívta az asz- szonnyt a szobájába, s szólt Szemül őrnagynak is. (Folytatjuk! % Z
