Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-09 / 33. szám
Február 17-én, tehát alig tíz nap múlva képviselő választások lesznek Nyugat-Ber- linben. A főútvonalak mentén már hetek óta ott láthatók a pártok választási plakátjai és esténként a frontvárosi tv felváltva sugározza az SPO és CDU választási műsorát. A CDU és az SPD választási gyűléseinek programja általában egy tánczenekar néhány számával kezdődik. A nagyobb, reprezentatívabb gyűléseken jazz-énekes, még gyakrabban jazz-énekesnő is szerepel a műsoron. Azután megjelennek a görlök, természetesen igen lenge öltözékben, s vagy öt percen át ^táncolnak”» Amelyik párt többet akar nyújtani a választó polgároknak, az megszervezi, hogy a görlök ne csak a színpadon maradjanak, hanem végigsétáljanak a közönség sorai között is. Ezután kijön a konferanszié és néhány perces szellemeskedés és egy pár disznó vicc elmesélése után bejelenti, hogy a képviselőjelölt kíván szólni a néphez. A beszéd áltálában igen rövid, nem szokott egynegyed óránál tovább tartani, van olyan jelölt, aki ösz- szetéveszti magát a konfer- ransziéval, végig humorizálja az egész beszédet és még csak véletlenül sem tesz egyetlen politikai vonatkozású kijelentést sem. Mások viszont — például Riesebrodt a CDU stiglitz-kerületi képviselőjelöltje teljes komolysággal arról beszélt, hogy az erőpolitikát tovább kell folytatni, különösen Nyugat-Berlinben, mert mindenekelőtt a nyugat-berlini polgárok helytállásától függ a világ jővője. A szónok végső szavalt a zenekar tussal húzza alá, azután ismét jön a közkedvelt Macki-trió vagy a Wolf Gabbe zenekar, végül a konferanszié, (aki természetesen nagyon jól keres ezen az üzleten) felhívDohrinyin —Rusk megbeszélés * Washington, (Reuter, AFP): Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete félórás megbeszélést folytatott Rusk amerikai külügyminiszterrel. A küUigyminisEstériumból távozó szovjet nagykövet a hoz- zámtézett kérdésekre közölte, hogy az amerikai külügyminiszterrel 'a nemzetközi helyzet több, újabb fejleményéről tanácskozott, nem különben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok egyes kérdéseiről. Amidőn Dobrinyint megkérdezték szóba került-e a francia- német szerződés, a nagykövet azt válaszolta, bizonyos mértékben igen. Kifejezte kormánya aggodalmait a szerződés miatt ahhoz hasonlóan, ahogy ez a moszkvai francia és nyugatnémet nagykövet előtt történt. A nagykövet nem nyilatkozott arról, hogy a Franciaországihoz és Nyugat-Né- mstországhoz intézett tiltakozó jegyzék másolatát átadta-e. Dobrinyin végül röviden kö zölte, hogy a kubai helyzet nem került megvitatásra és a nukleárisfegyver-kísérletek megszűnte ésének kérdését csak érintették. Az embargó-politika idejét múlta — ír ja a J\ew York Times New York, (Reuter): A New York Times pénteken azt tanácsolja az amerikai kormánynak, vegye fontolóra, időszerű-e még a Szovjetunióval szemben érvényesített kereskedelmi korlátozások. „Az elmúlt napokban Moszkva sikeresen fejezte be tárgyalásait Franciaországgal és Japánnal: megkötötte az új kereskedelmi egyezményeket, amelyek tovább fejlesztik a Szovjetuniónak a szabad Világ e két fő ipari országával fenntartott máris jelentős kereskedelmi kapcsolatait...” — állapítja meg a New York Times cikke és elismeri, hogy a Szovjetunió egy évtized alatt jelentősen fokozni tudta kereskedelmét Nyugat-Európa majdnem valamennyi országával is. „Természetesen az Egyesült Államok a »nagy kivétel« — veti Washington szemére a cikk. — A szovjet—amerikai kereskedelmi forgalom továbbra is jelentéktelen marad. Pedig a Szovjetunió jó 6ok árucikket szívesein megvenne. Ilyenek sok iparág korszerű termelő gépei —, de a stratégiai anyagok kiviteléinek nálunk legszigorúbb korlátozó rendszere miatt a Szovjetunió nem juthat hozzájuk. Itt az ideje, hogy komolyan feliilvúas- gáljuk azt az embargo-politi- kát, amely éles ellentétben áll az Egyesült Államok nem egy szövetségesének kereskedelempolitikájával...” — tanácsolja végül a New York Times. A francia-nyugatnémet szerződésről szálé szovjet jegyzékek nyugati visszhangja FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETI RUHÁZATI SZAKUZLE- TEKBEN és IPARCIKK BOLTOKBAN, AHOL 30—40 százalékkal olcsóbban vásárolhat ruházati arukat Engedmény ö/o Férfi műböricabát 850,— Ft~tól 1030,— Ft-ig '9 Női puma cipő bőrtalppal 360,— Ft 19 Női ruha és pongyola fianellből 140,— Ft-tól 230,—Ft-ig 30 Nyakkendő fél- és tisztaselyem 30,— Ft-tól 50,— Ft-ig 30 Férfi zakó gyapjúszövetből, kül. 335,—Ff-tól 755,—Ft-ig 30 Férfi mi kádó gyapjú és műbőr 450,— Ft-tól 1100,— Ft-ig 30 Férfi télikabát gyapjúszövetből 1480,— Ft-tól 2340,— Ft-ig 30 Női ruha és pongyola matlasséból 2*6,— Ft-tól 420,— Ft-ig 30 SZÖVETKEZETI SZAKÜZLETEKET ÉS IPARCIKKBOLTOKAT A MEGYE MINDEN NAGYOBB KÖZSÉGÉBEN MEGTALÁLJA. (349) POMPÁSAN FELÖLTÖZHET KEVÉS PÉNZBŐL, a február 16-ig tartó TÉLI V A S A R ÁRUIBÓL: . Eredeti Vásári Megtakar: ár: karikás: Kővirág női kabát 1300,— 910,— 390,— Delej női kabát 850,— 595,— 255,— Tisztagyapjú női szövetruha 420,— 294,— 126,— Kismama ruiha 280,— 168,— 112,— Nylon blúz 144,— 86,40 57,60 KAPHATÓ MINDEN MESETBEN AZ IPARCIKK KISKER NŐI KONFEKCIÓ SZAKÜZLETEIBEN. (350» ja a közönséget, hogy szavazzon az SPD-re vagy a CDU- ra. Az FDP gyűlései külsőségükben különböznek a fentebb leírt választási show-tól. Ez a párt úgy látszik jobban ragaszkodik a „klasszikus” választási gyűlések formaságaihoz. De tartalmilag az FDP jelöltjei sem tudnak mást mondani, mint a másik két párt kandidátusai. Az FDP minden valószínűség szerint több szavazatot fog kapni a mostani választásokon mint legutóbb. Ezt azonban nem önmagának, hanem a másik két pártnak köszönheti, mivel az SPD és különösen a CDP lejáratta magát a Hruscsov—Brandt találkozó emlékezetes meghiúsításával. Az egyetlen párt, amely valóban programot tud adni a választóknak, mégpedig a nyugalom, a békés együttélés programját: a Nyugat-Berlini Német Szocialista Egységpárt De a pártnak roppant nagy akadályokkal kell megbirkóznia. Teljesen kizárják a rádió és a tv használatából, s a másik három párt választási programjának egyébként is egyik legsarkalatosabb pontja: a kommunistaelleneség, a nyugat-berlini kommunisták elleni uszítás. A párttagok azonban e nehézségek ellenére mindent elkövetnek, hogy minél több választópolgárt meggyőzzenek igazukról. Képviselők jelölése amerikai módra Félmeztelen görlök, pornográf viccek a nyugat-berlini választási gyűléseken Hosszú lejáratú szovjet hitel Kubának Moszkva, (TASZSZ): A szovjet kormány elhatározta, hogy előnyös feltételek mellett hosszú lejáratú hitalt nyújt Kubának. A hiteire vonatkozó megállapodás azokon a szovjet— kubai kereskedelmi tárgyalásokon jött létre, amelyek az 1963. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírásával értek véget A Szovjetunió Kubának kőolajat fémeket műtrágyát, vegyianyagokat, cellulózét, papírt, gyapotot, gépeket és gépi berendezéseket, búzát és egyéb élelmi cikkeket szállít. Kuba a Szovjetunióba cukrot szeszt, nikkeltartalmú készítményeiket, dohányt és egyéb olyan árukat szállít amelyek iránt a Szovjetunióban érdeklődés mutatkozik. A Kubának nyújtott szovjet hitel és a Kuba számára lét- fontosságú árucikkek szállítása fontos szerepet játszik Kuba nemzetgazdaságéinak megszilárdításában és az ország lakosságának ellátásában. Moszkva, (TASZSZ): A nyugati országok lapjai kommentárokat fűznek a francia—nyugatnémet szerződés tárgyában a francia és a nyugatnémet kormányhoz intézett szovjet jegyzékekhez. A Párizsban megjelenő Libération a jegyzékek kapcsán felteszi a kérdést a francia kormánynak: vajon képes tudatosan beleegyezni a liba, hogy francia katonák a Bundes- wdhrrel együtt harcoljanak keleti területek meghódításáért? Hiszen — írja a lap — Franciaország . és a Szovjetunió szövetséges volt a hitlerista agresszorok ellen vívott háborúban. Az Humanité azt hangsúlyozza, hogy mint a szovjet jegyzék rámutat, fennáll a bonni Németország nukleáris felfegyverzésének veszélye. A Szovjetunió éppen a katonai szerződés ellen tiltakozik. Egyébként helytelen lenne csupán a Szovjetunió tiltakozásának tényére figyelni, mert a francia kormányhoz intézett jegyzékben olyan javaslatok is vannak, amelyeket a kormánynak — ha gondoskodni kíván Franciaország nemzeti érdekeiről — nem szabad figyelmen kívül hagynia. Az angol lapok a szovjet jegyzékeknek azokat a részeit emelik ki, amelyek szerint a francia—nyugatnémet szerződés nyílt megsértése a nácizmus megsemmisítésére vonatkozó négyhatalmi kötelezettségvállalásnak és amelyek szerint Nyu- gat-Németország atomfegyverkezése esetén a Szovjetunió kénytelen lesz a helyzet által megkövetelt intézkedéseket foga» naíosítani. A nyugatnémet Rheinische Post a szovjet jegyzék ama mondataira hívja fel a figyelmet. amelyek rámutatnak: iá a Bundeswehr atomfegy- iterhéz jut, az az európai helyzet nagymértékű romlását idézi elő. A Frankfurter Rundschau is megállapítja: a lyugatnémet—francia katonai szövetségben Moszkva olyan veszélyt lát, amely fenyegeti Európát és nem utolsósorban i Szovjetuniót. Az Unita című olasz lap megállapítása szerint a szovjet jegyzékeket igen határozott és erélyes hang jellemzi. A Szovjetunió célja •— írja a lap —, hogy óva intse min- lenekelőtt Franciaországot, de vele' együtt az egész nyugati tömböt is azoktól a rendkívül komoly következményektől, »melyekkel Nyugat-Német- írszág bármilyen formában történő atomfelfegyverzése egész Európára nézve járna. A brüsszeli szakítás óta Igen feszült francia—angol viszony az utóbbi napokban még inikább kiéleződött Ehhez nagymértékben járultak hozzá De Gaulle-nak egy képviselői csoport előtt tett kijelentésed. Főleg az az állítása, hogy Macmillan a Rambouillets találkozón egy Amerikától független francia —angol közös atoimerő kialakítását javasolta. A brit miniszterelnök azonnali éles cáfolata kényes helyzetet te- ' remtet Az Elysée-palota helyreigazító nyilatkozata igyekezett áthidalni az ellentmondást. A közlemény szerint a sajtóban megjelent kijelentések csak fosszák’1, az államfő nézeteit nyilvánosan elhangzott szavai fejezik ki. Az erőtlen helyreigazítás a francia sajtóban sem talált nagy sikerre. A Le Monde rámutat: De Gaulle-nak gyakori módszere, • hogy „bombázó" kijelentéseket tesz magánbeszélgetések során, hogy lemérhesse szavainak bel- és külföldi hatását. Ki nem mondott igazat? De Gaulle9 vagy Macmillan? 642 politikai elítélt Nyugat-Nómetországban Bertán, (MTI): Megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra az NDK fővárosában az emberi jogok védelmére alakult bizottság arról, hogyan sérti meg Nyu- gat-N érne toszágban a lakosság legelemibb emberi jogait a politikai „igazságszolgáltatás”. 1961. januárjától 1962. novemberének elejéig a nyugatnémet ultrák politikai okoknál fogva legalább 642 embert — akik a legkülönbözőbb politikai csoportokhoz, illetve egyházakhoz tartoznak — zártak börtönbe, vagy vetettek vizsgálati fogságba. Már csak egy hétig tart a TÉLI VÁSÁR ä NEMZETKÖZI SZEMLE Vállár az atlanti partokon — kétes értékű példáiódzás a kiömlött tejről — lehet e alkalmazná Párizsban- az ottawai módszereket? A hírügynökségek az elmúlt héten • Ottawából röpítették világgá a jelenlegi nemzetközi politikai életre egyik legjellemzőbb hirt: Diefenbaker kormányát az ellenzéki pártok együttes erőfeszítései megbuktatták. A kormány- válság ténye önmagában véve még nem szenzáció, de a kanadai eseményeket feltétlenül érdekessé, világpolitikai szempontjából is figyelemre méltóvá teszik a kormánybuk- tatss külső körülményei. Ebben az esetben ugyanis nem arról van szó, hogy a belső erőviszonyok jelentősen eltolódtak, hogy a nép a kormány buktató ellenzéki pártokban látná a jobb jövő biztosítékát. Nem! A sajtójelentésekből ítélve szó sincs erről. A kanadai nép széles tömegei tulajdonképpen egyetértettek kormányukkal, amikor az — ha óvatosan is — szembehelyezkedett az Egyesült Államok kubai politikájával. Az is bizonyos, hogy a dolgozó milliók és jelentős polgári rétegek sem lelkesednék országuk nukleáris fegyverkezéséért. Es mégis, a kormányt elsöpörte egy olyan vihar, amely tulajdonképpen nem belülről, hanem kívülről támadt és a parlament falai gyöngének bizonyultak. Jelenlegi közös platformújuk viszont megint nem a kanadai belső helyzettel, hanem külső tényezőkkel magyarázható. Az Egyesült Államoknak már jó ideje útjában áll a halogató taktikát folytató Ddefenbaker kormány, amely saját hazájában is elveszi texte kezdeti népszerűségét, hiszen választási igiéreteiből semmit sem tudott teljesíteni, önálló politikai és gazdasági programot igért, de az évek során egyre jobban függvénye lett az Egyesült Államok politikájának, ugyanakkor mégsem vált engedelmes eszközzé és időnként váratlan nehézségeket támasztott, mint legutóbb is a nukleáris fegyverkezés kérdéséiben. Washington nem tűrte ezt tovább és az elmúlt heteikben felelős amerikai politikusok olyan kijelentéseket tettek, ami egyértelmű volt a kanadai belügvekbe való beavatkozással. A washingtoni nyomás kikezdte Diefenbaker széthulló pártját is. A hadügyminiszter például már a kormánybuktatás előtti napokban lemondott, tiltakozva miniszterelnökének halogató taktikája ellen. A válságot előidéző parlamenti szavazás lényegében azt is tükrözte, hogy Kanada iparának körülbelül 65 százaléka az USA monopóliumainak kezében van és ezek - a monopolisták védik érdekeiket. Nem lehet tudni, mit hoznak majd Kanadában a tavasra választások, de a jelenlegi kormány- válság és annak körülményei igen élénken foglalkoztatják a nyugat-európai közvéleményt is. A Washington által felkavart vihar ugyanis nemcsak az Atlanti-óceán nyugati partvidékén okoz változásokat, hanem egyre élén- kebb erővel tombol Európában is. Egyes hírmagyarázók arról beszélnek, hogy Washington tanul Brüsszelből és nem tűr meg szövetségesei körében olyan kormányt, melyre adott esetben nem számíthat biztosan. A hírmagyarázók természetesen azt is megállapítják, hogy jelenleg a nyugat-európai országokban jobban tudnak védekezni a vihar ellen, mint Kanada sík vidékein. Párizs nem Ottawa és a franciák fővárosában nem lehet alkalmazni a kanadai módszereket Alapjában véve más itt a politikai helyzet is. De Gaulle Angliával szemben elfoglalt álláspontja tulajdonképpen leplezetlen USA ellenes lépés is, és mint ilyen, feltétlenül felháborította Ken- nedyt és híveit. Ugyanakkor De Gaullera vagy egy hasonló egyéniségű politikusra még szüksége van Amerikának Franciaországban — legalább is jelenleg. A nyugat-európai játszma jóval bonyolultabb, mint a kanadai helyzet, éppen eaért más taktikát is követel. A hírek szerint megkezdődött az amerikai külpolitika felülvizsgálása és Washington mindent megtesz, hogy elszigetelje De Gaullet, Angliát pedig a brüsszeli kudarc ellenére is közelebb hozza a nvugat-euro- pai államokhoz. Nagy-Britan- niában mindenesetre sokat idézik most azt a közismert angol közmondást, hogy „nem érdemes belesími a kiömlött tejbe”. A londoni laipok hangsúlyozzák, hogy az angol népet semmilyen kár, vagy kellemetlenség nem tartóztatja fel alkotó tevékenységében. Kifejtik, hogy „Anglia csatlakozása nemcsak az európai népek erkölcsi és gazdasági egyesülését és továbbfejlődését biztosította volna, hanem az együttműködés fejlesztését más világrészek népeivel is. Dehát a tej kiloccsarrt, bús- lakodás helyett számoljunk az új helyzettel”. Ezek a sajtó- hangok igyekeznek meggyőzni az angol közvéleményt arról, hogy nemcsak a tejük loccsant ki, sőt az a le&ßevés- bé... Nem célja ennek a cikknek, hogy elismételje az angol sajtó ön vigasztaló sorait, de kétségtelenül van valami igazság a lapoknak abban a megállapításában, hogy „valami megrendült a Közös Piacön belül és Európában”. Ez az önvigasztalás önleleplezés is. Ha nem is jelenthetjük ki egyértelműen, hogy válságban van a nyugati szövetség, megállapíthatjuk, hogy az imperialista hatalmak között fenméIM ellentétek élesednek. Ezeket az ellentéteket semmi esetre sem szabad túlbecsülni, naég kevésbé azt a következtetést levonni belőlük, hogy csökken az a fenyegetés, amit ezeknek az országoknak agresszív katonai előkészületei a szocialista országokra jelentenek. Végső fokon nem lehet még megítélni, mit eredményez az atlanti partokon dühöngő vihar. A szél sok mindent elpusztít, de az eső termőbbfe teszi a talajt A jeles: arra »fl mutatnak, hogy a politikusok nem függetleníthetik magukat a népek akaratától. Es a népek békét akarnak!... Kon ez AntaL
